Madde, Chris és a fele királyság

És ha már a nemzeti ünnep kapcsán a királyi család is szóba jött, említsük meg a legaktuálisabb eseményt, a royalisták várva-várt ünnepét, a múlt szombati királyi esküvőt. A királyi pár fiatalabb lánya, Madeleine hercegnő mondott igent Chris O'Neill amerikai üzletembernek a stockholmi dómban. A felhajtás persze nem volt akkora, mint 2010-ben, Victoria esküvője körül, hiszen Madeleine csak a 4. helyen van a trónöröklési sorrendben (1. Victoria, 2. Estelle [Victoria kislánya] és 3. Carl-Philip herceg után, aki Madeleine bátyja). Meg aztán kicsit "turnészerű" is volt ez az esküvő, hiszen a pár nem lakik Svédországban és a közeljövőben nem is úgy néz ki, hogy ideköltöznének. Szerintem élvezik az külhoni anonimitást...no meg nem mellesleg Christ üzleti ügyei is az USA-ba kötik. De nem kell aggódni, azért pompában és prominens vendégekben nem volt hiány, bár "csak" külföldi hercegek voltak a vendégek között, királyi párok ezúttal nem érkeztek.

Az újdonsült férj egyébként amerikai és angol állampolgár is egyben. Eddig csak egy árva párperces interjút lehetett vele látni, amikoris egy norvég tévéstáb elkapta a stockholmi utcán és kiszedett belőle pár szót arról, hogy izgul az esküvő előtt és reméli, kellemes lesz az idő, valamint hogy Svédország a világ egyik legszebb országa. Mivel Chris (38) nem svéd állampolgár és az esküvő után is folytatja az üzleti tevékenységeit, ezért az udvari szabályok értelmében az esküvői csók után nem változik herceggé :-) Igazából minden jel arra mutat, hogy nem is akar az lenni, pl. nem úgy néz ki, mintha meg akarna tanulni svédül vagy Svédországba akarna költözni. Bár ezzel kapcsolatban olvastam egy érdekes cikket, miszerint jelenleg nem lehet tudni, a jövőbeli utódok trónörökösnek számítanak-e majd, mert ha mégis, akkor nincs mese, Svédországban kell majd nevelkedniük, protestáns hitben (Chris pedig katolikus). Hát az érdekes fordulat lenne mindenesetre.

Sokak szemében szálka Madeleine, aki 2011-ben hivatalosan is kivándorolt az USA-ba, azaz a királyi család életében csak nagyon érintőlegesen vesz részt (évente néhány reprezentáció), vagyis mondhatni, "munkaadóját", a svéd népet, nem igazán tünteti ki jelenlétével... Ami a mindennapjait illeti, a 31. évét épp tegnap betöltő Madeleine a World Childhood Foundation alapítvány jótékonysági munkájában vesz részt. Az alapítványt az édesanyja, Silvia királyné hozta létre 1999-ben az erősen hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok érdekében, mint pl. utcagyerekek, intézetekben élő gyerekek, szexuálisan kihasznált fiatalok és gyerekanyák. Jelenleg 14 országban 110 projektet támogatnak, pl. Brazíliában, Oroszországban, Svédországban, az USA-ban, Dél-Afrikában és Kínában. Akit esetleg érdekelnek részletek a hercegnő alapítványi munkájával kapcsolatban (pl. "mesélj egy tipikus napodról"), annak íme egy angol nyelvű interjú a királyi ház weboldaláról. Szép dolog ez, de természetesen van, akiben felmerül, hogy egy teljesen egészséges, fiatal nő, akit a hazája eléggé hidegen hagy (pl. Svédországban is vannak, lennének jótékonysági projektek, hátrányos helyzetű gyerekek is) miért kell, hogy a svéd adófizetők által finanszírozott apanázson élje luxuséletét New Yorkban?...

Plusz minden évforduló, esküvő, nagyobb királyi esemény alkalmával fellángol a vita: kell-e egyáltalán Svédországnak a monarchia? A pro és kontra oldalnak is vannak meggyőző érvei és bár a legtöbben azt hangoztatják, hogy sokba kerül a királyság fenntartása, a köztársaság sem lenne sokkal olcsóbb, így nem is annyira az anyagi indokok dominálnak, bár az is szóba jön (pl. az átláthatatlan, kontrollálatlan udvari kiadások). A Republikánus Szervezet (Republikanska Föreningen) - jelenleg 10.000 tagja támogatásával - fontosnak tartja azt is, hogy a demokrácia, a személyes szabadságjogok mindenkire legyenek érvényesek, pl. arra is, aki trónörökös herceg(nő)nek születik, hiszen jelenleg egész életét ez hatja át, hogy készül a trónra és nem választhatja azt a foglalkozást, amit szeretne. (Bár biztosan vannak mások is így ezzel, nem kékvérű halandók...) Az sem demokratikus - szerintük -, hogy fontos hivatalok öröklődnek és vérvonalra, génekre vannak alapozva. A másik oldal viszont pl. azt hangoztatja, hogy egy király pártsemleges és mindenkit képvisel. Ugyanakkor valós hatalmat nem gyakorol, így nem csorbítja senkinek a demokratikus jogait. Szóval mindenkinek megvan a maga véleménye, legalábbis rövidtávon úgy néz ki, hogy marad a királyság.

Talán tipikus apróság, kicsit a demokráciáról is szól: Madde-t pont az esküvő előtt 4 nappal megállították Stockholmban a rendőrök, mivel a buszsávban ment az autójával (fogadni mernék, hogy esküvőügyben). Madeleine ekkor teljesen magabiztosan felmutatott egy papírt és az "immunitására" hivatkozott, amivel az intézkedő járőrt sikerült eléggé zavarba hoznia. A rendőrség ezután megvizsgálta az ügyet, és egyértelműen kiderült, hogy nincs mentelmi joga, ugyanis az alkotmány szerint csak a királyt illeti büntetlenség, ha valamit elkövet (és szokott egyébként a király gyorshajtani, időnként írnak is róla a bulvárlapok). A végeredmény egy 1000 koronás büntetés lett, teljesen jogosan...az immunitásra való hivatkozás meg nem olyan elegáns, ugyebár. De hát kicsit furcsa dolgok is ezek, mert ha be is fizeti a büntetést, a svéd adófizetőktől kapott pénzt átteszi az egyik zsebből a másikba. (És nem az első, nem a második közlekedési kihágása.) Persze a pedagógiai érték is fontos...

Egyébként a királyi család népszerűségi listáján magasan Victoria, az elsődleges trónörökös vezet, 50%-kal, őt követi Silvia királyné 25%-kal, a harmadik Prins Daniel, a király csak a negyedik (köszönhetően bizonyos botrányoknak, egyebeknek), a  sereghajtó pedig Carl-Philip és Madeleine 12-12 %-kal. Ami pedig az államformát illeti, egy 2011. decemberi - nem reprezentatív! - felmérés szerint az emberek 58%-a megtartaná a királyságot, 32% köztársaságot akar és 10% nem tudja.

A nap svéd szava: stiftelse (alapítvány)

Az "igazi svédek", zavargások és politikusok (1. rész)

Az előző bejegyzésben már elkezdtem feszegetni a témát, ami a közkeletű vélekedés szerint egy egyszerű képlet:

Svédország + színes bőrű bevándorlók = zavargások

Jól hangzik, nem? (Már akinek.) Mindenesetre nem kell rajta sokat gondolkodni, nem egy másodfokú egyenlet. Viszont a társadalom egy bizonyos része úgy érzi, hogy ez így van és kész. Ezt a "bizonyos részt" az egyszerűség kedvéért nevezzük "igazi svédeknek", az idézőjel annak szól, hogy a megnevezés ironikus akar lenni. Ez egy nagyon pongyola megnevezés, mert egyáltalán nem foglal magában minden svéd állampolgárt (sőt!), viszont rengeteg - természetesen fehér bőrrel rendelkező - bevándorló és ideiglenesen Svédországban lakó itteni lakos is ide tartozik. Ők magukat ilyen szempontból "igazi svédnek" érzik, állampolgárságtól függetlenül. Nagyon sokan közülük az SD (Sverigedemokraterna - Svédországi Demokraták) nézeteit vallják.

Az SD egyébként az egyetlen szélsőjobbos, populista parlamenti párt, legfőbb programjuk a bevándorlás nagymértékű visszaszorítása és a bevándorlók jogainak a korlátozása, teljes asszimilációt követelve (integráció helyett). Ugyan hangsúlyozottan az iszlám vallású és egyéb színes bőrű bevándorlók azok, akiket leginkább megneveznek, mint problémaforrás, de ne legyenek illúzióink. A programjukból és megnyilatkozásaikból egyértelműen kiderül, hogy nézzünk bár ki svédnek, ha nem beszélünk akcentus nélküli svédet, nem élünk "elég svéd módon" és nem tudjuk X generációra visszavezetni a svéd családfánkat (ahol X > 3), akkor bizony másod-/harmadrangú személynek számítunk a szemükben, akkor is, ha papíron már esetleg svéd állampolgárok vagyunk.

Viszont a legsvédebb svéd család is problémás, ha az SD definícióját tekintjük, hiszen a svéd királyné, Silvia bizony német és brazil szülőkkel rendelkezik (királyi esküvő: 1976), maga a svéd királyi család pedig a francia Bernadotte uralkodóházat képviseli...tehát esetükben is simán bevándorlókról beszélhetünk. Persze ezt királyi összefüggésben viccesen - és talán felségsértően - hangozhat, de a tények makacs dolgok.

A hozzáállásról még annyit, hogy egy európai közvéleménykutatás szerint a svédek a legkevésbé negatívak a bevándorlókkal szemben - míg a magyarok a legkritikusabbak. Azt is kimutatták, hogy nem az országban élő bevándorlók száma vagy az ország gazdasági helyzete számít ebből a szempontból: a szintén sok bevándorlót felmutató Németországban a hozzáállás hasonló a svédhez, de nem ellenségesebbek az emberek a rosszabb gazdasági helyzetben lévő Spanyolországban vagy Lengyelországban sem.

Úgyhogy amikor mi, Svédországban élő magyarok "bevándorlókat" kiáltunk, érdemes egy pillanatra elgondolkodnunk arról, hogy mi mik is vagyunk? Igen, a bőrünk az fehér (hacsak a nyaralás nem sikerült túl jól), de ettől eltekintve bizony-bizony mi is bevándorlók vagyunk, max. nem látszik kívülről. Közben nem hiszem el, hogy itt és most azt kell bizonygatnom, hogy az embereknek nem a bőrszíne számít... Egyébként 2013-at írunk, csak hát kedves olvasó - aki ugyanígy gondolod a dolgot - volt itt pár komment a korábbiak során, amik miatt teszem ezt a kitérőt. És akkor végre térjünk rá a tulajdonképpeni aktualitásra...

A kollektív bűnösségről és a bűnbakszerepről már írtam az előző bejegyzésben, az előítéletekről úgyszintén. Jelen esetben vegyük a husby-i (Stockholm) zavargásokat, amelyekre ugyebár rá lehet húzni a fenti egyenletet. A világsajtót bejárta a hír az elmúlt héten, hogy zavargások vannak Stockholmban - egyes túlbuzgó hírforrások szerint szinte az egész országban -, rengeteg autót felgyújtottak, a kiérkező tűzoltókat, rendőröket esetenként kővel dobálták meg. Azt, hogy előtte mennyire parázslott a hangulat, nem tudni, de az egész, napokig tartó randalírozás azután robbant ki, amikor egy 69 éves férfit, aki machete-vel hadonászott és a rendőröket is fenyegette, az egyik rendőr lelőtte. Nem ártalmatlanná tette, hanem kioltotta az életét. (Az egész zavargásnak ez az egy áldozata volt, sérültekről sem szóltak a hírek.) Szóval elszabadultak az indulatok, aminek a hivatalos személyeken kívül leginkább a helyi lakosok itták a levét - szintén bevándorlók -, akik a hírek szerint az ablakukból kiabáltak le a fiataloknak, hogy hagyják abba és sajnos sokan konstatálhatták közülük azt is, hogy az autójuk teljesen kiégett.

Ezen a ponton a politikusok is megszólaltak. A miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt azt hangsúlyozta, hogy az erőszak nem megoldás semmire, nem szabad, hogy ezt a fiatalok eszközként használják. "A szomszéd autóját felgyújtani, az nem véleménynyilvánítás, hanem huliganizmus.". (Egyébként teljesen egyetértek.)

Az SD szerint - akik szerint a zavargás is azt bizonyítja, hogy "már megint" igazuk van - kijárási tilalom és rendkívüli állapot életbeléptetése szükséges, valamint gumilövedék és könnygáz. A többi párt ezt a javaslatot csípőből azzal utasította vissza, hogy az SD-nek nincs jogalapja bírálatra a jelenlegi helyzetben, miközben a párt tagjai között még mindig vannak olyanok, akik pl. 2010-ben vascsővel inzultáltak bevándorlókat az utcán, mindenféle provokáció nélkül. (Erre utal a fenti sárga figyelmeztető tábla: VIGYÁZAT: Sverigedemokraták vascsővel.) Súlyosbító körülmény, hogy az illetők anno az SD vezetőségében foglaltak helyet. Ennek az ügynek az utóélete szintén megér egy misét, majd adandó alkalommal visszatérek rá, mert számunkra igencsak érdekes...

Viszont hosszúra nyúltam és még közel sem jutottam a mondandóm végére, úgyhogy

Folyt. köv.

A nap svéd szava: invandrare (bevándorló)

A köz véleménye

Mától egy - kéthetente frissülő - kérdés is vár az idelátogatókra (a jobb oldalsávban, a Profiladatok alatt) és szeretném, ha minél többen válaszolnának rá. Persze ettől függetlenül lehet továbbra is kommenteket írni (sőt: várom őket), de úgy vettem észre, hogy sokan "csak olvasó" üzemmódban látogatnak ide. Talán most őket is sikerül egy kis interaktivitásra rábírni :-)

Apropó, kommentek! Köszönet Idának a Királyság - a másik oldal című bejegyzéshez írt véleményéért! Azt hiszem, ezzel "a leghosszabb komment" díjat is neki ítélhetjük. Plusz azért is örülök, mert egy olyan oldalt mutatott meg, ami a svéd médiában nem túl sok teret kap. És mivel "a hír szent, a vélemény szabad", idézem:

Én ugyan 63 éves vagyok, de egyetértek a svéd fiatalság zömével, kik szerint "Le a királysággal!"

Aktív tagja vagyok a Republikanska Förening-nek, melynek célja a királyság megszüntetése. Álláspontunkat nem a királyi családban történő "hatalmas" botrányokra alapozzuk, ennél sokkal nyomósabb okokra hivatkozunk.

A királyság, mint intézmény, menthetetlenül elavult, egyetlen szerepe ma már csak arra szorítkozik, hogy a társadalom egyes rétegének egy álomvilágot képvisel, hétköznapoktól való menekülést, és a bulvárlapoknak remek bevételt. Mindezt az adófizető polgárok zsebéből kiszedve. Luxus életük visszataszító, amikor a társadalom millió gazdasági és szociális problémával küszködik. A király meg a fia a Porschejaikban furikázik, a királyné plasztikai műtétjei már számtalanok, a leányok luxusnyaralásaikat a luxus shoppingokkal váltogatják.

Mindezt végig kell néznünk, miközben mi magunk a valósággal küszködünk, millió problémával terhelve, megszorítások a munkahelyeken, mert nincs pénz, hónapokig várni a betegellátásra stb. stb...mindenki tudja, aki itt él. A királyi család parádézását egyenesen gusztustalannak találom.

Ma azt már nagyon kevesen hiszik el, hogy ez az egész cirkusz valami hasznot is hoz, azáltal, hogy reprezentálnak. Vajon hánnyal több üzlet köttetik meg, hány Jas repülővel többet tudnak eladni azért, mert a király megjelenik és kezeket ráz? Sajnos senki nem kérdezte meg, hogy én ehhez a parádéhoz hozzá akarok-e járulni a saját pénzemmel, de mint adófizető, kényszerítve vagyok.

A királyi ház megszüntetése politikailag egy kényes téma, még egyik párt sincs arra megérve, hogy ezt programjává tegye. De ez csak idő kérdése...

Neked esetleg teljesen más a véleményed? Vagy valami más már régóta kikívánkozik belőled? Remek - írj te is egy kommentet!

(A fotón: Francia Polinézia szigetei, ahol a friss házas Victoria és Daniel éppen mézesheteit tölti.)

A nap svéd szava: förening (egyesület)

Királyság - a másik oldal

Épp az imént ért véget a tévében a Victoria és Daniel esküvőjének előestéjén adott koncert közvetítése, prominens fellépőkkel (mint pl. a Roxette) és sok-sok vidám emberrel a képernyőn. De hogy egy kicsit kiegyensúlyozottabb legyen a mérleg, essen pár szó az ellentábor véleményéről is. Mert nem mindenki rajong ám a királyságért és a királyi házért (ami természetesen van annyira modern, hogy saját weboldala van).

Például 15 éve még tízből hét svéd úgy gondolta, hogy jó, hogy Svédországban királyság van és csak egy gondolta úgy, hogy rossz. Ma viszont kevesebb, mint a lakosság fele támogatja csak a királyságot. A királyi ház támogatottsága még ennél is nagyobb mértékben zuhant: ez 1996-ban ugyanakkora volt, mint a királyságé, ám mára már tízből csak négy embernek van jó véleménye a királyi családról - és háromnak rossz.

A fő ok az utóbbi években a bulvárlapokban megjelenő botrányok egyre nagyobb száma lehet. Egyes szakértők szerint Victoria esküvője pozitívba fordítja majd a trendet, de valószínűbb, hogy sok embernek elege van a túlzásba vitt ünnepi tudósításokból - az utóbbi hetekben-hónapokban szinte a csapból is az esküvői hírek folytak - és persze a botrányokból. A legutóbbi ilyen eset az volt, amikor Victoria húga, Madeleine áprilisban szakított vőlegényével, Jonas-szal. A fiú ugyanis egy norvég lánnyal megcsalta a hercegnőt (legalábbis akkor erről szóltak a hírek)...

Ami a királyságot illeti, a 18-39 éves korosztály az intézmény legnagyobb ellenzője, ellenben a 60 évesnél idősebbek a monarchia fő támogatói. Ha a pártszimpátiát nézzük, a Centerpartiet és a kereszténydemokrata (Kristdemokraternas) szavazói között van a legtöbb támogató, míg a Vänsterpartiet (vänster=baloldal) és a Miljöpartiet (a környezetvédelmi párt) szavazói közül kerül ki a legtöbb antirojalista.

Egyébként svéd királynak lenni tényleg kivételes dolog: a király alkotmányban biztosított joga, hogy tetteiért nem állítható bíróság elé, nem vonható felelősségre. Tehát olyan mentelmi joga van, amit nem lehet felfüggeszteni. Tudomásom szerint volt már pár gyorshajtási ügye Károly Gusztávnak, pl. 2004-ből találtam egy cikket, amelyben Silvia királyné kifejezetten tagadta, hogy a király 160-nal ment volna a Porsche-jével az E18-as úton. A király eközben mélyen hallgatott, majd válasz helyett megkérte a riportert, hogy legyen olyan kedves és az egyik alapítvány 85 éves évfordulójáról írjon inkább. No comment :-)

A nap svéd szava: kungahuset (a királyi ház)