Szétcsúszás

A vendégeink kívánsága volt, hogy menjünk vidámparkba, így kerültünk húsvéthétfőn Koppenhágában a Tivoliba. És ha már ott vagyunk, akkor próbáljunk is ki minél több dolgot, gondoltuk (legutóbb - még karácsony előtt, ha jól emlékszem - csak bementünk és a fényeket néztük, mert nagyon látványos volt, tényleg).

Szóval felszálltunk egy hullámvasútra, ami jó kezdet volt, némi sikítozással (én élveztem). Aztán egy szellemvasút-félére neveztünk be, ami szerencsére szintén nem volt túl rémes. Aztán a barátném rábeszélt az óriás körhintára, ami lentről szép is volt, csak nagyon magasnak tűnt. (Most olvasom: ez a világ legmagasabb körhintája, 80 méter magas.) Úgy hittem, szép kilátás lesz fentről. No igen, ha az ember nem az életéért küzdene, akkor ez igaz is lenne, csakhogy az a körhinta - mint megtapasztaltam - iszonyat sebességgel forog. (Ismét csak most olvasom: 70 km/h körül van a sebessége, és mindez egy 16 méter átmérőjű körön...némi fantáziával el lehet képzelni.) Márpedig így a "nézelődés" teljesen lehetetlenné válik. Becsukott szemmel talán picit jobban elviselhető, de az elszédülés - és némi halálfélelem - garantált. Én legalábbis nem ülnék fel még egyszer. Ja igen, felszállás előtt a mobilokat és fényképezőgépeket egy rekeszben el kell helyezni a "szárazföldön", de szerintem jópár dolog így is lehull időnként a magasból...

Majd - visszatérve a földre - dodzsemeztünk egyet és - legalábbis mi ketten - határozottan ellenálltunk a vadabb (=fejjel lefelé átfordulós) hullámvasútnak, a fémvázas Démonnak. Végül egy másik ketyerébe - a Monszun nevűbe - ültünk bele, ami szintén szelídebbnek tűnt kívülről, viszont annál alattomosabb volt belülről: addig forgatott előre-hátra, amíg teljesen szét nem szédültünk. (Ha csak rágondolok is előjön a szédülésem, na.) Ez volt az utolsó csepp a pohárban, ettől kezdve már nem nagyon bírtunk egyéb szerkezetre ránézni sem (az igazat megvallva: négyünkből ketten kerültünk ilyen állapotba).

Egyébként a Tivoli mint park is tökéletesen élvezhető, bár kicsit túlzásba vitték a tervezését a mindenféle egzotikus épülettel. Virágból pedig kb. több milliónyi lehet elültetve, tényleg minden létező helyen virágok pompáznak. A tóban pedig ottjártunkkor icipici pelyhes vadkacsák úsztak, akik szerencsére mit sem sejtenek a felettük zajló mesterséges szórakoztatásról...

A Wikipédia szerint a Tivoli alapítója, Georg Carstensen (1812-1857) azzal a meggyőző érvvel kapott engedélyt a park létrehozására a királytól, hogy "ha az emberek jól szórakoznak, akkor nem gondolkodnak a politikáról". Biztos van benne valami, na de ki az, aki olyan gyakran megy vidámparkba, hogy közben gondolkodni sem marad ideje? :-)

A nap svéd - és dán - szava: årskort (éves bérlet...pl. a Tivoliba, de a vonatbérletemet is így hívják)

Földi és égi jelenségek

Az úgy kezdődött, hogy tegnap délután a belvárosban belefutottunk egy hatalmas tüntetésbe, ahol a felvonulók Izrael ellen tüntettek (a sajnálatosan aktuális gázai harci események kapcsán). Egyébként békésen vonult a tömeg, de két lovasrendőr zárta a soraikat. Mindig együttérzéssel figyelem a rendőrlovakat, szegények olyan védtelennek tűnnek. Ami érdekes volt, hogy ez a két ló plexi szemüveget is viselt - nyilván fizikai védőeszközként és nem a dioptriák miatt...

Aztán nem sokkal később a városi vidámparknál (Folkets Park) jártunk, ahol egy távolabbi, füstölő épület tetején tűzoltók dolgoztak és egy kiírás szerint az esti program a parkban keletkezett tűz miatt elmarad. A tűz oka eddig ismeretlen.

Este 8 után a szobában ülve pedig hirtelen egy kb. 2 másodpercig tartó, nagy erejű fényre lettünk figyelmesek. Tűzijátékra vagy villámlásra gyanakodtunk. Fura, de semmilyen hangot nem hallottunk, holott ezeknél kellett volna. Később a Sydsvenskan főoldalán olvastam, hogy még Németország északi részén is látni lehetett a jelenséget, ami valószínűleg egy meteor volt. Nagyon ritkán - Észak-Európában évente kb. 10x - fordul elő, hogy izzó tűzgömb (más néven bolida) lesz a légkörbe érkező meteoritból. Ami rendkívüli, hogy tegnap egy Roger Svensson nevű informatikus filmre is vette ezt a tűzgömböt, illetve a kertjében álló biztonsági kamera automatikusan felvette az égi történést. Az izgalmas videó - ami a Sydsvenskan oldalán nézettségi rekordokat döntött az elmúlt 24 órában - megtekinthető itt.

Szóval ilyen volt egy "unalmas" szombatunk Malmöben, ahol úgy tűnik, mindig történik valami...legalábbis most nagyon így éreztem.

A nap svéd szava: övervakningskamera (biztonsági kamera)

Hétvége a fővárosban

Üdvözlet Stockholmból! Míg innen 110 km-re (Strängnäsben) hó van, itt bennünket pénteken este eső fogadott. Szerencsére ma reggelre majdnem az egész felszáradt, de azért nem sokkal volt fagypont felett a hőmérséklet napközben - viszont mi meg készültünk meleg ruhákkal.

Háromnapos kártyát vettünk a tömegközlekedésre, amivel keresztül-kasul átszeltük a várost, leginkább metróval. A stockholmi metrónak 7 vonala, 100 állomása van és 110 km hosszú. Egyúttal a világ leghosszabb galériája is, a legtöbb állomást művészek dekorálták ki. Abból a néhányból, amit láttunk, a legmeglepőbb a Kungsträdgården (Királyi kert) nevű metróállomás, a hagyományostól kissé(?) eltérő kirányszoborral, híddal, alatta pedig növényekkel, antik(nak látszó) romokkal és kandallóval. Viszont az én nagy kedvencem nem ez, hanem a főpályaudvar megállója, a T-Centralen. A hatalmas kék-fehér falfestmény helyenként az athéni olimpia logójára emlékeztet, szerintem nagyon szépre sikerült. De ugyanitt az a rész is tetszik, ahol egy kis piros és sárga is vegyül a képbe, illetve ahol megfestették a munkásokat is ;)

Az utazási kártyánk az egyik hajójáratra is érvényes, és miután - egészen véletlenül - megtaláltuk az ehhez tartozó hajóállomást, tettünk egy hajós kitérőt is (egy út kb. 15 perc) a vidámparkba (Gröna Lund Tivoli), ami Budapesthez hasonlóan szintén az állatkert (Djurgården) mellett van. A vidámparkban megelégedtünk egy kis bámészkodással, bár a dodzsem és némelyik hullámvasút elég ígéretesnek tűnt. Mivel már sötét volt, az oda- és visszaúton a hajóról jól láthatóak voltak a város és a kikötőkben várakozó hajók fényei.

Egyébként ami abszolút bejött, az az óváros (Gamla Stan) kanyargós, szűk utcácskái a hangulatos fényekkel, kis ajándékboltokkal, kávézókkal, éttermekkel. Egy kávézóba be is tértünk és a félórás (abszolút nem túlzok!) sorbanállás után valóban nagyon jólesett a kávé, a répatorta és a málnás pite. Azt hiszem, Stockholmban elég nagy üzlet lehet kávézót fenntartani, valahogy mindig mindegyik tele van emberekkel. Az óvárosbeli esti fotózásnak pedig az vetett véget, hogy egyszer csak kifogytak az elemeim...de talán jobb is így ;)

A nap svéd szava: tunnelbana (metró)