A költözés

Még pár hónapja sem sejtettem, hogy ilyesmire adjuk a fejünket, de az van, hogy költözünk. Pillanatnyilag megvan még a malmöi lakásunk is, de már alá van írva az adásvételi szerződés, legkésőbb a jövő év legelején teljesen átköltözünk. Ugyanis vettünk egy házat vidéken, Malmötől 50 km-re, egy pici, természetközeli faluban, ahol max. 10-12 ház van. És ha nem zárjuk be a kaput, simán betévednek az őzek, akik éjszaka az úton sétálgatnak. Nappal meg a kert végében is megjelennek (láttunk ilyet a saját szemünkkel). Plusz hatalmas sasok köröznek a környéken. Na meg több házhoz tartozik jókora, kültéri lókarám + lovak, esetenként pónik. Előfordul, hogy lovasok mennek el a ház előtt, az aszfaltozott úton. Az autóforgalom pedig elég gyér.

Persze innentől kezdve az ingázás az új életforma, nekem továbbra is Malmöbe. A tömegközlekedés addig szuper, hogy a legközelebbi állomásig félóránként jár a lila vonat, amivel 33 perc alatt a malmöi belvárosban vagyunk (időnként 160 km/h-val hasítva). Szeretem ezt az új típusú vonatot, kulturált, kellemes, csendes...ja igen, van benne kifejezetten csendes fülke is, ahol nem szabad beszélgetni, telefonálni - ez jól tud jönni néha. A vasútállomástól viszont nincs busz felénk, így autó használata erősen ajánlott (9 km a távolság). Ill. van egy "csigabusz" ami jó lassan, de közelebb visz a házhoz (2,7 km-re), de az meg elég ritkán jár.

Viszont az ingázás olyan szempontból jó dolog, hogy az ember mindkét hely előnyeit élvezheti: van a városban is és lazíthat a falusi nyugalomban. Legalábbis ez a terv :-) Egyébként a ház nagyon jó állapotban van, fel van újítva, a múlt heti hivatalos inspekción is megdicsérték (ezt a biztosítótársaság rendelte, nekünk ingyenes volt, elég sok mindent megnéztek).

Bár a ház az 1930-as években épült, ezt én meg nem mondanám és a felújítások után van olyan modern, mint bármelyik ház. Például kétféle fűtési rendszer is van benne, egy fatüzelésű kazán (jelenleg ezt használjuk) és egy levegőkazán, ami errefelé igencsak elterjedt. Vicces, hogy mivel egy lengyel pártól vettük a házat, a fatüzelésű kazán is lengyel gyártmány, aminek a nyelvét az elektronikus kezelőfelületén át tudtuk állítani magyarra (svéd nyelv nincs is benne).

Itt Malmöben már vártam, mikor lehet végre az ételhulladékot is gyűjteni (Kirsebergben csak jövőre vezetik be, míg a legtöbb helyen már működik), amiből biogázt csinálnak - itt nemcsak ténylegesen ételre (pl. sajt, hús, tészta, rizs, mindenféle készétel) kell gondolni, hanem pl. tojáshéjra, almacsutkára, banánhéjra, egyéb héjra, csontra/halszálkára, teafilterre. Viszont a házunknál már jóideje működik a rendszer, így csak használnunk kell. Az ételhulladék gyűjtéséhez kapunk barna papírzacskót (és műanyag tartót is, hogy szellőzzön a töltés alatt lévő zacskó, azaz ne ázzon szét) és van külön rekesz a kukában ennek is. Nekünk két nagy kukánk van, mindkettőben 4-4 rekesszel (műanyag, papír, üveg, fém, sima szemét és az ételmaradék).

Ezzel kapcsolatos infó, hogy a világon a legtöbb biogázzal működő járművet Svédországban találjuk, ebből a többség a tömegközlekedésben van (buszok) ill. különböző állami hatóságok, szervezetek járművei is biogázzal mennek. Természetesen a malmöi IKEA éttermének ételmaradékaiból is biogáz lesz, ezt az áruház pár évvel ezelőtti újranyitásakor (amikor új helyre költöztek) hangsúlyozták is.

Most még ugyan átmeneti állapotok vannak nálunk, amikor már sok dolog átköltözött, de még több dolognak ismeretlen a pozíciója (vagy éppen szimplán amott van, amikor gyorsan kellene), vagy a két lakás között pont mi nem találkozunk össze - de ennél már csak jobb lesz.


A nap svéd szava: matavfall (ételhulladék)

Sztereotípia no.2 : A svédek

Néhány vélemény honfitársainktól, ezeket a neten találtam ilyen-olyan fórumokban. A hozzászólók némi tapasztalat vagy hallomás alapján nyilatkoznak --- plusz egy kis saját kommentárt fűztem hozzájuk:

• Általában ridegek és távolságtartók egymás között. A szomszédok 15-20 év alatt nem váltanak a köszönésnél több szót. Mindenki otthon ül, nem csinálnak a barátok programokat, telefonon tartják a kapcsolatot. --- Én ebből abszolút nem ismertem a svédekre. "Mindenki otthon ül"? :-) A svédek imádnak kimozdulni, szeretnek barátokkal találkozni, kirándulni, kertészkedni, akár vitorlázni. Persze van, aki otthonülősebb, de hát nem így van ez a magyarokkal is? És mi a helyzet  a magyar szomszédi viszonyokkal? A távolságtartás talán a buszról jöhet, nem igazán csevegnek egymással, ha nem ismerősök (no és mi?), de amúgy ugyanolyan sokat beszélnek, mint bármely más nemzet fiai. Tapasztalatom szerint.
  
   
• Visszahúzódóak és nem nagyon beszélgetnek, de hétvégente kirúgnak a hámból és rengeteget isznak. --- Ez a visszahúzódás szerintem valahol egy mítosz is. A közhiedelemmel ellentétben a svédek többsége nem az a bulizós-ivós típus, csak meg kell nézni a statisztikákat (korábban már idéztem belőle), a svédek nincsenek az alkoholizáló európai népek listájának az élén, a középtájtól kissé lejjebb helyezkednek el. És ehhez a hithez hozzájárul az is, hogy a hétköznapi alkoholizálásnak itt nincs hagyománya, ezért a péntek-szombat esti bulizás - már aki olyan bulizós típus, főleg a fiatalok. Külföldi fiatalok is! Svéd anyukák, családapák, a középkorú lakosság túlnyomó része, meg hát a nyugdíjasok jellemzően nem "rúgnak ki a hámból" :-)
  
   
• És ami számomra a leghihetetlenebb volt, hogy _tényleg_ ABBA-t hallgatnak! ... rengeteget :-)  --- Biztosan vannak ABBA-rajongók itt is, mint a világon bárhol. De konkrétan én egy emberrel sem találkoztam még, aki ilyen lett volna. És persze a rádiók is csak időnként adnak ABBA-számokat.
  
   
• Egy vicces kérdezz-felelek:
  
  - A norvégok és a svédek is szeretik a magyarokat? Mint a finnek?
  - Persze, mi is szeretjük az 'üzbegasztániakat'. Rengeteg okból, úgymint... ?! Mi a fenéért kéne szeretni egy idegen népet, ha valójában a két megyével arrébb lakókat se "szeretjük"? 
  
  
  
• És a kedvencem, amiben minden benne van (talán csak a herceg hiányzik a fehér lovon):
  
  Kedvesek a svédek, nem stresszelnek, állandóan mosolyognak, viszont valahogy befogadni egy idegent nehezen megy nekik. Főleg azért is talán, mert ők nagyon otthon ülő típusúak. Ezért van nekik az IKEA. :))
  
  Svédül nem tanultam meg, mert nehéznek is találtam, mivel a magánhangzókat többféleképpen lehetett ejteni, attól függően, hol helyezkedtek el. De szerintem a magyar még mindig nehezebb nyelv. És sok szavuk angolból átvett, tehát ha ráállsz a tanulásra, biztosan el tudod sajátítani.
  
  Még egy dolog volt. Nagyon magányos voltam ebéd közben is a sok svéd között, ugyanis nemhogy velem beszéltek volna angolul, egymással beszéltek svédül. Ez nagyon nem tetszett nekem. Erre mondják, hogy öntudatos nép, és elvárják, hogy svédül beszélj.
  
  [Oké, viccen kívül, egy svédnek tényleg fontos az otthona. A svéd nyelvben nem a magánhangzók kiejtésének a megtanulása a legnehezebb, sőt a mássalhangzók sem kutyák időnként. És tényleg frusztráló, ha az emberrel nem beszélnek angolul ebéd közben, ezt én is tapasztaltam az elején. Viszont ha valaki hosszabb távon is itt akar maradni, de nem akar svédül megtanulni, az a későbbiekben nagyobb problémákra is számíthat...]

A nap svéd szava: hemma (otthon)

Fogyatékosságok - itt és ott (1. rész)

Nem is gondoltam, hogy ez pont most, pont itt fog előjönni, de olyan komment érkezett az előző témához kapcsolódóan, ami - úgy érzem - válaszért kiált. Ez volt az:

"Azonban rögtön meg is jegyzem, hogy a mezítlábas dolog kapcsolatban lehet a sok tolókocsis svéddel. Na, azért kis túlzás, de tényleg sok tolókocsis svédet látni az utcákon."

Ezen a magyarázaton - bevallom - eléggé meghökkentem, de hasonló véleményt már több helyen is olvastam / hallottam Magyarországon élő és idelátogató magyaroktól. Úgy érzem, az a minimum, hogy próbálom oszlatni a ködöt és az információhiányból adódó félreértéseket. És nemcsak Svédországról van szó: az alábbi sorokat valaki a Határátkelő blogon "követte el":

"Mivel Svájc a II. világháborúig meglehetősen zárt ország volt, ezért bizony a belterjesség itt igencsak jelen volt. Ebből kifolyólag elég sok a sérült ember. Nem értek a genetikához, de biztosan kell pár generáció, mire letisztul a vér. Ezért (is) kezdték beengedni a külföldieket anno."

Ráadásul ez az illető már pár éve Svájcban lakik és úgy érzi, ismeri annyira az országot, hogy tudását megossza másokkal is. A rengeteg kommentelőből csak egy volt, aki helyreigazította ezt az enyhén szólva érdekes gondolatmenetet. Az ilyen elméletek háttere az lehet, hogy a számunkra új környezetben észlelt, furcsának tűnő jelenségeknek nem ismerjük a valódi okát, de nem vesszük a fáradságot, hogy utánajárjunk, inkább gyártunk egy teóriát, ami hihető. És nem feltétlenül rosszindulatról van szó, csupán van, amikor így működünk.

Szóval tisztázzuk: jellemzően senki nem kerül kerekesszékbe attól, hogy mezítláb jár (és netán belelép valamibe...). A kerekesszékbe kényszerülésnek sok oka lehet: súlyos mozgásszervi betegségek (pl. izomsorvadás, sclerosis multiplex), súlyosabb vagy könnyebb balesetek (pl. gerincsérülés, egyéb sérülések). A belterjesség többmilliós országokban szintén viccesen hangzik, mint maga az egész "vértisztulós" elmélet is. Erről ennyit.

De akkor vajon miért van érzékelhetően több kerekesszékes (vagyis mozgássérült), mint mondjuk Magyarországon?...

A válasz: Egyáltalán nincsenek többen, ha az arányukat nézzük. Viszont a helyi körülmények mások. Egyrészt Svédország gyakorlatilag minden szeglete akadálymentesített. Az itteni kerekesszékes embereknek természetes, hogy ők is önállóan ki tudnak jutni az utcára, ott közlekedni tudnak, tömegközlekedéssel is, be tudnak menni bármelyik üzletbe, hivatalba, munkahelyre, stb. Sőt, még a világvégi erdei pihenőben is van profin felszerelt mozgássérült WC. Így sokkal teljesebb életet tudnak élni - amihez alapvető joguk is van (ezt természetesen törvény is biztosítja). Mivel ezáltal ők is teljes értékű állampolgárként vannak kezelve - mert azok is! -, az emberi tartásuk is más. Nem kell "bujdokolniuk". És mivel a többi embernek is természetes, hogy ők is "léteznek", az egész helyzet sokkal természetesebb. Egy szituáció, amit olvastam, egy másik weboldalon:

"Egy ismerősöm mesélte: Svédországban jártában-keltében elég tanácstalannak tűnhetett, erre odagurult hozzá egy tolószékes illető, és megkérdezte, hogy segíthet-e?!"

Furcsa dolog-e, hogy egy mozgássérült segít nekünk? Megváltoztatja ez valamiben a világnézetünket? Remélem, legalább elgondolkodtat... Egyébként a magyar "tolószék" kifejezés teljes passzivitást sugall, a "kerekesszék" jobban hangzik. Hasonló a gond a "fogyatékos" és "rokkant" kifejezésekkel, amik nagyon negatív kicsengésűek, a svédben nem is így hívják a különféle szempontból - fizikai és / vagy mentális okokból - segítségre szoruló embereket, hanem "funkciójukban akadályozottnak" (funktionshindrad). Lehet ezt jelentéktelen árnyalatnak nevezni, de szerintem tényleg fontos, hogy valójában mit sugall egy szó.

Kezdjük egy kicsit máshonnan. Saját tapasztalat: Budapesten felnőttkorában mozgássérültté vált ismerősömnek a) új lakást kellett vennie, mert a liftbe nem fért be a kerekesszék, b) autót kellett vennie + speciálisan átalakíttatnia (különben nem jutott volna el sehová, tömegközlekedés a magyar viszonyok miatt kilőve), c) saját költségen márkás kerekesszéket kellett vennie, támogatás nélkül (az "alaptól" ugyanis szétment a háta), d) a legtöbb közös program szervezése külön kaland volt, még akkor is, ha elméletileg akadálymentes volt a mozi vagy múzeum (pl. ha nem a legelső sorban akartunk ülni, felrángathattuk a kerekesszékkel együtt a lépcsőkön), és ráadásul e) nem egyszer, nem kétszer tapasztalta, hogy a mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyet illetéktelenek foglalták el (egy példa a sajtóból), stb. Ha valakinek nincs meg az anyagi háttere - márpedig mozgássérültként nem kapkodnak az emberért a munkaadók -, akkor marad a rokkantnyugdíj, az anyagi nélkülözés és az állandó otthonülés - sajnos :-( Ami könnyen depresszióhoz is vezet. Nos, ezért látunk kevés kerekesszékest Magyarországon. Ezzel van a gond alapvetően - de lehet cáfolni nyugodtan, ha túloztam volna.

Találtam egy friss interjút egy szakértővel a MEOSZ oldaláról (a teljes szöveg a weboldalon), a magyar akadálymentesség témájában. Picit hosszú, de abszolút idevág és szerintem az empátiás készségünket is fejleszti - az enyémet mindenképpen -, kiemelések tőlem:

"Milyen ügyet tud elintézni egy mozgássérült ember, vagy más sérült ember?

Az akadálymentességet nem szabad a mozgássérült emberekre, de még csak a sérült emberekre sem leszűkíteni. Ha bővebben merítünk élete bizonyos szakaszaiban mindenkinek akadálymentes épített környezetre van szüksége. Gondoljunk a babakocsira vagy a lépcsőzni már nem tudó, nem túl jól látó, halló, lassabban gondolkodó nagyszülőkre. Akadálymentességre mindenkinek szükséges van. Ha a hivatal akadálymentes a sérült ember is bármit el tud intézni, ha nem az, akkor semmit, vagy csak külső segítséggel, ami ellentmond az alkotmányban rögzített egyenlő bánásmód és önrendelkező élet szemléletével.

Mit érez egy felnőtt ember, akit – szerintem – nem tekintenek egyenrangúnak azzal, hogy ilyen helyzetbe hozzák? El lehet fogadni ezt az állapotot?

A felelősségteljesen gondolkodó sérült ember tudja, hogy másnak is, mindenkinek megvan a maga baja, és mindenkinek a sajátja a legkomolyabb, de ez a tudat őt nem vigasztalja meg. Amíg sérült emberként olyan helyzetbe hozzák, hogy nem tud elmenni a szülészetre, az óvodába, az iskolába, a színházba, a gyógyfürdőbe, a bankba, az egyetemre, a sportpályára, az uszodába, a parkolóba, a szerettei és barátai lakásába, a temetőbe, a ravatalozóba.

Hány közintézmény felel meg a törvényi előírásnak, ez az összesnek hány százaléka?

Az akadálymentesítés nagyon lassan halad. Ennek okai legfőképpen a fejekben, a Közép-Kelet Európai mentalitásban keresendő. Amíg a sérült emberek jogai csak papíron, a való életben nem érvényesülnek, addig nem lesz akadálymentesség sem. Ez a folyamat nagyon lassan halad. Mostanában szinte észlelhetetlen lassúsággal. Különböző szemszögből készült felmérések és becslések alapján jelen pillanatban a közintézmények 10-25 %-a akadálymentes. Ha komplex, azaz nemcsak fizikai akadálymentességről beszélünk, ez a szám feleződik.

Azzal, hogy most eltörölte a kormány az akadálymentesítés határidejét, mire számíthatnak az érintettek?

A folyamatosan kitolt, majd meghosszabbított határidők legalább ténykedésre, pályázásra sarkallták az empatikus vezetőket és Damoklész kardjaként függtek mindenki más feje fölött. Akadálymentesség szempontjából mindig az állam és a mindenkori kormány volt az, amely folyamatos törvénysértő és halasztó magatartást tanúsított az elmúlt 23 évben. Az akadálymentesítés határidejének megszüntetésének egyik konkrét következménye, hogy azokból a nagy EU-s pályázatokból, ahol eddig kötelező volt, azon nyomban kikerült az akadálymentesítés, mint projektelem. Az állandóan csődközelben létező önkormányzatok nem akarnak és nem is tudnak saját forrásból komolyabb összegeket akadálymentesítésre fordítani. Ez az intézkedés megásta az amúgy is aggastyánkori végelgyengüléstől szenvedő akadálymentesítési folyamat sírját."

Szóval ez a magyarországi helyzet ma, 2013-ban. No comment... Sajnos mi meg úgy nőttünk fel, ahhoz szoktunk hozzá, hogy az a furcsa, hogy kerekesszékes emberekkel találkozzunk az utcán vagy bárhol. Olyan emberekkel, akik ugyanolyanok, mint mi - ráadásul életünk folyamán mi is kerülhetünk a helyzetükbe, ideiglenesen vagy tartósan is.

Visszatérve a svéd viszonyokra, az akadálymentes környezet a rendszer egyik eleme csupán. A többi összetevő ugyanolyan fontos. Ezekről is szó lesz a következő bejegyzésben.

(A fotón Victoria koronahercegnő, a svéd trónörökös egy göteborgi sportcsarnok avatásán (2007), amelyet mozgássérülteknek és más fogyatékos fiataloknak építettek. A kerekesszéket csak kipróbálja.)

A nap svéd szava: rullstol (kerekesszék)

Házi hírek és intelmek

Megérkezett a legfrissebb hírlevél, lakóközösségünk híreivel. A modern kor annyiban érződik rajta, hogy a nyugdíjas szerkesztő néni - aki egyben igazgatósági tag is - az alagsori irodában található számítógépen szerkeszti meg a két A4-es oldalnyi dokumentumot, majd kinyomtatja és mindenkinek bedobja. Ezt a legújabb számot olvasgatva úgy éreztem, hogy érdekes lehet itt megosztani, milyen jellegű információkat közöl egy svéd lakóközösség vezetősége a tagokkal...

Ja igen, ez itt nem a "hagyományos" (=magyaros) társasházi létforma. Már írtam róla korábban, hogy a tulajdoni viszonyok itt alapvetően mások, mint Magyarországon: egy lakást nem lehet birtokolni, csak a lakhatási jogot lehet megvenni (ezt hívják bostadsrätt-nek). Az ingatlanokat nagyobb cégek birtokolják - pl. a mi esetünkben a HSB, amely cég pl. a Turning Torso tulajdonosa is -, valamint apró részletekbe menő törvények szabályozzák, hogy mi hogyan történjen. Egy-egy lakóközösség (bostadsrättförening) több társasházat is magában foglalhat és mindig van valamilyen neve is, pl. Brf Akvamarinen, Brf Helikoptern. (Viszont ha házat veszünk, annak a tulajdonjoga is a miénk lesz. És természetesen bérelni is lehet, de ezt most nem fejtem ki részletesebben.)

A mi társasházainkhoz tartozik egy hatalmas, gondozott kert is, amiben rengeteg fa és bokor, virágok, épített grill, padok, játszótér, szökőkút, szobrok, stb. található és amit az épületek szinte teljesen közrefognak. (Csak a lenti hírek megértése miatt emelem ezt ki.)

Naszóval, a hírek fordítása, kivonatolása - némi kommentárral:

• A vezető hír, a fent mellékelt fotóval: lakóközösségünk igényelt és kapott egy svéd zászlót, a Svéd Zászló Nemzeti Komité-tól. Az igénylésben megírtuk (bár mi ugyan nem...de így szerepel a hírben), hogy van egy zászlórudunk és egy ügyes zászlófelelősünk, Birgitta, aki a nemzeti ünnepeken felhúzza a zászlót (mivel azért van alapból is zászlónk). Ezen kívül az is kérhető egyénileg, hogy a zászlófelelős más speciális alkalom, pl. temetés miatt is felhúzza a zászlót. A frissen kapott zászlót Birgitta a nemzeti ünnepen, június 6-án vette át a városvezetés szóvivőjétől, ünnepélyes keretek között. Valamint "köszönjük, Birgitta, hogy kezeled a zászlót!"
  
  
• A kertbarátok csoportja összejövetelt tartott, amire nem sokan mentek el. De akik eljöttek, azok sok kérdést tettek fel. A vezetőség egyik tagja felvetette, hogy ezeket megvitatandó kellene egy külön találkozó. Az első találkozó május 28-án volt, tizenvalahányan vettek részt. Újabb összejövetel is volt, a következő augusztus 26-án lesz. Sok vélemény és kívánság hangzott el.
  
  
• Liftek: Már jóideje különféle gondok vannak több lifttel is (hajjaj...). Az egyiknél a plafonról csöpög az olaj (ez történetesen a mi liftünk), egy másik csak a 2. emeletig megy fel (a 3-ból), a harmadiknál a fénycső ment tönkre. Elnézést kér a vezetőség és az a véleményük, hogy a karbantartó cég nem végezte jól a munkáját, pl. az olajproblémás lifthez jópárszor csak kijöttek, letörölték kívülről az olajat - de nem jártak utána, hogy mi a gond (a vicc az, hogy ez már min. 3-4 év óta probléma). Most beszéltek az illetékes főnökkel, az olajfolyást kivizsgálják, a másik liftnél kábelt fognak cserélni, amit most megrendeltek. A szerelés alatt nem fog működni a lift, majd jelzik előre, hogy mikor. Közben a vezetőség új karbantartó cég keresésébe kezdett (végre!!).
  
  
• Hogyan kezeljük a kertben megjelenő illetékteleneket? "Egy nagy és csodás kertünk van, de néha megjelennek benne olyanok, akik nem laknak itt. Gyakran üres a kert és ez illetékteleneket arra csábít, hogy idejöjjenek. Sajnos egy részük nem megfelelően viselkedik, szemetel, zajong és rongál. Többek között néhány lámpa tönkrement és egy kerti pad össze lett rágva, valószínűleg egy kutya által. Egy mód a kívülállók látogatásainak visszaszorítására, ha emberek vannak a kertben. Ezért reméljük, tagjaink jobban kihasználják a közös kültéri területeket. Fogd a kávéscsészédet, ülj ki a kertbe és érezd jól magad! (Megj.: a svédek ugyebár csak a tegezést ismerik.) Ez egy jó módszer arra hogy észrevegyük az illetékteleneket és elmondjuk nekik, hogy ez magánterület. Ha segítségre van szükséged, pl. kellemetlen betolakodóval találkozol vagy egyéb zavaró dolgot tapasztalsz, a G4S (biztonsági cég) ügyeletét hívhatod hétközben 16 és reggel 7 óra között, valamint szombaton és ünnepnapokon egész nap" (Itt egy telefonszám is van - az esetleges kiszállások díja benne van a közös költségünkben.)
  
  Saját kommentem: mivel csak nagyon kis részen nem veszik körbe a házak a kertet, nem lenne nagy költség kerítést építeni a maradék "lyukra". Ezt már fel is vetették korábban többen is, de a vezetőség teljesen elzárkózik (gondolom, a költség miatt, biztosan nagy számok villognak a szemük előtt, de nem biztos, hogy a jelenlegi helyzet jobban megéri anyagilag, legalábbis hosszútávon...).
  
  
• Grillezés: Ha valakinek extra grillre van szüksége - vagy a kertben lévő telepített grill foglalt -, a vezetőségtől lehet kölcsönözni. De ne felejtsük el, hogy tilos a földszinti balkonok előtti gyepen grillezni. Ha a balkonon akar valaki grillezni, csak elektromos grillt szabad használni. (Megjegyzés: ebből is látszik, hogy a grillezés nemzeti sport...errefelé a bográcsot nem ismerik, mindenki "grillar" - a kertben, a parkban, a tengerparton, az erdőben, sőt az állatkertben is! -, az újságok tavasztól őszig tele vannak grillezős receptekkel.)
  
  
• Kutyák: "Sok tagnak van kutyája, de nem mindenki szereti őket, sokan tartanak tőlük. Hogy mindenki jól érezze magát, arra bátorítjuk a kutyatulajdonosokat, hogy a kertben pórázon és felügyelet alatt tartsák a kutyáikat."
  
  
• Zuhany a vendéglakásban: Végre lesz zuhanyozási lehetőség a vendéglakásban, a meglévő fürdőszobába sikerül beépíteni. Augusztus 5-én kezdődnek a munkálatok, kb. 2,5 hétig fognak tartani. (Húúú, még egy "végre!!" Az ittlakók foglalhatják a vendéglakást bizonyos összeg ellenében a látogatóik számára. Eddig elég macerás volt, hogy csak WC és mosdó volt benne, a zuhanyozást alternatív módon kellett megoldani. Alig tudom elhinni, hogy ilyen minőségi ugrás következik be, alig pár év könyörgés után. Ez egy külön téma is lehetne...)
  
  
• Új tagok üdvözlése:  Itt és most négy fő felsorolása, névvel, címmel és a beköltözés dátumával. Ők lennének azok [a személyiségi jogok védelme miatt ilyen formában]:
  
  • Artur J. - április 1.
  • Linda G. - július 18.
  • Tabita N. - augusztus 1.
  • Alister R. - augusztus 15.
    
    
• És végül: "Szép nyarat kívánunk egymásnak, napsütéssel és meleggel" :-)

A nap svéd szava: hiss (lift)

Eladó lakás, új arccal

A svéd lakáshirdetések fotói otthonosak, vonzóak és kellemesen letisztultak. Gondolhatnánk, hogy biztosan azért, mert a svéd lakások alapból is ilyenek. Ez csak részben igaz, a valóság ott is keresendő, hogy

1. a lakáshirdetések kb. 95%-át ingatlanközvetítők, azaz profik adják fel (errefelé nem divat a "fotózd le Julcsi és tegyük fel a netre"), valamint
2. fotózás előtt a célnak megfelelően szakemberek alakítanak a lakberendezésen.

Ez utóbbi folyamat az USA-ból és Angliából terjedt el, homestyling / homestaging a neve, ez nem azonos a "hagyományos" lakberendezéssel. Elsőre furcsának tűnhet, hogy ilyen szolgáltatásért fizetnek, de tényleg szinte külön tudományról van szó. A cél, hogy a leendő vevő figyelmét ne vonják el a zavaró személyes momentumok (pl. rendetlenség, túlzsúfoltság, haldokló szobanövények...), és bele tudja a saját életét képzelni a lakásba. Ez nem jelenti azt, hogy le kell csupaszítani a tereket, néhány dekoratív tárgy kifejezetten jól mutat, élővé teszi a szobákat. Szóval tényleg jó, ha ért hozzá valaki, saját lakást azért nehéz így "felpimpelni", mert szubjektívan látjuk az életünk színterét és nem látjuk bele az eladásnál fontos lehetőségeket.

És ez nemcsak öncélú humbug: bizonyított tény, hogy az ilyen módon megdizájnolt lakást általában hamarabb és magasabb áron lehet eladni (egy statisztika szerint min. 6%-kal többért, mint egyébként). Tehát még egy viszonylag kisebb értékű lakás is megéri ezt a fajta ráfordítást. Az már más kérdés, hogy milyen érzés egy ilyet elszenvedni, amikor éppen gyanútlan bérlőként lakunk egy eladásra érett lakásban és egyszer csak megjelenik a profi fotós, aki miatt a cuccaink nagy részét elrejteni kényszerülünk, de neki ez sem elég...

Majd amikorra kitűzik a lakásnéző (visning) időpontját - ekkor az érdeklődők felvonulnak, hogy megnézzék a lakást -, az egész kezdődik elölről. Mivel alapesetben nem csak egy visning van, az állandó oda-vissza pakolástól igen csúnyákat gondolunk a tulajról - aki mindezen erőfeszítéseinket teljesen természetesnek veszi. Ja igen, a lakásnézőn "természetesen" nem lehetünk jelen, csak az ingatlanos, így reménykedhetünk, hogy semmink nem tűnik el. Általában nem is, de az ördög nem alszik. Nekem csak a szívességből odaadott lakáskulcsomat nyúlta le az egyik ingatlanos, alig tudtam visszaszerezni. Szóval tapasztalatból írom ezeket a sorokat, bár szerencsére ez még a kezdetekben volt. Kátya viszont nem is olyan régen, idén márciusban élt át efféle izgalmakat, akkor írt is róla a blogjában (fotókkal illusztrálva), szóval érdemes megnézni, elolvasni az ő verzióját is :-)

A nap svéd szava: mäklare (ingatlanügynök)

Az állam és az emberek

Az állam. Mi jut erről eszünkbe? "Állambácsi", állami intézmények,
mint pl. APEH (újabban NAV), stb. Függetlenül attól, hogy 1960-at vagy napjainkat vesszük, bizonyos negatív asszociációink azért vannak. (Emelje fel a kezét, akinek nincs.) De ezzel nem vagyunk egyedül: a többi demokratikus ország lakói sem szívesen kerülnek kapcsolatba az állammal, aki információt vagy inkább pénzt akar rajtuk behajtani.

Svédországban többszáz éve nem volt olyan rezsim uralmon, ami visszaélt volna a hatalmával és kihasználta volna az embereket. Ez nem jelenti azt, hogy semmilyen visszaélés nem volt, de azokat egyes személyek követték el, nem szervezetten / az állam támogatásával. Az eseteket kivizsgálták, a tetteseket bíróság elé állították.

Mint ismert, Svédország régóta a jóléti állam modellje. A svédek büszkék az államra és azonosulnak vele(!), ez világszerte is ritkaság. Pl. 1996-ban volt egy közvéleménykutatás, aminek az eredménye szerint a lakosság túlnyomó többsége úgy nyilatkozott, hogy az adóterhelés - hogy ki mennyit adózik - teljesen rendben van. Az adó pedig az állam által nyújtott szolgáltatások ára és az általános felfogás szerint erre az ember ne panaszkodjon ill. ne próbáljon csalni.

Ebből következik, hogy az állami hivatalok szolgáltatnak, így a kérdéseinkre általában barátságos, gyors, korrekt választ kapunk. Az ügyeket nem csak személyesen lehet intézni, hanem az esetek 99%-ában telefonon és interneten is, így egy hivatalos ügyintézéshez nem kell félnapi sorbanállás. Ez az ideérkezőknek hihetetlen, és egy-egy ilyen pár perces "akció" után elgondolkodunk, hogy ez máshol vajon miért nincs így? (Költői kérdés, tudom.) Tovább megyek: ha netán hibát vétünk - előfordul -, akkor sem harapják le a fejünket, hanem végtelenül udvarias levélben felkérnek hiánypótlásra vagy hasonlóra. A levelek pedig 1 nap alatt ide- ill. odaérnek. Mindig. Ha pedig ők hibáznak, akkor nyugodt szívvel rámutathatunk erre, nem kell packázástól tartani.

Az adóbevallásról már írtam korábban, a Skatteverket (adóhivatal) által ismert számadatokat már eleve beírják a bevallásunkba, csak az esetleges levonásokkal kell kiegészítenünk. Már ha papíron küldjük be, mert ugyanezt megtaláljuk a neten is, belépés után. De ha egyáltalán nem módosítunk, akkor küldhetünk egy rövidke sms-t is válaszként :-)

Aztán ott van a nyilvánossági elv (offentlighetsprinzipen), amely jog az alkotmányban bennefoglaltatik és garantálja, hogy a lakosság betekintést nyerjen a hivatalok tevékenységébe (pl. bíróságok, rendőrség, Kronofogden - adósságkezelő). Ezt bárki megteheti, anélkül, hogy megmondaná, ki ő, és miért akar információt. Ennek előnyei és hátrányai is vannak, de több az előny: az állampolgárok jogbiztonsága növekszik, mert a döntéseket kontrollálni lehet és a politikusok és egyéb állami alkalmazottak tudják, hogy "az állampolgárok szeme" rajtuk van, ezt a sajtó és más média a nyilvánosság erejével támogatja. A nyilvánosság legnagyobb hátránya, hogy az egyes személyek integritása csökken.

Ezt pl. a saját bőrünkön éreztük pont 4 éve, mielőtt a lakást vásároltuk és hitelígéretet (lånelöfte) kértünk több banktól is. Egymás után futottak be - a bankok ajánlatai mellett - a kimutatások (kreditupplysning), amiben kötelesek tájékoztatni bennünket, hogy xy bank adatokat kért le rólunk. Mármint hogy döntést hozzanak, pl. hogy lássák, nem vagyunk-e nyakig eladósodva. Ez egyrészt furcsa érzést keltett bennünk (magyar viszonylatból svédbe konvertálódva), másrészt egy bankkal való tárgyaláson még kifejezett hátránynak is bizonyult: a bank munkatársa ugyanis kissé gyanúsnak találta, hogy ennyi lekérdezés szerepel a nevünk mellett. Könyörgöm, én akartam, hogy lekérdezzenek rólam adatokat?...

A nap svéd szava: myndighet (hivatal)

Státuszszimbólumok

Mi az, ami egy svéd számára státusszal bír? Hát nem a "felvágós" dolgok. Ha valakinek Rolls-Royce-a vagy Jaguárja van, az leginkább ciki, a milliomosok körében is. Többre értékelik a megbízható Volvo-t vagy Saab-ot. Ezekből pedig tényleg rengeteg fut az országban, az újabb modellek mellett sok tizen- és huszonéves is. Remekül mennek, miért is cserélnék le őket?

Általánosságban is elmondható, hogy az egyszerű életnek van a legnagyobb becsülete. Leggyakrabban a három B-re áldoznak: bostaden (lakás), barnen (gyerekek) és bilen (autó), úgyhogy a ruhák, ékszerek, stb. a lista végefelé helyezkednek el és inkább szükségtelen luxusnak számítanak. Aki netán gazdag, nem mutatja, hogy az lenne és nem is dicsekszik vele, milyen körökben mozog. (Persze itt is vannak újgazdagok, akik épp hogy nem így tesznek.)

Aminek igazi értéke van, az általában nem megvásárolható: szabadidő, család, kimozdulás a természetbe... Az újonnan ideköltözötteket az is meg szokta lepni, hogy milyen könnyű túlöltözni a svédeket. Nem divat kiöltözni, még ünnepi alkalomra sem. A ruhánál fontosabb a higiénia. A ruha pedig lehetőleg legyen sportosabb és kényelmes. Bármely életkorban! Nagyon fontosak a leárazási időszakok (számunkra meglepően sokat írnak róluk az újságok is), pl. karácsony után, nyár végén. Ha ezt látjuk kiírva, hogy REA, akkor ott leárazás van - a rövidítés a realisation szóból ered. Azaz ilyenkor reális áron adják a ruhákat :-) De a használtruha-piac is pezseg. Na nem mondom, hogy mindenki ott vásárol, de sokan.

Az alábbi lista a unitedminds felmérésének eredménye - azaz mi jelent státuszt egy átlag svéd számára?

1. általános műveltség
2. munkahelyi kompetencia
3. elkötelezett és jó szülőnek lenni
4. kedvesnek lenni
5. sok nyelvet folyékonyan beszélni
6. önerőből szerzett vagyon
7. munkaidő saját beosztásának lehetősége
8. rászorultak támogatása idővel és pénzzel
9. hosszú és stabil házasság
10. világos és nyitott életszemlélet

És mi az, ami nem?...

   91. magas látogatottságú blog*
   92. teleírt határidőnapló
   93. lakberendezőt fogadni
   94. terápiára/pszichológushoz járni
   95. munkán kívül összejárni a főnökkel
   96. a bulvársajtóban szerepelni
   97. egyedülállónak lenni, intenzív szerelmi élettel
   98. min. 15 évvel fiatalabb férj
   99. min. 15 évvel fiatalabb feleség
 100. plasztikai sebészet igénybevétele

* a legolvasottabb svéd blogok ugyanis főleg fiatal lányok bejegyzései a divatról és saját maguk fontosságáról, pl. Blondinbella :-) (remélem, ezzel nem tapostam egy rajongó lelkivilágába sem...)

Tárgyak, amik státusszal bírnak (ez 2007-es lista, de talán ma is releváns):

1. "zöld" autó (hibrid, elektromos, alacsony kibocsátású...)
2. új autó
3. ismert festők képei
4. nagy könyvgyűjtemény
5. tetőtéri lakás

 Legmagasabb státuszú ingatlanok:

1. birtok
2. ház külföldön
3. megtervezett és ízlésesen berendezett otthon
4. vidéki ház
5. tetőtéri lakás egy nagyváros attraktív részén

Egyébként a lakás - és a világszerte híres svéd lakáskultúra - azért is olyan fontos az itt lakóknak, mert a viszonylag hosszú tél miatt sokat tartózkodnak otthon. És ha már nem mozdulnak ki, akkor már legyen kellemes az a lakás vagy ház. És világos: a legtöbb lakásban fehérek a falak, sőt, gyakran a berendezés is. De a lakberendezési témára majd még visszatérek :-)

A nap svéd szava: tavla (festmény, kép)

Hajósors

Éppen két éve feneklett meg Malmö partjához közel, az Öresund-híd mellett a Sundland nevű halászhajó. Jelenleg is ugyanott van, félig oldalra borulva, vízzel megtelve, a fedélzet nagy része hiányzik, ami érték volt (pl. rézlámpák), már rég lelopták róla. Félő, hogy mérgező festék is van a fedélzeten és valószínleg a motorban is van még olaj. Időnként rémült riasztások érkeznek olyanoktól, akik a hídon utaznak és azt hiszik, hogy épp most történt a baleset - ugyanis a híd felé még ép arcát mutatja a hajó...

A szakértő szerint ma egymillió koronába - kb. 33 millió Ft - kerülne a roncs elszállítása. Amikor ugyanez a szakértő először látta a szerencsétlenül járt hajót, még reményteli volt a helyzet. A hajó egyenesen és stabilan állt.

És hogy miért van még mindig ugyanott? A helyzet kicsit komplikált. Alapvetően Malmö illetősége alá tartozik az ügy, mert a hajó a város területén futott zátonyra. Viszont a városnak nincs joga hajókat elszállítani, amíg azok a vízen vannak. Csak amikor kisodródik a partra, akkor ugyanis a roncsokat szemétnek lehet nyilvánítani és a tulajdonost bírsággal lehet fenyegetni, ha nem szállítja el. A hajózási hatóság - Sjöfartsverket - pedig addig nem avatkozik be, amíg a hajó kívül esik a hajózási útvonalakon. A parti őrség - Kustbevakning - megtette a magáét, a baleset után konstatálták, hogy nincs életveszély. Különben sem foglalkoznak vontatással.

A tulajdonos, Pär Juringius egyébként nem halász, hanem kifejezetten hobbicélra vette a járművet (előtte soha nem volt ekkora hajója) és nem igazán volt a helyzet magaslatán. Pl. amikor rátaláltak, Svédország közúti térképét nézte, nem volt hajózási térképe és saját bevallása szerint "kicsit eltévedt". A parti őrség kicsit meg is bírságolta, pár ezer koronára. Ami szintén sorsdöntő volt: nem volt biztosítása sem és a kihívott vontatócéget túl drágának találta (40.000 kr - kb. 1,3 millió Ft lett volna csak a kiszállás). Így néhány napos hajón tartózkodás után elhagyta a színteret, de azóta is reménykedik, hogy még egyszer visszakerül hozzá a hajó, hogy legalább kikötőben, lakóhajónak tudja használni. Kérdés, hogy mekkora erre az esély?...

Magánvéleményem szerint kötelező biztosítás kellene a hajókra, de persze nem értek a témához. Lehet, hogy ezt a költséget az sem fedezte volna.

A nap svéd szava: färg (1: festék; 2: szín)

Egy kis visszatekintés...

Kisrumpfot olvasva jöttem rá, hogy az augusztus 1-je nekem is évforduló, ugyanis 4 éve pont ekkor érkeztem meg Svédországba. Akkor E. már fél éve itt dolgozott. Úgy szerveztük meg, hogy anyu is jött velem. Neki ez volt az első repülése, az első svéd útja - és az első találkozása a tengerrel. Azt hiszem, mindhárom pont tetszett neki. Nyilván a repülés volt a legstresszesebb...

Mivel már korábban intézkedtünk az adóhivatalban (Skatteverket), addigra már volt svéd személyi számom is, ami nagyon fontos, bármit is akar az ember intézni. És ami a lényeg: eddigre nagy nehezen szereztünk egy másfél szobás lakást is, amit egy török lánytól - de leginkább az apjától - béreltünk. (Akkor még nem tudtuk, mennyi borsot fognak az orrunk alá törni.) E. cuccainak az átköltöztetése az előző helyéről elég érdekes volt: busszal és bőröndökkel ingáztunk a két lakás között, ugyanis még nem volt autónk, vagy ismerősünk, akit megkérhettünk volna egy fuvarra. Az "új" lakás a 6. emeleten volt és a szellőzőből mindig hallottuk, ahogy süvít a szél (malmöi sajátosság az állandó szél is, főleg a tengerparton).

Ugyan előtte Magyarországon hosszú hónapokon keresztül, tényleg intenzíven belevetettem magamat a nyelvtanulásba, ez még mindig kevés volt a megszólaláshoz. Elég sok mindent megértettem, de nem bírtam kommunikálni. Úgy éreztem magamat, mint egy buta kisgyerek. Az olvasásba menekültem, mert az legalább adott némi sikerélményt. Ha valamit akartam kérdezni pl. a boltban, előtte hosszú percekig terveztem a mondatot a fejemben és a vége általában az lett, hogy nem értették, mit akarok és szinte azonnal angolra váltottak, hogy "segítsenek"...hamar rájöttem, hogy nem is olyan tuti dolog, ha mindenki beszél angolul.

De nemcsak a nyelv, hanem sok más "apróság" is kultúrsokkot okozott nekem (is). Például hogy az emberek másféleképpen viselkednek, a dolgok máshogy működnek, a szabályokat nem ismerem, a bürokrácia sajátságos, stb. Ha valaki ezt nekem Svédország előtt mondja, valószínűleg elnézően mosolyogtam volna az illetőn. Ugyan már, mit kell ilyenekből ügyet csinálni? Pedig valószínűleg mindenki - aki hasonló helyzetbe kerül - keresztülmegy ezen, csak nem mindenkiben tudatosul. Sőt, olyan is van, hogy valaki egész életében ellenséges marad az új ország kultúrájával szemben (és leginkább visszamenne oda, ahonnan jött - és persze van, aki ezt meg is teszi). Szóval megint tanultam valamit...

Ui.: És az is igaz, hogy minél inkább megszokjuk az adott (új) kultúrát, annál nehezebb izgalmas blogbejegyzést írni, mert már nem hatnak az újdonság erejével a dolgok :-) Sőt, mivel már nem igazán tudom, mi a helyzet Magyarországon, lehet, hogy olyan témáról írok lelkesen, ami már rég ugyanúgy van Budapesten is. De azért igyekszem!!

A nap svéd szava: lägenhet (lakás)

Veszélyes város?

Edina írta egy korábbi bejegyzésemre reagálva: "érdekes lenne olvasni Malmö kevésbé vidám és élményteljes oldaláról egy olyan szemével aki valóban ott él. Mert Malmö összes pozitív oldalát megtaláltam itt a blogodon :) de nyilván van valami alapja annak a sok programnak ami a város kevésbé vidám és élményteljes részeiről szólnak."

Bloggolka ehhez kapcsolódó kérdése: "Te hogy éled meg azokat a dolgokat, amit a hírekben látni, hallani? Én véletlenül autóval elkeveredtem, félig-meddig a Rosengård közelébe és nagyon féltem, mert csúnyán néztek..."

Elég sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek a megírását, mert nem éreztem magamat illetékesnek. Aztán rájöttem, hogy a dolog nem is olyan bonyolult. Ha valami történik Rosengård-ban, én is ugyanolyan kívülállóként nézem, mint bárki más a világon. Valahogy távolinak tűnik, pedig egyáltalán nincs messze tőlünk. Viszont (a máshol lakók nagy részével ellentétben) nem azonosítom Malmövel, mert egyértelmű, hogy elszigetelt jelenségről van szó.

Az említett Rosengård városrész szinte az egyetlen Malmöben, aminek rossz híre van, ezen belül leginkább a Herrgården nevű résznek, ahol a lakosság 96%-a külföldi származású. Legnagyobb számban az irakiak, a volt jugoszláv tagállamokból származók,  libanoniak, bosnyákok és irániak képviseltetik magukat. Természetesen túlnyomó részük békésen él együtt a többiekkel, csak egy icipici kisebbség az, amelyik időnként felhívja magára a figyelmet.

Valójában utoljára 2008-ban és 2010-ben voltak zavargások, gyújtogatások, abban az időszakban a tűzoltók csak úgy voltak hajlandóak kivonulni, ha rendőri biztosítást kaptak (ugyanis őket is megdobálták). Azóta sok minden történt, nagyobb a rendőri jelenlét arrafelé és sok civil és hivatalos kezdeményezés indult a viszonyok javítása érdekében.

Ennek van eredménye is, nemrég olvastam az újságban, hogy Rosengård-ban erősen visszaesett a bűncselekmények száma. Viszont egyértelmű: bármilyen apróság történik, a média sokszorosan felnagyítja. Egy malmöi rendőr nyilatkozta nemrég (talán a Metro-ban), hogy ő más svéd nagyvárosokban is dolgozott és ott is történnek időnként zavargások, csak éppen nem kapnak akkora sajtóvisszhangot. Pl. a fővárosi újságok sokkal szívesebben taglalják Rosengård viselt dolgait, vajon miért?...

Különben egyáltalán nem szoktam arrafelé járni (pár hónapja voltunk ott vendégségben, minden teljesen nyugodt volt), így a saját tapasztalataim nem annyira mérvadóak. Az igaz, hogy általában senki nem úgy kezdi pl. az albérletkeresést, hogy oda akarna költözni - kivéve talán azokat, akiknek ott lakik a családja is -, de Rosengård elég nagy (22.000-en lakják) és tény, hogy vannak jobb részei is. Láttam egy riportműsort, ahol többen is úgy nyilatkoztak, hogy soha semmilyen problémájuk nem volt, pedig régóta ott laknak.

És Edina, ha netán ez tartana vissza a költözéstől, szerintem ne aggódj :-) Én négy év alatt nulla alkalommal éreztem azt, hogy veszélyes helyen laknánk, pedig Kirseberg szomszédos Rosengård-dal.

Ui.: Csak megemlíteném, hogy a mára világhírű svéd focista, Zlatan Ibrahimović (aki pl. az Ajax-ban, Juventus-ban, Milan-ban is játszott) is Rosengårdban nőtt föl, bosnyák-horvát szülők gyermekeként, 5 testvérével egyetemben... A képen az önéletrajzi könyvének a borítóján látható. A könyv magyarul is megjelent "Én, Zlatan Ibrahimović" címmel.

A nap svéd szava: rosengård (rózsakert)

Házak és kertek

Miután nemrég felfedeztem, hogy a tavaly nyáron a házról és környékéről készült fotókkal eddig még semmit sem tettem, arra jutottam, hogy párat megosztok a blogolvasó közönséggel. Ellenálltam a kísértésnek, hogy a kismillió színes virágot ábrázoló képet feltöltsem (nagyon sok szép virág van a kertünkben), inkább azokra koncentráltam, amik a házunkat és környékét ábrázolják.

A "házunk" alatt több ház értendő (amik az 50-es években épültek és nagyjából ugyanúgy néznek ki), vagy írhattam volna lakóközösséget, amit a patinás "Musköten" (Muskétás) névvel tüntettek ki. A háztulajdonos a HSB nevű cég, mi tulajdonképpen a lakhatási jogot vettük meg. Nem emlékszem, hogy írtam-e már (talán igen), de ez Svédországban az összes lakással hasonlóképpen van. Ha az ember saját ingatlant akar, akkor vehet házat, aminek a tulajdonjogát is megkapja.

Visszatérve a képekre, helyenként látszik a kiégett fű: tavaly száraz volt a nyár és az van, hogy nem locsolják a füvet. Viszont most csodaszép zöld a gyep, mivel elég csapadékos hónapok vannak mögöttünk...

De nincs több szöveg (itt), íme a fotók :-)

A nap svéd szava: fastighet (ingatlan)

Vallomás...

...egy öt éve tartó kapcsolatról. Ő a legnagyobb, a város szemefénye. Mindenki felnéz rá, a szerencsés kiválasztottak le is néznek róla. Még soha nem jutottam be hozzá, de minden nap látom, a város másik végéről is. Viszont mindig megcsodálom, akárhányszor a közelébe érek. Az az igazság, hogy a többiek a közelébe sem érnek*.

Nos, ő a Turning Torso, "akiről" ugyan korábban már írtam egy bejegyzést, de most az évforduló alkalmából jólesett megnéznem ezt a képsorozatot, nagyon hangulatos zenei aláfestéssel. Talán ebből jobban kitűnik, mit is jelent a malmöieknek ez a toronyház. (A képeket a Sydsvenskan olvasói küldték be.)

A nap svéd szava: läsare (olvasó)

*Kivéve a hídpilléreket, mert azok még nála is magasabbak...és igen, az Öresund-híd idén volt 10 éves.

Erre azért figyeljünk oda!!

...és nem véletlen a több felkiáltójel.

Ismétlem magamat:

Továbbra is kapok e-mailt olyanoktól, akik Svédországban dolgoznának, de a reális esélyek felmérése helyett tőlem várnak valamiféle személyre szabott segítséget, sőt gyakran konkrét munka- vagy szálláslehetőséget.

Ismét hangsúlyozom, hogy egy egyszerű mezei halandó vagyok és egyáltalán nem foglalkozom munkaközvetítéssel ill. az ezzel kapcsolatos ügyintézéssel. (Mint ahogy a magyar és a svéd lakosság 99%-a sem.)

Hozzáteszem: "ingyen ebéd" nincs. Svédországban sem.
És a kerítés sincs kolbászból.

Részlet egy hozzám írt levélből, Alextől:

"Hej,

Ne haragudj, hogy írok és, hogy kérdezés nélkül tegezlek. Szeretnék magyarokkal ismerkedni itt Malmöben. [...] Nemrég érkeztem ide a barátaimhoz. Természetesen ők svédek. [...] Egyenlőre (sic!) egy szót se tudok svédül. Na jó, egy párat. Persze angolul tudunk kommunikálni.

Online specialista vagyok. Azért jöttem, hogy találjak valami munkát, ugyanis az itteni és az otthoni fizetések között szakadéknyi a különbség. Szeretnék a szakmámnál maradni, de mindenki azt mondja, hogy svéd nélkül kevés az esélyem.

Koppenhágában is fogok próbálkozni, úgy tudom, oda elég az angol. Kb. 4-8 hét mire megérkezik a levél az adóhivataltól amivel majd vissza kell menjek és csak utána kapok személyit.

Lehet, hogy a barátaim el tudnak intézni addig valami alkalmi munkát... De nálam kevés optimistább ember létezik.

Ha esetleg van valami közösségi program magyaroknak, akkor szívesen venném, ha értesítenél róla. Vagy ha esetleg eszedbe jut valami ötlet vagy jótanács [...]"

Kommentjeim a kiemelt részekhez:

1. Engem nyugodtan lehet tegezni! Különben is, a svédek mindenkit tegeznek, kivéve a királyt. De Lena, a tanárnőnk elmesélte, hogy jópár éve - amikor Ausztráliában dolgozott - találkozott a királlyal és simán letegezte, mert Carl XVI Gustaf olyan laza volt, semmi formalitás, sima nadrág és pulóver volt rajta...
   
   
2. Attól még, hogy történetesen magyar vagyok, nem ismerek sok magyart Malmöben, sőt! De ha ismernék is, akkor azok az én ismerőseim és nem adom ki őket akárkinek...és nem azért, mert antiszoci vagyok. Gondolj csak bele: miért akarnának pont veled találkozni, ha nem is ismernek?...sajnálom, de legyünk reálisak. Magyarországon sem úgy ismerkedik az ember, hogy odamegy bármelyik magyarhoz, ugye? A magyar klub más dolog, de olyat meg nem ismerek és egyelőre nem is keresek.
   
   Fontos: Érdemes lélekben felkészülni arra, hogy ha az ember eldönti, hogy elköltözik egy másik országba - akármelyik országba -, az első egy-két év(!) elég kemény, több szempontból is. Pl. az otthoni család és barátok messze vannak, újak még nincsenek. (Sokan nem is bírják ki ezt a lelki vákuumot és hazamennek, visszaköltöznek.)
   
   De ezt nem biztos, hogy úgy kell ellensúlyozni, hogy kizárólag magyarokkal érintkezik az ember, hiszen akkor pl. a svéd (esetleg angol-) nyelvtanulás is meg tud rekedni és csak az elszigeteltségünket növeljük. Persze amíg nem tudunk svédül, egy svéd társaságba sem nagyon tudunk bekerülni (kicsit ördögi a kör)... Én pl. ezért örülök nagyon, hogy az osztályban nincs rajtam kívül más magyar. Beszélek én itthon E.-vel magyarul eleget :-)
   
   És ugyan jó lehet a fősulis osztályunkban spontán szerveződött spanyol- és portugálajkú "kolónia" részének lenni (brazil, kolumbiai, perui, mexikói és chilei résztvevőkkel), de pont a napokban panaszkodott nekem az egyik perui anyuka, hogy "szinte soha nincs alkalma svédül beszélni". Hiszen a suliban spanyolul beszél a többiekkel (mi, "egyéb" többiek persze nem értünk belőle egy kukkot sem...), otthon pedig dánul beszél - a dán férjével.
   
   Hát igen, ehhez kell az erőfeszítés, hogy nem mindig a legkönnyebb nyelvet választja az ember, hanem a svédet (vagy kezdetben: az angolt). Minden csak szokás kérdése. Ki kell lépni a komfortzónából, ahogy egy pszichológus mondaná.
   
   
3. Ha az ember úgy jön ki Svédországba, hogy csak itt kezdi el a nyelvtanulást, legyen jó vastag a pénztárcája, hogy meg tudjon élni legalább fél évig(!) akkor is, ha nem kap munkát. Mint már jópárszor írtam, Svédországban a svéd a hivatalos nyelv, nem az angol. Svédül egyszerűen tudni KELL és kész - különben nincs munka sem. Nem viccelek!
   
   Reális alternatíva: magyarországi intenzív svédtanfolyam, legalább fél évig. Vagy ha valaki autodidakta, akkor privát tanulás, intenzíven. Svéd tévéműsorok nézése a magyar helyett. Svéd napilapok olvasása a neten a magyar hírek helyett minden nap. Satöbbi...

Huhh...ez mégiscsak több lesz, mint amit gondoltam :-)

Akkor egyelőre ennyi, hamarosan folytatom!

Addig is egy kis ismétlés annak, akit érdekel a téma (a jobb oldali oszlopban is megtalálhatóak ezek a linkek, plusz még több is). De aki itt akar élni, dolgozni, annak szimplán kötelező olvasmány!! (Alex, ezt neked is írom...ugye meghallod?)

Ezt azért hangsúlyozom ennyire, mert sok bosszúságot és pénzt spórolsz meg, ha ezeket a tanácsokat megfogadod:

• Hol kezdjem, ha Svédországban akarok dolgozni? - Ildikó remek összefoglalója
• Beutazási és munkavállalási feltételek (Külügyminisztérium) - hivatalos infó
  
• Munka Svédországban (1. rész)
• Munka Svédországban (2. rész)
  

A nap svéd szava: plånbok (pénztárca)

Autók és szerelők - nyáron

Nem tűntem el és nem is unatkozom, sőt: inkább folyamatosan akut időhiánnyal küzdök, a nyári szünet ellenére - vagy épp amiatt :-) Avagy: úgy szép az élet, ha zajlik. Példának okáért a múlt héten Budapesten sok ismerőssel, baráttal sikerült összefutnom. Jó társaságban persze gyorsan telik az idő...

A legviccesebb talán mégis az volt, hogy B.-vel megbeszéltünk egy találkát a múlt vasárnap estére Budapestre (ami végül a foci VB miatt mégsem jött létre). Pedig ebben pont az lett volna a pláne, hogy mindketten malmöi lakosok vagyunk, ahol viszont mostanában valahogy nem tudtunk összefutni...

A kialakult kellemes hangulatot némileg beárnyékolta a Malmöből érkező hír, miszerint a kocsink egyik alkatrésze megadta magát és nemcsak újért, de szerelőért is kiáltott. Azután amikor már kb. a tizedik műhely mondja, hogy "tulajdonképpen zárva vagyunk és csak véletlen, hogy felvettük a telefont" valamint "ne is álmodjon róla, hogy augusztus vége előttre tud bárki is időpontot adni", akkor az ember hirtelen visszasírja a magyar viszonyokat.

Itt ugyanis - mármint svédhonban - nyáron mindenki minimum 4, de gyakran 6-8 hetes szabadságot vesz ki és szinte megáll az élet. Az ideiglenesen megüresedett lakásokat kiadják nyárra és irány a világ egy másik szeglete.

De minden jó, ha jó a vége: valahogy csak került egy szerviz, ami július közepére bevállalta a szerelést és ahová - egy brazil-svéd baráti párnak köszönhetően - sikerült a Saab-ot elvontatni. Szóval szerda óta ismét van autónk, ugyanakkor visszaszolgáltattuk a bérautót, egy Toyota Aigo-t ("aki" nem lett a szívünk csücske a kis gnóm testével, már elnézést). A bérlésre azért volt szükség, mert E. anyukája tiszteletét tette nálunk és mégiscsak egyszerűbb volt azalatt az egy hét alatt autóval közlekedni, mint mindenhol a buszokra-vonatokra várni.

A nap svéd szava: hyrbil (ejtsd: hűrbíl; jelentése: bérautó)

Hasznos tudnivalók

Mától a jobb oldali menüben egy általam összeszedegetett információcsokor található (saját és más blogokból, cikkekből, hivatalos tájékoztatókból). Ennek a legfőbb oka, hogy továbbra is napi szinten kapok e-mailt olyanoktól, akik Svédországban dolgoznának, de a reális esélyek felmérése helyett - pl. a Google nagyon sok mindenre tudja a választ!! - tőlem várnak valamiféle személyre szabott segítséget, sőt gyakran konkrét munkalehetőséget. Természetesen tisztelet a kivételnek, akik először utánaolvasnak a dolgoknak és csak utána kérdeznek :-)

Ismét hangsúlyozom, hogy egy egyszerű mezei halandó vagyok és egyáltalán nem foglalkozom munkaközvetítéssel ill. az ezzel kapcsolatos ügyintézéssel. (Mint ahogy a magyar és a svéd lakosság 99%-a sem.) Időhiány miatt a jövőben is ezekre a linkekre fogok hivatkozni, ami valójában rengeteg nagyon hasznos, alapvető információt jelent.

Egyébként a tapasztalatok szerint az egészségügyi dolgozók (orvosok, ápolók, nővérek...) számíthatnak különleges elbánásra, extra segítségre, fizetett nyelvtanfolyamra a svéd munkaadók oldaláról. Ehhez is tettem be néhány linket a jobb oldali menübe.

Munka Svédországban (2. rész)

Az előző bejegyzésben úgy tűnhetett, hogy túl sötéten festem le a svéd helyzetet - talán mindenáron el akarom riasztani a honfitársaimat? Erről szó sincs, de fontos, hogy mielőtt valaki erre a lépésre adja a fejét, ismerje reálisan a lehetőségeket és az esetleges buktatókat.

Most olyan információk következnek, amik segítségül szolgálhatnak mindazoknak, akik elszánták magukat, hogy a svéd valóságot testközelből is megtapasztalják :-)

Az általam hivatkozott linkek nagy többsége angol nyelvű (ezeken belül viszont svéd nyelvűek is vannak).

1. Személyi szám

Ez a legelső dolog, amit meg kell szereznünk az országba érkezés után, feltéve ha legalább 1 évig akarunk maradni. Tényleg fontos, szükségünk lesz rá álláskeresésnél, bankszámlanyitásnál, általában a hivatalos ügyek intézésénél, internetes és bankkártyás vásárlásnál, stb.

Egy évnél kevesebb idő esetén koordinációs számot kell igényelni. Mindkét azonosítót a Skatteverket-nél (adóhivatal) lehet intézni.

A svéd személyi szám - azaz personnummer - szerkezete kicsit hasonlít a magyarra (csak az elején nincs az a 1-es vagy 2-es):

• születési idő (6 számjegyen: ééhhnn)
• 4 számjegyű azonosító (akit esetleg részletesen érdekel a felépítése, ezt is megtalálja a Skatteverket oldalán)

Egyébként a népességnyilvántartásról és az ezzel kapcsolatos összes fontos dologról (költözés Svédországba, házasság, gyerekszületés, névváltoztatás, halál és persze a személyi szám) egy remek angol nyelvű összefoglaló van itt.

2. ID-kártya

Ha megvan a személyi számunk, lehet intézni a svéd személyi igazolványt is, amit ID-kort-nak hívnak. Szintén az adóhivatal intézi 400 korona befizetése után. Részletes információ itt, de én is írtam róla szeptemberben.

Mivel 2009. június előtt külföldiek nehézkesen vagy nem kaptak ID-kártyát (bürokratikus okok miatt, erről is írtam még tavaly), én pl. bő egy évig elvoltam nélküle, mindenhol a magyar jogosítványomat mutogatva, mármint ha személyazonosító okmányt kértek (svédül: legitimation vagy röviden leg). Na persze annyi plusszal, hogy a svéd személyi számom utolsó 4 jegyét be kellett mondanom - az első 6 jegy ugyebár a születési idő. Úgyhogy ID-kort nélkül el lehet egy ideig lenni, ha úgy adja a sors :-)

3. Nyelvtanulás

Akinek már van svéd személyi száma és regisztrálta magát a Migrationsverket-nél is, az ingyen tanulhat svédül az SFI-n (Svenska för invandrare - svéd nyelv bevándorlóknak). Arra azért készüljünk fel, hogy az első lépéseket nagy valószínűséggel egy olyan csoportban kell megtennünk, ahol néhányan még az abc-vel is akkor fognak megismerkedni (nagyon sok arab ajkú bevándorló van, pl. irániak, irakiak...)

Esetleg ennél még hatékonyabb lehet egy fizetős nyelvtanfolyamra beiratkozni - ha valakinek már van munkahelye, érdemes lehet megtudakolni, hogy fizetnek-e ilyesmit ill. a külföldi kollégákat meginterjúvolni, hogy mik a tapasztalataik. Ha magunk keresünk állást, ez nem biztos, hogy alternatíva, amikor az ember örül, hogy egyáltalán az albérletet ki tudja fizetni. Apropó...

4. Albérlet, lakás

A legtöbb városban hiány van kiadó lakásokból - viszont rengeteg eladó lakás van. Így ha valaki olyan szerencsés, hogy van pénze lakást venni, ez jelentősen megkönnyíti a dolgokat. (Utána eladhatja vagy akár ki is adhatja, ha ő már nem tud ott lakni vagy pl. elköltözik más városba.) Bevallom, hogy bár nem egy luxuslakásom volt Budapesten a XIII. kerületben, de magasabb négyzetméteráron adtam el, mint amennyiért Malmöben a (zöldövezeti!) lakásunkat vettük. De ez persze nem ilyen egyszerű, a felkapottabb helyeken itt is igencsak borsos árak vannak. Ilyen pl. Malmö belvárosa, aztán a tengerparti lakónegyedek: a Västra Hamnen, a Dockan, Ribersborg...

Lakáshitelt viszont csak bizonyos feltételek megléte esetén adnak a bankok (általában min. 1 éve fennálló, határozatlan idejű svéd munkaviszonyt jelent), de akkor igen gyorsan és a Magyarországon megszokott hercehurcák teljes mellőzésével. Nagyon jó, emberközpontú a rendszer, tulajdonképpen még fel sem fogjuk az egészet és már utalják is a pénzt :-)

Az albérleti viszonyok ezzel szemben (nem is) kicsit szövevényesek. Akit érdekel a téma, a The Local oldalán pl. itt és itt tudhatja meg a legfontosabb dolgokat, hsznos linkeket pedig itt talál. Maga az újság - svéd hírek angolul és a svéd élethez kapcsolódóan minden, de tényleg minden - egyébként is kötelező olvasmány az ide készülőknek!

5. Munkakeresés

Ehhez is egy remek összefoglaló írást ajánlok, linkekkel (eredetileg ausztráloknak készült, de nemzetiségtől függetlenül hasznos). Itt is abszolút igaz, hogy az oldal többi része is nagyon hasznos.

A The Local oldalán vannak angol nyelvű álláshirdetések is.

Egy jó állás megcsípéséhez nem árt ha vannak svéd kapcsolataink és/vagy svéd munkatapasztalatunk (a svéd tanulmányok felmutatása sem hátrányos!), de a legfontosabb tulajdonság mindenképpen a kitartás. No meg némi szerencse sem árt...

FIGYELEM: Angol nyelvtudás nélkül egyáltalán nem ajánlott szerencsét próbálni errefelé...túl könnyen kerülhetünk nagyon kiszolgáltatott helyzetbe :-(

És még egy tipp: érdemes minél nagyobb kezdőtőkével nekivágni a hosszú útnak, különösen ha még nincs munkánk. Különben nagyon hamar véget érhet az ígéretes svéd kaland.

A nap svéd szava: arbetsförmedling (munkaközvetítő hivatal)

Munka Svédországban (1. rész)

A hozzám érkező e-mailek elérték azt a kritikus tömeget, amikor úgy érzem, hogy erről is írnom kell. Igyekszem hasznos lenni, plusz magamnak is megkönnyíteni a jövőt azzal, hogy újabb kérdések esetén ezekre a bejegyzésekre hivatkozhatok...

Először azt hiszem, idézek néhány levélből és hozzáfűzöm a saját véleményemet, tapasztalataimat. Talán annak is érdekes lehet, akinek esze ágában sincs errefelé költözni ;)

"...mindenhol azt mondták, hogy itt könnyen lehet takarító vagy más egyszerűbb munkát találni. Sajnos nem ezt tapasztalom, főleg mivel csak angolul beszélek."
Pontosan. Mint mindenhol, Svédországban is válság van, nagyon sok ember elveszítette/elveszíti az állását. Természetesen még ilyenkor is vannak lehetőségek, de alapvető a svéd nyelvtudás, még a legegyszerűbb munkáknál is. Sokan - akik kicsit is ismerik a svédeket - kérdezték már tőlem, hogy: "de hiszen itt mindenki tud angolul, nem elég az angol tudás?". IGEN, még az idősebb svédek is remekül tudnak angolul. De NEM, nem elég az angol.

Gondoljunk csak bele: egy magyar cég munkatársat keres (mondjuk takarítót, de lehet akár irodista is). Feladják a magyar(!) nyelvű hirdetést, erre érkezik egy angol nyelvű jelentkezés egy - mondjuk - ukrán jelentkezőtől (aki nem tud magyarul). Vajon mekkora esélye lesz elnyerni az állást?...

Az hogy mi tudunk angolul, az nem sokat jelent itt. Hiszen mindenki tud angolul - PLUSZ svédül is, ráadásul anyanyelvi szinten. Ha - valami csoda folytán - fel is vennének, hamarosan nagy gondot okozna, hogy nem érted a kollégáidat, a hivatalos tájékoztatásokat, a tárgyalásokat...hiszen csak miattad nem fognak angol nyelvre váltani.

Nekem még úgy is gondjaim voltak, hogy a cég hivatalos nyelve - elvileg - az angol. De az én kollégáim mind svédek voltak. Nyilván egy megbeszélést is svédül tartanak, ha 15 svéd mellett én vagyok az egyedüli külföldi. Viszont gyorstalpalónak remek volt, kénytelen voltam hamar megérteni, miről beszélnek!

"...ha mondjuk túl vagyunk a nyelvtanfolyamon (amihez sok kedvem nincs igazándiból, de belátom, hogy szükséges), akkor nekem milyen esélyem lenne bárhol, szellemi munkakörben elhelyezkedni?"
Egy (kezdő) nyelvtanfolyamon túl lehet lenni talán fél-egy év alatt, de ettől még nagyon távol leszünk egy svéd nyelvű interjútól... Szigorúan a kérdésre válaszolva: 0%.

"...ha esetleg tudsz valamilyen lehetőségről, kérlek, értesíts róla!"
Konkrét állásokkal kapcsolatban sajnos nincs módom segíteni. Ha Magyarországon élnék és ott keresne meg egy külföldi ilyen kéréssel, akkor is csak azt tudnám mondani, hogy nem vagyok állásközvetítő, egyébként is mindenkinek magának kell megtalálnia a hozzá illő állást - ez így működik mindenhol. Viszont álláskereső oldalakat tudok majd ajánlani (amikhez szintén nagyon hasznos a svéd nyelv ismerete, hiszen svédül vannak a hirdetések).

"Ha csak annyit megírnál, hogy te hogyan indultál itt el, már az is sokat segíthet."
Erről viszont már elég részletesen írtam itt márciusban. Az én történetem kicsit egyedi, mert a cég, ahol dolgoztam, Magyarországon és Svédországban is jelen volt, azaz gyakorlatilag ott kiléptem, itt beléptem (bár volt olyan ötlet, hogy "kiküldenek", de végül is így volt jobb, tisztább), de ez sem volt evidencia, előtte én is kerestem, de nem találtam állást. Másrészt a párom már remekül tudott svédül mielőtt kijöttünk volna, ez hatalmas pluszt jelentett. Harmadrészt én is intenzív nyelvtanfolyamra jártam még Budapesten, hogy minél több nyelvtudással legyek felfegyverkezve.

"...az időjárásról nem sokat írtál, érthetően, hiszen annyi minden más, sokkal érdekesebb dolog van, de kicsit kifejthetnéd"
Svédország területe Magyarországénak az ötszöröse és észak-dél irányban nagy a kiterjedése (azaz hosszúkás, meg lehet nézni az Európa-térképen). Svédórán tanultuk, hogy az északi és déli pontja között pont akkora a távolság, mint a déli pontja és Róma között. Ebből következik, hogy nincs olyan, hogy AZ időjárás. Északon hideg van, délen amolyan óceáni-kontinentális (pl. a tavalyi tél enyhébb volt Malmöben, mint Pesten), a kettő között meg megint másmilyen. Nem mindegy, hogy valaki Malmöbe, Stockholmba vagy éppen Kirunába készül... Egy kis támpontot adhat itt a blogomban a jobb oldali sávban található három ikon a stockholmi és malmöi (plusz a budapesti) időjárással. De majd ehhez is adok linket, ha valakit egyéb svéd időjárás érdekel.

"A blogod nagyon szép, a történeted mesébe illő."
Hát persze, én meg egy népmesei hős vagyok :-) , de komolyra fordítva a szót: a svéd "kalandunkat" rengeteg előzetes kutatómunka előzte meg (nagyon hasznos dolog az internet! nélküle sokkal nehezebb lett volna), sok-sok tépelődés, néhány nyaralásba oltott út 2006-tól kezdve (főleg hogy felmérjük a terepet)...aztán volt egy csomó kudarc is közben meg jópár saját kárunkon tanulás. És megérkezve sem volt fenékig tejföl, mert nem várt bennünket gazdag nagybácsi, sőt! Senki nem várt itt bennünket, teljesen magunkra voltunk utalva. Mesélhetnék az albérlet- és az álláskeresés "szépségeiről" meg a bürokráciáról (sőt, erről már írtam is itt-ott), de nem teszem. Röviden a kulcsszó: kitartáááás! Persze ha valaki szerencsés alkat, az remek dolog :-)

{ ...hamarosan folyt. köv. }

A nap svéd szava: språkkurs (nyelvtanfolyam)

Az utolsó nap

Tegnap ismét Strängnäs-ben jártam, ezúttal a munkahelyemen. Nem, nem dolgozni, hanem csak visszaadni a laptopot, a céges telefont (ja igen, a +46736-tal kezdődő számom innentől kezdve már nem él) és elbúcsúzni a kollégáktól.

Október 5-ével lejár a szerződésem a cégnél. Kölcsönösen nem szeretnénk meghosszabbítani, szóval így lesz ez jó. Nekem sem fog hiányozni az a rengeteg vonatozás. Vagy egy picit mégis? ...azért van egy feelingje, na. Néhány kolléga viszont fog hiányozni, megismertem pár igazi egyéniséget. És - nem mellesleg! - ez volt az első svéd munkahelyem. Hálás vagyok, hogy bizalmat szavaztak nekem tavaly és hogy kicsit talán be is fogadtak.

Szóval az volt, hogy a főnököm tartott egy rövid, de kedves kis beszédet, én is szóltam pár szót (meg bezsebeltem a dicséreteket, hogy most már milyen jó a svédem...), aztán kávéztunk-sütiztünk egyet, amíg el nem kellett a vonatomhoz indulnom. A sütit a főnökünk rendelte, de hogy valamivel én is előrukkoljak, a Västra Hamnen-i ICA Maxiban felszerelkeztem 3 doboznyi skånei fűszeres keksszel (skånska pepparkaka), ami teljesen mézeskalácsízű és -állagú.

Még ajándékot is kaptam tőlük: illatos teakeveréket fekete-fehér csíkos fémdobozban, plusz két ugyanolyan mintájú bögrét. Utána kapcsoltam csak, hogy ez milyen remekül megy a börtönruhához :-))

Többen is megkérdezték tőlem - teljesen érthetően -, hogy akkor most hogyan tovább, mit fogok csinálni? Nos, egyelőre még mindig táppénzen vagyok (bár már remekül érzem magamat, de az orvos ragaszkodott hozzá), egészen november végéig. Közben már agyalok rajta, hogy mi leszek, ha nagy leszek? Mindenesetre a közelben fogok munkát keresni: Malmöben, esetleg Lund-ben. Vagy akár Koppenhágában - de vagy a reptérhez közel, vagy a belvárosban, szóval nem a világ végén, ahol pl. a cégünk irodája volt (= potom napi 4 óra ingázás)...

Az eskilstunai lakásból már nyáron kiköltöztem, így "tőle" már korábban elbúcsúztam. Kellemes kis bázis volt egy csöndes mellékutcában, amolyan leánylakás, amit kedvemre alakíthattam ;) A tulaj lány, Madelene ugyan nagyon szerette volna, ha még maradok (nem volt velem sok gondja, ő pedig Ázsiába, majd Ausztráliába költözik). Sőt, még egy kanapét is akart adni a lakáshoz, tényleg rendes házigazda volt, soha rosszabbat!

A nap svéd szava: farväl (búcsú)

Problémamegoldás

Szorultak az ablakok az albérletemben, ez akkor tűnt fel, amikor egyszer szellőztetés után alig bírtam bezárni. Hát, ez van, gondoltam (de nem sokat foglalkoztam vele). Viszont alig egy hét múlva üzenet várt a bejárati ajtón, miszerint be akarják állítani az ablakokat, hívjam fel a mesterembert az egyeztetés miatt. Hoppá, ezek gondolatolvasók? Ez jó dolog, viszont most jön majd a huzavona - gondoltam -, hogy mikor vagyok otthon és az nekik túl késő, stb.

Ehhez képest kb. a következő telefonbeszélgetés zajlott le köztünk:

Én: - Halló...beszél angolul?

Ő: - Hát, egy kicsit. (Mind ezt mondja, utána meg kifogástalanul eltársalog velem angolul. Most is így volt.)

Én: - Volt ez a cetli az ablakokról. Mikor lenne alkalmas?

Ő: - Hát, ha használhatjuk a pluszkulcsot, akkor napközben is meg tudjuk csinálni.

Én: - Ja vagy úúúúgy? Rendben, akkor legyen így.

Ő: - Majd még telefonálok, mielőtt tényleg megyünk.

...és így is történt. Azóta csodálatosan működnek az ablakok. És természetesen ezen kívül nem vettem észre, hogy valaki járt a lakásban. Úgy értem, hogy nem voltak sáros lábnyomok vagy ilyesmi. És amiatt sem kellett aggódnom, hogy esetleg valami eltűnik (nem mintha lett volna nagy érték a lakásban). Ezt tényleg le sem kellett volna írnom, de valami azt súgja belül, hogy mégiscsak ki kell emelnem.

És még valami, nem írtam a javítás költségéről. Ugyanis az benne van a havi lakbérben, hogy a lakást, a házat - és a közös kertet! - karbantartják.

A nap svéd szava: avgift (itt: lakásfenntartási díj, de egyénként valamilyen más szolgáltatásnak a díja is lehet)

Lakásügyek

Szerencsésen túlvagyunk a február 17-én, amit nagyon vártunk, mert aznap kaptuk meg az új (azaz nekünk új, de igazából használt) malmöi lakásunk kulcsait. Még tavaly decemberben találtuk a lakáshirdetést a neten és úgy találtuk, hogy megfelel a kívánságainknak: nem túl kicsi lakás, zöldövezetben van (egy nagy park közvetlenül a szomszédban), jó a közlekedés, és főleg: van erkély és fürdőkád is, amik az én mániáim :-) December 19-én néztük meg a lakást és dec. 26-án(!) kötöttük meg az adásvételi szerződést az ingatlanközvetítő irodájában. Egyébiránt nem költöttünk sokat a karácsonyi ajándékokra ;)

Szóval még az évvégi ünnepek előtt/között belevágtunk a hitelügyintézésbe és mindenbe, ami ezzel jár. Mondjuk ha valaki itt lakást akar venni némi hitellel, kell hozzá háttér, leginkább a stabil munkahely igazolása az elvárt. De ha ez megvan, akkor a magyar viszonyokhoz képest elenyésző macerával lehet ügyintézni. Pl. nem kell a földhivatalba tulajdoni lapokért rohangálni - sőt, ilyennel, hogy földhivatal, egyáltalán nem is találkoztunk. Továbbmegyek: nem kell se ügyvéd, se közjegyző (hihetetlen, ugye?). Sok mindent az ingatlanközvetítő intéz: szerződés előkészítése, válaszok adása a felmerülő kérdéseinkre, kapcsolat a házzal - ahonnan engedélyt kellett kapnunk, hogy beköltözhessünk -, sőt hitelajánlatot is adott, bár végül nem attól a banktól vettünk fel hitelt.

Több banktól kértünk ajánlatot, itt ezt "hitelígéretnek" - lånelöfte - nevezik, azaz a bank papíron ígéretet tesz, hogy tényleg ad nekünk hitelt és mekkora összegben (ez az ígéret 6 hónapig érvényes). Érdemes ezt mihamarabb elintézni és már ennek birtokában lakásnézőbe menni, mert ez bizonyítja a komolyságunkat - és hogy tényleg kapunk hitelt -, plusz még időt is spórolunk vele. Ebből következik, hogy simán kimarad az értékbecslés és az ennek eredményére való várakozás is. Szimplán kiszámoljuk magunknak, hogy mennyink van, meddig nyújtózkodhatunk és a legtöbb bank weboldalán van valamilyen ügyes kis hitelkalkulátor, amiből saccolhatunk, melyik összeg milyen részletekkel fog járni (kb.). Ennek megfelelően töltöttük ki mi is a lånelöfte-igénylési kérelmünket. És ha már megvan, hogy melyik bank a legszimpatikusabb, akkor el kell dönteni a részleteket is, időpontot kell kérni tőlük, majd be kell menni a bankba aláírni (azt már korábban meg kellett jelölni, hogy melyik napon utaljanak). Kész. Az egész procedúra akár rövidebb, mint egy hét alatt is lebonyolódhat, pl. ha nem kell az eladó kiköltözésére várni (lånelöfte-t az interneten is lehet kérni, sőt leginkább ott).

A svéd lakáshitel-kamatok most a gazdasági válság (ill. a válság miatti többszöri alapkamat-csökkentés) miatt történelmileg alacsony szinten vannak, most éppen 2,5-3,5% között, a lekötéstől - és persze a banktól - függően. Ez viszont láthatóan élénkítőleg hat a lelassult svéd lakáspiacra mostanában.

Szóval az eheti legfőbb "szabadidős" programjaink: csomagolás és költözködés...

A nap svéd szava: bolån (lakáshitel)