Fogyatékosságok - itt és ott (1. rész)

Nem is gondoltam, hogy ez pont most, pont itt fog előjönni, de olyan komment érkezett az előző témához kapcsolódóan, ami - úgy érzem - válaszért kiált. Ez volt az:

"Azonban rögtön meg is jegyzem, hogy a mezítlábas dolog kapcsolatban lehet a sok tolókocsis svéddel. Na, azért kis túlzás, de tényleg sok tolókocsis svédet látni az utcákon."

Ezen a magyarázaton - bevallom - eléggé meghökkentem, de hasonló véleményt már több helyen is olvastam / hallottam Magyarországon élő és idelátogató magyaroktól. Úgy érzem, az a minimum, hogy próbálom oszlatni a ködöt és az információhiányból adódó félreértéseket. És nemcsak Svédországról van szó: az alábbi sorokat valaki a Határátkelő blogon "követte el":

"Mivel Svájc a II. világháborúig meglehetősen zárt ország volt, ezért bizony a belterjesség itt igencsak jelen volt. Ebből kifolyólag elég sok a sérült ember. Nem értek a genetikához, de biztosan kell pár generáció, mire letisztul a vér. Ezért (is) kezdték beengedni a külföldieket anno."

Ráadásul ez az illető már pár éve Svájcban lakik és úgy érzi, ismeri annyira az országot, hogy tudását megossza másokkal is. A rengeteg kommentelőből csak egy volt, aki helyreigazította ezt az enyhén szólva érdekes gondolatmenetet. Az ilyen elméletek háttere az lehet, hogy a számunkra új környezetben észlelt, furcsának tűnő jelenségeknek nem ismerjük a valódi okát, de nem vesszük a fáradságot, hogy utánajárjunk, inkább gyártunk egy teóriát, ami hihető. És nem feltétlenül rosszindulatról van szó, csupán van, amikor így működünk.

Szóval tisztázzuk: jellemzően senki nem kerül kerekesszékbe attól, hogy mezítláb jár (és netán belelép valamibe...). A kerekesszékbe kényszerülésnek sok oka lehet: súlyos mozgásszervi betegségek (pl. izomsorvadás, sclerosis multiplex), súlyosabb vagy könnyebb balesetek (pl. gerincsérülés, egyéb sérülések). A belterjesség többmilliós országokban szintén viccesen hangzik, mint maga az egész "vértisztulós" elmélet is. Erről ennyit.

De akkor vajon miért van érzékelhetően több kerekesszékes (vagyis mozgássérült), mint mondjuk Magyarországon?...

A válasz: Egyáltalán nincsenek többen, ha az arányukat nézzük. Viszont a helyi körülmények mások. Egyrészt Svédország gyakorlatilag minden szeglete akadálymentesített. Az itteni kerekesszékes embereknek természetes, hogy ők is önállóan ki tudnak jutni az utcára, ott közlekedni tudnak, tömegközlekedéssel is, be tudnak menni bármelyik üzletbe, hivatalba, munkahelyre, stb. Sőt, még a világvégi erdei pihenőben is van profin felszerelt mozgássérült WC. Így sokkal teljesebb életet tudnak élni - amihez alapvető joguk is van (ezt természetesen törvény is biztosítja). Mivel ezáltal ők is teljes értékű állampolgárként vannak kezelve - mert azok is! -, az emberi tartásuk is más. Nem kell "bujdokolniuk". És mivel a többi embernek is természetes, hogy ők is "léteznek", az egész helyzet sokkal természetesebb. Egy szituáció, amit olvastam, egy másik weboldalon:

"Egy ismerősöm mesélte: Svédországban jártában-keltében elég tanácstalannak tűnhetett, erre odagurult hozzá egy tolószékes illető, és megkérdezte, hogy segíthet-e?!"

Furcsa dolog-e, hogy egy mozgássérült segít nekünk? Megváltoztatja ez valamiben a világnézetünket? Remélem, legalább elgondolkodtat... Egyébként a magyar "tolószék" kifejezés teljes passzivitást sugall, a "kerekesszék" jobban hangzik. Hasonló a gond a "fogyatékos" és "rokkant" kifejezésekkel, amik nagyon negatív kicsengésűek, a svédben nem is így hívják a különféle szempontból - fizikai és / vagy mentális okokból - segítségre szoruló embereket, hanem "funkciójukban akadályozottnak" (funktionshindrad). Lehet ezt jelentéktelen árnyalatnak nevezni, de szerintem tényleg fontos, hogy valójában mit sugall egy szó.

Kezdjük egy kicsit máshonnan. Saját tapasztalat: Budapesten felnőttkorában mozgássérültté vált ismerősömnek a) új lakást kellett vennie, mert a liftbe nem fért be a kerekesszék, b) autót kellett vennie + speciálisan átalakíttatnia (különben nem jutott volna el sehová, tömegközlekedés a magyar viszonyok miatt kilőve), c) saját költségen márkás kerekesszéket kellett vennie, támogatás nélkül (az "alaptól" ugyanis szétment a háta), d) a legtöbb közös program szervezése külön kaland volt, még akkor is, ha elméletileg akadálymentes volt a mozi vagy múzeum (pl. ha nem a legelső sorban akartunk ülni, felrángathattuk a kerekesszékkel együtt a lépcsőkön), és ráadásul e) nem egyszer, nem kétszer tapasztalta, hogy a mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyet illetéktelenek foglalták el (egy példa a sajtóból), stb. Ha valakinek nincs meg az anyagi háttere - márpedig mozgássérültként nem kapkodnak az emberért a munkaadók -, akkor marad a rokkantnyugdíj, az anyagi nélkülözés és az állandó otthonülés - sajnos :-( Ami könnyen depresszióhoz is vezet. Nos, ezért látunk kevés kerekesszékest Magyarországon. Ezzel van a gond alapvetően - de lehet cáfolni nyugodtan, ha túloztam volna.

Találtam egy friss interjút egy szakértővel a MEOSZ oldaláról (a teljes szöveg a weboldalon), a magyar akadálymentesség témájában. Picit hosszú, de abszolút idevág és szerintem az empátiás készségünket is fejleszti - az enyémet mindenképpen -, kiemelések tőlem:

"Milyen ügyet tud elintézni egy mozgássérült ember, vagy más sérült ember?

Az akadálymentességet nem szabad a mozgássérült emberekre, de még csak a sérült emberekre sem leszűkíteni. Ha bővebben merítünk élete bizonyos szakaszaiban mindenkinek akadálymentes épített környezetre van szüksége. Gondoljunk a babakocsira vagy a lépcsőzni már nem tudó, nem túl jól látó, halló, lassabban gondolkodó nagyszülőkre. Akadálymentességre mindenkinek szükséges van. Ha a hivatal akadálymentes a sérült ember is bármit el tud intézni, ha nem az, akkor semmit, vagy csak külső segítséggel, ami ellentmond az alkotmányban rögzített egyenlő bánásmód és önrendelkező élet szemléletével.

Mit érez egy felnőtt ember, akit – szerintem – nem tekintenek egyenrangúnak azzal, hogy ilyen helyzetbe hozzák? El lehet fogadni ezt az állapotot?

A felelősségteljesen gondolkodó sérült ember tudja, hogy másnak is, mindenkinek megvan a maga baja, és mindenkinek a sajátja a legkomolyabb, de ez a tudat őt nem vigasztalja meg. Amíg sérült emberként olyan helyzetbe hozzák, hogy nem tud elmenni a szülészetre, az óvodába, az iskolába, a színházba, a gyógyfürdőbe, a bankba, az egyetemre, a sportpályára, az uszodába, a parkolóba, a szerettei és barátai lakásába, a temetőbe, a ravatalozóba.

Hány közintézmény felel meg a törvényi előírásnak, ez az összesnek hány százaléka?

Az akadálymentesítés nagyon lassan halad. Ennek okai legfőképpen a fejekben, a Közép-Kelet Európai mentalitásban keresendő. Amíg a sérült emberek jogai csak papíron, a való életben nem érvényesülnek, addig nem lesz akadálymentesség sem. Ez a folyamat nagyon lassan halad. Mostanában szinte észlelhetetlen lassúsággal. Különböző szemszögből készült felmérések és becslések alapján jelen pillanatban a közintézmények 10-25 %-a akadálymentes. Ha komplex, azaz nemcsak fizikai akadálymentességről beszélünk, ez a szám feleződik.

Azzal, hogy most eltörölte a kormány az akadálymentesítés határidejét, mire számíthatnak az érintettek?

A folyamatosan kitolt, majd meghosszabbított határidők legalább ténykedésre, pályázásra sarkallták az empatikus vezetőket és Damoklész kardjaként függtek mindenki más feje fölött. Akadálymentesség szempontjából mindig az állam és a mindenkori kormány volt az, amely folyamatos törvénysértő és halasztó magatartást tanúsított az elmúlt 23 évben. Az akadálymentesítés határidejének megszüntetésének egyik konkrét következménye, hogy azokból a nagy EU-s pályázatokból, ahol eddig kötelező volt, azon nyomban kikerült az akadálymentesítés, mint projektelem. Az állandóan csődközelben létező önkormányzatok nem akarnak és nem is tudnak saját forrásból komolyabb összegeket akadálymentesítésre fordítani. Ez az intézkedés megásta az amúgy is aggastyánkori végelgyengüléstől szenvedő akadálymentesítési folyamat sírját."

Szóval ez a magyarországi helyzet ma, 2013-ban. No comment... Sajnos mi meg úgy nőttünk fel, ahhoz szoktunk hozzá, hogy az a furcsa, hogy kerekesszékes emberekkel találkozzunk az utcán vagy bárhol. Olyan emberekkel, akik ugyanolyanok, mint mi - ráadásul életünk folyamán mi is kerülhetünk a helyzetükbe, ideiglenesen vagy tartósan is.

Visszatérve a svéd viszonyokra, az akadálymentes környezet a rendszer egyik eleme csupán. A többi összetevő ugyanolyan fontos. Ezekről is szó lesz a következő bejegyzésben.

(A fotón Victoria koronahercegnő, a svéd trónörökös egy göteborgi sportcsarnok avatásán (2007), amelyet mozgássérülteknek és más fogyatékos fiataloknak építettek. A kerekesszéket csak kipróbálja.)

A nap svéd szava: rullstol (kerekesszék)

Madde, Chris és a fele királyság

És ha már a nemzeti ünnep kapcsán a királyi család is szóba jött, említsük meg a legaktuálisabb eseményt, a royalisták várva-várt ünnepét, a múlt szombati királyi esküvőt. A királyi pár fiatalabb lánya, Madeleine hercegnő mondott igent Chris O'Neill amerikai üzletembernek a stockholmi dómban. A felhajtás persze nem volt akkora, mint 2010-ben, Victoria esküvője körül, hiszen Madeleine csak a 4. helyen van a trónöröklési sorrendben (1. Victoria, 2. Estelle [Victoria kislánya] és 3. Carl-Philip herceg után, aki Madeleine bátyja). Meg aztán kicsit "turnészerű" is volt ez az esküvő, hiszen a pár nem lakik Svédországban és a közeljövőben nem is úgy néz ki, hogy ideköltöznének. Szerintem élvezik az külhoni anonimitást...no meg nem mellesleg Christ üzleti ügyei is az USA-ba kötik. De nem kell aggódni, azért pompában és prominens vendégekben nem volt hiány, bár "csak" külföldi hercegek voltak a vendégek között, királyi párok ezúttal nem érkeztek.

Az újdonsült férj egyébként amerikai és angol állampolgár is egyben. Eddig csak egy árva párperces interjút lehetett vele látni, amikoris egy norvég tévéstáb elkapta a stockholmi utcán és kiszedett belőle pár szót arról, hogy izgul az esküvő előtt és reméli, kellemes lesz az idő, valamint hogy Svédország a világ egyik legszebb országa. Mivel Chris (38) nem svéd állampolgár és az esküvő után is folytatja az üzleti tevékenységeit, ezért az udvari szabályok értelmében az esküvői csók után nem változik herceggé :-) Igazából minden jel arra mutat, hogy nem is akar az lenni, pl. nem úgy néz ki, mintha meg akarna tanulni svédül vagy Svédországba akarna költözni. Bár ezzel kapcsolatban olvastam egy érdekes cikket, miszerint jelenleg nem lehet tudni, a jövőbeli utódok trónörökösnek számítanak-e majd, mert ha mégis, akkor nincs mese, Svédországban kell majd nevelkedniük, protestáns hitben (Chris pedig katolikus). Hát az érdekes fordulat lenne mindenesetre.

Sokak szemében szálka Madeleine, aki 2011-ben hivatalosan is kivándorolt az USA-ba, azaz a királyi család életében csak nagyon érintőlegesen vesz részt (évente néhány reprezentáció), vagyis mondhatni, "munkaadóját", a svéd népet, nem igazán tünteti ki jelenlétével... Ami a mindennapjait illeti, a 31. évét épp tegnap betöltő Madeleine a World Childhood Foundation alapítvány jótékonysági munkájában vesz részt. Az alapítványt az édesanyja, Silvia királyné hozta létre 1999-ben az erősen hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok érdekében, mint pl. utcagyerekek, intézetekben élő gyerekek, szexuálisan kihasznált fiatalok és gyerekanyák. Jelenleg 14 országban 110 projektet támogatnak, pl. Brazíliában, Oroszországban, Svédországban, az USA-ban, Dél-Afrikában és Kínában. Akit esetleg érdekelnek részletek a hercegnő alapítványi munkájával kapcsolatban (pl. "mesélj egy tipikus napodról"), annak íme egy angol nyelvű interjú a királyi ház weboldaláról. Szép dolog ez, de természetesen van, akiben felmerül, hogy egy teljesen egészséges, fiatal nő, akit a hazája eléggé hidegen hagy (pl. Svédországban is vannak, lennének jótékonysági projektek, hátrányos helyzetű gyerekek is) miért kell, hogy a svéd adófizetők által finanszírozott apanázson élje luxuséletét New Yorkban?...

Plusz minden évforduló, esküvő, nagyobb királyi esemény alkalmával fellángol a vita: kell-e egyáltalán Svédországnak a monarchia? A pro és kontra oldalnak is vannak meggyőző érvei és bár a legtöbben azt hangoztatják, hogy sokba kerül a királyság fenntartása, a köztársaság sem lenne sokkal olcsóbb, így nem is annyira az anyagi indokok dominálnak, bár az is szóba jön (pl. az átláthatatlan, kontrollálatlan udvari kiadások). A Republikánus Szervezet (Republikanska Föreningen) - jelenleg 10.000 tagja támogatásával - fontosnak tartja azt is, hogy a demokrácia, a személyes szabadságjogok mindenkire legyenek érvényesek, pl. arra is, aki trónörökös herceg(nő)nek születik, hiszen jelenleg egész életét ez hatja át, hogy készül a trónra és nem választhatja azt a foglalkozást, amit szeretne. (Bár biztosan vannak mások is így ezzel, nem kékvérű halandók...) Az sem demokratikus - szerintük -, hogy fontos hivatalok öröklődnek és vérvonalra, génekre vannak alapozva. A másik oldal viszont pl. azt hangoztatja, hogy egy király pártsemleges és mindenkit képvisel. Ugyanakkor valós hatalmat nem gyakorol, így nem csorbítja senkinek a demokratikus jogait. Szóval mindenkinek megvan a maga véleménye, legalábbis rövidtávon úgy néz ki, hogy marad a királyság.

Talán tipikus apróság, kicsit a demokráciáról is szól: Madde-t pont az esküvő előtt 4 nappal megállították Stockholmban a rendőrök, mivel a buszsávban ment az autójával (fogadni mernék, hogy esküvőügyben). Madeleine ekkor teljesen magabiztosan felmutatott egy papírt és az "immunitására" hivatkozott, amivel az intézkedő járőrt sikerült eléggé zavarba hoznia. A rendőrség ezután megvizsgálta az ügyet, és egyértelműen kiderült, hogy nincs mentelmi joga, ugyanis az alkotmány szerint csak a királyt illeti büntetlenség, ha valamit elkövet (és szokott egyébként a király gyorshajtani, időnként írnak is róla a bulvárlapok). A végeredmény egy 1000 koronás büntetés lett, teljesen jogosan...az immunitásra való hivatkozás meg nem olyan elegáns, ugyebár. De hát kicsit furcsa dolgok is ezek, mert ha be is fizeti a büntetést, a svéd adófizetőktől kapott pénzt átteszi az egyik zsebből a másikba. (És nem az első, nem a második közlekedési kihágása.) Persze a pedagógiai érték is fontos...

Egyébként a királyi család népszerűségi listáján magasan Victoria, az elsődleges trónörökös vezet, 50%-kal, őt követi Silvia királyné 25%-kal, a harmadik Prins Daniel, a király csak a negyedik (köszönhetően bizonyos botrányoknak, egyebeknek), a  sereghajtó pedig Carl-Philip és Madeleine 12-12 %-kal. Ami pedig az államformát illeti, egy 2011. decemberi - nem reprezentatív! - felmérés szerint az emberek 58%-a megtartaná a királyságot, 32% köztársaságot akar és 10% nem tudja.

A nap svéd szava: stiftelse (alapítvány)

Nyáreleji mozgalmas napok

Némi kitérő, ugyancsak aktuális, de jóval kellemesebb témákkal. Az ember csak kapkodja a fejét, annyi minden történik pont ezen a héten a napsütéses Svédországban (az égiek nagyon kegyesek hozzánk mostanában, remek idő van):

Hétfőn elkezdődött a gimnazisták ballagása. A ballagás a jövő héten is tart, meghatározott menetrend szerint megy az egyes iskolákból a búcsúztatás. A "végső lökésnek" szó szerint is kirúgás (utspark) a neve :-) Amit ebből az utcán járva-kelve tapasztalunk, az leginkább a diákok gyalogos és teherautós(!) felvonulása, mindenféle zajképző eszközökkel megtoldva. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megy pl. egy magasplatós teherautó a belvárosi forgalomban, a tetején jópár sípoló-kiabáló fiatallal - és díszítéssel: lombos faágak, lepedőből készített molinó poénos szövegekkel, kék-sárga lufik, plüssmacik -, közben ugyanonnan hangszóróból árad valami ütősebb zene (és itt ne népdalra gondoljunk...). Ezt spékeljük meg jópár kabrióval, amiben szintén végzősök ülnek - szerencsésebb esetben egy szülő vagy idősebb rokon/barát a sofőr -, ahonnan szintén sípolás, dudálás hallatszik, plusz merészebb kihajlások, felállások teszik látványosabbá az előadást.

Bevallom, amikor belefutottam ilyenbe, még biciklisként is nagyon zavaró volt ezt átélnem az elmúlt napokban, annak ellenére is, hogy leginkább csak a bicikliúton mentem, úgyhogy fogadásokat mernék tenni, hogy az autósoknak is nagyon kell koncentrálnia, hogy ne történjen semmi gond. Szóval ilyesmit képzeljünk el két hétig...nem túlzok, ha azt mondom, hogy eléggé balesetveszélyes a dolog. De ezen túl is vannak érdekes momentumok az itteni ballagásban. Pl. a szülők csináltatnak egy nagy táblát, amin a kicsi fiú / kicsi lány tényleg kiskorában látható egy fotón (a keresztneve kíséretében), ezt jelzésképpen használják az iskola előtt várakozva (a fenti fotón is látható néhány ilyen), végülis a tömegben nagyon hasznos tud lenni egy ilyen irányjelző. Na és persze a jellegzetes sapka is kötelező kellék (studentmössa). Az ajándékba adott virágcsokrok is kék-sárga összeállításúak, svéd zászlócskákkal megtűzdelve.

Egyébként 1968 óta nincs érettségi vizsga Svédországban, emiatt a 70-es években nem igazán ünnepelték a ballagást (studenten), csak a 80-as, 90-es években lett ismét elterjedt. Mivel egyre kevesebben konfirmálnak - ahogy már korábban is írtam róla: Svédországa  világ legkevésbé vallásos országa - és a hadseregbe is kevesen lépnek be, a studenten lett a felnőttéválás klasszikus mérföldköve.

Aztán itt volt június 6-a, csütörtök. A hivatalos svéd nemzeti ünnepnap, ami 2005 óta munkaszüneti nap (vagyis nem olyan régóta). A szabadnapnak természetesen mindenki örül, de a svédek ezt nem igazán érzik magukénak, mint nemzeti ünnep, úgyhogy most is leginkább a szabadban piknikeltek a hivatalos ünnepségeken való részvétel helyett. Az ünnep apropója, hogy 1523. június 6-án lépett a trónra Gustav Vasa, ekkor vált Svédország önálló állammá. A svéd zászló napjának is nevezik a napot. Ahogy olvasom, volt egy kis boxolás a kormány és a szakszervezetek között, hogy melyik nap is legyen a nemzeti ünnep, mert más javaslatok is voltak, de hogy nehogy ettől kevesebb munkaszüneti nap legyen, végülis június 6-a győzött.

Állítólag az is egy fontos szempont volt a munkaszüneti nap törvénybe iktatásánál, hogy a bevándorlók folyamatosan csodálkoztak, hogy nincs nemzeti ünnep, hát ez meg hogy lehet? :-) Amennyire lejön nekem a körkérdésekből, újságcikkekből, a külföldön születetteknek tényleg fontosabb június 6-a, mint a svédeknek, akiknek a Midsommar az igazi. Pláne hogy ezen a napon adják át ünnepélyesen az új állampolgároknak az állampolgársági igazolást. A tavalyi malmöi ünnepségen megjelent, beszédet mondott és virágokat osztott Prins Daniel személyesen, a trónörökös Victoria koronahercegnő férje - egyben korábbi személyi edzője, "leánykori neve" Daniel Westling. És hogy hogyan ünnepelt a királyi család ezen a jeles napon? Megnézhető, elolvasható a weboldalukon (svédül), érdemes megfigyelni a női családtagok ruháját...engem pl. a fejfedő Hollandiára emlékeztet.

És ezzel még közel sincs vége a hétnek...van, akinek csak ezután kezdődött a java! A mai (szombati) eseményekről hamarosan beszámolok én is, kis türelmet kérek :-) Annyit elárulok, hogy egy amerikai-svéd kapcsolatról van szó.

A nap svéd szava: helgdag (ünnepnap)

Esély 2.0 :-)

A mai napra sok svéd diák gyúrt: hozzávetőlegesen 62.000-en gyürkőztek neki. Ma volt ugyanis a tavaszi högskoleprov, amit szó szerint főiskolai vizsgának lehet fordítani, de ez eléggé félrevezető lenne. Ez a különleges, összetett teszt ugyanis azt a célt szolgálja, hogy egy mágikus pontszám megszerzésével plusz előnyhöz juthasson a felsőoktatási intézményekbe jelentkező - már ha elég okos és fifikás.

A högskoleprov rendszere 1977 óta létezik. A kapható pontszámok 0.0 és 2.0 között vannak, a 2.0 a legjobb eredmény. A főiskolák és egyetemek min. 1/3 részben olyanokat vesznek fel, akiknek van högskoleprov-eredményük (és természetesen minél jobb az eredmény, annál nagyobb az esély). Ez azt jelenti, hogy ha valakinek pl. a gimnáziumi bizonyítványa nem valami fényes, de ír egy 2.0-ás högskoleprov-ot, akkor már nem elveszett ember. A jelentkezőket egyébként különböző "kiválasztási csoportokba" (urvalsgrupp) osztják, pl. az első csoport a bizonyítvány szerinti, a második a högskoleprov-osok. De egy diák lehet több csoportban is, optimális esetben. Magáért a vizsgáért fizetni kell, jelenleg 350 koronát (kb. 12.500 Ft).

A procedúra egész napos, 5 részből áll, egy rész 55 percig tart. Különböző típusú feladatok vannak, pl. matematikai feladatmegoldás, mennyiségi hasonlítás, diagram/táblázat/térkép, szóértés, svéd olvasásértés, mondat kiegészítése, angol olvasásértés. Előre nem lehet tudni, milyen sorrendben jönnek egymás után a különböző típusú feladatok. Az öt részből az egyik csak egy ún. próbateszt, amivel a következő vizsgák kérdéseit alapozzák meg - ezt a részt nem értékelik.

Itt a mai nap hivatalos menetrendje, szerintem elég húzós, még a szünetekkel együtt is:

8.30–9.00 Információ
9.00–9.55 A vizsga 1. része
10.00–10.30 Szünet
10.30–11.25 A vizsga 2. része
11.30–11.50 Szünet
11.50–12.45 A vizsga 3. része
12.50–14.00 Ebéd
14.00–14.55 A vizsga 4. része
15.00–15.20 Szünet
15.20–16.15 A vizsga 5. része
16.15–16.20 Információ

Csak két példa a tesztkérdésekből:

• Mennyi 5 + 4 x 3 - 20 / 10 ?
  
  a. -0,3
  b. 0,7
  c. 15
  d. 25
  
  
• Mit jelent a kandera szó? (kandírozni)
  
  a. húst felvágni
  b. fénnyel feldíszíteni
  c. cukorral bevonni
  d. mindkét oldalon megsütni
  e. bort kitölteni

Akit érdekel a teljes teszt, a megoldási kulccsal együtt megtalálja a Studera.nu oldalán, korábbi tesztekkel együtt. Előrebocsátom, hogy a legtöbb kérdés a fentieknél nehezebb :-) Egyébként nagyon fontos a tárgyi tudás, a logikai érzék és az olvasottság, ez nem kétséges, viszont a régebbi vizsgákon remekül lehet gyakorolni és rutint szerezni abban, hogy hogyan zárjuk ki a helytelen válaszokat akkor is, ha elsőre fogalmunk sincs, mi a jó megoldás.

A vizsga történetében klasszikus példaként szokták emlegetni, hogy Prins Daniel - a trónörökös Victoria koronahercegnő férje, korábban edzőteremtulajdonos, ma már ugyebár herceg, a királyi család tagja és boldog apuka - is írt valaha högskoleprov-ot, szerény 0.1 pontot elérve. És lám: nem ettől függ a karrier és az előrejutás. Szóval nem kell nagyon szomorkodni, ha nem sikerül úgy, ahogy az ember szerette volna :-)) Természetesen ez az adat is nyilvános, így az újságok ötletszerűen más híres emberek eredményét is ki szokták kérni, így derült ki, hogy a Miljöpartiet (kb.: Zöld Párt) szóvivője, Gustav Fridolin is a 2.0-ások táborát gazdagítja. Ő maga nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget, szerinte ez csak egyféle tehetséget mér és biztos benne, hogy a jelenlegi posztját más tényezőknek köszönheti.

A nap svéd szava: facit (megoldás)

Ezek is történtek idén

Az év legutolsó napján összegyűjtöttem néhány tényt / érdekességet / hírt az óévről. Nem feltétlenül a legfontosabbakat (egyáltalán: mi számít fontosnak?), de azért igyekeztem több helyről meríteni.

• Szeptemberben, 14 hónap etióp fogság után kiszabadult Johan Persson és Martin Schibbye (újságíró és fotós). Mint utólag kiderült, nagyon közel voltak a kivégzéshez is. Ugyanakkor Dawit Isaak, szintén svéd újságíró (aki eritreai származású), már 11 éve van börtönben Eritreában és azt sem tudni, egyáltalán milyen fizikai-szellemi állapotban van. A svéd diplomácia eddigi próbálkozásai nem vezettek sehová...
  
• A Fokus politikai magazin által odaítélt "Az év svédje" cím idei díjazottja Jonas Gardell, a "Torka aldrig tårar utan handskar" (Soha ne törölj le könnyeket kesztyű nélkül) c. könyv írója. A könyvből nagysikerű tévé-minisorozat is készült. Októberben írtam róla én is. Gardell úgy véli, hogy a díja egy fricska a Svédországi Demokratáknak (SD = Sverigedemokraterna, amely a neve ellenére valójában egy szélsőjobbos párt), hiszen "az SD óvni akarja azt, ami svéd és mi lehetne svédebb, mint az Év svédje? Egy meleg, aki egy bevándorlóval van összeházasodva!"
  
• Az év eseménye a királyi családban: Victoria koronahercegnő és Daniel herceg kislányának - egyúttal az új trónörökösnek -, Estelle-nek a megszületése, február 23-án. A királyi pár első unokáját lehetséges, hogy hamarosan újabb is követi, ugyanis a másik hercegnő, Madeleine nemrég eljegyezte magát amerikai barátjával és 2013. június 8-án lesz az esküvőjük.
  
• A Dagens Nyheter napilap filmkritikusai szerint az év legjobb svéd mozifilmje az "Äta, sova, dö" (Enni, aludni, meghalni), amely a munkanélküliségről, az elvesztegetett energiákról és a munkaügyi központ segíteni képtelenségéről, ugyanakkor a szolidaritásról és a családi szeretetről is szól. A 10-es lista többi darabjának leírása megtekinthető itt.
  
• Az év "hivatalos" karácsonyi ajándéka (årets julklapp) a fejhallgató volt. Ezt előre mondják meg az okosok, érzésem szerint ezúttal a megmaradt raktárkészletek alapján. Fogadásokat mernék kötni, hogy nem a fejhallgató volt a slágertermék, hanem pl. az okostelefonok, egyéb műszaki kütyük. Például most olvasom, hogy egy másik szavazás szerint a robotporszívó volt az év ajándéka. És miért is ne?
  
• 1860 óta (amióta méréseket végeznek) ez volt a harmadik legcsapadékosabb év, csak 1998-ban és 2000-ben esett több eső és hó. Csak a március volt száraznak mondható, viszont a június rendkívül esős volt.
  
• És végül a személyes kedvencem a "kis színes" hírek kategóriájából (a Metro-ban olvastam) annak a svéd néninek a története, aki vásárolt egy flakon öblítőt a szupermarketben, majd miután a barátnője felvilágosította, hogy az öblítő nem tesz ám jót a környezetnek, visszament a boltba és titokban megpróbálta kicserélni egy - ugyanolyan árú! - mosószerre. Ez nem volt sikeres manőver, ugyanis elcsípték, így most szegénynek kb. tízszer akkora büntetést kell fizetnie, mint amennyibe az öblítő került...

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog, érdekes és vidám 2013-at kívánok!
A magam részéről az új évben is itt leszek :-)

A nap svéd szava: snö (hó)

A köz véleménye

Mától egy - kéthetente frissülő - kérdés is vár az idelátogatókra (a jobb oldalsávban, a Profiladatok alatt) és szeretném, ha minél többen válaszolnának rá. Persze ettől függetlenül lehet továbbra is kommenteket írni (sőt: várom őket), de úgy vettem észre, hogy sokan "csak olvasó" üzemmódban látogatnak ide. Talán most őket is sikerül egy kis interaktivitásra rábírni :-)

Apropó, kommentek! Köszönet Idának a Királyság - a másik oldal című bejegyzéshez írt véleményéért! Azt hiszem, ezzel "a leghosszabb komment" díjat is neki ítélhetjük. Plusz azért is örülök, mert egy olyan oldalt mutatott meg, ami a svéd médiában nem túl sok teret kap. És mivel "a hír szent, a vélemény szabad", idézem:

Én ugyan 63 éves vagyok, de egyetértek a svéd fiatalság zömével, kik szerint "Le a királysággal!"

Aktív tagja vagyok a Republikanska Förening-nek, melynek célja a királyság megszüntetése. Álláspontunkat nem a királyi családban történő "hatalmas" botrányokra alapozzuk, ennél sokkal nyomósabb okokra hivatkozunk.

A királyság, mint intézmény, menthetetlenül elavult, egyetlen szerepe ma már csak arra szorítkozik, hogy a társadalom egyes rétegének egy álomvilágot képvisel, hétköznapoktól való menekülést, és a bulvárlapoknak remek bevételt. Mindezt az adófizető polgárok zsebéből kiszedve. Luxus életük visszataszító, amikor a társadalom millió gazdasági és szociális problémával küszködik. A király meg a fia a Porschejaikban furikázik, a királyné plasztikai műtétjei már számtalanok, a leányok luxusnyaralásaikat a luxus shoppingokkal váltogatják.

Mindezt végig kell néznünk, miközben mi magunk a valósággal küszködünk, millió problémával terhelve, megszorítások a munkahelyeken, mert nincs pénz, hónapokig várni a betegellátásra stb. stb...mindenki tudja, aki itt él. A királyi család parádézását egyenesen gusztustalannak találom.

Ma azt már nagyon kevesen hiszik el, hogy ez az egész cirkusz valami hasznot is hoz, azáltal, hogy reprezentálnak. Vajon hánnyal több üzlet köttetik meg, hány Jas repülővel többet tudnak eladni azért, mert a király megjelenik és kezeket ráz? Sajnos senki nem kérdezte meg, hogy én ehhez a parádéhoz hozzá akarok-e járulni a saját pénzemmel, de mint adófizető, kényszerítve vagyok.

A királyi ház megszüntetése politikailag egy kényes téma, még egyik párt sincs arra megérve, hogy ezt programjává tegye. De ez csak idő kérdése...

Neked esetleg teljesen más a véleményed? Vagy valami más már régóta kikívánkozik belőled? Remek - írj te is egy kommentet!

(A fotón: Francia Polinézia szigetei, ahol a friss házas Victoria és Daniel éppen mézesheteit tölti.)

A nap svéd szava: förening (egyesület)

Királyság - a másik oldal

Épp az imént ért véget a tévében a Victoria és Daniel esküvőjének előestéjén adott koncert közvetítése, prominens fellépőkkel (mint pl. a Roxette) és sok-sok vidám emberrel a képernyőn. De hogy egy kicsit kiegyensúlyozottabb legyen a mérleg, essen pár szó az ellentábor véleményéről is. Mert nem mindenki rajong ám a királyságért és a királyi házért (ami természetesen van annyira modern, hogy saját weboldala van).

Például 15 éve még tízből hét svéd úgy gondolta, hogy jó, hogy Svédországban királyság van és csak egy gondolta úgy, hogy rossz. Ma viszont kevesebb, mint a lakosság fele támogatja csak a királyságot. A királyi ház támogatottsága még ennél is nagyobb mértékben zuhant: ez 1996-ban ugyanakkora volt, mint a királyságé, ám mára már tízből csak négy embernek van jó véleménye a királyi családról - és háromnak rossz.

A fő ok az utóbbi években a bulvárlapokban megjelenő botrányok egyre nagyobb száma lehet. Egyes szakértők szerint Victoria esküvője pozitívba fordítja majd a trendet, de valószínűbb, hogy sok embernek elege van a túlzásba vitt ünnepi tudósításokból - az utóbbi hetekben-hónapokban szinte a csapból is az esküvői hírek folytak - és persze a botrányokból. A legutóbbi ilyen eset az volt, amikor Victoria húga, Madeleine áprilisban szakított vőlegényével, Jonas-szal. A fiú ugyanis egy norvég lánnyal megcsalta a hercegnőt (legalábbis akkor erről szóltak a hírek)...

Ami a királyságot illeti, a 18-39 éves korosztály az intézmény legnagyobb ellenzője, ellenben a 60 évesnél idősebbek a monarchia fő támogatói. Ha a pártszimpátiát nézzük, a Centerpartiet és a kereszténydemokrata (Kristdemokraternas) szavazói között van a legtöbb támogató, míg a Vänsterpartiet (vänster=baloldal) és a Miljöpartiet (a környezetvédelmi párt) szavazói közül kerül ki a legtöbb antirojalista.

Egyébként svéd királynak lenni tényleg kivételes dolog: a király alkotmányban biztosított joga, hogy tetteiért nem állítható bíróság elé, nem vonható felelősségre. Tehát olyan mentelmi joga van, amit nem lehet felfüggeszteni. Tudomásom szerint volt már pár gyorshajtási ügye Károly Gusztávnak, pl. 2004-ből találtam egy cikket, amelyben Silvia királyné kifejezetten tagadta, hogy a király 160-nal ment volna a Porsche-jével az E18-as úton. A király eközben mélyen hallgatott, majd válasz helyett megkérte a riportert, hogy legyen olyan kedves és az egyik alapítvány 85 éves évfordulójáról írjon inkább. No comment :-)

A nap svéd szava: kungahuset (a királyi ház)

A nagy nap előtt

Már csak négyet kell aludni az évtized eseményéig: a svéd trónörökös, Victoria és a frissiben herceggé avatott Daniel (korábbi nevén: Daniel Westling) esküvőjéig. Az alkalomra kibocsátott bélyeg első kiadása az utolsó darabig elkelt - van, aki csak emléknek vette meg: lehet majd mutogatni az unokáknak :-)

A közvéleménykutatások szerint a lakosság 54%-a fogja követni az esküvő eseményeit, ebből 3% (kb. 225.000 fő) a helyszínen. 1976-ban, XIV. Gusztáv Károly és Silvia esküvőjén 150.000-en voltak jelen. Viszont a megkérdezettek 35%-a nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem fogja követni az esküvőt.

Mindenesetre sajtósokból nem lesz hiány: 1000 svéd és 500 külföldi újságiró (ebből 141 német és érdekesség, hogy 19 japán), valamint 25 külföldi tévétársaság lesz a tűzvonalban, hogy tudósítsa az otthon maradtakat.

A hivatalos vendéglista egyelőre titok, de azt lehet tudni, hogy 1.100 vendéget várnak a Storkyrkan-ba, Stockholm katedrálisába, többek között svéd politikusokat, külföldi méltóságokat (pl. Charles angol herceget), diplomatákat és a pár barátait. A templom környékén kivetítőkön lehet majd követni a benti eseményeket, így a kint rekedtek sem maradnak le semmiről.

Még azt sem erősítették meg, hogy a király fogja-e Victoriát felvezetni. A királyi család eme kívánságát az egyház erős ellenérzése fogadta, mondván, hogy ez ellenkezik a hagyományokkal, miszerint a párnak együtt kell belépnie.

Ha esetleg valaki arrafelé járna aznap: június 19-én ingyen lehet metrózni Stockholmban (a nagy tömegben úgyis lehetetlen lenne a jegyellenőrzés).

De ennél eredetibb módja az ünneplésnek, ha az ember fia/lánya aznap házasodik meg - egy ismeretlennel. A malmöi PotatoPotato művészeti szerveződésé az ötlet és a megvalósítás is. A beugró 500 korona (kb. 15.000 Ft), ami magában foglalja a ruhát, a gyűrűt, az egésznapos ünneplést (fizető vendégekkel), sőt: a házastársat is. A szervezők 10+10 résztvevőt sorsolnak össze, a párok csak aznap tudják meg, ki is a vőlegény ill. menyasszony. De semmi jóvátehetetlen nem történik, ugyanis az aznapi válási papírok is rendelkezésre állnak majd, csak a neveket kell kitölteni...

A nap svéd szava: kronprisessbröllop (a trónörökös esküvője)

Királyi esküvő a láthatáron

Még visszatérve Victoria, a svéd trónörökös eljegyzéséhez, néhány érdekes tény (és vélemény) a témában:

- Svédországban 1590-ben hoztak először olyan törvényt, amely szerint nő is trónra kerülhet (ha nincs fiúgyermek a királyi családban, ugyanis korábban csak a legidősebb fiút koronázhatták meg). 1632-ben így lehetett II. Gustav Adolf egyetlen lánya, Kristina az első svéd királynő. Viszont az 1700-as évek elején hozott újabb törvény értelmében a korona ismét csak fiúágon vált örökölhetővé. Ez egészen 1980-ig érvényben volt.

- Európában jelenleg a következő országokban van királyság: Dánia, Norvégia, Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium, Spanyolország és Monaco. Ezen belül három királynő is trónon van: II. Erzsébet (angol), I. Beatrix (holland) és II. Margarethe (dán).

- Victoria vőlegénye, Daniel – aki „a nép egyszerű gyermeke”, azaz nem nemesi családból származik - a jövő évi (ennek ideje még nem kitűzött) esküvő napján válik herceggé. Az eljegyzést a királynak és a miniszterelnöknek is jóvá kellett hagynia. Egyébként nem újkeletű kapcsolatról van szó: már 7 éve együtt vannak.

- A svédek nagy része nagy örömmel fogadta az eljegyzés - és a közeli esküvő - hírét, sőt egy közvéleménykutatás szerint a lakosság 1/3-a szeretné, ha a király lemondana a trónról Victoria javára (habár Carl XVI Gustav korábban már többször is utalt rá, hogy élete végéig király kíván maradni). De nem kevesen vannak azok a köztársaságpártiak, akik az esküvő hírét inkább tragédiaként élik meg, ami Svédország köztársasággá válását akadályozza...

- Még nem tisztázott, hogy ki fogja az esküvő – a gazdasági válság ellenére valószínűleg hatalmas összegre rúgó – költségét finanszírozni. Lehetséges verziók:
a. A királyi család a saját költségvetéséből
b. Az állam (pontosabban az adófizetők)
c. Az előző kettő valamely kombinációja.
A körkérdések során több öntudatos állampolgár kijelentette, hogy márpedig nagyon nem szeretne anyagilag hozzájárulni a királyi nászhoz, az egyik levélíró szerint „nagyszerű, hogy egy teljes év van még addig, úgyhogy Victoria családjának lesz ideje egy kis pénzt összekuporgatni” :-) Mások viszont úgy vélik, hogy a királyi család és Victoria bár sokba kerül, de a „beléjük fektetett” pénz sokszorosát hozzák vissza a svéd államnak, hiszen ők az ország arcai és egyedülálló országreklámként szolgálnak. Egyébként nagyon sok jótékonysági egyesületet és eseményt is támogatnak, tehát pozitív példával járnak elöl, ez is kétségtelen.

- Daniel Westling, aki korábban fitnessedző volt – ennek kapcsán ismerkedett meg Victoriával is! -, jelenleg több edzőterem tulajdonosa, az elmúlt években nagy változásokon ment keresztül, pl. korábbi lezser, sportos stílusát elegáns öltönyökre és szemüvegre cserélte. Az eljegyzés bejelentésével egyidejűleg az üzleti ügyeit is másra bízta, hiszen ezentúl másra kell koncentrálnia (illetve amúgy sem lenne etikus a királyi családhoz kapcsolódást üzleti célokra is kihasználni). Most már bevallottan azt tartja a legfontosabbnak, hogy Victoriát támogassa meglehetősen sokrétű és összetett feladatában.

- Több újságcikket is olvastam a napokban, amelyek azt boncolgatják, hogy vajon tényleg boldog lesz-e Daniel a felesége árnyékában, mindig egy lépéssel a nyomában járva, a saját ambícióit feladva? Ebben a szerepben egyúttal a brit királynő, Erzsébet (Elisabeth) férjéhez, Philip herceghez hasonlítják, aki már hosszú évtizedek óta játssza a „másodhegedűs” szerepét.

A nap svéd szava: drottning (királyné vagy királynő)

Egy különleges nap

Ma volt a speciális svéd édesség, a semla (=zsömle) napja, a fettisdag, aminek az eredeti jelentése: "kövér kedd" (den feta tisdagen), ami arra utal, hogy régen a húsvét előtti böjtöt megelőző kedden - és csak akkor - ettek semla-t. Manapság már karácsony és húsvét között végig lehet kapni...és nemcsak kedden ;)

Az egész alapja ez a zsömleféle péksütemény, amiből egy kis kalap is van neki vágva, plusz mandulás krémmel és tejszínhabbal van megtöltve. Több újságban - pl. a Metro-ban - is közzétettek semla-teszteket, ahol az önkéntes újságírók (micsoda nehéz feladat!) szubjektív véleményt mondanak a különböző helyeken vásárolt sütikről. Egy eskilstunai helyi ingyenes újság (az Evelina) szerkesztői pedig egyenesen a helyi rendőrörsöt szórták meg semla-csodákkal, mondván hogy ők úgyis sok édességet esznek járőrözés közben, na meg amúgy is hozzá lehetnek már szokva a mindenféle ellenőrzéshez. A rendőrök persze örömmel vállalták a kihívást (vagyis a tesztelést). Tényleg nem kegyelmeztek: az egyik semla el is vérzett, élvezhetetlen mellékíze miatt...

Az össznépi felhajtást látva már egy ideje gondolkodtam, hogy kellene venni egy-két darabot, ha már ilyen idényjellegű dologról van szó, de a cégem gondoskodott róla, hogy végre megkóstoljam, ugyanis ma délelőtt nagy tálnyi semla várt ránk az ebédlőben ;) A saját tesztem eredménye szerint a mandulás krém pont jó volt, a tejszínhab pedig nem volt édes, ami nálam plusz pont. A tészta amolyan semmi különös, de az összhatás végülis kellemes (4-est kap a maximális 5-ből).

És ha már a jeles napoknál tartunk, akkor illik megemlítenem a nap hírét is, miszerint a trónörökös Victoria koronahercegnőnek végre megkérte a kezét a barátja. Daniel Westling ugyan nem kékvérű, de élvezi a király és a királyné teljes támogatását. Az ország egy része - és persze a média - már hosszú hónapok óta erre várt, szerintem nem kis nyomás van Victorián. Az esküvő tervezett időpontja 2010 kora nyara. Akit érdekel a királyi család bejelentése videón (modern idők...), az ide kattintson.

A nap svéd szava: vispad grädde (tejszínhab)