2008. augusztus 25., hétfő

Ami sok, az sokk

Már napok (vagy inkább hetek?) óta akartam erről írni. Ahány ország, legalább annyi kultúra...ami legyen bármilyen lelkesítő is kezdetben, az újonnan odaköltöző - jelen esetben én - egy idő után azt veszi észre, hogy hoppá, itt valami nem stimmel. Illetve látszólag apróságok ezek, szinte említésre sem méltó észlelések (pl. szokatlan ízű ételek, furcsán működő dolgok, máshogy reagáló emberek, nyelvi problémák...), de összeadódva igencsak leszívják az ember energiáját. Ha erről beszélni próbálok itthon (azaz Magyarországon), nem is mindenki érti, hogy mi bajom is van tulajdonképpen?!

Utánaolvasgattam és kicsit megnyugodtam: teljesen természetes dolog, minden új országba költöző ember átesik rajta - és igazából segít a beilleszkedésben, mert: "Minden kultúra egy túlélési mechanizmus, amely nem pusztán azt tanítja tagjainak hogy az ő módszereik, szokásaik és megoldási mechanizmusaik a helyesek, hanem azt is, hogy azok magasabb szintűek, azaz a legjobbak. Egy másik kultúrával történő mélységbeli, lényegi összetalálkozás során arra eszmélünk rá, hogy másfajta módszerek is vannak, amelyek se nem helytelenek se nem rosszabbak. "
(L. Robert Kohls)

Az egyik legjobb összefoglalást Bertók Zoltán (ausztrál bevándorlási ügynök) weboldalán találtam, ahol az is kiderül, hogy a kultúrsokknak 4 szakasza van:
  • "nászút" fázis
  • tárgyalási / ellenséges fázis
  • "minden rendben" / hozzászokási fázis
  • fordított kultúrsokk fázis
Még néhány gondolat, érzés azoktól, akik szintén túlestek rajta:

"Aztán hirtelen itt találjuk magunkat, és rájövünk, hogy újra kell értékelni mindazt, amiben eddig olyan biztosak voltunk. Mert minél többet lát és tapasztal az ember, annál jobban rádöbben, hogy mennyire viszonylagos minden."
"Egy folyamatos hullámzás az érzelmek tengerén, egyszer fent, majd lent." (Joe, Finnország)
"Az első két hónap után rám szakadt a ,,kultúrsokk''. Ez a szó akkor még nem is létezett. Nem tudtam mi a bajom, csak azt éreztem, hogy rövidesen megbolondulok. Eszembe jutott, hogy egy nagynéném elmegyógyintézetben halt meg. Gondoltam, rövidesen oda kerülök én is." (Nemes Ödön, Japán)
"Először csak azt hittem, elfáradtam. Túl régen vagyok úton, túl sok benyomás ért, most már haza kéne menni, a nagymamám kertjében bogarászni, a barátaimnak elmesélni az élményeket, hogy közben bennem is megtalálják a helyüket."
"[...] eldöntöttem, hogy nem élek a könnyű hazamenés lehetőségével, néhány dolgot picit megértettem, a többit meg hagyom. Meglátom, mi jön, ráér otthon összeállni, most úszom ebben az örvényes, hidegvizű folyóban, amig az időm és a pénzem tart. Nem keresem a partjait. " (Ugróegér, Irán)

Jó hír (nekem, de hátha másoknak is), hogy van megoldás is, pontosabban stratégiák a sokk okozta stressz csökkentésére :-)

A nap svéd szava (hát igen): kulturchock (kultúrsokk)

2 megjegyzés:

edinawrites írta...

Engem a masodik honapom vegen ert utol a legdurvabban es folyamatos miertekkel voltam tele: miert ilyen, miert olyan, miert vagyok itt, miert ilyenek az emberek - sorolhatnam.
Aztan mielott belebonyolodtam volna a sok miertbe utoleret egy beszelgetes egy baratommal az msnen aki kibokte a varazsszot: kultursokk?
Mondtam AZ.
Azota jobban vagyok.
A link pedig nagyon okos es hasznos tippeket ad.

Emőke írta...

Szia,

Ezeket pont most postoltam a malmöi főiskolai vitafórumunkra:

Definition of "culture shock":
http://en.wikipedia.org/wiki/Culture_shock

Personal opinions on culture shock in Sweden (see the comments):
http://www.transparent.com/swedish/culture-shock-when-moving-to-sweden/

Coping with culture shock:
http://blogs.squaremouth.com/travel-advice/coping-with-culture-shock/

Anticipate the Psychologic Effects of Expatriate Life:
http://blogs.squaremouth.com/travel-advice/anticipate-the-psychologic-effects-of-expatriate-life/

There is also a very good book on this topic:
Culture Shock! Sweden
by Charlotte Rosen Svensson

...and always remember:
You are not alone all with those frustrating feelings :-)

For me the biggest culture shock was the language. Before I could speak Swedish fluently - which took more than a year in Sweden for me, although I started to learn Swedish in Hungary intensively - I felt really isolated and unsecure. English was not enough to live a full life in Sweden (even if everybody speaks English).

I felt like I am a little child who can't speak, can't communicate with other people. It was very scary :-(

Some smaller culture shock feelings for me:

-- how to use the "tvättstuga" and how to follow all the instructions there (once I received a warning, too - which made me quite confused as I cleaned up everything and could not see any problem)
-- to be aware that many kinds of bread contains sugar (sometimes a lot of it)...I always check the ingredients list to avoid sugar in the bread :-)
-- to get in contact with Swedes - it seemed to me that they are having their own friend circle and I don't fit in
-- and also: when travelling to Hungary to deal with the tiny time there...I always want to meet as many people as possible, but it is impossible to be with everybody. Also, Hungarian friends, relatives, ex-colleagues don't understand why is it a problem for me to be with them "just for 1-2 days". Well, if you have only 1-2 weeks - which is usually the case - you can't relax, you just run around to meet people and to get some things arranged.