Textilváros új ruhája

Itt ülök a norrköpingi Above ifjúsági szállás (amúgy háromágyas) szobájában, a paplan alá kényelmesen bevackolódva. Az egész szoba az én birodalmam, sőt van saját fürdőm is. Aláfestő zenének éppen beérkezett egy vonat, ugyanis az állomás feletti szinten vagyok, kilátással a sínekre :-)

Strängnäs-be jöttem amúgy, ezúttal nem dolgozni, hanem csak néhány svédórára, amik még maradtak. Norrköpingről semmit sem tudtam eddig, csak azt, hogy Malmö felé itt kell átszállni az X2000-es vonatra. De most találtam a recepciónál térképet és rájöttem, hogy csak pár lépés a belváros, uccu neki, nézzük csak meg!

Meglepően kellemes csalódásban volt részem, helyes város ez. Tegnap mesélte a svédtanárnőm, hogy korábban csúnya ipari hely volt főleg textilgyárral, de pár éve egy nagy projekt keretén belül sok pénzt áldoztak rá, hogy ez megváltozzon.

Ahogy én láttam, ennek a pénznek a jelentős részét a volt gyárterületre áldozták, nagyon ügyesen, okosan. Az eredeti épületek ipari báját megtartva új funkciók kerültek mindenhová: főiskola, kollégium, múzeum, szórakozóhelyek, kávézó, turistainformáció, stb. Nagyon szépen ki is van világítva az egész, önkéntelenül is a miskolci (volt) Lenin Kohászati Művek kopott gyárépületei jutottak az eszembe. Mekkora nagy szám lenne ilyet csinálni belőle, mondjuk EU-pénzből...vagy főleg abból. Csodájára járnának a turisták, az biztos!

Tetszett még a kockakővel kirakott - vagy helyenként csodásan gyepesített - villamossín is, a vicces szobrok - na meg egy hatalmas élő kaktuszkép, amihez többezer szúrós növényt komponáltak egybe, ilyesmi módon (de most más a minta). Képek a városról itt, és itt is...

Egyébként tegnap este voltam a a centrumban, ami pezsgett a fiataloktól. Kicsit visszazökkentem a főiskolás évek hangulatába. No és azt se felejtsük el, hogy péntek este és fizetésnap volt, az utóbbi minden hónapban kisebbfajta ünnepnek számít, még a reklámok is építenek rá, hogyaszongya "...érezd jól magad/vedd meg ...., hiszen ma kaptál fizetést". És mindenki ugyanakkor kap fizetést, 25-én, tehát az egésznek kifejezetten össznépi jellege van. Ebből kifolyólag a fizetésnapok előtt érdemes benézni az üzletekbe, ha nem akarunk tolongani :-)

A nap svéd szava: industriområde (ipari terület)

A vonatozás izgalmai

Hát a múltkor jól beletrafáltam, hogy milyen komplex dolog ez a vasúti közlekedés. Na ezt megerősítendő ezen a héten annyi vonatos-átszállós kalandom volt (2x át kell szállnom észak felé menve ill. visszafelé), mint eddig kb. 1 hónap alatt. Akár külön blogot is nyithatnék már a témáról - de ígérem, nem teszem :-)

Előrebocsátom, hogy a következőkben leírtak ellenére sem sírom vissza a MÁV-ot. Ez egy nagyobbacska ország (ötször akkora, mint Magyarország, de pl. Németországnál is nagyobb...érdekes ez a terület szerinti országlista egyébként) és ugyebár jóóó hideg helyekre is felmegy a vonat. Általában véve pontosak, tiszták a vasúti kocsik és nagyon profi szolgáltatások vannak a vonatokon, az állomásokon és pl. az interneten is, de ezekről majd egy következő bejegyzésben írok.

Viszont időnként - az utóbbi időben elég gyakran - porszem kerül az SJ (svéd államvasutak) gépezetébe, és akkor élek át olyanokat, hogy

• (most hétfőn) a Koppenhágából induló X2000-es expresszvonat félórás késése miatt nem érjük el a csatlakozó (és talán utolsó) vonatot Norrköpingben, ugyanis az már este fél9-kor elment. Pozitívum: az SJ - természetesen a saját költségén - buszt rendel az átszálló utasoknak (adott esetben, kevés utasnál taxit!) és nem kell a semmi közepén azon tűnődnünk este 9 után, hogy most akkor mi lesz. Olyan utakon megyünk, amerre még soha nem jártam és egy óra késés a végeredmény.
  


• (most szerdán) munka után halálnyugodtan bandukolok Strängnäsben a pályaudvarra, még van 26 percem az Eskilstunába menő vonatom indulásáig. Hoppá, mi ez a bent álló vonat? Ez az én vonatom. Ajjaj, és ebben a pillanatban csukta be az ajtaját. Most mi van?? Megfejtés: az előző vonat késett és ha jobban szedtem volna a lábamat, elértem volna. Sajnos az én vonatom is késik, így a 26 perc várakozásból 42 perc lesz. Pedig maga a vonatút csak 15 perc... Nos, így esett, hogy úgy késtem le egy vonatot, hogy túl korán érkeztem :-)
  


• (tegnap) ugyancsak az X2000-es mozdonya - már hazafelé jövet - 45 perc késés és kb. negyedórányi megtett út után egyszerűen nem képes újra elindulni. A hangosbemondóban a kalauznő kéri, hogy mi is szurkoljuk. Igazán, szívből, nagyon szurkolunk. Hiába. Többszöri próbálkozás után vontatást kérnek, mert még csak be sem értünk Linköpingbe, a következő pályaudvarra.
  
  Közben megy az idő szélsebesen, az út elején a késés miatt reklamáló szomszédom se mond már semmit. Kicsit társasút-jellegű a hangulat, többen leszállnak cigarettázni, mozogni, az ismerősök (és ismeretlenek) megvitatják a lehetőségeket, stb. Váratlan fordulat: bemondják, hogy beindult a motor és legalábbis Linköpingig elvisz bennünket, ha minden igaz, aztán meg nem tudják, mi lesz. Örömmámor...na jó, ez túlzás, de végre valami történik. Én valamiért végig halálnyugodt vagyok, tudom, hogy valami csak lesz.
  
  Aztán az állomáson nagyon hamar kerül nekünk egy emeletes vonat (a kedvencem...felülről remek a kilátás, bár főleg nappal, nem januárban, este 8-9 körül) és átszállunk. Aztán elindulunk és megyünk! Persze ezután itt is mindenki lekéste a csatlakozását, bár ez engem kivételesen nem érint, mert végig (Malmöig) megyek, de így is sok busz és taxi kerül megrendelésre az SJ által a különböző állomásokon.
  
  Hab a tortán: egy ezzel egyidejű délsvéd általános vasúti rendszerhiba, időnként nem működnek a váltók. A végeredmény: beérkezés 23:11-kor (20:49 helyett), azaz 2 óra 23 perc késés. Az eddigi rekordom.
  
  
• (és a legfrissebb, a kakukktojás:) Ma reggel - a tegnapiak után keveset aludva, kissé(?) kómásan és emiatt megkésve érkezem a Malmö C-re (Centralen = központi pu.), ahol örömmel konstatálom, hogy a 8:23-as Öresundståg (most csak Koppenhágába megyek!) még 8:30-kor is bent áll. Kis futás, felpattanás, ülőhely levadászása, indulás.
  
  Pár perc múlva a Metro-ban épp arról olvasok - fejcsóválva -, hogy milyen sok bliccelő van a skåne-i vonatokon. Majd feltűnik a kalauznő és valami rossz érzésem támad. Uuuuh, hiszen már nem érvényes az éves bérletem erre a vonatra, jegyet kellett volna vennem az állomáson az automatából. Ezt még a reggeli elinduláskor tudtam is, de kiment a fejemből... Te jó ég, hiszen én vagyok az egyik bliccelő, akiről olvastam! Kicsit leizzadok, hebegek valamit a kalauznőnek, hogy izé, nekem éves bérletem van és hát... Az nem érvényes, mondja (egyébként nagyon kedvesen - kezdő bliccelőként hálás vagyok érte).
  
  Lehetőségek: plusz 100 koronával megfejelve veszek jegyet tőle, vagy leszállok (éppen megálltunk még Malmöben, az Öresund-híd előtt) és azon az állomáson veszek normál jegyet, majd a következő vonattal - 20 perc múlva - megyek át a hídon. Ez utóbbit választom. Jó kis lecke, mi? De végül minden jó, ha jó a vége :-)

A nap svéd szava: tjuvåkning (bliccelés)

Változások, 2009

Az új évvel pár újdonság is belopózott az életembe, ami a munkát és környékét illeti:

• Új főnököt kaptunk, pontosabban az "igazi" főnökünk (akit én nem ismertem eddig, csak a karácsonyi ünnepség előtt váltottam vele pár szót) gyesen volt és most jött vissza dolgozni. Itt teljesen természetes, hogy az apukák is gyesen vannak a babával (ezt papaszabadságnak, azaz pappaledighet-nek nevezik). Ezek után már nem is lepődtem meg, hogy Hans saját sütésű sütivel készült az első csoportmeetingünkre...nagyon helyes :-)
  
  
• A mai nappal én is beköltöztem az új irodánkba (Strängnäs), ami duplája az eddiginek, bár többen is vagyunk benne: 2-3-4-en, attól függően, ki hol dolgozik éppen. Stratégiailag ugyanolyan fontos helyen van, mint a korábbi szobánk (=a konyha tőszomszédságában). Egy csigalépcső vezet erre a szintre - kastélyszerű, bár kissé veszélyesnek tűnik - és végre nem csak az ebédlő ablakaira látunk, hanem van panorámánk is a szomszédos fenyőerdőre.
  
  
• Az eskilstunai albérletem is idei dolog, bár erről már írtam korábban. Már szinte teljesen otthon érzem magamat benne, bár egy-két bútor még elférne, pl. egy kényelmes fotel...úgyhogy időnként ránézek a használtbútor-piacra a neten. Egy-egy hosszú utazás után - ld. tegnap este, amikor a vonat késése miatt egy órával később érkeztem meg - jólesik bezuhanni az ágyba. Következő felderítendő dolog: a város nappal. Erre hétközben nulla alkalmam van, de talán jövő hétvégén lesz belőle valami. Ja, és első alkalom, hogy igazi postaládám is van, kulccsal! Svédországban amúgy nem jellemző, mert az ajtón át dobják be a postát.
  
  
• Viszont január 11-től az éves vonatbérletem nem érvényes a Koppenhágába menő vonatra, ugyanis azt már nem a svéd államvasutak (SJ) üzemelteti, hanem több helyi közlekedési vállalat összefogott és átvette tőle. Szóval most külön kell jegyet vennem, ami plusz idő és macera (bár nem vészes), plusz meg kell előlegeznem a pénzt saját zsebből. Na jó, beismerem, több is veszett Mohácsnál...
  
  
• De hogy valami pozitívumot is írjak a vasúttal kapcsolatban, épp tegnap volt a premierje, hogy munka után közvetlenül Koppenhágából indultam észak felé a - svéd! - X2000-es vonattal (vagyis nem Malmöből). Ugyan a vonat végül késett, de maga az ötlet nem rossz, mert időt lehet vele megtakarítani, kb. 3 órányit. És pénzt is, ugyanis ezt a vonatot szerencsére továbbra is az SJ üzemelteti, azaz továbbra is ingyen utazom vele. Lassan már nincs olyan kombináció, amit ki ne próbálnék, de a vonatozásról külön is fogok még írni, annyira komplex dologról van szó (és remélem, egy picit érdekes lesz a téma a kívülállóknak is).

A nap svéd szava: flyttning (költözés)

Száguldás észak felé

Az úgy kezdődött, hogy még a múlt héten vonatjegyet kellett vennem, hogy eljussak hétfőn a munkahelyemre. Az internetes jegyvásárlás a legcélszerűbb és ha a procedúra végén történetesen nincs kedvem elmenni a jegyért a pályaudvari automatáig, otthon is ki lehet ám nyomtatni (a kinyomtatott jegyen minden szakaszt vonalkód azonosít, amiket a vonaton a kalauzok le tudnak olvasni az okos jegykezelő kütyüjükkel). Viszont ebben az esetben azonosítania is kell magát a kedves utasnak, és nem is akármivel: svéd ID-kártyával vagy svéd jogosítvánnyal - na ezek nekem nincsenek - vagy EU útlevéllel (szerencsére ez van). Mást nem fogadnak el, punktum. Az EU-n kívüliek pedig fáradjanak el a pályaudvarra. Végre még valami, amiért érdemes volt belépni az EU-ba ;)

Maga az út nem rövid: kb. 5 óra vonattal Malmöből. Illetve jobban belegondolva: ennyi idő alatt Miskolcról csak Győrig jutok el vonattal, ami olyan 310 km. Ezzel szemben a Malmö-Strängnäs távolság kb. 600 km. Vagyis az X2000 tényleg gyors: óránként 150-200 km/h-val hasít. (Ugyan át kell szállnom lassabb helyi vonatra - mert nem Stockholmig megyek -, de csak az út végefelé.)

A hajnali (4:30-as, brrr!) kelés után azt hittem, nehéz lesz ébren maradnom a vonaton, de aztán elég hamar úgy döntöttem, hogy nem érdemes elaludni. A kilátás ugyanis gyönyörű volt: a mezőkön pára szállt fel, a felkelő nap sugarától minden aranyfényben csillogott és ami a lényeg: hol az egyik, hol a másik oldalon bukkantak fel kisebb, de inkább nagyobb tavak, sőt volt, amikor mindkét oldalon...mintha a vízben mentünk volna. Közben lehet rádiót hallgatni (3 csatorna, komoly+könnyűzene is), de én vittem laptopot is, nem titkolt tesztelési céllal (működik-e a mobilinternetünk a vonaton is, a válasz: igen!). Az X2000-en is van vezeték nélküli internet, ha valaki hajlandó érte fizetni. Az első osztály utasainak persze pluszköltség nélkül jár. A négyórás út során eléggé lemerült a laptop akkuja én meg nem találtam konnektort...pedig kerestem. De most, a visszaúton kifigyeltem, hogy a szemben ülő üzletember hová dugta be a gépét. Elárulom: a két ülés között van a konnektor, de elölről lehet bedugni, igy az adott ülésen ülve nem észrevehető :-)

Visszatérve a hétfői odaútra: átszállás Stockholm egyik elővárosában. Gondoltam: na itt jön majd a vicinális, a lepukkant kocsikkal meg graffitikkel. Hát nem. Teljesen új, tiszta, kétszintes vonat érkezett és dacára a bőröndömnek/laptoptáskámnak igenis felkaptattam az emeletre, a kilátás miatt. (Alul bármikor utazhatok, ugyebár.)

Szóval egyelőre bejön a vonatozás...persze ehhez az őszi lombok színe is nagyban hozzájárul :-)

A nap svéd szava(i): tyst avdelning (csendes fülke ill. rész a vonaton - most is itt ülök -, ahol csöndben kell utazni és a mobiltelefonálás sem engedélyezett...bár pár renitens katona éppen jóízűen nevetgél olyan 3 méterre tőlem)