A tyúk vagy a tojás?

A tojás, mint termék nagyon érdekes téma, legalábbis errefelé...és számomra. Az egy dolog, hogy Svédországban nagy kereslet van a biotojásra - az utóbbi időben mi is csak azt veszünk, azt a kis árkülönbséget simán megéri, hogy a) egészségesebb, de főleg b) olyan tyúktartást támogatunk, ahol az állatok a természetes életmódjuknak megfelelően élhetnek, nem rabszolgaként. (Ehhez kapcsolódóan ajánlom ezt az ausztrál videót, amely felszabadított tojótyúkokról szól, nem is akárhogyan.)

A másik felfedezésem az volt, hogy itt olyan tojástermékek is vannak, amiket máshol még nem láttam. Van például flakonos tojásfehérje / tojássárgája / egész tojás (a képen balra fehérje, jobbra egész tojás látható). Olyasmi kiszerelésben, mint egy kisebb kannás bor :-) Pl. 1 dl flakonos tojás kb. 2 egész tojásnak felel meg. Praktikusnak mindenképpen praktikus, ugyan ki még nem próbáltuk. Valahogy nem viszi rá a lélek az embert, mert bizarrnak tűnik így elsőre (és másodiknak is).

A legújabb, amit láttam, a színpompás lego-szerű műanyag tojástartó, amit kifejezetten a gyerekeknek szánnak: nyilván függőséget okoz és minél többet kell belőle összegyűjteni, hogy építeni lehessen belőle. Az ötlet nem rossz, de őszintén szólva nem tudom, mennyire sikeres a koncepció. A termék neve Eggyplay, svéd gyártmány, mosogatógépálló, könnyebb és helytakarékosabb a kartondobozhoz képest. Egyszóval a világ legszórakoztatóbb tojásdoboza, nem is kérdéses :-)

A fenti képen látható napocskás tükörtojást pedig speciális segédeszköz igénybevételével készíthetjük el. Már aki áldoz ilyesmire...

Ennyit a tojások titkos életéről, bár biztosan vannak még hasonlóan izgalmas dolgok ezen a területen. Viszont ezt a bejegyzést azzal a szándékkal is írom, hogy kicsit magyarázkodjak. Érezhetően megritkultak a svédasztalos bejegyzések az utóbbi hónapokban, ez simán fogható a költözködésünkre és annak folyományaira. Míg előtte olyan havi öt bejegyzés volt a szokásos, mostanában a kettő is nehezen jön össze. A "nehezen"-t persze lehet, hogy nem érezni a blogban, de tényleg az van, hogy téma lenne (gyűjtögetem én innen-onnan), de a megvalósulás nyögvenyelős. Leginkább halogatom, bevallom.

Elfogyott a motiváció, illetve úgy fogalmaznék, hogy más dolgok sokkal jobban lekötnek, ide már nem marad lelkesedés és energia. Egy-egy - bármilyen rövidnek tűnő bejegyzés - megírása is 3-4-5 órába telik, többször átírom, átgondolom, képeket / linkeket keresek, stb. Úgy érzem, az előkészítéssel, anyaggyűjtéssel, mindennel együtt túlságosan lekötött és ma már inkább tehernek érzem - sajnos.

Úgyhogy úgy döntöttem: mától kezdve szüneteltetem a blogot. Lehet, hogy ez valójában azt jelenti, hogy itt a vége, fuss el véle - de "soha ne mondd, hogy soha". Az archívum viszont elég nagy, lehet benne visszaolvasni, azt nyugodt szívvel tudom ajánlani. 2008. augusztus 1-je óta összesen 455 bejegyzést írtam és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam az olvasóktól (negatívat talán 2 db-ot), ami nekem tényleg nagyon sokat jelentett.

Köszönöm mindenkinek, aki megosztotta velem a véleményét ill. aki olvas (írom ezt jelen időben, hiszen a bejegyzések megmaradnak) és minden jót a továbbiakra! A jobb oldalon belinkelt kedvenc blogok szintén frissülnek - remélhetőleg -, így ott is van némi olvasnivaló.

Hej då!


A nap svéd szava: avsked (búcsú)

Multikulti kultúrsok(k)

Új blog került fel a kedvencek közé (ami a jobb oldalon található). Először a Szülőnek lenni Svédországban c. bejegyzést olvastam a MultiKulti Kultúrsok(k)-ból, amit egy ismerősöm megosztott a Facebook-on. Aztán gondoltam, elolvasom, mi is van még benne.

Nagyon-nagyon jó érzés fogott el Katalin megértő, nyitott sorait olvasva, aki olyan fontos dolgokról ír, amelyeket rohanó mindennapjainkban talán végig sem gondolunk. Az előítéletekről, a másságról, a különböző kultúrákról...és hogy sok mindent lehetne másképp is. Nem is tudom jól megfogalmazni, mi az, ami megkapott - úgyhogy inkább idéznék tőle néhány gondolatot, remélve, hogy kedvet csinálok az - októberben indult és félévesre tervezett - bloghoz, amely egy kulturális munkához kötődik, Uppsala-ban, Svédországban:

"...a sok elméleti okosság, amit multikulturalizmusról, konfliktusokról, mediálásról, interkulturális kommunikációról, egyebekről tudok mondani, akkor lesznek hitelesek, akkor válnak kézzelfogható tudássá és gyakorolható hivatássá a tanítványaim számára, ha a valóságban is látom, kipróbálom, megtapasztalom, milyen a kulturális mindenki földjén élni.

Nos, hát itt duplán vagyok idegen, vagy inkább triplán. A gyakorlatban, sztereotípiák között. Olyan helyzeteket élek meg, amit a könyvekből nem lehet megtanulni, megismerni. Például a fiatal kurdok és szíriaiak konfliktusát, a gottsundai és stenhageni gangek verekedését. És, remélem, azt is, hogy sikerül a kurd és szíriai kulturális szervezetek vezetőivel kidolgozni valamilyen stratégiát (az egyik kis csírázó növénykém a sivatagban)."

- - -

"Az egyénekre ráragasztott címke eltakarja magát az egyént individuális jellemzőivel együtt. És gyakran a sztereotípiák többet mondanak el rólunk, mint azokról a társadalmi, etnikai, kulturális (stb.) csoportokról, amelyek tagjaira használjuk ezeket a sztereotípiákat.

A negatív érzelmi töltet ráadásul gyakran félelemből táplálkozik. A példa egy fiatal magyar fiútól származik, aki Dániában szembesült azzal az elmúlt évben, hogy amikor kiderült, hogy magyar, egyből „szerbnek”, „cigánynak”, „tolvajnak” tartották a vele egyidős fiatalok. Sok 20 év körüli dán szerint tehát minden magyar szerb és cigány, aki ráadásul tolvaj is. Talán nem nehéz felfedezni a történetben a félelmet. És persze, mást is: az ismeret, a megismerés, a mások iránti nyitottság maximális hiányát."

- - -

"A legutolsó – és ebben az esetben a legfontosabb – téves hiedelem az, hogy az arabok civilizálatlan barbárok. Nyilván vannak ilyenek is, mint ahogy minden országban előfordulhatnak civilizálatlan barbár emberek, azt állítani azonban, hogy a civilizálatlanság az arabok jellemzője, nos, ez maga barbárság. Arról árulkodik, hogy ennek a sztereotípiának a használója egyáltalán nem ismeri Európa kultúrtörténetét, ráadásul fals etnocentrizmussal él."

- - -

"Svédország oktatási rendszere lenyűgöző. Olyan, amire nekünk is szükségünk van, volna. Aktív állampolgárság, demokrácia, felelősségvállalás, Life long learning: ez mind olyan formát ölt, amit én szeretnék otthon is látni.

Kreativitás és kreatív ipar, a tanulás mint egészségmegőrző rendszer, csodás nyugdíjasok, akik egyszerre 2-3 nyelvet tanulnak, mert tanulhatnak. Iskola, ahová szeret a gyerek járni, mert érdekes, mert izgalmas, mert nagyon sok mindent lehet, és mert ő áll a középpontban, a társaival együtt, akik azt tanulják, hogyan kell egymást elfogadni és tisztelni. Az esélyek biztosítása, a lehetőség, hogy az legyél, ami szeretnél lenni, amiért megküzdesz, még akkor is, ha szüleid bevándorlók vagy esetleg finn romák.

Álmaim iskolarendszere. Hát most nyitott szemmel álmodhatok néhány hónapig."

- - -

"A svédek és finnek is szolgálnak meglepetésekkel. Nem túl sokkal, de néhánnyal igen. Ezt azonban egy másik bejegyzésben írom le részletesen.

Ízelítőül:

Engem némileg sokkol, amikor 10 fokban rövidnadrágban és pólóban jön velem szembe valaki. Vagy zokni nélkül papucsban.
Vagy ha minden nap felporszívózzák az avart.
Vagy az, ha szombat hajnalban arra ébredek, hogy óbégatnak a fiúk, és bútorokat dobálnak ki az ablakon.
Vagy az almafa, aminek nem szedik le a gyümölcsét.
Vagy a Krasznaja Moszkva a fiókokban.

Nem csodálkozom. Olyan, mintha otthon volnék. Nézem a virágos mezőt. Tanulok. "

- - -

"Az oktatás a leghatalmasabb fegyver, amivel megváltoztathatjuk a világot. Ezt valószínűleg nagyon sok politikus tudja, a kérdés csupán az, hogy milyen világot „álmodnak” a döntéshozók. Az esélyegyenlőség világát álmodják, vagy valami mást? A haladás államát kívánják megteremteni, vagy valami mást? Mosolygó, önbizalomtól ragyogó arcú, elégedett és egészséges emberek társadalmát akarják, vagy valami mást? És az emberek maguk, vajon mit akarnak?

Legyenek ezek költői kérdések, válaszok nélkül (vagy mindenki gondolkodjon el a lehetséges válaszokon)."

- - -

...de ezek csak kiragadott részletek, ismétlem: érdemes ellátogatni a blogra!


Végül, de nem utolsósorban, még egy ajánló: Feri világgá megy - és szintén megtapasztalja a kultúrsokkot, mint olyat. Ő Amszterdamban, de japán munkahelyen. Ennek túléléséhez elkél némi humor is. Feri stílusa pedig zseniális. Szerintem :-) Róla ill. tőle a Határátkelőn olvastam először: Hétköznap is földönkívüliként. Sajnos nem ír túl gyakran a blogba, de ha igen, akkor az ütős.

Jó olvasást!


A nap svéd szava: fördom (előítélet)

Sztereotípia no.1 : Egy hideg ország

Idézet a Wikipedia-ból:

A sztereotípiák olyan személyiségsémák, amelyek a gyors és hatékony adatfeldolgozást segítik elő. A köztudatban a sztereotípia fogalma negatív csengésű - sokszor tévesen azonosítják az előítélettel -, de agyunk számára nélkülözhetetlen információ osztályozó folyamat része. Az így meghatározott és elraktározott adatok azonban az egyénre kivetítve pontatlanok és ezért félrevezetőek lehetnek, viszont a sémák használata nélkül sokkal kevesebb információt tudnánk feldolgozni.

Néhány jellemző téma: 
- Megjelenésre és kinézetre vonatkozó sztereotípiák. A kinézet alapján köztudatban lévő sztereotípiák. Pl.: „a szőke nők buták”, „a kövérek lusták”.
- Szakmákról szóló sztereotípiák. Különböző szakmákhoz társított sztereotípiák.  
- Nemzeti és etnikai sztereotípiák. Nemzeti hovatartozásra épülő sztereotípiák, mint például a „svájci precíz”, „az olasz vidám”.

Ezt csak azért gondoltam idemásolni, mert viszonylag gyakran találkozom a jelenséggel, pl. ha valaki megtudja, hogy Svédországban lakom. Na nem mintha én informáltabb lettem volna, mondjuk úgy 8 évvel ezelőtt :-)

Egy korábbi bejegyzésben már írtam a Svédországot övező tévhitekről, de mindig akad muníció. Például a Határátkelő blogból gyakran lehet meríteni. Íme az egyik svéd bejegyzést követő néhány jellemző kommentár: 

• "Bocs de ettől szerintem meredeken jobb és élhetőbb klímájú országok vannak Európában. Nekem egy skandináv ország sem példakép."

• "Feltehetően soha nem fogok skandináv országba menni. Rühellem ugyanis a hideget, Mo-ról is inkább melegebb helyre vágyom telente. Most, hogy 30+ fok van, már egész otthonos. Persze nem lenne hátrány kicsit több zöld terület Pesten, de hát ez jutott."

• "Nem nagyon tudok hozzászólni, én már ott elvesztettem a fonalat, hogy alapvetően nem értem, hogy lehet északra költözni :) Ott azok laknak, akik oda születtek és nem hallottak még a meleg helyekről :)"

• [...és egy reakció az előzőre:] "Meleg helyekről? Legyünk őszinték, aki azt mondja, hogy 30+ fokban szeret melózni járni, az vagy hazudik vagy festi magát - már ezért az igen szélsőséges időjárásért is megérheti elköltözni Magyarországról."

Ízlések és pofonok, de én teljesen őszintén az utóbbi megszólalóval értek egyet (hangsúlyozom, saját vélemény). Errefelé a nyarak általában melegek, de max. 25 fokig hevülve (kivételek persze itt is vannak, volt nagyon esős ill. jó meleg nyarunk is, egy egész hétig 30 fok volt), a telek pedig rendszeresen enyhébbek - gyakran jóval enyhébbek - a magyar teleknél, ezt direkt szoktam is figyelni. Mondjuk vagyok olyan szerencsés, hogy Svédország legdélebbi csücskében élek, szóval az ország északi részei jellemzően nem ilyen enyhe éghajlatúak (mert ne felejtsük el, hogy egy nagyon hosszú országról van szó!).

Vegyük pl. Kiruna-t - lappföldi bányászváros, vasércben utaznak -, ami innen (Malmö-től) cirka 1850 km-re van. Nem csalás, nem elírás. A kirunai havi átlaghőmérsékletek (jan-dec):
-13.9     -12.5     -8.7     -3.2     3.4     9.6     12.0     9.8     4.6     -1.4     -8.1     -11.9
--- Éves átlaghőmérséklet: -1.7 °C

Vagy itt van Stockholm (ami Malmö-től kb. 620 km-re van északra):

-2.9

-3.1

0.0

4.6

10.5

15.4

17.2

16.3

12.0

7.3

2.6

-1.1

--- Éves átlaghőmérséklet: +6.6 °C

Ugyanez Malmö-nél (figyeljük meg, hogy egyik hónapban sem megy 0 °C alá az átlaghőmérséklet):
0.1      0.0         2.2      6.4       11.6     15.8     17.1     16.8     13.6      9.8      5.3     1.9
--- Éves átlaghőmérséklet: +8.4 °C

További városok hőmérséklet-adatai (és érdekes dolgok a svéd időjárásról, svédül) a Wikipedia-n megtalálhatóak.

Összehasonlításként csak egyetlen mondat a magyarországi hőmérsékleti viszonyokról (a forrás szintén a Wikipedia): Az évi középhőmérséklet 8–11 °C, amelynek viszonylag magas, 20–25 °C-os az ingadozása. A hőmérséklet átlagos értéke januárban a legalacsonyabb, 0 - −4 °C, júliusban a legmagasabb, 18–22 °C.

De nem akarom elbagatellizálni a kérdést. Minél északabbra megyünk egyre hidegebb van - és talán ami még váratlanabb, ha nem tudunk róla: télen (persze csak egy ideig) egyre hosszabbak az éjszakák! A jó hír az, hogy ezt bőven visszakapja az ember nyáron, a hosszú nappalok formájában - sőt, északon teljesen fehér éjszakák vannak nyár közepén. Visszatérve a kellemetlenségekre, egy sötétebb őszi-téli időszak erősen megviselheti az embert, főleg ha éppen az országhoz hozzászokással küzd. Közismert a hosszabb sötétség depresszióval is fenyegető kiváltó hatása. A témának könyvtárnyi irodalma van, ebbe nem is mennék bele. Viszont van, ahol gyakorlati lépéseket is tettek: az ugyancsak északsvéd Umeå városában a lakosság 30 buszmegállóban is élvezhette az elmúlt télen a fényterápia áldásos hatásait, ingyen és bérmentve :-)
Ami a téli sötétséget illeti, Malmöről tudok nyilatkozni: a helyzet Magyarországnál kicsit rosszabb, de abszolút elviselhető. Az összképet tekintve pedig vegyük figyelembe, hogy a Svédországban élők túlnyomó része a három legnagyobb városban - és vonzáskörzetében - lakik (Stockholm, Malmö, Göteborg), és ezeken a helyeken egészen emberi az időjárás.

És ahogy a svéd közmondás tartja: Nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruha! :-)

A nap svéd szava: mörk (sötét)

Fjordok és szigetek - Bohuslän

Bohuslän Svédország legnyugatabbra fekvő tájegysége, a nyugati parton fekszik, Göteborg-tól északra és a norvég határtól délre. Ide ruccantunk ki a múlt héten néhány napra. Az utazás célja egy eléggé spontán szervezett bloggertalálkozó volt, de természetesen maga a vidék is érdekelt bennünket. Engem meglepett, hogy ugyan csak kb. 400 km-t mentünk északra Malmöből, de onnan már csak 60 km-t kellett volna továbbautóznunk, hogy belépjünk Norvégiába (majd talán legközelebb sor kerül erre is).

Az úticélunk alapvetően Lysekil lett volna (éppen a találkozó miatt), de úgy gondoltuk, ha már ilyen távolságra autózunk, legyen egy közbenső bázis is, így az első éjszakai szállást Trollhättan-be foglaltuk. Az első kellemes meglepetés a szállodánk volt, ami nemcsak a város legmagasabb pontján, egy sziklán helyezkedett el, kilátással a Göta Älv folyóra, de osztályon felüli kényelemmel - pl. ingyenes kávégép a szobában és a folyosón, aprósüteménnyel körítve - és esztétikummal kényeztetett bennünket (tradícionális épület, stílusosan formatervezett berendezés). Mindezt teljesen normális áron, szuper reggelivel együtt.

Aztán a hegyről lesétálva felfedeztük, hogy itt bizony szinte a belvárosban sziklás vízesések és elég durva örvények vannak. Na és emiatt vízerőmű is, a Vattenfall üzemeltetésében. A két erőműből az eredetit, amit 1910-ben adtak át (és még ma is hibátlanul működik!) egy ingyenes, vezetett látogatás során meg is néztük, a külső részeket és a turbinákat is. A folyó esése a városon belül 32 méter...el lehet képzelni. Naponta egyszer kinyitják a régi zsilipeket és a szemünk láttára lesz a szinte száraz mederből vad folyó, ezt is volt szerencsénk megnézni. Akit további részletek érdekelnek, (svédül) nagyon sok érdekeset olvashat a Fallen och slussarna i Trollhättan weboldalon.

Itt és most csak megemlítem, hogy "természetesen" a Saab-múzeumban is voltunk (az autóink Saab-ok, így ez nem is volt kérdéses). A múzeum és maga az autómárka viszont megérdemel egy külön bejegyzést a közeljövőben, szóval most erről ennyit :-)

Naszóval, visszatérve Bohuslän-re (aminek Trollhättan tudtommal nem része). Mivel teljesen felkészületlenül mentünk, ért pár meglepetés bennünket, szerencsére csak kellemeseket tudok felsorolni. Például a fjordok! Le sem tagadható Norvégia közelsége, annyi fjord van errefelé. Az autóból kinézve tónak hinnénk őket, de a térképre nézve egyértelmű, hogy tenger az. A másik érdekesség hogy rengeteg közepes méretű és kisebb sziget van Bohuslän-ben, sőt Svédország hat legnagyobb szigetéből három itt található (teljesen vagy részben): Orust, Tjörn és Hisingen.

Mi viszont Smögen, Skaftö (ld. a fenti képet) és Flatön szigeteken időztünk hosszasabban, Smögenre többször is visszatértünk, mert nagyon bejött pl. a festői kilátás a magas hídjáról, a helyes tengerparti házak, a másfelé is annyira jellemző sziklák és a több, mint 1 km-es kikötői sétány. De azért is visszamentünk az egyik este, mert Joe Cocker-koncert volt, amit a környéken magasodó lapos sziklákon ücsörögve ingyen lehetett élvezni (természetesen jópár svéd is ezt a verziót választotta). Egyébként Joe Cocker hangja semmit nem változott, ő pedig párat még ugrott is lelkesedésében, 69 éves kora ellenére.

Flatön szigete az étterméről - Handelsman Flink - híres, ahol mindenféle tengeri finomságot lehet enni szuper tengeri kilátással (a szél persze fúj rendesen). Nekem itt a kedvencem a WC ajtaján a felirat volt, ugyanis semmi hagyományos utalás nem volt a helyiség funkciójára, hanem csak ez állt felfestve: Räddaren i nöden (Megmentő a szükségben)... Skaftö-n pedig felkapaszkodtunk a "kilátási pont" (utsiktspunkt) táblával jelölt sziklák tetejére, ahonnan fantasztikus kilátás van az öbölre, a vitorlásokra és a tengerparti, festői házakra.

Érdekes volt megtapasztalni a szigetek közlekedését is. Egyrészt általában nem lehet "körbejárni" egy-egy szigetet autóval: ha bemegyünk pl. egy városba/faluba/kikötőbe, ugyanazon az úton kell visszajönni, utána lehet folytatni az utat. Ennek oka alapvetően az, hogy az közúthálózat (éppúgy, mint a vasúthálózat, ami errefelé igencsak gyér) csak kiegészítője a tengeri utaknak. És olyan utak ezek, amik leginkább csak 1,5 autó szélesek, telis-tele beláthatatlan, magas sziklákkal övezett kanyarokkal, így a közlekedés valamiféle lottóra emlékeztetett (csak itt lehetőleg nem akartunk találatot elérni). Másrészt lépten-nyomon éjjel-nappal közlekedő kompokban végződtek az utak. Előtte párszáz méterrel azért kedvesen figyelmeztettek bennünket olyan közlekedési táblával, amin az autó éppen zuhant a vízbe :-) De a komppal tényleg gyorsan megközelíthetőek az egyes szigetek ill. lerövidíthetőek a kerülőutak (pl. a fjordok mentén).

Ezen a vidéken fókák, ún. borjúfókák is élnek és bár mi csak a képeslapokon és a prospektusokban láttuk őket, mehettünk volna hajós fókalesre. Az egy dolog, hogy egy őz átszaladt előttünk - biztos távolban - az úton, de az egyik este, még világosban, egy jávorszarvast láttunk teljes életnagyságban, az út mellett, beljebb legelészett valamilyen haszonnövényből. Megálltunk fotózni - csak az autóból -, nagyon édes volt ahogy a saját stílusában falatozott, ásított és lépegetett (ilyenkor csak úgy döngött a föld a kb. 600 kg alatt, még kb. 120 méterről is hallani lehetett). Közben áldottuk a szerencsénket, hogy az út mellett láttuk és nem az úton találkoztunk vele.

- - - - - -

Update: Az általunk látott jávorszarvasról az s.k. videónk itt található, magáról a kirándulásról készült fotókból egy válogatás (60 kép) pedig errefelé...


A nap svéd szava: säl (fóka)

Ők és mi - ismét a bevándorlókról

"A blogger válaszol" című rovatunk következik. Az előző, REVA-témájú bejegyzés generált néhány kommentet, ezekre reagálnék:

ben77777: Részben jogos, amit írsz, ugyanakkor malmöi példánál maradva a nagy balhék legnagyobb részét nem a fehér svédek csinálják...

Az előző bejegyzésben nem volt szó "nagy balhékról", érdemes tisztázni, hogy nem arról van szó, hogy különféle bűncselekmények elkövetőit keresnék így. Viszont - emiatt is - a különböző országokból esetenként illegálisan menekültek jellemzően meghúzzák magukat, gyakran ki sem merik tenni a lábukat abból az épületből, ahol ideiglenesen menedékre leltek. Ha valaki pl. Szíriából, Szomáliából, stb. életveszélyes fenyegetésből - netán a családja elvesztése után - kerül így vagy úgy Svédországba, az nem valószínű, hogy pont balhézni akarna annyi szenvedés után. Épp ellenkezőleg, új életet akar kezdeni egy biztonságosabb országban, emberi körülmények között.

Ha úgy általában lenne szó bűnözésről, vandalizmusról természetesen azt írtam volna, hogy az elkövetőket kell elfogni és megbüntetni. Függetlenül a bőrszíntől, természetesen. Ellenben kollektív bűnösség hangoztatása itt (vagy bárhol) még soha nem vezetett világbékéhez. Apropó, Malmönek van sajnos saját tömeggyilkosa is, Peter Mangs, aki puskával vadászott színes bőrű bevándorlókra, nagyjából válogatás nélkül, mindezt 2003-2010 között. Nemrég ítélték el, életfogytiglant kapott, két gyilkosságot és nyolc gyilkossági kísérletet tudtak rábizonyítani. Peter Mangs - talán mondanom sem kell - echte fehér bőrű svéd, "természetesen" a szomszédok szerint is szerény, normális ember látszatát keltette. Nem is gyanakodott rá senki, 7 éven keresztül szabadon járhatott-kelhetett és sajnos gyilkolhatott.

A "malmöi nagy balhék" alatt talán a 2008-as(!) rosengård-i zavargásokat érthetted - jól sejtem, hogy te nem laksz Malmöben, ugye? Valójában a statisztika szerint Rosengård teljesen nyugodt hely, ha Stockholmban lenne, az lenne a 2. legbiztonságosabb kerület. Én pár hete voltam Rosengård-ban, mindenfelé mászkáltunk egy városnéző program keretén belül, több órán keresztül. Nagyon nyugis volt minden és mindenki, a lakótelepek parkjai gondozottak, a játszóterek vadiújak, stb. A kimutatások szerint a legnagyobb a bűnözés Stockholmban (ott egyébként korábban 2009-ben és 2010-ben is voltak zavargások; Fittja és Rinkeby városrészekben), utána Göteborg jön (ahol 2007-ben volt - svédek által kirobbantott - zavargás), majd Malmö. Amióta elkezdtem írni ezt a bejegyzést, sajnos már "stockholmi nagy balhékról" írhatunk...

Az más dolog, hogy a média közel sem a valóságot kommunikálja...lásd az ide kapcsolódó csütörtöki szenzációhajhász Index/MTI-hírt, amit olvasva több ismerősöm is aggódó mailt küldött, hogy hogy biztonságban vagyunk-e a "Malmöre átterjedt ostromállapotban" - miközben csupán arról volt szó, hogy két autó kiégett a városban és ennek megeshet, hogy semmi köze a napok óta tartó husby-i (Stockholm) zavargásokhoz. A svéd sajtóban erősen keresnem kellett, hogy a malmöi hírt egyáltalán megtaláljam, amiben Husby-ről még csak említést sem tettek. Miért is tettek volna? Sajnálatos eset, hogy felgyújtottak két autót, de ilyesmi előfordul nagyobb városokban akárhol - pl. Budapesten is. Hangsúlyozom, semmiféle zavargás, rendőri készültség vagy ilyesmi nincs Malmöben. Csak "lelkes" újságírók gyártják az álhíreket...biztos kellett 3 kg vegytiszta botrány a bűnös Északról.

ben77777: Másrészt ha illegális bevándorlókat keresnek, akkor nyilván jobb a hatékonyság, ha a nem svéd gyökerünek kinézőket ellenőrzik - ha valakinek nincs vaj a füle mögött, miért baj, ha elkérik az iratait?

A hatékonyság pedig egy jól hangzó dolog, de nem legitimál mindent. Hadd ne hivatkozzak olyan rémes tettekre, amiket anno igen hatékonynak találtak és sajnos meg is valósították őket :-( Sőt, ma is vannak ilyenek szerte a világban, sajnos...

Másrészt ha az ember demokráciában él, akkor nehezen megmagyarázható, hogy igazából csak azok egyenlőek és csak azokra vonatkozik az ártatlanság vélelme, akiknek elég világos a bőrszíne. Akit ez nem érint, az vagy a) örül, hogy nem kerül célkeresztbe, vagy b) közömbös ill. támogatja a dolgot, elvégre "rendnek kell lennie", vagy c) képes beleélni magát a szenvedő alanyok helyébe és elítéli ezt a gyakorlatot. Persze én is csak egy bevándorló vagyok (mínusz), akinek éppen fehér a bőre (plusz), de az arab / egyéb "nem fehérbőrű" ismerőseimre - és persze másokra, akiket nem ismerek személyesen - gondolva egyáltalán nincs jó érzésem.

De ben77777, tudod mit? Ha csak egy grammnyit is nyitott vagy más véleményre is, mint a hivatalos szerveké, olvasd el az általam ajánlott Khemiri-cikket (angolul - és újabb update [júl.13.]: magyarul is megjelent a Magyar Narancsban), csak azt tudom mondani...ugyanakkor valahol megértem az értetlenségedet, hiszen világos bőrrel születtél - bár ez azért önmagában nem érdem. Ha hasonló bánásmódot tapasztaltál volna (és itt nem "egy egyszeri igazoltatásra" gondolok, hiszen ez nem csak erről szól), nem írtad volna ezeket a sorokat. Hidd el, te is benne vagy ill. leszel egy kisebbségi csoportban, csak most még esetleg nem tudsz róla. Az életünk során mindannyian lehetünk / leszünk akár betegek / sérültek / idősek / munkanélküliek / turisták vagy bevándorlók egy másik országban / stb. Azaz kiszolgáltatottak a többségi társadalomnak, gyakran az előítéleteknek. Ma én, holnap te. Vagy inkább ma ők, holnap mi.

nad: Azt hiszem, felesleges linket rakni, hogy mi folyik most Husby-ben. Borzasztó ,hogy mit művelnek ezek a mai "svéd" fiatalok. Sajnos Svédország nagyon rossz úton halad. 20-25 évvel ezelőtt ilyen elképzelhetetlen lett volna.

ill.

ben77777: érthető, ha a helyzet fokozódik - hétvégén megyek arra, kiváncsi leszek változik e az emberek gondolkodása az ilyen események hatására...

Ez a téma viszont ismét megér egy újabb bejegyzést (pedig reméltem, hogy sikerül ide bepasszintanom az ezzel kapcsolatos véleményemet, de akkor nagyon hosszúra nyúlnék), úgyhogy itt és most zárom soraimat. Addig is egy ajánlom Robert Nyberg társadalomkritikus karikatúráit, a svédül tudóknak. De van néhány szöveg nélküli is, bár azok nem igazán sokatmondóak.

A fenti Robert Nyberg-párbeszéd szövege magyarul:
- Apu, hogyan betűzzük azt, hogy bevándorló?
- B-Ű-N-B-A-K!


A nap svéd szava: upplopp (zavargás)

Esélyes-e ByeAlex Malmöben?...

Beindult az Eurovíziós hét, szuper hangulat van a belvárosban (egyelőre lekopogom, minden oké, a tömeg kezelhető szinten van). Viszont egy magyarországi ismerősömtől ma délután az alábbi mailt + linket kaptam:

>>>>>>>>
Ajjjaj... Malmöi bloggerek röhögnek ByeAlexen 
Lehet, hogy ismét rossz lesz az Eurovízión magyarnak lenni? Valóban elég nyugis, "drogos" a dal, a szöveg az erőssége, amit nem fognak érteni, a döntő csoda lenne.
<<<<<<<<

Nem vagyok a téma szakértője - a magyar dalt eddig csak egyszer hallottam -, de most bizseregni kezdtek az ujjaim, rákerestem, mit ír a svéd média a Kedvesem c. számról. Valahogy nem éreztem elég autentikusnak, hogy állítólagos "malmöi bloggerek" - összesen kettő, a cikk szerint, egyikről sem hallottam még - leszólják a magyar nevezőt (plusz itt vagyok én is, mint malmöi blogger, ugyebár, kikérem magamnak, akárhogy is). Érdekes módon nem igazán találtam negatív kritikákat - nahát, kedves híroldal -, viszont egy nagyon érdekes hírre bukkantam, a "tudomány" kategórián belül. Természetesen brit tudósok, ezúttal azt vizsgálták meg, melyik dal potenciális sláger. Számítógépes módszert dolgoztak ki, ami egész megbízhatóan kiadja, hogy egy adott szám sikergyanús-e. Pl. a tavalyi győztes Euphoria-t magasan ilyennek hozta ki (a korábbi összes döntős dalhoz képest is!). Ellentétben az ABBA eurovíziógyőztes Waterloo-ját, ami alacsony pontot kapott, de ez a kutatók szerint teljesen rendben van, hiszen ez egy régi dal és ma már nem biztos, hogy sláger lehetne.

Az igazán meglepő azonban az, hogy ezt a programot "ráeresztették" az idei indulók dalaira. A legmagasabb értékeket - és most nem viccelek! - a Kedvesem kapta. Ezt követi San Marino versenydala, majd a harmadik helyen Svédország és Izland osztozik. Az utolsó helyen 4 ország található: Norvégia, Azerbajdzsán, Ausztria és Svájc. Természetesen csak a számítógépes program szerint :-) Persze még ha igaza is van, az Eurovíziós Dalfesztivál nagy részben szimpátiaszavazás...az egyik újság eurovíziós melléklete mindegyik országnál azt is feltüntette, melyik országtól szokta kapni a legtöbb szavazatot. Érdekes ezeket látni. Pl. nem meglepő, hogy a görögök a ciprusiakra szavaznak (és viszont), vagy a skandináv országok egymást támogatják, de azt nem találtam volna ki, hogy San Marino-ra Albániából jön a legtöbb szavazat, vagy hogy a hollandokra leginkább az izraeliek szavaznak. Egyébként ránk, magyarokra főleg a lengyelek - éljen a lengyel-magyar barátság :-)

Visszatérve ByeAlex-re, némely internetes - magyar! - kommenteket olvasva úgy tűnik, nagyon megosztó személyiség (az is elég irritáló sokak szemében, hogy totál amatőrként kijutott), szerintem épp ezért a versenydalról is sokan tudni vélik, hogy nem jó, esélytelen, stb., csak hogy a szalonképesebb jelzőket említsem.

Namármost, úgy alakult, hogy ma késő délután éppen jókor voltam jó helyen - még csak nem is tudtam előre, hogy van ilyen program -, és láttam ByeAlex-et élőben fellépni a belvárosban, a nyilvános Eurovision Village színpadán. Pontosabban először a bolgár énekes lány és zenekara forrósította a mára lehűlt levegőt (alig lehetett őket letuszkolni a színpadról...), majd ezután következett mindenféle faxni nélkül a Csókolom és a Kedvesem. ByeAlex láthatóan nem izgulta magát halálra :-)

Igyekeztem közben elfogulatlanul figyelni a közönséget (nem volt könnyű), és egyértelműen az a benyomásom támadt, hogy nagy siker volt a versenydal. Már a szám kezdetétől tapsoltak az emberek, dobolták a ritmust a lábukkal. Nagyon jó hangulat lett, tényleg. Az utolsó versszakot svédül énekelte (bár tudtommal a versenyen ezt nem teheti meg), ez különösen bejött a svédeknek, nem messze is állt tőlem egy pasas és nagyon örült, amikor rájött, hogy érti a szöveget :-) De egyértelműen az volt a benyomásom, hogy nem a szöveg volt a lényeg, hanem a dallam és a ritmus. Szóval ha valaki kíváncsi a véleményemre, az itteni publikumnak igenis bejön a Kedvesem... Mellesleg nekem is, bár tudom, hogy ízlések és pofonok.

Utána, már itthon megtaláltam egy interjúját, ahol ezeket nyilatkozta (számomra szimpatikus módon):

Szerinted értékes egyáltalán az Eurovíziós Dalfesztivál?
Ezt a svéd tévés stáb fogalmazta meg a legjobban: nekik arról szól az Eurovízió, hogy csomó ország elküldi a saját zenéjét és színtiszta szórakoztatásra törekszenek. Szerintem nem is volna szabad ennél többről szólnia, csak arról, hogy különböző országok képviselői együtt érezzék jól magukat. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy minden évben az adott fellépők alapján ítélik meg az országokat.

Ezek szerint nem érdekelnek téged azok, akik szerint győzni kell Malmöben, és ez csak angol szöveggel fog menni neked. 
Teljes mértékben, mindössze annyit tennék hozzá szentimentálisan, hogy én azoknak magyarul fogok énekelni, akik nézik a műsort, mert szerintem nem ciki magyarnak lenni ebben a mostani Európában. Hiába trendi angolul énekelni, az én dalomat szerintem pont a magyar nyelv miatt szerették meg annyian és az sem érdekel, ha a versenyt utolsóként fejezem be, akkor is magyarul fogom előadni a dalt. Lehet meg is sértődnének azok az emberek, akiknek tetszett a dal magyarul és Svédországban ezután elkezdem angolul énekelni.

Viszont a refrént lefordítod svédre. 
Ez így van, és már tanulom is hogyan kell a refrént svédül elénekelni.

Jól érzékelem, hogy ez egy fricska azoknak, akik az angol nyelv hiányán károgtak? 
Kicsit igen és egyben egy gesztus is a vendéglátó országnak.

- - - - 

ByeAlex-et a második, csütörtöki elődöntőben hallhatjuk énekelni, azaz május 16-án (21:00 h). Reméljük, nem utoljára! 

(Az első elődöntő ideje kedd, május 14-e, 21:00 h)

A döntő pedig szombaton, május 18-án lesz, szintén 21:00 órás kezdettel.

Lycka till ! (Sok szerencsét!)

*****************************************************************
UPDATE: Megtaláltam a YouTube-on a tegnapi fellépés felvételét, íme:
Kedvesem (Malmö, svéd refrénes verzió)
*****************************************************************

A nap svéd szava:  placering (helyezés)

Eladó lakás, új arccal

A svéd lakáshirdetések fotói otthonosak, vonzóak és kellemesen letisztultak. Gondolhatnánk, hogy biztosan azért, mert a svéd lakások alapból is ilyenek. Ez csak részben igaz, a valóság ott is keresendő, hogy

1. a lakáshirdetések kb. 95%-át ingatlanközvetítők, azaz profik adják fel (errefelé nem divat a "fotózd le Julcsi és tegyük fel a netre"), valamint
2. fotózás előtt a célnak megfelelően szakemberek alakítanak a lakberendezésen.

Ez utóbbi folyamat az USA-ból és Angliából terjedt el, homestyling / homestaging a neve, ez nem azonos a "hagyományos" lakberendezéssel. Elsőre furcsának tűnhet, hogy ilyen szolgáltatásért fizetnek, de tényleg szinte külön tudományról van szó. A cél, hogy a leendő vevő figyelmét ne vonják el a zavaró személyes momentumok (pl. rendetlenség, túlzsúfoltság, haldokló szobanövények...), és bele tudja a saját életét képzelni a lakásba. Ez nem jelenti azt, hogy le kell csupaszítani a tereket, néhány dekoratív tárgy kifejezetten jól mutat, élővé teszi a szobákat. Szóval tényleg jó, ha ért hozzá valaki, saját lakást azért nehéz így "felpimpelni", mert szubjektívan látjuk az életünk színterét és nem látjuk bele az eladásnál fontos lehetőségeket.

És ez nemcsak öncélú humbug: bizonyított tény, hogy az ilyen módon megdizájnolt lakást általában hamarabb és magasabb áron lehet eladni (egy statisztika szerint min. 6%-kal többért, mint egyébként). Tehát még egy viszonylag kisebb értékű lakás is megéri ezt a fajta ráfordítást. Az már más kérdés, hogy milyen érzés egy ilyet elszenvedni, amikor éppen gyanútlan bérlőként lakunk egy eladásra érett lakásban és egyszer csak megjelenik a profi fotós, aki miatt a cuccaink nagy részét elrejteni kényszerülünk, de neki ez sem elég...

Majd amikorra kitűzik a lakásnéző (visning) időpontját - ekkor az érdeklődők felvonulnak, hogy megnézzék a lakást -, az egész kezdődik elölről. Mivel alapesetben nem csak egy visning van, az állandó oda-vissza pakolástól igen csúnyákat gondolunk a tulajról - aki mindezen erőfeszítéseinket teljesen természetesnek veszi. Ja igen, a lakásnézőn "természetesen" nem lehetünk jelen, csak az ingatlanos, így reménykedhetünk, hogy semmink nem tűnik el. Általában nem is, de az ördög nem alszik. Nekem csak a szívességből odaadott lakáskulcsomat nyúlta le az egyik ingatlanos, alig tudtam visszaszerezni. Szóval tapasztalatból írom ezeket a sorokat, bár szerencsére ez még a kezdetekben volt. Kátya viszont nem is olyan régen, idén márciusban élt át efféle izgalmakat, akkor írt is róla a blogjában (fotókkal illusztrálva), szóval érdemes megnézni, elolvasni az ő verzióját is :-)

A nap svéd szava: mäklare (ingatlanügynök)

Ezek is történtek idén

Az év legutolsó napján összegyűjtöttem néhány tényt / érdekességet / hírt az óévről. Nem feltétlenül a legfontosabbakat (egyáltalán: mi számít fontosnak?), de azért igyekeztem több helyről meríteni.

• Szeptemberben, 14 hónap etióp fogság után kiszabadult Johan Persson és Martin Schibbye (újságíró és fotós). Mint utólag kiderült, nagyon közel voltak a kivégzéshez is. Ugyanakkor Dawit Isaak, szintén svéd újságíró (aki eritreai származású), már 11 éve van börtönben Eritreában és azt sem tudni, egyáltalán milyen fizikai-szellemi állapotban van. A svéd diplomácia eddigi próbálkozásai nem vezettek sehová...
  
• A Fokus politikai magazin által odaítélt "Az év svédje" cím idei díjazottja Jonas Gardell, a "Torka aldrig tårar utan handskar" (Soha ne törölj le könnyeket kesztyű nélkül) c. könyv írója. A könyvből nagysikerű tévé-minisorozat is készült. Októberben írtam róla én is. Gardell úgy véli, hogy a díja egy fricska a Svédországi Demokratáknak (SD = Sverigedemokraterna, amely a neve ellenére valójában egy szélsőjobbos párt), hiszen "az SD óvni akarja azt, ami svéd és mi lehetne svédebb, mint az Év svédje? Egy meleg, aki egy bevándorlóval van összeházasodva!"
  
• Az év eseménye a királyi családban: Victoria koronahercegnő és Daniel herceg kislányának - egyúttal az új trónörökösnek -, Estelle-nek a megszületése, február 23-án. A királyi pár első unokáját lehetséges, hogy hamarosan újabb is követi, ugyanis a másik hercegnő, Madeleine nemrég eljegyezte magát amerikai barátjával és 2013. június 8-án lesz az esküvőjük.
  
• A Dagens Nyheter napilap filmkritikusai szerint az év legjobb svéd mozifilmje az "Äta, sova, dö" (Enni, aludni, meghalni), amely a munkanélküliségről, az elvesztegetett energiákról és a munkaügyi központ segíteni képtelenségéről, ugyanakkor a szolidaritásról és a családi szeretetről is szól. A 10-es lista többi darabjának leírása megtekinthető itt.
  
• Az év "hivatalos" karácsonyi ajándéka (årets julklapp) a fejhallgató volt. Ezt előre mondják meg az okosok, érzésem szerint ezúttal a megmaradt raktárkészletek alapján. Fogadásokat mernék kötni, hogy nem a fejhallgató volt a slágertermék, hanem pl. az okostelefonok, egyéb műszaki kütyük. Például most olvasom, hogy egy másik szavazás szerint a robotporszívó volt az év ajándéka. És miért is ne?
  
• 1860 óta (amióta méréseket végeznek) ez volt a harmadik legcsapadékosabb év, csak 1998-ban és 2000-ben esett több eső és hó. Csak a március volt száraznak mondható, viszont a június rendkívül esős volt.
  
• És végül a személyes kedvencem a "kis színes" hírek kategóriájából (a Metro-ban olvastam) annak a svéd néninek a története, aki vásárolt egy flakon öblítőt a szupermarketben, majd miután a barátnője felvilágosította, hogy az öblítő nem tesz ám jót a környezetnek, visszament a boltba és titokban megpróbálta kicserélni egy - ugyanolyan árú! - mosószerre. Ez nem volt sikeres manőver, ugyanis elcsípték, így most szegénynek kb. tízszer akkora büntetést kell fizetnie, mint amennyibe az öblítő került...

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog, érdekes és vidám 2013-at kívánok!
A magam részéről az új évben is itt leszek :-)

A nap svéd szava: snö (hó)

Tények, tippek és mítoszok az alkoholról

Van egy helyes kis füzetkém a Systembolaget-ből (ami ugye az állami alkoholbolt Svédországban), a fenti címmel. Ajánlom mindenkinek - már aki tud svédül -, mert igen hasznos információkat foglaltak össze benne, például:

• hogyan reagál a szervezetünk az alkoholra, egyre növekvő véralkoholszintnél?
• milyen hamar távozik el az alkohol a szervezetből?
• mennyire hízlal az alkohol? (röviden: eléggé)
• a cukorbetegeknek / allergiásoknak mire kell ügyelniük, ha alkoholt fogyasztanak?
• ésatöbbi, ésatöbbi...

Szerintem a legjobb rész a végén található Mítoszok, különösen azok, amelyek a "Nagy Testvér" Systembolaget-tel kapcsolatosak és akár összeesküvés-elméletnek is beillenének :-) Íme néhány:

• "Ez a sok fura szabály az oka, hogy a svédek nem képesek kezelni az alkoholfogyasztásukat"
  Nem igaz. Az, hogy az emberek részegre isszák magukat, egy ősi északi hagyomány (!). Az  alkoholmonopólium bevezetése előtt a svéd alkoholfogyasztás mértéke a legnagyobbak között volt Európában. Jelenleg az egyik legkisebb.
  
  
• "Az ember részegebb lesz, ha fájdalomcsillapítót kever a sörbe"
  Nem igaz és veszélyes is. Nem leszünk részegebbek, mert ez a fajta gyógyszer nem hat a központi idegrendszerre. Viszont nagy a mérgezés veszélye. Ennek ellenére sok fiatal már évtizedek óta követi ezt a káros gyakorlatot.
  
  
• "A Systembolaget valamilyen hánytatószert tesz az italokba"
  Nem igaz. Törvénytelen és lehetetlen lenne megtenni, hogy minden üveget kibontsanak és beletöltsenek valamit (mert ugyebár a legtöbb ital külföldről jön...nem is beszélve a dobozos sörök csomagolásáról). Mégis tartja magát ez a legenda, sőt, időnként még újságokban is felbukkan.

A Systembolaget-es Google-keresgélés kellemes adaléka, hogy egyszer csak rátaláltam bandirepublic stockholmi blogjára. A blog címe: Bezzeg a svédek! :-) Üdítően hatott rám a stílus és alig várom az újabb bejegyzéseket. Be is került a jobboldali kedvenc bloglistába, perszehogy.

Rögtön ajánlok is tőle két jól sikerült írást, ugyanebben a témakörben:
Alkoholizálás svéd módra és
ÖL a svéd sör - összehasonlító teszt

A nap svéd szava: dryck (ital)

Arculatváltozás

Amint látható, ma módosult a Svédasztal "arca", pitypanggal és egyebekkel. Más apró változások is vannak, pl. kivettem azokat a blogokat, amik már régóta nem frissültek. Plusz update-eltem a fotók frissülésének a dátumát is, 2009-ről, ami már rég nem volt igaz.

Apropó, fotók! Felkerült néhány bringás - plusz lovas(!) - fotó ide. A jövőben bővíteni akarom ezt a kisebbfajta kollekciót, mert kerékpáros fényképeim vannak tömegesen, csak meg kell lelni őket a többi mindenféle között :-) Közben pedig nem feledkeztem meg a fotóblogról sem, ami szintén vár a maga sorára.

Hát ilyesmik történnek a bloggal. Óhaj, sóhaj, panasz (de dicséret is) írható a kommentek közé. Megteszem, amit tudok...mert fő az olvasó!

A nap svéd szava: maskros (pitypang...aminek a mintájára IKEA-s lámpa is készült...)

Kreatív blogger

Ezt a megtisztelő díjat kaptam Lucillától, akinek ezúton köszönöm a bizalmat...és igyekszem a továbbiakban is kreatív maradni ;)

Cserébe el kell árulnom 7 dolgot magamról, majd tovább kell adnom a vándordíjat 7 másik bloggernek (lásd a szabályokat Lucillánál).

Íme a listám:

1. Kávéfüggő vagyok, ami itt, Svédországban fajult el. Ez nem is csoda, hiszen világszinten itt fogyasztják fejenként a legtöbb kávét Finnország után. Viszonylag sok tejjel iszom, de mindig cukor nélkül (és ha lehet, akkor kardamommal és fahéjjal meghintve).
2. Nem vagyok vega, de igyekszem kevés húst enni (leginkább csirkét és halat).
3. Odavagyok a dán Dogma-filmekért.
4. Majdnem teljes az Agatha Christie regénygyűjteményem (magyarul, de néhány angol, német és svéd nyelvű könyv is akad).
5. A macskám és a törpenyulam is talált állat, az előbbinek blogot is kezdtem anno (ezt mostanában nagyon hanyagolom...), az utóbbit a parkban szedtem össze. A macska az echte svéd Hampus névre hallgat és két invandrare (=bevándorló) szolgája is van..na ezek lennénk mi :-)))
   

Az én díjazottjaim (most csak öt...remélem, nem baj):

1. Delisa
2. Kisrumpf
3. Venator (welcome back!!)
4. Hónyúl
5. Ruhafalva Blog

A nap svéd szava: blogg (blog)

Szól a rádió...

Ez itt a reklám helye - és mindjárt kiderül, mi közöm is van az ügyhöz :-)

Szóval: Az Intro Rádió hamarosan havi rendszerességű világkörüli műsorral jelentkezik, ami az IMPORT névre hallgat.

Az első, bemutatkozó adás holnap - szeptember 24-én - este 20:00 órakor jelentkezik, a Pénteki RiPort helyén.

Az adás témái:
A bemutatkozáson kívül szó esik az egyes országok iskolarendszeréről, a tanulási szokásokról és néhány aktuális kulturális érdekességről.

Az IMPORT Magazin alkalmi rádió-tudósítói:

• Tinkmara: Amerikai Egyesült Államok (New York)*
• Angela Kiss: Anglia (London)
• Tóth Eszti: Kambodzsa (Angkor)
• Manka: Kanada (Montreál)
• Kovács Bence: Japán (Tokió)
• Kummer Ágnes: Ukrajna (Kijev)
• Bencsik Andrea: Vietnám (Saigon) és
  
• Nevelős Emőke: Svédország (Malmö)
  :-)
  

* A 2010-esGoldenBlog verseny kategóriagyőztese
(a helyi.érték kategóriában)

Ismétlés:
Vasárnap, az ismétlőnapon, 14:00-tól és 20:00.tól, a heti műsorokat követően
(részletek a Műsorok menüben).

Szeretettel várunk minden kedves hallgatót egy virtuális világkörüli útra :)

Ui.: Ha olyan országban élsz, ami még nincs a fenti listán - és szívesen tudósítanál a magazinnak havonta egyszer -, akkor keresd meg a szerkesztőséget e-mailen. [A csatlakozáshoz mindössze stabil internetre, Skypre-ra, mikrofonra és havi kb. egy szabad órára van szükség.]

A nap svéd szava: tävling (verseny)

Koppenhága-napok

Egy hete szinte minden napom azzal a fogadalommal végződik, hogy "na, holnap már tényleg írok a blogba...most már túl fáradt vagyok hozzá". Aztán másnap este valahogy megint ugyanaz a helyzet, ami egyrészt jó, mert azt jelenti, hogy pörögnek a napok és nem unatkozom. Az igazat megvallva kicsit unatkoznék már, mert akkor pl. lenne időm megszüntetni a hálószobai káoszt. Ugyanis a szoba még mindig úgy néz ki, mintha tegnap jöttem volna vissza Magyarországról, kb. két-három robbantott bőrönddel együtt :-)

Naszóval, Koppenhága. Augusztus legutolsó napján reggel az az ötletem támadt, hogy a kínai lányt elkísérem Kastrup-ra, a dán reptérre (ahonnan Krakkóba repült cserediákként, fél évre). Ez azért sem tűnt olyan hatalmas projektnek, mert Yali az utolsó három svéd éjszakáját a házunk vendégszobájában töltötte, szóval reggel amúgy is találkoztunk. A gondolatot tett követte és hamarosan együtt botladoztunk a 7-es busz megállója felé a két giga-bőrönddel és az egyéb "apróságokkal" (egy közepes méretű hátizsák és egy nehéz laptoptáska). És persze beszélgettünk a buszon, az Öresundståg-on (=vonat) és a reptéren is: becsekkolás előtt, után és egy kicsit a Starbucks kávézóban is. Szóval teljesen jó ötlet volt átruccanni.

...és ha már úgyis ott jártam, városnéztem is egyet (végül két nap lett belőle, ottalvás nélkül). Plusz vettem a koppenhágai Netto-ban bodzavirágos cidert és lime-os Tuborg-ot. Aztán felhívtam E.-t is, hogy van-e kedve a dán fővárosba átjönni, persze volt. Vacsoráztunk - a jól bevált vega svédasztalos helyen, a RizRaz-ban - és mivel belebotlottunk párba, kipróbáltuk a helyi ingyenes városi bicikliket. Egy 20 dán koronás érmével működnek, a végén visszajár a pénz. És tapasztalatunk szerint tömör a biciklik gumija, vagyis ráz a szerkezet rendesen, főleg a macskakövön ;) De ne szóljuk le nagyon, mert azért jól tud jönni egy ilyen járgány is. Nekünk tetszett...

Aztán úgy alakult, hogy lett egy ingyen vonatjegyem is, amit másnap fel is használtam, ismét Koppenhágába. Sok fotó is készült (biciklisek is), amik már útban vannak idefelé ;)

(Még mindig folyt. köv....csak leragad a szemem.)

A nap svéd szava: karta (térkép)

Lista, bloglista

Ismét Budapesten vagyok, ahogy a svédek mondanák "töltöm az elemeimet" - laddar mina batterier - az újabb tanév előtt. De ezt tényleg komolyan veszem. Úgyhogy - elnézést, de - leginkább csak olvasok. Éppen Kisrumpf-nál láttam, hogy bekerült az első 50-be a helyi.érték kategóriában, a korábban már említett Goldenblog-díj szavazásán. Gratula!!! És Mankának is háromszoros hurrá, ugyanezen okból kifolyólag :-)

"A kategóriában induló blogok alapvetően három csoportra oszthatók: vannak a klasszikus utazóblogok, folyamatos bejelentkezésekkel a világ különböző tájairól, vannak az "új életet kezdtünk-meglátjuk hogy alakul" típusú naplók, és persze van jópár olyan kezdeményezés, ami a lakókörnyezet ügyes-bajos dolgairól szól - legyen szó vidéki városokról vagy éppen a nyolckerről."

Közelebbről megnézve a Svédasztalt is felfedeztem a listán, izé ;) Köszönöm, köszönöm, ha valaki rám, azaz a blogra szavazott. Már ennek is nagyon örülök (az első jelölés a blog életében), szóval nem a győzelem a lényeg. ...de azért lehet szurkolni :-)

Aztán megyek és megkukkolom a "konkurenciát" is.

...és hogy mit kell tudni a verseny menetéről?

"Helyi.érték
Települési, regionális, utazási és „kiküldetési” blogok.

Nevezés: június 14. – augusztus 9.
Zsűri szavazás: augusztus 11. – augusztus 17.
Eredményhirdetés: augusztus 19.

Zsűritagok:
- The Italian Job
- Bálint Csaba, a hvg.hu videósa
- Bebesy Anna, az eduline.hu szerkesztője"

A köz véleménye

Mától egy - kéthetente frissülő - kérdés is vár az idelátogatókra (a jobb oldalsávban, a Profiladatok alatt) és szeretném, ha minél többen válaszolnának rá. Persze ettől függetlenül lehet továbbra is kommenteket írni (sőt: várom őket), de úgy vettem észre, hogy sokan "csak olvasó" üzemmódban látogatnak ide. Talán most őket is sikerül egy kis interaktivitásra rábírni :-)

Apropó, kommentek! Köszönet Idának a Királyság - a másik oldal című bejegyzéshez írt véleményéért! Azt hiszem, ezzel "a leghosszabb komment" díjat is neki ítélhetjük. Plusz azért is örülök, mert egy olyan oldalt mutatott meg, ami a svéd médiában nem túl sok teret kap. És mivel "a hír szent, a vélemény szabad", idézem:

Én ugyan 63 éves vagyok, de egyetértek a svéd fiatalság zömével, kik szerint "Le a királysággal!"

Aktív tagja vagyok a Republikanska Förening-nek, melynek célja a királyság megszüntetése. Álláspontunkat nem a királyi családban történő "hatalmas" botrányokra alapozzuk, ennél sokkal nyomósabb okokra hivatkozunk.

A királyság, mint intézmény, menthetetlenül elavult, egyetlen szerepe ma már csak arra szorítkozik, hogy a társadalom egyes rétegének egy álomvilágot képvisel, hétköznapoktól való menekülést, és a bulvárlapoknak remek bevételt. Mindezt az adófizető polgárok zsebéből kiszedve. Luxus életük visszataszító, amikor a társadalom millió gazdasági és szociális problémával küszködik. A király meg a fia a Porschejaikban furikázik, a királyné plasztikai műtétjei már számtalanok, a leányok luxusnyaralásaikat a luxus shoppingokkal váltogatják.

Mindezt végig kell néznünk, miközben mi magunk a valósággal küszködünk, millió problémával terhelve, megszorítások a munkahelyeken, mert nincs pénz, hónapokig várni a betegellátásra stb. stb...mindenki tudja, aki itt él. A királyi család parádézását egyenesen gusztustalannak találom.

Ma azt már nagyon kevesen hiszik el, hogy ez az egész cirkusz valami hasznot is hoz, azáltal, hogy reprezentálnak. Vajon hánnyal több üzlet köttetik meg, hány Jas repülővel többet tudnak eladni azért, mert a király megjelenik és kezeket ráz? Sajnos senki nem kérdezte meg, hogy én ehhez a parádéhoz hozzá akarok-e járulni a saját pénzemmel, de mint adófizető, kényszerítve vagyok.

A királyi ház megszüntetése politikailag egy kényes téma, még egyik párt sincs arra megérve, hogy ezt programjává tegye. De ez csak idő kérdése...

Neked esetleg teljesen más a véleményed? Vagy valami más már régóta kikívánkozik belőled? Remek - írj te is egy kommentet!

(A fotón: Francia Polinézia szigetei, ahol a friss házas Victoria és Daniel éppen mézesheteit tölti.)

A nap svéd szava: förening (egyesület)

Színes zoknikról álmodom...

Igen, tudom, hogy folytatást ígértem a hétfői történethez - nem az idegeket akarom feszíteni, meglesz az is -, de előtte muszáj megosztanom egy másik sztorit. Ráadásul olyan szerencsés vagyok, hogy Delisa már megírta előttem, szerintem igazán élvezetes stílusban. Szóval először katt ide :-)

[...ez itt az olvasás helye...]

Naszóval, a zokni-sztorinak vannak tanulságai, de ahelyett, hogy sokat okoskodnék itt - amit már részben megtettem Delisánál, a kommentek között -, még egy dolog eszembe jutott, ami ide kívánkozik.

A főiskolán még december közepén - amikor még a felvételi procedúra közepén voltam - eljutottam az egyik tanulmányi tanácsadóhoz, mert hogy itt ilyen is van. Először "csak" a felvételem körüli problémákat tárgyaltuk ki (mindezt persze svédül), mert akkor éppen úgy nézett ki, hogy nem is vesznek fel a főiskolára.

A beszélgetés közben kiderült, hogy ugyanott karriertanácsadás is folyik - mint Susanne mondta "olyanoknak, akik még nem igazán tudják, mivel akarnak foglalkozni, mit akarnak dolgozni". Hohó - mondtam neki -, hiszen ez pont én vagyok! Az egy dolog, hogy mit tanultam illetve mivel foglalkoztam korábban, de egyre biztosabban tudtam, hogy váltani szeretnék. Szóval foglaltunk időpontot december végére, addig is kaptam mailben pár tesztet, amiket ki kellett töltenem, sőt, három embert meg is kellett interjúvolnom, hogy miket gondolnak rólam (nagyon tanulságos volt az eredmény!!).

Amikor ismét találkoztunk, élőben is csináltunk pár tesztet, majd az eredmények alapján egy "karrierprofil" született rólam, amit megkaptam Susanne-től e-mailben. Ilyen részei vannak:

• fő kompetenciák (mit csinálok szívesen és jól)


• fő értékek (azaz miket tartok fontosnak a munkában és az életben, pl. egyensúly a munka és a magánélet között)


• érdeklődési körök


• jellemző tulajdonságok


• az általam meghatározott ideális munkahelyi jellemzők (pl. önálló munka, kevés ingázás...)

Miután jóváhagytam a karrierprofil tartalmát, ismét eltelt két hét a következő találkozásunkig. Én közben kicsit türelmetlen és nagyon kíváncsi voltam :-) Eközben Susanne megmutatta a dokumentumot néhány kollégájának. Semmi más infót nem árult el nekik rólam: sem azt, hogy nő vagyok, sem azt, hogy külföldről érkeztem, sem azt, hogy mivel foglalkoztam eddig vagy hogy mi a végzettségem. A lényeg az volt, hogy csak a fenti profilra koncentrálva, más befolyásoktól mentesen adjanak ötleteket: mely foglalkozások illenek hozzám.

Nem akarok apró részletekbe menni, de az eredmény - illetve eredmények - abszolút felülmúlták a várakozásomat. Például "kijött" nekem egy olyan foglalkozás, ami már hosszú évekkel ezelőtt nagyon-nagyon szimpatikus volt nekem, de a sors úgy hozta, hogy teljesen más irányba indultam el. Megerősítést kaptam, hogy anno a "megérzésem" nem hazudott.

De a hab a tortán, hogy ennél még több lehetőség - a 6-ból legalább 3 - is nagyon szimpatikus. Mondhatjuk, hogy végre kézzelfoghatóbb közelségbe került, mit is akarok kezdeni magammal, itt, Európa másik felén. No persze még nincs semmi sem kikristályosodva, de mégis hihetetlenül jó érzés, hogy elindultam az úton...

És még valami: ez a fajta tanácsadás a főiskolán tanulóknak egy ingyenes szolgáltatás. Eszembe jutottak Miskolcon az általános iskolában ill. az érettségi felé közeledve a pályaválasztási szenvedéseim. Természetesen semmi ilyesmi nem állt rendelkezésre, teljes információhiányban szenvedtem (a szüleimmel együtt). Aztán valamit mindig választottam. Nem bántam meg, mert rengeteg élményt és embert köszönhetek ezeknek a választásoknak, de most már tudom, hogy lehet ezt sokkal profibban is csinálni. Hát, "csak" ennyit szerettem volna megosztani :-)

A nap svéd szava: möjlighet (lehetőség)

Még több blog!

Technikai információk következnek időmilliomosoknak, illetve azoknak, akiknek van idejük némi plusz blogolvasásra :-)

A jobboldali menüben frissült a "Saját bloglista", mégpedig angol és svéd nyelvű blogokkal (zárójelben jelzem, ha nem magyar nyelvű a blog). Gondoltam, érdekesek lehetnek más nemzetiségű bloggerek nézőpontjai is...

Svédül tudóknak plusz egy tipp: akit esetleg még ennél is több svéd témájú blog érdekel, az kattintson ide, ahol a baloldali menüben téma szerint csoportosítva csemegézhetünk a kínálatból :-)

A nap svéd szava: inlägg (blogbejegyzés)

Hasznos tudnivalók

Mától a jobb oldali menüben egy általam összeszedegetett információcsokor található (saját és más blogokból, cikkekből, hivatalos tájékoztatókból). Ennek a legfőbb oka, hogy továbbra is napi szinten kapok e-mailt olyanoktól, akik Svédországban dolgoznának, de a reális esélyek felmérése helyett - pl. a Google nagyon sok mindenre tudja a választ!! - tőlem várnak valamiféle személyre szabott segítséget, sőt gyakran konkrét munkalehetőséget. Természetesen tisztelet a kivételnek, akik először utánaolvasnak a dolgoknak és csak utána kérdeznek :-)

Ismét hangsúlyozom, hogy egy egyszerű mezei halandó vagyok és egyáltalán nem foglalkozom munkaközvetítéssel ill. az ezzel kapcsolatos ügyintézéssel. (Mint ahogy a magyar és a svéd lakosság 99%-a sem.) Időhiány miatt a jövőben is ezekre a linkekre fogok hivatkozni, ami valójában rengeteg nagyon hasznos, alapvető információt jelent.

Egyébként a tapasztalatok szerint az egészségügyi dolgozók (orvosok, ápolók, nővérek...) számíthatnak különleges elbánásra, extra segítségre, fizetett nyelvtanfolyamra a svéd munkaadók oldaláról. Ehhez is tettem be néhány linket a jobb oldali menübe.

Pozitív vitaminok

Lívia - egyébként kanadai témájú - blogjában a legutóbbi bejegyzés nagyon tetszett (körbe is küldtem az ismerőseimnek), úgyhogy mindenkit arra biztatok, hogy olvassa el. Azt a kérdést feszegeti - illetve meg is válaszolja -, hogy rosszabb-e a világ ma, mint anno, a "régi szép időkben"?

Erre a témára nagyon szépen rímel egy másik írás decemberből, amit tegnap találtam, "Kellenek nekünk jó emberek?" címmel. Nagyon is idevág, ugyanis egy szintén Svédországban élő blogtárs osztja meg velünk egy kezdeményezés hátterét: mindennapi emberek nem mindennapi, sokszor önfeláldozó tetteinek bemutatása, közhírré tétele a tévében főműsoridőben, ill. az egyik legolvasottabb napilapban. Hogy ne csak a rossz hír legyen hír. Mert sajnos ehhez vagyunk szokva...

Kicsit más, de szintén pozitív élmények: vegyes tapasztalatokkal a hátunk mögött, tulajdonképpen egy másik kultúrából ideérkezve nekünk az is jól szokott esni, hogy megbíznak bennünk az emberek, a cégek. Pl. már második hete jár nekünk egy hetilap...egyelőre ingyen. Számla majd érkezik valamikor, hiszen tudják, hogy ki fogjuk fizetni. A biztosító telefonon bemondásra elhiszi, hogy biztonsági ajtónk, tűzoltókészülékünk, stb. van, amire azonnal meg is adják a kedvezményt a biztosítás díjából (ez több kedvezményt összeadva akár 50%-ot is elérhet).

Egyáltalán: a hivatalos/banki/biztosítási ügyek 90%-át telefonon vagy interneten el lehet intézni, nem kell a munkahelyről elmenni miatta. És az ügyintézők kedvesek, segítőkészek, mosolyognak. Sőt, érdeklődnek: hogy vagyunk? Nyilván ezt is tanítják nekik tanfolyamon, mégis jóleső gesztus. És nem kerül semmibe!

Ráadásul ötletesen, szellemesen ki vannak találva a dolgok. De majd erről is írok pár példát :-)

A nap svéd szava: försäkring (biztosítás)

Egyszer volt...27+12 farkas

Ezek a hírek nagyon érzékenyen érintettek, úgyhogy gondoltam, megosztom mindkét történetet. Nem ígérem, hogy objektív leszek, mert megvan a magam véleménye...

Háttérinformáció 1:

Svédországban a farkasok a 70-es évekre gyakorlatilag kipusztultak. Azonban napjainkra az állomány - főleg Norvégiából áttelepedett példányokból - kb. 230 főre nőtt, ami azért még mindig nem egy hatalmas szám (összehasonlításképpen: az ország jávorszarvas-állománya kb. 300-400.000 főből áll).

Első történet:

A svéd parlament (Riksdagen) tavaly októberi döntése alapján - nyilvánvalóan a vadászlobbi befolyására - 27 farkas kilövésére adott engedélyt a 2010. január 2 - február 15 közötti időszakra. Célként ugyan a farkasállomány belterjességének, a beteg egyedek számának csökkentését tűzték ki (későbbi vérfrissítés tervbe vételével), de ennek ellentmond a vadászat sebessége, szervezetlensége és a megyék közötti koordináció teljes hiánya. Ráadásul 7 farkast először csak megsebesítettek, ami túl magas szám.

Nem nevezhető éppen fairnek az a tény sem, hogy mintegy 12.000(!) vadász kapott zöld utat a farkasok - ismétlem: 27 db - megölésére. Ez 444 vadászt jelent kilövendő farkasonként!

A vadászat első napján 21 farkast lőttek le. Dalarna megyében pl. 10-et (a megyére engedélyezett 9 helyett). A 27-es kvótát már a második napon elérték a vadászok, így a másfél hónaposra "tervezett" akció szűk két nap alatt lezajlott.

A svédek többsége - velem együtt - igen rossz véleménnyel van a kétes kimenetelű vadászatról és annak engedélyezéséről is...aminek legnagyobb felmutatható eredménye éppen hogy a farkasok iránti szimpátia általános növekedése. És ugye ők csak akkor ölnek, ha enniük kell. Ellentétben az emberekkel.

Az azóta elvégzett boncolások is azt mutatják, hogy a vadászat mellett érvként használt belterjesség nem állja meg a helyét: az elejtett farkasok 90%-a teljesen egészséges volt (a maradék 10%-nál is csak kisebb, szinte elenyésző mértékű egészségügyi problémát találtak). Az országos farkaskutatási program vezetője nagyon kritikus hangú cikket írt a környezetvédelmi minisztert támadva.

A Természetvédő Egyesület (Naturskyddsföreningen) pedig úgy határozott, panaszt tesz az EU illetékes szervénél. Úgy vélik, Svédországban a farkas továbbra is a legveszélyeztetettebb fajok között van és a 210 fős állomány közel sem akkora, hogy vadászati engedélyeket szabadna kiadni. Nyilván bármilyen ítélet is születik, az mit sem segít a már kilőtt állatokon...


Háttérinformáció 2:

Korábban már írtam az északi állatok parkjáról (Skånes Djurpark), amely tőlünk nem is olyan messze, Skåne megyén belül található. A parkon belül 10.900 nm-es területen a 12 fős - itt is szigorúan kialakult hierarchiában élő - farkasfalka lakóhelye igen impozáns: egy hídon át a magaslati megfigyelőtoronyba juthatunk, ahonnan az állatokat - kis szerencsével - megpillanthatjuk a természetesnek ható erdei környezetben. De ezt a pár sort ma már sajnos múlt időbe kell tennünk és itt kezdődik a...

Második történet:

A múlt hétvégén két állatparki farkasnak sikerült átrágnia magát (az addig biztonságosnak hitt) vasrács-kerítésen és kijutottak a park területére. A két farkas sikerült befogni és a kerítést megjavítani. Azonban ez már nem sokat segített: a többi farkas látta, hogyan sikerült kitépni a kerítést és ugyanazzal a módszerrel egy másik részen további 3 farkas jutott ki be a park többi területére, méghozzá a látogatási idő alatt. Egy szarvast valamint egy juhot is megöltek.

A kiszökött farkasokat a park vadászai lelőtték. Ekkor derült ki, hogy a lelőtt állatok egyike az alfanőstény volt, a falka vezetője. A vezetőjüket elveszítve a kerítésen belül maradt farkasok teljesen megzavarodtak és kétségbeestek és - az állatkert vezetősége által kiadott sajtónyilatkozat szerint - minden erejüket a kerítés ellen fordították. A park vezetősége úgy látta, hogy - a sötétség közeledtével - nincs más megoldás és végzetes döntést hoztak: az összes farkast le kell lőni. Ez meg is történt, így nagyon rövid idő leforgása alatt az állatpark a teljes farkasállományát elveszítette :-(

Állítólag emberélet nem forgott veszélyben, mert a parkot kiürítették - bár egy látogató beszámolója alapján semmi ilyenről nem volt szó, sőt: semmilyen információt nem kaptak a helyzetről és észlelésük szerint fejetlenség uralkodott az alkalmazottak körében. (Nyilván az éles lövedékekkel való lövöldözés sem túl egészséges a látogatók jelenlétében...)

Az állatkert igazgatójának nyilatkozata alapján nagyon sajnálják az esetet, de azt tették, amit az adott krízishelyzetben tenniük kellett. Kábítólövedék alkalmazása (annak kis hatótávolsága miatt) nem volt lehetséges. Az ügyet kivizsgálják és levonják a szükséges konzekvenciákat. Azóta kiderült, hogy nem volt elektromos kerítés a farkasok körül (mint a legtöbb svéd állatkertben, ahol farkasokat tartanak).

Frissebb hír: az egyik állatvédő szervezet tüntetést tartott a Skånes Djurpark parkolójában, a park bezárását követelve. Ugyan engedélyük nem volt a tüntetésre, de az állatkert nem hívott rendőrséget, mondván, hogy mindenkinek joga van véleményt nyilvánítani. (Ezt csak mint érdekesség említem meg, a svéd mentalitás talán jellemző adalékaként.)

Az még erősen kérdéses, lesz-e újabb farkasfalka a parkban és mikor. Ha igen, az nem idén lesz, az biztos...

Éppen csak pár nappal a sokat vitatott farkasvadászat lezárása után különösen rossz érzéseket kelt a legtöbb emberben ez a tragikus esemény :-(

Svédország : Farkasok - 2 : 0

A nap svéd szava: varg (ejtsd: varj, jelentése: farkas)

Ui.: Juditnak üzenem - aki nemrég írt nekem a blogon keresztül -, hogy hamarosan válaszolok a kérdéseire...csak egy kis türelmet kérek, o.k.? És ha egy e-mailcímet is kaphatnék, az talán még gyorsabbá tenné a dolgot (ugyanúgy beírhatod ide, mint az üzenetet). Köszi!