Multikulti kultúrsok(k)

Új blog került fel a kedvencek közé (ami a jobb oldalon található). Először a Szülőnek lenni Svédországban c. bejegyzést olvastam a MultiKulti Kultúrsok(k)-ból, amit egy ismerősöm megosztott a Facebook-on. Aztán gondoltam, elolvasom, mi is van még benne.

Nagyon-nagyon jó érzés fogott el Katalin megértő, nyitott sorait olvasva, aki olyan fontos dolgokról ír, amelyeket rohanó mindennapjainkban talán végig sem gondolunk. Az előítéletekről, a másságról, a különböző kultúrákról...és hogy sok mindent lehetne másképp is. Nem is tudom jól megfogalmazni, mi az, ami megkapott - úgyhogy inkább idéznék tőle néhány gondolatot, remélve, hogy kedvet csinálok az - októberben indult és félévesre tervezett - bloghoz, amely egy kulturális munkához kötődik, Uppsala-ban, Svédországban:

"...a sok elméleti okosság, amit multikulturalizmusról, konfliktusokról, mediálásról, interkulturális kommunikációról, egyebekről tudok mondani, akkor lesznek hitelesek, akkor válnak kézzelfogható tudássá és gyakorolható hivatássá a tanítványaim számára, ha a valóságban is látom, kipróbálom, megtapasztalom, milyen a kulturális mindenki földjén élni.

Nos, hát itt duplán vagyok idegen, vagy inkább triplán. A gyakorlatban, sztereotípiák között. Olyan helyzeteket élek meg, amit a könyvekből nem lehet megtanulni, megismerni. Például a fiatal kurdok és szíriaiak konfliktusát, a gottsundai és stenhageni gangek verekedését. És, remélem, azt is, hogy sikerül a kurd és szíriai kulturális szervezetek vezetőivel kidolgozni valamilyen stratégiát (az egyik kis csírázó növénykém a sivatagban)."

- - -

"Az egyénekre ráragasztott címke eltakarja magát az egyént individuális jellemzőivel együtt. És gyakran a sztereotípiák többet mondanak el rólunk, mint azokról a társadalmi, etnikai, kulturális (stb.) csoportokról, amelyek tagjaira használjuk ezeket a sztereotípiákat.

A negatív érzelmi töltet ráadásul gyakran félelemből táplálkozik. A példa egy fiatal magyar fiútól származik, aki Dániában szembesült azzal az elmúlt évben, hogy amikor kiderült, hogy magyar, egyből „szerbnek”, „cigánynak”, „tolvajnak” tartották a vele egyidős fiatalok. Sok 20 év körüli dán szerint tehát minden magyar szerb és cigány, aki ráadásul tolvaj is. Talán nem nehéz felfedezni a történetben a félelmet. És persze, mást is: az ismeret, a megismerés, a mások iránti nyitottság maximális hiányát."

- - -

"A legutolsó – és ebben az esetben a legfontosabb – téves hiedelem az, hogy az arabok civilizálatlan barbárok. Nyilván vannak ilyenek is, mint ahogy minden országban előfordulhatnak civilizálatlan barbár emberek, azt állítani azonban, hogy a civilizálatlanság az arabok jellemzője, nos, ez maga barbárság. Arról árulkodik, hogy ennek a sztereotípiának a használója egyáltalán nem ismeri Európa kultúrtörténetét, ráadásul fals etnocentrizmussal él."

- - -

"Svédország oktatási rendszere lenyűgöző. Olyan, amire nekünk is szükségünk van, volna. Aktív állampolgárság, demokrácia, felelősségvállalás, Life long learning: ez mind olyan formát ölt, amit én szeretnék otthon is látni.

Kreativitás és kreatív ipar, a tanulás mint egészségmegőrző rendszer, csodás nyugdíjasok, akik egyszerre 2-3 nyelvet tanulnak, mert tanulhatnak. Iskola, ahová szeret a gyerek járni, mert érdekes, mert izgalmas, mert nagyon sok mindent lehet, és mert ő áll a középpontban, a társaival együtt, akik azt tanulják, hogyan kell egymást elfogadni és tisztelni. Az esélyek biztosítása, a lehetőség, hogy az legyél, ami szeretnél lenni, amiért megküzdesz, még akkor is, ha szüleid bevándorlók vagy esetleg finn romák.

Álmaim iskolarendszere. Hát most nyitott szemmel álmodhatok néhány hónapig."

- - -

"A svédek és finnek is szolgálnak meglepetésekkel. Nem túl sokkal, de néhánnyal igen. Ezt azonban egy másik bejegyzésben írom le részletesen.

Ízelítőül:

Engem némileg sokkol, amikor 10 fokban rövidnadrágban és pólóban jön velem szembe valaki. Vagy zokni nélkül papucsban.
Vagy ha minden nap felporszívózzák az avart.
Vagy az, ha szombat hajnalban arra ébredek, hogy óbégatnak a fiúk, és bútorokat dobálnak ki az ablakon.
Vagy az almafa, aminek nem szedik le a gyümölcsét.
Vagy a Krasznaja Moszkva a fiókokban.

Nem csodálkozom. Olyan, mintha otthon volnék. Nézem a virágos mezőt. Tanulok. "

- - -

"Az oktatás a leghatalmasabb fegyver, amivel megváltoztathatjuk a világot. Ezt valószínűleg nagyon sok politikus tudja, a kérdés csupán az, hogy milyen világot „álmodnak” a döntéshozók. Az esélyegyenlőség világát álmodják, vagy valami mást? A haladás államát kívánják megteremteni, vagy valami mást? Mosolygó, önbizalomtól ragyogó arcú, elégedett és egészséges emberek társadalmát akarják, vagy valami mást? És az emberek maguk, vajon mit akarnak?

Legyenek ezek költői kérdések, válaszok nélkül (vagy mindenki gondolkodjon el a lehetséges válaszokon)."

- - -

...de ezek csak kiragadott részletek, ismétlem: érdemes ellátogatni a blogra!


Végül, de nem utolsósorban, még egy ajánló: Feri világgá megy - és szintén megtapasztalja a kultúrsokkot, mint olyat. Ő Amszterdamban, de japán munkahelyen. Ennek túléléséhez elkél némi humor is. Feri stílusa pedig zseniális. Szerintem :-) Róla ill. tőle a Határátkelőn olvastam először: Hétköznap is földönkívüliként. Sajnos nem ír túl gyakran a blogba, de ha igen, akkor az ütős.

Jó olvasást!


A nap svéd szava: fördom (előítélet)

Vissza az egészet - de miért?

A hét elején tette közzé az Index egy felmérésének az eredményét. A felmérés témája: miért költöznek vissza a - nem is olyan régen - külföldre telepedett magyarok? Nem reprezentatív felmérésről van szó, összesen csak 22-en válaszoltak a kérdésekre.

Maga az elemzés az Index oldalán olvasható. Én csak néhány véleményt szeretnék kiragadni belőle és reagálni rájuk, természetesen szubjektív módon, ahogy én látom ezeket a kérdéseket.

• "Kiábrándító a kinti magyarok nagy része, és pár éves ismeretségekkel pótolhatatlan az itthon kiépített családi és baráti háló, ráadásul ez egy olyan környezet, ahol mindenki csak ideiglenesen tartózkodik. Minden átmeneti, semmi állandóság, mindenki oda megy, ahova a pénz és az érdekei vezénylik." - írja valaki Angliából.
  • Ismerősöket, barátokat szerezni nehéz, különösen egy új országban. Idő mindenképpen kell hozzá, akár évek is. A magyarországi barátságok sem az egyik pillanatról a másikra alakultak ki, csak azok már megvannak, így "azonnalinak" tűnnek. A külföldi magyarok nagy része tényleg mobilis - különben nem költöztek volna el Magyarországról sem. A "mindenki csak ideiglenesen tartózkodik" kitételt azért túlzásnak érzem. Nem mindenki költözködik jobbra-balra. És hogy a kinti magyarok nagy része "kiábrándító"? Iszonyú sok magyar lakik Angliában, pár emberrel való találkozás után - mert gondolom, azért 100 embernél többel nem találkozott az illető - nem mernék így általánosítani. És vigyázat: másnak lehet, hogy pont én vagyok kiábrándító :-)
    
    
• "Azzal kellett szembesülnünk, hogy egy provinciális holland főváros már túlságosan zárt közösség ahhoz, hogy új arcokat befogadjon. 5 év alatt odáig jutottunk, hogy 1-2 kollégával rendszeresen együtt ettük délben a szendvicsünket, s kb. évente 3-4-szer elmentünk közösen sörözni. Amikor meghívtuk magunkhoz őket, el sem jöttek. A helybeli magyarokkal töltöttük a szabadidőnket.”
  • Ez engem kicsit a "savanyú a szőlő" esetére emlékeztet. Provinciális? :-) Hollandia tipikusan nem zárt közösség - viszont a beilleszkedés ott is időbe telik. És energiát is érdemes belefektetni. Sportolás (pl. edzőterem, csoportos sportok), szervezetek munkájában való részvétel (pl. önkéntes munka, a nekünk szimpatikus témakörben), valami új dolog - pl. holland nyelv! - szervezett formában való tanulása remek alkalom a másokkal való találkozásra. Közös tevékenységnél máris van közös téma. Nem csak a munkatársak léteznek a világon...viszont ehhez erőfeszítést kell tenni.
  
  
• Kérdés, hogy egy élhetőbb társadalomból hazatérve lehetséges-e a visszailleszkedés, vagy örökre két világ közt marad az ember. „Nem találtam meg újra a helyem, azt keresem, amit itt hagytam, de az már nincs. Én sem az vagyok, aki itt hagyta mindezt” – írja Ágnes hatévnyi németországi élet után.
  
  • Ezt abszolút reális problémának gondolom én is. Csak a változás állandó, változik az ország is, az emberek is. Sőt, az emlékekben meg tudnak dolgok szépülni... Ezt hívják fordított kultúrsokknak, anno írtam róla. Egy vélemény valakitől, aki ugyanezt átélte:
    "...a fordított kultúrsokk szerintem sokkal erősebb, mint a “normális”. Mert az idegentől nem is várjuk, hogy ismerős legyen, de hogy az ember saját hazáját érezze furcsának, az sokkal frusztrálóbb. Többen is írták, hogy egyszer már hazamentek, de nagyon meg is bánták, mert a romantikus hazatérés-feeling helyett inkább csak feleslegesnek érezték magukat. Néhányan írták is, hogy amint lehet, elmennek megint. Mert sok minden, amit az ember otthon szó nélkül elfogadott, mert nem ismert mást, hirtelen irritáló és idegesítő lesz. Ha esetleg ezt ki is fejezi, akkor a környezete távolodik el tőle, hogy mit finnyáskodik a messziről jött ember, mintha bizony nem a szomszédba’ nőtt volna fel. "
  
  
• „Rájöttem, hogy sosem leszek igazi holland. Bár itthon rendszeresen megkapom, hogy legyek már igazi magyar. Különösen a helyi szokásokat veszem fel nehezen: örökké idegen maradok.”
  •  Ha ezen csak egy icipicit elgondolkodom, én speciel arra jutok, hogy így van: soha nem leszek igazi svéd - mert hiszen nem is vagyok svéd. Pl. bármikor bele tudok olyan beszélgetésbe kerülni, ahol a svédek pl. olyan svéd művészekről vitatkoznak, akiknek még a nevét sem hallottam (konkrétan megtörtént eset). Kell, hogy ilyen elérhetetlen célt tűzzek ki magam elé, hogy "igazi svéd" legyek? Szükséges ez a boldoguláshoz? Szerintem nem. Magyar vagyok, persze igyekszem az itteni nyelvet a lehető legjobban elsajátítani (már csak azért is, mert érdekelnek a nyelvek), de az akcentusom mindig megmarad, mivel nem kisgyerekként költöztem ide. A helyi híreket követem, a svéd szokásokat egyre jobban megismerem (de amit nem tartok fontosnak, azt nem tartom be, pl. nem eszek olyan ünnepi ételt, amit egyébként nem szeretek), betartom a svéd szabályokat és ha alkalmam van, beszélgetek svédekkel...ilyesmik. Az "idegenséggel" nem vagyunk egyedül, vannak még így pármillióan. De ennek épp hogy megvan az a pozitívuma is, hogy sokfélék vagyunk, különféle háttérrel. És ez izgalmas!!
  
  
  A nap svéd szava: flytta (költözni)

Egy kis visszatekintés...

Kisrumpfot olvasva jöttem rá, hogy az augusztus 1-je nekem is évforduló, ugyanis 4 éve pont ekkor érkeztem meg Svédországba. Akkor E. már fél éve itt dolgozott. Úgy szerveztük meg, hogy anyu is jött velem. Neki ez volt az első repülése, az első svéd útja - és az első találkozása a tengerrel. Azt hiszem, mindhárom pont tetszett neki. Nyilván a repülés volt a legstresszesebb...

Mivel már korábban intézkedtünk az adóhivatalban (Skatteverket), addigra már volt svéd személyi számom is, ami nagyon fontos, bármit is akar az ember intézni. És ami a lényeg: eddigre nagy nehezen szereztünk egy másfél szobás lakást is, amit egy török lánytól - de leginkább az apjától - béreltünk. (Akkor még nem tudtuk, mennyi borsot fognak az orrunk alá törni.) E. cuccainak az átköltöztetése az előző helyéről elég érdekes volt: busszal és bőröndökkel ingáztunk a két lakás között, ugyanis még nem volt autónk, vagy ismerősünk, akit megkérhettünk volna egy fuvarra. Az "új" lakás a 6. emeleten volt és a szellőzőből mindig hallottuk, ahogy süvít a szél (malmöi sajátosság az állandó szél is, főleg a tengerparton).

Ugyan előtte Magyarországon hosszú hónapokon keresztül, tényleg intenzíven belevetettem magamat a nyelvtanulásba, ez még mindig kevés volt a megszólaláshoz. Elég sok mindent megértettem, de nem bírtam kommunikálni. Úgy éreztem magamat, mint egy buta kisgyerek. Az olvasásba menekültem, mert az legalább adott némi sikerélményt. Ha valamit akartam kérdezni pl. a boltban, előtte hosszú percekig terveztem a mondatot a fejemben és a vége általában az lett, hogy nem értették, mit akarok és szinte azonnal angolra váltottak, hogy "segítsenek"...hamar rájöttem, hogy nem is olyan tuti dolog, ha mindenki beszél angolul.

De nemcsak a nyelv, hanem sok más "apróság" is kultúrsokkot okozott nekem (is). Például hogy az emberek másféleképpen viselkednek, a dolgok máshogy működnek, a szabályokat nem ismerem, a bürokrácia sajátságos, stb. Ha valaki ezt nekem Svédország előtt mondja, valószínűleg elnézően mosolyogtam volna az illetőn. Ugyan már, mit kell ilyenekből ügyet csinálni? Pedig valószínűleg mindenki - aki hasonló helyzetbe kerül - keresztülmegy ezen, csak nem mindenkiben tudatosul. Sőt, olyan is van, hogy valaki egész életében ellenséges marad az új ország kultúrájával szemben (és leginkább visszamenne oda, ahonnan jött - és persze van, aki ezt meg is teszi). Szóval megint tanultam valamit...

Ui.: És az is igaz, hogy minél inkább megszokjuk az adott (új) kultúrát, annál nehezebb izgalmas blogbejegyzést írni, mert már nem hatnak az újdonság erejével a dolgok :-) Sőt, mivel már nem igazán tudom, mi a helyzet Magyarországon, lehet, hogy olyan témáról írok lelkesen, ami már rég ugyanúgy van Budapesten is. De azért igyekszem!!

A nap svéd szava: lägenhet (lakás)

Mindenféle perspektívák

Az álmoskönyv szerint nem jó ómen 13-án bal lábbal kelni. Legalábbis ilyesmi lehet annak a hátterében, hogy az egésznapos főiskolai Perspektíva-napok (Perspektivdagarna) programjából sikerült a - valószínűleg - legeslegunalmasabb előadást kiválasztanom :-( Az előadó hölgy valami hihetetlenül száraz, elméleti szöveget adott le egy alapvetően izgalmasan is előadható témáról (hogyan legyünk tudatosabbak a környezetvédelmi kérdésekben?)... No éppen erről esett a legkevesebb szó, így az idő előrehaladtával a teremben az alvásba forduló fejek száma exponenciálisan nőtt, ahogy az osztálytársaimmal megfigyeltük :-)

Egyébként maga a rendezvény nagyon jó ötlet, az előadások/filmek a genus-miljö-etnicitet-migration (egyenjogúság-környezet-nemzetiség-bevándorlás) témaköreit foglalják egységbe, ezek különben a Malmöi Főiskola (Malmö Högskola) kiemelt oktatási témái is. Ami pl. az egyenjogúságot illeti, még Svédországban sem ideális a helyzet, de legalább számos szinten terítéken van a téma és egyáltalán nem ritka, hogy pl. nyilvános vitákon férfiak szállnak síkra a nők teljesebb jogaiért. (Ami a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a nők érdeke, sőt!...)

Közben pedig végre belecsaptunk a lecsóba, már ami a "mumus" projektmunkát illeti. A mi csoportunk 6 főből áll, ami elég nagy szám - a tavalyi évfolyamon 4-fős csoportok voltak. Témánk a kultúrsokk és annak kezelése, enyhítése, megoldási lehetőségei. Bevallom, az ötletgazda én vagyok, mert nagyon közel áll hozzám a dolog :-)

Először - pár hete - még mosolyogtunk, amikor a hozzánk rendelt tanárnő (Elisabet) felvázolta, hogy vészhelyzet (pl. személyes konfliktus) esetén minden nap este 9-ig hívhatjuk az otthoni telefonján illetve hogy akármennyire úgy érezzük, mi okosak vagyunk, de a másik csoporttag - már elnézést, de - hülye, mi azért csak írjunk, írjunk, rendületlenül. Naszóval, ez először marha viccesen hangzott, mosolyogtunk is bőszen.

Aztán persze kiderült, hogy lelkes kis csapatunk nem is egyöntetűen lelkes, no meg egyesek a közös megbeszélés alatt az anyanyelvükön - ami nem svéd - cserélnek eszmét, megint mások "sajnos semmit nem találnak" a témáról (hmm)...és van, aki úgy tesz, mintha minden világos lenne, de az első határidő beálltával kiderül, hogy összesen 15 sort szült (az elvárt 4-5 oldal helyett), azt is copy-paste módszerrel az internetről. Emellett az már nem is tűnik nagy dolognak, hogy az egyik résztvevő angolul adta le a ráeső fogalmazás-részt... Huhhh, és még csak az elején vagyunk a dolgoknak...mi lesz még itt? Kultúrsokk-hegyek, azt hiszem :-) Mindenesetre Elisabet tudja, amit tud.

Eközben azért nagyon tudom élvezni a csodás malmöi őszt (leginkább miközben vadul teperek a bringával), miközben szívom magamba a meleg színeket, a napsütést, az egyre frissebb reggeli levegőt és a finom illatokat. Délután amikor csak lehet, a szabadban kávézom, jelenlegi kedvenc helyem a tengerparti Espresso House, ahol a koffeinfüggő közönség - köztük persze én is - megannyi lomha teknősbékaként szívja magába az éltető napsugarakat... S.k. képriport itt található :-)

A nap svéd szava: uppsats (fogalmazás)

Kórista-élmények

Sajnos megint véget ért valami jó: történetesen a héten volt a harmadik - egyben az utolsó - Uttalskör nevű óránk. Ez szó szerint azt jelenti, hogy "kiejtéskórus" és újra kisiskolásnak éreztem magamat, mert tényleg énekeltünk, együtt, hangosan, és kánonban is! Gyerekdalokat, a svéd himnuszt, svéd slágereket (no nem ABBA-t). Ráadásul olyan dalocskát is, amit akkor énekelnek a svédek, amikor isznak - mármint alkoholt. "Snapsvisa"-nak hívják ezeket a hű-de-nagyon-mélyértelmű dalokat. Pont a napokban láttam egy szép könyvet, amiben ilyen snapsvisa-k vannak összegyűjtve.

No de visszatérve a kórusosdira, ezt a tanáraink tényleg komolyan vették. Először is két tanárnő tartotta (hogy tudjunk velük együtt kánonban is énekelni, ha kell). Lena - aki már tulajdonképpen nyugdíjas, de idén még dolgozik - azzal kezdte az órákat, hogy álljunk fel, nyújtózzunk egy hatalmasat a Nap felé, aztán mozgassuk meg a nyakunkat és főleg: grimaszoljunk nagyokat, hogy bemelegítsük az arcizmokat. Hihetetlenül vicceseket grimaszolt, mindenki dőlt a nevetéstől. Már csak ezért is érdemes volt erre az órára bejárni, mert mindig jól indult a nap :-)

A másik tanárnő, Christina pedig szintetizátoron kísért bennünket. A legelső alkalommal kaptunk egy nyomtatott füzetkét a dalokkal, kottával és plusz infókkal megspékelve. A kottáról meg eszembe jutott a zeneovis múltam, amikor is szolfézsból nagyon jó eredményeket értem el. Ha nem hagyom abba anno a zeneiskolát a hangszerválasztás előtt - csak azért, mert a legjobb barátnőm is abbahagyta -, lehet, hogy ma sikeres zenész lennék? :-))

Az egész éneklősdinek egyébként az volt a fő célja, hogy a dalokat énekelve javuljon a svéd kiejtésünk. Ugyanis - mint megtudtuk - énekelve nem lehet nagyon mellélőni a kiejtésnek, különben nem stimmel a ritmus. De persze amúgy is hasznos volt megtanulni ezeket a dalokat, hiszen ez is egy kultúra része...mi pedig nem itt nőttünk fel, tehát kimaradt az ovis-iskolás énektanulás az életünkből. Egészen eddig ;)

Az eheti alkalom azért is speciális volt, mert Juan, a chilei osztálytársunk beszállt gitárral az egyik dal előadásába :-) Nagyon hangulatos kis performansz lett belőle.

Majd beteszek ide, a blogba néhány dalt is a repertoárból...

A nap svéd szava: snapsvisor (ld. fentebb - a jelentése kb. pálinkadalok...)

Szól a rádió...

Ez itt a reklám helye - és mindjárt kiderül, mi közöm is van az ügyhöz :-)

Szóval: Az Intro Rádió hamarosan havi rendszerességű világkörüli műsorral jelentkezik, ami az IMPORT névre hallgat.

Az első, bemutatkozó adás holnap - szeptember 24-én - este 20:00 órakor jelentkezik, a Pénteki RiPort helyén.

Az adás témái:
A bemutatkozáson kívül szó esik az egyes országok iskolarendszeréről, a tanulási szokásokról és néhány aktuális kulturális érdekességről.

Az IMPORT Magazin alkalmi rádió-tudósítói:

• Tinkmara: Amerikai Egyesült Államok (New York)*
• Angela Kiss: Anglia (London)
• Tóth Eszti: Kambodzsa (Angkor)
• Manka: Kanada (Montreál)
• Kovács Bence: Japán (Tokió)
• Kummer Ágnes: Ukrajna (Kijev)
• Bencsik Andrea: Vietnám (Saigon) és
  
• Nevelős Emőke: Svédország (Malmö)
  :-)
  

* A 2010-esGoldenBlog verseny kategóriagyőztese
(a helyi.érték kategóriában)

Ismétlés:
Vasárnap, az ismétlőnapon, 14:00-tól és 20:00.tól, a heti műsorokat követően
(részletek a Műsorok menüben).

Szeretettel várunk minden kedves hallgatót egy virtuális világkörüli útra :)

Ui.: Ha olyan országban élsz, ami még nincs a fenti listán - és szívesen tudósítanál a magazinnak havonta egyszer -, akkor keresd meg a szerkesztőséget e-mailen. [A csatlakozáshoz mindössze stabil internetre, Skypre-ra, mikrofonra és havi kb. egy szabad órára van szükség.]

A nap svéd szava: tävling (verseny)

Gyógyszeres ügy

Ezt tegnapelőtt játszottam le és eléggé tipikus svéd élménynek találtam...

• először is kiderült, hogy túl kevés gyógyszert hoztam magammal Magyarországra :-(
  
• még 18-án megnéztem az Apoteket oldalán, mit tehetnék az ügy érdekében, hiszen ma 20-án érkezik a brazil barátnőm Malmöből és tudna hozni utánpótlást
• az internetbankos jelszavammal be tudtam lépni a receptjeim közé (ugyanis nincs papírrecept, csak elektronikus)
• megadtam a barátnőm nevét + címét c/o szállítási címnek
  
• kiválasztottam, melyik gyógyszerből kérek 1 doboznyit
• bosszúsan konstatáltam, hogy csak a brutáldrága verziójút lehet választani, holott én Malmöben az ugyanolyan hatóanyagú, de jóval olcsóbb gyógyszert szoktam kérni (így egy dobozon 1000 koronát spórolok, ami kb. 30.000 Ft!)...no mindegy máskor jobban figyelek
  
• kiválasztottam a számlás fizetést (2 héten belül kell utólag kifizetni az árat), ennek van némi pluszköltsége (25 kr ~700 Ft)
  
• ezután megtudtam, hogy másnap már ki is szállítják (ez szuper, mert persze az utolsó pillanatban rendeltem)
  
• majd pár óra múlva felhívtak telefonon, aziránt érdeklődve, hogy vajon nem az olcsóbb verziójú gyógyszert akartam-e, mint máskor? Mondtam, hogy dehogynem, csak nem volt rá mód. Rendben, akkor kijavítják...máskor pedig csak írjam be a Megjegyzés rovatba, hogy az olcsóbbat szeretném
• nos, a gyógyszer tegnap tényleg megérkezett a barátnőmhöz
  
• száj eltát, áll leesik :-)

Egyébként jelentem, hogy a Kálvin téri California Coffee Company-ban - szerencsére! - alig lézengenek az emberek az augusztus 20-i belvárosi mizéria ellenére (körmenet, egyéb programok, esti tűzijáték várása). Így én itt ülök és itt pötyögöm e sorokat is ;)

A nap svéd szava: faktura (számla)

Még több blog!

Technikai információk következnek időmilliomosoknak, illetve azoknak, akiknek van idejük némi plusz blogolvasásra :-)

A jobboldali menüben frissült a "Saját bloglista", mégpedig angol és svéd nyelvű blogokkal (zárójelben jelzem, ha nem magyar nyelvű a blog). Gondoltam, érdekesek lehetnek más nemzetiségű bloggerek nézőpontjai is...

Svédül tudóknak plusz egy tipp: akit esetleg még ennél is több svéd témájú blog érdekel, az kattintson ide, ahol a baloldali menüben téma szerint csoportosítva csemegézhetünk a kínálatból :-)

A nap svéd szava: inlägg (blogbejegyzés)

Sütik és félreértések

Ha már a virágoknál tartunk, hétvégén könyvtárba menet (Malmöben), a belvárosi régi temetőben valami fantasztikus látványban volt részem: több száz négyzetméter egybefüggő kék virágszőnyeg. A nevét nem tudom, de csillag alakú, sokvirágú szépség. Pont ez és éppen ugyanott fotózta valaki :-) És a legmeglepőbb helyeken bukkannak elő a citrom-és narancssárga nárciszok is...

Más: ma ebéd után az egyik dán kolléganő körbement egy doboznyi jégkrémmel és megkínált bennünket. Amikor az alkalom után érdeklődtem, kiderült, hogy lecserélte a 15 éves kocsiját egy újra és most nagyon örül. Van benne valami: így könnyebb vele együtt örülni - mármint jégkrémet eszegetve ;)

De szinte minden héten van ilyen alkalom - hangsúlyozom: a koppenhágai irodában. A múlt héten a nagyfőnöknek volt a születésnapja, akkor isteni finom epertortát kaptunk (az asztal körüli vicces beszélgetésben leginkább megint csak nem tudtam részt venni, lévén dánul folyt). Plusz a közelgő húsvétra való tekintettel egy-egy fémdoboznyi csokitojást is kiosztásra került, mert ezen a héten már sokan szabadságon vannak (Dániában a nagycsütörtök és a nagypéntek is munkaszüneti nap, és persze a húsvét hétfő is, míg Svédországban a nagycsütörtök munkanap).

Aztán két hete volt egy olyan eset, amikor a kedvenc dán kolléganőm mondta az ebédnél - persze angolul -, hogy készüljek, mert sütizés lesz, ugyanis egy másik kolléganő nyugdíjba megy (pension) - plusz másnap a férjével 2 hét thaiföldi nyaralásra indul. Micsoda frappáns kezdete egy nyugdíjnak, gondoltam. A torták felvágása szerencsére(?) az én íróasztalom mellett történt, ahol mondtam is az ünneplő kolléganőnek, hogy hallottam, ez az utolsó napja. Igen, mondta, holnap megyünk Thaiföldre! Igen - folytattam -, és egyúttal a nyugdíjas élet is elkezdődik... Kérdőn rám nézett: - Hát ezt meg ki mondta? Öreg vagyok, de azért ennyire nem!

Ajjaj...izé, biztosan félreértettem, motyogtam. Na, innentől kezdve ez volt a fő poén, amin pukkadoztak. (Persze dánul, de ennyit azért értettem.) Még egy hét múlva a főnök születésnapjánál is megkaptam, hogy figyelem: nem nyugdíjba megy, születésnapja van! Köszi, köszi...

Ja, és azért megkérdeztem, hogy ugyan miért hozott a nem-nyugdíjba menő kolléganő tortát a kollégáknak? "Mielőtt elmegyünk szabadságra, szoktunk a többieknek sütit hozni." Hmmm, én Magyarországon ahhoz voltam szokva, hogy ha visszajövök nyaralásról, illik édességet hozni az irodában maradtaknak a messze távolból. Hát, ez is egyfajta kultúrsokk, na.

A nap svéd szava: kyrkogården (temető, azaz szó szerint: templomkert)

Ami sok, az sokk

Már napok (vagy inkább hetek?) óta akartam erről írni. Ahány ország, legalább annyi kultúra...ami legyen bármilyen lelkesítő is kezdetben, az újonnan odaköltöző - jelen esetben én - egy idő után azt veszi észre, hogy hoppá, itt valami nem stimmel. Illetve látszólag apróságok ezek, szinte említésre sem méltó észlelések (pl. szokatlan ízű ételek, furcsán működő dolgok, máshogy reagáló emberek, nyelvi problémák...), de összeadódva igencsak leszívják az ember energiáját. Ha erről beszélni próbálok itthon (azaz Magyarországon), nem is mindenki érti, hogy mi bajom is van tulajdonképpen?!

Utánaolvasgattam és kicsit megnyugodtam: teljesen természetes dolog, minden új országba költöző ember átesik rajta - és igazából segít a beilleszkedésben, mert: "Minden kultúra egy túlélési mechanizmus, amely nem pusztán azt tanítja tagjainak hogy az ő módszereik, szokásaik és megoldási mechanizmusaik a helyesek, hanem azt is, hogy azok magasabb szintűek, azaz a legjobbak. Egy másik kultúrával történő mélységbeli, lényegi összetalálkozás során arra eszmélünk rá, hogy másfajta módszerek is vannak, amelyek se nem helytelenek se nem rosszabbak. "
(L. Robert Kohls)

Az egyik legjobb összefoglalást Bertók Zoltán (ausztrál bevándorlási ügynök) weboldalán találtam, ahol az is kiderül, hogy a kultúrsokknak 4 szakasza van:

• "nászút" fázis
• tárgyalási / ellenséges fázis
• "minden rendben" / hozzászokási fázis
• fordított kultúrsokk fázis

Még néhány gondolat, érzés azoktól, akik szintén túlestek rajta:

"Aztán hirtelen itt találjuk magunkat, és rájövünk, hogy újra kell értékelni mindazt, amiben eddig olyan biztosak voltunk. Mert minél többet lát és tapasztal az ember, annál jobban rádöbben, hogy mennyire viszonylagos minden."
"Egy folyamatos hullámzás az érzelmek tengerén, egyszer fent, majd lent." (Joe, Finnország)
"Az első két hónap után rám szakadt a ,,kultúrsokk''. Ez a szó akkor még nem is létezett. Nem tudtam mi a bajom, csak azt éreztem, hogy rövidesen megbolondulok. Eszembe jutott, hogy egy nagynéném elmegyógyintézetben halt meg. Gondoltam, rövidesen oda kerülök én is." (Nemes Ödön, Japán)
"Először csak azt hittem, elfáradtam. Túl régen vagyok úton, túl sok benyomás ért, most már haza kéne menni, a nagymamám kertjében bogarászni, a barátaimnak elmesélni az élményeket, hogy közben bennem is megtalálják a helyüket."
"[...] eldöntöttem, hogy nem élek a könnyű hazamenés lehetőségével, néhány dolgot picit megértettem, a többit meg hagyom. Meglátom, mi jön, ráér otthon összeállni, most úszom ebben az örvényes, hidegvizű folyóban, amig az időm és a pénzem tart. Nem keresem a partjait. " (Ugróegér, Irán)

Jó hír (nekem, de hátha másoknak is), hogy van megoldás is, pontosabban stratégiák a sokk okozta stressz csökkentésére :-)

A nap svéd szava (hát igen): kulturchock (kultúrsokk)