Közlekedünk, vonatozunk

Hát igen, az utóbbi hónapokban már vidékre is ingázunk, így a helyi közlekedési vállalattal intenzív napi kapcsolatban vagyunk, mondhatni. Mivel eddig még nem volt számottevő hideg és hó sem - az a 1,5 nap igazán nem számít -, alapvetően a vonatok pontosságával nem voltak problémáink. Illetve egy eset esett meg, pont a múlt hétvégén, amikoris a hosszas esőzések után megsüllyedt a sín a szomszéd falunál (Skurup - nem tévesztendő össze a szintén a közelben lévő Sturup-pel, ahol a malmöi reptér is van), így 20 percet késett a vonat Malmö felé.

Egyébként ami egy nagy okosság, az a Skånetrafiken (a skåne-i közlekedési vállalat: vonat + busz is) utazástervező programocskája, a Reseplanerare - angolul Travel Planner -, amelyet a neten is el lehet érni ill. okostelefonra is letölthető, mint app. Az egy dolog, hogy megmondja, konkrétan melyik vonattal/busszal menjünk és mikor, de azt is látni az eredményoldalon, ha az adott busz/vonat késésben van, vagyis valós adatokat látunk. Ez nagyon-nagyon hasznos tud lenni, pl. adott esetben az ember nem lohol keresztül a városon és izgulja magát agyon, ha látja, hogy a vonata úgyis késve fog indulni. Vagy már otthonról elindulás előtt látja, ha esetleg törölnek egy járatot. Ésatöbbi. Vagy pl. tegnap agyaltam, hogy egy adott helyre hogyan jutok el a leggyorsabban, és azt hozta ki nekem, hogy gyalog. Térképre fel is rajzolta, merre menjek. Nagyon tudom értékelni ill. mindenkinek csak ajánlani tudom aki errefelé leledzik és még nem használja.

Apropó, malmöi pályaudvar! Aki oda tart, jó ha tudja, hogy lufit a sínekhez levinni tilos :-) Nem vicc, ki van táblázva. Ugyanis elszabadult, gázzal töltött luftballonok a felsővezetékekkel ütközve robbanást okoztak korábban, ezért a tilalom (ami nem általános, csak a földalatti állomásokra érvényes). Ugyanitt érdekes látványosság is fogadja a vonatra várakozókat: a falakon videó megy, vonatablak alakú részekre vetítenek, így úgy néz ki, mintha a vonatból néznénk a tájat, merthogy azt lehet látni, különféle elsuhanó tájakat, valószínűleg tényleg a vonatból felvéve. Ez Európában a legnagyobb videóinstalláció, Elsewhere/Annorstädes (Máshol) a címe, az alkotó pedig Tania Ruiz Gutierrez (ő francia-kolumbiai illetőségű és Párizsban él). Az előző, hivatalos linken túl találtam róla egy amatőrfelvételt is a YouTube-on.

Mi ugyebár a lila ingázó vonattal (pågatåg) járunk Malmöbe és vissza, ennek is van "csöndes kupé" része (tyst avdelning), ami azt jelenti, hogy a nyugalomra vágyó utasok ide ülhetnek, viszont a beszélgetés, mobiltelefonálás tilos. (Zenét persze lehet hallgatni fejhallgatóval, ha azt más nem hallja.) Nemrég fültanúi voltunk, amikor két lány élénk beszélgetést folytatott itt, de egy srác kérdőre vonta őket, hogy mégis, mit gondolnak, hol vannak...erre ők jobbnak látták elvonulni. Ugyanilyen csöndes rész van pl. a Koppenhágába/Dániába menő Öresundståg-on is (szintén Skånetrafiken, ill. a dán DSBFirst közlekedési vállalattal közösen üzemeltetik).

A nap svéd szava:  försening (késés)

A költözés

Még pár hónapja sem sejtettem, hogy ilyesmire adjuk a fejünket, de az van, hogy költözünk. Pillanatnyilag megvan még a malmöi lakásunk is, de már alá van írva az adásvételi szerződés, legkésőbb a jövő év legelején teljesen átköltözünk. Ugyanis vettünk egy házat vidéken, Malmötől 50 km-re, egy pici, természetközeli faluban, ahol max. 10-12 ház van. És ha nem zárjuk be a kaput, simán betévednek az őzek, akik éjszaka az úton sétálgatnak. Nappal meg a kert végében is megjelennek (láttunk ilyet a saját szemünkkel). Plusz hatalmas sasok köröznek a környéken. Na meg több házhoz tartozik jókora, kültéri lókarám + lovak, esetenként pónik. Előfordul, hogy lovasok mennek el a ház előtt, az aszfaltozott úton. Az autóforgalom pedig elég gyér.

Persze innentől kezdve az ingázás az új életforma, nekem továbbra is Malmöbe. A tömegközlekedés addig szuper, hogy a legközelebbi állomásig félóránként jár a lila vonat, amivel 33 perc alatt a malmöi belvárosban vagyunk (időnként 160 km/h-val hasítva). Szeretem ezt az új típusú vonatot, kulturált, kellemes, csendes...ja igen, van benne kifejezetten csendes fülke is, ahol nem szabad beszélgetni, telefonálni - ez jól tud jönni néha. A vasútállomástól viszont nincs busz felénk, így autó használata erősen ajánlott (9 km a távolság). Ill. van egy "csigabusz" ami jó lassan, de közelebb visz a házhoz (2,7 km-re), de az meg elég ritkán jár.

Viszont az ingázás olyan szempontból jó dolog, hogy az ember mindkét hely előnyeit élvezheti: van a városban is és lazíthat a falusi nyugalomban. Legalábbis ez a terv :-) Egyébként a ház nagyon jó állapotban van, fel van újítva, a múlt heti hivatalos inspekción is megdicsérték (ezt a biztosítótársaság rendelte, nekünk ingyenes volt, elég sok mindent megnéztek).

Bár a ház az 1930-as években épült, ezt én meg nem mondanám és a felújítások után van olyan modern, mint bármelyik ház. Például kétféle fűtési rendszer is van benne, egy fatüzelésű kazán (jelenleg ezt használjuk) és egy levegőkazán, ami errefelé igencsak elterjedt. Vicces, hogy mivel egy lengyel pártól vettük a házat, a fatüzelésű kazán is lengyel gyártmány, aminek a nyelvét az elektronikus kezelőfelületén át tudtuk állítani magyarra (svéd nyelv nincs is benne).

Itt Malmöben már vártam, mikor lehet végre az ételhulladékot is gyűjteni (Kirsebergben csak jövőre vezetik be, míg a legtöbb helyen már működik), amiből biogázt csinálnak - itt nemcsak ténylegesen ételre (pl. sajt, hús, tészta, rizs, mindenféle készétel) kell gondolni, hanem pl. tojáshéjra, almacsutkára, banánhéjra, egyéb héjra, csontra/halszálkára, teafilterre. Viszont a házunknál már jóideje működik a rendszer, így csak használnunk kell. Az ételhulladék gyűjtéséhez kapunk barna papírzacskót (és műanyag tartót is, hogy szellőzzön a töltés alatt lévő zacskó, azaz ne ázzon szét) és van külön rekesz a kukában ennek is. Nekünk két nagy kukánk van, mindkettőben 4-4 rekesszel (műanyag, papír, üveg, fém, sima szemét és az ételmaradék).

Ezzel kapcsolatos infó, hogy a világon a legtöbb biogázzal működő járművet Svédországban találjuk, ebből a többség a tömegközlekedésben van (buszok) ill. különböző állami hatóságok, szervezetek járművei is biogázzal mennek. Természetesen a malmöi IKEA éttermének ételmaradékaiból is biogáz lesz, ezt az áruház pár évvel ezelőtti újranyitásakor (amikor új helyre költöztek) hangsúlyozták is.

Most még ugyan átmeneti állapotok vannak nálunk, amikor már sok dolog átköltözött, de még több dolognak ismeretlen a pozíciója (vagy éppen szimplán amott van, amikor gyorsan kellene), vagy a két lakás között pont mi nem találkozunk össze - de ennél már csak jobb lesz.


A nap svéd szava: matavfall (ételhulladék)

Egy notórius ingázó vallomásai

Az előző bejegyzés kommentfolyamában Manka kérdezte, hogy ugyan mivel is foglalkozom, hogy ilyen sokat utazom minden héten? A kérdés jogos. A válasz kissé komplikált, természetesen :-)

Szóval volt nekem egy munkahelyem Magyarországon, közelebbről Törökbálinton, ahol tavaly nyáron - a Svédországba való kiköltözésem aktuálissá válásakor - felmondtam. A volt főnököm a felmondólevelem átvétele után, a nem mindennapi indoklásom felett érzett meglepődésén túllépve megkérdezte, hogy nem akarok-e a cég svéd részénél tovább dolgozni? Ugyanis éppen pár hónappal korábban volt egy cégösszeolvadás, amiről persze én is tudtam (a francia cégünk megvett egy svéd céget), de nem gondoltam, hogy ez nekem egy lehetőség lenne bármire is...úgy gondoltam, hogy kint majd tiszta lappal (és nagyon csekély svédtudással) keresek majd munkát.

De ez a váratlan kérdés igencsak elgondolkodtatott és másnap igent mondtam. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármi előrelépés történt volna a következő 2 hónapban :-) Leginkább egy-egy kósza e-mail szálldogállt az űrben, biztosítva engem arról, hogy igenis kellek - épp az összeolvadást követő számítógépes rendszerek átalakítása miatt -, és azon tanakodva, hogy hogyan is kerüljek majd kiküldött státuszba (amit leginkább nem is akartam, a sok tisztázatlan kérdés és jogi bizonytalanság miatt).

Végülis az idő megoldotta a dolgokat: közben tényleg kiléptem a magyar cégtől, megkaptam a leszámolós papírjaimat és így már csak egy lehetőség maradt: új alkalmazottként belépni a svéd céghez. Ezt megelőzte egy interjú is, amire Stockholmba repültem, hogy élőben találkozzam a leendő főnökeimmel (és reméltem, hogy nem gondolják meg magukat...). A repülőút nagyon emlékezetes maradt, itt ismerkedtem össze Mártával is (aki nálam sokkal régebben lakik Svédországban) és teljesen elvarázsolt a stockholmi leszállás a rengeteg vízzel a városban, erről anno írtam is itt a blogban.

A munkám jelenleg szinte teljesen ugyanaz, mint Magyarországon volt. A cégünk bankkártyákat (és egyéb, pl. utazási-, személyi azonosító-, stb. plasztikkártyákat) gyárt, pontosabban személyesít meg. Az én szerepem a különböző gyártási projektek előkészítésének egy része, hogy az új ügyfelek kártyaadatai a gyártás során megfelelő formában kerüljenek a kártya mágnescsíkjára, chipjére és magára a kártyára (pl. dombornyomás) és a kísérőlevélre. Ezeket egyrészt az irodában, másrészt a gyárban lehet előkészíteni. Gyár csak a svéd munkahelyemen van, irodai környezet mindkét helyen (=svéd és dán iroda).

Tehát a kompromisszum: a szerződésem szerint heti átlagosan 3 napot a svéd irodában kell lennem, 2 napot pedig a dánoknál. Ha Strängnäsben vagyok - svéd iroda -, akkor Eskilstunában alszom, a "saját" bérelt lakásomban. Ha Koppenhágában dolgozom, akkor Malmöbe megyek haza, a saját lakásunkba. Kivéve, amikor éppen onnan indulok munka után a vonattal északabbra. Viszont mindkét helyen ugyanazokon a projekteken dolgozom, bár ezt még némelyik kollégám sem tudja, mint az a napokban kiderült :-)

Hát valahogy így. Nem csodálom, ha még mindig zavaros. A családtagjaim és barátaim sem bírják követni, hogy mikor hol vagyok. Én is csak úgy, hogy Excel táblát vezetek a hollétemről, mert ennél még több faktor is van, ami a hollétemet befolyásolja, de ezeket inkább le sem írom ;) Ja, és ha repülnék sem nyernék túl sok időt, max. 1 órát, mert Strängnäs nincs elég közel a reptérhez. Szóval vonatozok, azon különben is lehet netezni is - kivéve ha éppen nagyon vadul megy a vonat és nem lehet egy helyben megülni (elég gyakran van ilyen). Az utóbbi idők blogbejegyzéseinek 80%-a a vonaton (X2000) született...

A nap svéd szava: pendla (ingázni)

A híd másik vége

Már pár napja tervezgettem, hogy írok Strängnäsről, de közben már szerda óta nem vagyok ott és más dolgok kerítettek a hatalmukba :-) Úgyhogy most inkább a másik munkahelyemmel kapcsolatban írok egy kicsit. Leginkább utazásügyileg. Hát igen, sokat utazom, ezért sok az ezzel kapcsolatos élmény...

A cég egyébként ugyanaz, csak a dán oldalon, Koppenhágában. Egy kis háttérinfó: Malmö és Koppenhága is az Öresund-régió (dánul: Øresund) része - ezt időnként csak "Sund" vagy "Sundet" néven emlegetik. A két várost a majdnem 8 km hosszú(!) Öresund-híd köti össze, amihez egy mesterséges sziget és az alatta futó 4 km-es alagút is csatlakozik. A tengerparti dán reptér közelsége miatt van az alagút és hogy nem ér el a híd a dán oldalig. Maga a híd kétszintes, a közúti és vasúti forgalom így van elkülönítve egymástól. Én az Ø-tåg-gal (=Öresundsvonat) járok át Koppenhágába, ami nappal 20 percenként, éjjel óránként jár. A régiós dolgot teljesen komolyan veszik, én pl. a malmöi pályaudvaron tudok olyan vonatjegyet venni, ami a dán főváros tetszés szerinti helyi tömegközlekedésére is érvényes, csak tudni kell a célzónát és addig kell jegyet venni. Elég komplikált zónarendszer van, elsőre nem is bírtam az ottani jegyek működését felfogni, egy kedves dán biztonsági őr(?) magyarázta el, aki a reptéri metrónál dolgozik és segít a szerencsétlen turistáknak, akik tanácstalanul állnak az automata szivárványszínű zónatérképe előtt :-)

A vonatozás után metrózás, majd buszozás jön. Az első napon - helyi infók és dán korona híján - taxival érkeztem, de persze jobban megéri kitanulni a tömegközlekedést. Egyébként az egyik helyi újságban pont most volt egy cikksorozat a Malmöből Koppenhágába ingázókról. Az ingázás pozitívumai, néhány megkérdezett szerint:

• több munkahely (Koppenhága egymilliós nagyváros) és karrierlehetőség
• magasabb dán fizetések
• kellemesebb munkahelyi légkör, kevésbé hierarchikus szervezeti felépítés
• a dánok jobb humorérzéke :-)
  

Hátrányok:

• utazási költségek
• időigényes ingázás
• magasabb telefon- és sms-költségek
• más adó- és nyugdíjrendszer

Ami a humorérzéket illeti, van egy vicces dán kolléga az irodában és mindig van valami, amin szinte az egész iroda jól mulat...persze dánul. Ami bár elméletileg eléggé hasonlít a svédre - de nem a kiejtésben. A svéd kollégáim szerint - ezt persze nem a koppenhágai irodában hallottam - a dánok a szavak felét lenyelik, ezért a dán gyerekek tanulnak meg a világon leglassabban beszélni :-) De a svédek még mindig sokkal jobban megértik a dánokat, mint én. Nekem egyelőre dán beszéd = kínai. Bár az újságok cikkeit úgy-ahogy megértem (itt is van Metro meg egyéb ingyenes lapok) és a táblákat, kiírásokat meg szinte mindegyiket, írásban sok a hasonlóság a svéddel.

Viszont a dán iroda szépen berendezett, világos...és extra minőségű az ebéd, amihez rengetegféle salátát és egyéb kiegészítőt is lehet választani. Csütörtök a sütinap, figyelmeztettek is a kollégák, hogy az első napom alapján ne számítsak minden nap sütire :-)

A nap dán(!) szava: køreplan (menetrend)

Száguldás észak felé

Az úgy kezdődött, hogy még a múlt héten vonatjegyet kellett vennem, hogy eljussak hétfőn a munkahelyemre. Az internetes jegyvásárlás a legcélszerűbb és ha a procedúra végén történetesen nincs kedvem elmenni a jegyért a pályaudvari automatáig, otthon is ki lehet ám nyomtatni (a kinyomtatott jegyen minden szakaszt vonalkód azonosít, amiket a vonaton a kalauzok le tudnak olvasni az okos jegykezelő kütyüjükkel). Viszont ebben az esetben azonosítania is kell magát a kedves utasnak, és nem is akármivel: svéd ID-kártyával vagy svéd jogosítvánnyal - na ezek nekem nincsenek - vagy EU útlevéllel (szerencsére ez van). Mást nem fogadnak el, punktum. Az EU-n kívüliek pedig fáradjanak el a pályaudvarra. Végre még valami, amiért érdemes volt belépni az EU-ba ;)

Maga az út nem rövid: kb. 5 óra vonattal Malmöből. Illetve jobban belegondolva: ennyi idő alatt Miskolcról csak Győrig jutok el vonattal, ami olyan 310 km. Ezzel szemben a Malmö-Strängnäs távolság kb. 600 km. Vagyis az X2000 tényleg gyors: óránként 150-200 km/h-val hasít. (Ugyan át kell szállnom lassabb helyi vonatra - mert nem Stockholmig megyek -, de csak az út végefelé.)

A hajnali (4:30-as, brrr!) kelés után azt hittem, nehéz lesz ébren maradnom a vonaton, de aztán elég hamar úgy döntöttem, hogy nem érdemes elaludni. A kilátás ugyanis gyönyörű volt: a mezőkön pára szállt fel, a felkelő nap sugarától minden aranyfényben csillogott és ami a lényeg: hol az egyik, hol a másik oldalon bukkantak fel kisebb, de inkább nagyobb tavak, sőt volt, amikor mindkét oldalon...mintha a vízben mentünk volna. Közben lehet rádiót hallgatni (3 csatorna, komoly+könnyűzene is), de én vittem laptopot is, nem titkolt tesztelési céllal (működik-e a mobilinternetünk a vonaton is, a válasz: igen!). Az X2000-en is van vezeték nélküli internet, ha valaki hajlandó érte fizetni. Az első osztály utasainak persze pluszköltség nélkül jár. A négyórás út során eléggé lemerült a laptop akkuja én meg nem találtam konnektort...pedig kerestem. De most, a visszaúton kifigyeltem, hogy a szemben ülő üzletember hová dugta be a gépét. Elárulom: a két ülés között van a konnektor, de elölről lehet bedugni, igy az adott ülésen ülve nem észrevehető :-)

Visszatérve a hétfői odaútra: átszállás Stockholm egyik elővárosában. Gondoltam: na itt jön majd a vicinális, a lepukkant kocsikkal meg graffitikkel. Hát nem. Teljesen új, tiszta, kétszintes vonat érkezett és dacára a bőröndömnek/laptoptáskámnak igenis felkaptattam az emeletre, a kilátás miatt. (Alul bármikor utazhatok, ugyebár.)

Szóval egyelőre bejön a vonatozás...persze ehhez az őszi lombok színe is nagyban hozzájárul :-)

A nap svéd szava(i): tyst avdelning (csendes fülke ill. rész a vonaton - most is itt ülök -, ahol csöndben kell utazni és a mobiltelefonálás sem engedélyezett...bár pár renitens katona éppen jóízűen nevetgél olyan 3 méterre tőlem)