Egy notórius ingázó vallomásai

Az előző bejegyzés kommentfolyamában Manka kérdezte, hogy ugyan mivel is foglalkozom, hogy ilyen sokat utazom minden héten? A kérdés jogos. A válasz kissé komplikált, természetesen :-)

Szóval volt nekem egy munkahelyem Magyarországon, közelebbről Törökbálinton, ahol tavaly nyáron - a Svédországba való kiköltözésem aktuálissá válásakor - felmondtam. A volt főnököm a felmondólevelem átvétele után, a nem mindennapi indoklásom felett érzett meglepődésén túllépve megkérdezte, hogy nem akarok-e a cég svéd részénél tovább dolgozni? Ugyanis éppen pár hónappal korábban volt egy cégösszeolvadás, amiről persze én is tudtam (a francia cégünk megvett egy svéd céget), de nem gondoltam, hogy ez nekem egy lehetőség lenne bármire is...úgy gondoltam, hogy kint majd tiszta lappal (és nagyon csekély svédtudással) keresek majd munkát.

De ez a váratlan kérdés igencsak elgondolkodtatott és másnap igent mondtam. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármi előrelépés történt volna a következő 2 hónapban :-) Leginkább egy-egy kósza e-mail szálldogállt az űrben, biztosítva engem arról, hogy igenis kellek - épp az összeolvadást követő számítógépes rendszerek átalakítása miatt -, és azon tanakodva, hogy hogyan is kerüljek majd kiküldött státuszba (amit leginkább nem is akartam, a sok tisztázatlan kérdés és jogi bizonytalanság miatt).

Végülis az idő megoldotta a dolgokat: közben tényleg kiléptem a magyar cégtől, megkaptam a leszámolós papírjaimat és így már csak egy lehetőség maradt: új alkalmazottként belépni a svéd céghez. Ezt megelőzte egy interjú is, amire Stockholmba repültem, hogy élőben találkozzam a leendő főnökeimmel (és reméltem, hogy nem gondolják meg magukat...). A repülőút nagyon emlékezetes maradt, itt ismerkedtem össze Mártával is (aki nálam sokkal régebben lakik Svédországban) és teljesen elvarázsolt a stockholmi leszállás a rengeteg vízzel a városban, erről anno írtam is itt a blogban.

A munkám jelenleg szinte teljesen ugyanaz, mint Magyarországon volt. A cégünk bankkártyákat (és egyéb, pl. utazási-, személyi azonosító-, stb. plasztikkártyákat) gyárt, pontosabban személyesít meg. Az én szerepem a különböző gyártási projektek előkészítésének egy része, hogy az új ügyfelek kártyaadatai a gyártás során megfelelő formában kerüljenek a kártya mágnescsíkjára, chipjére és magára a kártyára (pl. dombornyomás) és a kísérőlevélre. Ezeket egyrészt az irodában, másrészt a gyárban lehet előkészíteni. Gyár csak a svéd munkahelyemen van, irodai környezet mindkét helyen (=svéd és dán iroda).

Tehát a kompromisszum: a szerződésem szerint heti átlagosan 3 napot a svéd irodában kell lennem, 2 napot pedig a dánoknál. Ha Strängnäsben vagyok - svéd iroda -, akkor Eskilstunában alszom, a "saját" bérelt lakásomban. Ha Koppenhágában dolgozom, akkor Malmöbe megyek haza, a saját lakásunkba. Kivéve, amikor éppen onnan indulok munka után a vonattal északabbra. Viszont mindkét helyen ugyanazokon a projekteken dolgozom, bár ezt még némelyik kollégám sem tudja, mint az a napokban kiderült :-)

Hát valahogy így. Nem csodálom, ha még mindig zavaros. A családtagjaim és barátaim sem bírják követni, hogy mikor hol vagyok. Én is csak úgy, hogy Excel táblát vezetek a hollétemről, mert ennél még több faktor is van, ami a hollétemet befolyásolja, de ezeket inkább le sem írom ;) Ja, és ha repülnék sem nyernék túl sok időt, max. 1 órát, mert Strängnäs nincs elég közel a reptérhez. Szóval vonatozok, azon különben is lehet netezni is - kivéve ha éppen nagyon vadul megy a vonat és nem lehet egy helyben megülni (elég gyakran van ilyen). Az utóbbi idők blogbejegyzéseinek 80%-a a vonaton (X2000) született...

A nap svéd szava: pendla (ingázni)