Hol a boldogság mostanában?...

Hát, ha országszinten vesszük az emberek boldogságát, Svédország - illetve a svéd lakosság - eléggé az élvonalban van: az ENSZ idei tanulmánya alapján (World Happiness Report). A New York-i Columbia Egyetem kutatói által készített jelentés - amely 2010-2012 közötti adatokat vett alapul - az egyes országok boldogságindexének megállapításakor többek között olyan változókat vesz figyelembe, mint a várható élettartam, a korrupció érzékelt jelenléte, a közbiztonság, az életút megválasztásának szabadsága, a szociális ellátórendszerek hatékonysága vagy a munkanélküliségi ráta.

Íme a top 10-es lista:

1. Dánia
2. Norvégia
3. Svájc
4. Hollandia
5. Svédország
6. Kanada
7. Finnország
8. Ausztria
9. Izland
10. Ausztrália

Látható, hogy öt észak-európai ország is bekerült az első tízbe (Dániával az élen), vagyis az összes skandináv ország és távoli rokonaink, a finnek is. Vajon miért pont ők? Egyes magyarázatok szerint az északi országokban nagyjából hasonló szinten fejlett a demokrácia és fontos, hogy viszonylag kicsi a jövedelmek közötti különbség. Aztán jó a szociális háló is és - az előzőeknek köszönhetően - az emberek viszonylag nagy befolyással vannak a saját sorsuk alakulására.

Ugyanakkor persze sokan vitatják, hogy mérvadó lenne ez az eredmény, pl. svédektől olvastam egy fórumban, hogy irreális ez a helyezés és inkább affélét jelez, hogy a svédek azt hiszik, ez minden világok legjobbika. De én inkább hajlok az első magyarázatra :-)

Nekem még az is érdekes, hogy csak egyetlen melegebb éghajlatú ország (Ausztrália) szerepel a 10-es listán. Persze ez valószínűleg csak magyar szemmel nézve furcsa, hiszen nem az volt a szempont, hogy egy átlag magyar - saját megítélése szerint! - hol tudna boldogan élni, ha bármit választhatna...

Néhány további helyezett, a teljesség igénye nélkül:

17. USA
18. Írország
22. Nagy-Britannia
25. Franciaország
26. Németország
39. Csehország
45. Olaszország
46. Szlovákia
51. Lengyelország
57. Kazahsztán
62. Albánia
68. Oroszország

 És a középmezőny alattiakból néhány:

70. Görögország
82. Nigéria
85. Portugália
90. Románia
93. Kína
96. Dél-Afrika
105. Irak
106. Szerbia
110. Magyarország
111. India
130. Egyiptom
143. Afganisztán
144. Bulgária

...ez pedig a lista legvége - mondhatni a legboldogtalanabb népek:

151. Tanzánia
152. Ruanda
153. Burundi
154. Közép-Afrikai Köztársaság
155. Benin
156. Togo

A teljes "boldogságlista" megtekinthető itt (angolul).


A nap svéd szava: lycklig (boldog)

Fogyatékosságok - itt és ott (1. rész)

Nem is gondoltam, hogy ez pont most, pont itt fog előjönni, de olyan komment érkezett az előző témához kapcsolódóan, ami - úgy érzem - válaszért kiált. Ez volt az:

"Azonban rögtön meg is jegyzem, hogy a mezítlábas dolog kapcsolatban lehet a sok tolókocsis svéddel. Na, azért kis túlzás, de tényleg sok tolókocsis svédet látni az utcákon."

Ezen a magyarázaton - bevallom - eléggé meghökkentem, de hasonló véleményt már több helyen is olvastam / hallottam Magyarországon élő és idelátogató magyaroktól. Úgy érzem, az a minimum, hogy próbálom oszlatni a ködöt és az információhiányból adódó félreértéseket. És nemcsak Svédországról van szó: az alábbi sorokat valaki a Határátkelő blogon "követte el":

"Mivel Svájc a II. világháborúig meglehetősen zárt ország volt, ezért bizony a belterjesség itt igencsak jelen volt. Ebből kifolyólag elég sok a sérült ember. Nem értek a genetikához, de biztosan kell pár generáció, mire letisztul a vér. Ezért (is) kezdték beengedni a külföldieket anno."

Ráadásul ez az illető már pár éve Svájcban lakik és úgy érzi, ismeri annyira az országot, hogy tudását megossza másokkal is. A rengeteg kommentelőből csak egy volt, aki helyreigazította ezt az enyhén szólva érdekes gondolatmenetet. Az ilyen elméletek háttere az lehet, hogy a számunkra új környezetben észlelt, furcsának tűnő jelenségeknek nem ismerjük a valódi okát, de nem vesszük a fáradságot, hogy utánajárjunk, inkább gyártunk egy teóriát, ami hihető. És nem feltétlenül rosszindulatról van szó, csupán van, amikor így működünk.

Szóval tisztázzuk: jellemzően senki nem kerül kerekesszékbe attól, hogy mezítláb jár (és netán belelép valamibe...). A kerekesszékbe kényszerülésnek sok oka lehet: súlyos mozgásszervi betegségek (pl. izomsorvadás, sclerosis multiplex), súlyosabb vagy könnyebb balesetek (pl. gerincsérülés, egyéb sérülések). A belterjesség többmilliós országokban szintén viccesen hangzik, mint maga az egész "vértisztulós" elmélet is. Erről ennyit.

De akkor vajon miért van érzékelhetően több kerekesszékes (vagyis mozgássérült), mint mondjuk Magyarországon?...

A válasz: Egyáltalán nincsenek többen, ha az arányukat nézzük. Viszont a helyi körülmények mások. Egyrészt Svédország gyakorlatilag minden szeglete akadálymentesített. Az itteni kerekesszékes embereknek természetes, hogy ők is önállóan ki tudnak jutni az utcára, ott közlekedni tudnak, tömegközlekedéssel is, be tudnak menni bármelyik üzletbe, hivatalba, munkahelyre, stb. Sőt, még a világvégi erdei pihenőben is van profin felszerelt mozgássérült WC. Így sokkal teljesebb életet tudnak élni - amihez alapvető joguk is van (ezt természetesen törvény is biztosítja). Mivel ezáltal ők is teljes értékű állampolgárként vannak kezelve - mert azok is! -, az emberi tartásuk is más. Nem kell "bujdokolniuk". És mivel a többi embernek is természetes, hogy ők is "léteznek", az egész helyzet sokkal természetesebb. Egy szituáció, amit olvastam, egy másik weboldalon:

"Egy ismerősöm mesélte: Svédországban jártában-keltében elég tanácstalannak tűnhetett, erre odagurult hozzá egy tolószékes illető, és megkérdezte, hogy segíthet-e?!"

Furcsa dolog-e, hogy egy mozgássérült segít nekünk? Megváltoztatja ez valamiben a világnézetünket? Remélem, legalább elgondolkodtat... Egyébként a magyar "tolószék" kifejezés teljes passzivitást sugall, a "kerekesszék" jobban hangzik. Hasonló a gond a "fogyatékos" és "rokkant" kifejezésekkel, amik nagyon negatív kicsengésűek, a svédben nem is így hívják a különféle szempontból - fizikai és / vagy mentális okokból - segítségre szoruló embereket, hanem "funkciójukban akadályozottnak" (funktionshindrad). Lehet ezt jelentéktelen árnyalatnak nevezni, de szerintem tényleg fontos, hogy valójában mit sugall egy szó.

Kezdjük egy kicsit máshonnan. Saját tapasztalat: Budapesten felnőttkorában mozgássérültté vált ismerősömnek a) új lakást kellett vennie, mert a liftbe nem fért be a kerekesszék, b) autót kellett vennie + speciálisan átalakíttatnia (különben nem jutott volna el sehová, tömegközlekedés a magyar viszonyok miatt kilőve), c) saját költségen márkás kerekesszéket kellett vennie, támogatás nélkül (az "alaptól" ugyanis szétment a háta), d) a legtöbb közös program szervezése külön kaland volt, még akkor is, ha elméletileg akadálymentes volt a mozi vagy múzeum (pl. ha nem a legelső sorban akartunk ülni, felrángathattuk a kerekesszékkel együtt a lépcsőkön), és ráadásul e) nem egyszer, nem kétszer tapasztalta, hogy a mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyet illetéktelenek foglalták el (egy példa a sajtóból), stb. Ha valakinek nincs meg az anyagi háttere - márpedig mozgássérültként nem kapkodnak az emberért a munkaadók -, akkor marad a rokkantnyugdíj, az anyagi nélkülözés és az állandó otthonülés - sajnos :-( Ami könnyen depresszióhoz is vezet. Nos, ezért látunk kevés kerekesszékest Magyarországon. Ezzel van a gond alapvetően - de lehet cáfolni nyugodtan, ha túloztam volna.

Találtam egy friss interjút egy szakértővel a MEOSZ oldaláról (a teljes szöveg a weboldalon), a magyar akadálymentesség témájában. Picit hosszú, de abszolút idevág és szerintem az empátiás készségünket is fejleszti - az enyémet mindenképpen -, kiemelések tőlem:

"Milyen ügyet tud elintézni egy mozgássérült ember, vagy más sérült ember?

Az akadálymentességet nem szabad a mozgássérült emberekre, de még csak a sérült emberekre sem leszűkíteni. Ha bővebben merítünk élete bizonyos szakaszaiban mindenkinek akadálymentes épített környezetre van szüksége. Gondoljunk a babakocsira vagy a lépcsőzni már nem tudó, nem túl jól látó, halló, lassabban gondolkodó nagyszülőkre. Akadálymentességre mindenkinek szükséges van. Ha a hivatal akadálymentes a sérült ember is bármit el tud intézni, ha nem az, akkor semmit, vagy csak külső segítséggel, ami ellentmond az alkotmányban rögzített egyenlő bánásmód és önrendelkező élet szemléletével.

Mit érez egy felnőtt ember, akit – szerintem – nem tekintenek egyenrangúnak azzal, hogy ilyen helyzetbe hozzák? El lehet fogadni ezt az állapotot?

A felelősségteljesen gondolkodó sérült ember tudja, hogy másnak is, mindenkinek megvan a maga baja, és mindenkinek a sajátja a legkomolyabb, de ez a tudat őt nem vigasztalja meg. Amíg sérült emberként olyan helyzetbe hozzák, hogy nem tud elmenni a szülészetre, az óvodába, az iskolába, a színházba, a gyógyfürdőbe, a bankba, az egyetemre, a sportpályára, az uszodába, a parkolóba, a szerettei és barátai lakásába, a temetőbe, a ravatalozóba.

Hány közintézmény felel meg a törvényi előírásnak, ez az összesnek hány százaléka?

Az akadálymentesítés nagyon lassan halad. Ennek okai legfőképpen a fejekben, a Közép-Kelet Európai mentalitásban keresendő. Amíg a sérült emberek jogai csak papíron, a való életben nem érvényesülnek, addig nem lesz akadálymentesség sem. Ez a folyamat nagyon lassan halad. Mostanában szinte észlelhetetlen lassúsággal. Különböző szemszögből készült felmérések és becslések alapján jelen pillanatban a közintézmények 10-25 %-a akadálymentes. Ha komplex, azaz nemcsak fizikai akadálymentességről beszélünk, ez a szám feleződik.

Azzal, hogy most eltörölte a kormány az akadálymentesítés határidejét, mire számíthatnak az érintettek?

A folyamatosan kitolt, majd meghosszabbított határidők legalább ténykedésre, pályázásra sarkallták az empatikus vezetőket és Damoklész kardjaként függtek mindenki más feje fölött. Akadálymentesség szempontjából mindig az állam és a mindenkori kormány volt az, amely folyamatos törvénysértő és halasztó magatartást tanúsított az elmúlt 23 évben. Az akadálymentesítés határidejének megszüntetésének egyik konkrét következménye, hogy azokból a nagy EU-s pályázatokból, ahol eddig kötelező volt, azon nyomban kikerült az akadálymentesítés, mint projektelem. Az állandóan csődközelben létező önkormányzatok nem akarnak és nem is tudnak saját forrásból komolyabb összegeket akadálymentesítésre fordítani. Ez az intézkedés megásta az amúgy is aggastyánkori végelgyengüléstől szenvedő akadálymentesítési folyamat sírját."

Szóval ez a magyarországi helyzet ma, 2013-ban. No comment... Sajnos mi meg úgy nőttünk fel, ahhoz szoktunk hozzá, hogy az a furcsa, hogy kerekesszékes emberekkel találkozzunk az utcán vagy bárhol. Olyan emberekkel, akik ugyanolyanok, mint mi - ráadásul életünk folyamán mi is kerülhetünk a helyzetükbe, ideiglenesen vagy tartósan is.

Visszatérve a svéd viszonyokra, az akadálymentes környezet a rendszer egyik eleme csupán. A többi összetevő ugyanolyan fontos. Ezekről is szó lesz a következő bejegyzésben.

(A fotón Victoria koronahercegnő, a svéd trónörökös egy göteborgi sportcsarnok avatásán (2007), amelyet mozgássérülteknek és más fogyatékos fiataloknak építettek. A kerekesszéket csak kipróbálja.)

A nap svéd szava: rullstol (kerekesszék)

Eközben...

• ...megjelent a legfrissebb hivatalos lista arról, hogy - a jelenlegi adatok alapján - mely szakmák művelőinek lesz a legkönnyebb állást kapniuk az elkövetkezendő években.
  
  Mivel a blogot sokan olvassák olyanok, akik a Svédországba kiköltözésben érdekeltek, ez hasznos infó lehet számukra. Íme a legkeresettebbek:
  
  
  • főiskolához kötött számítástechnikai szakmák
  • bányamérnökök és -technikusok
  • orvosok (ez mindig a lista élén van)
  • szakácsok
  • építész- és létesítménymérnökök
  • teherautószerelők
  • specializálódott diplomás nővérek
  • katonák
   
• Ezzel szemben a következő végzettséggel munkát keresők nagy konkurrenciára és hosszas keresésre számíthatnak:
  
  
  • matrózok
  • újságírók
  • gyermekgondozók
  • gondnokok
  • adminisztrátorok és titkárnők
  • fotósok
  • beteggondozók
  • informátorok (kommunikátorok)
  • raktárosok
  • üzletkötők
  
  
• Egy nagy sajtóvisszhangot kapott hír az elmúlt hetekből: Ingvar Kamprad (87), az IKEA alapítója, egyben a világ 4. leggazdagabb embere úgy döntött, 40 év külföldi lét után ősszel visszaköltözik Svédországba. Már jóideje Svájcban lakik (korábban Dániában is élt), a hazaköltözés okaként azt jelölte meg, hogy a felesége halála után közelebb szeretne lenni a családjához és a barátaihoz. Ezzel visszatér a gyökereihez, az Älmhult melletti birtokán fog élni (anno Älmhult-ben alapította az IKEA-t is, ez Småland megyében van).
   

• Aztán: a norvégok utcai plakátokon kampányolnak "az igazi lazac" mellett, amit Norvégiában tenyésztenek és ezentúl Svédországban is laks-nak írnak - ellentétben a svédül írt lax-szal. Így a vásárlók és leendő vásárlók egyértelműen láthatják már a névből, hogy a hal Norvégiából érkezett. (A poén ebben csak az, hogy a Svédországba importált lazac 98%-a Norvégiából jön...szóval enélkül a nagy kampány nélkül is szinte csak azt lehet kapni, én sem láttam még másfélét.)
  
  
• Ugyanakkor arról is lehetett olvasni, hogy több vásárlóban felmerült, hogy nem is svéd eredetű földiepret vettek az szezonális utcai eperárusokról (a papírdobozon szereplő jelölés ellenére). A gyanús mintákat alapos vegyelemzésnek vetették alá egy németországi speciális laboratóriumban. Ez nem csak a nemzeti érzület miatt fontos :-), hanem mert a hazai eper édesebb (állítólag). De idén eddig mindegyik alkalommal az lett az eredmény, hogy az eper valóban svéd földön termett.
  
  A korábbi években voltak visszaélések, mert a svéd földiepret drágábban el lehet adni. Viszont idén jó a termés és drága a külföldről származó eper, így nem éri meg trükközni. Legalábbis addig, amíg még szezonja van itt is. Aztán augusztusban kiderül, hogy lesznek-e "álsvéd" eprek.
  


• Egy július 8-i hír: a reggeli órákban az Öresund-hídon - amely kizárólag gépjárműforgalmat bonyolít (plusz az alsó szinten a vonatok közlekednek) - egy biciklisre lettek figyelmesek az autósok, több telefonhívás is befutott a rendőrségre. Az illető nemcsak a saját, de az autósok életét is veszélyeztette azzal, hogy a hídon haladt, mégpedig nem is lassan: 35 km/h sebességgel.
  
  A bringás nem svéd vagy dán volt, az újságcikk jellemzése szerint "a kontinensről érkezett" (még egy bizonyíték a "kontinens-jelenségre"), és már épp a dán oldalon kezdődő alagúthoz ért, amikor a rendőrök elcsípték. Olyan jófejek voltak, hogy az utolsó szakaszon ők transzportálták át Koppenhágába (de a rendőrség szóvivője nyomatékosan kijelentette, hogy ilyesmire azért ne számítson senki a jövőben).

A nap svéd szava: jordgubb (eper)

Esélyes-e ByeAlex Malmöben?...

Beindult az Eurovíziós hét, szuper hangulat van a belvárosban (egyelőre lekopogom, minden oké, a tömeg kezelhető szinten van). Viszont egy magyarországi ismerősömtől ma délután az alábbi mailt + linket kaptam:

>>>>>>>>
Ajjjaj... Malmöi bloggerek röhögnek ByeAlexen 
Lehet, hogy ismét rossz lesz az Eurovízión magyarnak lenni? Valóban elég nyugis, "drogos" a dal, a szöveg az erőssége, amit nem fognak érteni, a döntő csoda lenne.
<<<<<<<<

Nem vagyok a téma szakértője - a magyar dalt eddig csak egyszer hallottam -, de most bizseregni kezdtek az ujjaim, rákerestem, mit ír a svéd média a Kedvesem c. számról. Valahogy nem éreztem elég autentikusnak, hogy állítólagos "malmöi bloggerek" - összesen kettő, a cikk szerint, egyikről sem hallottam még - leszólják a magyar nevezőt (plusz itt vagyok én is, mint malmöi blogger, ugyebár, kikérem magamnak, akárhogy is). Érdekes módon nem igazán találtam negatív kritikákat - nahát, kedves híroldal -, viszont egy nagyon érdekes hírre bukkantam, a "tudomány" kategórián belül. Természetesen brit tudósok, ezúttal azt vizsgálták meg, melyik dal potenciális sláger. Számítógépes módszert dolgoztak ki, ami egész megbízhatóan kiadja, hogy egy adott szám sikergyanús-e. Pl. a tavalyi győztes Euphoria-t magasan ilyennek hozta ki (a korábbi összes döntős dalhoz képest is!). Ellentétben az ABBA eurovíziógyőztes Waterloo-ját, ami alacsony pontot kapott, de ez a kutatók szerint teljesen rendben van, hiszen ez egy régi dal és ma már nem biztos, hogy sláger lehetne.

Az igazán meglepő azonban az, hogy ezt a programot "ráeresztették" az idei indulók dalaira. A legmagasabb értékeket - és most nem viccelek! - a Kedvesem kapta. Ezt követi San Marino versenydala, majd a harmadik helyen Svédország és Izland osztozik. Az utolsó helyen 4 ország található: Norvégia, Azerbajdzsán, Ausztria és Svájc. Természetesen csak a számítógépes program szerint :-) Persze még ha igaza is van, az Eurovíziós Dalfesztivál nagy részben szimpátiaszavazás...az egyik újság eurovíziós melléklete mindegyik országnál azt is feltüntette, melyik országtól szokta kapni a legtöbb szavazatot. Érdekes ezeket látni. Pl. nem meglepő, hogy a görögök a ciprusiakra szavaznak (és viszont), vagy a skandináv országok egymást támogatják, de azt nem találtam volna ki, hogy San Marino-ra Albániából jön a legtöbb szavazat, vagy hogy a hollandokra leginkább az izraeliek szavaznak. Egyébként ránk, magyarokra főleg a lengyelek - éljen a lengyel-magyar barátság :-)

Visszatérve ByeAlex-re, némely internetes - magyar! - kommenteket olvasva úgy tűnik, nagyon megosztó személyiség (az is elég irritáló sokak szemében, hogy totál amatőrként kijutott), szerintem épp ezért a versenydalról is sokan tudni vélik, hogy nem jó, esélytelen, stb., csak hogy a szalonképesebb jelzőket említsem.

Namármost, úgy alakult, hogy ma késő délután éppen jókor voltam jó helyen - még csak nem is tudtam előre, hogy van ilyen program -, és láttam ByeAlex-et élőben fellépni a belvárosban, a nyilvános Eurovision Village színpadán. Pontosabban először a bolgár énekes lány és zenekara forrósította a mára lehűlt levegőt (alig lehetett őket letuszkolni a színpadról...), majd ezután következett mindenféle faxni nélkül a Csókolom és a Kedvesem. ByeAlex láthatóan nem izgulta magát halálra :-)

Igyekeztem közben elfogulatlanul figyelni a közönséget (nem volt könnyű), és egyértelműen az a benyomásom támadt, hogy nagy siker volt a versenydal. Már a szám kezdetétől tapsoltak az emberek, dobolták a ritmust a lábukkal. Nagyon jó hangulat lett, tényleg. Az utolsó versszakot svédül énekelte (bár tudtommal a versenyen ezt nem teheti meg), ez különösen bejött a svédeknek, nem messze is állt tőlem egy pasas és nagyon örült, amikor rájött, hogy érti a szöveget :-) De egyértelműen az volt a benyomásom, hogy nem a szöveg volt a lényeg, hanem a dallam és a ritmus. Szóval ha valaki kíváncsi a véleményemre, az itteni publikumnak igenis bejön a Kedvesem... Mellesleg nekem is, bár tudom, hogy ízlések és pofonok.

Utána, már itthon megtaláltam egy interjúját, ahol ezeket nyilatkozta (számomra szimpatikus módon):

Szerinted értékes egyáltalán az Eurovíziós Dalfesztivál?
Ezt a svéd tévés stáb fogalmazta meg a legjobban: nekik arról szól az Eurovízió, hogy csomó ország elküldi a saját zenéjét és színtiszta szórakoztatásra törekszenek. Szerintem nem is volna szabad ennél többről szólnia, csak arról, hogy különböző országok képviselői együtt érezzék jól magukat. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy minden évben az adott fellépők alapján ítélik meg az országokat.

Ezek szerint nem érdekelnek téged azok, akik szerint győzni kell Malmöben, és ez csak angol szöveggel fog menni neked. 
Teljes mértékben, mindössze annyit tennék hozzá szentimentálisan, hogy én azoknak magyarul fogok énekelni, akik nézik a műsort, mert szerintem nem ciki magyarnak lenni ebben a mostani Európában. Hiába trendi angolul énekelni, az én dalomat szerintem pont a magyar nyelv miatt szerették meg annyian és az sem érdekel, ha a versenyt utolsóként fejezem be, akkor is magyarul fogom előadni a dalt. Lehet meg is sértődnének azok az emberek, akiknek tetszett a dal magyarul és Svédországban ezután elkezdem angolul énekelni.

Viszont a refrént lefordítod svédre. 
Ez így van, és már tanulom is hogyan kell a refrént svédül elénekelni.

Jól érzékelem, hogy ez egy fricska azoknak, akik az angol nyelv hiányán károgtak? 
Kicsit igen és egyben egy gesztus is a vendéglátó országnak.

- - - - 

ByeAlex-et a második, csütörtöki elődöntőben hallhatjuk énekelni, azaz május 16-án (21:00 h). Reméljük, nem utoljára! 

(Az első elődöntő ideje kedd, május 14-e, 21:00 h)

A döntő pedig szombaton, május 18-án lesz, szintén 21:00 órás kezdettel.

Lycka till ! (Sok szerencsét!)

*****************************************************************
UPDATE: Megtaláltam a YouTube-on a tegnapi fellépés felvételét, íme:
Kedvesem (Malmö, svéd refrénes verzió)
*****************************************************************

A nap svéd szava:  placering (helyezés)

Országmítoszok

Svédország világszerte kedvelt úticélnak számít (gyakran benne van az első 10-ben), ezért mindenki hallott már valamit róla - még ha az nem is teljesen felel meg a valóságnak. Egy újságcikkben találtam egy listát arról, hogy mik azok a tévhitek, amik a legelterjedtebbnek számítanak, gyűjtögettem hozzájuk párat, plusz egy kis háttérinfót is:

• Jegesmedvék mászkálnak az utcákon - az az igazság, hogy egész Svédországban nincs jegesmedve (legközelebb csak Norvégiában), a barnamedvék pedig jellemzően nem a városokban fordulnak elő.
  
  
• Itt található az Alpok és nagyon fontos iparág az óragyártás - na ez meg egy másik S-betűs ország, történetesen Svájc :-)
  
  
• Minden nő magas és szőke - sokan vannak ők, a magas szőke nők :-), de a lakosság közel sem olyan homogén, hogy ez igaz legyen. Pláne ha számításba vesszük a nem elhanyagolható számú bevándorlót (a világ minden tájáról), illetve azokat, akik már nem is bevándorlók, hanem többedik generációs svédek.
  
  
• A Mikulás a Lappföldön lakik - az egyes országok sem tudnak megegyezni a pontos helyben: pl. az amerikaiak szerint a Mikulás az Északi-sarkon lakik, a finnek szerint pedig természetesen Észak-Finnországban. A norvégok és a svédek nem igazán izgatják magukat ezügyben és nem követelik maguknak a Mikulást :-)
  
  
• Itt történik a világon a legtöbb öngyilkosság - ha az európai statisztikát vesszük, Svédország a középmezőny alatt tanyázik (míg Magyarország benne van az első 5-ben). Ennek a mítosznak az egyik vélt oka a következő tévhit, miszerint:
  
  
• Mindig sötét van, azaz rövidek a nappalok - erről már írtam, hogy csak télen igaz, és akkor is az ország északi felén vannak extrém rövid nappalok. Ugyan pl. Malmöben is hosszabbak a téli éjszakák, mint pl. Budapesten, de az eltérés nem olyan nagy. És ezt ellensúlyozzák a hosszú nyári nappalok, nálunk pl. nyár közepén majdnem 23 óráig világos van, északabbra még későbbig, ennél is északabbra pedig le sem megy a nap jópár napig. Mivel észak-dél irányban nagyon hosszú az ország, ezek nagy eltérések a két "vég" között.
  
  
• Itt isszák a legtöbb alkoholt - valójában Svédország az európai lista legvégén van (Magyarország sajnos az elején). Ennek több oka is lehet, pl. a korábban már említett állami alkoholbolt-rendszer (Systembolaget), ill. az a tény, hogy a svédek nem igazán szoktak hétközben inni, péntekre-szombatra tartalékolják az "energiát", akkor is vásárolnak be az alkoholos italokból.
  
  
• A főváros neve Oslo - ezt nem ragozom nagyon, szerintem Stockholm lesz az :-) Ez a tévhit - a svájcival együtt - azt hiszem, csak a nagyon kezdő utazók sajátja. Vagy azoké, akik nagyon messziről jönnek, ami érthető: mi sem tudjuk pl. az USA összes államának a nevét :-)
  
  
• A világ legdrágább országa - felmérések szerint ez abszolút nem igaz, akár a turistáskodást, akár az ottlakást nézzük. Olyan országok végeznek Svédország előtt, mint pl. Norvégia, Japán, Svájc, Luxemburg, Szingapúr, de még Franciaország, és Írország is...

A nap svéd szava: myt (mítosz)

IKEA-tények (2. rész)

Akkor íme még több információ a kék-sárga cégóriás mindennapjaiból:

• Az IKEA-áruházakban (aki már járt náluk, tapasztalta) van étterem is, ahol tipikus svéd ételeket lehet enni, többek között húsgolyókat (köttbullar). Az évek folyamán az IKEA lett a legnagyobb svéd készétel-exportőr. Az étterem kötelező része az áruházaknak, mert Ingvar Kamprad szerint "nem lehet éhesen vásárolni". Ugyanígy mindegyik áruházban van játszószoba, mert "nem lehet úgy vásárolni, hogy a gyerekek láb alatt vannak".
  
  
• Tulajdonosi struktúra: a közhiedelemmel ellentétben az IKEA ma már nem svéd cég. Ugyan a legnagyobb befolyás továbbra is a Kamprad-családé, de egy bonyolult rendszerben több külföldi országban vannak bejegyezve a különböző IKEA-cégek.
  
  Először is, van az IKEA-konszern (IKEA Group). A holland Stichting Ingka alapítvány birtokolja az összes részvényt az Ingka Holding BV részvénytársaságban, amely számos országban tulajdonosa az IKEA-áruházaknak és az IKEA-koncepció legnagyobb franchise-tulajdonosa.
  
  Aztán: az Interogo alapítvány (Liechteinstein) birtokolja az IKEA Holding SA nevű céget (Luxemburg), amely birtokolja az Inter IKEA Systems BV nevű céget (Hollandia), ez az a cég, amely az "IKEA" név és koncepció tulajdonosa. Ennek nagy jelentősége van, hiszen a világon az összes IKEA franchise minden évben 3% jutalékot fizet a forgalom után az Inter IKEA Systems-nek. Csak 2005-ös adatot találtam, eszerint akkor az éves forgalom 135 milliárd korona volt, amiből tehát az Inter IKEA Systems 4 milliárd koronával lett gazdagabb (kb.132 milliárd Ft). Ez a komplikált struktúra korábban titkos volt, csak 2011-ben leplezte le az egyik svéd oknyomozó tévéműsor (és utána maga Kamprad is megerősítette, hogy az információk megfelelnek a valóságnak). Valószínűsíthető, hogy adózási okok vannak a dolog mögött, de további részleteket nem tudni.
  
  Végül van az Ikano-csoport (Luxemburg), amely főleg pénzügyekben és ingatlanügyekben érdekelt, de részben eladással is foglalkozik.
  
  
• Az utóbbi csoportba tartozik az 1995-ben alapított Ikano Bank is, amely Svédországban, Norvégiában, Dániában és Finnországban működik. Ha számlánk van náluk, a legtöbb tevékenységet csak interneten lehet lebonyolítani. Ez egyébként nem egyedi dolog, pl. én is internetes bankot választottam anno (egy másikat), aminek egyáltalán nincs bankfiókja. Az Ikano Bank reklámjaiban általában a Småland megyei emberek szemfülességét, spórolósságát hangsúlyozzák (természetesen Kamprad szülőhelyéről van szó...).
  
  
• Ha már itt tartunk, Ingvar Kamprad (aki márciusban lesz 87 éves) mindig is kerülte a feltűnést és a pénzszórást. Ő maga egy 1993-as Volvo 240-t vezet - már amikor nem tömegközlekedik. Ha tönkremenne az autója, akkor egy Skoda Fabia-t akar venni. Egy 2010-es svéd interjú olvasható vele itt (a lund-i egyetem lapjának adta).
  
  
• Egy ekkora nemzetközi céget természetesen sok bírálat is ér, ebből sok teljesen jogos. Ilyenek pl. hogy gyakran értékes épületeket bontanak le egy-egy új áruház építése előtt, pl. New York-ban volt ilyen eset. 2012-ben arra derült fény, hogy az oroszországi Karéliában a Swedwood (az IKEA egyik leányvállalata) egy nemzetközileg számontartott, védett erdőt irtott ki.
  
  Egy héttel ez után a botrány után az került napvilágra, hogy az IKEA az 1970-es és 1980-as évek folyamán NDK-s politikai foglyokat dolgoztatott. Ezt az IKEA be is ismerte és bocsánatot kért. Többször előkerült Ingvar Kamprad fiatalkori szimpátiája a náci párt iránt is (pénzt adományozott, tagokat szervezett), ez a hivatalos Kamprad-életrajzban is megemlítésre kerül.
  
  Ugyancsak 2012-ben kavart nagy port a svéd sajtóban (de nemzetközileg is), amikor kiderült: az IKEA szaúd-arábiai katalógusából a nők ki vannak retusálva, csak a férfiak és a gyerekek szerepelnek. Az IKEA végül bocsánatot kért - mivel a retusált katalógus nem tükrözi az IKEA értékrendszerét -, de nem vállalt felelősséget a szaúdi franchise működéséért, amely az ominózus katalógust eredményezte.
  
  
• Ingvar Kamprad - talán ezek után nem olyan nagy meglepetés - a világ leggazdagabb emberei közé tartozik. 2012 júliusában 36 milliárd dollárra becsülték a vagyonát, ezzel a világ 5. leggazdagabb emberének számít. Európában "csak" a 2. leggazdagabb. A svédországi vagyona 450 milliárd korona, ezzel a leggazdagabb Svédországban. Viszont nem itt él, hanem egy svájci faluban. Persze Svájcban is ő a leggazdagabb. Három fia van: Peter, Jonas és Mathias, akiknek szintén az IKEA az életük.
  
  

 A nap svéd szava: livsmedel (élelmiszer)