Ki számít svédnek?

Talán érdemes ezt a kérdést tisztázni, annyi különböző véleményt hallva. Nyilván, aki Svédországban, svéd szülők gyermekeként született, az svéd, nem is kérdéses. De mi van a többiekkel? Vagy inkább úgy kérdezem: mi van velünk, többiekkel? :-) (Azt jelen pillanatban egyértelműen kijelenthetem, hogy én nem számítok svédnek.)

A hivatalos álláspont a következő: 
A svéd törvények előtt az svéd, aki svéd állampolgár. Pont.

Az állampolgárság megszerzésének többféle módja lehet:

1. A már fentebb is említett lehetőség: svéd szülők gyermekének születni, ilyenkor automatikusan svéd állampolgárok leszünk. Még csak nem is kell Svédországban megszületnünk. Elég, ha az egyik szülő svéd állampolgár. 
2. Ugyanez a helyzet örökbefogadásnál is, vagyis elég egy svéd szülő.
3. A többieknek már macerásabb a dolog, ugyanis az állampolgárság megszerzése előtt jóváhagyás szükséges. Erre szabályok vannak, mint többéves itt-tartózkodás, büntetlen előélet, rendezett anyagi helyzet, stb. 
4. Az észak-európai országok állampolgárai számára enyhébbek a követelmények, könnyebben megkaphatják az állampolgárságot. Mint ahogy azok is, akik egy svéddel házasodnak.

Ha valaki megkapja az állampolgárságot, szinte lehetetlen, hogy elveszítse, hacsak nem kéri maga. De van egy olyan szabály, hogy ha egy svéd külföldön született és soha nem lakott Svédországban, 22 év után elveszítheti az állampolgárságot.

Egy fórumon érdekes fejtegetéseket olvastam ezzel kapcsolatban - mert a hivatalos álláspont persze nem egyezik az utca emberének véleményével -, többek között egy idézetet, ami valahogy így szól: "Egy ember svéd a saját szemében, ha svédnek érzi magát --- egy ember svéd mások szemében, ha olyan jegyek és tulajdonságok birtokában van, amelyek a "svéd koncepcióval" egyeznek --- egy ember svéd a hatóságok szemében, ha svéd állampolgársággal rendelkezik."

Egy híres példa: Zlatan, Svédország büszkesége, a Malmöben született, Rosengård-ban felnőtt focista, akinek bosnyák és horvát szülei vannak. Egyszerre bevándorló és svéd - attól függ, milyen definíciót használunk...

Egy másik hozzászóló - erősen szubjektív - véleménye, azaz a kritériumok ahhoz, hogy valaki svéd legyen:

• min. egy szülő Svédországban született
• ő maga Svédországban született
• jól beszél svédül
• svédnek érzi magát legbelül
• valamennyire "svéd módon" él
• svéd/európai/angol neve van (bizonyos kivétellel)
• nem árulja el a hazáját

De van, aki szerint az akcentusmentes svéd tudás és a fehér bőr is feltétel...

Mindezek a "hallgatólagos" vagy "nem hivatalos" feltételek azt mutatják, hogy jópáran nagy adag előítélettel élnek (élünk), úgy általában - és ez még országtól is független. Ebben az esetben van az ideál, az "igazi svéd", aki a mintapolgár...mintha semmi rosszat nem lehetne rá mondani. A statisztikák persze azt mutatják, hogy ezek a svédek is csak emberek, éppúgy, mint a bevándorlók vagy más országok otthon élő állampolgárai. Ők is lehetnek gyarlók, esetenként rosszindulatúak, sőt időnként bűnözők is. Esetleg rasszisták... De szerencsére nem ők vannak túlsúlyban.

No és jó kérdés az is, mennyire fontos, hogy valaki svédnek tűnjön. Erről azok mesélhetnének, akik nem látszanak annak és emiatt hátrányok érik őket. A kinézetük, a nevük, az akcentusuk, vagy más egyéb miatt. Klasszikus példa az önéletrajz, amit egyszer svéd keresztnévvel, egyszer pedig Mohamed névvel küldtek el ugyanarra az állásra...interjúra csak a svéd nevű jelentkezőt hívták. Nekem nincs ilyen személyes élményem - nem tudom, a elküldött CV-imet pontosan mi miatt dobták félre, de azért benéztem volna a színfalak mögé :-)

A nap svéd szava: medborgare (állampolgár)

A szivárvány jegyében

Aki olvassa / hallgatja a magyarországi híreket, biztosan értesült róla, hogy a mai napon tartották Budapesten a melegfelvonulást - ahogy az már megszokott, sok ellendrukkerrel (sajnos a békés felvonulók elleni erőszakkal is), de egyúttal az eddigi legnagyobb felvonuló tömeggel. Nos, Malmöben már a múlt szombaton lezajlott a felvonulás, aminek az itteni neve Szivárványfesztivál (Regnbågsfestivalen). Cirka 1200-an vettek részt a parádén az eleredő, majd zuhogó eső ellenére, pár fotó itt megtekinthető.

Nekem, aki véletlenül jártam arra a belvárosban a menet indulása előtt, érdekes volt látnom, hogy szinte az összes parlamenti párt képviseltette magát. Persze a szélsőjobbos SD nem, de a fő kormánypárt, a Moderaterna igen - ők egyébként liberális konzervatívként határozzák meg magukat. Szimpatikus volt, hogy például a rendőrség (Polisen) és az állami büntetés-végrehajtó intézet (Kriminalvården) is vonult transzparenssel, tehát résztvevőként (plusz hivatalos minőségükben biztosították a rendezvényt).

Ezeken a felvonulásokon egyébként nemcsak a melegek, hanem az összes HBTQ-személy - homo-, bi- és transzszexuális valamint queer - érdekében demonstrálnak az egyenlő jogokért és a társadalmi elfogadottságért. Tehát nem "rémes, térítő célú propaganda" ez, ahogyan azt sajnos meg ma is sokan hiszik. Annak ellenére, hogy Svédországban történelmi okokból sokkal nagyobb a másság elfogadottsága, mint pl. Magyarországon, a malmöi rendezvény után is volt egy atrocitás, ahol három résztvevőt könnyebben bántalmaztak.

A skandináv országok általában közismerten liberálisok a melegkérdés jogi szabályozásában és a hétköznapi elfogadottságban is. Ez Svédország esetén konkrétan olyanokat jelent, hogy

• már nem számít betegségnek a homoszexualitás (1979-től)
• kezdeti, fokozatos jogi liberalizáció (az 1980-as évektől)
• regisztrált élettársi kapcsolat létesíthető (1995-től - erre Magyarországon 2009-től van lehetőség)
• Pride-fesztivál meghonosítása (1998-tól)
• munkaügyi diszkriminációellenes törvény elfogadása, ombudsmannal megerősítve (1999)
• a melegek elleni nyilvános beszéd is csoport elleni uszításnak számít (2003-tól)
• azonos nemű párok örökbe fogadhatnak (2003-tól) és
• azonos neműek házasságot is köthetnek (2009-től).

Az 1950-ben alapított RFSL-nek (Riksförbundet för sexuellt likaberättigande, kb.: Országos egyesület a szexuális egyenjogúságért) jelentős szerepe van mindezekben. Fő céljuk a szexuális kisebbségek jogainak képviselete - ahol a szivárványszínű zászló látszik, ők is biztosan ott vannak. Politikailag is aktívak, ezen kívül pl. informálnak / oktatnak, előítéleteket igyekeznek leépíteni, támogató telefonvonalakat tartanak fenn, stb. Svédül tudó érdeklődőknek tudom ajánlani a neten lévő PDF-formátumú brosúrájukat (Höra hemma).

Az alapítvány neve Magyarországon is ismerősen csenghet, pontosabban az RFSU mozaikszó, amely csak egy betűben különbözik, ez egy másik alapítvány (Riksförbundet för sexuell upplysning), amely a szexuális felvilágosítás területén tevékenykedik, gyakran az RFSL-lel együttműködve. A termékeiket, úgy mint óvszereket, külföldön - pl. Magyarországon - is forgalmazzák.

És végül néhány élő példa... Svédország első vállaltan meleg parlamenti képviselője és minisztere a korábbi környezetvédelmi miniszter (2006-2011), Andreas Carlgren, aki - meglepő, de - katolikus vallású. Hosszú évek óta partnerével él együtt (mindhárom gyereke is velük lakott, egészen kirepülésükig, az exfeleséggel megosztva a felügyeletüket, azaz heti váltásban nála voltak, ez eléggé szokásos válás után). Ha valaki esetleg hozzám hasonlóan lakberendezés-érdekeltségű, a lakásukról is találtam egy cikket, képekkel.

Tobias Billström (munkaerőpiaci miniszter 2010-től, előtte bevándorlási miniszter [2006-2010]) ugyancsak elismerte a nyilvánosság előtt, hogy biszexuális. Elmondása szerint a szűkebb és tágabb környezete is meglepően jól fogadta a coming out-ot, nem érezte, hogy ebből hátránya származna. Rendszeresen résztvesz a Pride-fesztiválon is, fontosnak tartja az előítéletek lebontását. Nem tartja lehetetlennek, hogy akár a nem olyan távoli jövőben meleg miniszterelnöke legyen Svédországnak (egyértelműen a személyes kvalitásokat és az összképet tartja fontosnak, nem a külsőségeket vagy egyes kiragadott részleteket).

Anja Pärson, a svédek nagy büszkesége, alpesisí-világ- és olimpiai bajnok, történelmi csúcsot állított fel 13 világbajnoki érmével (7 arany, 2 ezüst, 4 bronz). 2006-ban olimpiai aranyat szerzett, de van 1 ezüst és 4 bronzérme is. Tavaly (31 évesen) visszavonult, majd nem sokkal később bejelentette, hogy ő és élettársa, Filippa, babát várnak és emiatt 10 év után visszaköltözik Monaco-ból Svédországba. Épp egy éve, 2012. július 4-én született meg a kislányuk. Több helyről kapott bírálatot, hogy kivételezett személyiségként bevallottan nem akar közösséget vállalni a "mezei" leszbikusokkal, melegekkel és biszexuálisokkal, holott ők azok, akik az általa is élvezett jogokat kiharcolták az évek során. (A kritikusok szerint az sem teljesen korrekt dolog, hogy Anja életében a monaco-i évek alatti adómegtakarítást most a svéd állami finanszírozású egészségügyi- és gyermekellátása váltja fel - a cikk írója szerint ezzel is azt bizonyítja, hogy a "szolidaritás" szó ismeretlen Anja számára.)

Európa első és mindeddig egyetlen(!) nyíltan meleg + profi futballistája a göteborgi Anton Hysén (22), aki 2011-ben az Offside futballújságnak adott interjú során (Hemligheter - Titkok) vallotta be másságát. Apja, Glenn (53) a 80-as évek egyik legnagyobb svéd focistája volt - jelenleg ő Anton csapatában az edző -, sőt Anton bátyja, Tobias (31) is focizik, szintén hivatásosként, egy másik göteborgi csapatban.

Kis kitérő: Brazíliában van egy meleg focista (Richarlyson), akinek nagyon rosszul sült el a dolog, ugyanis addig gúnyolták és zaklatták emiatt, amíg le nem romlott a teljesítménye és meg nem szabadultak tőle. Majd egy sikertelen átigazolás után a csapat igazgatója kijelentette, hogy melegeket soha nem is igazolnának. Amikor a focista emiatt beperelte (2007-ben), a bíró is a homofób csapatigazgatónak adott igazat, sőt kijelentette, hogy Richarlyson-t ki kellene tiltani a FIFA-ból, hiszen "a foci egy férfias sport". Szóval ebben az igazán férfias sportágban úgy tűnik, nem jellemző, hogy tolerálnák az efféle "kilengéseket".

Visszatérve Anton-ra, nekem ő a személyes kedvencem :-) Nem vagyok focirajongó, így először tavaly láttam a Let's Dance c. "profi táncos + híres nemtáncos" versenyen a tévében, kábé véletlenül kapcsolódtam be, előtte soha nem néztem. Velem együtt a fél országnak esett le az álla, hogy Anton milyen profin táncol (annak ellenére, hogy soha nem csinálta előtte és hát ugye focista). Plusz hihetetlenül szimpatikus, normális - és "mellesleg" helyes! - srác, aki nem sokkal előtte ország-világ előtt bevállalta, hogy a karrierjébe kerülhet az őszintesége. Szerintem ha valakiben voltak sztereotípiák és előítéletek, azok hétről-hétre egyre jobban leépültek (bár nálam már az első heti adás abszolút legyőzött minden előítéletet, ha volt).

De nem is propagálom tovább, már csak az egyik kedvenc - és rövidke - fellépést linkelem be: Anton & Sigrid: Cha-cha-cha :-) (Sajnos ez a link csak Svédországon belül működik...de itt van egy kissé rosszabb minőségű verzió, ez bárhonnan elindul.) A versenyt egyébként fölényesen megnyerték, majd Anton minden vonzó állásajánlat ellenére visszatért az imádott focihoz, sejtetve, hogy azért reklámokban előfordulhat a jövőben (eddig egy farmerreklámban volt észlelhető). Ami pedig a titkolózó sportolókat illeti, Anton és már többen mások is felvetették, hogy a svédországi 600 profi focistából elég valószínűtlen, hogy csak egyetlen homoszexuális van. Vagy az európai sok ezerből! Pedig "hivatalosan" ez a helyzet és ez biztosan jelent valamit...

...és még sorolhatnám elég hosszasan a névsort, de azt hiszem, ennyi most elég lesz (bár tudom, hogy csak a politika és a sport köréből hoztam példákat).

A nap svéd szava: omklädningsrum (öltöző)

Madde, Chris és a fele királyság

És ha már a nemzeti ünnep kapcsán a királyi család is szóba jött, említsük meg a legaktuálisabb eseményt, a royalisták várva-várt ünnepét, a múlt szombati királyi esküvőt. A királyi pár fiatalabb lánya, Madeleine hercegnő mondott igent Chris O'Neill amerikai üzletembernek a stockholmi dómban. A felhajtás persze nem volt akkora, mint 2010-ben, Victoria esküvője körül, hiszen Madeleine csak a 4. helyen van a trónöröklési sorrendben (1. Victoria, 2. Estelle [Victoria kislánya] és 3. Carl-Philip herceg után, aki Madeleine bátyja). Meg aztán kicsit "turnészerű" is volt ez az esküvő, hiszen a pár nem lakik Svédországban és a közeljövőben nem is úgy néz ki, hogy ideköltöznének. Szerintem élvezik az külhoni anonimitást...no meg nem mellesleg Christ üzleti ügyei is az USA-ba kötik. De nem kell aggódni, azért pompában és prominens vendégekben nem volt hiány, bár "csak" külföldi hercegek voltak a vendégek között, királyi párok ezúttal nem érkeztek.

Az újdonsült férj egyébként amerikai és angol állampolgár is egyben. Eddig csak egy árva párperces interjút lehetett vele látni, amikoris egy norvég tévéstáb elkapta a stockholmi utcán és kiszedett belőle pár szót arról, hogy izgul az esküvő előtt és reméli, kellemes lesz az idő, valamint hogy Svédország a világ egyik legszebb országa. Mivel Chris (38) nem svéd állampolgár és az esküvő után is folytatja az üzleti tevékenységeit, ezért az udvari szabályok értelmében az esküvői csók után nem változik herceggé :-) Igazából minden jel arra mutat, hogy nem is akar az lenni, pl. nem úgy néz ki, mintha meg akarna tanulni svédül vagy Svédországba akarna költözni. Bár ezzel kapcsolatban olvastam egy érdekes cikket, miszerint jelenleg nem lehet tudni, a jövőbeli utódok trónörökösnek számítanak-e majd, mert ha mégis, akkor nincs mese, Svédországban kell majd nevelkedniük, protestáns hitben (Chris pedig katolikus). Hát az érdekes fordulat lenne mindenesetre.

Sokak szemében szálka Madeleine, aki 2011-ben hivatalosan is kivándorolt az USA-ba, azaz a királyi család életében csak nagyon érintőlegesen vesz részt (évente néhány reprezentáció), vagyis mondhatni, "munkaadóját", a svéd népet, nem igazán tünteti ki jelenlétével... Ami a mindennapjait illeti, a 31. évét épp tegnap betöltő Madeleine a World Childhood Foundation alapítvány jótékonysági munkájában vesz részt. Az alapítványt az édesanyja, Silvia királyné hozta létre 1999-ben az erősen hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok érdekében, mint pl. utcagyerekek, intézetekben élő gyerekek, szexuálisan kihasznált fiatalok és gyerekanyák. Jelenleg 14 országban 110 projektet támogatnak, pl. Brazíliában, Oroszországban, Svédországban, az USA-ban, Dél-Afrikában és Kínában. Akit esetleg érdekelnek részletek a hercegnő alapítványi munkájával kapcsolatban (pl. "mesélj egy tipikus napodról"), annak íme egy angol nyelvű interjú a királyi ház weboldaláról. Szép dolog ez, de természetesen van, akiben felmerül, hogy egy teljesen egészséges, fiatal nő, akit a hazája eléggé hidegen hagy (pl. Svédországban is vannak, lennének jótékonysági projektek, hátrányos helyzetű gyerekek is) miért kell, hogy a svéd adófizetők által finanszírozott apanázson élje luxuséletét New Yorkban?...

Plusz minden évforduló, esküvő, nagyobb királyi esemény alkalmával fellángol a vita: kell-e egyáltalán Svédországnak a monarchia? A pro és kontra oldalnak is vannak meggyőző érvei és bár a legtöbben azt hangoztatják, hogy sokba kerül a királyság fenntartása, a köztársaság sem lenne sokkal olcsóbb, így nem is annyira az anyagi indokok dominálnak, bár az is szóba jön (pl. az átláthatatlan, kontrollálatlan udvari kiadások). A Republikánus Szervezet (Republikanska Föreningen) - jelenleg 10.000 tagja támogatásával - fontosnak tartja azt is, hogy a demokrácia, a személyes szabadságjogok mindenkire legyenek érvényesek, pl. arra is, aki trónörökös herceg(nő)nek születik, hiszen jelenleg egész életét ez hatja át, hogy készül a trónra és nem választhatja azt a foglalkozást, amit szeretne. (Bár biztosan vannak mások is így ezzel, nem kékvérű halandók...) Az sem demokratikus - szerintük -, hogy fontos hivatalok öröklődnek és vérvonalra, génekre vannak alapozva. A másik oldal viszont pl. azt hangoztatja, hogy egy király pártsemleges és mindenkit képvisel. Ugyanakkor valós hatalmat nem gyakorol, így nem csorbítja senkinek a demokratikus jogait. Szóval mindenkinek megvan a maga véleménye, legalábbis rövidtávon úgy néz ki, hogy marad a királyság.

Talán tipikus apróság, kicsit a demokráciáról is szól: Madde-t pont az esküvő előtt 4 nappal megállították Stockholmban a rendőrök, mivel a buszsávban ment az autójával (fogadni mernék, hogy esküvőügyben). Madeleine ekkor teljesen magabiztosan felmutatott egy papírt és az "immunitására" hivatkozott, amivel az intézkedő járőrt sikerült eléggé zavarba hoznia. A rendőrség ezután megvizsgálta az ügyet, és egyértelműen kiderült, hogy nincs mentelmi joga, ugyanis az alkotmány szerint csak a királyt illeti büntetlenség, ha valamit elkövet (és szokott egyébként a király gyorshajtani, időnként írnak is róla a bulvárlapok). A végeredmény egy 1000 koronás büntetés lett, teljesen jogosan...az immunitásra való hivatkozás meg nem olyan elegáns, ugyebár. De hát kicsit furcsa dolgok is ezek, mert ha be is fizeti a büntetést, a svéd adófizetőktől kapott pénzt átteszi az egyik zsebből a másikba. (És nem az első, nem a második közlekedési kihágása.) Persze a pedagógiai érték is fontos...

Egyébként a királyi család népszerűségi listáján magasan Victoria, az elsődleges trónörökös vezet, 50%-kal, őt követi Silvia királyné 25%-kal, a harmadik Prins Daniel, a király csak a negyedik (köszönhetően bizonyos botrányoknak, egyebeknek), a  sereghajtó pedig Carl-Philip és Madeleine 12-12 %-kal. Ami pedig az államformát illeti, egy 2011. decemberi - nem reprezentatív! - felmérés szerint az emberek 58%-a megtartaná a királyságot, 32% köztársaságot akar és 10% nem tudja.

A nap svéd szava: stiftelse (alapítvány)

Az "igazi svédek", zavargások és politikusok (1. rész)

Az előző bejegyzésben már elkezdtem feszegetni a témát, ami a közkeletű vélekedés szerint egy egyszerű képlet:

Svédország + színes bőrű bevándorlók = zavargások

Jól hangzik, nem? (Már akinek.) Mindenesetre nem kell rajta sokat gondolkodni, nem egy másodfokú egyenlet. Viszont a társadalom egy bizonyos része úgy érzi, hogy ez így van és kész. Ezt a "bizonyos részt" az egyszerűség kedvéért nevezzük "igazi svédeknek", az idézőjel annak szól, hogy a megnevezés ironikus akar lenni. Ez egy nagyon pongyola megnevezés, mert egyáltalán nem foglal magában minden svéd állampolgárt (sőt!), viszont rengeteg - természetesen fehér bőrrel rendelkező - bevándorló és ideiglenesen Svédországban lakó itteni lakos is ide tartozik. Ők magukat ilyen szempontból "igazi svédnek" érzik, állampolgárságtól függetlenül. Nagyon sokan közülük az SD (Sverigedemokraterna - Svédországi Demokraták) nézeteit vallják.

Az SD egyébként az egyetlen szélsőjobbos, populista parlamenti párt, legfőbb programjuk a bevándorlás nagymértékű visszaszorítása és a bevándorlók jogainak a korlátozása, teljes asszimilációt követelve (integráció helyett). Ugyan hangsúlyozottan az iszlám vallású és egyéb színes bőrű bevándorlók azok, akiket leginkább megneveznek, mint problémaforrás, de ne legyenek illúzióink. A programjukból és megnyilatkozásaikból egyértelműen kiderül, hogy nézzünk bár ki svédnek, ha nem beszélünk akcentus nélküli svédet, nem élünk "elég svéd módon" és nem tudjuk X generációra visszavezetni a svéd családfánkat (ahol X > 3), akkor bizony másod-/harmadrangú személynek számítunk a szemükben, akkor is, ha papíron már esetleg svéd állampolgárok vagyunk.

Viszont a legsvédebb svéd család is problémás, ha az SD definícióját tekintjük, hiszen a svéd királyné, Silvia bizony német és brazil szülőkkel rendelkezik (királyi esküvő: 1976), maga a svéd királyi család pedig a francia Bernadotte uralkodóházat képviseli...tehát esetükben is simán bevándorlókról beszélhetünk. Persze ezt királyi összefüggésben viccesen - és talán felségsértően - hangozhat, de a tények makacs dolgok.

A hozzáállásról még annyit, hogy egy európai közvéleménykutatás szerint a svédek a legkevésbé negatívak a bevándorlókkal szemben - míg a magyarok a legkritikusabbak. Azt is kimutatták, hogy nem az országban élő bevándorlók száma vagy az ország gazdasági helyzete számít ebből a szempontból: a szintén sok bevándorlót felmutató Németországban a hozzáállás hasonló a svédhez, de nem ellenségesebbek az emberek a rosszabb gazdasági helyzetben lévő Spanyolországban vagy Lengyelországban sem.

Úgyhogy amikor mi, Svédországban élő magyarok "bevándorlókat" kiáltunk, érdemes egy pillanatra elgondolkodnunk arról, hogy mi mik is vagyunk? Igen, a bőrünk az fehér (hacsak a nyaralás nem sikerült túl jól), de ettől eltekintve bizony-bizony mi is bevándorlók vagyunk, max. nem látszik kívülről. Közben nem hiszem el, hogy itt és most azt kell bizonygatnom, hogy az embereknek nem a bőrszíne számít... Egyébként 2013-at írunk, csak hát kedves olvasó - aki ugyanígy gondolod a dolgot - volt itt pár komment a korábbiak során, amik miatt teszem ezt a kitérőt. És akkor végre térjünk rá a tulajdonképpeni aktualitásra...

A kollektív bűnösségről és a bűnbakszerepről már írtam az előző bejegyzésben, az előítéletekről úgyszintén. Jelen esetben vegyük a husby-i (Stockholm) zavargásokat, amelyekre ugyebár rá lehet húzni a fenti egyenletet. A világsajtót bejárta a hír az elmúlt héten, hogy zavargások vannak Stockholmban - egyes túlbuzgó hírforrások szerint szinte az egész országban -, rengeteg autót felgyújtottak, a kiérkező tűzoltókat, rendőröket esetenként kővel dobálták meg. Azt, hogy előtte mennyire parázslott a hangulat, nem tudni, de az egész, napokig tartó randalírozás azután robbant ki, amikor egy 69 éves férfit, aki machete-vel hadonászott és a rendőröket is fenyegette, az egyik rendőr lelőtte. Nem ártalmatlanná tette, hanem kioltotta az életét. (Az egész zavargásnak ez az egy áldozata volt, sérültekről sem szóltak a hírek.) Szóval elszabadultak az indulatok, aminek a hivatalos személyeken kívül leginkább a helyi lakosok itták a levét - szintén bevándorlók -, akik a hírek szerint az ablakukból kiabáltak le a fiataloknak, hogy hagyják abba és sajnos sokan konstatálhatták közülük azt is, hogy az autójuk teljesen kiégett.

Ezen a ponton a politikusok is megszólaltak. A miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt azt hangsúlyozta, hogy az erőszak nem megoldás semmire, nem szabad, hogy ezt a fiatalok eszközként használják. "A szomszéd autóját felgyújtani, az nem véleménynyilvánítás, hanem huliganizmus.". (Egyébként teljesen egyetértek.)

Az SD szerint - akik szerint a zavargás is azt bizonyítja, hogy "már megint" igazuk van - kijárási tilalom és rendkívüli állapot életbeléptetése szükséges, valamint gumilövedék és könnygáz. A többi párt ezt a javaslatot csípőből azzal utasította vissza, hogy az SD-nek nincs jogalapja bírálatra a jelenlegi helyzetben, miközben a párt tagjai között még mindig vannak olyanok, akik pl. 2010-ben vascsővel inzultáltak bevándorlókat az utcán, mindenféle provokáció nélkül. (Erre utal a fenti sárga figyelmeztető tábla: VIGYÁZAT: Sverigedemokraták vascsővel.) Súlyosbító körülmény, hogy az illetők anno az SD vezetőségében foglaltak helyet. Ennek az ügynek az utóélete szintén megér egy misét, majd adandó alkalommal visszatérek rá, mert számunkra igencsak érdekes...

Viszont hosszúra nyúltam és még közel sem jutottam a mondandóm végére, úgyhogy

Folyt. köv.

A nap svéd szava: invandrare (bevándorló)

Emlékül a fiúknak...

A héten adták le a harmadik, utolsó részét az SVT1-en - a közszolgálati tévén - annak a filmnek, aminek azóta is a hatása alatt vagyok. Amikor hónapokkal ezelőtt először olvastam a könyv címét, amiből a film készült, csodálkoztam. Hogy lehet ilyen hosszú, erőltetett címet adni egy könyvnek? Torka aldrig tårar utan handskar (Soha ne törölj le könnyeket kesztyű nélkül). De amikor elindult a filmtekercs - van még olyan? -, két percen belül kiderült, hogy semmi gond a címmel, úgy tökéletes ahogy van. Mint ahogy a film maga is, amely megtörtént eseményeket dolgoz fel, hús-vér emberek sorsát. Akik közül sajnos a legtöbben már nem élnek...

Időutazás a 80-as évekbe, a HIV-járvány kezdetének időszakába. Két lelkes fiatal - és baráti körük - életébe kapunk bepillantást. Sem Benjamin, sem Rasmus nem meri felvállalni a családban, hogy meleg. És mindkettőjüknek megvan rá a nyomós okuk. Hamarosan még bűnbakok is lesznek - na nem pont ők, hanem a "magukfajták" -, a világ szeme rajtuk, hiszen ők terjesztik az új, halálos, gyógyíthatatlan kórt. Egy bulvárlap címlapján az ítélet egy paptól: "Megérdemlik!"

Mégis, mindezek ellenére a film nem egy sötét verem, hanem végig izgalmas, bár lélekszorító történet, nagyszerű jellemekkel - a szereplők többsége kifejezetten brillírozik -, szeretettel, szerelemmel, és igen, humorral is (Paul a legjobb!). Nem tudok eléggé szuperlatívuszokban írni a filmről, úgyhogy inkább mindenkit bátorítok, hogy nézze meg maga. Az SVTPlay oldalán még 24 napig elérhető, ez legalábbis a svédül tudóknak jó hír :-)

Szóval, itt kezdődik az Első rész  (kb. 58 perc, indítás után a T betűnél a Textning på opcióval bekapcsolható a svéd felirat...nekem legalábbis jól jött). Ugyanitt, alul megtalálható a másik két rész is. Különben meg reménykedem, hogy hamarosan a magyar tévé is megveszi a sorozatot.

A könyv írója Jonas Gardell, közismert és több díjat is nyert svéd humorista és író, maga is meleg. 1986 óta él együtt Mark Levengood-dal, akivel 2011-ben össze is házasodtak. Két gyerekük van.

Szerintem nagyon jelentős dolog, hogy Gardell végre megírta ezt a könyvet (pontosabban trilógiát, aminek egyelőre az első rész jelent csak meg), több okból is. Főleg mert ma hajlamosak vagyunk elfelejteni, mik történtek akkor...sőt, sokszor fogalmunk sincs, hiszen nem tapasztaltuk a saját bőrünkön (szerencsére!). Ez a szinte-dokumentumfilm betekintést nyújt egy másik világba.

Ugyanakkor még emlékszem, mekkora hisztéria volt anno a HIV és az AIDS körül, akkoriban mintha minden újság és híradó ezzel lett volna tele. Ami bizonyos szempontból hasznos is volt, hiszen informált, észben tartotta a tényeket. De ez régen volt...nagyon régen, azóta mintha az egész téma el lenne felejtve. No persze, csak Afrikában sok az AIDS-es, gondolja az átlagember. Holott az európai és pl. a magyarországi helyzet is elég elkeserítő, csak éppen agyon van hallgatva és nem prioritás a hírekben és a közbeszédben, pl.:

• Magyarországon 2075 HIV-pozitív ember tartottak nyilván a 2011. szeptember végi adatok szerint (de a nem diagnosztizált betegek száma akár 8-9000 is lehet). Egészségügyi ellátásuk során gyakran utasítják el kezelésüket, amikor közlik HIV-státusukat
  
• Minden évben egyre több új HIV-pozitívat találnak Magyarországon, az elvégzett HIV-tesztek számával azonban az utolsók között kullogunk Európában
  
• Egyre nagyobb arányban fordulnak elő fiatalok az újonnan regisztrált HIV-pozitívak között: 2010-ben 43 százalékuk volt 30 év alatti, és sok a késői stádiumban diagnosztizált beteg is
  
• Ugyanakkor kevesen járnak szűrésre: kb. 80 ezer szűrés/év. Ennek oka egyrészt az információhiány illetve hárítás, „ez velem nem történhet meg”. Másrészt pedig a betegséget körülvevő előítéletek, stigma miatt, illetve a hátrányos megkülönböztetéstől való félelmükben. Így sokan csak késői stádiumban tudják meg HIV-státuszukat, amikorra a vírus már nagymértékben lerombolta immunrendszerüket, és kialakult az AIDS (szerzett immunhiányos tünet együttes)

A svéd statisztika szerint jelenleg kb. 6000 HIV-fertőzött él az országban, sokan külföldön fertőződtek meg - az idén diagnosztizáltak 65%-ára jellemző ez. Thaiföld a leggyakoribb ország, ami nagyon kedvelt svéd turistacélpont. A HIV-Sverige oldala igényes és részletes elméleti és gyakorlati információval szolgál a témában, érdemes átböngészni (már ha valakit svédül érdekel a téma, mert persze magyarul vagy angolul is rengeteg mindent lehet találni).

A nap svéd szava: aldrig (soha)

Vicces statisztika

Valamikor 2009 végén volt itt egy bejegyzés azokról a (gyakran vicces) keresőszavakról, amikkel idetaláltak egyes blogolvasók. Arra gondoltam, hogy most, a nyár elmúltával megnézem, milyen keresőkifejezések voltak népszerűek az elmúlt 3 hónapban. El kell hogy mondjam, ismét jót mulattam és szeretném a találtakat ismét megosztani, leginkább azokkal, akik már keresés nélkül is idetalálnak, amiért köszönet :-)

Naszóval, az élen nincs óriási meglepetés (zárójelben az előfordulás darabszáma):

• svédországi munka (127)
• svédasztal (27)
• svéd gyerekversek (24)
• Spotify (15)
• svéd blog (12)
• Lomb Kató (7)
• albérlet Svédországban (7)

Az igazán érdekesek persze azok a szavak, amelyek csak 1-1 példányban fordulnak elő. Vannak a mindenféle más országok után tudakozók, pl.:

• a norvég király esküvője
• dán mobil zuhany
• fullextrás börtönök Írországban
• Szirmoé Olaszország
• Grönland munka
• munkakeresés Montreal szalámi gyárban

De akad magyar vonatkozású érdeklődés is:

• sajtoltóanyagok Budapesten
• arculati kézikönyv pöttyös túró rudi
• magyar zászló magyar kutya (ez jó, olyan jelmondatszerű)
• utolsó szabad társkereső oldalak magyarországon (de vajon mihez képest utolsó??)

És legyünk alaposak, a mellékhelyiséget se kerüljük ki:

• piszoár lányoknak
• WC kefe használata vicces

Ezek pedig mintha egy munkahelyi történetet formáznának...

• bizonyítvány forma torta
• a torta, ami
• elköszönünk egy kolléganőtől
• borostyán kötőtű
• gumicsizmába tulipán

Aztán ott vannak az állatok, számomra nem igazán világos összefüggésekben. Tényleg írtam volna ilyenekről?...

• "német juhászkutya" könyv letöltés  
• a disznó részei    
• lovak a tengerparton    
• tolvaj kacsák

De a legnagyobb kedvencem kétségtelenül ez a gyöngyszem:

• nyári ruhák nyulaknak

...talán azért, mert (törpe)nyúltulajdonos lévén át tudom érezni az illető kétségbeesését. De azért azt hadd meséljem el, hogy a mi nyulunk egész jól átvészelte a (svéd!!) nyarat, bármiféle ruha nélkül :-) Remélem, végül sikerült ruhát találni - vagy ha nem, akkor talán mégsem volt rá szükség. Úgy hallottam, Magyarországon egész jó idő volt ezen a nyáron...

A nap svéd szava: fängelse (börtön)

A torta, ami nem édes

Országszerte kedvelt a tipikusan svéd étel, a smörgåstårta (szendvicstorta). Ízre szendvicsszerűség - bár annál jóval krémesebb -, kinézetre pedig torta. Azt hittem, ez valami nagyon hagyományos étel, de igazából csak a 70-es években terjedt el mint ünnepi fogás, valószínűleg dán hatásra (Dániában a különféle trükkös szendvicseknek nagy hagyománya van).

Esküvő, születésnap, vagy Svédország nemzeti ünnepe (június 6.) és más ünnepek kedvenc hozzávalója a smörgåstårta. A szokásos tartalom: garnélarák, füstölt lazac, tojás, paradicsom, uborka. Vidéken, ahol kevésbé jutnak hozzá garnélarákhoz, húsgolyókkal is készítik. Már több szakácskönyv is megjelent a témában többszázféle variánssal, három recept itt is megtalálható (svédül). Természetesen hidegen tálalják és a tortához hasonlóan szeletelik fel.

A nap svéd szava:  högtid (ünnep)

A köz véleménye

Mától egy - kéthetente frissülő - kérdés is vár az idelátogatókra (a jobb oldalsávban, a Profiladatok alatt) és szeretném, ha minél többen válaszolnának rá. Persze ettől függetlenül lehet továbbra is kommenteket írni (sőt: várom őket), de úgy vettem észre, hogy sokan "csak olvasó" üzemmódban látogatnak ide. Talán most őket is sikerül egy kis interaktivitásra rábírni :-)

Apropó, kommentek! Köszönet Idának a Királyság - a másik oldal című bejegyzéshez írt véleményéért! Azt hiszem, ezzel "a leghosszabb komment" díjat is neki ítélhetjük. Plusz azért is örülök, mert egy olyan oldalt mutatott meg, ami a svéd médiában nem túl sok teret kap. És mivel "a hír szent, a vélemény szabad", idézem:

Én ugyan 63 éves vagyok, de egyetértek a svéd fiatalság zömével, kik szerint "Le a királysággal!"

Aktív tagja vagyok a Republikanska Förening-nek, melynek célja a királyság megszüntetése. Álláspontunkat nem a királyi családban történő "hatalmas" botrányokra alapozzuk, ennél sokkal nyomósabb okokra hivatkozunk.

A királyság, mint intézmény, menthetetlenül elavult, egyetlen szerepe ma már csak arra szorítkozik, hogy a társadalom egyes rétegének egy álomvilágot képvisel, hétköznapoktól való menekülést, és a bulvárlapoknak remek bevételt. Mindezt az adófizető polgárok zsebéből kiszedve. Luxus életük visszataszító, amikor a társadalom millió gazdasági és szociális problémával küszködik. A király meg a fia a Porschejaikban furikázik, a királyné plasztikai műtétjei már számtalanok, a leányok luxusnyaralásaikat a luxus shoppingokkal váltogatják.

Mindezt végig kell néznünk, miközben mi magunk a valósággal küszködünk, millió problémával terhelve, megszorítások a munkahelyeken, mert nincs pénz, hónapokig várni a betegellátásra stb. stb...mindenki tudja, aki itt él. A királyi család parádézását egyenesen gusztustalannak találom.

Ma azt már nagyon kevesen hiszik el, hogy ez az egész cirkusz valami hasznot is hoz, azáltal, hogy reprezentálnak. Vajon hánnyal több üzlet köttetik meg, hány Jas repülővel többet tudnak eladni azért, mert a király megjelenik és kezeket ráz? Sajnos senki nem kérdezte meg, hogy én ehhez a parádéhoz hozzá akarok-e járulni a saját pénzemmel, de mint adófizető, kényszerítve vagyok.

A királyi ház megszüntetése politikailag egy kényes téma, még egyik párt sincs arra megérve, hogy ezt programjává tegye. De ez csak idő kérdése...

Neked esetleg teljesen más a véleményed? Vagy valami más már régóta kikívánkozik belőled? Remek - írj te is egy kommentet!

(A fotón: Francia Polinézia szigetei, ahol a friss házas Victoria és Daniel éppen mézesheteit tölti.)

A nap svéd szava: förening (egyesület)

"Az" ünnep

A svédek most tartják Szentivánéj ünnepét (Midsommar, azaz "nyár közepe"). Ezt a június 23-hoz legközelebb eső hétvégén ünneplik, az ünnep előestéje - az ünneplés kezdete - mindig péntekre esik, ami munkaszüneti nap.

A Midsommar az év legnagyobb fesztiválja, Ilyenkor van a legrövidebb éjszaka, illetve a leghosszabb nappal. Észak-Svédországban a nap korongja csak félig tűnik el, majd újra emelkedni kezd.

A nyári napforduló Svédország leglelkesebben ünnepelt fesztiválja. Eredetileg a nyár érkezését ünnepelték, bő termés reményében. Ezen a napon virágokkal és lombokkal díszített jellegzetes alakú májusfákat állítanak országszerte. A májusfa körül énekelnek és táncolnak (íme egy videó is). Talán nekünk furcsa ez a sok fény-ünneplés (mint pl. a Lucia, Valborg és Midsommar), de nyár van, szerencsés esetben meleg és napsütés - ezek egy északi éghajlatú országnak szinte az újjászületést jelentik.

Este máglyákat gyújtanak, amelyet hagyományosan kilencféle fából raknak. Régi svéd hiedelmek szerint a napforduló éjszakáján megnyílnak a hegyek, és a föld mélyének lakói elözönlik a világot. Falvakban egy bizonyos fajta mérges gombát dobnak a lángok közé, hogy megtörjék a manók és más lények hatalmát.

Egy másik szokás szerint a fiatal lányok sós pudingot ettek lefekvés előtt, hogy álmukban a lehetséges jövendőbelijük vizet hozzon nekik szomjuk csillapítására. De az a szokás is idekapcsolódik, miszerint hétféle virágot kell szedni, hogy az ember képes legyen megálmodni, kivel fog összeházasodni. (Lásd még: Szentivánéji álom.)

Tipikus Midsommar-jelenségek még:

• már hetekkel korábban megkezdődik a meteorológusok jósolgatása, hogy milyen lesz az idő Midsommarkor, hová érdemes az országon belül utazni, hogy jó időt fogjon ki az ember (ne felejtsük el, hogy egy nagy és hosszú országról van szó)
  
• virágkoszorú a hajban - gyerekek, lányok, de férfiak hajában is
• a már említett tipikus ételek: édes-fűszeres hering (matjessill) tejföllel, snidlinggel és kapros újburgonyával, ill. grillezett ételek, saláták. Desszertként eper vagy epertorta. Az újságokat ilyenkor ellepik az ínycsiklandozó, fotókkal gazdagon illusztrált receptek.
  
• hagyományosan erős alkoholizálás, ennek következményeként ittasság - a Midsommar az egyik "legszeszesebb" ünnep
  
• sokan ekkor kezdik meg a nyári szabadságukat, így rengetegen kelnek útra
• az előző két faktor együttállása sajnos általában kimagaslóan sok közúti balesetet szokott okozni... Az egyik napilapban megelőzésképpen egy részletes országtérképet láttam, a biztonságos és a veszélyesebb (sok balesettel sújtott) utak jelölésével.
  

(Forrás: Svédország - Folklór és a Wikipedia)

A nap svéd szava: jordgubb (eper)

Királyság - a másik oldal

Épp az imént ért véget a tévében a Victoria és Daniel esküvőjének előestéjén adott koncert közvetítése, prominens fellépőkkel (mint pl. a Roxette) és sok-sok vidám emberrel a képernyőn. De hogy egy kicsit kiegyensúlyozottabb legyen a mérleg, essen pár szó az ellentábor véleményéről is. Mert nem mindenki rajong ám a királyságért és a királyi házért (ami természetesen van annyira modern, hogy saját weboldala van).

Például 15 éve még tízből hét svéd úgy gondolta, hogy jó, hogy Svédországban királyság van és csak egy gondolta úgy, hogy rossz. Ma viszont kevesebb, mint a lakosság fele támogatja csak a királyságot. A királyi ház támogatottsága még ennél is nagyobb mértékben zuhant: ez 1996-ban ugyanakkora volt, mint a királyságé, ám mára már tízből csak négy embernek van jó véleménye a királyi családról - és háromnak rossz.

A fő ok az utóbbi években a bulvárlapokban megjelenő botrányok egyre nagyobb száma lehet. Egyes szakértők szerint Victoria esküvője pozitívba fordítja majd a trendet, de valószínűbb, hogy sok embernek elege van a túlzásba vitt ünnepi tudósításokból - az utóbbi hetekben-hónapokban szinte a csapból is az esküvői hírek folytak - és persze a botrányokból. A legutóbbi ilyen eset az volt, amikor Victoria húga, Madeleine áprilisban szakított vőlegényével, Jonas-szal. A fiú ugyanis egy norvég lánnyal megcsalta a hercegnőt (legalábbis akkor erről szóltak a hírek)...

Ami a királyságot illeti, a 18-39 éves korosztály az intézmény legnagyobb ellenzője, ellenben a 60 évesnél idősebbek a monarchia fő támogatói. Ha a pártszimpátiát nézzük, a Centerpartiet és a kereszténydemokrata (Kristdemokraternas) szavazói között van a legtöbb támogató, míg a Vänsterpartiet (vänster=baloldal) és a Miljöpartiet (a környezetvédelmi párt) szavazói közül kerül ki a legtöbb antirojalista.

Egyébként svéd királynak lenni tényleg kivételes dolog: a király alkotmányban biztosított joga, hogy tetteiért nem állítható bíróság elé, nem vonható felelősségre. Tehát olyan mentelmi joga van, amit nem lehet felfüggeszteni. Tudomásom szerint volt már pár gyorshajtási ügye Károly Gusztávnak, pl. 2004-ből találtam egy cikket, amelyben Silvia királyné kifejezetten tagadta, hogy a király 160-nal ment volna a Porsche-jével az E18-as úton. A király eközben mélyen hallgatott, majd válasz helyett megkérte a riportert, hogy legyen olyan kedves és az egyik alapítvány 85 éves évfordulójáról írjon inkább. No comment :-)

A nap svéd szava: kungahuset (a királyi ház)

A nagy nap előtt

Már csak négyet kell aludni az évtized eseményéig: a svéd trónörökös, Victoria és a frissiben herceggé avatott Daniel (korábbi nevén: Daniel Westling) esküvőjéig. Az alkalomra kibocsátott bélyeg első kiadása az utolsó darabig elkelt - van, aki csak emléknek vette meg: lehet majd mutogatni az unokáknak :-)

A közvéleménykutatások szerint a lakosság 54%-a fogja követni az esküvő eseményeit, ebből 3% (kb. 225.000 fő) a helyszínen. 1976-ban, XIV. Gusztáv Károly és Silvia esküvőjén 150.000-en voltak jelen. Viszont a megkérdezettek 35%-a nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem fogja követni az esküvőt.

Mindenesetre sajtósokból nem lesz hiány: 1000 svéd és 500 külföldi újságiró (ebből 141 német és érdekesség, hogy 19 japán), valamint 25 külföldi tévétársaság lesz a tűzvonalban, hogy tudósítsa az otthon maradtakat.

A hivatalos vendéglista egyelőre titok, de azt lehet tudni, hogy 1.100 vendéget várnak a Storkyrkan-ba, Stockholm katedrálisába, többek között svéd politikusokat, külföldi méltóságokat (pl. Charles angol herceget), diplomatákat és a pár barátait. A templom környékén kivetítőkön lehet majd követni a benti eseményeket, így a kint rekedtek sem maradnak le semmiről.

Még azt sem erősítették meg, hogy a király fogja-e Victoriát felvezetni. A királyi család eme kívánságát az egyház erős ellenérzése fogadta, mondván, hogy ez ellenkezik a hagyományokkal, miszerint a párnak együtt kell belépnie.

Ha esetleg valaki arrafelé járna aznap: június 19-én ingyen lehet metrózni Stockholmban (a nagy tömegben úgyis lehetetlen lenne a jegyellenőrzés).

De ennél eredetibb módja az ünneplésnek, ha az ember fia/lánya aznap házasodik meg - egy ismeretlennel. A malmöi PotatoPotato művészeti szerveződésé az ötlet és a megvalósítás is. A beugró 500 korona (kb. 15.000 Ft), ami magában foglalja a ruhát, a gyűrűt, az egésznapos ünneplést (fizető vendégekkel), sőt: a házastársat is. A szervezők 10+10 résztvevőt sorsolnak össze, a párok csak aznap tudják meg, ki is a vőlegény ill. menyasszony. De semmi jóvátehetetlen nem történik, ugyanis az aznapi válási papírok is rendelkezésre állnak majd, csak a neveket kell kitölteni...

A nap svéd szava: kronprisessbröllop (a trónörökös esküvője)

Egy különleges nap

Ma volt a speciális svéd édesség, a semla (=zsömle) napja, a fettisdag, aminek az eredeti jelentése: "kövér kedd" (den feta tisdagen), ami arra utal, hogy régen a húsvét előtti böjtöt megelőző kedden - és csak akkor - ettek semla-t. Manapság már karácsony és húsvét között végig lehet kapni...és nemcsak kedden ;)

Az egész alapja ez a zsömleféle péksütemény, amiből egy kis kalap is van neki vágva, plusz mandulás krémmel és tejszínhabbal van megtöltve. Több újságban - pl. a Metro-ban - is közzétettek semla-teszteket, ahol az önkéntes újságírók (micsoda nehéz feladat!) szubjektív véleményt mondanak a különböző helyeken vásárolt sütikről. Egy eskilstunai helyi ingyenes újság (az Evelina) szerkesztői pedig egyenesen a helyi rendőrörsöt szórták meg semla-csodákkal, mondván hogy ők úgyis sok édességet esznek járőrözés közben, na meg amúgy is hozzá lehetnek már szokva a mindenféle ellenőrzéshez. A rendőrök persze örömmel vállalták a kihívást (vagyis a tesztelést). Tényleg nem kegyelmeztek: az egyik semla el is vérzett, élvezhetetlen mellékíze miatt...

Az össznépi felhajtást látva már egy ideje gondolkodtam, hogy kellene venni egy-két darabot, ha már ilyen idényjellegű dologról van szó, de a cégem gondoskodott róla, hogy végre megkóstoljam, ugyanis ma délelőtt nagy tálnyi semla várt ránk az ebédlőben ;) A saját tesztem eredménye szerint a mandulás krém pont jó volt, a tejszínhab pedig nem volt édes, ami nálam plusz pont. A tészta amolyan semmi különös, de az összhatás végülis kellemes (4-est kap a maximális 5-ből).

És ha már a jeles napoknál tartunk, akkor illik megemlítenem a nap hírét is, miszerint a trónörökös Victoria koronahercegnőnek végre megkérte a kezét a barátja. Daniel Westling ugyan nem kékvérű, de élvezi a király és a királyné teljes támogatását. Az ország egy része - és persze a média - már hosszú hónapok óta erre várt, szerintem nem kis nyomás van Victorián. Az esküvő tervezett időpontja 2010 kora nyara. Akit érdekel a királyi család bejelentése videón (modern idők...), az ide kattintson.

A nap svéd szava: vispad grädde (tejszínhab)