Az állam és az emberek

Az állam. Mi jut erről eszünkbe? "Állambácsi", állami intézmények,
mint pl. APEH (újabban NAV), stb. Függetlenül attól, hogy 1960-at vagy napjainkat vesszük, bizonyos negatív asszociációink azért vannak. (Emelje fel a kezét, akinek nincs.) De ezzel nem vagyunk egyedül: a többi demokratikus ország lakói sem szívesen kerülnek kapcsolatba az állammal, aki információt vagy inkább pénzt akar rajtuk behajtani.

Svédországban többszáz éve nem volt olyan rezsim uralmon, ami visszaélt volna a hatalmával és kihasználta volna az embereket. Ez nem jelenti azt, hogy semmilyen visszaélés nem volt, de azokat egyes személyek követték el, nem szervezetten / az állam támogatásával. Az eseteket kivizsgálták, a tetteseket bíróság elé állították.

Mint ismert, Svédország régóta a jóléti állam modellje. A svédek büszkék az államra és azonosulnak vele(!), ez világszerte is ritkaság. Pl. 1996-ban volt egy közvéleménykutatás, aminek az eredménye szerint a lakosság túlnyomó többsége úgy nyilatkozott, hogy az adóterhelés - hogy ki mennyit adózik - teljesen rendben van. Az adó pedig az állam által nyújtott szolgáltatások ára és az általános felfogás szerint erre az ember ne panaszkodjon ill. ne próbáljon csalni.

Ebből következik, hogy az állami hivatalok szolgáltatnak, így a kérdéseinkre általában barátságos, gyors, korrekt választ kapunk. Az ügyeket nem csak személyesen lehet intézni, hanem az esetek 99%-ában telefonon és interneten is, így egy hivatalos ügyintézéshez nem kell félnapi sorbanállás. Ez az ideérkezőknek hihetetlen, és egy-egy ilyen pár perces "akció" után elgondolkodunk, hogy ez máshol vajon miért nincs így? (Költői kérdés, tudom.) Tovább megyek: ha netán hibát vétünk - előfordul -, akkor sem harapják le a fejünket, hanem végtelenül udvarias levélben felkérnek hiánypótlásra vagy hasonlóra. A levelek pedig 1 nap alatt ide- ill. odaérnek. Mindig. Ha pedig ők hibáznak, akkor nyugodt szívvel rámutathatunk erre, nem kell packázástól tartani.

Az adóbevallásról már írtam korábban, a Skatteverket (adóhivatal) által ismert számadatokat már eleve beírják a bevallásunkba, csak az esetleges levonásokkal kell kiegészítenünk. Már ha papíron küldjük be, mert ugyanezt megtaláljuk a neten is, belépés után. De ha egyáltalán nem módosítunk, akkor küldhetünk egy rövidke sms-t is válaszként :-)

Aztán ott van a nyilvánossági elv (offentlighetsprinzipen), amely jog az alkotmányban bennefoglaltatik és garantálja, hogy a lakosság betekintést nyerjen a hivatalok tevékenységébe (pl. bíróságok, rendőrség, Kronofogden - adósságkezelő). Ezt bárki megteheti, anélkül, hogy megmondaná, ki ő, és miért akar információt. Ennek előnyei és hátrányai is vannak, de több az előny: az állampolgárok jogbiztonsága növekszik, mert a döntéseket kontrollálni lehet és a politikusok és egyéb állami alkalmazottak tudják, hogy "az állampolgárok szeme" rajtuk van, ezt a sajtó és más média a nyilvánosság erejével támogatja. A nyilvánosság legnagyobb hátránya, hogy az egyes személyek integritása csökken.

Ezt pl. a saját bőrünkön éreztük pont 4 éve, mielőtt a lakást vásároltuk és hitelígéretet (lånelöfte) kértünk több banktól is. Egymás után futottak be - a bankok ajánlatai mellett - a kimutatások (kreditupplysning), amiben kötelesek tájékoztatni bennünket, hogy xy bank adatokat kért le rólunk. Mármint hogy döntést hozzanak, pl. hogy lássák, nem vagyunk-e nyakig eladósodva. Ez egyrészt furcsa érzést keltett bennünk (magyar viszonylatból svédbe konvertálódva), másrészt egy bankkal való tárgyaláson még kifejezett hátránynak is bizonyult: a bank munkatársa ugyanis kissé gyanúsnak találta, hogy ennyi lekérdezés szerepel a nevünk mellett. Könyörgöm, én akartam, hogy lekérdezzenek rólam adatokat?...

A nap svéd szava: myndighet (hivatal)

Egy kis visszatekintés...

Kisrumpfot olvasva jöttem rá, hogy az augusztus 1-je nekem is évforduló, ugyanis 4 éve pont ekkor érkeztem meg Svédországba. Akkor E. már fél éve itt dolgozott. Úgy szerveztük meg, hogy anyu is jött velem. Neki ez volt az első repülése, az első svéd útja - és az első találkozása a tengerrel. Azt hiszem, mindhárom pont tetszett neki. Nyilván a repülés volt a legstresszesebb...

Mivel már korábban intézkedtünk az adóhivatalban (Skatteverket), addigra már volt svéd személyi számom is, ami nagyon fontos, bármit is akar az ember intézni. És ami a lényeg: eddigre nagy nehezen szereztünk egy másfél szobás lakást is, amit egy török lánytól - de leginkább az apjától - béreltünk. (Akkor még nem tudtuk, mennyi borsot fognak az orrunk alá törni.) E. cuccainak az átköltöztetése az előző helyéről elég érdekes volt: busszal és bőröndökkel ingáztunk a két lakás között, ugyanis még nem volt autónk, vagy ismerősünk, akit megkérhettünk volna egy fuvarra. Az "új" lakás a 6. emeleten volt és a szellőzőből mindig hallottuk, ahogy süvít a szél (malmöi sajátosság az állandó szél is, főleg a tengerparton).

Ugyan előtte Magyarországon hosszú hónapokon keresztül, tényleg intenzíven belevetettem magamat a nyelvtanulásba, ez még mindig kevés volt a megszólaláshoz. Elég sok mindent megértettem, de nem bírtam kommunikálni. Úgy éreztem magamat, mint egy buta kisgyerek. Az olvasásba menekültem, mert az legalább adott némi sikerélményt. Ha valamit akartam kérdezni pl. a boltban, előtte hosszú percekig terveztem a mondatot a fejemben és a vége általában az lett, hogy nem értették, mit akarok és szinte azonnal angolra váltottak, hogy "segítsenek"...hamar rájöttem, hogy nem is olyan tuti dolog, ha mindenki beszél angolul.

De nemcsak a nyelv, hanem sok más "apróság" is kultúrsokkot okozott nekem (is). Például hogy az emberek másféleképpen viselkednek, a dolgok máshogy működnek, a szabályokat nem ismerem, a bürokrácia sajátságos, stb. Ha valaki ezt nekem Svédország előtt mondja, valószínűleg elnézően mosolyogtam volna az illetőn. Ugyan már, mit kell ilyenekből ügyet csinálni? Pedig valószínűleg mindenki - aki hasonló helyzetbe kerül - keresztülmegy ezen, csak nem mindenkiben tudatosul. Sőt, olyan is van, hogy valaki egész életében ellenséges marad az új ország kultúrájával szemben (és leginkább visszamenne oda, ahonnan jött - és persze van, aki ezt meg is teszi). Szóval megint tanultam valamit...

Ui.: És az is igaz, hogy minél inkább megszokjuk az adott (új) kultúrát, annál nehezebb izgalmas blogbejegyzést írni, mert már nem hatnak az újdonság erejével a dolgok :-) Sőt, mivel már nem igazán tudom, mi a helyzet Magyarországon, lehet, hogy olyan témáról írok lelkesen, ami már rég ugyanúgy van Budapesten is. De azért igyekszem!!

A nap svéd szava: lägenhet (lakás)

Erre azért figyeljünk oda!!

...és nem véletlen a több felkiáltójel.

Ismétlem magamat:

Továbbra is kapok e-mailt olyanoktól, akik Svédországban dolgoznának, de a reális esélyek felmérése helyett tőlem várnak valamiféle személyre szabott segítséget, sőt gyakran konkrét munka- vagy szálláslehetőséget.

Ismét hangsúlyozom, hogy egy egyszerű mezei halandó vagyok és egyáltalán nem foglalkozom munkaközvetítéssel ill. az ezzel kapcsolatos ügyintézéssel. (Mint ahogy a magyar és a svéd lakosság 99%-a sem.)

Hozzáteszem: "ingyen ebéd" nincs. Svédországban sem.
És a kerítés sincs kolbászból.

Részlet egy hozzám írt levélből, Alextől:

"Hej,

Ne haragudj, hogy írok és, hogy kérdezés nélkül tegezlek. Szeretnék magyarokkal ismerkedni itt Malmöben. [...] Nemrég érkeztem ide a barátaimhoz. Természetesen ők svédek. [...] Egyenlőre (sic!) egy szót se tudok svédül. Na jó, egy párat. Persze angolul tudunk kommunikálni.

Online specialista vagyok. Azért jöttem, hogy találjak valami munkát, ugyanis az itteni és az otthoni fizetések között szakadéknyi a különbség. Szeretnék a szakmámnál maradni, de mindenki azt mondja, hogy svéd nélkül kevés az esélyem.

Koppenhágában is fogok próbálkozni, úgy tudom, oda elég az angol. Kb. 4-8 hét mire megérkezik a levél az adóhivataltól amivel majd vissza kell menjek és csak utána kapok személyit.

Lehet, hogy a barátaim el tudnak intézni addig valami alkalmi munkát... De nálam kevés optimistább ember létezik.

Ha esetleg van valami közösségi program magyaroknak, akkor szívesen venném, ha értesítenél róla. Vagy ha esetleg eszedbe jut valami ötlet vagy jótanács [...]"

Kommentjeim a kiemelt részekhez:

1. Engem nyugodtan lehet tegezni! Különben is, a svédek mindenkit tegeznek, kivéve a királyt. De Lena, a tanárnőnk elmesélte, hogy jópár éve - amikor Ausztráliában dolgozott - találkozott a királlyal és simán letegezte, mert Carl XVI Gustaf olyan laza volt, semmi formalitás, sima nadrág és pulóver volt rajta...
   
   
2. Attól még, hogy történetesen magyar vagyok, nem ismerek sok magyart Malmöben, sőt! De ha ismernék is, akkor azok az én ismerőseim és nem adom ki őket akárkinek...és nem azért, mert antiszoci vagyok. Gondolj csak bele: miért akarnának pont veled találkozni, ha nem is ismernek?...sajnálom, de legyünk reálisak. Magyarországon sem úgy ismerkedik az ember, hogy odamegy bármelyik magyarhoz, ugye? A magyar klub más dolog, de olyat meg nem ismerek és egyelőre nem is keresek.
   
   Fontos: Érdemes lélekben felkészülni arra, hogy ha az ember eldönti, hogy elköltözik egy másik országba - akármelyik országba -, az első egy-két év(!) elég kemény, több szempontból is. Pl. az otthoni család és barátok messze vannak, újak még nincsenek. (Sokan nem is bírják ki ezt a lelki vákuumot és hazamennek, visszaköltöznek.)
   
   De ezt nem biztos, hogy úgy kell ellensúlyozni, hogy kizárólag magyarokkal érintkezik az ember, hiszen akkor pl. a svéd (esetleg angol-) nyelvtanulás is meg tud rekedni és csak az elszigeteltségünket növeljük. Persze amíg nem tudunk svédül, egy svéd társaságba sem nagyon tudunk bekerülni (kicsit ördögi a kör)... Én pl. ezért örülök nagyon, hogy az osztályban nincs rajtam kívül más magyar. Beszélek én itthon E.-vel magyarul eleget :-)
   
   És ugyan jó lehet a fősulis osztályunkban spontán szerveződött spanyol- és portugálajkú "kolónia" részének lenni (brazil, kolumbiai, perui, mexikói és chilei résztvevőkkel), de pont a napokban panaszkodott nekem az egyik perui anyuka, hogy "szinte soha nincs alkalma svédül beszélni". Hiszen a suliban spanyolul beszél a többiekkel (mi, "egyéb" többiek persze nem értünk belőle egy kukkot sem...), otthon pedig dánul beszél - a dán férjével.
   
   Hát igen, ehhez kell az erőfeszítés, hogy nem mindig a legkönnyebb nyelvet választja az ember, hanem a svédet (vagy kezdetben: az angolt). Minden csak szokás kérdése. Ki kell lépni a komfortzónából, ahogy egy pszichológus mondaná.
   
   
3. Ha az ember úgy jön ki Svédországba, hogy csak itt kezdi el a nyelvtanulást, legyen jó vastag a pénztárcája, hogy meg tudjon élni legalább fél évig(!) akkor is, ha nem kap munkát. Mint már jópárszor írtam, Svédországban a svéd a hivatalos nyelv, nem az angol. Svédül egyszerűen tudni KELL és kész - különben nincs munka sem. Nem viccelek!
   
   Reális alternatíva: magyarországi intenzív svédtanfolyam, legalább fél évig. Vagy ha valaki autodidakta, akkor privát tanulás, intenzíven. Svéd tévéműsorok nézése a magyar helyett. Svéd napilapok olvasása a neten a magyar hírek helyett minden nap. Satöbbi...

Huhh...ez mégiscsak több lesz, mint amit gondoltam :-)

Akkor egyelőre ennyi, hamarosan folytatom!

Addig is egy kis ismétlés annak, akit érdekel a téma (a jobb oldali oszlopban is megtalálhatóak ezek a linkek, plusz még több is). De aki itt akar élni, dolgozni, annak szimplán kötelező olvasmány!! (Alex, ezt neked is írom...ugye meghallod?)

Ezt azért hangsúlyozom ennyire, mert sok bosszúságot és pénzt spórolsz meg, ha ezeket a tanácsokat megfogadod:

• Hol kezdjem, ha Svédországban akarok dolgozni? - Ildikó remek összefoglalója
• Beutazási és munkavállalási feltételek (Külügyminisztérium) - hivatalos infó
  
• Munka Svédországban (1. rész)
• Munka Svédországban (2. rész)
  

A nap svéd szava: plånbok (pénztárca)

Multikulti

• 285 000 lakos, ennek
• 25%-a, azaz minden negyedik ember külföldön született,
• 170 nemzetiség képviselteti magát, akik
• kb. 100 különböző nyelvet beszélnek

A megfejtés: Malmö, ami egyben a legnemzetközibb svéd város.

A legtöbb külföldről származó lakos ezekből az országokból jött (a Wikipédia cikke szerint):

1. a volt Jugoszlávia országai (kb. 10.000 fő)
2. Irak (kb. 6200 fő)
3. Dánia (kb. 5800 fő)
4. Bosznia-Hercegovina (kb. 5500 fő) *
5. Libanon (kb. 3000 fő)
6. Lengyelország (kb. 2900 fő)
7. Németország (kb. 2700 fő)
8. Irán (kb. 2300 fő)
9. Magyarország (kb. 1800 fő)
10. Finnország (kb. (kb. 1700 fő)

*A Jugoszlávia felosztása előtti menekültek/bevándorlók a "jugoszláv" rubrikába kerültek, míg a később már Bosznia-Hercegovinából érkezők ebbe az új kategóriába estek.

Svédország hagyományosan sok menekültet fogadó ország, a fenti lista is tükrözi ezt, persze kivételekkel megtűzdelve:

• szomszédos országok: Dánia, Németország, Finnország
• egyéb európai országok: Lengyelország, Magyarország

Mivel a bevándorlók átlagéletkora alacsonyabb, mint a svéd állampolgárok életkora, vagyis az ország népességének elöregedése ellen is hat a bevándorlás. Ugyanakkor bőven vannak olyan állások is, amiket egy "echte" svéd nem szívesen vállal el.

Egy friss (decemberi) közvéleménykutatás szerint a lakosság

• 56 %-a szerint az elmúlt 20 évben a bevándorlás leginkább pozitív volt az ország számára
• és csak 30 % szerint volt negatív

Itt említést érdemel a híresen idegenellenes svéd párt, a Sverigedemokraterna (SD, azaz a svéd demokrata párt). Nevükben ugyan demokraták, de a programjukban nacionalisták. Fő céljaik: a bevándorlásnak és a menekültek befogadásának korlátozása, valamint ellenállás az EU befolyásával szemben.

Érdemes tudni, hogy a fenti 30% közel sem felel meg az SD támogatottságának, ami a 2006-os választásokon országosan 2,9 % volt (6,6 % volt Skåne-ban és Blekinge-ben is, ahol a legmagasabb százalékot érték el). A párt támogatottsága a nagyvárosok környékén (Stockholm, Göteborg, Malmö) és az északi Norrland-ban a legalacsonyabb. Az SD nem jutott be a parlamentbe és a parlamenti pártok azt is kinyilvánították, hogy semmilyen körülmények között nem működnek velük együtt...

Egyébként a főbb hivatalok többségében tekintetbe veszik, hogy nem mindenki svéd anyanyelvű, így a fontosabb ismertetők több nyelven is megtalálhatóak. A Skatteverket (adóhivatal) weboldalán pl. ilyen nyelven találtam információkat: angol, német, francia, finn, spanyol, lengyel, thai, olasz, albán, bosnyák, horvát, szerb, szomáliai, orosz, török, arab, perzsa, valamint sorani és tigrinja (ezek is arab kinézetű írások). De hasonló a Migrationsverket (bevándorlási hivatal) nyelvi kínálata is.

Persze azért azt is tegyük hozzá, hogy mindig előnyben van, aki tud svédül, hiszen a teljes információ leginkább az anyaország nyelvén van meg.

A nap svéd szava: invandrare (bevándorló)

Munka Svédországban (2. rész)

Az előző bejegyzésben úgy tűnhetett, hogy túl sötéten festem le a svéd helyzetet - talán mindenáron el akarom riasztani a honfitársaimat? Erről szó sincs, de fontos, hogy mielőtt valaki erre a lépésre adja a fejét, ismerje reálisan a lehetőségeket és az esetleges buktatókat.

Most olyan információk következnek, amik segítségül szolgálhatnak mindazoknak, akik elszánták magukat, hogy a svéd valóságot testközelből is megtapasztalják :-)

Az általam hivatkozott linkek nagy többsége angol nyelvű (ezeken belül viszont svéd nyelvűek is vannak).

1. Személyi szám

Ez a legelső dolog, amit meg kell szereznünk az országba érkezés után, feltéve ha legalább 1 évig akarunk maradni. Tényleg fontos, szükségünk lesz rá álláskeresésnél, bankszámlanyitásnál, általában a hivatalos ügyek intézésénél, internetes és bankkártyás vásárlásnál, stb.

Egy évnél kevesebb idő esetén koordinációs számot kell igényelni. Mindkét azonosítót a Skatteverket-nél (adóhivatal) lehet intézni.

A svéd személyi szám - azaz personnummer - szerkezete kicsit hasonlít a magyarra (csak az elején nincs az a 1-es vagy 2-es):

• születési idő (6 számjegyen: ééhhnn)
• 4 számjegyű azonosító (akit esetleg részletesen érdekel a felépítése, ezt is megtalálja a Skatteverket oldalán)

Egyébként a népességnyilvántartásról és az ezzel kapcsolatos összes fontos dologról (költözés Svédországba, házasság, gyerekszületés, névváltoztatás, halál és persze a személyi szám) egy remek angol nyelvű összefoglaló van itt.

2. ID-kártya

Ha megvan a személyi számunk, lehet intézni a svéd személyi igazolványt is, amit ID-kort-nak hívnak. Szintén az adóhivatal intézi 400 korona befizetése után. Részletes információ itt, de én is írtam róla szeptemberben.

Mivel 2009. június előtt külföldiek nehézkesen vagy nem kaptak ID-kártyát (bürokratikus okok miatt, erről is írtam még tavaly), én pl. bő egy évig elvoltam nélküle, mindenhol a magyar jogosítványomat mutogatva, mármint ha személyazonosító okmányt kértek (svédül: legitimation vagy röviden leg). Na persze annyi plusszal, hogy a svéd személyi számom utolsó 4 jegyét be kellett mondanom - az első 6 jegy ugyebár a születési idő. Úgyhogy ID-kort nélkül el lehet egy ideig lenni, ha úgy adja a sors :-)

3. Nyelvtanulás

Akinek már van svéd személyi száma és regisztrálta magát a Migrationsverket-nél is, az ingyen tanulhat svédül az SFI-n (Svenska för invandrare - svéd nyelv bevándorlóknak). Arra azért készüljünk fel, hogy az első lépéseket nagy valószínűséggel egy olyan csoportban kell megtennünk, ahol néhányan még az abc-vel is akkor fognak megismerkedni (nagyon sok arab ajkú bevándorló van, pl. irániak, irakiak...)

Esetleg ennél még hatékonyabb lehet egy fizetős nyelvtanfolyamra beiratkozni - ha valakinek már van munkahelye, érdemes lehet megtudakolni, hogy fizetnek-e ilyesmit ill. a külföldi kollégákat meginterjúvolni, hogy mik a tapasztalataik. Ha magunk keresünk állást, ez nem biztos, hogy alternatíva, amikor az ember örül, hogy egyáltalán az albérletet ki tudja fizetni. Apropó...

4. Albérlet, lakás

A legtöbb városban hiány van kiadó lakásokból - viszont rengeteg eladó lakás van. Így ha valaki olyan szerencsés, hogy van pénze lakást venni, ez jelentősen megkönnyíti a dolgokat. (Utána eladhatja vagy akár ki is adhatja, ha ő már nem tud ott lakni vagy pl. elköltözik más városba.) Bevallom, hogy bár nem egy luxuslakásom volt Budapesten a XIII. kerületben, de magasabb négyzetméteráron adtam el, mint amennyiért Malmöben a (zöldövezeti!) lakásunkat vettük. De ez persze nem ilyen egyszerű, a felkapottabb helyeken itt is igencsak borsos árak vannak. Ilyen pl. Malmö belvárosa, aztán a tengerparti lakónegyedek: a Västra Hamnen, a Dockan, Ribersborg...

Lakáshitelt viszont csak bizonyos feltételek megléte esetén adnak a bankok (általában min. 1 éve fennálló, határozatlan idejű svéd munkaviszonyt jelent), de akkor igen gyorsan és a Magyarországon megszokott hercehurcák teljes mellőzésével. Nagyon jó, emberközpontú a rendszer, tulajdonképpen még fel sem fogjuk az egészet és már utalják is a pénzt :-)

Az albérleti viszonyok ezzel szemben (nem is) kicsit szövevényesek. Akit érdekel a téma, a The Local oldalán pl. itt és itt tudhatja meg a legfontosabb dolgokat, hsznos linkeket pedig itt talál. Maga az újság - svéd hírek angolul és a svéd élethez kapcsolódóan minden, de tényleg minden - egyébként is kötelező olvasmány az ide készülőknek!

5. Munkakeresés

Ehhez is egy remek összefoglaló írást ajánlok, linkekkel (eredetileg ausztráloknak készült, de nemzetiségtől függetlenül hasznos). Itt is abszolút igaz, hogy az oldal többi része is nagyon hasznos.

A The Local oldalán vannak angol nyelvű álláshirdetések is.

Egy jó állás megcsípéséhez nem árt ha vannak svéd kapcsolataink és/vagy svéd munkatapasztalatunk (a svéd tanulmányok felmutatása sem hátrányos!), de a legfontosabb tulajdonság mindenképpen a kitartás. No meg némi szerencse sem árt...

FIGYELEM: Angol nyelvtudás nélkül egyáltalán nem ajánlott szerencsét próbálni errefelé...túl könnyen kerülhetünk nagyon kiszolgáltatott helyzetbe :-(

És még egy tipp: érdemes minél nagyobb kezdőtőkével nekivágni a hosszú útnak, különösen ha még nincs munkánk. Különben nagyon hamar véget érhet az ígéretes svéd kaland.

A nap svéd szava: arbetsförmedling (munkaközvetítő hivatal)