Hol a boldogság mostanában?...

Hát, ha országszinten vesszük az emberek boldogságát, Svédország - illetve a svéd lakosság - eléggé az élvonalban van: az ENSZ idei tanulmánya alapján (World Happiness Report). A New York-i Columbia Egyetem kutatói által készített jelentés - amely 2010-2012 közötti adatokat vett alapul - az egyes országok boldogságindexének megállapításakor többek között olyan változókat vesz figyelembe, mint a várható élettartam, a korrupció érzékelt jelenléte, a közbiztonság, az életút megválasztásának szabadsága, a szociális ellátórendszerek hatékonysága vagy a munkanélküliségi ráta.

Íme a top 10-es lista:

1. Dánia
2. Norvégia
3. Svájc
4. Hollandia
5. Svédország
6. Kanada
7. Finnország
8. Ausztria
9. Izland
10. Ausztrália

Látható, hogy öt észak-európai ország is bekerült az első tízbe (Dániával az élen), vagyis az összes skandináv ország és távoli rokonaink, a finnek is. Vajon miért pont ők? Egyes magyarázatok szerint az északi országokban nagyjából hasonló szinten fejlett a demokrácia és fontos, hogy viszonylag kicsi a jövedelmek közötti különbség. Aztán jó a szociális háló is és - az előzőeknek köszönhetően - az emberek viszonylag nagy befolyással vannak a saját sorsuk alakulására.

Ugyanakkor persze sokan vitatják, hogy mérvadó lenne ez az eredmény, pl. svédektől olvastam egy fórumban, hogy irreális ez a helyezés és inkább affélét jelez, hogy a svédek azt hiszik, ez minden világok legjobbika. De én inkább hajlok az első magyarázatra :-)

Nekem még az is érdekes, hogy csak egyetlen melegebb éghajlatú ország (Ausztrália) szerepel a 10-es listán. Persze ez valószínűleg csak magyar szemmel nézve furcsa, hiszen nem az volt a szempont, hogy egy átlag magyar - saját megítélése szerint! - hol tudna boldogan élni, ha bármit választhatna...

Néhány további helyezett, a teljesség igénye nélkül:

17. USA
18. Írország
22. Nagy-Britannia
25. Franciaország
26. Németország
39. Csehország
45. Olaszország
46. Szlovákia
51. Lengyelország
57. Kazahsztán
62. Albánia
68. Oroszország

 És a középmezőny alattiakból néhány:

70. Görögország
82. Nigéria
85. Portugália
90. Románia
93. Kína
96. Dél-Afrika
105. Irak
106. Szerbia
110. Magyarország
111. India
130. Egyiptom
143. Afganisztán
144. Bulgária

...ez pedig a lista legvége - mondhatni a legboldogtalanabb népek:

151. Tanzánia
152. Ruanda
153. Burundi
154. Közép-Afrikai Köztársaság
155. Benin
156. Togo

A teljes "boldogságlista" megtekinthető itt (angolul).


A nap svéd szava: lycklig (boldog)

Hírek az újságból

A napokban a Metro-t és City-t lapozgatva merült fel bennem, hogy nem lenne érdektelen egy kis aktuális hírcsokrot összeállítanom, amiből talán látszana, hogy miben mások a svéd hírek pl. a magyaroktól.

Na nem arra gondolok, hogy itt csak pozitív hírek lennének, sajnos ez közel sincs így. Bár azok is vannak szép számmal és szerencsére elég nagy nyilvánosságot kapnak azok is - egy önkéntes magánkezdeményezés a hajléktalanok érdekében vagy személyes beszámoló pl. arról, hogyan mentette meg valaki a kollégája életét gyors újraélesztéssel (ez pont két napja volt az újságban) ugyanolyan terjedelmes - itt: kétoldalas - cikket kaphat mint bármelyik "nagyobb" hír.

Naszóval, egy kis szubjektív gyűjtemény erről a hétről, a teljesség igénye nélkül:

• A gyereket az óvodába adjuk le, a kutyát a kutyaóvodába. (A svéd törvények szerint nem szabad 6 óránál tovább otthon hagyni a kutyákat.) A jelenség főleg a nagyobb városokban jellemző, a kisebb helyeken családi-ismeretségi körben megoldják a felvigyázást, sőt, egyre többen magukkal viszik a kutyát a munkába. A városi kutyatulajdonosok körében viszont gyakori beszédtéma a kutyaovi, az is előfordul, hogy ha az egyik nem válik be, másikba íratják be az ebet. Charlotte Swanstein kutyapszichológus szerint a 6 óra is sok: szerinte ha a kutyákat megkérdeznék, egyik sem akarna órákig egyedül maradni, ilyenkor csak várnak a gazdájukra, hogy végre történjen valami.
  
  
• Amikor a rendőrségi ügy nem is az, aminek először látszik. Egy 32 éves malmöi lakost enyhébb, kábítószerrel való visszaélés miatt hallgattak ki a rendőrségen még júniusban, egy rendőrnő hallgatta ki. Néhány nap múlva telefonált, miszerint kiegészítené a vallomását. A rendőrnő azt mondta, ezzel már elkésett, az ügyészhez került az ügy. De a férfi erősködött, hogy beszélni akar, így végül kapott újabb időpontot. A rendőrségen pedig bevallotta, hogy beleszeretett a rendőrnőbe, de természetesen viszonzás helyett csak távozásra felszólítást kapott. Nem adta fel, a későbbiekben kb. 50 sms-t küldött a rendőrnőnek, sőt, a rendőrség körül is megjelent időnként. Ismételt felszólítás, majd telefonszámváltoztatás volt a válasz. Majd a férfi hirtelen feltűnt a rendőrnő lakásánál, Skåne középső részén. Egyik kezében térkép, a másikban virágcsokor volt. Innen rendőrök vitték el. Azóta távoltartási tilalom is van ellene. De tagadja a zaklatás vádját, szerinte ő csak jót akart és egy rossz szót sem írt. És szerinte ha szerelemről van szó, bátornak kell lenni...
  
  
• Utcán parkoló, kölcsönözhető biciklik folyamatban. A jövő őszre várhatóak Malmöben, az inspiráció elsősorban a koppenhágai rendszer volt (ahol ugye ingyenes a kölcsönzés - a malmöi biciklifinanszírozás még kérdéses, talán reklámokból fogják megoldani). Ugyanakkor sok más biciklis rendszert is tanulmányoznak, a kanadai Montreal-tól kezdve a német Kassel-ig. Ellentétben a legtöbb várossal, itt elsősorban a munkába járókra és a diákokra gondolnak, nem a turistákra - azok inkább csak "bónusz"-nak számítanak majd. A városközpontban kezdik majd a telepítést, majd lépcsőzetesen kibővítik más városrészekre is.
  
  
• Jávorszarvasra vadászott egy férfi tegnap délután Umeå-tól délre (ami viszont jócskán északon van így is), azonban arra nem számított, hogy medve támad rá, amely - elmondása szerint - szinte a szemmiből rontott elő. A vadász leadott egy lövést a medvére, amely elmenekült. Hivatalos nyomkövető vadászok igyekeztek megtalálni a sebzett medvét, de hiába, 40 méter után eltűnt a nyom. A keresést berekesztették, a medvét egészségesnek nyilvánították (én remélem, tényleg az). Ugyan minden jel arra utal, hogy  viszont mivel nincs medvevadászati szezon, esetlegesen eljárást indítanak az ügyben.
  
  
• Hétfőn délben váratlanul bezárt az egyik malmöi Media Markt (Stora Bernstorp), amely - mint most kiderült - már egy ideje anyagi gondokkal küszködött, állítólag a többi elektromos cikkeket forgalmazó áruházzal folytatott árverseny miatt ("ilyen olcsón csak nálunk", stb.). Korábban figyelmeztetést is küldtek a munkaerőhivatalnak (Arbetsförmedlingen), mely szerint felmondások várhatóak. Ez egyébként egy kötelező procedúra, pl. ha 5-25 alkalmatott érintett, min. 2 hónappal a tervezett felmondások előtt meg kell tenni az értesítést, ennél több fő felmondása esetén még korábban.
  
  
• És a végére hagytam a magyar vonatkozású hírt, illetve tévéműsort (közel s távol az egyetlen, ezért is figyelemreméltó): ma este 21:30-kor - igen, pont október 23-án - tűzte műsorára a svéd köztévé a Kobra c. oknyomozó riportműsor legújabb részét, amelynek témája: Milyen hatással van a magyar kulturális életre a szélsőjobb előretörése? Félórában járták körbe a témát, budapesti, szegedi, győri és székesfehérvári helyszínekről jelentkezve, többek között Jobbik-osokkal, Dopeman-nel, Heller Ágnessel és Alföldi Róberttel beszélve...az István, a királyból is mutattak jeleneteket. A végkövetkeztetés talán sejthető, nem igazán lelkesítő. Lehet rosszat mondani a svédekre (és másokra), akik csak a magyar negatívumokra "ugranak", de azt hiszem, ezesetben sem a tükröt kellene hibáztatni... A műsor megtekinthető a neten is, egészen 2014. január 17-ig. Csak magyar + angol nyelvtudással is érdemes belenézni, bár a teljes képhez persze kell a svéd is.
   

A nap svéd szava: hunddagis (kutyaóvoda)

Sztereotípia no.1 : Egy hideg ország

Idézet a Wikipedia-ból:

A sztereotípiák olyan személyiségsémák, amelyek a gyors és hatékony adatfeldolgozást segítik elő. A köztudatban a sztereotípia fogalma negatív csengésű - sokszor tévesen azonosítják az előítélettel -, de agyunk számára nélkülözhetetlen információ osztályozó folyamat része. Az így meghatározott és elraktározott adatok azonban az egyénre kivetítve pontatlanok és ezért félrevezetőek lehetnek, viszont a sémák használata nélkül sokkal kevesebb információt tudnánk feldolgozni.

Néhány jellemző téma: 
- Megjelenésre és kinézetre vonatkozó sztereotípiák. A kinézet alapján köztudatban lévő sztereotípiák. Pl.: „a szőke nők buták”, „a kövérek lusták”.
- Szakmákról szóló sztereotípiák. Különböző szakmákhoz társított sztereotípiák.  
- Nemzeti és etnikai sztereotípiák. Nemzeti hovatartozásra épülő sztereotípiák, mint például a „svájci precíz”, „az olasz vidám”.

Ezt csak azért gondoltam idemásolni, mert viszonylag gyakran találkozom a jelenséggel, pl. ha valaki megtudja, hogy Svédországban lakom. Na nem mintha én informáltabb lettem volna, mondjuk úgy 8 évvel ezelőtt :-)

Egy korábbi bejegyzésben már írtam a Svédországot övező tévhitekről, de mindig akad muníció. Például a Határátkelő blogból gyakran lehet meríteni. Íme az egyik svéd bejegyzést követő néhány jellemző kommentár: 

• "Bocs de ettől szerintem meredeken jobb és élhetőbb klímájú országok vannak Európában. Nekem egy skandináv ország sem példakép."

• "Feltehetően soha nem fogok skandináv országba menni. Rühellem ugyanis a hideget, Mo-ról is inkább melegebb helyre vágyom telente. Most, hogy 30+ fok van, már egész otthonos. Persze nem lenne hátrány kicsit több zöld terület Pesten, de hát ez jutott."

• "Nem nagyon tudok hozzászólni, én már ott elvesztettem a fonalat, hogy alapvetően nem értem, hogy lehet északra költözni :) Ott azok laknak, akik oda születtek és nem hallottak még a meleg helyekről :)"

• [...és egy reakció az előzőre:] "Meleg helyekről? Legyünk őszinték, aki azt mondja, hogy 30+ fokban szeret melózni járni, az vagy hazudik vagy festi magát - már ezért az igen szélsőséges időjárásért is megérheti elköltözni Magyarországról."

Ízlések és pofonok, de én teljesen őszintén az utóbbi megszólalóval értek egyet (hangsúlyozom, saját vélemény). Errefelé a nyarak általában melegek, de max. 25 fokig hevülve (kivételek persze itt is vannak, volt nagyon esős ill. jó meleg nyarunk is, egy egész hétig 30 fok volt), a telek pedig rendszeresen enyhébbek - gyakran jóval enyhébbek - a magyar teleknél, ezt direkt szoktam is figyelni. Mondjuk vagyok olyan szerencsés, hogy Svédország legdélebbi csücskében élek, szóval az ország északi részei jellemzően nem ilyen enyhe éghajlatúak (mert ne felejtsük el, hogy egy nagyon hosszú országról van szó!).

Vegyük pl. Kiruna-t - lappföldi bányászváros, vasércben utaznak -, ami innen (Malmö-től) cirka 1850 km-re van. Nem csalás, nem elírás. A kirunai havi átlaghőmérsékletek (jan-dec):
-13.9     -12.5     -8.7     -3.2     3.4     9.6     12.0     9.8     4.6     -1.4     -8.1     -11.9
--- Éves átlaghőmérséklet: -1.7 °C

Vagy itt van Stockholm (ami Malmö-től kb. 620 km-re van északra):

-2.9

-3.1

0.0

4.6

10.5

15.4

17.2

16.3

12.0

7.3

2.6

-1.1

--- Éves átlaghőmérséklet: +6.6 °C

Ugyanez Malmö-nél (figyeljük meg, hogy egyik hónapban sem megy 0 °C alá az átlaghőmérséklet):
0.1      0.0         2.2      6.4       11.6     15.8     17.1     16.8     13.6      9.8      5.3     1.9
--- Éves átlaghőmérséklet: +8.4 °C

További városok hőmérséklet-adatai (és érdekes dolgok a svéd időjárásról, svédül) a Wikipedia-n megtalálhatóak.

Összehasonlításként csak egyetlen mondat a magyarországi hőmérsékleti viszonyokról (a forrás szintén a Wikipedia): Az évi középhőmérséklet 8–11 °C, amelynek viszonylag magas, 20–25 °C-os az ingadozása. A hőmérséklet átlagos értéke januárban a legalacsonyabb, 0 - −4 °C, júliusban a legmagasabb, 18–22 °C.

De nem akarom elbagatellizálni a kérdést. Minél északabbra megyünk egyre hidegebb van - és talán ami még váratlanabb, ha nem tudunk róla: télen (persze csak egy ideig) egyre hosszabbak az éjszakák! A jó hír az, hogy ezt bőven visszakapja az ember nyáron, a hosszú nappalok formájában - sőt, északon teljesen fehér éjszakák vannak nyár közepén. Visszatérve a kellemetlenségekre, egy sötétebb őszi-téli időszak erősen megviselheti az embert, főleg ha éppen az országhoz hozzászokással küzd. Közismert a hosszabb sötétség depresszióval is fenyegető kiváltó hatása. A témának könyvtárnyi irodalma van, ebbe nem is mennék bele. Viszont van, ahol gyakorlati lépéseket is tettek: az ugyancsak északsvéd Umeå városában a lakosság 30 buszmegállóban is élvezhette az elmúlt télen a fényterápia áldásos hatásait, ingyen és bérmentve :-)
Ami a téli sötétséget illeti, Malmöről tudok nyilatkozni: a helyzet Magyarországnál kicsit rosszabb, de abszolút elviselhető. Az összképet tekintve pedig vegyük figyelembe, hogy a Svédországban élők túlnyomó része a három legnagyobb városban - és vonzáskörzetében - lakik (Stockholm, Malmö, Göteborg), és ezeken a helyeken egészen emberi az időjárás.

És ahogy a svéd közmondás tartja: Nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruha! :-)

A nap svéd szava: mörk (sötét)

KRESZ-dolgok

Az utakon közlekedve előbb-utóbb feltűnik a magunkfajtának, hogy itt bizony jópár dolog máshogy van. Erre jellemző példa a házunk melletti kereszteződés, ahol mind a 4 irányból stoptábla van. Na ilyenkor kinek van elsőbbsége? Sokan arra tippelnek, hogy ez is jobbkezes kereszteződés, csak éppen meg kell állni. A négyoldalú stoptábla-szabály szerint viszont annak van elsőbbsége, aki előbb ér oda. Láttam már értetlenül várakozó autóst, aki nem értette, hogy a jobbról jövő autó miért nem akar menni...

A könyvtárban magamhoz vettem egy vezetést oktató könyvet (szó szerint lefordítva: "Jogosítványkönyv", Körkortsboken), és végiglapozgattam, hogy találok-e helyi specialitásokat - a forgalomban vagy magában a könyv jellegében. Aztán vannak olyanok, amiket máshol olvastam vagy magam tapasztaltam. Csak néhány példa, a teljesség igénye nélkül:

• A könyvben külön fejezet van a környezetbarátabb autóvezetésről - pl. különböző üzemanyagok, elektromos- és hibridautók, vezetési stílus/mód fontossága, szervizelés jelentősége, az autózás alternatívái: bicikli, tömegközlekedés... Plusz az emberi tevékenységek káros hatásáról a Föld klímájára.
  
  Néhány konkrét példa arra, hogy a gyakorlatban is tesznek mindenféle lépéseket: Malmöben, a Västra Hamnen egyik parkolójában nemrég nyílt meg egy elektromos autóknak épített töltőállomás - napelemmel a tetején, azaz napenergiát használva. A tankolás pedig - azt olvastam - ingyenes... Egyébként 2013-ban Malmö nyerte az Elektromos Autók Legjobb Városa (Elbilsbästa Kommun) címet, ebben az is közrejátszott, hogy a közigazgatás szinte összes autója környezetbarát üzemanyaggal megy (környezetbarát autó = miljöbil), vagy legkésőbb 2015-ig arra lesz lecserélve. Aztán az egyik malmöi parkolóházban parkolva ingyen igénybevehetünk biciklit, amivel könnyebben mozoghatunk a városban. Vagy pl. a legtöbb városban ki van írva, hogy max. 1 percig megengedett a gépjárművek üresben járatása, itt van pl. a részletes göteborgi szabályzás.
  


• Mobiltelefon használata az autóban, vezetés közben, headset vagy kihangosító nélkül - meglepő, de megengedett! Még meglepőbb, hogy Európában egyedüli országként, ugyanis ezt már Albániában is betiltották. Ami indoklást olvastam eddig, az sem kutya, a kutatások szerint a kihangosítós verzió is eltereli a sofőr figyelmét, ezért az sem jobb - így marad a megengedő szabályozás. Legalábbis ma még ez van érvényben. Ráadásul az autósok - de ez a forgalom összes résztvevőjére igaz, még a gyalogosokra is - egyre gyakrabban szuggerálják az okostelefonjukat (internet, stb.). Én biciklivel közlekedve napi szinten kényszerülök ilyen módon "alvajáró" gyalogosok miatt mindenféle manőverekre. Valahol olvastam, hogy emiatt megnőtt a gázolások száma is, na ezt simán elhiszem.
  
  
• Elsőbbségadás a biciklisek számára - Malmöben az egyik forgalmas kerékpárútszakasz (ami egyébként egy kellemes parkos részen fut végig kb. 1 km-en keresztül) három helyen is keresztez autóutat, és az elsőbbségadással sokszor volt probléma. Az autóknak volt elsőbbsége, de ezt sok biciklis nem így értelmezte vagy rosszul tudta, ugyanis a mellette lévő zebrán természetesen a gyalogosoknak volt elsőbbsége, amit az autósok itt szinte 100%-ban meg is adnak, mondhatni ösztönösen. Voltak persze balesetek is emiatt.
  
  Nos, nemrég átépítették ezeket a kereszteződéseket, a kocsik bukkanókat kaptak ÉS Elsőbbségadás kötelező! táblát (avagy macisajt). Állítólag az országban ez az első három kereszteződés, ahol az autósoknak elsőbbséget kell adniuk a kerékpárosok számára. Mint gyakran arra közlekedő kerékpáros, elmondhatom, hogy ég és föld a különbség. Megnőtt a biciklisek biztonságérzete, egyértelmű lett a helyzet. Korábban is megállt ám sok autós, csak nehogy baleset legyen, de persze nem volt nekik kötelező. Nekem meg konkrétan volt olyan esetem, hogy megadtam az elsőbbséget egy autónak, de a mögöttem jövő bringás csöngetett rám, hogy ugyan miért akadályozom őt?...
  
  
• Az ún. spanyol kanyar (spanska sväng), amit én egy vidéki autóúton láttam. Van neki egy előrejelző táblája, én is erre figyeltem fel. A lényege, hogy balesetveszélyes kereszteződéseket átépíthetnek ilyenre, azaz a széles útról megtiltják a balra kanyarodást. Ehelyett jobbra le kell kanyarodni az elkerülő kanyarra, majd arról lehet keresztezni a szélesebb utat, így nem keletkezik veszélyes balkanyar.
  
  
• Részletesen ír a könyv a vadakkal való találkozás veszélyeiről, a kockázatos időszakokról (pl. alkonyat, pirkadat vagy télen, amikor egyes állatok a sózott úthoz vonzódnak), hogy miért a jávorszarvassal való ütközés a legveszélyesebb - és belőlük ugye van kb. 300.000-400.000 db(!) az országban -, mit tegyünk vadgázolás esetén, bejelentési kötelezettség és procedúra a rendőrség felé egyes állatfajok esetén (pl. medve, farkas, hiúz, jávorszarvas, vidra...). Erről a témáról  korábban már én is írtam.
  
  
• Kétoldalas, fotókkal illusztrált leírás a "gyermek az autóban" témakörben, pl. mikor milyen gyerekülést használjunk, milyen szabályokat kell figyelembe venni, milyen gyerekülés nem megfelelő (a T-kóddal jelöltek, ezek csak 2008. május 9-ig voltak engedélyezettek, jelenleg E-minősítésű ülést szabad csak használni). Részletes leírás a gyerekülések helyes rögzítéséről. Satöbbi.
  
  
• Egyik kedvencem: a láthatóság. Szintén fotókkal illusztrált oldalak arról, ki mennyire látszik a sötétben. Az autó világításának erősségétől függően a gyalogos láthatósága:
  a) sötét ruhánál: 25 ill. 100 m;
  b) világos ruhában: 60 ill. 200 m;
  c) fényvisszaverő ruhában: 125 ill. 300 m!
  Természetesen részletesen ír magáról az autós közlekedés fényviszonyairól is, a lámpák kezeléséről. De a szemléletesség itt is megvan (fotók). 

Amúgy az egész svéd oktatókönyvnek tetszik a szerkezete, nemcsak áttekinthető, de érthető, a fölösleges száraz szövegek elhagyásával, abszolút a gyakorlati mondanivalóra koncentrálva, a lényeget külön kiemelve, sok fotóval és rajzzal illusztrálva. Belenéztem a magyar könyvbe is, bennem lehet a hiba, de nagyon hamar elfáradtam a nyelvezetétől. A svéd könyvben az is pozitívum (szerintem), hogy szinte minden egyes témánál beleszövi a mondanivalóba az emberi tényezőt. Hogy az egész autóvezetésnek ez az egyik lényege: magunkkal tisztában lenni, mások viselkedését minél jobban kiszámítani.

(A képen: svéd vezetésoktató könyv - thai nyelven.)

A nap svéd szava: körkort (jogosítvány)

Fogyatékosságok - itt és ott (2. rész)

Az előző bejegyzésben érintettem az akadálymentesség témáját. Persze a világon sehol sem 100%-os a helyzet, így Svédországban sem, de közép-kelet-európai szemmel sok kivetnivalót nem találhatunk. Ha valaki mozgássérült és netán svéd utat tervez - vagy csak egyszerű érdeklődő -, az nagy hasznát veheti pl. Malmö akadálymentességi útmutatójának (Tillgänglighetsguide). Ebben a 95 oldalas dokumentumban táblázatos formában megtalálhatóak rengeteg nyilvános épület/helyiség hozzáférés szempontjából lényeges paraméterei. Gondoljunk itt a gyógyszertárakra, bankokra, könyvtárakra, mozikra, belvárosi üzletekre, szabadidőközpontokra, szállodákra, egészségügyi intézményekre, önkormányzatokra, múzeumokra, éttermekre, stb. A végén egy lista is található a nyilvános mozgássérültvécékről és a -parkolóhelyekről.

És hogy mik azok a paraméterek? Pl. a helyiség bejárata akadálymentes-e, mekkora az ajtó szélessége, lépcsők száma, rámpa megléte, emelkedési szöge, van-e mozgássérült-WC, a WC-helyiség mérete, a lift akadálymentes-e és mekkora. De ugyanitt azt is jelölik, hogy van-e a látáscsökkentek számára követhető útjelzés, kézzel olvasható információs tábla a falon, speciális telefon szöveges ismertetővel a hallássérültek számára. Egyéb információk is megjelennek a katalógusban, pl a változtatható magasságú pénztárpult (pl. gyógyszertárakban), próbafülke mérete (ruhaüzletekben), küszöb magassága, stb.

A Ribban-on van kifejezett mozgássérült-fürdő is (Ribergsborgs handikappbad), ahová egy rámpán keresztül lehet eljutni, majd egy kerekesszék-lifttel lehet a tengerbe ereszkedni. Ha valakinek arra szottyan kedve, akár télen is (csak akkor hétvégeken zárva van). Ugyanitt van szauna - kivéve nyáron -, kávézó és közösségi ház is, ezek szintén akadálymentesek.

De túl a fizikai akadálymentességen, sok dolog van még, ami fontos. Megint csak visszatérve a szóhasználatra, a handikapp jelenleg már hivatalosan nem elfogadott svéd kifejezés a fogyatékkal élők állapotának a megnevezésére, leginkább azért, meg lekicsinyelő és félrevezető. Ehelyett a funktionsnedsättning (kb.: csökkent funkciójú) szó az ajánlott és használt. Az itteni felfogás szerint a csökkent funkció valójában nem a személy sajátossága, hanem csak olyan környezetben jelenik meg, amely nem lett a csökkent funkcióhoz idomítva, így az adott személyt akadályozza abban, hogy másokhoz hasonlóan működjön.

Ezt olvassuk el még egyszer és gondoljunk csak bele! Mennyire más hozzáállás, ugye? Azt teszi egyértelművé, hogy egy nehézségekkel küzdő egyénnek is ugyanolyan joga van a teljes élethez, mint bárki másnak. Aki bármilyen fogyatékossággal él, tapasztalatból tudja, hogy ez azért nem szokott evidencia lenni, sajnos. És itt van valahol a kutya elásva: a hozzáállásnál. Nyilvánvaló, hogy egy jobb anyagi helyzetben lévő országban nagyobb eséllyel jobb a kihívásokkal küszködő állampolgárok helyzete is (hiszen pl. az akadálymentesítés pénzbe kerül), de én hiszek benne, hogy nemcsak pénzkérdés az egész. Nagyon sok esetben szimplán tudatlanságról és előítéletekről szól a történet. És igen, még itt, Svédországban is vannak előítéletek, diszkriminációk...viszont a helyzet egyáltalán nem reménytelen.

A fenti "csökkent funciójú" definíció például nemcsak a mozgássérültekre vonatkozik, hanem a mentális betegségekben szenvedőkre is. Vagyis azokra, akiken egy "szimpla" akadálymentesítés nem segít és kívülről gyakran nem látszik, hogy valamilyen problémájuk lenne. Akik - érthető okokból - gyakran azt szeretnék, bárcsak inkább egy törött lábuk lenne, ami úgymond elfogadható és komolyan vehető a környezet számára... És itt nem megyek bele túl mélyen egyik kedvenc témámba, a mentális betegségek státuszába és a betegek kínjainak lekicsinylésébe. Hogy pl. sokak szerint a depresszió "nem is igazi betegség", hiszen "én is szoktam depis lenni, ha esik az eső" csak "össze kell magadat szedned" és ugye "ha öngyilkosságról beszélsz, akkor csak feltűnést akarsz kelteni" (ez talán az egyik legveszélyesebb tévhit - minden ilyen esetet nagyon komolyan kell venni!). Az viszont általában igaz, hogy amíg az ember maga is nem lesz érintett valaki - netán önmaga - révén, tévinformációkban hisz. Én is így voltam ezzel anno. Ha már itt tartunk, ez itt egy rövid összefoglalás a gyakori tévhitekről (angolul).

A mentális betegek egy népes csoport, bármelyik országot is nézzük. A különbség (ill. egyik különbség) az, hogy itt valószínűleg sokkal többen kerülnek orvoshoz depresszióval, bipoláris zavarral, Asperger-szindrómával, ADHD-vel, stb. Plusz a svédek mára nagyjából elfogadták, hogy ezek egyike sem szégyellni való "álbetegség", hanem az élet különböző stádiumaiban szinte mindenkit sújtó, akár életveszélyes betegségek, amiket igenis kezelni, kezeltetni kell és van remény és idővel eredmény is. (Ahogy korábban írtam, a sötét tél és egyéb tényezők ellenére az európai öngyilkossági listán Svédország a középmezőny alatt helyezkedik el - ellentétben a szinte listavezető Magyarországgal.) Mert - és ez jelenleg nem evidens az emberek többsége számára -, nagyon sokszor nem statikus/veleszületett állapotokról van szó, hanem teljesen egészséges, aktív, dolgozó embert is sújthat ilyesmi, pl. mély depresszió, ami akár több hónapos kórházi kezelést is igényelhet.

Egy-egy hosszantartó mentális betegség eredménye csökkent munkaképesség is lehet és ilyenkor errefelé a munkaerőhivatal és más, együttműködő szervezetek segítségével rehabilitációra van lehetőség (ez természetesen a mozgássérültekre is igaz). Ennek folyamán igyekeznek az illetőt visszavezetni a munka világába, pl. részidős gyakorlat (praktik) keresésével, ahol stresszmentesen kipróbálhatja magát. Fizetés nincs, de van "aktivitási támogatás" (aktivitetsstöd / aktivitetsersättning) az itteni tébétől (Försäkringskassan), ez nem túl sok, de azért végis valami. Ideális esetben a gyakorlat akár munkához is vezethet, de ha nem, a korábbi kontaktok - pl. munkaerőhivatal - a továbbiakban is segítenek a háttérből.

A nap svéd szava: bastu (szauna, a badstuga - fürdőkunyhó - szóból)

Fogyatékosságok - itt és ott (1. rész)

Nem is gondoltam, hogy ez pont most, pont itt fog előjönni, de olyan komment érkezett az előző témához kapcsolódóan, ami - úgy érzem - válaszért kiált. Ez volt az:

"Azonban rögtön meg is jegyzem, hogy a mezítlábas dolog kapcsolatban lehet a sok tolókocsis svéddel. Na, azért kis túlzás, de tényleg sok tolókocsis svédet látni az utcákon."

Ezen a magyarázaton - bevallom - eléggé meghökkentem, de hasonló véleményt már több helyen is olvastam / hallottam Magyarországon élő és idelátogató magyaroktól. Úgy érzem, az a minimum, hogy próbálom oszlatni a ködöt és az információhiányból adódó félreértéseket. És nemcsak Svédországról van szó: az alábbi sorokat valaki a Határátkelő blogon "követte el":

"Mivel Svájc a II. világháborúig meglehetősen zárt ország volt, ezért bizony a belterjesség itt igencsak jelen volt. Ebből kifolyólag elég sok a sérült ember. Nem értek a genetikához, de biztosan kell pár generáció, mire letisztul a vér. Ezért (is) kezdték beengedni a külföldieket anno."

Ráadásul ez az illető már pár éve Svájcban lakik és úgy érzi, ismeri annyira az országot, hogy tudását megossza másokkal is. A rengeteg kommentelőből csak egy volt, aki helyreigazította ezt az enyhén szólva érdekes gondolatmenetet. Az ilyen elméletek háttere az lehet, hogy a számunkra új környezetben észlelt, furcsának tűnő jelenségeknek nem ismerjük a valódi okát, de nem vesszük a fáradságot, hogy utánajárjunk, inkább gyártunk egy teóriát, ami hihető. És nem feltétlenül rosszindulatról van szó, csupán van, amikor így működünk.

Szóval tisztázzuk: jellemzően senki nem kerül kerekesszékbe attól, hogy mezítláb jár (és netán belelép valamibe...). A kerekesszékbe kényszerülésnek sok oka lehet: súlyos mozgásszervi betegségek (pl. izomsorvadás, sclerosis multiplex), súlyosabb vagy könnyebb balesetek (pl. gerincsérülés, egyéb sérülések). A belterjesség többmilliós országokban szintén viccesen hangzik, mint maga az egész "vértisztulós" elmélet is. Erről ennyit.

De akkor vajon miért van érzékelhetően több kerekesszékes (vagyis mozgássérült), mint mondjuk Magyarországon?...

A válasz: Egyáltalán nincsenek többen, ha az arányukat nézzük. Viszont a helyi körülmények mások. Egyrészt Svédország gyakorlatilag minden szeglete akadálymentesített. Az itteni kerekesszékes embereknek természetes, hogy ők is önállóan ki tudnak jutni az utcára, ott közlekedni tudnak, tömegközlekedéssel is, be tudnak menni bármelyik üzletbe, hivatalba, munkahelyre, stb. Sőt, még a világvégi erdei pihenőben is van profin felszerelt mozgássérült WC. Így sokkal teljesebb életet tudnak élni - amihez alapvető joguk is van (ezt természetesen törvény is biztosítja). Mivel ezáltal ők is teljes értékű állampolgárként vannak kezelve - mert azok is! -, az emberi tartásuk is más. Nem kell "bujdokolniuk". És mivel a többi embernek is természetes, hogy ők is "léteznek", az egész helyzet sokkal természetesebb. Egy szituáció, amit olvastam, egy másik weboldalon:

"Egy ismerősöm mesélte: Svédországban jártában-keltében elég tanácstalannak tűnhetett, erre odagurult hozzá egy tolószékes illető, és megkérdezte, hogy segíthet-e?!"

Furcsa dolog-e, hogy egy mozgássérült segít nekünk? Megváltoztatja ez valamiben a világnézetünket? Remélem, legalább elgondolkodtat... Egyébként a magyar "tolószék" kifejezés teljes passzivitást sugall, a "kerekesszék" jobban hangzik. Hasonló a gond a "fogyatékos" és "rokkant" kifejezésekkel, amik nagyon negatív kicsengésűek, a svédben nem is így hívják a különféle szempontból - fizikai és / vagy mentális okokból - segítségre szoruló embereket, hanem "funkciójukban akadályozottnak" (funktionshindrad). Lehet ezt jelentéktelen árnyalatnak nevezni, de szerintem tényleg fontos, hogy valójában mit sugall egy szó.

Kezdjük egy kicsit máshonnan. Saját tapasztalat: Budapesten felnőttkorában mozgássérültté vált ismerősömnek a) új lakást kellett vennie, mert a liftbe nem fért be a kerekesszék, b) autót kellett vennie + speciálisan átalakíttatnia (különben nem jutott volna el sehová, tömegközlekedés a magyar viszonyok miatt kilőve), c) saját költségen márkás kerekesszéket kellett vennie, támogatás nélkül (az "alaptól" ugyanis szétment a háta), d) a legtöbb közös program szervezése külön kaland volt, még akkor is, ha elméletileg akadálymentes volt a mozi vagy múzeum (pl. ha nem a legelső sorban akartunk ülni, felrángathattuk a kerekesszékkel együtt a lépcsőkön), és ráadásul e) nem egyszer, nem kétszer tapasztalta, hogy a mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyet illetéktelenek foglalták el (egy példa a sajtóból), stb. Ha valakinek nincs meg az anyagi háttere - márpedig mozgássérültként nem kapkodnak az emberért a munkaadók -, akkor marad a rokkantnyugdíj, az anyagi nélkülözés és az állandó otthonülés - sajnos :-( Ami könnyen depresszióhoz is vezet. Nos, ezért látunk kevés kerekesszékest Magyarországon. Ezzel van a gond alapvetően - de lehet cáfolni nyugodtan, ha túloztam volna.

Találtam egy friss interjút egy szakértővel a MEOSZ oldaláról (a teljes szöveg a weboldalon), a magyar akadálymentesség témájában. Picit hosszú, de abszolút idevág és szerintem az empátiás készségünket is fejleszti - az enyémet mindenképpen -, kiemelések tőlem:

"Milyen ügyet tud elintézni egy mozgássérült ember, vagy más sérült ember?

Az akadálymentességet nem szabad a mozgássérült emberekre, de még csak a sérült emberekre sem leszűkíteni. Ha bővebben merítünk élete bizonyos szakaszaiban mindenkinek akadálymentes épített környezetre van szüksége. Gondoljunk a babakocsira vagy a lépcsőzni már nem tudó, nem túl jól látó, halló, lassabban gondolkodó nagyszülőkre. Akadálymentességre mindenkinek szükséges van. Ha a hivatal akadálymentes a sérült ember is bármit el tud intézni, ha nem az, akkor semmit, vagy csak külső segítséggel, ami ellentmond az alkotmányban rögzített egyenlő bánásmód és önrendelkező élet szemléletével.

Mit érez egy felnőtt ember, akit – szerintem – nem tekintenek egyenrangúnak azzal, hogy ilyen helyzetbe hozzák? El lehet fogadni ezt az állapotot?

A felelősségteljesen gondolkodó sérült ember tudja, hogy másnak is, mindenkinek megvan a maga baja, és mindenkinek a sajátja a legkomolyabb, de ez a tudat őt nem vigasztalja meg. Amíg sérült emberként olyan helyzetbe hozzák, hogy nem tud elmenni a szülészetre, az óvodába, az iskolába, a színházba, a gyógyfürdőbe, a bankba, az egyetemre, a sportpályára, az uszodába, a parkolóba, a szerettei és barátai lakásába, a temetőbe, a ravatalozóba.

Hány közintézmény felel meg a törvényi előírásnak, ez az összesnek hány százaléka?

Az akadálymentesítés nagyon lassan halad. Ennek okai legfőképpen a fejekben, a Közép-Kelet Európai mentalitásban keresendő. Amíg a sérült emberek jogai csak papíron, a való életben nem érvényesülnek, addig nem lesz akadálymentesség sem. Ez a folyamat nagyon lassan halad. Mostanában szinte észlelhetetlen lassúsággal. Különböző szemszögből készült felmérések és becslések alapján jelen pillanatban a közintézmények 10-25 %-a akadálymentes. Ha komplex, azaz nemcsak fizikai akadálymentességről beszélünk, ez a szám feleződik.

Azzal, hogy most eltörölte a kormány az akadálymentesítés határidejét, mire számíthatnak az érintettek?

A folyamatosan kitolt, majd meghosszabbított határidők legalább ténykedésre, pályázásra sarkallták az empatikus vezetőket és Damoklész kardjaként függtek mindenki más feje fölött. Akadálymentesség szempontjából mindig az állam és a mindenkori kormány volt az, amely folyamatos törvénysértő és halasztó magatartást tanúsított az elmúlt 23 évben. Az akadálymentesítés határidejének megszüntetésének egyik konkrét következménye, hogy azokból a nagy EU-s pályázatokból, ahol eddig kötelező volt, azon nyomban kikerült az akadálymentesítés, mint projektelem. Az állandóan csődközelben létező önkormányzatok nem akarnak és nem is tudnak saját forrásból komolyabb összegeket akadálymentesítésre fordítani. Ez az intézkedés megásta az amúgy is aggastyánkori végelgyengüléstől szenvedő akadálymentesítési folyamat sírját."

Szóval ez a magyarországi helyzet ma, 2013-ban. No comment... Sajnos mi meg úgy nőttünk fel, ahhoz szoktunk hozzá, hogy az a furcsa, hogy kerekesszékes emberekkel találkozzunk az utcán vagy bárhol. Olyan emberekkel, akik ugyanolyanok, mint mi - ráadásul életünk folyamán mi is kerülhetünk a helyzetükbe, ideiglenesen vagy tartósan is.

Visszatérve a svéd viszonyokra, az akadálymentes környezet a rendszer egyik eleme csupán. A többi összetevő ugyanolyan fontos. Ezekről is szó lesz a következő bejegyzésben.

(A fotón Victoria koronahercegnő, a svéd trónörökös egy göteborgi sportcsarnok avatásán (2007), amelyet mozgássérülteknek és más fogyatékos fiataloknak építettek. A kerekesszéket csak kipróbálja.)

A nap svéd szava: rullstol (kerekesszék)

Házi hírek és intelmek

Megérkezett a legfrissebb hírlevél, lakóközösségünk híreivel. A modern kor annyiban érződik rajta, hogy a nyugdíjas szerkesztő néni - aki egyben igazgatósági tag is - az alagsori irodában található számítógépen szerkeszti meg a két A4-es oldalnyi dokumentumot, majd kinyomtatja és mindenkinek bedobja. Ezt a legújabb számot olvasgatva úgy éreztem, hogy érdekes lehet itt megosztani, milyen jellegű információkat közöl egy svéd lakóközösség vezetősége a tagokkal...

Ja igen, ez itt nem a "hagyományos" (=magyaros) társasházi létforma. Már írtam róla korábban, hogy a tulajdoni viszonyok itt alapvetően mások, mint Magyarországon: egy lakást nem lehet birtokolni, csak a lakhatási jogot lehet megvenni (ezt hívják bostadsrätt-nek). Az ingatlanokat nagyobb cégek birtokolják - pl. a mi esetünkben a HSB, amely cég pl. a Turning Torso tulajdonosa is -, valamint apró részletekbe menő törvények szabályozzák, hogy mi hogyan történjen. Egy-egy lakóközösség (bostadsrättförening) több társasházat is magában foglalhat és mindig van valamilyen neve is, pl. Brf Akvamarinen, Brf Helikoptern. (Viszont ha házat veszünk, annak a tulajdonjoga is a miénk lesz. És természetesen bérelni is lehet, de ezt most nem fejtem ki részletesebben.)

A mi társasházainkhoz tartozik egy hatalmas, gondozott kert is, amiben rengeteg fa és bokor, virágok, épített grill, padok, játszótér, szökőkút, szobrok, stb. található és amit az épületek szinte teljesen közrefognak. (Csak a lenti hírek megértése miatt emelem ezt ki.)

Naszóval, a hírek fordítása, kivonatolása - némi kommentárral:

• A vezető hír, a fent mellékelt fotóval: lakóközösségünk igényelt és kapott egy svéd zászlót, a Svéd Zászló Nemzeti Komité-tól. Az igénylésben megírtuk (bár mi ugyan nem...de így szerepel a hírben), hogy van egy zászlórudunk és egy ügyes zászlófelelősünk, Birgitta, aki a nemzeti ünnepeken felhúzza a zászlót (mivel azért van alapból is zászlónk). Ezen kívül az is kérhető egyénileg, hogy a zászlófelelős más speciális alkalom, pl. temetés miatt is felhúzza a zászlót. A frissen kapott zászlót Birgitta a nemzeti ünnepen, június 6-án vette át a városvezetés szóvivőjétől, ünnepélyes keretek között. Valamint "köszönjük, Birgitta, hogy kezeled a zászlót!"
  
  
• A kertbarátok csoportja összejövetelt tartott, amire nem sokan mentek el. De akik eljöttek, azok sok kérdést tettek fel. A vezetőség egyik tagja felvetette, hogy ezeket megvitatandó kellene egy külön találkozó. Az első találkozó május 28-án volt, tizenvalahányan vettek részt. Újabb összejövetel is volt, a következő augusztus 26-án lesz. Sok vélemény és kívánság hangzott el.
  
  
• Liftek: Már jóideje különféle gondok vannak több lifttel is (hajjaj...). Az egyiknél a plafonról csöpög az olaj (ez történetesen a mi liftünk), egy másik csak a 2. emeletig megy fel (a 3-ból), a harmadiknál a fénycső ment tönkre. Elnézést kér a vezetőség és az a véleményük, hogy a karbantartó cég nem végezte jól a munkáját, pl. az olajproblémás lifthez jópárszor csak kijöttek, letörölték kívülről az olajat - de nem jártak utána, hogy mi a gond (a vicc az, hogy ez már min. 3-4 év óta probléma). Most beszéltek az illetékes főnökkel, az olajfolyást kivizsgálják, a másik liftnél kábelt fognak cserélni, amit most megrendeltek. A szerelés alatt nem fog működni a lift, majd jelzik előre, hogy mikor. Közben a vezetőség új karbantartó cég keresésébe kezdett (végre!!).
  
  
• Hogyan kezeljük a kertben megjelenő illetékteleneket? "Egy nagy és csodás kertünk van, de néha megjelennek benne olyanok, akik nem laknak itt. Gyakran üres a kert és ez illetékteleneket arra csábít, hogy idejöjjenek. Sajnos egy részük nem megfelelően viselkedik, szemetel, zajong és rongál. Többek között néhány lámpa tönkrement és egy kerti pad össze lett rágva, valószínűleg egy kutya által. Egy mód a kívülállók látogatásainak visszaszorítására, ha emberek vannak a kertben. Ezért reméljük, tagjaink jobban kihasználják a közös kültéri területeket. Fogd a kávéscsészédet, ülj ki a kertbe és érezd jól magad! (Megj.: a svédek ugyebár csak a tegezést ismerik.) Ez egy jó módszer arra hogy észrevegyük az illetékteleneket és elmondjuk nekik, hogy ez magánterület. Ha segítségre van szükséged, pl. kellemetlen betolakodóval találkozol vagy egyéb zavaró dolgot tapasztalsz, a G4S (biztonsági cég) ügyeletét hívhatod hétközben 16 és reggel 7 óra között, valamint szombaton és ünnepnapokon egész nap" (Itt egy telefonszám is van - az esetleges kiszállások díja benne van a közös költségünkben.)
  
  Saját kommentem: mivel csak nagyon kis részen nem veszik körbe a házak a kertet, nem lenne nagy költség kerítést építeni a maradék "lyukra". Ezt már fel is vetették korábban többen is, de a vezetőség teljesen elzárkózik (gondolom, a költség miatt, biztosan nagy számok villognak a szemük előtt, de nem biztos, hogy a jelenlegi helyzet jobban megéri anyagilag, legalábbis hosszútávon...).
  
  
• Grillezés: Ha valakinek extra grillre van szüksége - vagy a kertben lévő telepített grill foglalt -, a vezetőségtől lehet kölcsönözni. De ne felejtsük el, hogy tilos a földszinti balkonok előtti gyepen grillezni. Ha a balkonon akar valaki grillezni, csak elektromos grillt szabad használni. (Megjegyzés: ebből is látszik, hogy a grillezés nemzeti sport...errefelé a bográcsot nem ismerik, mindenki "grillar" - a kertben, a parkban, a tengerparton, az erdőben, sőt az állatkertben is! -, az újságok tavasztól őszig tele vannak grillezős receptekkel.)
  
  
• Kutyák: "Sok tagnak van kutyája, de nem mindenki szereti őket, sokan tartanak tőlük. Hogy mindenki jól érezze magát, arra bátorítjuk a kutyatulajdonosokat, hogy a kertben pórázon és felügyelet alatt tartsák a kutyáikat."
  
  
• Zuhany a vendéglakásban: Végre lesz zuhanyozási lehetőség a vendéglakásban, a meglévő fürdőszobába sikerül beépíteni. Augusztus 5-én kezdődnek a munkálatok, kb. 2,5 hétig fognak tartani. (Húúú, még egy "végre!!" Az ittlakók foglalhatják a vendéglakást bizonyos összeg ellenében a látogatóik számára. Eddig elég macerás volt, hogy csak WC és mosdó volt benne, a zuhanyozást alternatív módon kellett megoldani. Alig tudom elhinni, hogy ilyen minőségi ugrás következik be, alig pár év könyörgés után. Ez egy külön téma is lehetne...)
  
  
• Új tagok üdvözlése:  Itt és most négy fő felsorolása, névvel, címmel és a beköltözés dátumával. Ők lennének azok [a személyiségi jogok védelme miatt ilyen formában]:
  
  • Artur J. - április 1.
  • Linda G. - július 18.
  • Tabita N. - augusztus 1.
  • Alister R. - augusztus 15.
    
    
• És végül: "Szép nyarat kívánunk egymásnak, napsütéssel és meleggel" :-)

A nap svéd szava: hiss (lift)

Az "igazi svédek", zavargások és politikusok (1. rész)

Az előző bejegyzésben már elkezdtem feszegetni a témát, ami a közkeletű vélekedés szerint egy egyszerű képlet:

Svédország + színes bőrű bevándorlók = zavargások

Jól hangzik, nem? (Már akinek.) Mindenesetre nem kell rajta sokat gondolkodni, nem egy másodfokú egyenlet. Viszont a társadalom egy bizonyos része úgy érzi, hogy ez így van és kész. Ezt a "bizonyos részt" az egyszerűség kedvéért nevezzük "igazi svédeknek", az idézőjel annak szól, hogy a megnevezés ironikus akar lenni. Ez egy nagyon pongyola megnevezés, mert egyáltalán nem foglal magában minden svéd állampolgárt (sőt!), viszont rengeteg - természetesen fehér bőrrel rendelkező - bevándorló és ideiglenesen Svédországban lakó itteni lakos is ide tartozik. Ők magukat ilyen szempontból "igazi svédnek" érzik, állampolgárságtól függetlenül. Nagyon sokan közülük az SD (Sverigedemokraterna - Svédországi Demokraták) nézeteit vallják.

Az SD egyébként az egyetlen szélsőjobbos, populista parlamenti párt, legfőbb programjuk a bevándorlás nagymértékű visszaszorítása és a bevándorlók jogainak a korlátozása, teljes asszimilációt követelve (integráció helyett). Ugyan hangsúlyozottan az iszlám vallású és egyéb színes bőrű bevándorlók azok, akiket leginkább megneveznek, mint problémaforrás, de ne legyenek illúzióink. A programjukból és megnyilatkozásaikból egyértelműen kiderül, hogy nézzünk bár ki svédnek, ha nem beszélünk akcentus nélküli svédet, nem élünk "elég svéd módon" és nem tudjuk X generációra visszavezetni a svéd családfánkat (ahol X > 3), akkor bizony másod-/harmadrangú személynek számítunk a szemükben, akkor is, ha papíron már esetleg svéd állampolgárok vagyunk.

Viszont a legsvédebb svéd család is problémás, ha az SD definícióját tekintjük, hiszen a svéd királyné, Silvia bizony német és brazil szülőkkel rendelkezik (királyi esküvő: 1976), maga a svéd királyi család pedig a francia Bernadotte uralkodóházat képviseli...tehát esetükben is simán bevándorlókról beszélhetünk. Persze ezt királyi összefüggésben viccesen - és talán felségsértően - hangozhat, de a tények makacs dolgok.

A hozzáállásról még annyit, hogy egy európai közvéleménykutatás szerint a svédek a legkevésbé negatívak a bevándorlókkal szemben - míg a magyarok a legkritikusabbak. Azt is kimutatták, hogy nem az országban élő bevándorlók száma vagy az ország gazdasági helyzete számít ebből a szempontból: a szintén sok bevándorlót felmutató Németországban a hozzáállás hasonló a svédhez, de nem ellenségesebbek az emberek a rosszabb gazdasági helyzetben lévő Spanyolországban vagy Lengyelországban sem.

Úgyhogy amikor mi, Svédországban élő magyarok "bevándorlókat" kiáltunk, érdemes egy pillanatra elgondolkodnunk arról, hogy mi mik is vagyunk? Igen, a bőrünk az fehér (hacsak a nyaralás nem sikerült túl jól), de ettől eltekintve bizony-bizony mi is bevándorlók vagyunk, max. nem látszik kívülről. Közben nem hiszem el, hogy itt és most azt kell bizonygatnom, hogy az embereknek nem a bőrszíne számít... Egyébként 2013-at írunk, csak hát kedves olvasó - aki ugyanígy gondolod a dolgot - volt itt pár komment a korábbiak során, amik miatt teszem ezt a kitérőt. És akkor végre térjünk rá a tulajdonképpeni aktualitásra...

A kollektív bűnösségről és a bűnbakszerepről már írtam az előző bejegyzésben, az előítéletekről úgyszintén. Jelen esetben vegyük a husby-i (Stockholm) zavargásokat, amelyekre ugyebár rá lehet húzni a fenti egyenletet. A világsajtót bejárta a hír az elmúlt héten, hogy zavargások vannak Stockholmban - egyes túlbuzgó hírforrások szerint szinte az egész országban -, rengeteg autót felgyújtottak, a kiérkező tűzoltókat, rendőröket esetenként kővel dobálták meg. Azt, hogy előtte mennyire parázslott a hangulat, nem tudni, de az egész, napokig tartó randalírozás azután robbant ki, amikor egy 69 éves férfit, aki machete-vel hadonászott és a rendőröket is fenyegette, az egyik rendőr lelőtte. Nem ártalmatlanná tette, hanem kioltotta az életét. (Az egész zavargásnak ez az egy áldozata volt, sérültekről sem szóltak a hírek.) Szóval elszabadultak az indulatok, aminek a hivatalos személyeken kívül leginkább a helyi lakosok itták a levét - szintén bevándorlók -, akik a hírek szerint az ablakukból kiabáltak le a fiataloknak, hogy hagyják abba és sajnos sokan konstatálhatták közülük azt is, hogy az autójuk teljesen kiégett.

Ezen a ponton a politikusok is megszólaltak. A miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt azt hangsúlyozta, hogy az erőszak nem megoldás semmire, nem szabad, hogy ezt a fiatalok eszközként használják. "A szomszéd autóját felgyújtani, az nem véleménynyilvánítás, hanem huliganizmus.". (Egyébként teljesen egyetértek.)

Az SD szerint - akik szerint a zavargás is azt bizonyítja, hogy "már megint" igazuk van - kijárási tilalom és rendkívüli állapot életbeléptetése szükséges, valamint gumilövedék és könnygáz. A többi párt ezt a javaslatot csípőből azzal utasította vissza, hogy az SD-nek nincs jogalapja bírálatra a jelenlegi helyzetben, miközben a párt tagjai között még mindig vannak olyanok, akik pl. 2010-ben vascsővel inzultáltak bevándorlókat az utcán, mindenféle provokáció nélkül. (Erre utal a fenti sárga figyelmeztető tábla: VIGYÁZAT: Sverigedemokraták vascsővel.) Súlyosbító körülmény, hogy az illetők anno az SD vezetőségében foglaltak helyet. Ennek az ügynek az utóélete szintén megér egy misét, majd adandó alkalommal visszatérek rá, mert számunkra igencsak érdekes...

Viszont hosszúra nyúltam és még közel sem jutottam a mondandóm végére, úgyhogy

Folyt. köv.

A nap svéd szava: invandrare (bevándorló)

ESC, egyenlőség és REVA

Hogy az előző bejegyzésben elkezdett gondolatsort lezárjam: Igen, ByeAlex és a Kedvesem jött, látott, és győzött :-) A 10. hely megszerzése (pláne korábban esélytelennek bélyegezve!) nagyon szép eredmény. Egyébként Magyarország a 11. alkalommal indult idén és ez a harmadik legjobb eredményünk. Bravó!

Az idei döntő nyertese a dán Emmelie de Forest lett, "Only Teardrops" c. számával, eleve is őt tartották a legesélyesebbnek, így csupán a papírformát kellett hoznia :-) Ez azt is jelenti, hogy jövőre Dániában - valószínűleg Koppenhágában - lesz az eurovíziós dalverseny. Bár olyan vélekedést is olvastam (ráadásul egyenesen az itteni stadion milliomos tulajdonosától!), hogy akár jövőre is lehet Malmöben a verseny, ha már ilyen közel van Koppenhága, de azért ezt nem nagyon hiszem :-) 

Még néhány érdekes helyezés az idei döntőben: Anglia (Bonnie Tyler) - 19. hely, Németország - 21. hely, Franciaország - 23. hely, Spanyolország - 25. hely (mindez 26 indulóból). Ezek az országok "a nagy ötökként" elődöntő nélkül egyből a döntőbe jutottak, közülük csak Olaszország került be az első tízbe (7. hely). Ugyancsak elődöntő nélkül jutott a fináléba Robin, a svédek indulója "You" c. dalával, ő a 14. helyet mondhatja a magáénak, ami azért csalódás a svédeknek, bár nem várták győztesnek, de remélték, hogy az első 10-ben azért benne lesz Robin. A direktben döntős országok tehát mondhatni, nem szerepeltek túl jól. Ennek szerintem az lehet az (egyik) oka, hogy összesen csak 1x hallgathattuk meg a dalaikat (csak a döntőben), ezért kevesebb esély volt arra, hogy az adott dallam "belemásszon" a fülbe. 

Hogy az érem másik oldalát is megemlítsem, sokakban felmerült, hogy az egyenlő jogok nem többek szép szavaknál, ha pl. egyes országok úgymond első osztályon bevitorláznak a döntőbe. A fesztivál jelszava angolul "We are one", azaz egyek vagyunk. Ennek a valóságtartalmát több fórumon is - újságcikkek, szórólapok - erősen megkérdőjelezték, bizonyos emberi jogi kérdésekre is utalva, mégpedig itt, Svédországon belüli eseményekkel kapcsolatban... Gondoltam, írok erről is egy kicsit, bár tudom, hogy semmi sem fekete vagy fehér.

Az utóbbi hónapokban nagy port kavart fel az országban illegálisan tartózkodó menekültek ügye, illetve még inkább a felkutatásukra tett rendőri lépések mikéntje. Ugyanis pl. a metróállomásokon nagy számban, szervezetten igazoltatják a "menekültnek kinéző" (értsd: más bőrszínű) személyeket, ami önmagában erősen felveti a jogtalan diszkrimináció kérdését. Felmerülhet bennünk, hogy ha valaki nem szőke és kék szemű, akkor vajon rögtön gyanús és igazoltatandó?...és ha valaki "svédnek néz ki", akkor 100%, hogy ártatlan, mint a ma született bárány? (Gondoljunk a norvég tömeggyilkos Anders Breivik-re...) És ha valaki menekült, akkor szívbaj nélkül vissza szabad-e toloncolni egy számára esetleg életveszélyes országba? Hát igen, nem kellemes gondolatok ezek :-( Pl. sok olyan embert igazoltattak ezügyben, akik nemhogy nem menekültek, de egyenesen svéd állampolgárok. Ennek a vitatott projektnek egy gyakran emlegetett neve is van, aminek REVA a rövidítése (Rättssäkert och effektivt verkställighetsarbete - kb.: Jogszerű és hatékony megvalósítási munka).

Egy civil ellenkampányoló szórólap "oktatási anyagként" kíván segíteni a rendőrök kiképzésében, a "gyanús személyek" fotói között van többek között Zlatan, Loreen, Dr. Alban és Nyamko Sabumi (volt esélyegyenlőségi miniszter, az első fekete svéd miniszter)...  Egy másik, városszerte látható plakát - amely fentebb is látható - pedig azt a képzetet kelti bennünk, hogy egy utazási iroda álomútját reklámozza, de a szöveg így szól: "Az otthon ott van, ahol a szív - vagy bárhol, ahová a REVA küld". Rám talán a legnagyobb benyomást Jonas Hassen Khemiri saját tapasztalatokon alapuló nyílt levele tette - Bästa Beatrice Ask - , amelyet a jogi ügyekért felelős miniszternek, Beatrice Ask-nak címzett. Khemiri sem menekültként szenvedte el életében a különféle diszkriminációkat. Hogy "véletlenül" mindig az ő családját ellenőrzik szúrópróbaszerűen a reptéren. Nem egyszer, nem kétszer. Ésatöbbi. Érdemes elolvasni. (A levél angolul megtalálható a New York Times oldalán - köszönet a linkért Edinának.)

A nap svéd szava: papperslös (papír / igazolvány nélküli személy, általában menekült)

Az állam és az emberek

Az állam. Mi jut erről eszünkbe? "Állambácsi", állami intézmények,
mint pl. APEH (újabban NAV), stb. Függetlenül attól, hogy 1960-at vagy napjainkat vesszük, bizonyos negatív asszociációink azért vannak. (Emelje fel a kezét, akinek nincs.) De ezzel nem vagyunk egyedül: a többi demokratikus ország lakói sem szívesen kerülnek kapcsolatba az állammal, aki információt vagy inkább pénzt akar rajtuk behajtani.

Svédországban többszáz éve nem volt olyan rezsim uralmon, ami visszaélt volna a hatalmával és kihasználta volna az embereket. Ez nem jelenti azt, hogy semmilyen visszaélés nem volt, de azokat egyes személyek követték el, nem szervezetten / az állam támogatásával. Az eseteket kivizsgálták, a tetteseket bíróság elé állították.

Mint ismert, Svédország régóta a jóléti állam modellje. A svédek büszkék az államra és azonosulnak vele(!), ez világszerte is ritkaság. Pl. 1996-ban volt egy közvéleménykutatás, aminek az eredménye szerint a lakosság túlnyomó többsége úgy nyilatkozott, hogy az adóterhelés - hogy ki mennyit adózik - teljesen rendben van. Az adó pedig az állam által nyújtott szolgáltatások ára és az általános felfogás szerint erre az ember ne panaszkodjon ill. ne próbáljon csalni.

Ebből következik, hogy az állami hivatalok szolgáltatnak, így a kérdéseinkre általában barátságos, gyors, korrekt választ kapunk. Az ügyeket nem csak személyesen lehet intézni, hanem az esetek 99%-ában telefonon és interneten is, így egy hivatalos ügyintézéshez nem kell félnapi sorbanállás. Ez az ideérkezőknek hihetetlen, és egy-egy ilyen pár perces "akció" után elgondolkodunk, hogy ez máshol vajon miért nincs így? (Költői kérdés, tudom.) Tovább megyek: ha netán hibát vétünk - előfordul -, akkor sem harapják le a fejünket, hanem végtelenül udvarias levélben felkérnek hiánypótlásra vagy hasonlóra. A levelek pedig 1 nap alatt ide- ill. odaérnek. Mindig. Ha pedig ők hibáznak, akkor nyugodt szívvel rámutathatunk erre, nem kell packázástól tartani.

Az adóbevallásról már írtam korábban, a Skatteverket (adóhivatal) által ismert számadatokat már eleve beírják a bevallásunkba, csak az esetleges levonásokkal kell kiegészítenünk. Már ha papíron küldjük be, mert ugyanezt megtaláljuk a neten is, belépés után. De ha egyáltalán nem módosítunk, akkor küldhetünk egy rövidke sms-t is válaszként :-)

Aztán ott van a nyilvánossági elv (offentlighetsprinzipen), amely jog az alkotmányban bennefoglaltatik és garantálja, hogy a lakosság betekintést nyerjen a hivatalok tevékenységébe (pl. bíróságok, rendőrség, Kronofogden - adósságkezelő). Ezt bárki megteheti, anélkül, hogy megmondaná, ki ő, és miért akar információt. Ennek előnyei és hátrányai is vannak, de több az előny: az állampolgárok jogbiztonsága növekszik, mert a döntéseket kontrollálni lehet és a politikusok és egyéb állami alkalmazottak tudják, hogy "az állampolgárok szeme" rajtuk van, ezt a sajtó és más média a nyilvánosság erejével támogatja. A nyilvánosság legnagyobb hátránya, hogy az egyes személyek integritása csökken.

Ezt pl. a saját bőrünkön éreztük pont 4 éve, mielőtt a lakást vásároltuk és hitelígéretet (lånelöfte) kértünk több banktól is. Egymás után futottak be - a bankok ajánlatai mellett - a kimutatások (kreditupplysning), amiben kötelesek tájékoztatni bennünket, hogy xy bank adatokat kért le rólunk. Mármint hogy döntést hozzanak, pl. hogy lássák, nem vagyunk-e nyakig eladósodva. Ez egyrészt furcsa érzést keltett bennünk (magyar viszonylatból svédbe konvertálódva), másrészt egy bankkal való tárgyaláson még kifejezett hátránynak is bizonyult: a bank munkatársa ugyanis kissé gyanúsnak találta, hogy ennyi lekérdezés szerepel a nevünk mellett. Könyörgöm, én akartam, hogy lekérdezzenek rólam adatokat?...

A nap svéd szava: myndighet (hivatal)

Vissza az egészet - de miért?

A hét elején tette közzé az Index egy felmérésének az eredményét. A felmérés témája: miért költöznek vissza a - nem is olyan régen - külföldre telepedett magyarok? Nem reprezentatív felmérésről van szó, összesen csak 22-en válaszoltak a kérdésekre.

Maga az elemzés az Index oldalán olvasható. Én csak néhány véleményt szeretnék kiragadni belőle és reagálni rájuk, természetesen szubjektív módon, ahogy én látom ezeket a kérdéseket.

• "Kiábrándító a kinti magyarok nagy része, és pár éves ismeretségekkel pótolhatatlan az itthon kiépített családi és baráti háló, ráadásul ez egy olyan környezet, ahol mindenki csak ideiglenesen tartózkodik. Minden átmeneti, semmi állandóság, mindenki oda megy, ahova a pénz és az érdekei vezénylik." - írja valaki Angliából.
  • Ismerősöket, barátokat szerezni nehéz, különösen egy új országban. Idő mindenképpen kell hozzá, akár évek is. A magyarországi barátságok sem az egyik pillanatról a másikra alakultak ki, csak azok már megvannak, így "azonnalinak" tűnnek. A külföldi magyarok nagy része tényleg mobilis - különben nem költöztek volna el Magyarországról sem. A "mindenki csak ideiglenesen tartózkodik" kitételt azért túlzásnak érzem. Nem mindenki költözködik jobbra-balra. És hogy a kinti magyarok nagy része "kiábrándító"? Iszonyú sok magyar lakik Angliában, pár emberrel való találkozás után - mert gondolom, azért 100 embernél többel nem találkozott az illető - nem mernék így általánosítani. És vigyázat: másnak lehet, hogy pont én vagyok kiábrándító :-)
    
    
• "Azzal kellett szembesülnünk, hogy egy provinciális holland főváros már túlságosan zárt közösség ahhoz, hogy új arcokat befogadjon. 5 év alatt odáig jutottunk, hogy 1-2 kollégával rendszeresen együtt ettük délben a szendvicsünket, s kb. évente 3-4-szer elmentünk közösen sörözni. Amikor meghívtuk magunkhoz őket, el sem jöttek. A helybeli magyarokkal töltöttük a szabadidőnket.”
  • Ez engem kicsit a "savanyú a szőlő" esetére emlékeztet. Provinciális? :-) Hollandia tipikusan nem zárt közösség - viszont a beilleszkedés ott is időbe telik. És energiát is érdemes belefektetni. Sportolás (pl. edzőterem, csoportos sportok), szervezetek munkájában való részvétel (pl. önkéntes munka, a nekünk szimpatikus témakörben), valami új dolog - pl. holland nyelv! - szervezett formában való tanulása remek alkalom a másokkal való találkozásra. Közös tevékenységnél máris van közös téma. Nem csak a munkatársak léteznek a világon...viszont ehhez erőfeszítést kell tenni.
  
  
• Kérdés, hogy egy élhetőbb társadalomból hazatérve lehetséges-e a visszailleszkedés, vagy örökre két világ közt marad az ember. „Nem találtam meg újra a helyem, azt keresem, amit itt hagytam, de az már nincs. Én sem az vagyok, aki itt hagyta mindezt” – írja Ágnes hatévnyi németországi élet után.
  
  • Ezt abszolút reális problémának gondolom én is. Csak a változás állandó, változik az ország is, az emberek is. Sőt, az emlékekben meg tudnak dolgok szépülni... Ezt hívják fordított kultúrsokknak, anno írtam róla. Egy vélemény valakitől, aki ugyanezt átélte:
    "...a fordított kultúrsokk szerintem sokkal erősebb, mint a “normális”. Mert az idegentől nem is várjuk, hogy ismerős legyen, de hogy az ember saját hazáját érezze furcsának, az sokkal frusztrálóbb. Többen is írták, hogy egyszer már hazamentek, de nagyon meg is bánták, mert a romantikus hazatérés-feeling helyett inkább csak feleslegesnek érezték magukat. Néhányan írták is, hogy amint lehet, elmennek megint. Mert sok minden, amit az ember otthon szó nélkül elfogadott, mert nem ismert mást, hirtelen irritáló és idegesítő lesz. Ha esetleg ezt ki is fejezi, akkor a környezete távolodik el tőle, hogy mit finnyáskodik a messziről jött ember, mintha bizony nem a szomszédba’ nőtt volna fel. "
  
  
• „Rájöttem, hogy sosem leszek igazi holland. Bár itthon rendszeresen megkapom, hogy legyek már igazi magyar. Különösen a helyi szokásokat veszem fel nehezen: örökké idegen maradok.”
  •  Ha ezen csak egy icipicit elgondolkodom, én speciel arra jutok, hogy így van: soha nem leszek igazi svéd - mert hiszen nem is vagyok svéd. Pl. bármikor bele tudok olyan beszélgetésbe kerülni, ahol a svédek pl. olyan svéd művészekről vitatkoznak, akiknek még a nevét sem hallottam (konkrétan megtörtént eset). Kell, hogy ilyen elérhetetlen célt tűzzek ki magam elé, hogy "igazi svéd" legyek? Szükséges ez a boldoguláshoz? Szerintem nem. Magyar vagyok, persze igyekszem az itteni nyelvet a lehető legjobban elsajátítani (már csak azért is, mert érdekelnek a nyelvek), de az akcentusom mindig megmarad, mivel nem kisgyerekként költöztem ide. A helyi híreket követem, a svéd szokásokat egyre jobban megismerem (de amit nem tartok fontosnak, azt nem tartom be, pl. nem eszek olyan ünnepi ételt, amit egyébként nem szeretek), betartom a svéd szabályokat és ha alkalmam van, beszélgetek svédekkel...ilyesmik. Az "idegenséggel" nem vagyunk egyedül, vannak még így pármillióan. De ennek épp hogy megvan az a pozitívuma is, hogy sokfélék vagyunk, különféle háttérrel. És ez izgalmas!!
  
  
  A nap svéd szava: flytta (költözni)

Virágokat vagy jogokat?

Magyarországon a nőnap nem nagy ünnep (hacsak ez meg nem változott az elmúlt pár év alatt). Van, ahol a férfikollégák meglepik a női szakaszt egy kis virággal, ami azért jól tud esni. Aztán az újságok is lehoznak egy-egy cikket, hogy ugye, milyen jó, hogy vannak a nők ill. néhány híres nőt is megemlítenek. És általában ennyi. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Index ma több érdekesebb cikket is lehozott, pl. a magyarországi szexizmusról és a nők helyzetéről az EU-ban.

Most egy svéd újságban - egy finn újságírónő tollából - olvasom, hogy Oroszországban a nőnap munkaszüneti nap. Tessék csak kényeztetni a nőket-asszonyokat! Csoki, virág, ilyesmi dukál. És ugyanezek az orosz nők - sokan közülük egyetemi/főiskolai végzettséggel rendelkeznek -, akár 5 évig is szívesen otthon maradnak a gyerekkel. Nem mintha olyan sok ideig lenne gyes, hanem mert ez "így természetes". Apa dolgozik, anya a gyerekekkel, a háztartással foglalkozik. (Közben senki nem fizet neki nyugdíjjárulékot, ugyan kit izgat ilyen apróság.)

Na de mi ezzel a gond? Anna-Lena Laurén szerint Oroszországban az egyenjogúság még csak nem is egy elérendő ideál. A kislányok legyenek édesek, a nők szépek, az anyukák pedig fontosabbak a gyerek számára, mint az apukák - ez mind olyan magától értetődő, mint hogy reggelente megreggelizünk. Egyébként is az a törekvés, hogy a nők minél tovább otthon maradjanak szülés után. És persze csak a nők...

Eközben Svédországban a nőnap nem a virágról és a kényeztetésről szól - ó nem! Ez annak az ideje, hogy az ember aktuális képet kapjon az egyenjogúság kérdéséről, esetleg elmenjen egy tüntetésre (van több is a nagyobb városokban). Én három napilapot vettem ma a kezembe, mindegyik legalább 6-8 oldalon, sokféle cikkben a nők helyzetéről szólt. Egyébként mindenféle nemzetközi mérések szerint Svédország áll a világon a legjobban az egyenjogúság kérdésében, ami a gyakorlatot illeti.

Ez nem azt jelenti, hogy minden oké, hátra lehet dőlni, hanem azt, hogy a többi országban még nagyobb hiányosságok vannak. Ezt támasztja alá a svéd miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt nyilatkozata is, aki azt állítja, tévednek azok, akik azt állítják, hogy Svédországban teljes a nemek közötti egyenlőség. Ehhez még sokat kell tenni, pl. a politikusoknak is. (Meg lehet vádolni, hogy főleg kampányszövegről van szó, de én most hiszek neki, mármint hogy ezt komolyan gondolja. Csak lássam is, hogy tesz valamit.)

És vajon hogy gondolják az utca emberei? Március elején 1015 főnek tették fel a kérdést:
Szerinted egyenjogú ország-e Svédország? ...íme a válaszok:

• IGEN: 55% (férfiak); 37% (nők), 46% (összesen) 
• NEM: 40% (férfiak); 57% (nők), 49% (összesen)
• NEM TUDOM: 4% (férfiak); 6% (nők), 5% (összesen)

 A különbség nem olyan nagy, mint gondoltam volna, de azért a férfiak többsége igen-t mondott, míg a nők többsége nem-et. Én azt mondanám, hogy maga az a tény, hogy a férfiak 40%-a elismerte, hogy van még min javítani, önmagában pozitív dolog.

A következő kérdés:
Mi a legfontosabb dolog, amit tenni kellene az egyenlőtlenség megszüntetésére?

• Szigorúbb büntetés, hogy a nők elleni erőszakot megelőzzük - 28% (férfiak); 16% (nők)
• A fizetési szintek emelése a nők által dominált szakmáknál - 27% (férfiak); 42% (nők)
• A gyes idejének egyenlő elosztása - 9% (férfiak); 10% (nők) 
• Kvóták bevezetése a munkahelyeken - 6% (férfiak); 7% (nők)
• Más - 9% (férfiak); 10% (nők)
• Nem tudom - 21% (férfiak); 14% (nők)

, azaz a nők szerint a női fizetések emelése lenne a legfontosabb - ezzel a férfiak nem igazán értenek egyet... Ami a konkrét fizetéseket illeti, egy skåne-i grafikont láttam az egyik cikkben, eszerint a férfiak 5000-13.000 koronával többet keresnek havonta, az 5000 koronás eltérés malmöi, a 13.000-es lomma-i (ez egy közismerten gazdag kisváros Malmö mellett). Átlagosan egy nő a 86%-át keresi egy férfi keresetének. Létezik egy 15:52 nevű mozgalom is, aminek a neve azt jelenti, hogy 8-17 h munkaidőt alapul véve egy nő 15:52 után ingyen dolgozik.

A gyes-ről már korábban írtam, hogy sok az otthon maradó apuka. És a minimálisan kötelező 2 hónapon túl is érdemes otthon maradniuk. Nemcsak a kisgyerekkel való kapcsolat miatt, de anyagilag is megéri: bónuszt, azaz plusz pénzt ad érte az állam. Nemrég postáztak emlékeztető leveleket azoknak, akiknek "bent maradtak" napjaik (ez nagyrészt az apukákat érinti, de van ahol az anyuka kap ilyet). Tapasztalatok szerint ez a kis buzdítás - még jóval a lejárati határidő előtt - hatásos szokott lenni, utána többen maradnak otthon.

Ami az egész egyenjogúsági témát illeti, nem csak évente egyszer kerül elő, folyamatosan szem előtt van, vita folyik róla, cikkek születnek róla, stb. Természetesen nemcsak a nők részéről, sőt, vannak bevallottan feminista férfiak is - a vezető politikusok között is.

Azt hiszem, még bőven lenne mit írnom a témában, de most ennyi. Talán folyt. köv...

Ui.: A karikatúra szövege:
- Teljes munkaidőben kellene dolgoznom!
- Miért? Nem kapsz pénzt a férjedtől?

A nap szava: jämställdhet (egyenjogúság)

Szlogenek csatája

"Ahogy egy termékmárka, úgy egy városmárka esetében is igazi kincs egy jó szlogen. De mikor lesz jó? Ha megragadja a város karakterét, sztoriját, megkülönbözteti más településektől, valamint inspirálni tudja a turistákat, befektetőket, és nem utolsósorban helyieket. Ha viszont átlagos, semmitmondó, az többet árthat, mint használ. „A sokszínű város”, „Az élhető város”, „A barátságos város”, a „Fedezze fel (település)-t”, „A másmilyen város” vagy az „Európa szívében” ezerszer hallott, megmosolyogtató próbálkozás." - olvasom a kisvarda.hu weboldal városszlogen-pályázatának kiírását, ahol remek nemzetközi és magyar példákat is találhatunk. Annyira jól leírja, hogy milyen egy jó városszlogen, hogy nem is próbálom meg újra feltalálni a spanyolviaszt.

Ehelyett bemutatnék pár svéd városszlogent. Pontosabban ezek kommunszlogenek (a kommun egy közigazgatási egység, egyes esetekben az adott - nagyobb - kommun városnak hívhatja magát, pl. Stockholm, Malmö, Göteborg, Solna, Västerås, stb.). Vannak jobban és kevésbé jól sikerültek itt is. Némelyiket a helyiek találták ki, másokért kemény pénzeket fizettek, hogy egy profi cég szállítsa őket.

Íme:

A három nagy:

• Stockholm – The Capital of Scandinavia (angol, Skandinávia fővárosa) 
• Malmö – Mångfald, möten och möjligheter (Sokszínűség, találkozások és lehetőségek) 
• Göteborg – Lilla London (Kis London)

Néhány skåne-i kommun:

• Ystad – Ja, i Ystad (Igen, Ystadban)
• Vellinge – Här är friheten större (Itt nagyobb a szabadság) *
• Skurup – Nils Holgerssons hembygd (Nils Holgersson otthona)

Nagy nevekre hivatkozóak:

• Kristinehamn – Picasso valde Kristinehamn, välkommen du också
  (Picasso Kristinehamn-ot választotta, téged is szívesen látunk)
• Karlskoga – Alfred Nobels Karlskoga (Alfred Nobel Karlskoga-ja)

Viccesek:

• Hjo – I love Hjo (angol, Szeretlek Hjo)
• Vallentuna - Var femte invånare är en häst
  (Minden ötödik lakos egy ló)
• Alingsås – Potatisstaden (Burgonyaváros)
• Fagersta – Här får du livstid (Itt életfogytiglant kapsz)
• Åre – Året runt (Egész évben: az Åre - városnév - és az Året - év - szójátékából)

Simán csak büszkélkedőek:

• Bjurholm – En pigg 250-åring! (Egy élénk 250 éves!)
• Växjö – Europas grönaste stad (Európa legzöldebb városa)
• Botkyrka – Långt ifrån lagom (Minden, csak nem lagom)
• Sigtuna – Where Sweden begins (angol, Ahol Svédország kezdődik)
• Bollebygd – Kommunen där vi bor bra och lever länge
  (A kommun, ahol jól lakunk és sokáig élünk)
  

* Vellinge szlogenje nagy port kavart fel, miután 1-2 éve a - közismerten gazdag - kommun elutasította, hogy külföldi menekült gyerekeket fogadjon. Igen, nagyobb a szabadság...csak nem mindenkinek.

A nap svéd szava: marknadsföring (marketing)

Madárleltár

A napokban tették közzé a Svéd Ornitológiai Egyesület számlálásának az eredményét, amelyet már nyolcadik alkalommal végeztek el. Eszerint a téli madáretetőket jelenleg a következő fajok utalják:

1. Széncinege
2. Mezei veréb
3. Kék cinege
4. Süvöltő
5. Citromsármány
6. Zöldike
7. Feketerigó
8. Szarka
9. Házi veréb
10. Csóka

Az SVT cikkében mindegyik fent említett madárfaj fotója megtekinthető.

Saját, nem hivatalos statisztikám szerint a mi környékünkön - Malmö, azon belül Kirseberg - a kihelyezett táplálékgolyókat leginkább a cinkék, a csókák és a szarkák látogatják (igyekszünk is a bokor mélyére berakni a cuccost, különben az utóbbiak egyszerűen letépik és a magukévá teszik). Kifejezetten sok csókánk van, ami azt illeti. Vannak még helyenként feketerigók és verebek is, de verébből tényleg nem sokat látni. Ahhoz képest, hogy régen milyen közönséges madárnak számítottak - úgy látszik, a cinkéknek mostanában sikeresebb a stratégiája. Süvöltő, citromsármány, zöldike nem errefelé kosztol, sajnos...

Viszont január elején a tengerpart melletti fákon sok csonttollúra lettem figyelmes. Meglepő látvány volt a nagy csapatnyi bóbitás madár (nagyon helyesek egyébként), csak itthon tudtam beazonosítani őket a madárhatározóból. Még soha nem láttam ezeket a madarakat élőben, de pont azokban a napokban Magyarországról is érkezett hír róluk.

Ha valaki madarat szeretne etetni és nem éri be a kajagolyók kilógatásával (és az s.k. építéssel sem bajlódna), akkor a különféle boltokban hiper-szuper madáretetőkből választhat. Az egyik gusztusosabb, mint a másik - úgy látszik, a skandináv formatervezés itt is utat tört magának. A kedvenceim mégis a tipikus svéd faház mintájára tervezettek (ld. fent). Figyeljük meg az ablakot a gondosan kivitelezett függönnyel :-)

Megjegyzem, kicsit munkás volt a fenti madárfajok nevének a lefordítása. Röstellem, de nem vagyok annyira otthon a madarak világában mint pl. egy átlag svéd, így nem vágtam azonnal, mi micsoda. Addig rendben van, hogy "cinke", meg "veréb", de ezeken belül már gondban vagyok. Ráadásul svédül nem mindig konzekvensek az elnevezések, pl. széncinege = talgoxe (egyébként oxe = ökör), kék cinege = blåmes (a blå = kék, de a mes = gyáva ember, legalábbis eddig ezt a jelentését ismertem); valamint mezei veréb = pilfink (fink = pinty), házi veréb = gråsparv (grå = szürke, sparv = veréb, ezek után teljesen meglepő módon).

De a macera alapvetően az volt, hogy a svéd madárfajta-névhez a) először meg kellett találnom a latin nevet (mert az online szótár nem segített a direkt fordításban), majd b) a latin névhez meg kellett lelnem a magyar nevet. Na jó, nem volt vészes, a Wikipedia pl. erre is jó. Ja igen, a csóka svédül úgy van, hogy kaja. A kiejtés kb. ez: kaaaja. Jó, nem?...

A nap svéd szava: fågelbord (madáretető)

Ami jól működik (1. rész)

Persze sok minden funkcionál Magyarországon és Svédországban is, itt csak néhány példával szeretném illusztrálni, hogyan lehet a svéd oldalon különféle ügyeket praktikusabban, egyszerűbben, minél kevésbé bürokratikusan, mondhatni felhasználóbarát módon intézni.

Azt meg remélni sem merem - na jó, azért egy kicsit mégis -, hogy a lista esetleg ötletet ad az illetékeseknek is. (Időnként látom a statisztikában, hogy különféle magyar hivatalokból is vannak az oldalnak látogatói.) Persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű és ezek általában keményen pénzkérdések, esetenként hatalmas fejlesztéseket igényelnének.

Szóval:

• BankID - ez egy sok helyen használható elektronikus aláírás, amivel hivatalos ügyekben azonosíthatjuk magunkat, így sok mindent el tudunk az interneten intézni. Például ezzel lépek be az internetbankomba, az adóbevallás oldalára, de ugyancsak az adóhivatal oldaláról is ezzel tudok mindenféle hivatalos dokumentumokat (pl. lakcímigazolás) letölteni.
   
• Adóbevallás - természetesen lehet papíron is, ha ragaszkodunk hozzá, de gyorsabb a neten. Sőt, ha semmi extra infót nem akarunk hozzáfűzni az előre kitöltött adatokhoz (merthogy nem kell ezzel sem fáradni), akkor egy nyúlfarknyi sms-ben is válaszolhatunk a Skatteverketnek (adóhivatal).
  
  
• Gyógyszertár (Apoteket) - szintén BankID-s belépéssel működik, meg tudom nézni a receptjeimet. Amik mindig elektronikus formában léteznek, papírrecept nincs. Amikor az orvosnál vagyok, felírja a gyógyszereket és abban a pillanatban már benne is vannak a gyógyszertár rendszerében. Egyszer már rászorultam arra is, hogy a postai gyógyszerkiküldést kérjem, ezt szintén interneten lehet igényelni. Utána hamarosan felhívtak, hogy nem akarom-e inkább a gyógyszer olcsóbb alternatíváját kérni. Ezzel 1000 koronát (kb. 32.000 Ft) spóroltak nekem...
  
  
• Rendelőintézet - az előjegyzett időpontról nemcsak postai értesítést kapunk, hanem ha kérjük, akkor sms-t is, egy nappal az időpont előtt. Ez azért is nagyon hasznos tud lenni, mert ha netalán "elfelejtünk" megjelenni, csinos kis summát vernek ránk, jelesül a vizitdíj kétszeresét, ami akár 600 koronára is rúghat (kb. 19.000 Ft). Ezzel próbálják visszaszorítani azt a jelenséget, hogy a távolmaradó páciensek miatt mások nem jutnak el időben az adott eü. szakemberhez.
  
  
• Maximalizált költségek (eü.): a szociális háló része, két részből áll:
  
  • Járóbetegellátás: a vizitdíj megfizetésekor regisztrálják az eddigi egyenleget, 1100 korona elérésekor egy ingyenes ellátásra jogosító kártyát kapunk (frikort), ami a "gyűjtögetés" kezdetétől számított egy éven belül érvényes. Mondjuk utána már nem nagyon kell mutogatni nekik, mert úgyis látják (benne van a számítógépes rendszerben).
  • Gyógyszerek: egy évben max. 2200 koronát fizetünk a receptre felírt gyógyszerekért. Szintén gyűjtögetik a gyógyszerre költött összegeket és bizonyos összegtől 10%, majd 25%, 50%-os árat kell csak fizetni. A részletes kedvezménylépcső megtekinthető az Apoteket oldalán, ha valakit érdekel.
    
    

A nap svéd szava: byråkrati (bürokrácia)

Emlékül a fiúknak...

A héten adták le a harmadik, utolsó részét az SVT1-en - a közszolgálati tévén - annak a filmnek, aminek azóta is a hatása alatt vagyok. Amikor hónapokkal ezelőtt először olvastam a könyv címét, amiből a film készült, csodálkoztam. Hogy lehet ilyen hosszú, erőltetett címet adni egy könyvnek? Torka aldrig tårar utan handskar (Soha ne törölj le könnyeket kesztyű nélkül). De amikor elindult a filmtekercs - van még olyan? -, két percen belül kiderült, hogy semmi gond a címmel, úgy tökéletes ahogy van. Mint ahogy a film maga is, amely megtörtént eseményeket dolgoz fel, hús-vér emberek sorsát. Akik közül sajnos a legtöbben már nem élnek...

Időutazás a 80-as évekbe, a HIV-járvány kezdetének időszakába. Két lelkes fiatal - és baráti körük - életébe kapunk bepillantást. Sem Benjamin, sem Rasmus nem meri felvállalni a családban, hogy meleg. És mindkettőjüknek megvan rá a nyomós okuk. Hamarosan még bűnbakok is lesznek - na nem pont ők, hanem a "magukfajták" -, a világ szeme rajtuk, hiszen ők terjesztik az új, halálos, gyógyíthatatlan kórt. Egy bulvárlap címlapján az ítélet egy paptól: "Megérdemlik!"

Mégis, mindezek ellenére a film nem egy sötét verem, hanem végig izgalmas, bár lélekszorító történet, nagyszerű jellemekkel - a szereplők többsége kifejezetten brillírozik -, szeretettel, szerelemmel, és igen, humorral is (Paul a legjobb!). Nem tudok eléggé szuperlatívuszokban írni a filmről, úgyhogy inkább mindenkit bátorítok, hogy nézze meg maga. Az SVTPlay oldalán még 24 napig elérhető, ez legalábbis a svédül tudóknak jó hír :-)

Szóval, itt kezdődik az Első rész  (kb. 58 perc, indítás után a T betűnél a Textning på opcióval bekapcsolható a svéd felirat...nekem legalábbis jól jött). Ugyanitt, alul megtalálható a másik két rész is. Különben meg reménykedem, hogy hamarosan a magyar tévé is megveszi a sorozatot.

A könyv írója Jonas Gardell, közismert és több díjat is nyert svéd humorista és író, maga is meleg. 1986 óta él együtt Mark Levengood-dal, akivel 2011-ben össze is házasodtak. Két gyerekük van.

Szerintem nagyon jelentős dolog, hogy Gardell végre megírta ezt a könyvet (pontosabban trilógiát, aminek egyelőre az első rész jelent csak meg), több okból is. Főleg mert ma hajlamosak vagyunk elfelejteni, mik történtek akkor...sőt, sokszor fogalmunk sincs, hiszen nem tapasztaltuk a saját bőrünkön (szerencsére!). Ez a szinte-dokumentumfilm betekintést nyújt egy másik világba.

Ugyanakkor még emlékszem, mekkora hisztéria volt anno a HIV és az AIDS körül, akkoriban mintha minden újság és híradó ezzel lett volna tele. Ami bizonyos szempontból hasznos is volt, hiszen informált, észben tartotta a tényeket. De ez régen volt...nagyon régen, azóta mintha az egész téma el lenne felejtve. No persze, csak Afrikában sok az AIDS-es, gondolja az átlagember. Holott az európai és pl. a magyarországi helyzet is elég elkeserítő, csak éppen agyon van hallgatva és nem prioritás a hírekben és a közbeszédben, pl.:

• Magyarországon 2075 HIV-pozitív ember tartottak nyilván a 2011. szeptember végi adatok szerint (de a nem diagnosztizált betegek száma akár 8-9000 is lehet). Egészségügyi ellátásuk során gyakran utasítják el kezelésüket, amikor közlik HIV-státusukat
  
• Minden évben egyre több új HIV-pozitívat találnak Magyarországon, az elvégzett HIV-tesztek számával azonban az utolsók között kullogunk Európában
  
• Egyre nagyobb arányban fordulnak elő fiatalok az újonnan regisztrált HIV-pozitívak között: 2010-ben 43 százalékuk volt 30 év alatti, és sok a késői stádiumban diagnosztizált beteg is
  
• Ugyanakkor kevesen járnak szűrésre: kb. 80 ezer szűrés/év. Ennek oka egyrészt az információhiány illetve hárítás, „ez velem nem történhet meg”. Másrészt pedig a betegséget körülvevő előítéletek, stigma miatt, illetve a hátrányos megkülönböztetéstől való félelmükben. Így sokan csak késői stádiumban tudják meg HIV-státuszukat, amikorra a vírus már nagymértékben lerombolta immunrendszerüket, és kialakult az AIDS (szerzett immunhiányos tünet együttes)

A svéd statisztika szerint jelenleg kb. 6000 HIV-fertőzött él az országban, sokan külföldön fertőződtek meg - az idén diagnosztizáltak 65%-ára jellemző ez. Thaiföld a leggyakoribb ország, ami nagyon kedvelt svéd turistacélpont. A HIV-Sverige oldala igényes és részletes elméleti és gyakorlati információval szolgál a témában, érdemes átböngészni (már ha valakit svédül érdekel a téma, mert persze magyarul vagy angolul is rengeteg mindent lehet találni).

A nap svéd szava: aldrig (soha)