Közlekedünk, vonatozunk

Hát igen, az utóbbi hónapokban már vidékre is ingázunk, így a helyi közlekedési vállalattal intenzív napi kapcsolatban vagyunk, mondhatni. Mivel eddig még nem volt számottevő hideg és hó sem - az a 1,5 nap igazán nem számít -, alapvetően a vonatok pontosságával nem voltak problémáink. Illetve egy eset esett meg, pont a múlt hétvégén, amikoris a hosszas esőzések után megsüllyedt a sín a szomszéd falunál (Skurup - nem tévesztendő össze a szintén a közelben lévő Sturup-pel, ahol a malmöi reptér is van), így 20 percet késett a vonat Malmö felé.

Egyébként ami egy nagy okosság, az a Skånetrafiken (a skåne-i közlekedési vállalat: vonat + busz is) utazástervező programocskája, a Reseplanerare - angolul Travel Planner -, amelyet a neten is el lehet érni ill. okostelefonra is letölthető, mint app. Az egy dolog, hogy megmondja, konkrétan melyik vonattal/busszal menjünk és mikor, de azt is látni az eredményoldalon, ha az adott busz/vonat késésben van, vagyis valós adatokat látunk. Ez nagyon-nagyon hasznos tud lenni, pl. adott esetben az ember nem lohol keresztül a városon és izgulja magát agyon, ha látja, hogy a vonata úgyis késve fog indulni. Vagy már otthonról elindulás előtt látja, ha esetleg törölnek egy járatot. Ésatöbbi. Vagy pl. tegnap agyaltam, hogy egy adott helyre hogyan jutok el a leggyorsabban, és azt hozta ki nekem, hogy gyalog. Térképre fel is rajzolta, merre menjek. Nagyon tudom értékelni ill. mindenkinek csak ajánlani tudom aki errefelé leledzik és még nem használja.

Apropó, malmöi pályaudvar! Aki oda tart, jó ha tudja, hogy lufit a sínekhez levinni tilos :-) Nem vicc, ki van táblázva. Ugyanis elszabadult, gázzal töltött luftballonok a felsővezetékekkel ütközve robbanást okoztak korábban, ezért a tilalom (ami nem általános, csak a földalatti állomásokra érvényes). Ugyanitt érdekes látványosság is fogadja a vonatra várakozókat: a falakon videó megy, vonatablak alakú részekre vetítenek, így úgy néz ki, mintha a vonatból néznénk a tájat, merthogy azt lehet látni, különféle elsuhanó tájakat, valószínűleg tényleg a vonatból felvéve. Ez Európában a legnagyobb videóinstalláció, Elsewhere/Annorstädes (Máshol) a címe, az alkotó pedig Tania Ruiz Gutierrez (ő francia-kolumbiai illetőségű és Párizsban él). Az előző, hivatalos linken túl találtam róla egy amatőrfelvételt is a YouTube-on.

Mi ugyebár a lila ingázó vonattal (pågatåg) járunk Malmöbe és vissza, ennek is van "csöndes kupé" része (tyst avdelning), ami azt jelenti, hogy a nyugalomra vágyó utasok ide ülhetnek, viszont a beszélgetés, mobiltelefonálás tilos. (Zenét persze lehet hallgatni fejhallgatóval, ha azt más nem hallja.) Nemrég fültanúi voltunk, amikor két lány élénk beszélgetést folytatott itt, de egy srác kérdőre vonta őket, hogy mégis, mit gondolnak, hol vannak...erre ők jobbnak látták elvonulni. Ugyanilyen csöndes rész van pl. a Koppenhágába/Dániába menő Öresundståg-on is (szintén Skånetrafiken, ill. a dán DSBFirst közlekedési vállalattal közösen üzemeltetik).

A nap svéd szava:  försening (késés)

A malmöi Mikulás nem jár egyedül

A múlt hétvégén, a malmöi városi buszra felszállva meglepő felfedezést tettünk: a svédeknél nemcsak Mikulás, hanem Mikulásfeleség is van. Ott ültek párban a busz elejében, a néni Mikuláson a megszokott piros "munkaruhán" felül egy horgolt vállkendő is volt. Muszáj volt nekik odabiccentenem, barátságosan visszamosolyogtak :-)

Másnap megkérdeztem egy munkatársnőmet a dologról, aki azt mondta, igen, a Mikulásnak van felesége is, bár nem minden alkalommal jelenik meg. És mielőtt elragadott volna a fantáziám, azt is leszögezte, hogy ez nem új, feminista jelenség, hanem már régóta ilyen a leosztás.

Aztán már majdnem megfeledkeztem a dologról, de egyrészt szóba került egy magyarországi barátnőmmel értekezve (aki "ne zavarjuk össze a gyerekeket" jelszóval 18 éven felüli tartalomnak minősítette az általam prezentált, egyéb mikuláspárt ábrázoló fotókat), másrészt az egyik, hozzánk bedobott újság címlapján ők ketten szerepeltek - a malmöi mikuláspár. A cikkből kiderül - már csak a fotó miatt is érdemes kattintani! -, hogy már 13. éve csinálják és csakis az örömszerzés miatt, pénzt soha nem fogadnak el. A polgári nevük pedig Jonny (78 éves) és Anna (75 éves).

Az egész történet azzal kezdődött, hogy 1999 őszén Jonny egy raktári selejtezés során magához vett egy mikulásruhát. November végén azt javasolta Annának, hogy öltözzenek mikuláspárnak, amibe ő bele is ment, mivel amúgy sem volt semmilyen különösebb tervük karácsonyra. És hogyan kezdi meg a tevékenységét egy modernkori mikuláspár? Feladtak egy hirdetést a Sydsvenskanban (helyi napilap), miszerint ingyenes kiszállást vállalnak. Rengeteg választ kaptak, utána pedig már hirdetniük sem kellett, szájhagyomány útján terjedt a hírük.

Na és hogy hogyan finanszírozzák az ajándékokat? "Ó, hát mi nem dohányzunk, nem iszunk, nem golfozunk, így marad pénzünk", mondják egyhangúlag. Meggyőződésük, hogy egy Mikulás nem üzleti szellemben tevékenykedik. Illetve igenis, kapnak fizetséget, de más formában: az öröm, amit a gyerekeknek - és felnőtteknek! - szereznek, minden fáradságot megér.

Anna minden karácsony után levágja Jonny szakállát, majdnem teljesen. De júliusig van ideje kinőni. Akkor van ugyanis Koppenhágában a mikulásvilág nagy találkozója. Apropó utazás: ma és holnap Stockholmban, december 15-én pedig Koppenhágában vannak látogatóban (és nagyon kíváncsiak az ottani fogadtatásra).

A nap svéd szava: tomte (Mikulás)

Simone

Tegnap délután, Malmö felé autózva tűnt fel az autópálya melletti hatalmas, világító kijelző, miszerint az Öresund-hídon erős szél van, teherautóval nem ajánlott a hídra hajtani. Aztán az újságokban, a hírekben egyre-másra bukkantak fel a közelgő viharra figyelmeztető hírek. Miszerint ma lesz a csúcspontja. Ma még biciklivel jöttem haza a munkából úgy fél 4 tájban, észleltem, hogy tényleg eléggé fúj a szél, helyenként széllökések vannak. Itt még nem gondoltam, hogy vészes lenne a helyzet.

Aztán amikor felmerült, hogy még ma vonattal kellene menni valahová, a Skånetrafiken (a helyi közlekedési vállalat) weboldalán hatalmas piros térkép virított, miszerint ma du. 4 után semmilyen vonat nem megy, nincsenek vonatpótló buszok sem. Először azt írták, csak az Öresundståg közlekedik (azaz a hídon átmenő vonat, Koppenhágába és vissza), de hamarosan azt is leállították. Nemrég (20 h) a Kastrup nemzetközi repteret is lezárták (Koppenhága).

Mindezt a 3-as fokozatú viharjelzés miatt (ami nemcsak Skåne-re, hanem Svédország nagyobb, déli részére érvényes, pl. Göteborgra is). A 3-as fokozatú figyelmeztetés - Klass 3 varning - a legmagasabb, azt jelenti, hogy a lakosság nagy veszélyben van és rendkívül jelentős károk keletkezhetnek fontos szolgáltatásokkal kapcsolatban (pl. áram), a lakosságot arra kérik, hogy tévén, rádión vagy interneten kövessék a fejleményeket. Ez konkrétan 30 m/s (kb. 110 km/h) erősségű - vagy nagyobb - szelet jelent és emiatt veszélyes a szabadban tartózkodni. Nagy károk várhatóak a fákban/erdőkben és az épületekben, nagyon komoly közlekedési zavarok alakulhatnak ki. (A vízen ez azt jelenti, hogy a nagyobb hajóknak is a kikötőben kell maradniuk.)

Az egyik, ebédidőben megjelent újságcikkben egy biztosítási szakember azt nyilatkozta, hogy ha valakinek nincs házbiztosítása, még ma sem késő megkötni, pl. telefonon, a lényeg, hogy mától legyen érvényes (és ne ma éjféltől). A megállapodás számít, nem a biztosítási díj befizetése, az lehet később is.

Szóval ma már nem mentünk sehová, de az itthonülés sem nyugalmas. A vihar - amelyet itt Svédországban Simone-nak neveztek el és Nagy-Britannia felől érkezett - tényleg bedurvult és ami nálunk a leglátványosabb, akusztikailag, az az erkély ablaktábláinak folyamatos támadása. (Ez nem is igazán ablak, elhúzható ablaktáblák vannak az erkélyen a kert felé, így közel sem zárnak úgy, mintha ablakok lennének.) Ijesztő hangja van, az első órákban mindig összerezzentem és figyeltem, nem rántja ki-e a szél őket...most már kezdem megszokni.

De a neten persze látom, mik vannak máshol: széthasított fák, felborult építkezési állványok, lerepült háztetők, extrém nagy hullámok a tengerparton, pl. ez a hajó a mérete ellenére sem úszta meg a kárt, és van ahol áramszünet van (a legfrissebb hírek szerint 58.000 háztartásban, ebből 28.000 Skåne-ban van...nagyon-nagyon remélem, hogy mi megússzuk). Sajnos Dániában megvan az első halálos áldozat is, akit egy repülő tégla talált el :-( A mentőszervezetek folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a kidőlő fák nagyon veszélyesek és aki tud, maradjon otthon.

Egy olvasói kommentár az egyik újság online kiadásában: "Kénytelen voltam kimenni a kutyával, de alig mentem 50 métert, a szél felborított, beütöttem a fejemet és a hátamat. Ne menjetek ki!" Egy másik olvasó 18:24-kor arról tudósított, hogy ugyan a repülője már 16:20-kor megérkezett Kastrup-re, de nem akarják őket kiengedni a repülőből a széllökések miatt és az egész repülő rázkódik. De amúgy sem jutna haza Malmöbe a híd lezárása miatt, pedig jó lenne, mert már több, mint 24 órája utazik...

A legutóbbi veszedelmes viharok errefelé (ezek még pont az ideköltözésünk előtt voltak, ezért a mostani felkészületlenségem):

• Gudrun (2005. január) - Dél- és Nyugat-Svédország, az orkánerősséget Nyugat-Blekinge-ben érte el, ez 42 m/s (150 km/h) volt. 415.000 háztartás volt áram nélkül és 75 millió köbméter erdőt pusztított el a vihar Götaland-ban.
  
  
• Per (2007. január) - legnagyobb sebessége 40 m/s (144 km/h) volt, ezt ugyanott érte el, ahol Gudrun. Kb. 440.000 háztartás maradt áram nélkül és 12 millió köbméter erdőt tarolt le az orkán.

Az Öresund-hídon 70 km/h-ra korlátozzák a megengedett sebességet ha 15 m/s (55 km/h) az oldalszél. Ha a szél erőssége eléri a 25 m/s-ot (90 km/h), függetlenül a szél irányától, lezárják a hidat. A hídon történő vasúti közlekedést - amely az alsó szinten történik - viszont csak 33 m/s-nál (120 km/h) állítják le.

Ahogy most olvasom, már Simone is elérte a 41,4 m/s-ot, Halmstad-nál. Remélem, lassan elcsendesül, az előzetes figyelmeztetés szerint az esti órákban már lanyhulásra lehet számítani, kérdés, hogy mikortól?

Még egy frissebb kommentár (20:16) valakitől, Kristianstad-ból: Gudrun gyerekjáték volt ehhez képest! Maradjatok bent! Most jövök a Willys-ből (szupermarket), a parkolóban egy bevásárlókocsi röpködött!

Ui.: Olvasói fotók a Sydsvenskan oldalán a viharról.


A nap svéd szava: strömavbrott (áramszünet)

Hírek az újságból

A napokban a Metro-t és City-t lapozgatva merült fel bennem, hogy nem lenne érdektelen egy kis aktuális hírcsokrot összeállítanom, amiből talán látszana, hogy miben mások a svéd hírek pl. a magyaroktól.

Na nem arra gondolok, hogy itt csak pozitív hírek lennének, sajnos ez közel sincs így. Bár azok is vannak szép számmal és szerencsére elég nagy nyilvánosságot kapnak azok is - egy önkéntes magánkezdeményezés a hajléktalanok érdekében vagy személyes beszámoló pl. arról, hogyan mentette meg valaki a kollégája életét gyors újraélesztéssel (ez pont két napja volt az újságban) ugyanolyan terjedelmes - itt: kétoldalas - cikket kaphat mint bármelyik "nagyobb" hír.

Naszóval, egy kis szubjektív gyűjtemény erről a hétről, a teljesség igénye nélkül:

• A gyereket az óvodába adjuk le, a kutyát a kutyaóvodába. (A svéd törvények szerint nem szabad 6 óránál tovább otthon hagyni a kutyákat.) A jelenség főleg a nagyobb városokban jellemző, a kisebb helyeken családi-ismeretségi körben megoldják a felvigyázást, sőt, egyre többen magukkal viszik a kutyát a munkába. A városi kutyatulajdonosok körében viszont gyakori beszédtéma a kutyaovi, az is előfordul, hogy ha az egyik nem válik be, másikba íratják be az ebet. Charlotte Swanstein kutyapszichológus szerint a 6 óra is sok: szerinte ha a kutyákat megkérdeznék, egyik sem akarna órákig egyedül maradni, ilyenkor csak várnak a gazdájukra, hogy végre történjen valami.
  
  
• Amikor a rendőrségi ügy nem is az, aminek először látszik. Egy 32 éves malmöi lakost enyhébb, kábítószerrel való visszaélés miatt hallgattak ki a rendőrségen még júniusban, egy rendőrnő hallgatta ki. Néhány nap múlva telefonált, miszerint kiegészítené a vallomását. A rendőrnő azt mondta, ezzel már elkésett, az ügyészhez került az ügy. De a férfi erősködött, hogy beszélni akar, így végül kapott újabb időpontot. A rendőrségen pedig bevallotta, hogy beleszeretett a rendőrnőbe, de természetesen viszonzás helyett csak távozásra felszólítást kapott. Nem adta fel, a későbbiekben kb. 50 sms-t küldött a rendőrnőnek, sőt, a rendőrség körül is megjelent időnként. Ismételt felszólítás, majd telefonszámváltoztatás volt a válasz. Majd a férfi hirtelen feltűnt a rendőrnő lakásánál, Skåne középső részén. Egyik kezében térkép, a másikban virágcsokor volt. Innen rendőrök vitték el. Azóta távoltartási tilalom is van ellene. De tagadja a zaklatás vádját, szerinte ő csak jót akart és egy rossz szót sem írt. És szerinte ha szerelemről van szó, bátornak kell lenni...
  
  
• Utcán parkoló, kölcsönözhető biciklik folyamatban. A jövő őszre várhatóak Malmöben, az inspiráció elsősorban a koppenhágai rendszer volt (ahol ugye ingyenes a kölcsönzés - a malmöi biciklifinanszírozás még kérdéses, talán reklámokból fogják megoldani). Ugyanakkor sok más biciklis rendszert is tanulmányoznak, a kanadai Montreal-tól kezdve a német Kassel-ig. Ellentétben a legtöbb várossal, itt elsősorban a munkába járókra és a diákokra gondolnak, nem a turistákra - azok inkább csak "bónusz"-nak számítanak majd. A városközpontban kezdik majd a telepítést, majd lépcsőzetesen kibővítik más városrészekre is.
  
  
• Jávorszarvasra vadászott egy férfi tegnap délután Umeå-tól délre (ami viszont jócskán északon van így is), azonban arra nem számított, hogy medve támad rá, amely - elmondása szerint - szinte a szemmiből rontott elő. A vadász leadott egy lövést a medvére, amely elmenekült. Hivatalos nyomkövető vadászok igyekeztek megtalálni a sebzett medvét, de hiába, 40 méter után eltűnt a nyom. A keresést berekesztették, a medvét egészségesnek nyilvánították (én remélem, tényleg az). Ugyan minden jel arra utal, hogy  viszont mivel nincs medvevadászati szezon, esetlegesen eljárást indítanak az ügyben.
  
  
• Hétfőn délben váratlanul bezárt az egyik malmöi Media Markt (Stora Bernstorp), amely - mint most kiderült - már egy ideje anyagi gondokkal küszködött, állítólag a többi elektromos cikkeket forgalmazó áruházzal folytatott árverseny miatt ("ilyen olcsón csak nálunk", stb.). Korábban figyelmeztetést is küldtek a munkaerőhivatalnak (Arbetsförmedlingen), mely szerint felmondások várhatóak. Ez egyébként egy kötelező procedúra, pl. ha 5-25 alkalmatott érintett, min. 2 hónappal a tervezett felmondások előtt meg kell tenni az értesítést, ennél több fő felmondása esetén még korábban.
  
  
• És a végére hagytam a magyar vonatkozású hírt, illetve tévéműsort (közel s távol az egyetlen, ezért is figyelemreméltó): ma este 21:30-kor - igen, pont október 23-án - tűzte műsorára a svéd köztévé a Kobra c. oknyomozó riportműsor legújabb részét, amelynek témája: Milyen hatással van a magyar kulturális életre a szélsőjobb előretörése? Félórában járták körbe a témát, budapesti, szegedi, győri és székesfehérvári helyszínekről jelentkezve, többek között Jobbik-osokkal, Dopeman-nel, Heller Ágnessel és Alföldi Róberttel beszélve...az István, a királyból is mutattak jeleneteket. A végkövetkeztetés talán sejthető, nem igazán lelkesítő. Lehet rosszat mondani a svédekre (és másokra), akik csak a magyar negatívumokra "ugranak", de azt hiszem, ezesetben sem a tükröt kellene hibáztatni... A műsor megtekinthető a neten is, egészen 2014. január 17-ig. Csak magyar + angol nyelvtudással is érdemes belenézni, bár a teljes képhez persze kell a svéd is.
   

A nap svéd szava: hunddagis (kutyaóvoda)

Nyulak, svédek, visziklik

Ma délelőtt egy vadkacsapár kolbászolt az erkélyünk alatt (akik időnként a kert szökőkútjánál szoktak strandolni, napozni), most éppen az alsó szomszédunk kiskertjében kóstolgatták az eper levelét. Majd egy nyúl is csatlakozott hozzájuk, bár ő megmaradt a jól bevált fűnél (igen, ők azok a képen...). Hampus - a macskánk - az erkélyüveg mögül feszülten figyelte a fejleményeket. Ja igen, a teljes erkély be van üvegezve, az egész társasházban (ez elég szokásos megoldás errefelé, kb. így néz ki), az 5 db, keretes üvegtáblát erőteljes eltolással lehet nyitni-zárni. Viszont hőszigetelés nulla, nyáron 50 fok (árnyékolással, szellőztetéssel azért kellemesebb), késő ősszel-télen fagyhalál, ill. csak Hampus kéredzkedik ki 5-5 percre. Visszatérve a nyulakra, amikor ideköltöztünk, rengeteg volt belőlük - volt, hogy a parkban egy helyen 80-at számoltunk meg! -, mára nagyon megcsappant a számuk. Hallottam valamifajta betegségről és időnként vadászt is láttunk. Mindenesetre hiányoznának ezek az üregi nyulak, ha nem lennének...itt a kertben, mellettünk a parkban és városszerte sokfelé, ahol zöldfelület van. Malmö címerében nyúl is lehetne, szerintem :-)

Arról már írtam, pont tavaly ilyenkor, hogy kb. milyen volt akkor, amikor először megérkeztem, már nem nyaralni, hanem lakni - és kicsit később, amikor küzdöttem az új környezettel és a nyelvvel. Ma már tudom, hogy akármennyire felkészül az ember, nem tudja megúszni a kezdeti problémákat, amik évekig elkísérik a bevándorlókat. Igen, készüljünk fel, hogy ez lesz az új gyűjtőnevünk, így hivatkoznak ránk a politikusok, az újságcikkek, a született svédek. És a bevándorlók problémás csoport, pl. nehezen kapnak munkát, pláne amíg a nyelvet sem beszélik jól. Vagy éppen zavarognak. Hiába vagyunk ezerféle hátterűek, a címke ugyanaz. Viszont érdekes a dolog a másik irányba: ha egy svéd kivándorol egy másik országba (sok ilyen van), ő vagy "kivándorló", vagy "külföldön élő svéd" lesz. De rossz hangzású "bevándorló" sosem. Végülis logikus :-)

De én teljesen jól megvagyok az invandrare (bevándorló) státuszommal... Ebben az életben már tutira nem lesz belőlem született svéd - elég nehéz is lenne, több okból is -, de ha az embernek nem ez a célja (és megelégszik a saját vicces akcentusával is), akkor nem frusztrálja magát feleslegesen. Ma délután a belvárosban is megfogalmazódott bennem, hogy a malmöi lét egyik nagy előnye a hihetetlen sokszínűség, hogy annyiféle emberrel találkozhatunk nap mint nap (engem nagyon érdekelnek az emberek), és persze időnként kapcsolatba is kerülünk velük. Közepes méretű városunk lakóinak 30%-a külföldön született (kb. 92.200 fő), ebből kb. 10.000 fő Irakban, 9.000 Dániában, 8.000 (ex-)Jugoszláviában, 7.000 Lengyelországban és 6.000 Boszniában. Ha jól emlékszem, a magyarok száma kb. 4.000 fő. A bevándorlók 59%-a svéd állampolgár (is).

Ugyanakkor maguk a svédek is elég egzotikusak :-)) Bár mára már teljesen hozzászoktam, hogy a legvadabb frizurákkal és maskarákban (gyakran pl. mezítláb is) járkálnak az utcán - és természetesen senki nem furcsállja egy pillanatig sem. A most divatos One Piece-ben is jópáran mennek ki az utcára - akár felnőttek is -, és ez még nem is extrém. Aztán vegyük pl. a házunk egyes lakóit...van egy meghatározhatatlan korú pasas (lehet 40-es, de akár nyugdíjas is, ki tudja), aki a fekete macskáját szokta pórázon sétáltatni. Szerintem ő jobban izgul, mint a macska, hogy netán épp arra jár egy kutya, ezért folyamatosan jobbra-balra tekintget. Apropó, kutya: a szomszéd lépcsőházban lakik Robbie Williams (vagy a hasonmása, sok nagy tetkóval), aki egy nagyon édes, jól megtermett, de mamlasz bullmasztifflány gazdája. A kutyát gyakran úgy kell biztatnia Robbie-nak :-), hogy elinduljon a szomszédos park felé, mert láthatóan leginkább hazamenne - de ha végre elindul, nagyon aranyosan caplat, mintha lassított felvétel lenne. Másik nagy kedvencünk az a bácsi, aki sportöltözékben, nejlonszatyorral szokott elvonulni a házunk előtt is és ami szemetet talál, határozottan odalép és összeszedi. Kb. két hete pedig egy rollator-os néni (a kép csak illusztráció!) akart a lakásunkba behatolni (a zörgés gyanús volt, a postás jellemzően nem matat ennyit), de szerencsére a kulcsa nem nyitotta az ajtónkat, így egy idő múlva rájött a tévedésére és már csak a hátát láttuk a lift felé menet. Majd kijutott az utcára és végül bement a szomszéd lépcsőházba (ahol ezek szerint ténylegesen lakik).

Na és azt ki gondolta volna a kezdetek kezdetén, hogy biciklivel fogok mindenhová közlekedni a városban? Persze ezt a mutatványt Budapesten nem merném bemutatni, de Malmö a világ 7. legjobb biciklis városa, 500 km védett bicikliúttal, ennyi még Koppenhágában sincs. A sok park és a tenger melletti utak miatt a városi biciklizés is élmény tud lenni. A lakosság 30%-a biciklivel közlekedik, nem egyszer olvastam már olyanról, hogy kisgyerekes családok lecserélik a családi autót visziklire (ezt a magyar szót most tanultam, a Magyar Narancs-ban láttam egy hirdetést). Egyre jobban elterjed a carpool is, azaz viszonylag olcsó bérautó-tagságot lehet venni és általában csak akkor kell fizetni az autó bérléséért, ha ténylegesen használja az ember a kocsit (ilyen cég pl. a Sunfleet), így meg lehet úszni egy autó fenntartását, leginkább akkor, ha nem kell gyakran vezetnünk. De ha már közlekedés, akkor említsük meg a buszokat is, amik részben bio- részben földgázzal mennek - de jövőre beindul a tejes biogázos üzemük, aminek az alapja pl. a mi élelmiszerhulladékunk lesz (folyamatosan vezetik be a városrészek komposztálható hulladékának a gyűjtését, nálunk még nem indult be). Ezek jó dolgok.

Ezen kívül még jópár oka van, hogy szeretek itt lakni (Malmö-ben és Svédországban is). Ennek a csapongó felsorolásnak az apropója, hogy pont 5 évvel ezelőtt költöztem ide: 2008. augusztus 1-jén. Nagyon sok minden történt azóta...és biztos vagyok benne, hogy a következő öt év is nagyon érdekes lesz. És lesz miről írni! Ehhez folyamatosan hosszabb listám van, szóval téma van bőven. Valahogy itt nem lehet unatkozni, na.

Ui.: A keresőkifejezésekből tudom, hogy sokan olvassák a blogot olyanok, akik Svédországba akarnak költözni. Nekik szeretnék egy írást javasolni a Határátkelő blogból. Ugyan a szerző az angliai tapasztalatait írja le - Mi kell Angliához? -, de majdnem 100%-ban ráhúzhatóak más országra is a tanulságok. Kivéve a nyelvtudást: az "angoltudás" helyett "svédtudás" értendő, a nyelvek szigorúan csak ÉS kapcsolatban lehetnek, a VAGY nem opció...

Ui2.: A Goldenblog versenyen lehet szavazni a Svédasztalra, a jobb oldali menüben látható gomb segítségével (Facebook-ba be kell hozzá lépni). Nem várom el, de előre is köszönöm az esetleges szavazatokat :-)

A nap svéd szava: Köpenhamn (Koppenhága)

ESC, egyenlőség és REVA

Hogy az előző bejegyzésben elkezdett gondolatsort lezárjam: Igen, ByeAlex és a Kedvesem jött, látott, és győzött :-) A 10. hely megszerzése (pláne korábban esélytelennek bélyegezve!) nagyon szép eredmény. Egyébként Magyarország a 11. alkalommal indult idén és ez a harmadik legjobb eredményünk. Bravó!

Az idei döntő nyertese a dán Emmelie de Forest lett, "Only Teardrops" c. számával, eleve is őt tartották a legesélyesebbnek, így csupán a papírformát kellett hoznia :-) Ez azt is jelenti, hogy jövőre Dániában - valószínűleg Koppenhágában - lesz az eurovíziós dalverseny. Bár olyan vélekedést is olvastam (ráadásul egyenesen az itteni stadion milliomos tulajdonosától!), hogy akár jövőre is lehet Malmöben a verseny, ha már ilyen közel van Koppenhága, de azért ezt nem nagyon hiszem :-) 

Még néhány érdekes helyezés az idei döntőben: Anglia (Bonnie Tyler) - 19. hely, Németország - 21. hely, Franciaország - 23. hely, Spanyolország - 25. hely (mindez 26 indulóból). Ezek az országok "a nagy ötökként" elődöntő nélkül egyből a döntőbe jutottak, közülük csak Olaszország került be az első tízbe (7. hely). Ugyancsak elődöntő nélkül jutott a fináléba Robin, a svédek indulója "You" c. dalával, ő a 14. helyet mondhatja a magáénak, ami azért csalódás a svédeknek, bár nem várták győztesnek, de remélték, hogy az első 10-ben azért benne lesz Robin. A direktben döntős országok tehát mondhatni, nem szerepeltek túl jól. Ennek szerintem az lehet az (egyik) oka, hogy összesen csak 1x hallgathattuk meg a dalaikat (csak a döntőben), ezért kevesebb esély volt arra, hogy az adott dallam "belemásszon" a fülbe. 

Hogy az érem másik oldalát is megemlítsem, sokakban felmerült, hogy az egyenlő jogok nem többek szép szavaknál, ha pl. egyes országok úgymond első osztályon bevitorláznak a döntőbe. A fesztivál jelszava angolul "We are one", azaz egyek vagyunk. Ennek a valóságtartalmát több fórumon is - újságcikkek, szórólapok - erősen megkérdőjelezték, bizonyos emberi jogi kérdésekre is utalva, mégpedig itt, Svédországon belüli eseményekkel kapcsolatban... Gondoltam, írok erről is egy kicsit, bár tudom, hogy semmi sem fekete vagy fehér.

Az utóbbi hónapokban nagy port kavart fel az országban illegálisan tartózkodó menekültek ügye, illetve még inkább a felkutatásukra tett rendőri lépések mikéntje. Ugyanis pl. a metróállomásokon nagy számban, szervezetten igazoltatják a "menekültnek kinéző" (értsd: más bőrszínű) személyeket, ami önmagában erősen felveti a jogtalan diszkrimináció kérdését. Felmerülhet bennünk, hogy ha valaki nem szőke és kék szemű, akkor vajon rögtön gyanús és igazoltatandó?...és ha valaki "svédnek néz ki", akkor 100%, hogy ártatlan, mint a ma született bárány? (Gondoljunk a norvég tömeggyilkos Anders Breivik-re...) És ha valaki menekült, akkor szívbaj nélkül vissza szabad-e toloncolni egy számára esetleg életveszélyes országba? Hát igen, nem kellemes gondolatok ezek :-( Pl. sok olyan embert igazoltattak ezügyben, akik nemhogy nem menekültek, de egyenesen svéd állampolgárok. Ennek a vitatott projektnek egy gyakran emlegetett neve is van, aminek REVA a rövidítése (Rättssäkert och effektivt verkställighetsarbete - kb.: Jogszerű és hatékony megvalósítási munka).

Egy civil ellenkampányoló szórólap "oktatási anyagként" kíván segíteni a rendőrök kiképzésében, a "gyanús személyek" fotói között van többek között Zlatan, Loreen, Dr. Alban és Nyamko Sabumi (volt esélyegyenlőségi miniszter, az első fekete svéd miniszter)...  Egy másik, városszerte látható plakát - amely fentebb is látható - pedig azt a képzetet kelti bennünk, hogy egy utazási iroda álomútját reklámozza, de a szöveg így szól: "Az otthon ott van, ahol a szív - vagy bárhol, ahová a REVA küld". Rám talán a legnagyobb benyomást Jonas Hassen Khemiri saját tapasztalatokon alapuló nyílt levele tette - Bästa Beatrice Ask - , amelyet a jogi ügyekért felelős miniszternek, Beatrice Ask-nak címzett. Khemiri sem menekültként szenvedte el életében a különféle diszkriminációkat. Hogy "véletlenül" mindig az ő családját ellenőrzik szúrópróbaszerűen a reptéren. Nem egyszer, nem kétszer. Ésatöbbi. Érdemes elolvasni. (A levél angolul megtalálható a New York Times oldalán - köszönet a linkért Edinának.)

A nap svéd szava: papperslös (papír / igazolvány nélküli személy, általában menekült)

Bron / Broen (A híd)

Éjszaka, egy autó suhan a sötétben, az arctalan sofőr az órájára néz...majd hirtelen 45 másodpercnyi áramszünet az Öresund-hídon. Közvetlenül ezután egy holttestet találnak a híd közepén, pontosan a dán-svéd határt jelképező vonalon. Így kezdődik a 2011-es dán-svéd koprodukcióban készült tíz részes tévésorozat első epizódja.

A skandináv krimiknek általában jó hírük van, a Bron (dán címe: Broen) pedig kifejezetten izgalmas, fordulatos és kiszámíthatatlan. A sorozat egyik nagy erőssége a karakterekben rejlik, különösen ami a két főszereplőt illeti. A szoros  együttműködésre kényszerülő Martin (Kim Bodnia; koppenhágai nyomozó) és Saga (Sofia Helin; malmöi nyomozónő) különbözősége nagyon jó jeleneteket eredményez és mindkettőjüknek elhisszük, hogy tényleg profi rendőrök. Ráadásul a magánéletükbe is betekintést nyerünk, ami itt gyakran összefonódik a munkával.

A Bron készítői remekül kihasználták a hagyományos dán-svéd ellentéteket is. Aki kicsit is tud svédül vagy dánul, remekül mulat pl. azon a jeleneten, amikor a svéd nyomozócsoportból az eligazításon senki sem érti, mint mond nekik a dán kolléga :-) Apropó, a filmben természetesen végig mindenki a saját nyelvén beszél (azaz dánul vagy svédül), ami külön csemege a magamfajtáknak. A filmhez rengeteget hozzátesz a női főszereplő, Saga Norén sajátságos jelleme is. Erről a filmkészítők azt nyilatkozták, hogy szándékos, hogy nem akarták beskatulyázni Saga figuráját, vagyis nem akartak címkét ragasztani rá, de kicsit utánaolvasva azért sok minden megvilágosodott nekem (viszont itt nem akarok semmilyen poént lelőni). De Martin figurája is abszolút el van találva, hiteles és nagyon emberi, ami Kim Bodnia érdeme.

Na és a helyszínek! Sok malmöi - és valószínűleg koppenhágai - helyszín felismerhető a filmben, a film eleji zenés intro is nagyon igényes, Turning Torso-val, malmöi szélmalommal, persze magával a híddal, a kis hableánnyal (Koppenhága), stb. Az egész kicsit olyan érzés, mintha egy profi hollywood-i filmet néznénk, amit Malmöben készítettek... Angol nyelvű előzetes itt.

A sorozatot 2011 szeptemberében kezdték el sugározni a svéd közszolgálati tévén (SVT), akkor 900.000-en látták (Svédország + Dánia). Angliában több, mint egymillióan látták a BBC 4-en. Európa legjobb tévésorozatának választották a berlini Prix Europán, a brit krimiírók egyesülete pedig a legjobb nemzetközi bűnügyi sorozatnak (The Crime Thriller Awards), olyan komoly konkurrencia mellett mint pl. a Dexter vagy a Homeland. Az IMDb.com -on jelenleg az előkelő 8.4-es az értékelése. Már egy amerikai remake (másolat-film) forgatása is folyamatban van - ami az USA-mexikói határon játszódik -, de a brit-francia verzió is útban van.

Azt nem mondom, hogy mindenkinek való a sorozat: több helyen is vannak benne erősebb jelenetek. Svédországban és Angliában 15-ös korhatárkarikát kapott egyébként, de nem lepődnék meg, ha Magyarországon 18-ast kapna. (Tapasztalatom szerint a svéd filmes korhatárok gyakran akár jóval alacsonyabbak, mint máshol.)

Én csak nemrég láttam a filmet, ezért a mostani értékelés :-) Ha esetleg sikerült felkeltenem az érdeklődést, akkor

1. más ország esetén: ki lehet várni, hogy az illető ország is vetítse (amire jó esély van, mert 57 ország is megvásárolta a vetítési jogokat)...remélem, nem késtem el ezzel a tippel :-) , vagy
2. meg- ill. ki lehet venni DVD-n (angol nyelvterületen The Bridge címmel fut, 3 lemez), pl. az Amazon.co.uk -n kapható, ill.
3. Svédországban pedig meg lehet nézni az interneten, a Netflix-en (amit jelenleg 1 hónapig teljesen ingyen lehet tesztelni), vagy
4. DVD-n kölcsönözni lehet pl. a Lovefilm-től, vagyis interneten megrendelve (4 lemez), aztán
5. meg is lehet vásárolni DVD-n (vagy Blue-Ray-en), több helyen is, vagy akár
6. bele lehet kukkantani a YouTube-on, pl. itt az első rész eleje, angol felirattal (figyelem! ismét szólok, hogy kissé sokkoló lehet egy-két jelenet).

És ami izgalmas: ugyan nem így tervezték eredetileg, de a nagy sikerre való tekintettel jelenleg a második széria forgatása folyik. Idén szeptemberben mutatják be, ugyanezekkel a főszereplőkkel. Én már alig várom...

A nap svéd szava: seriemördare (sorozatgyilkos)

Ami jól működik (2. rész)

Még néhány dolog a mindennapokból - vásárlás, utazás, stb.:

• Öppet köp (nyitott vásárlás) - az összes boltban teljesen általános, hogy a kedves vásárló meggondolhatja magát 14 / 30 / 90 / stb. napon belül (üzlete válogatja, mennyi ez az idő), sőt ismerek olyan webáruházat, ahol ez 365 nap (ők ráadásul fehérneműt árulnak!). Természetesen indoklás nélkül visszaadják a pénzt, teljesen korrektek. Tehát nem kell levásárolni a termék árát. Ezzel még soha semmilyen problémánk nem volt, pedig rendszeresen szoktunk vele élni. Ezt az érzést Magyarországon pl. az IKEA-nál lehet megtapasztalni (90 nap ill. IKEA Family klubtagság esetén 120 nap pénzvisszafizetési garancia).
  
  
• Szkennelés a szupermarketekben (självscanning) - pl. az ICA-ban vagy a Willy:s-ben. Kell hozzá egy mágnescsíkos ügyfélkártya (ez esetenként egyben bankkártya is), amit a bejáratnál lehúzva egy kézi vonalkódleolvasót szerezhetünk. A kiválasztott árukat beszkenneljük, majd egyből a szatyrunkba pakoljuk. Praktikus, hogy mindig látjuk, hány koronánál járunk. A zöldség/gyümölcsrészlegen mi nyomtatjuk a vonalkódot, ami a mérlegből jön ki (nem felejtjük el ezt is beolvasni). A vásárlás végén "dokkoljuk" az olvasót egy toronyban majd egy érintőképernyős monitoron jóváhagyjuk a vásárlást és fizetünk a kártyánkkal. (Ha valami gond lenne, kérhetünk humán segítséget, amúgy teljesen önállóan megoldhatjuk a feladatot.) Ebben az is jó, hogy a hagyományos pénztárral ellentétben itt sosincs sor, gyorsan megy az egész. Időnként kaphatunk szúrópróbaszerű ellenőrzést, vagyis a gép szól nekünk, hogy várjunk egy pénztárosra, aki ellenőrzi, hogy tényleg mindent beszkenneltünk-e. Az izgalom percei :-) Emellett természetesen vannak hagyományos pénztárak is, ha valaki a sorban állást preferálja.
  
  Egyébként az IKEA-nál is van lehetőség szkennelésre, de ott a szkenner a fizetőterminálnál van (vagyis nem hurcoljuk magunkkal a boltban), így ott kell egymás után beolvasni az árukat, majd szintén bankkártyával lehet fizetni.
  
  
• Könyvtár - az egyik kedvenc témám ;) Az interneten lehet könyvet lefoglalni és azt az általunk megadott könyvtárba kérni. A könyvek határidejét is online lehet meghosszabbítani. Van egy "javaslat" szekció is a weboldalukon, ahol az általunk óhajtott - de a könyvtárban még nem létező - könyv adatait lehet megadni. Nemrég kipróbáltam, bár nem vártam tőle sokat, ráadásul egy angol nyelvű, kissé alternatív könyvről volt szó. Meglepetésemre hamarosan beszerezték és elsőként ki is kölcsönözhettem :-)
  
  
• Jojo-kártya (Skånetrafiken) - a skåne-i közlekedési vállalat megoldása készpénz és buszjegy helyett: egy zöld plasztiklapba rejtett rádiós chip, amit csak hozzá kell érinteni a buszsofőr melletti leolvasóhoz. A Jojo-kártyát feltöltve lehet venni, lehet rajta bizonyos leutazható összeg (buszjegy funkció) ill. ún. period (bérlet funkció), de a kettő együtt is létezhet egy kártyán. Ilyenkor a leolvasó először azt nézi, van-e érvényes bérlet rajta - ha nincs, akkor buszjegynyi összeget von le a kártyáról, ami így 20%-kal olcsóbb a készpénzes árhoz képest (ami csak elméletben létezik, valójában nem lehet készpénzzel fizetni a buszon). A kártyát érdemes regisztrálni a neten, ugyanis ilyenkor elvesztés esetén újat kaphatunk, az elvesztett kártyán lévő összeggel feltöltve. A kártya pénzzel feltöltése történhet a Skånetrafiken ügyfélszolgálatain / rengeteg értékesíti ponton (pl. újságosok, trafikok) / Skånetrafiken automatánál - vagy interneten. A kártya egyébként nemcsak buszon, hanem vonaton (kivéve SJ, ami egy másik társaság) is érvényes, a szomszédos megyékben és Dániában is bizonyos szakaszokon. Pl. ha Koppenhágába megyünk, nemcsak a célzónáig érvényes a vásárolt jegy, hanem az ottani helyi tömegközlekedésre is.
   
• Reptéri busz (Flygbussarna) - Több svéd városban is közlekednek (Malmöben is). Legegyszerűbb az interneten megvenni a menetjegyet. Alapból egy kinyomtatandó file-t kapunk a végén, amelynek a vonalkódját felszálláskor be kell olvasnunk a buszsofőr vonalkódolvasóján. Vagy ha nem akarunk (vagy nem tudunk) nyomtatni, 3 korona felárért sms-jegyet kaphatunk. Szintén nem lehet a buszon készpénzzel fizetni. Bankkártyával igen, de a tapasztalatok szerint nem mindegyik működik, érdemesebb előre megvenni a jegyet (ezzel a busz pontos indulását is elősegítjük). A viszonylag sokfelé megtalálható Pressbyrån-nál (újságos) is lehet jegyet venni.

A nap svéd szava: grönsaker (zöldségek)

Skandináv nyelvek - a bónusz

Egy újságcikket kerestem már régóta és végre megtaláltam :-) Pontosabban örülök, hogy valaki megírta és tisztázta számomra az alapvető összefüggéseket, ami a svéd, dán és norvég nyelveket illeti. Szerinten nagyon érdekes és izgalmas és remélem, nemcsak én gondolom így...

Az információk forrása a Språktidningen (Nyelvújság), amely a mai svéd nyelvvel foglalkozik szakértő szemmel, de könnyen emészthető formában.

Akkor jöjjön a lényeg...

Először is: írásban csak lehelletnyi különbség van a dán és a norvég között. Viszont ami a beszélt nyelvet illeti, a dánok szerint a norvég úgy hangzik, mint a svéd.

Állítólag Ludvig Holberg-et, az ismert norvég írót egyszer letartóztatták Helsingør-ben (Dánia) és azzal vádolták, hogy svéd kém. Méghozzá nyelvi okok miatt. Ez az 1700-as években volt, a nagy északi háború idején. Ludvig Holberg kifogástalanul beszélt dánul, de norvég akcentussal, ugyanis a koppenhágai professzor Bergenben (Norvégia) született és nőtt fel. A dán rendőrök bizonyára azt hitték, hogy Holberg Skåne-ből jött, ugyanis ez a rész 1658-ig dán volt és a nyugati norvég nyelv úgy hangozhat, mint a skånska (azaz a skåne-i dialektus, híresen érthetetlen a többi svéd számára, korábban már írtam róla), még a svédek számára is.

A dán fül számára egyébként a norvég és a svéd annyira hasonlít egymásra, hogy a dánok alapból nem is tudják megkülönböztetni, hogy melyik nyelv melyik. Úgyhogy tippelni szoktak, a következőképpen: ha egy skandináv beszéd nem dán, akkor biztosan svéd. Így dupla esélyük van a helyes válaszra, mert kétszer annyi svéd él, mint norvég. Ezzel szemben a dánok jobban megértik a norvégot mint a svédet, mert a norvég szókészlet jobban hasonlít a dánra, mint a svédre. Pl.:

Svéd ----- Dán ------ Norvég ----- Magyar

fråga ---- spørge --- spørre ----- kérdés

fönster -- vindue --- vindu ------- ablak

snål ----- gerrig ---- gjerrig ------ fukar

A norvég és a dán nyelv hasonlósága az 1814-ig tartó állapotokból ered. Akkoriban Dánia és Norvégia unió volt és a dán volt a közös írott nyelv. A mai norvég többségi nyelv - a bokmål - ma is annyira hasonlít az írott dánra, hogy a svédek nem igazán látják a különbséget a dán és a bokmål között, miközben a beszélt nyelvben pont ellenkező a helyzet. Ott a norvég és a svéd hasonlít egymásra. "Norwegian is Danish spoken in Swedish", vagyis 'a norvég az svédül beszélt dán', ahogy a norvég-amerikai nyelvész, Einar Haugen mondta.

Ezért hozza ki minden teszt, ahol a többi skandináv nyelv megértése a tét, a norvégokat győztesnek. Nem mintha intelligensebbek vagy jobb nyelvérzékűek lennének, egyszerűen csak mert nyelvileg szerencsések: a kiejtés a svédre hasonlít, a szókészlet a dánra. Ebből következik, hogy ha valaki - mondjuk hobbiszinten - az alapján akar első skandináv nyelvet tanulni, hogy a legnagyobb haszna legyen belőle, érdemes megfontolnia a norvégot. Feltéve, ha nem más, konkrét úticélja van: Svédországban nyilván sokkal többre megy a svéddel, Dániában a dánnal.

Találtam egy ehhez kapcsolódó érdekes kimutatást is:

A) A beszélt nyelv megértése

• A norvégok
  a beszélt svéd nyelv 88%-át értik meg
  a beszélt dán nyelv 73%-át értik meg
   
• A svédek
  a beszélt norvég nyelv  48%-át értik meg
  a beszélt dán nyelv 23%-át értik meg
  
  
• A dánok
  a beszélt norvég nyelv 69%-át értik meg
  a beszélt svéd nyelv 43%-át értik meg

B) Az írott nyelv megértése

• A norvégok
  az írott svéd nyelv 89%-át értik meg
  az írott dán nyelv 93%-át értik meg
   
• A svédek
  az írott norvég nyelv 86%-át értik meg
  az írott dán nyelv 69%-át értik meg
   
• A dánok
  az írott norvég nyelv 89%-át értik meg
  az írott svéd nyelv 69%-át értik meg

Kis kiegészítés: A modern norvég nyelv két nagy dialektikus ágra bomlik, a két dialektus között tulajdonképpen annyi a különbség, mint bármely két skandináv nyelv között, így kérdés, hogy nem tekinthetők-e ezek önálló nyelveknek. Ez a két dialektus a nynorsk és a bokmål norvég.

A nynorsk (újnorvég) nyelv anyanyelvi használata az ország lakosságának kb. 10%-ra jellemző (400 000 fő), azonban a hasonlóságok és a közös eredet miatt a többi norvég is megérti őket, noha nem könnyen.

Mint neve is mutatja, a bokmål a könyvnyelv, ez az általános használatú, és a nyomtatott irományok nagy része is ezen jelenik meg. Azonban minden vidéknek van egy kis nyelvi sajátossága, a "tiszta bokmål'" leginkább Oslo és Trondheim környékén figyelhető meg.  (Forrás: Wikipedia)

A nap svéd szava: skillnad (különbség)

A kontinens...és mi

Olvasmányélményeink alapján tudjuk, hogy az angolok bizonyos távolságot tartanak Európa többi felétől, vagyis amikor azt mondják, "a kontinensen", akkor a) magukat természetesen nem értik bele b) kissé felsőbbrendűen nyilatkoznak dolgokról ("bezzeg itt...", stb.), persze tisztelet a kivételnek. Ennek az az alapja, hogy ők a Brit-szigeteken laknak, vagyis fizikailag tényleg nem érintkeznek a kontinenssel. Az már más kérdés, hogy ettől függetlenül Európa részét képezik.

Úgyhogy eléggé meglepődtem, amikor rádöbbentem, hogy a svédek ugyanígy éreznek, annak ellenére, hogy itt csak egy félszigetről van szó. Illusztrációként íme néhány újságcikk címe (és maguk a cikkek), amelyeket a neten találtam:

• Öresundsbron - Länken mellan Sverige och kontinenten
  (Öresund-híd - Kapcsolat Svédország és a kontinens között* )

• Ökad kriminalitet pga närheten till kontinenten
  (Magasabb bűnözési arány a kontinens közelsége miatt)
• I Sverige spelar småpojkar – på kontinenten spelar riktiga män
  (Svédországban kisfiúk játszanak - a kontinensen igazi férfiak)

A Wikipedia is alátámasztja ezt a véleményt, szerinte a kontinentális Európa fogalma elég rugalmas és attól is függ, melyik országból nézzük. A Brit-szigeteken kívül Izland, Málta és Ciprus alapból kivétel (mert azok is szigetek). Néha a Skandináv-félsziget, a Balkán és az Ibériai-félsziget is kihagyható. A Skandináv-félsziget ráadásul délről nézve szigetszerű, mert át kell kelni a vízen, hogy meg tudjuk közelíteni, körbemenni elég hosszadalmas. De visszatérve a Wikipedia idevágó részére, az északi hagyományok alapján gyakran egész Észak-Európát is kontinensen kívülinek veszik (vagyis Finnországot is, ami nem része Skandináviának). Persze az angolok szerint csak a Brit-szigetek és Izland kontinensen kívüli...

Érdekes, mert mintha azon menne a verseny, hogy ki tart nagyobb távolságot Európától. Miközben mindannyian európai országok, hiszen nyilván nem szeretnének pl. Afrikához tartozni :-) Nem is beszélve az Európai Unióról, ami szintén európai országokat tömörít, ha nem tévedek.

* Ez a cím azért is sajátságos, mert az Öresund-híd Dániába vezet át, ami a fenti logika szerint szintén nem kontinens. De olvastam fórumot is a témában, ahol valaki azt fejtegette, hogy Koppenhágának "kontinensjellege" van. Na ezt rakjuk össze!

A nap svéd szava: ibland (néha)

Miért jó Malmöben biciklizni?

...mert komolyan mondom, hogy nagyon jó, hozzátartozik a dél-svéd életérzéshez :-) Szerintem.

Ugyanis

• rengeteg bicikliút van a városban (most Malmöre gondolok, de persze máshol is), A-ból B-be simán el lehet úgy jutni, hogy nem kell az autókkal egy útra kényszerülni.
  
  
• a városban a bicikli a leggyorsabb mód a célunk elérésére. Erre már több teszt is volt, autó és busz bevetésével. Szinte kivétel nélkül mindig a bicajos résztvevő győzött.
  
  
• az autósok számítanak a biciklisekre, azaz észrevesznek bennünket. Sőt az esetek 80%-ában akkor is megadják az elsőbbséget, ha a KRESZ szerint nem járna (és ne felejtsük el, hogy az autósok nagy része maga is biciklis...). Ebben az is benne van, hogy mindenáron igyekeznek elkerülni, hogy biciklist gázoljanak.
  
  
• természetesen szinte mindenhol vannak bicikliparkolók és -tárolók. Bár gyakran így sem férünk be...
  
  
• ha biciklit akarunk venni, olcsón megtehetjük a város (kommun) kiárusításán, ilyen évente többször is szokott lenni. Ezek a tilos helyen és túl sokáig parkoló drótszamarak közül kerülnek ki, úgyhogy erre azért figyeljünk oda :-)
  
  
• a nagyobb biciklikereszteződésekben (pl. Södervärn, Värnhem) telepített biciklipumpa is van...ezt a babakocsisok is igénybe szokták venni ;)
  
  
• trendi dolog, és ez nagyon jó. Nem ritka, hogy "komoly, öltönyös" jóemberek is két keréken igyekeznek az irodába.
  
  
• mivel sokan bicikliznek vagy tömegközlekednek, nincsenek dugók, így a levegő minősége is nagyon jó. Vagyis tényleg egészséges a városban kerekezni.
  
  
• a biciklit magunkkal vihetjük a Skånetrafiken vonatain is (Öresundståg és Pågatåg). Mi nemrég Kristianstad-ban és Hässleholm-ban voltunk ilyen kombinációban és nagyon jó volt a célállomásokon egyből biciklire pattanni. No és ne felejtsük el, hogy az Öresundståg Koppenhágába (és Dánia más tengerparti városaiba) is közlekedik, azaz egy még "biciklibarátabb" országban is kipróbálhatjuk a két kerék előnyeit :)
  
  
• és majdnem kifelejtettem, pedig a legfontosabb előnyök között van, hogy sok a zöldfelület, a park - pl. Slottsparken, Pildammsparken, Bulltofta - és főleg a tengerpart - pl. Västra Hamnen, Ribersborg, Limhamn, Ön, Bunkeflostrand -, ahol külön élvezet a tekerés.
  

Apropó, Dánia: amíg Svédországban a magyar viszonyoknak megfelelő az autók ÁFA-tartalma, addig ez Dániában írdd és mondd: 180%. (Ezt egy dán sráctól hallottam, amikor együtt vonatoztunk.) Azaz a dán kormányzat nemcsak szavakban elkötelezett a bicikli-társadalom iránt...

A nap svéd szava: hastighet (sebesség)

Koppenhága-napok

Egy hete szinte minden napom azzal a fogadalommal végződik, hogy "na, holnap már tényleg írok a blogba...most már túl fáradt vagyok hozzá". Aztán másnap este valahogy megint ugyanaz a helyzet, ami egyrészt jó, mert azt jelenti, hogy pörögnek a napok és nem unatkozom. Az igazat megvallva kicsit unatkoznék már, mert akkor pl. lenne időm megszüntetni a hálószobai káoszt. Ugyanis a szoba még mindig úgy néz ki, mintha tegnap jöttem volna vissza Magyarországról, kb. két-három robbantott bőrönddel együtt :-)

Naszóval, Koppenhága. Augusztus legutolsó napján reggel az az ötletem támadt, hogy a kínai lányt elkísérem Kastrup-ra, a dán reptérre (ahonnan Krakkóba repült cserediákként, fél évre). Ez azért sem tűnt olyan hatalmas projektnek, mert Yali az utolsó három svéd éjszakáját a házunk vendégszobájában töltötte, szóval reggel amúgy is találkoztunk. A gondolatot tett követte és hamarosan együtt botladoztunk a 7-es busz megállója felé a két giga-bőrönddel és az egyéb "apróságokkal" (egy közepes méretű hátizsák és egy nehéz laptoptáska). És persze beszélgettünk a buszon, az Öresundståg-on (=vonat) és a reptéren is: becsekkolás előtt, után és egy kicsit a Starbucks kávézóban is. Szóval teljesen jó ötlet volt átruccanni.

...és ha már úgyis ott jártam, városnéztem is egyet (végül két nap lett belőle, ottalvás nélkül). Plusz vettem a koppenhágai Netto-ban bodzavirágos cidert és lime-os Tuborg-ot. Aztán felhívtam E.-t is, hogy van-e kedve a dán fővárosba átjönni, persze volt. Vacsoráztunk - a jól bevált vega svédasztalos helyen, a RizRaz-ban - és mivel belebotlottunk párba, kipróbáltuk a helyi ingyenes városi bicikliket. Egy 20 dán koronás érmével működnek, a végén visszajár a pénz. És tapasztalatunk szerint tömör a biciklik gumija, vagyis ráz a szerkezet rendesen, főleg a macskakövön ;) De ne szóljuk le nagyon, mert azért jól tud jönni egy ilyen járgány is. Nekünk tetszett...

Aztán úgy alakult, hogy lett egy ingyen vonatjegyem is, amit másnap fel is használtam, ismét Koppenhágába. Sok fotó is készült (biciklisek is), amik már útban vannak idefelé ;)

(Még mindig folyt. köv....csak leragad a szemem.)

A nap svéd szava: karta (térkép)

Jubileumi hídfutás

Idén 10 éves a Koppenhágát Malmövel összekötő Öresund-híd. Ugyancsak 10 éves a Broloppet, a ma tartott félmaratoni hídfutás, ami Koppenhágából indul és Malmöben (Limhamn-ban) végződik.

A híd 2000-es felavatását követő hídfutáson 79.719 befutót számoltak meg, ez azóta is világcsúcs a félmaratoni versenyek között. Az idei 16:00 órás startnál "csak" 30.000-en voltak, ugyanis most ennyiben maximálták az indulók számát. A futóknak az erős ellenszéllel is meg kellett küzdeniük.

A 21,1 km-es táv szakaszai:

• 4 km a híd folytatásaként épült alagútban, majd
• 4 km Pepparholm-on, a mesterséges szigeten, ezután
• 8 km magán az Öresund-hídon, végül
• 5,1 km a malmöi tengerparton (Strandvägen-Limhamnsvägen)

David Nilsson (aki a svéd Öland szigetéről érkezett) 17:06-kor elsőként szakította át a célszalagot, de saját bevallása szerint már az első 50 méter után érezte, hogy győzni fog. Az első női befutó Lene Hjelmsøe (dán állampolgár).

A forró hangulatot talán jól érzékeltetik a Sydsvenskan fotói...

A nap svéd szava: lopp (futás)

A hetedik

Mint már említettem, Svédországban minden valamirevaló lakos fejből tudja, hányadik hét van éppen. Nos, most éppen a hetedik, a jövő hét pedig a nyolcadik, ami azért is érdekes, mert síszünet lesz (vinterlov), így a Komvux-ön (sem) nem lesznek órák, éppúgy mint az általános iskolákban, gimnáziumokban és egyéb középfokú tanintézményekben.

Viszont a főiskolán lesz oktatás, bár igencsak minimális: Adam, a kanadai angoltanárunk megtartja az összes óráját (bár a suli kérésére a 2x2-t összevonva, 4 órában) és úgy tűnik, Elisabeth, a kiejtéstanárunk is leginkább velünk szeretné tölteni az idejét. Hétfőn lesz vele kiejtés-konzultációm 45 percben, amikoris négyszemközt megmondja a tutit a svéd kiejtésemről, plusz kedden is tart két órát, akkor az egész osztálynak. Kíváncsian várom mindkettőt, azért is, mert Elisabeth humora lenyűgöző - különösen mivel a legsúlyosabb poénokat is pókerarccal adja elő ;)

Mindenesetre örömteli, hogy lesz egy kis lazítási lehetőség. Na persze máris beindult az agyamban a gépezet, milyen jó kis programokat is lehetne szervezni a jövő héten. Régen jártam már Koppenhágában is... Bár ha netán teljesen itthon maradnék, mert mondjuk a hó egész héten olyan durván esne (mint amivel ijesztgetnek is bennünket az elkövetkezendő napokra), akkor sem unnám magamat halálra: remekül ellennék a szünetre kapott leckékkel és a tömegesen a könyvtárból kivett könyveimmel...

Ezen a héten volt még egy fontos (hű, de nagyon fontos!) esemény, a semla napja. A semla tényleg hasonlít a magyar zsömlére, de annak jóval gazdagabb verziója. Ismét Delisa remekül megírt bejegyzését hívom segítségül...érdemes megnézni az írás végén a malmöi videót is! És szégyen, gyalázat, de még csak addig jutottam el, hogy két újságban (Metro és Malmö Lund City) is végigböngésztem az aktuális semla-kóstolások eredményét, az íztesztet. Úgyhogy ideje felkerekednem és beszereznem egy tesztgyőztest. Bár E. nem hisz a tesztekben, én viszont igen, ebből a szempontból még hagyom magamat a tömegtájékoztatás által befolyásolni :-))

De az igazsághoz tartozik, hogy ma már túlvagyok egy isteni kladdkaka-n (ami egy súlyosan függőséget okozó csoda-csokitorta, svéd módra), úgyhogy panaszra nincs semmi okom.

Aztán mi is volt még? Pl. az egyik kedvenc - orosz - osztálytársnőm a hihetetlenül hatalmas pocakjával megjelent a tegnapi történelemórán is...amiben csak az az érdekes, hogy már a múlt hétre volt kiírva szülni. De egyelőre úgy tűnik, a lurkó jól érzi bent magát. Mohamed, az egyik srác meg is kérdezte a tanárnőtől - teljesen komolyan gondolva -, hogy ha netán megindulna a szülés az órán, kihez is kellene fordulnunk a fősulin? Nos, ezt továbbra sem tudjuk, de szerencsére (eddig) nem volt rá szükség ;)

A nap svéd szava: gravid (várandós)

Napos jeges

Tegnap délelőtt kimentünk Ribersborgra (az egyik malmöi városrész neve), ahol a tengerpart mellett két befagyott tó is van. Még a múltkori sétánkon vettük észre, hogy ezekben a mínuszos napokban sokan korcsolyáznak rajtuk. Így immár felszerelkezve visszatértünk és kiélveztük a csodás napsütést - na meg azt is, hogy (hétköznap délelőtt lévén) rajtunk kívül egyszerre csak 5-6 ember volt a kb. 60 x 400 méter felületű jégen, ami kb. 15 cm vastagságú lehetett. És bár nem tökéletesen, de láthatóan valamilyen hótoló járművel le is takarították az alkalmi koripályát.

Arról ugyan megoszlanak a vélemények, hogy mi a biztonságos jégvastagság (mint kiderült, nincs rá svéd standard). Sőt, ez Dánia-szerte is változó: egy újságcikk szerint vidéken 15 cm a minimálisan megkövetelt vastagság, amin lehet korcsolyázni, de Koppenhágában 18 cm. Na nem mintha a fővárosi lakosok kövérebbek lennének, de ott többen mennek a jégre.

A malmöi tó jegén láttunk fényvisszaverős mellényben csetlő-botló oviscsoportot, a jégen babakocsit toló anyukát, szánkót húzó szülőket és hokizó kiskamaszokat...no meg két hokiütő-maradványt a környező bokrokba behajítva ;) És egy távkorcsolyázó amatőrt (vagy profit?) a speckó, bakancsra szerelhető, hosszú orrú korcsolyával.

Mint kiderült, ez itt nagyon kedvelt sport, klubok is vannak, amikhez csatlakozni lehet. A lényeg nem a sebesség, hanem éppen hogy lehet lassan menni, közben élvezni a természetet, a kilátást...és időnként meg lehet pihenni, hogy az ember elővegye a hátizsákból a forró kávét/csokit vagy éppen a meleg áfonyalevest. Ez utóbbit készen is lehet a boltokban kapni, sőt porból is el lehet készíteni (egy nekem is figyel a konyhaszekrényemben). De találtam egy szemléletes ábrát is, amin összegyűjtötték, mi mindenre kell gondolnunk, ha hosszútávon akarunk korcsolyázni: milyen felszerelés ajánlott, hol vannak a jég gyenge pontjai - és hogyan másszunk ki, ha netán beszakadnánk!

Aki mégis egy kis sebességre vágyik, váltson vitorlára :-) Az eszköz neve kitewing. Ugyancsak korcsolyával lehet űzni, de kell hozzá némi szél is (amiből itt Malmöben nincs is hiány). Akár 90 km/h-s sebességet is el lehet vele érni, bár a finn feltalálója állítólag átlépte a 100 km/h-t is. A vitorla segítségével akár ugratni is lehet. Még nyáron is kihasználható, pl. görkorcsolyával. Élőben még nem láttam ilyet (eddig). És mielőtt elrohannánk a sportboltba, kis figyelmeztetés: a speckó felszerelés ára 7.000 koronánál kezdődik (kb. 180.000 Ft).

A nap svéd szava: skridskor (korcsolya, kiejtése - mint azt a svédtanárnőm belémverte :-) : szkrisszkur)

Környezet és tudatosság

Még a múlt hétvégén Koppenhágában jártunk, ahol valahogyan megúsztuk hóesés nélkül (miközben Malmöben oda- és visszafelé is nagy pelyhekben hullott és a buszok észlelhetően késtek). Az is szempont volt, hogy a klímakonferencia után menjünk, mert nem kívántunk az emiatt kialakult közlekedési káoszban részt venni. De az "utórezgéseket" még észleltük, lehetetlen volt nem észrevenni őket.

Például a Kastrup repteret három különböző motívumú Coca-Cola óriásplakát díszítette, mindhárom felirata "HOPENHAGEN - A Bottle of Hope" volt (az előbbi a város angol neve - Copenhagen - és a "hope" - remény szó összebarkácsolásából született, az utóbbi jelentése: "Egy üvegnyi remény"). De akármerre néztünk, a hirdetések 95%-a hasonló témát vett alapul. A cégek ezeken azt igyekeztek bemutatni, hogy ők bizony nagyon odafigyelnek a környezetre. Mint pl. a Kongens Nytorv (szó szerint a Király Új...na nem ruhája, hanem tere) egyik épületén a Ford fél háznyi lepedője. Ennek szövege szerint az új autókat manapság már vasúton szállítják, ezzel is csökkentve a környezet terhelését. Ez remek dolog, én már alig várom a Ford-tulajdonosok óriásplakátját, akik majd büszkén hirdetik, hogy eladták (vagy még inkább: leadták) a járgányt és helyette éves vonatbérletet vettek...

Értékeltem a merészebb reklámokat is, persze az egyik ilyen a Greenpeace plakátja volt. A képen Kevin Rudd (Ausztrália miniszterelnöke) 2020-asra öregített arccal a következőket mondja: "Sajnálom. Megállíthattuk volna a katasztrofális klímaváltozást...nem tettük."

Az egyik félreesőbb téren találtunk egy ezüst színű lakókocsit is "Brad Pitt megmenti a Földet Koppenhágában" felirattal (mellette - talán véletlen, de - egy betört képcsőjű tévével). Viccre gyanakodtunk, de nem: az alkotóknak tényleg az a céljuk, hogy Brad Pitt legyen a főszereplője egy ilyen című és témájú hollywoodi szuperprodukciónak. Már ha tényleg jól értem a dán szöveget... Szurkolok, hogy összejöjjön az a film!

Aztán városszerte jópár műanyag földgömböt is kiállítottak - a Kongens Nytorvon egy egész csapatnyit -, amiket előzőleg művészek dolgoztak meg: befestették, mintákat ragasztottak rájuk vagy éppen mozaikolták őket. Volt, amelyik rádöbbentett és elgondolkoztatott, volt vicces (pl. egy rózsaszín malaccá alakított példány) és volt olyan, amelyik egyszerűen "csak" szép lett.

És amiért valójában átmentünk, az a Kongens Nytorvon még 2009. december 27-ig látható csodaszép fotókiállítás, aminek a címe: "100 Steder at huske før de forsvinder" azaz "100 hely amire emlékezzünk, mielőtt eltűnnek". A képeket az interneten is meg lehet nézni, a térképen megjelenő pontokra kattintva (majd még egyszer a képre kattintva, nagyobb méretben is). Erről nem is írok többet, egy kép többet ér ezer szónál... Mindenesetre magyar vonatkozású kép is szerepel, mégpedig a láthatóan sekély vizű Balatonról.

De nemcsak ez az egy kiállítás volt/van a főtéren, ugyanitt megtekinthető a Hard Rain című megrázó fotóprojekt. Ez bolygónk lakóinak megrázó hétköznapjairól szól, akik már ma a bőrükön érzik, hogy mit jelent egy megváltozott világban élni. A vízparton pompázó Fekete Gyémánt (Den Sorte Diamant) könyvtárban pedig egy nemzetközi karikatúrakiállítást néztünk meg, szintén a COP15 jegyében.

Akit további képek is érdekelnek, a Koppenhágában készült fotóim megtalálhatóak itt.

A nap svéd szava: klimatmöte (klímakonferencia)

COP15

...avagy a 15. ENSZ Klímaváltozási Konferencia kezdődött el ma itt a szomszédban, Koppenhágában. A 192 országból érkezett küldöttek a globális felmelegedésért felelős üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséről tárgyalnak. A konferencia zárónapján, december 18-án száz ország állam- és kormányfői - köztük Barack Obama is - gyűlnek össze a dán fővárosban, hogy bejelentsék a tárgyalások eredményeit, és elfogadjanak egy politikai megállapodást a cselekvési tervekről és a nemzetek vállalásairól.

Ugyanakkor "a klímakonferenciára várt legalább 15 ezer résztvevő becslések szerint 40.500 tonna szén-dioxidot termel majd, éppen ezért a szervezők környezetkímélő módszerek alkalmazására, köztük csapvíz fogyasztására és kerékpáros közlekedésre kérik a dán fővárosba látogatókat.

[...]

A legtöbb résztvevő repülővel érkezett. A csúcstalálkozó idején az Independent szerint 1200 limuzin járja majd a dán főváros utcáit, miközben 110 állam- és kormányfő a Föld megmentéséről tárgyal. A méretes járműveket több száz kilométerről hozták el a prominenseknek, Franciaország például múlt héten rendelt plusz 42 limuzint, ahogy nőtt delegáció tagjainak száma. A limuzinok közül mindössze öt hibrid, a többi dízel vagy benzinnel működik. A koppenhágai nemzetközi repülőtéren a konferencia idején a megszokottnál 140-nel több magángépet fogadnak."

(Forrás: Index)

A hivatalos COP15 weboldalon ugyanakkor nagyon aranyos pingvinek figyelnek és üzenetet lehet küldeni a konferencia résztvevőinek. Kérdés, hogy győzik-e olvasni?...

Én a magam részéről nem várok csodákat. Egyrészt tapasztalatból tudom, hogy egy 10 fős értekezleten is nehéz közös nevezőre jutni...itt pedig 15.000 emberről beszélünk. Na jó, "csak" 192 országról :-) A másik dolog, ami szkeptikussá tesz, az Bjørn Lomborg (szintén dán szerző) könyve, amit tavaly olvastam, a címe: Cool it - Hidegvér! Íme egy kis kivonat a recenziókból, interjúkból (amikbe beleololvasva sok minden megérthető):

"Lomborg rendkívül merész nézettel áll elő e könyvében. Amit javasol, az még eretnekségnek is szélsőséges: miközben ma a világ fontos fórumain a harci dobok a globális felmelegedésről, és annak fő okozójaként az üvegházhatásról dübörögnek, s annak megfékezését követelik elengedhetetlen, sürgető teendőnkként, ő azt állítja, hogy van ennél sokkal fontosabb dolgunk is - olyan más feladataink a globális környezetgazdálkodásban, amelyek révén a felhasználható erőforrásainkkal sokkal többet tehetünk az emberiség jólétéért.

[...]

Emeljük ezért ki, hogy ő nagyon is tekintélyes szakembere a témájának. A Time Magazin 2004-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta; 2008-ban a Guardian azon 50 ember közé sorolta, akik megmenthetik a bolygónkat.

[...]

Lomborg nagyon világosan rámutat az előttünk álló legfontosabb feladatra: a végső cél nem önmagában az üvegházhatású gázok kibocsátásának, vagy a globális felmelegedésnek a csökkentése, hanem az életszínvonal és a környezet javítása, hogy élhető bolygót hagyjunk a gyerekeinkre.

Felmerül, hogy ha mindez ennyire világos, logikus, célravezető, vajon miért nem követi a világ gyorsan és egyöntetűen a józan ész általa is hangoztatott szavát. Erről egy keserű fejezetcím - Az alternatív lehetőségekről tudomást sem vesznek - után a következőket olvashatjuk: Sok szerző és politikus arra használja fel a globális felmelegedést, hogy eltávolodhasson a fárasztó politikai csatározásoktól, és az emberiségért aggódó államférfi szerepében tetszeleghessen.

Ezek a sürgető problémák jól felhasználhatók szavazatszerzésre, s ami talán a legfontosabb, a meghozott látványos döntések tényleges költségeit majd csak később kell kifizetni - mondjuk a következő politikusgenerációnak."

A nap svéd szava: växthusgaser (üvegházhatású gázok)

Mozgalmas napok

Tegnap elmaradt a svédórám (ami azt illeti, most már nem is lesz több Strängnäs-ben, ami azért kár), így váratlanul nyertem egy napot, amit Stockholmban töltöttem. Sétáltam a belvárosban, majd végre alaposabban is szétnéztem az izgalmas Kulturhuset-ben, aminek csak igen szegényes fordítása lenne az, hogy "kultúrház". Ugyanis többek között van benne városi színház, képregény(!)könyvtár és gyerekkönyvtár - mókásan néznek ki a bejáratához felsorakozott babakocsik -, kiállítótermek, valamint kávézó/étterem, ahol megebédeltem. Ja, és egy ajándékbolt is, ahol ha szükség van rá, napelemes töltővel tölthetjük a mobiltelefonunkat (ingyen). De már csak maga a képregénykönyvtár (Serieteket) is külön bejegyzést érdemelne, ahol pl. zenét (és filmet is) lehet hallgatni ill. kölcsönözni. Szóval látható, hogy nehezen szabadultam...

Különben újabb hostelt teszteltem és ismét teljesen elégedett voltam: a City Hostel jó helyen van (sétatávolságra a főpályaudvartól), szépen meg van csinálva és nagyon tiszta. Lehet hogy még visszatérek (vagy visszatérünk)...

Ma du. pedig megérkezett anyu a koppenhágai reptérre, ezután mászkáltunk egyet a dán fővárosban, a Kongens Nytorv-on (=a király új...tere) találtunk egy remek köztéri fotókiállítást a Földről. És ettünk egy kiadósat a RizRaz-ban. Majd esti fényeket néztünk.

A nap svéd szava : thebirkes (egy nagyon finom dán süti neve, ami egyébként lehelletkönnyű levelestésztából készül)

Az én városom :-)

Talán az is érdekes lehet, hogy szombaton mit is csináltunk hármasban a városban (egy budapesti pár + én). Kb. egy héttel korábban kezdtem el levelezni velük, amikor megkérdezték, hogy milyen látnivalókat ajánlok nekik Malmöben és Koppenhágában, ugyanis csak két napra érkeznek...ami azért elég húzós, főleg ha Dániába is át akar ruccanni az ember. De igazából Malmöre sem nagyon elég ennyi idő. Aztán tisztáztuk, hogy Koppenhágába csak egy vacsorára ugranának át és egy rövidke bolyongásra, még pénteken este - ezt is tették -, aztán az egész szombat Malmöé lehet.

Végülis abban maradtunk, hogy szombaton délután megmutatom nekik a Västra Hamnen-t (ejtsd: vesztra hamnen; szó szerint: nyugati kikötő, egyébként pedig egy designházakból álló elegáns lakónegyed közvetlenül a tengerparton...írok majd még róla). És ha már ott voltunk, persze megnéztük a Turning Torso-t és a zenélő dombot is (aminek igazán adhatnának már nevet). Sőt, még egy zenélő dombot is felfedeztünk, ahol éppen a Guns N' Roses volt műsoron! Na jó, bevallom, hogy a zene a Zoli mobiltelefonjából jött, de ötletnek azért eredeti, nem?

Kipróbálásra került az Arany Vécéülőke-díjjal jutalmazott tengerparti mellékhelyiség is, amely ismét bizonyította erényeit ;) A tengerparti szeles séta után pedig mindannyiunknak jólesett egy café latte az Espresso House-ban, egy kis muffinnal gazdagítva. Majd folytattuk a városnézést a Slottsparken (ejtsd: szloccparken; kastélypark) felé véve az irányt, ahol a szélmalom előtt Zoliról készült egy remekbe szabott fotó, amin ugyan épp a szélmalomból látszik a legkevesebb :-)

A Malmöhus Slott-ba (ejtsd: malmőhűsz szlott; szó szerint: Malmöház kastély) is bekukkantottunk, a szuper ajándékbolt erősen gondolkodásba ejtette Krisztáékat, hogy vajon az otthonmaradt egyéves csemete kapjon-e valami design-játékot, pl. egy zsinóron húzható fahangyát, aminek a hátán egészen frappáns módon egy ovális fagolyó görög (gondolom, mákszem vagy ilyesmi akar lenni). Egész jól elvoltunk a sok izgalmas bigyóval, mint nagy gyerekek a játékboltban...a kastély előtt pár szép(ia) fotó is készült, kissé próbára téve Zoli - amúgy végtelen - türelmét.

Továbbhaladva a Gamla Väster (ejtsd: gamla veszter; Nyugati óváros) utcáin kavarogtunk egy picit, kibukkanva a Lilla Torg-on (ejtsd: lilla torj; Kis tér), ahol betértünk a Hedmanska gården-be (ejtsd: hédmanska górden; Hedmanska udvar), ahol a kedvenc múzeumom, a Form/Design Center található. Érdemes betervezni egy malmöi látogatásnál, mert mindig érdekes kiállítások vannak és érdekes képet kaphatunk a híres skandináv formatervezésről. "Mellesleg" pedig kicsit pihentetni lehet a városnézéstől megfáradt lábakat a kávézóban, design és lakberendezési újságokat lapozgatva (mi is pontosan ezt tettük).

Aztán a Gustav Adolfs torg-on (ejtsd: gusztáv adolfsz torj; G. A. tér) átvágva becéloztuk az egyik legötletesebb üzletet, a Designtorget-et (ejtsd: dizájntorjet; Design tér). Ez külön bejegyzést igényel, így most csak annyit jegyeznék meg, hogy Krisztáék hosszas vívódás után egy fekete cumi mellett tették le a voksukat. Igazán remélem, hogy az utód értékelte ezt a tettet, bár a szülők bevallása szerint a fő cél az, hogy lehessen vele villogni a Szent István parkban :-))

A Triangeln bevásárlóközpont közelébe érve bementünk egy thai étterembe az éhségünket csillapítani. Itt Zoli a legcsípősebb fogást még jókora adag chiliszósszal tetézte, ez - nem meglepő módon - vadul lángoló nyálkahártyát eredményezett... Majd jött a szükséges csokivásárlás a Hemköp-ben (ejtsd: hemsöp; ez az egyik szupermarketlánc neve) és eljutottunk a bevásárlós részhez, vagyis bementünk a Triangeln-be. Itt némi válogatás és minimális vásárlás után jött a hidegzuhany, ugyanis szombat lévén 5-kor lehúzták a rolót az összes boltban. A felkészületlen idegenvezető - azaz én - kapott is hideget és meleget is, persze.

Ezután Zoliék visszavonultak a szállodájukba egy kis pihenésre, hogy estefelé újult erővel vegyék be a Lilla Torg egyik éttermét, úgy hallottam, az is jól sikerült... Szóval röviden ez volt a múlt szombat története, kb. de. 10 és du. 6 óra között :-)

A nap svéd szava: toapapper (WC-papír) :-)

Szétcsúszás

A vendégeink kívánsága volt, hogy menjünk vidámparkba, így kerültünk húsvéthétfőn Koppenhágában a Tivoliba. És ha már ott vagyunk, akkor próbáljunk is ki minél több dolgot, gondoltuk (legutóbb - még karácsony előtt, ha jól emlékszem - csak bementünk és a fényeket néztük, mert nagyon látványos volt, tényleg).

Szóval felszálltunk egy hullámvasútra, ami jó kezdet volt, némi sikítozással (én élveztem). Aztán egy szellemvasút-félére neveztünk be, ami szerencsére szintén nem volt túl rémes. Aztán a barátném rábeszélt az óriás körhintára, ami lentről szép is volt, csak nagyon magasnak tűnt. (Most olvasom: ez a világ legmagasabb körhintája, 80 méter magas.) Úgy hittem, szép kilátás lesz fentről. No igen, ha az ember nem az életéért küzdene, akkor ez igaz is lenne, csakhogy az a körhinta - mint megtapasztaltam - iszonyat sebességgel forog. (Ismét csak most olvasom: 70 km/h körül van a sebessége, és mindez egy 16 méter átmérőjű körön...némi fantáziával el lehet képzelni.) Márpedig így a "nézelődés" teljesen lehetetlenné válik. Becsukott szemmel talán picit jobban elviselhető, de az elszédülés - és némi halálfélelem - garantált. Én legalábbis nem ülnék fel még egyszer. Ja igen, felszállás előtt a mobilokat és fényképezőgépeket egy rekeszben el kell helyezni a "szárazföldön", de szerintem jópár dolog így is lehull időnként a magasból...

Majd - visszatérve a földre - dodzsemeztünk egyet és - legalábbis mi ketten - határozottan ellenálltunk a vadabb (=fejjel lefelé átfordulós) hullámvasútnak, a fémvázas Démonnak. Végül egy másik ketyerébe - a Monszun nevűbe - ültünk bele, ami szintén szelídebbnek tűnt kívülről, viszont annál alattomosabb volt belülről: addig forgatott előre-hátra, amíg teljesen szét nem szédültünk. (Ha csak rágondolok is előjön a szédülésem, na.) Ez volt az utolsó csepp a pohárban, ettől kezdve már nem nagyon bírtunk egyéb szerkezetre ránézni sem (az igazat megvallva: négyünkből ketten kerültünk ilyen állapotba).

Egyébként a Tivoli mint park is tökéletesen élvezhető, bár kicsit túlzásba vitték a tervezését a mindenféle egzotikus épülettel. Virágból pedig kb. több milliónyi lehet elültetve, tényleg minden létező helyen virágok pompáznak. A tóban pedig ottjártunkkor icipici pelyhes vadkacsák úsztak, akik szerencsére mit sem sejtenek a felettük zajló mesterséges szórakoztatásról...

A Wikipédia szerint a Tivoli alapítója, Georg Carstensen (1812-1857) azzal a meggyőző érvvel kapott engedélyt a park létrehozására a királytól, hogy "ha az emberek jól szórakoznak, akkor nem gondolkodnak a politikáról". Biztos van benne valami, na de ki az, aki olyan gyakran megy vidámparkba, hogy közben gondolkodni sem marad ideje? :-)

A nap svéd - és dán - szava: årskort (éves bérlet...pl. a Tivoliba, de a vonatbérletemet is így hívják)