Simone

Tegnap délután, Malmö felé autózva tűnt fel az autópálya melletti hatalmas, világító kijelző, miszerint az Öresund-hídon erős szél van, teherautóval nem ajánlott a hídra hajtani. Aztán az újságokban, a hírekben egyre-másra bukkantak fel a közelgő viharra figyelmeztető hírek. Miszerint ma lesz a csúcspontja. Ma még biciklivel jöttem haza a munkából úgy fél 4 tájban, észleltem, hogy tényleg eléggé fúj a szél, helyenként széllökések vannak. Itt még nem gondoltam, hogy vészes lenne a helyzet.

Aztán amikor felmerült, hogy még ma vonattal kellene menni valahová, a Skånetrafiken (a helyi közlekedési vállalat) weboldalán hatalmas piros térkép virított, miszerint ma du. 4 után semmilyen vonat nem megy, nincsenek vonatpótló buszok sem. Először azt írták, csak az Öresundståg közlekedik (azaz a hídon átmenő vonat, Koppenhágába és vissza), de hamarosan azt is leállították. Nemrég (20 h) a Kastrup nemzetközi repteret is lezárták (Koppenhága).

Mindezt a 3-as fokozatú viharjelzés miatt (ami nemcsak Skåne-re, hanem Svédország nagyobb, déli részére érvényes, pl. Göteborgra is). A 3-as fokozatú figyelmeztetés - Klass 3 varning - a legmagasabb, azt jelenti, hogy a lakosság nagy veszélyben van és rendkívül jelentős károk keletkezhetnek fontos szolgáltatásokkal kapcsolatban (pl. áram), a lakosságot arra kérik, hogy tévén, rádión vagy interneten kövessék a fejleményeket. Ez konkrétan 30 m/s (kb. 110 km/h) erősségű - vagy nagyobb - szelet jelent és emiatt veszélyes a szabadban tartózkodni. Nagy károk várhatóak a fákban/erdőkben és az épületekben, nagyon komoly közlekedési zavarok alakulhatnak ki. (A vízen ez azt jelenti, hogy a nagyobb hajóknak is a kikötőben kell maradniuk.)

Az egyik, ebédidőben megjelent újságcikkben egy biztosítási szakember azt nyilatkozta, hogy ha valakinek nincs házbiztosítása, még ma sem késő megkötni, pl. telefonon, a lényeg, hogy mától legyen érvényes (és ne ma éjféltől). A megállapodás számít, nem a biztosítási díj befizetése, az lehet később is.

Szóval ma már nem mentünk sehová, de az itthonülés sem nyugalmas. A vihar - amelyet itt Svédországban Simone-nak neveztek el és Nagy-Britannia felől érkezett - tényleg bedurvult és ami nálunk a leglátványosabb, akusztikailag, az az erkély ablaktábláinak folyamatos támadása. (Ez nem is igazán ablak, elhúzható ablaktáblák vannak az erkélyen a kert felé, így közel sem zárnak úgy, mintha ablakok lennének.) Ijesztő hangja van, az első órákban mindig összerezzentem és figyeltem, nem rántja ki-e a szél őket...most már kezdem megszokni.

De a neten persze látom, mik vannak máshol: széthasított fák, felborult építkezési állványok, lerepült háztetők, extrém nagy hullámok a tengerparton, pl. ez a hajó a mérete ellenére sem úszta meg a kárt, és van ahol áramszünet van (a legfrissebb hírek szerint 58.000 háztartásban, ebből 28.000 Skåne-ban van...nagyon-nagyon remélem, hogy mi megússzuk). Sajnos Dániában megvan az első halálos áldozat is, akit egy repülő tégla talált el :-( A mentőszervezetek folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a kidőlő fák nagyon veszélyesek és aki tud, maradjon otthon.

Egy olvasói kommentár az egyik újság online kiadásában: "Kénytelen voltam kimenni a kutyával, de alig mentem 50 métert, a szél felborított, beütöttem a fejemet és a hátamat. Ne menjetek ki!" Egy másik olvasó 18:24-kor arról tudósított, hogy ugyan a repülője már 16:20-kor megérkezett Kastrup-re, de nem akarják őket kiengedni a repülőből a széllökések miatt és az egész repülő rázkódik. De amúgy sem jutna haza Malmöbe a híd lezárása miatt, pedig jó lenne, mert már több, mint 24 órája utazik...

A legutóbbi veszedelmes viharok errefelé (ezek még pont az ideköltözésünk előtt voltak, ezért a mostani felkészületlenségem):

• Gudrun (2005. január) - Dél- és Nyugat-Svédország, az orkánerősséget Nyugat-Blekinge-ben érte el, ez 42 m/s (150 km/h) volt. 415.000 háztartás volt áram nélkül és 75 millió köbméter erdőt pusztított el a vihar Götaland-ban.
  
  
• Per (2007. január) - legnagyobb sebessége 40 m/s (144 km/h) volt, ezt ugyanott érte el, ahol Gudrun. Kb. 440.000 háztartás maradt áram nélkül és 12 millió köbméter erdőt tarolt le az orkán.

Az Öresund-hídon 70 km/h-ra korlátozzák a megengedett sebességet ha 15 m/s (55 km/h) az oldalszél. Ha a szél erőssége eléri a 25 m/s-ot (90 km/h), függetlenül a szél irányától, lezárják a hidat. A hídon történő vasúti közlekedést - amely az alsó szinten történik - viszont csak 33 m/s-nál (120 km/h) állítják le.

Ahogy most olvasom, már Simone is elérte a 41,4 m/s-ot, Halmstad-nál. Remélem, lassan elcsendesül, az előzetes figyelmeztetés szerint az esti órákban már lanyhulásra lehet számítani, kérdés, hogy mikortól?

Még egy frissebb kommentár (20:16) valakitől, Kristianstad-ból: Gudrun gyerekjáték volt ehhez képest! Maradjatok bent! Most jövök a Willys-ből (szupermarket), a parkolóban egy bevásárlókocsi röpködött!

Ui.: Olvasói fotók a Sydsvenskan oldalán a viharról.


A nap svéd szava: strömavbrott (áramszünet)

Egy kis visszatekintés...

Kisrumpfot olvasva jöttem rá, hogy az augusztus 1-je nekem is évforduló, ugyanis 4 éve pont ekkor érkeztem meg Svédországba. Akkor E. már fél éve itt dolgozott. Úgy szerveztük meg, hogy anyu is jött velem. Neki ez volt az első repülése, az első svéd útja - és az első találkozása a tengerrel. Azt hiszem, mindhárom pont tetszett neki. Nyilván a repülés volt a legstresszesebb...

Mivel már korábban intézkedtünk az adóhivatalban (Skatteverket), addigra már volt svéd személyi számom is, ami nagyon fontos, bármit is akar az ember intézni. És ami a lényeg: eddigre nagy nehezen szereztünk egy másfél szobás lakást is, amit egy török lánytól - de leginkább az apjától - béreltünk. (Akkor még nem tudtuk, mennyi borsot fognak az orrunk alá törni.) E. cuccainak az átköltöztetése az előző helyéről elég érdekes volt: busszal és bőröndökkel ingáztunk a két lakás között, ugyanis még nem volt autónk, vagy ismerősünk, akit megkérhettünk volna egy fuvarra. Az "új" lakás a 6. emeleten volt és a szellőzőből mindig hallottuk, ahogy süvít a szél (malmöi sajátosság az állandó szél is, főleg a tengerparton).

Ugyan előtte Magyarországon hosszú hónapokon keresztül, tényleg intenzíven belevetettem magamat a nyelvtanulásba, ez még mindig kevés volt a megszólaláshoz. Elég sok mindent megértettem, de nem bírtam kommunikálni. Úgy éreztem magamat, mint egy buta kisgyerek. Az olvasásba menekültem, mert az legalább adott némi sikerélményt. Ha valamit akartam kérdezni pl. a boltban, előtte hosszú percekig terveztem a mondatot a fejemben és a vége általában az lett, hogy nem értették, mit akarok és szinte azonnal angolra váltottak, hogy "segítsenek"...hamar rájöttem, hogy nem is olyan tuti dolog, ha mindenki beszél angolul.

De nemcsak a nyelv, hanem sok más "apróság" is kultúrsokkot okozott nekem (is). Például hogy az emberek másféleképpen viselkednek, a dolgok máshogy működnek, a szabályokat nem ismerem, a bürokrácia sajátságos, stb. Ha valaki ezt nekem Svédország előtt mondja, valószínűleg elnézően mosolyogtam volna az illetőn. Ugyan már, mit kell ilyenekből ügyet csinálni? Pedig valószínűleg mindenki - aki hasonló helyzetbe kerül - keresztülmegy ezen, csak nem mindenkiben tudatosul. Sőt, olyan is van, hogy valaki egész életében ellenséges marad az új ország kultúrájával szemben (és leginkább visszamenne oda, ahonnan jött - és persze van, aki ezt meg is teszi). Szóval megint tanultam valamit...

Ui.: És az is igaz, hogy minél inkább megszokjuk az adott (új) kultúrát, annál nehezebb izgalmas blogbejegyzést írni, mert már nem hatnak az újdonság erejével a dolgok :-) Sőt, mivel már nem igazán tudom, mi a helyzet Magyarországon, lehet, hogy olyan témáról írok lelkesen, ami már rég ugyanúgy van Budapesten is. De azért igyekszem!!

A nap svéd szava: lägenhet (lakás)

Télies

Mínusz 5 fok és havazás, mivel is menjünk iskolába/dolgozni/a városba? Hát persze, hogy biciklivel. (Nem magamról beszélek.) Bár nem mindenki ilyen extrém - és inkább a buszt vagy az autót választja -, de aki igazán alapos, az téli gumit tesz a bicikli kerekére, merthogy az is van. Apropó, busz! Tegnap a 4-es busz sofőrje nagyon kedvesen köszöntötte a felszállókat hogyaszongya "üdvözlöm itt a melegben". És tényleg egész jó meleg volt :-)

Szóval a Magyarországon is "reklámozott" szibériai hideg ide is betört, persze jó kis széllel körítve, úgy még kellemesebb. Mivel egész télen plusz 5-7 fokokkal voltunk elkényeztetve (hó meg sehol sem volt), most aztán didereghetünk kedvünkre. Mindenesetre ma - mint didergéscsökkentő faktor - felfedeztem, hogy egész jól lehet a városon belül is használni a sárga (távolsági) buszokat. Helyenként egy zöld (helyi) buszra jut 4-5 sárga busz, így csak pár percet kell várni. Na jó, ez azzal a fenntartással igaz, hogy nem mindenhol járnak a sárga buszok és ha járnak is, nem biztos, hogy arra mennek, amerre mi mennénk ;)

Viszont ha valaki Malmön belül tömegközlekedik, útvonaltervezéshez használja a közlekedési vállalat, a Skånetrafiken netes szolgáltatását (Reseplanerare = utazástervező). Megadjuk, hogy honnan hová mennénk, mikor indulnánk (vagy érkeznénk) és kidobja a komplett tervet, átszállásokkal, mindennel (időnként vonatokat is tervez bele, ha éppen az a jó megoldás). És az a jó az egészben, hogy működnek a betervezett átszállások, mert percre pontosan jönnek a buszok. Az utazástervezőt mobiltelefonra is le lehet tölteni.

Egyébként regényeket tudnék írni a városi közlekedésről, most csak annyi praktikus infó, hogy

• a buszon az első ajtón kell felszállni (kivéve babakocsival), a hátsó ajtókon leszállni
• sem készpénzzel, sem bankkártyával nem lehet fizetni (itt írtam a Jojo-kártyáról)
• ha ketten utazunk (plusz max. 3 gyerek), ill. egyedül max. 4 gyerekkel, kérjünk Duo/Familj jegyet, 10% kedvezményt kapunk (a Jojo kártya 20%-án felül)

A nap svéd szava: tåg (ejtsd: tóg, jelentése: vonat)

Egyedi darab

Mármint a biciklim, a mellékelt díszítéssel :-) Egyébként nem én találtam ki, sok hasonló fut a városban. A virágok kimondottan praktikusak, amikor egy sokelemű biciklitárolóban kell kiszúrni a sajátomat. Sőt, a fehéres fürtöt kifejezetten biciklikormányra árulták (Koppenhágában találtam egy boltban). Már többen is kifejezték tetszésüket a dekorációt látva.

Talán már írtam, hogy egy igazi Monark mormorscykel-ről van szó (szó szerint: "nagymamabicikli"). Igazi hűséges társ, már sok mindent megéltünk együtt ez alatt a pár hónap alatt is. Pl. még nyáron lerepültem róla (csak a fél fogamat hagytam ott), teljesen a saját hibámból. Azóta az első kosaram kicsit érdekes alakú. De egy kosár nekem smafu, van egy hátsó kosaram is (és ha kell, még egy haramdikat is fel tudok tenni). Egy-egy bevásárlás után remek látvány vagyok felcuccolva...

Esténként magamra öltöm a fényvisszaverős mellényt is, mert fő a láthatóság. Persze a lámpákat is használom, sok malmöi biciklissel ellentétben.

És amíg tavaly télen csodálattal vegyes borzadással néztem a bringásokat, most komolyan gondolkozom, hogy biciklizzek-e télen is. Mert legyen bármilyen szélvihar (és ez nem ritka itt), egy-két km után nagyon melegem lesz. És ellenkező esetben nagyon meg fogom érezni a tekerés hiányát. Éljen az aktív élet!

Apropó szél: valaki magyarázza már meg, hogy miért mindig ellenszélben tekerek? Akár a suliba megyek, akár hazafelé jövök. Murphy törvénye és kész?...

A nap svéd szava: korg (kosár)

Napos jeges

Tegnap délelőtt kimentünk Ribersborgra (az egyik malmöi városrész neve), ahol a tengerpart mellett két befagyott tó is van. Még a múltkori sétánkon vettük észre, hogy ezekben a mínuszos napokban sokan korcsolyáznak rajtuk. Így immár felszerelkezve visszatértünk és kiélveztük a csodás napsütést - na meg azt is, hogy (hétköznap délelőtt lévén) rajtunk kívül egyszerre csak 5-6 ember volt a kb. 60 x 400 méter felületű jégen, ami kb. 15 cm vastagságú lehetett. És bár nem tökéletesen, de láthatóan valamilyen hótoló járművel le is takarították az alkalmi koripályát.

Arról ugyan megoszlanak a vélemények, hogy mi a biztonságos jégvastagság (mint kiderült, nincs rá svéd standard). Sőt, ez Dánia-szerte is változó: egy újságcikk szerint vidéken 15 cm a minimálisan megkövetelt vastagság, amin lehet korcsolyázni, de Koppenhágában 18 cm. Na nem mintha a fővárosi lakosok kövérebbek lennének, de ott többen mennek a jégre.

A malmöi tó jegén láttunk fényvisszaverős mellényben csetlő-botló oviscsoportot, a jégen babakocsit toló anyukát, szánkót húzó szülőket és hokizó kiskamaszokat...no meg két hokiütő-maradványt a környező bokrokba behajítva ;) És egy távkorcsolyázó amatőrt (vagy profit?) a speckó, bakancsra szerelhető, hosszú orrú korcsolyával.

Mint kiderült, ez itt nagyon kedvelt sport, klubok is vannak, amikhez csatlakozni lehet. A lényeg nem a sebesség, hanem éppen hogy lehet lassan menni, közben élvezni a természetet, a kilátást...és időnként meg lehet pihenni, hogy az ember elővegye a hátizsákból a forró kávét/csokit vagy éppen a meleg áfonyalevest. Ez utóbbit készen is lehet a boltokban kapni, sőt porból is el lehet készíteni (egy nekem is figyel a konyhaszekrényemben). De találtam egy szemléletes ábrát is, amin összegyűjtötték, mi mindenre kell gondolnunk, ha hosszútávon akarunk korcsolyázni: milyen felszerelés ajánlott, hol vannak a jég gyenge pontjai - és hogyan másszunk ki, ha netán beszakadnánk!

Aki mégis egy kis sebességre vágyik, váltson vitorlára :-) Az eszköz neve kitewing. Ugyancsak korcsolyával lehet űzni, de kell hozzá némi szél is (amiből itt Malmöben nincs is hiány). Akár 90 km/h-s sebességet is el lehet vele érni, bár a finn feltalálója állítólag átlépte a 100 km/h-t is. A vitorla segítségével akár ugratni is lehet. Még nyáron is kihasználható, pl. görkorcsolyával. Élőben még nem láttam ilyet (eddig). És mielőtt elrohannánk a sportboltba, kis figyelmeztetés: a speckó felszerelés ára 7.000 koronánál kezdődik (kb. 180.000 Ft).

A nap svéd szava: skridskor (korcsolya, kiejtése - mint azt a svédtanárnőm belémverte :-) : szkrisszkur)

A zenélő domb

Van egy kedvenc helyünk Malmöben, amit anno véletlenül találtunk meg és azóta csak "a zenélő domb" néven emlegetünk egymás között, igazi neve talán nincs is :-) Ez egy füves terület a Scaniaparken területén, amit amfiteátrum-szerűen körbevesz egy szintén füvesített domb, bejárattal a tenger felől. A domb belső oldalaiba 4 db földbe süllyesztett hangszórót építettek. A hangszórókból pedig minden nap 10-24 óra között zene szól! Egyszerű, de nagyszerű ötlet. A műsor mindennap ugyanaz a 15 CD, azaz különböző stílusú könnyűzenék.

Az ideális relaxprogram - legalábbis számomra - a következő:

1. kibuszozás a tengerpartra (2-es vagy 3-as busszal, az előzővel a Scaniabadet, az utóbbival a Propellergatan nevű megállóig)


2. majd egy kis séta a Scaniaparken-ig (a térképeken könnyen meg lehet találni, a Västra Hamnen környékén van), a strandröplabdapályákon túl kell menni


3. a domboldalon egy megfelelő hely elfoglalása (lehet választani: kilátás a tengerre vagy kilátás a Turning Torso-ra). Szerencsére általában max. 1-2 ember van rajtunk kívül, mert eldugott hely, csak nagyon ritkán van tömeg...bár a múltkor kifogtuk, amikor egy zajos szerb(?) nagycsalád grillezett este. Ugyanis középen van egy grillezőhely is, jellemző :-)


4. és: zenehallgatás, olvasgatás, elmélkedés; a tenger, a világítótorony, a vijjogó sirályok és a hatalmas Finnlines hajók bámulása, stb. ;) Szélálló ruha ajánlott, itt sosincs szélcsend!

A neten sajnos egyelőre csak a tavalyelőtti műsort találtam meg, de most is nagyon jó zenék vannak, pl. Luther Vandross és a kameruni Richard Bona (ő szintén kedvencünk, már régóta). Egyébként a bejáratnál egy táblán fel van tüntetve, melyik órában mit adnak. Bár az utóbbi 1 hónapban éppen valami experimentális "bálnazene" volt egész nap, mint időszaki műsor (persze megideologizálva, hogy ez miért is olyan jó) - na ezt annyira nem tudtunk élvezni :-)

A nap svéd szava: gräsmatta (gyepszőnyeg)