Norvég mintás

Ez annyira hangulatos - és vicces -, hogy meg kell osztanom:

>>>

KÖTŐKLUB A SKANDINÁV HÁZBAN

A hideg téli estékre gondolva a Skandináv Ház új programmal várja Skandinávia és a kötés szerelmeseit.

Szeptember végén ugyanis kezdetét veszi kulturális kötőklubunk. Jó hangulat, kellemes atmoszféra, skandináv kötőminták, kávé, tea és sütemények édesítik meg havonta kétszer a szerda estét.

Az első kultúr-kötő klub 2010. szeptember 29-én szerdán este hétkor lesz a Skandináv Házban (Budapest, VII. Klauzál tér 4.)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Belépő: 300 Ft - A belépő mellé tombola jár !
(A Skandináv Baráti Kör tagjainak ingyenes)"

<<<

Hmm, erről nekem rögtön a svéd Zsernyákok (Kopps) című film jutott az eszembe, amikor az egyik rendőr megkérdezi a másikat a szomszéd erkélyen, hogyaszongya: "Te kötööööl?" :-))

Ui.: Apropó, kötés! Delisa egy tavaly őszi bejegyzésében azokról a városi gerillákról írt, akik kötőtűvel járják Stockholmot ;) Nekem is volt már szerencsém ilyen alkotásokhoz Skåne-szerte...nagyon kedves ötlet!

A nap svéd szava: stickning (kötés)

God Jul!

A pluszfokok hatására itt is erősen olvadozik-roskad a hó, de azért a közeli dombon még kihasználják a gyerekek az alkalmi szánkópályát. Ezt kora délután látjuk, mielőtt még egy utolsó kört teszünk az ICA Maxi-ban, ami ma 3-ig van nyitva. Kell még pl. kapor (dill) a "világ legfinomabb mustáros heringjéhez" és sütőpor is (bakpulver), mert a napokban sütit is szeretnék sütni. Remélem, legalább olyan jól sikerül majd, mint a tegnapelőtti pogácsám, első próbálkozásra :-)

Viszont a tegnap délutáni "kalandom" utóhatása, hogy sajognak a vállaim: a 7-es busszal hazafelé a zöldségekkel, gyümölcsökkel teli szatyrom kiborult itt a ház melletti stoptáblás fékezéskor. Emiatt nem tudtam időben az ajtóhoz érni, és utána hiába hápogtam a busz hátuljában, hogy nyissa ki még egyszer az ajtót, a sofőr ügyet sem vetett rám. Így hát következő megállóból cipeltem haza a cuccost. Persze pihenő vagy szusszanás nélkül, mert a lucskos földre nem akartam lepakolni őket...

Ma meg ismét okosabb lettem egy kicsit: a legfinomabb mustáros hering természetesen svéd ízlésre lett komponálva, az előírt édes mustárral elkezdve a plusz cukrozáson át. Így most jócskán szirupos lett. Mini kultúrsokk :-) No nem baj, jövőre nem teszek bele extra cukrot. Ja, és alapvetően 5 perces heringkonzervből készült, hogy ne kelljen vele sokat vacakolni. De azért Leila - a receptfüzetecske szerzője, a tévében is van főzős műsora - azt ajánlja, hogy lehetőleg 1-2 éjszakán át hagyjuk, hogy összeérjenek az ízek. Ezt az információt persze csak elkészítés közben fedeztem fel, E. hangosan hahotázik, amikor meghallja.

Megjegyzem, a mustár sem akármilyen: a gyógyszertárban(!) vettem, az Apoteket saját márkás terméke, az igényesebb fajtából. Volt még fűszeres tinktúra (pl. glögghöz, azaz forralt borhoz), sáfrány, folyékony glükóz (édességekhez) és borsmentaolaj is (szintén desszertbe ajánlják). Bezzeg kamillateát - vagy bármilyen gyógyteát nem tartanak az itteni gyógyszertárakban. Lehet, hogy az már kuruzslásnak számítana?...de akkor minek számít a mustár?

Közben készül a finom rakott krumpli (na jó, nem hagyományos svéd étel, de magyar - ha nem is tipikusan karácsonyi), közben a rádión valami hallgatható zenét keresek. Egy finn nyelvű adón számi dalok szólnak, a szünetekben finn nyelvű kommentárral. Némelyik számi szám :-) igencsak kellemes, és lehet valami abban a nyelvrokonságban is, mert tényleg hasonlítanak a szavak a magyarra, ami a kiejtést illeti. Persze megérteni nem lehet, azért annyire egyik nyelv sem rokon a magyarral.

Az estebéd után - amiből a macska is részesedik, elégedetten nyalogatja a bajszát - egy Julostkaka is előkerül a hűtőből, ami afféle karácsonyi túrófelfújt-szerűség. Ha hinni lehet a feliratának, tej, tejszín, tojás, cukor, búzaliszt, tejcukor, édes mandula, búzkeményítő, keserű mandula, tartósítószer és sajtoltóanyag van benne. Vaníliaszósszal, málnalekvárral, némi tejszínhabbal isteni ;) A másik felét majd langyosan-melegen fogjuk megenni, mert állítólag úgy még finomabb.

...és...

Nagyon kellemes, örömteli karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak, legyen bár Magyarországon, Svédországban, Dániában, Írországban, Angliában, Romániában, Ausztriában, Csehországban, Indonéziában, Németországban, Kanadában, Spanyolországban, Franciaországban, Norvégiában, az USA-ban, Svájcban, Ukrajnában, Lengyelországban, Olaszországban, Új-Zélandon, Szlovákiában vagy éppen Szerbiában!
(A statisztika szerint innen jöttek az eddigi látogatók, de ha valakinek az országát esetleg kihagytam volna - ami könnyen megeshet, mert van egy egyszerűen csak EU-nak nevezett látogatói kör vagyis domainnév -, csak kommentelj bátran, javítom!)

Ui.: Külön öröm számomra, hogy egyre olvasottabb a Svédasztal, a statisztikák szerint naponta kb. 40-60-an, de néha akár 70-en is látogatják a blogot :-)

A nap svéd szava: julafton (december 24-ét így, szó szerint karácsonyestének nevezik)

Az utolsó nap

Tegnap ismét Strängnäs-ben jártam, ezúttal a munkahelyemen. Nem, nem dolgozni, hanem csak visszaadni a laptopot, a céges telefont (ja igen, a +46736-tal kezdődő számom innentől kezdve már nem él) és elbúcsúzni a kollégáktól.

Október 5-ével lejár a szerződésem a cégnél. Kölcsönösen nem szeretnénk meghosszabbítani, szóval így lesz ez jó. Nekem sem fog hiányozni az a rengeteg vonatozás. Vagy egy picit mégis? ...azért van egy feelingje, na. Néhány kolléga viszont fog hiányozni, megismertem pár igazi egyéniséget. És - nem mellesleg! - ez volt az első svéd munkahelyem. Hálás vagyok, hogy bizalmat szavaztak nekem tavaly és hogy kicsit talán be is fogadtak.

Szóval az volt, hogy a főnököm tartott egy rövid, de kedves kis beszédet, én is szóltam pár szót (meg bezsebeltem a dicséreteket, hogy most már milyen jó a svédem...), aztán kávéztunk-sütiztünk egyet, amíg el nem kellett a vonatomhoz indulnom. A sütit a főnökünk rendelte, de hogy valamivel én is előrukkoljak, a Västra Hamnen-i ICA Maxiban felszerelkeztem 3 doboznyi skånei fűszeres keksszel (skånska pepparkaka), ami teljesen mézeskalácsízű és -állagú.

Még ajándékot is kaptam tőlük: illatos teakeveréket fekete-fehér csíkos fémdobozban, plusz két ugyanolyan mintájú bögrét. Utána kapcsoltam csak, hogy ez milyen remekül megy a börtönruhához :-))

Többen is megkérdezték tőlem - teljesen érthetően -, hogy akkor most hogyan tovább, mit fogok csinálni? Nos, egyelőre még mindig táppénzen vagyok (bár már remekül érzem magamat, de az orvos ragaszkodott hozzá), egészen november végéig. Közben már agyalok rajta, hogy mi leszek, ha nagy leszek? Mindenesetre a közelben fogok munkát keresni: Malmöben, esetleg Lund-ben. Vagy akár Koppenhágában - de vagy a reptérhez közel, vagy a belvárosban, szóval nem a világ végén, ahol pl. a cégünk irodája volt (= potom napi 4 óra ingázás)...

Az eskilstunai lakásból már nyáron kiköltöztem, így "tőle" már korábban elbúcsúztam. Kellemes kis bázis volt egy csöndes mellékutcában, amolyan leánylakás, amit kedvemre alakíthattam ;) A tulaj lány, Madelene ugyan nagyon szerette volna, ha még maradok (nem volt velem sok gondja, ő pedig Ázsiába, majd Ausztráliába költözik). Sőt, még egy kanapét is akart adni a lakáshoz, tényleg rendes házigazda volt, soha rosszabbat!

A nap svéd szava: farväl (búcsú)