A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pénz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pénz. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 20., péntek

Hol a boldogság mostanában?...

Hát, ha országszinten vesszük az emberek boldogságát, Svédország - illetve a svéd lakosság - eléggé az élvonalban van: az ENSZ idei tanulmánya alapján (World Happiness Report). A New York-i Columbia Egyetem kutatói által készített jelentés - amely 2010-2012 közötti adatokat vett alapul - az egyes országok boldogságindexének megállapításakor többek között olyan változókat vesz figyelembe, mint a várható élettartam, a korrupció érzékelt jelenléte, a közbiztonság, az életút megválasztásának szabadsága, a szociális ellátórendszerek hatékonysága vagy a munkanélküliségi ráta.

Íme a top 10-es lista:
  1. Dánia
  2. Norvégia
  3. Svájc
  4. Hollandia
  5. Svédország
  6. Kanada
  7. Finnország
  8. Ausztria
  9. Izland
  10. Ausztrália
Látható, hogy öt észak-európai ország is bekerült az első tízbe (Dániával az élen), vagyis az összes skandináv ország és távoli rokonaink, a finnek is. Vajon miért pont ők? Egyes magyarázatok szerint az északi országokban nagyjából hasonló szinten fejlett a demokrácia és fontos, hogy viszonylag kicsi a jövedelmek közötti különbség. Aztán jó a szociális háló is és - az előzőeknek köszönhetően - az emberek viszonylag nagy befolyással vannak a saját sorsuk alakulására.

Ugyanakkor persze sokan vitatják, hogy mérvadó lenne ez az eredmény, pl. svédektől olvastam egy fórumban, hogy irreális ez a helyezés és inkább affélét jelez, hogy a svédek azt hiszik, ez minden világok legjobbika. De én inkább hajlok az első magyarázatra :-)

Nekem még az is érdekes, hogy csak egyetlen melegebb éghajlatú ország (Ausztrália) szerepel a 10-es listán. Persze ez valószínűleg csak magyar szemmel nézve furcsa, hiszen nem az volt a szempont, hogy egy átlag magyar - saját megítélése szerint! - hol tudna boldogan élni, ha bármit választhatna...

Néhány további helyezett, a teljesség igénye nélkül:
17. USA
18. Írország
22. Nagy-Britannia
25. Franciaország
26. Németország
39. Csehország
45. Olaszország
46. Szlovákia
51. Lengyelország
57. Kazahsztán
62. Albánia
68. Oroszország
 És a középmezőny alattiakból néhány:
70. Görögország
82. Nigéria
85. Portugália
90. Románia
93. Kína
96. Dél-Afrika
105. Irak
106. Szerbia
110. Magyarország
111. India
130. Egyiptom
143. Afganisztán
144. Bulgária
...ez pedig a lista legvége - mondhatni a legboldogtalanabb népek:
151. Tanzánia
152. Ruanda
153. Burundi
154. Közép-Afrikai Köztársaság
155. Benin
156. Togo

A teljes "boldogságlista" megtekinthető itt (angolul).


A nap svéd szava: lycklig (boldog)

2013. december 7., szombat

A malmöi Mikulás nem jár egyedül

A múlt hétvégén, a malmöi városi buszra felszállva meglepő felfedezést tettünk: a svédeknél nemcsak Mikulás, hanem Mikulásfeleség is van. Ott ültek párban a busz elejében, a néni Mikuláson a megszokott piros "munkaruhán" felül egy horgolt vállkendő is volt. Muszáj volt nekik odabiccentenem, barátságosan visszamosolyogtak :-)

Másnap megkérdeztem egy munkatársnőmet a dologról, aki azt mondta, igen, a Mikulásnak van felesége is, bár nem minden alkalommal jelenik meg. És mielőtt elragadott volna a fantáziám, azt is leszögezte, hogy ez nem új, feminista jelenség, hanem már régóta ilyen a leosztás.

Aztán már majdnem megfeledkeztem a dologról, de egyrészt szóba került egy magyarországi barátnőmmel értekezve (aki "ne zavarjuk össze a gyerekeket" jelszóval 18 éven felüli tartalomnak minősítette az általam prezentált, egyéb mikuláspárt ábrázoló fotókat), másrészt az egyik, hozzánk bedobott újság címlapján ők ketten szerepeltek - a malmöi mikuláspár. A cikkből kiderül - már csak a fotó miatt is érdemes kattintani! -, hogy már 13. éve csinálják és csakis az örömszerzés miatt, pénzt soha nem fogadnak el. A polgári nevük pedig Jonny (78 éves) és Anna (75 éves).

Az egész történet azzal kezdődött, hogy 1999 őszén Jonny egy raktári selejtezés során magához vett egy mikulásruhát. November végén azt javasolta Annának, hogy öltözzenek mikuláspárnak, amibe ő bele is ment, mivel amúgy sem volt semmilyen különösebb tervük karácsonyra. És hogyan kezdi meg a tevékenységét egy modernkori mikuláspár? Feladtak egy hirdetést a Sydsvenskanban (helyi napilap), miszerint ingyenes kiszállást vállalnak. Rengeteg választ kaptak, utána pedig már hirdetniük sem kellett, szájhagyomány útján terjedt a hírük.

Na és hogy hogyan finanszírozzák az ajándékokat? "Ó, hát mi nem dohányzunk, nem iszunk, nem golfozunk, így marad pénzünk", mondják egyhangúlag. Meggyőződésük, hogy egy Mikulás nem üzleti szellemben tevékenykedik. Illetve igenis, kapnak fizetséget, de más formában: az öröm, amit a gyerekeknek - és felnőtteknek! - szereznek, minden fáradságot megér.

Anna minden karácsony után levágja Jonny szakállát, majdnem teljesen. De júliusig van ideje kinőni. Akkor van ugyanis Koppenhágában a mikulásvilág nagy találkozója. Apropó utazás: ma és holnap Stockholmban, december 15-én pedig Koppenhágában vannak látogatóban (és nagyon kíváncsiak az ottani fogadtatásra).

A nap svéd szava: tomte (Mikulás)

2013. október 11., péntek

Fizet, nem fizet?

Avagy apró adalékok a svéd lélek megértéséhez:
  1. A héten vidéken voltam egy ingyenes előadássorozat egyik részén, amihez - a prospektus szerint - bio alapanyagokból készült leves is járt. Mint kiderült, a helyi egyházközség épületében volt a rendezvény, a hangulat is barátságos volt, mígnem az egyik asztaltárs felfedezte az előtte fekvő papírtálcán a "Leves: 40 kr" feliratot és elsápadva magyarázkodott a szomszédjainak, hogy nála bizony nincs pénz. (Szó, mi szó, nálam is csak bankkártya volt és tényleg simán el lehet amúgy boldogulni készpénz nélkül, akár hetekig-hónapokig is.) Ekkor megindult a kérdezősködés a szervezők irányába és hamarosan a nap háziasszonya meg is szólalt, elnézést kérve, hogy a prospektusban nem tüntették fel a költséget, de ez az ő hibájuk, úgyhogy akinél van pénz, az hagyja az asztalon a leves árát - akinél pedig nincs, az az ő vendégük.

    Ezen a ponton valamiféle felhördülésre vagy tiltakozásra számítottam, hogy ez így nem demokratikus vagy valami. Nos, tévedtem: az emberek teljesen magukévá tették az új szabályt és nagyrészben fizettek is. Pár perc múlva rájöttem, hogy itt azok érzik magukat kényelmetlenül, akik nem tudtak fizetni, azaz nem hajtott senki a "potyázásra". Valahogy az egész helyzet megoldása olyan természetes volt, csak nekem kellett tudatosítanom magamban, hogy igen, így is lehet.

  2. Svédországban az egyik mumus a Radiotjänst, a tévédíjakat beszedő cég. A rádió- és tévédíj évente szép kis summa - háztartásonként és évente 2076 kr (kb. 70.000 Ft) -, ezért sokan próbálják megúszni, mármint a tévékészülékük be nem vallásával. A Radiotjänst meg próbálja ezeket a lapuló tévétulajdonosokat is nyakoncsípni, akár személyes látogatással is. Nos, most elég nagy hal akadt a horgukra, konkrétan a miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt, aki szerintük nem fizet tévédíjat.

    A helyzet igazából úgy áll, hogy a miniszterelnöki rezidencia területén vannak tévékészülékek, amelyekre fizet az állam licencet, de a Radiotjänst szerint Reinfeldt háztartása külön veendő, azaz arra külön kellene fizetnie. A dolog pikantériája, hogy a miniszterelnök hivatalba lépése után pár nappal két minisztere is lemondott - részben a tévédíj nemfizetése miatt...

A nap svéd szava: avgift (díj, amit be kell fizetni, pl. közös költség, tv-díj)

2013. augusztus 5., hétfő

Fogyatékosságok - itt és ott (1. rész)

Nem is gondoltam, hogy ez pont most, pont itt fog előjönni, de olyan komment érkezett az előző témához kapcsolódóan, ami - úgy érzem - válaszért kiált. Ez volt az:
"Azonban rögtön meg is jegyzem, hogy a mezítlábas dolog kapcsolatban lehet a sok tolókocsis svéddel. Na, azért kis túlzás, de tényleg sok tolókocsis svédet látni az utcákon."
Ezen a magyarázaton - bevallom - eléggé meghökkentem, de hasonló véleményt már több helyen is olvastam / hallottam Magyarországon élő és idelátogató magyaroktól. Úgy érzem, az a minimum, hogy próbálom oszlatni a ködöt és az információhiányból adódó félreértéseket. És nemcsak Svédországról van szó: az alábbi sorokat valaki a Határátkelő blogon "követte el":
"Mivel Svájc a II. világháborúig meglehetősen zárt ország volt, ezért bizony a belterjesség itt igencsak jelen volt. Ebből kifolyólag elég sok a sérült ember. Nem értek a genetikához, de biztosan kell pár generáció, mire letisztul a vér. Ezért (is) kezdték beengedni a külföldieket anno."
Ráadásul ez az illető már pár éve Svájcban lakik és úgy érzi, ismeri annyira az országot, hogy tudását megossza másokkal is. A rengeteg kommentelőből csak egy volt, aki helyreigazította ezt az enyhén szólva érdekes gondolatmenetet. Az ilyen elméletek háttere az lehet, hogy a számunkra új környezetben észlelt, furcsának tűnő jelenségeknek nem ismerjük a valódi okát, de nem vesszük a fáradságot, hogy utánajárjunk, inkább gyártunk egy teóriát, ami hihető. És nem feltétlenül rosszindulatról van szó, csupán van, amikor így működünk.

Szóval tisztázzuk: jellemzően senki nem kerül kerekesszékbe attól, hogy mezítláb jár (és netán belelép valamibe...). A kerekesszékbe kényszerülésnek sok oka lehet: súlyos mozgásszervi betegségek (pl. izomsorvadás, sclerosis multiplex), súlyosabb vagy könnyebb balesetek (pl. gerincsérülés, egyéb sérülések). A belterjesség többmilliós országokban szintén viccesen hangzik, mint maga az egész "vértisztulós" elmélet is. Erről ennyit.

De akkor vajon miért van érzékelhetően több kerekesszékes (vagyis mozgássérült), mint mondjuk Magyarországon?...

A válasz: Egyáltalán nincsenek többen, ha az arányukat nézzük. Viszont a helyi körülmények mások. Egyrészt Svédország gyakorlatilag minden szeglete akadálymentesített. Az itteni kerekesszékes embereknek természetes, hogy ők is önállóan ki tudnak jutni az utcára, ott közlekedni tudnak, tömegközlekedéssel is, be tudnak menni bármelyik üzletbe, hivatalba, munkahelyre, stb. Sőt, még a világvégi erdei pihenőben is van profin felszerelt mozgássérült WC. Így sokkal teljesebb életet tudnak élni - amihez alapvető joguk is van (ezt természetesen törvény is biztosítja). Mivel ezáltal ők is teljes értékű állampolgárként vannak kezelve - mert azok is! -, az emberi tartásuk is más. Nem kell "bujdokolniuk". És mivel a többi embernek is természetes, hogy ők is "léteznek", az egész helyzet sokkal természetesebb. Egy szituáció, amit olvastam, egy másik weboldalon:
"Egy ismerősöm mesélte: Svédországban jártában-keltében elég tanácstalannak tűnhetett, erre odagurult hozzá egy tolószékes illető, és megkérdezte, hogy segíthet-e?!"
Furcsa dolog-e, hogy egy mozgássérült segít nekünk? Megváltoztatja ez valamiben a világnézetünket? Remélem, legalább elgondolkodtat... Egyébként a magyar "tolószék" kifejezés teljes passzivitást sugall, a "kerekesszék" jobban hangzik. Hasonló a gond a "fogyatékos" és "rokkant" kifejezésekkel, amik nagyon negatív kicsengésűek, a svédben nem is így hívják a különféle szempontból - fizikai és / vagy mentális okokból - segítségre szoruló embereket, hanem "funkciójukban akadályozottnak" (funktionshindrad). Lehet ezt jelentéktelen árnyalatnak nevezni, de szerintem tényleg fontos, hogy valójában mit sugall egy szó.

Kezdjük egy kicsit máshonnan. Saját tapasztalat: Budapesten felnőttkorában mozgássérültté vált ismerősömnek a) új lakást kellett vennie, mert a liftbe nem fért be a kerekesszék, b) autót kellett vennie + speciálisan átalakíttatnia (különben nem jutott volna el sehová, tömegközlekedés a magyar viszonyok miatt kilőve), c) saját költségen márkás kerekesszéket kellett vennie, támogatás nélkül (az "alaptól" ugyanis szétment a háta), d) a legtöbb közös program szervezése külön kaland volt, még akkor is, ha elméletileg akadálymentes volt a mozi vagy múzeum (pl. ha nem a legelső sorban akartunk ülni, felrángathattuk a kerekesszékkel együtt a lépcsőkön), és ráadásul e) nem egyszer, nem kétszer tapasztalta, hogy a mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyet illetéktelenek foglalták el (egy példa a sajtóból), stb. Ha valakinek nincs meg az anyagi háttere - márpedig mozgássérültként nem kapkodnak az emberért a munkaadók -, akkor marad a rokkantnyugdíj, az anyagi nélkülözés és az állandó otthonülés - sajnos :-( Ami könnyen depresszióhoz is vezet. Nos, ezért látunk kevés kerekesszékest Magyarországon. Ezzel van a gond alapvetően - de lehet cáfolni nyugodtan, ha túloztam volna.

Találtam egy friss interjút egy szakértővel a MEOSZ oldaláról (a teljes szöveg a weboldalon), a magyar akadálymentesség témájában. Picit hosszú, de abszolút idevág és szerintem az empátiás készségünket is fejleszti - az enyémet mindenképpen -, kiemelések tőlem:
"Milyen ügyet tud elintézni egy mozgássérült ember, vagy más sérült ember?

Az akadálymentességet nem szabad a mozgássérült emberekre, de még csak a sérült emberekre sem leszűkíteni. Ha bővebben merítünk élete bizonyos szakaszaiban mindenkinek akadálymentes épített környezetre van szüksége. Gondoljunk a babakocsira vagy a lépcsőzni már nem tudó, nem túl jól látó, halló, lassabban gondolkodó nagyszülőkre. Akadálymentességre mindenkinek szükséges van. Ha a hivatal akadálymentes a sérült ember is bármit el tud intézni, ha nem az, akkor semmit, vagy csak külső segítséggel, ami ellentmond az alkotmányban rögzített egyenlő bánásmód és önrendelkező élet szemléletével.


Mit érez egy felnőtt ember, akit – szerintem – nem tekintenek egyenrangúnak azzal, hogy ilyen helyzetbe hozzák? El lehet fogadni ezt az állapotot?
A felelősségteljesen gondolkodó sérült ember tudja, hogy másnak is, mindenkinek megvan a maga baja, és mindenkinek a sajátja a legkomolyabb, de ez a tudat őt nem vigasztalja meg. Amíg sérült emberként olyan helyzetbe hozzák, hogy nem tud elmenni a szülészetre, az óvodába, az iskolába, a színházba, a gyógyfürdőbe, a bankba, az egyetemre, a sportpályára, az uszodába, a parkolóba, a szerettei és barátai lakásába, a temetőbe, a ravatalozóba.

Hány közintézmény felel meg a törvényi előírásnak, ez az összesnek hány százaléka?
Az akadálymentesítés nagyon lassan halad. Ennek okai legfőképpen a fejekben, a Közép-Kelet Európai mentalitásban keresendő. Amíg a sérült emberek jogai csak papíron, a való életben nem érvényesülnek, addig nem lesz akadálymentesség sem. Ez a folyamat nagyon lassan halad. Mostanában szinte észlelhetetlen lassúsággal. Különböző szemszögből készült felmérések és becslések alapján jelen pillanatban a közintézmények 10-25 %-a akadálymentes. Ha komplex, azaz nemcsak fizikai akadálymentességről beszélünk, ez a szám feleződik.
Azzal, hogy most eltörölte a kormány az akadálymentesítés határidejét, mire számíthatnak az érintettek?

A folyamatosan kitolt, majd meghosszabbított határidők legalább ténykedésre, pályázásra sarkallták az empatikus vezetőket és Damoklész kardjaként függtek mindenki más feje fölött. Akadálymentesség szempontjából mindig az állam és a mindenkori kormány volt az, amely folyamatos törvénysértő és halasztó magatartást tanúsított az elmúlt 23 évben. Az akadálymentesítés határidejének megszüntetésének egyik konkrét következménye, hogy azokból a nagy EU-s pályázatokból, ahol eddig kötelező volt, azon nyomban kikerült az akadálymentesítés, mint projektelem. Az állandóan csődközelben létező önkormányzatok nem akarnak és nem is tudnak saját forrásból komolyabb összegeket akadálymentesítésre fordítani. Ez az intézkedés megásta az amúgy is aggastyánkori végelgyengüléstől szenvedő akadálymentesítési folyamat sírját."

Szóval ez a magyarországi helyzet ma, 2013-ban. No comment... Sajnos mi meg úgy nőttünk fel, ahhoz szoktunk hozzá, hogy az a furcsa, hogy kerekesszékes emberekkel találkozzunk az utcán vagy bárhol. Olyan emberekkel, akik ugyanolyanok, mint mi - ráadásul életünk folyamán mi is kerülhetünk a helyzetükbe, ideiglenesen vagy tartósan is.

Visszatérve a svéd viszonyokra, az akadálymentes környezet a rendszer egyik eleme csupán. A többi összetevő ugyanolyan fontos. Ezekről is szó lesz a következő bejegyzésben.

(A fotón Victoria koronahercegnő, a svéd trónörökös egy göteborgi sportcsarnok avatásán (2007), amelyet mozgássérülteknek és más fogyatékos fiataloknak építettek. A kerekesszéket csak kipróbálja.)

A nap svéd szava: rullstol (kerekesszék)

2013. július 27., szombat

Ismét a dialektusokról

Ez egy megrendelésre született bejegyzés :-) Ugyanis azt írja a kedves olvasó, hogy:

Üdv!

Azt szeretném kérdezni, hogy nem tudnál-e írni a svéd nyelvjárásokról egy bejegyzést. Olvastam már róla máshol is, itt a blogon pedig csak két bejegyzést találtam konkrétan erről. Azokon a példaszövegeken pedig én aztán nem hallok semmi különöset. :D

Engem kifejezetten a saját tapasztalataid érdekelnének, például, hogy neked melyik nyelvjárás miért tetszik vagy miért nem, hogy milyen élményeid voltak már ezzel kapcsolatban (félreértések vagy ilyesmik). És esetleg az, hogy magyar fül számára hogyan lehet meghallani a különbségeket, hogy konkrétan milyen szavakat használnak másképp, milyen betűket ejtenek másképp a különböző dialektusokban. :P

Te a dél-svédországit beszéled, gondolom, szóval tudsz egypár ilyen kifejezést, amit csak ott 'titkosan' használtok, nem? :P

Előre is köszi:
Dalma

Hááát, szerintem ugyan nem vagyok nagy szakértő a témában (pl. a Wikipedia sokkal okosabb), és attól tartok, csalódást is fogok okozni...de íme (bocs, ha esetleg ismétlem magamat):

  • A kezdetek kezdetén csak a Stockholm környéki dialektust (ez a stockholmska, nagyjából a standard riksvenska-nak, "birodalmi svédnek" felel meg) hallottam, mivel a munkahelyem Strängnäs-ben volt, plusz persze a Malmöben - és egész Skåne-ben - használt skånska-t (aminek szintén többféle verziója van ám). Mivel az előbbi kristálytisztán érthető, jól artikulált szavakat használ, hamar belopta magát a szívembe. Ezzel szemben a malmöiek kihallgatott beszélgetéseiből - rosszabb esetben, időnként: a hozzám idézett kérdésekből - általában egy kukkot sem értettem, ami azért elég rosszul veszi ki magát, ha az ember itt lakik. Azt is sajátságosnak tartottuk, hogy a helyi híradóban egyes személyek mondandóját feliratozták...tehát a svédeknek is van problémájuk a skånska megértéséveel :-)

  • Az évek során persze az ember hall másféle dialektusokat is, de én maximum konstatálom magamban, hogy ez érdekes volt, általában nem jutok el addig, hogy kiderüljön, mi is volt az (gyakran erre nincs is mód - valaki csak egy mondatot mond, majd távozik az életünkből, pl. egy kalauz vagy egy útitárs). A svédek, úgy vettem észre, eléggé tudatában vannak, hogy valaki a "övéik" közül való-e vagy sem. A volt munkahelyemre pl. jött egy új kolléga, egy fiatal srác, akihez az idősebb kollégámnak az volt kb. a második kérdése, hogy hol lakik.
    "Eskilstuna-ban" felelte a fiú (ez nem messze van Strängnäs-től).
    "De nem onnan származol, ugye?" - jött a következő, már-már vallató jellegű kérdés, mire a srác töredelmesen beismerte, hogy Göteborg környékén nőtt föl :-) A kollégám pedig elégedetten konstatálta, hogy igen, a kiejtése alapján ilyesmire tippelt.

  • Félreértés, ilyesmik: természetesen a skånska-hoz kötődik, ami egy nehezebb dialektus. De vannak fokozatok. Van (számomra legalábbis) "ronda" skånska, ami nemcsak csúnyán hangzik, de nehezen is érthető. Aztán van az a fajta skånska, ami teljesen jól érthető (szerintem) és amit imádok hallgatni, mert annyira dallamos, van benne valami különleges. Erre példaként két személyt is meg tudok említeni: Tareq Taylor-t, a malmöi Slottsträdgårdens Kafé tulaját, akinek van főzős tévéműsora is...illetve Ann Wilson-t, a svéd TV4 korábban már említett Let's Dance műsorának zsüritagját, érdemes megnézni ezt a két rövidke videót. Aztán van olyan skånska, ami annyira enyhén akcentusos, hogy szinte észre sem venni.

    Viszont most meghallgattam Tareq-et és Ann-t az imént linkelt YouTube-linkeken (kis időgép-effektussal a fejemben) és azt hiszem, pont erre mondtam azt anno, hogy érthetetlen :-) Most már hogy nem kell olyan erősen koncentrálnom az egyes szavakra, eltűnt a frusztráció. Azt hiszem, szokás kérdése lehet. Szóval kitartás mindenkinek, aki a dialektusokkal küzd.

    Az én sztorim pár hónappal ezelőtti, amikor egy bácsi becsöngetett és valamit mondott, kb. 2-3 mondatot. Én egyetlen szót sem értettem. Erre megismételte, hiába. Tiszta ciki volt, láttam rajta, hogy azt hiszi, nem tudok svédül. Muszáj volt segítségért kiáltanom - szerencsére E. itthon volt -, és neki sikerült dekódolnia az üzenetet (mondjuk harmadjára meghallgatva már kezdett valami derengeni). De el kell hogy mondjam, közel s távolban ez az egy eset, amibe belefutottam. Persze olyan előfordult, hogy a munkahelyi kávészünetben nem mindent értettem kristálytisztán a csevelyből, de a lényeg általában átjött. A bácsira az lenne a tippem, hogy Skåne olyan vidékén nőtt fel, talán egy faluban, ahol ilyen súlyos akcentus van.

  • Hogy milyen szavakat használnak másképp? Őszintén: fogalmam sincs :-) Van ugyan svéd-skånei szótár - ha maradunk itt a közelben -, de én abszolút nem tudom, ténylegesen mely szavakat használják gyakran, és melyik az, amit szinte soha. E. tapasztalata, hogy a skåne-i kollégái egyes szavakat direkt azért használnak, hogy ne értse, vagyis poénból :-) De például ez itt egy elég jó gyűjteménynek tűnik: Skånsk ordlista - van hozzá kiejtési magyarázat is.

  • A feltételezés, miszerint én beszélem a skånska-t, igazán hízelgő :-), de sajnos teljességgel nélkülöz minden alapot. Szimplán nem ismerek/használok ilyen szavakat és nem ilyen az akcentusom (az utóbbi szerintem többet is nyom a latban). Egy 59 éves svéd ismerősömet kérdeztem meg nemrég:
    "Te ugye nem skånska-t beszélsz?
    "Nem, egyáltalán nem."
    "De Skåne-ben születtél, nem?"
    "Igen, itt is éltem egész életemben."
    "Hát akkor?...nem igazán értem."
    "A szüleim nem skåne-iak."

    --- és itt a lényeg. Ha valaki a szülői házból nem hozza a bizonyos dialektust, akkor később sem "ragad rá". (Apropó: Tareq papája palesztin, anyukája svéd-angol.) Hacsak nem történik valami csoda - amiben azért nem hiszek -, akkor én életem végéig a magyar akcentusommal fogom szórakoztatni mindazokat, akikhez svédül, angolul, stb. szólok. Csak szólok :-)

  • Egy híres mondat az itteni dialektusban: Haur du sitt Malmö haur du sitt varden (Ha Malmöt láttad, az egész világot láttad) - egy 20 évvel ezelőtti kampányszöveg, amely még ma is él. Ugyanez svédül: Har du sett Malmö, har du sett världen. Még egy gyöngyszemet találtam: Idau bauga jau ejn kauga. (Sütöttem ma süteményt.) Svéd verzió: Idag bakade jag en kaka. :-)) Ebből talán le is lehet szűrni, hogy "U" betűből soha nem lehet elég itt délen. (Mint ahogy min. 2 db U-alakú lakat is létszükséglet, ha az ember biciklivel közlekedik, de tényleg.) Skaune, ahogy egyesek mondják - Skåne helyett :-)

Ha valakit részletesebben érdekel a téma (és tud svédül!), annak melegen ajánlom a Svenska dialektmysterier (Svéd dialektusmisztériumok) c. többszörösen díjnyertes tévésorozat részeit, az amúgy is szórakoztató Fredrik Lindström tálalásában. A YouTube-on jelenleg fent vannak a részei, legalábbis én megtaláltam őket. Én a 12., överkalix-i részt láttam, hát ha valaki álmélkodni akar, nézze meg. Mintha valami totál más nyelv lenne, Fredrik Lindström sem ért semmit, kommunikálni sem tud, mintha egy nagyon fura országba került volna, ahol az emberek ugyan svédnek néznek ki, de csak megszólalásig :-)

A képen pedig Nils Holgersson és Márton lúd (a 20 koronás bankjegyen)...valószínűleg ők is skånska-t beszéltek, hiszen innen a közelből származnak.

A nap svéd szava: pengar (pénz)

2013. május 4., szombat

Országmítoszok

Svédország világszerte kedvelt úticélnak számít (gyakran benne van az első 10-ben), ezért mindenki hallott már valamit róla - még ha az nem is teljesen felel meg a valóságnak. Egy újságcikkben találtam egy listát arról, hogy mik azok a tévhitek, amik a legelterjedtebbnek számítanak, gyűjtögettem hozzájuk párat, plusz egy kis háttérinfót is:

  • Jegesmedvék mászkálnak az utcákon - az az igazság, hogy egész Svédországban nincs jegesmedve (legközelebb csak Norvégiában), a barnamedvék pedig jellemzően nem a városokban fordulnak elő.

  • Itt található az Alpok és nagyon fontos iparág az óragyártás - na ez meg egy másik S-betűs ország, történetesen Svájc :-)

  • Minden nő magas és szőke - sokan vannak ők, a magas szőke nők :-), de a lakosság közel sem olyan homogén, hogy ez igaz legyen. Pláne ha számításba vesszük a nem elhanyagolható számú bevándorlót (a világ minden tájáról), illetve azokat, akik már nem is bevándorlók, hanem többedik generációs svédek.

  • A Mikulás a Lappföldön lakik - az egyes országok sem tudnak megegyezni a pontos helyben: pl. az amerikaiak szerint a Mikulás az Északi-sarkon lakik, a finnek szerint pedig természetesen Észak-Finnországban. A norvégok és a svédek nem igazán izgatják magukat ezügyben és nem követelik maguknak a Mikulást :-)

  • Itt történik a világon a legtöbb öngyilkosság - ha az európai statisztikát vesszük, Svédország a középmezőny alatt tanyázik (míg Magyarország benne van az első 5-ben). Ennek a mítosznak az egyik vélt oka a következő tévhit, miszerint:

  • Mindig sötét van, azaz rövidek a nappalok - erről már írtam, hogy csak télen igaz, és akkor is az ország északi felén vannak extrém rövid nappalok. Ugyan pl. Malmöben is hosszabbak a téli éjszakák, mint pl. Budapesten, de az eltérés nem olyan nagy. És ezt ellensúlyozzák a hosszú nyári nappalok, nálunk pl. nyár közepén majdnem 23 óráig világos van, északabbra még későbbig, ennél is északabbra pedig le sem megy a nap jópár napig. Mivel észak-dél irányban nagyon hosszú az ország, ezek nagy eltérések a két "vég" között.

  • Itt isszák a legtöbb alkoholt - valójában Svédország az európai lista legvégén van (Magyarország sajnos az elején). Ennek több oka is lehet, pl. a korábban már említett állami alkoholbolt-rendszer (Systembolaget), ill. az a tény, hogy a svédek nem igazán szoktak hétközben inni, péntekre-szombatra tartalékolják az "energiát", akkor is vásárolnak be az alkoholos italokból.

  • A főváros neve Oslo - ezt nem ragozom nagyon, szerintem Stockholm lesz az :-) Ez a tévhit - a svájcival együtt - azt hiszem, csak a nagyon kezdő utazók sajátja. Vagy azoké, akik nagyon messziről jönnek, ami érthető: mi sem tudjuk pl. az USA összes államának a nevét :-)

  • A világ legdrágább országa - felmérések szerint ez abszolút nem igaz, akár a turistáskodást, akár az ottlakást nézzük. Olyan országok végeznek Svédország előtt, mint pl. Norvégia, Japán, Svájc, Luxemburg, Szingapúr, de még Franciaország, és Írország is...

A nap svéd szava: myt (mítosz)

2013. április 30., kedd

Eladó lakás, új arccal

A svéd lakáshirdetések fotói otthonosak, vonzóak és kellemesen letisztultak. Gondolhatnánk, hogy biztosan azért, mert a svéd lakások alapból is ilyenek. Ez csak részben igaz, a valóság ott is keresendő, hogy
  1. a lakáshirdetések kb. 95%-át ingatlanközvetítők, azaz profik adják fel (errefelé nem divat a "fotózd le Julcsi és tegyük fel a netre"), valamint
  2. fotózás előtt a célnak megfelelően szakemberek alakítanak a lakberendezésen.
Ez utóbbi folyamat az USA-ból és Angliából terjedt el, homestyling / homestaging a neve, ez nem azonos a "hagyományos" lakberendezéssel. Elsőre furcsának tűnhet, hogy ilyen szolgáltatásért fizetnek, de tényleg szinte külön tudományról van szó. A cél, hogy a leendő vevő figyelmét ne vonják el a zavaró személyes momentumok (pl. rendetlenség, túlzsúfoltság, haldokló szobanövények...), és bele tudja a saját életét képzelni a lakásba. Ez nem jelenti azt, hogy le kell csupaszítani a tereket, néhány dekoratív tárgy kifejezetten jól mutat, élővé teszi a szobákat. Szóval tényleg jó, ha ért hozzá valaki, saját lakást azért nehéz így "felpimpelni", mert szubjektívan látjuk az életünk színterét és nem látjuk bele az eladásnál fontos lehetőségeket.

És ez nemcsak öncélú humbug: bizonyított tény, hogy az ilyen módon megdizájnolt lakást általában hamarabb és magasabb áron lehet eladni (egy statisztika szerint min. 6%-kal többért, mint egyébként). Tehát még egy viszonylag kisebb értékű lakás is megéri ezt a fajta ráfordítást. Az már más kérdés, hogy milyen érzés egy ilyet elszenvedni, amikor éppen gyanútlan bérlőként lakunk egy eladásra érett lakásban és egyszer csak megjelenik a profi fotós, aki miatt a cuccaink nagy részét elrejteni kényszerülünk, de neki ez sem elég...

Majd amikorra kitűzik a lakásnéző (visning) időpontját - ekkor az érdeklődők felvonulnak, hogy megnézzék a lakást -, az egész kezdődik elölről. Mivel alapesetben nem csak egy visning van, az állandó oda-vissza pakolástól igen csúnyákat gondolunk a tulajról - aki mindezen erőfeszítéseinket teljesen természetesnek veszi. Ja igen, a lakásnézőn "természetesen" nem lehetünk jelen, csak az ingatlanos, így reménykedhetünk, hogy semmink nem tűnik el. Általában nem is, de az ördög nem alszik. Nekem csak a szívességből odaadott lakáskulcsomat nyúlta le az egyik ingatlanos, alig tudtam visszaszerezni. Szóval tapasztalatból írom ezeket a sorokat, bár szerencsére ez még a kezdetekben volt. Kátya viszont nem is olyan régen, idén márciusban élt át efféle izgalmakat, akkor írt is róla a blogjában (fotókkal illusztrálva), szóval érdemes megnézni, elolvasni az ő verzióját is :-)

A nap svéd szava: mäklare (ingatlanügynök)

2013. március 31., vasárnap

Az állam és az emberek

Az állam. Mi jut erről eszünkbe? "Állambácsi", állami intézmények,
mint pl. APEH (újabban NAV), stb. Függetlenül attól, hogy 1960-at vagy napjainkat vesszük, bizonyos negatív asszociációink azért vannak. (Emelje fel a kezét, akinek nincs.) De ezzel nem vagyunk egyedül: a többi demokratikus ország lakói sem szívesen kerülnek kapcsolatba az állammal, aki információt vagy inkább pénzt akar rajtuk behajtani.

Svédországban többszáz éve nem volt olyan rezsim uralmon, ami visszaélt volna a hatalmával és kihasználta volna az embereket. Ez nem jelenti azt, hogy semmilyen visszaélés nem volt, de azokat egyes személyek követték el, nem szervezetten / az állam támogatásával. Az eseteket kivizsgálták, a tetteseket bíróság elé állították.

Mint ismert, Svédország régóta a jóléti állam modellje. A svédek büszkék az államra és azonosulnak vele(!), ez világszerte is ritkaság. Pl. 1996-ban volt egy közvéleménykutatás, aminek az eredménye szerint a lakosság túlnyomó többsége úgy nyilatkozott, hogy az adóterhelés - hogy ki mennyit adózik - teljesen rendben van. Az adó pedig az állam által nyújtott szolgáltatások ára és az általános felfogás szerint erre az ember ne panaszkodjon ill. ne próbáljon csalni.

Ebből következik, hogy az állami hivatalok szolgáltatnak, így a kérdéseinkre általában barátságos, gyors, korrekt választ kapunk. Az ügyeket nem csak személyesen lehet intézni, hanem az esetek 99%-ában telefonon és interneten is, így egy hivatalos ügyintézéshez nem kell félnapi sorbanállás. Ez az ideérkezőknek hihetetlen, és egy-egy ilyen pár perces "akció" után elgondolkodunk, hogy ez máshol vajon miért nincs így? (Költői kérdés, tudom.) Tovább megyek: ha netán hibát vétünk - előfordul -, akkor sem harapják le a fejünket, hanem végtelenül udvarias levélben felkérnek hiánypótlásra vagy hasonlóra. A levelek pedig 1 nap alatt ide- ill. odaérnek. Mindig. Ha pedig ők hibáznak, akkor nyugodt szívvel rámutathatunk erre, nem kell packázástól tartani.

Az adóbevallásról már írtam korábban, a Skatteverket (adóhivatal) által ismert számadatokat már eleve beírják a bevallásunkba, csak az esetleges levonásokkal kell kiegészítenünk. Már ha papíron küldjük be, mert ugyanezt megtaláljuk a neten is, belépés után. De ha egyáltalán nem módosítunk, akkor küldhetünk egy rövidke sms-t is válaszként :-)

Aztán ott van a nyilvánossági elv (offentlighetsprinzipen), amely jog az alkotmányban bennefoglaltatik és garantálja, hogy a lakosság betekintést nyerjen a hivatalok tevékenységébe (pl. bíróságok, rendőrség, Kronofogden - adósságkezelő). Ezt bárki megteheti, anélkül, hogy megmondaná, ki ő, és miért akar információt. Ennek előnyei és hátrányai is vannak, de több az előny: az állampolgárok jogbiztonsága növekszik, mert a döntéseket kontrollálni lehet és a politikusok és egyéb állami alkalmazottak tudják, hogy "az állampolgárok szeme" rajtuk van, ezt a sajtó és más média a nyilvánosság erejével támogatja. A nyilvánosság legnagyobb hátránya, hogy az egyes személyek integritása csökken.

Ezt pl. a saját bőrünkön éreztük pont 4 éve, mielőtt a lakást vásároltuk és hitelígéretet (lånelöfte) kértünk több banktól is. Egymás után futottak be - a bankok ajánlatai mellett - a kimutatások (kreditupplysning), amiben kötelesek tájékoztatni bennünket, hogy xy bank adatokat kért le rólunk. Mármint hogy döntést hozzanak, pl. hogy lássák, nem vagyunk-e nyakig eladósodva. Ez egyrészt furcsa érzést keltett bennünk (magyar viszonylatból svédbe konvertálódva), másrészt egy bankkal való tárgyaláson még kifejezett hátránynak is bizonyult: a bank munkatársa ugyanis kissé gyanúsnak találta, hogy ennyi lekérdezés szerepel a nevünk mellett. Könyörgöm, én akartam, hogy lekérdezzenek rólam adatokat?...

A nap svéd szava: myndighet (hivatal)

2013. március 8., péntek

Virágokat vagy jogokat?

Magyarországon a nőnap nem nagy ünnep (hacsak ez meg nem változott az elmúlt pár év alatt). Van, ahol a férfikollégák meglepik a női szakaszt egy kis virággal, ami azért jól tud esni. Aztán az újságok is lehoznak egy-egy cikket, hogy ugye, milyen jó, hogy vannak a nők ill. néhány híres nőt is megemlítenek. És általában ennyi. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Index ma több érdekesebb cikket is lehozott, pl. a magyarországi szexizmusról és a nők helyzetéről az EU-ban.

Most egy svéd újságban - egy finn újságírónő tollából - olvasom, hogy Oroszországban a nőnap munkaszüneti nap. Tessék csak kényeztetni a nőket-asszonyokat! Csoki, virág, ilyesmi dukál. És ugyanezek az orosz nők - sokan közülük egyetemi/főiskolai végzettséggel rendelkeznek -, akár 5 évig is szívesen otthon maradnak a gyerekkel. Nem mintha olyan sok ideig lenne gyes, hanem mert ez "így természetes". Apa dolgozik, anya a gyerekekkel, a háztartással foglalkozik. (Közben senki nem fizet neki nyugdíjjárulékot, ugyan kit izgat ilyen apróság.)

Na de mi ezzel a gond? Anna-Lena Laurén szerint Oroszországban az egyenjogúság még csak nem is egy elérendő ideál. A kislányok legyenek édesek, a nők szépek, az anyukák pedig fontosabbak a gyerek számára, mint az apukák - ez mind olyan magától értetődő, mint hogy reggelente megreggelizünk. Egyébként is az a törekvés, hogy a nők minél tovább otthon maradjanak szülés után. És persze csak a nők...

Eközben Svédországban a nőnap nem a virágról és a kényeztetésről szól - ó nem! Ez annak az ideje, hogy az ember aktuális képet kapjon az egyenjogúság kérdéséről, esetleg elmenjen egy tüntetésre (van több is a nagyobb városokban). Én három napilapot vettem ma a kezembe, mindegyik legalább 6-8 oldalon, sokféle cikkben a nők helyzetéről szólt. Egyébként mindenféle nemzetközi mérések szerint Svédország áll a világon a legjobban az egyenjogúság kérdésében, ami a gyakorlatot illeti.

Ez nem azt jelenti, hogy minden oké, hátra lehet dőlni, hanem azt, hogy a többi országban még nagyobb hiányosságok vannak. Ezt támasztja alá a svéd miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt nyilatkozata is, aki azt állítja, tévednek azok, akik azt állítják, hogy Svédországban teljes a nemek közötti egyenlőség. Ehhez még sokat kell tenni, pl. a politikusoknak is. (Meg lehet vádolni, hogy főleg kampányszövegről van szó, de én most hiszek neki, mármint hogy ezt komolyan gondolja. Csak lássam is, hogy tesz valamit.)

És vajon hogy gondolják az utca emberei? Március elején 1015 főnek tették fel a kérdést:
Szerinted egyenjogú ország-e Svédország? ...íme a válaszok:
  • IGEN: 55% (férfiak); 37% (nők), 46% (összesen) 
  • NEM: 40% (férfiak); 57% (nők), 49% (összesen)
  • NEM TUDOM: 4% (férfiak); 6% (nők), 5% (összesen)
 A különbség nem olyan nagy, mint gondoltam volna, de azért a férfiak többsége igen-t mondott, míg a nők többsége nem-et. Én azt mondanám, hogy maga az a tény, hogy a férfiak 40%-a elismerte, hogy van még min javítani, önmagában pozitív dolog.

A következő kérdés:
Mi a legfontosabb dolog, amit tenni kellene az egyenlőtlenség megszüntetésére?
  • Szigorúbb büntetés, hogy a nők elleni erőszakot megelőzzük - 28% (férfiak); 16% (nők)
  • A fizetési szintek emelése a nők által dominált szakmáknál - 27% (férfiak); 42% (nők)
  • A gyes idejének egyenlő elosztása - 9% (férfiak); 10% (nők) 
  • Kvóták bevezetése a munkahelyeken - 6% (férfiak); 7% (nők)
  • Más - 9% (férfiak); 10% (nők)
  • Nem tudom - 21% (férfiak); 14% (nők)
, azaz a nők szerint a női fizetések emelése lenne a legfontosabb - ezzel a férfiak nem igazán értenek egyet... Ami a konkrét fizetéseket illeti, egy skåne-i grafikont láttam az egyik cikkben, eszerint a férfiak 5000-13.000 koronával többet keresnek havonta, az 5000 koronás eltérés malmöi, a 13.000-es lomma-i (ez egy közismerten gazdag kisváros Malmö mellett). Átlagosan egy nő a 86%-át keresi egy férfi keresetének. Létezik egy 15:52 nevű mozgalom is, aminek a neve azt jelenti, hogy 8-17 h munkaidőt alapul véve egy nő 15:52 után ingyen dolgozik.

A gyes-ről már korábban írtam, hogy sok az otthon maradó apuka. És a minimálisan kötelező 2 hónapon túl is érdemes otthon maradniuk. Nemcsak a kisgyerekkel való kapcsolat miatt, de anyagilag is megéri: bónuszt, azaz plusz pénzt ad érte az állam. Nemrég postáztak emlékeztető leveleket azoknak, akiknek "bent maradtak" napjaik (ez nagyrészt az apukákat érinti, de van ahol az anyuka kap ilyet). Tapasztalatok szerint ez a kis buzdítás - még jóval a lejárati határidő előtt - hatásos szokott lenni, utána többen maradnak otthon.

Ami az egész egyenjogúsági témát illeti, nem csak évente egyszer kerül elő, folyamatosan szem előtt van, vita folyik róla, cikkek születnek róla, stb. Természetesen nemcsak a nők részéről, sőt, vannak bevallottan feminista férfiak is - a vezető politikusok között is.

Azt hiszem, még bőven lenne mit írnom a témában, de most ennyi. Talán folyt. köv...

Ui.: A karikatúra szövege:
- Teljes munkaidőben kellene dolgoznom!
- Miért? Nem kapsz pénzt a férjedtől?

A nap szava: jämställdhet (egyenjogúság)

2013. január 26., szombat

Dobozos tricikli

Az egyik hollandiai bejegyzésben említettem ezeket a járműveket, pontosabban az ott elterjedt kétkerekű verziót. Igazságtalanság lenne elhallgatni, hogy errefelé is nagyon népszerű az effajta gyerekszállító-koncepció, csak itt valamiért a háromkerekűek a menők. (Mind a kettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai.) Cirkál belőlük jópár itt a városban is. Viszont ami a kinézetet illeti, Amszterdamban azért kreatívabb járgányokat láttunk...

Ma találtam egy interjút a Sydsvenskan-ban egy anyukával, akinek van egy 5 éves kislánya és a család nemrég adta el az autóját, ami "csak állt és a pénzt vitte" - ehelyett vettek egy dobozos triciklit (ld. a fenti fotót: Jennie [35] és Amanda [5]). Nem bánták meg a döntést, hiszen központi helyen laknak - bár Malmöben amúgy sincsenek nagy távolságok - és Amanda szállításán kívül a nagybevásárlásoknál is remek szolgálatot tesz a jármű. (És persze megszűnt a kipufogógáz-kibocsátás, no meg buszbérletet sem kell fizetni, mondom én.) Ugyan ehhez 21.000 koronát (kb. 720.000 Ft) ki kellett csengetni, de Jennie szerint ez volt élete legjobb befektetése: egész évben használható, ingyen testmozgást biztosít és soha nem kell parkolóhelyet keresni, mint a kocsival. Sőt, gyakran kisebb távolságra is ezzel megy - gyaloglás helyett - ha jeges viszonyok vannak, mert jóval stabilabb. Ja igen, a képet látva azt hiszem, érdemes írásban is megerősítenem: a svédeket nem rettenti vissza a biciklizéstől holmi hó vagy jég :-) Kétlem, hogy nagy százalékban találnánk téli bicikligumikat a kerekeken (amiből ugye van szöges verzió is), de persze tévedhetek is.

Ebbe a típusba - Nihola Family, egyébként dán gyártmány - két gyereket lehet úgy beültetni, hogy be is vannak kötve, de háttal ültetve még egy harmadik is befér. Maga a láda 100 kg-ot is elbír, Jennie tesztelte úgy is, hogy a férje ült benne :-) Sokan furcsán néztek rájuk útközben, de a doboz bírta a strapát. Egyetlen probléma vele, hogy a tricikli nagy értéke miatt "veszélyeztetett állatfajta", sokan vannak, akik szívesen meglovasítanák. Jennie-éknek a házban van egy saját tárolójuk, amolyan garázsféle, amihez csak nekik van hozzáférésük. (Általában ha van egy lakóháznak biciklitárolója - mint nálunk is -, az közös, azaz nem annyira biztonságos, még lakatolás mellett sem.)

Aztán rátaláltam Marcus blogbejegyzésére is, aki tavaly nyáron újdonsült dobozos triciklitulajdononsként megosztotta az olvasókkal a pozitív és negatív tapasztalatait. Szintén Nihola Family az új családtag és nagy szerencsének tartja, hogy használtan meg tudta venni (egy dán pártól), mert nagyjából senki nem árul ilyesmit Skåne-ban (valószínűleg nagyon elégedettek vele). Ő a vásárlás előtt másféle tricikliket is kipróbált, és a legtöbbnél irányváltásnál az egész láda elfordul. A Nihola-nál csak a kerekek, és ez állítólag sokkal jobb érzés. Nagy pozitívumnak tartja a a 7-sebességes váltót is. Szerinte első pillantásra kicsinek tűnhet a doboz, de pl. legutóbb a következőket rámolta bele:
  • 2 gyerek
  • 2 nagy, teli bevásárlószatyor
  • 1 hátizsák (30 literes)
  • 1 ribizlibokor
...és még befért volna ez meg az, ha kellett volna :-)

Marcus ugyan nagyon szeret triciklizni, de amióta ezt teszi, más perspektívába kerültek a dolgok számára. A bicikliutak nem elég szélesek - a 3 kerék egyértelmű hátránya - és az utak közötti átmenetek nem elég egyenletesek, ez néha durva élményekhez vezethet (ezt egy sima biciklivel nagyon könnyű korrigálni és minden bringás ezt teszi, mondhatni tudat alatt). Aztán a parkolás sem könnyű: a "rendes" bicikliparkolókban egyszerűen nincs hely, hogy odalakatolja a méretesebb járművet. Úgyhogy a villanyoszlop az új barátja :-)

A Christiania Bikes is nagyon kedvelt márka Svédországban (is), ami szintén dán gyártmány és ugyancsak nem olcsó...

Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, némi plusz infó (svédül):

A nap svéd szava: lådcykel (dobozos bi- vagy tricikli)

2013. január 5., szombat

Fogyasszunk okosan

Január, az újévi fogadalmak ideje. Ilyenkor legtöbben a "végre lefogyok", "abbahagyom a dohányzást" vagy "elkezdek edzeni" gondolatokkal igyekeznek egy egészségesebb jövőt vizionálni. Több-kevesebb sikerrel, mert a változtatás nem könnyű. De most nem is csak ezekről a fogadalmakról szeretnék írni, hanem arról, hogy váltsunk fókuszt.

A Fria Tidningen (ez egy független újság, az egyetlen, amire előfizetünk) egyik eheti cikke arról szól, hogy bár nem gondolunk bele, hatalmunk, befolyásunk van nagyon sok mindenre - ugyanis mindannyian fogyasztók vagyunk. A fogyasztói társadalom a választásokról is szól. Ha minél többen felelősen választunk, jó irányba lendíthetjük a dolgokat. Miről van szó konkrétan? Csak néhány példa, gondolatébresztőnek:

  • Helyi mezőgazdasági termékek vásárlása - ugyan a biotermékek a környezetnek és az embereknek is jót tesznek, de az is fontos lenne, hogy a zöldségek / gyümölcsök / állati termékek a közeli gazdaságokból származzanak. Ezzel rengeteg fölösleges szállítást / hűtést / kezelést lehet megtakarítani. Ha eltűnnek a helyi termelők, katasztrófa-, krízishelyzetben vagy közlekedési akadályoztatás esetén egyszerűen nem marad védőhálónk... (Saját megjegyzés: Természetesen csak biotermékeket venni nagyon drága lenne, de már az is valami, ha egy-két bioélelmiszer mellett elkötelezzük magunkat, legalábbis szerintem. Svédországban a nagyobb szupermarketekben nagy választék van biotermékekből. Pl. ami a tejtermékeket illeti, a bio+helyi kritériumnak itt Malmöben ill. Dél-Svédországban a Skånemejerier bio termékcsaládja, a Hjordnära felel meg. Ugyan drágábbak, mint a "normál" termékek, abszolút megérik az árukat.)

  • Közlekedjünk két keréken - a biciklizés talán a legjobb újévi fogadalom, ami létezik, ugyanis jó a környezetnek, pénzt takarít meg és még egészséges is. Pénzt spórolunk meg a (meg nem vásárolt) buszbérleten, a szükségtelenné vált edzőtermi bérleten. Nagyon jó hatással van az ember hangulatára is (mint mindenfajta mozgás). Közben nem szennyezzük a környezetet mérgező kipufogógázokkal. Ha a biciklivel netán teljesen ki tudjuk váltani az autót, a következő megtakarításokat tehetjük: benzinköltség, biztosítás, parkolási díj, dugódíj - ez jelenleg Stockholmban és Göteborgban van -, gépjárműadó, vizsgáztatás díja, szervizelés ára, téli gumi... (Saját megjegyzés: ami a biciklizést illeti, mérsékelten kalandvágyó vagyok, de annyira azért nem, hogy Budapesten biciklizni mernék. Még a kisebb városokat is meggondolnám Magyarországon, a bicikliutaktól függően. Azt látom, hogy az utóbbi években örvendetesen sok bicikliút épült, de a) még mindig nem elég, b) az autóstársadalom hozzáállása sajnos nem a legoptimálisabb, remélhetően ez is változni fog a jövőben. Mindenesetre tisztában vagyok vele, hogy Svédországban - vagy Dániában - a "biciklizzünk a városban" buzdítás jóval kisebb életveszéllyel kecsegtet, mint Budapesten.)

  • Próbáljuk megelőzni a szelektív hulladék keletkezését - A hulladékok szelektálása - akármilyen jól is esik a lelkiismeretünknek - nem megoldás, hiszen a drága csomagolást mi fizetjük meg, csak hogy utána rövid úton kidobjuk. A megoldás az, ha minél nagyobb mértékben elkerüljük a fölösleges csomagolások beszerzését illetve amit lehet, használjunk fel újra (pl. műanyag bevásárlószatyor: többször újrahasználható, különböző célokra - aztán végezheti szemeteszsákként). Ideális esetben visszaváltható üvegben vegyünk italokat (vajon van még ilyen? én mostanában csak fémdobozzal és műanyagpalackkal találkoztam - ha nem számítjuk a nem visszaváltható üvegeket). Ebédre vásároljunk minél kevesebb készterméket (amik általában agyon vannak csomagolva: belül műanyag tálca, kívül díszesen illusztrált karton), inkább főzzünk mi, friss nyersanyagokból. Főzzünk saját lekvárt, stb. és tegyük újrahasznosítható üvegekbe. Ha veszünk valamit, részesítsük előnyben a papírt és a kartont. (Saját megjegyzés: Kissé elborzadva szoktam nézni, amikor az emberek nagy többsége vadiúj papírszatyrokkal vonul ki a szupermarketekből. Utána ezeket a szatyrokat ugyanilyen új állapotban szoktam látni a szelektív szemetesben. Vagy a Systembolaget-ben vásárlók 99%-a az összetéveszthetetlen, szintén új, lila szatyorral távozik. Emberek, miért? Azt hiszem, túl olcsók ezek a szatyrok... És többen is abból élnek - legalábbis részben -  a városban, hogy mások után szedik össze az el- és kidobált, visszaváltható kólás- és sörösdobozokat. A "gyűjtők" általában teli zsákokkal jelennek meg a szupermarketeknél, a visszaváltóautomatánál.)

  • Váltsunk zöld áramra - ha még nem tettük volna meg. Kicsit többe kerül, de ha átnézzük a fogyasztásunkat, meg is tudunk takarítani némi áramot. Ha árammal fűtünk, csökkentsük pár fokkal a hőmérsékletet. Húzzuk ki az elektromos kütyüket a konnektorból, ha nem használjuk őket - a standby üzemmód is sokat fogyaszt hosszútávon (még jobb, ha olyan hosszabbítóba vannak bedugva a dolgaink, amit egy kapcsolóval áramtalanítani lehet). És persze használjunk energiatakarékos izzókat. A legújabb LED-izzók még kevesebbet fogyasztanak és rendkívül hosszú az élettartamuk. (Saját megjegyzés: A zöld áram vízerőműből vagy szélerőműből származik. Mi már régebben váltottunk szélenergiára - az alap a vízenergia volt - és csak 2 öre/kWh pluszköltsége van, ami nekünk havonta kb. 2 korona (kb. 66 Ft) extra kiadást jelent. Van egy hasznos svéd weboldal a különböző áramszolgáltatók árainak összehasonlítására: Elskling.se. Pont a napokban olvastam, hogy Malmö azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra a teljes várost - beleértve az ingatlanokat, vállalatokat és a közlekedést is - szélerőművek lássák el energiával. Magyarországon egyelőre az áramspórolós tippeket lehet használni - az egyik áramszolgáltató oldalát megnézve nyomát sem találtam, hogy választási lehetősége lehetne a fogyasztónak, hogy miből kap áramot.)

  • Vásároljunk használtat - vintage, antik, second hand - hívjuk, aminek akarjuk, de nagy előnyei vannak. Egy dán kutatás szerint az üzletekben vásárolható ruhák akár 1/3-a az egészségre káros anyagokat tartalmaz. A használtan vásárolt ruhákat általában már többször is kimosták, így ezek a kémia anyagok már kimosódtak belőlük. Ha leginkább second hand ruhát vásárolunk, nemcsak az egészségünknek és a környezetnek teszünk jót, hiszen maga a gyártás folyamata is energia-, víz- és nyersanyagigényes és sajnos környezetszennyező is, hanem pénzt is megtakarítunk. (Saját megjegyzés: Több nagy svéd használtkereskedés-hálózat is jótékony célra fordítja a bevételét, régebben írtam az Emmaus-ról és társairól. Mindenféle létező tárgyat lehet kapni ilyen helyeken, az edényektől kezdve a könyveken, DVD-ken át a sporteszközökig, hogy a bútorokról és műszaki cikkekről ne is beszéljünk. Szoktak lenni spontán loppis-ok - mini bolhapiacok - is lenni, gyakran csak kiraknak egy papírt az utcán, hogy mikor és hol. A másik nagy piac a netes adok-veszek oldalak, abból a két legnagyobb a Blocket és a Tradera, ez utóbbinál van lehetőség van licitálásra is.)

 További ötletek ugyanebből a cikkből, csak felsorolásszerűen:

  • költöztessük át a pénzünket etikusan működő pénzintézethez, pl. a svéd JAK Medlemsbankhoz (amely nem ad és nem számít fel kamatot)

  • nyaraljunk az országon belül ("hemestra": a hem + semestra [otthon + nyaral] szavakból), nagyon sok lehetőség van Svédországon belül...vagy maximum a szomszédos országokba utazzunk el (Dániába és Németországba vonattal; Finnországba, Norvégiába és Lengyelországba hajóval)

  • vegyünk környezetbarát autót (hibrid-, gázüzemű vagy elektromos) - manapság már ezek az autók megjelentek a használtpiacon, így kisebb beruházással is szert tehetünk egyre

  • ruházzunk be napelemre (ha családi házunk van): mostanában már viszonylag olcsók és jóval hatékonyabbak, mint korábban

A nap svéd szava: ekologisk (bio; figyelem, a svéd "bio" szó mozit jelent!)

2012. december 21., péntek

Mayák, rendőrök és vadak

Tegnapi buzdítás a rend svéd őreitől:

A maya naptár szerint a világnak 2012. december 21-én lesz vége. Vagyis holnap. Ragadd meg az alkalmat és gyere el hozzánk ha be akarsz ismerni valamilyen bűncselekményt. Van itt néhány felderítetlen rablás, bántalmazás, betörés, sőt még néhány régi gyilkosság is. Mit veszíthetsz? Ha letartóztatunk, meghívunk egy "világvége-svédasztalra" (End of the world buffét).
 // Scott

A Växjö/Alvesta-i rendőrség ezen Facebook-felhívása nagy sikert aratott: több, mint negyedmillióan látták, 44.000-en like-olták és 5.400-an kommentálták. A többség értékelte a humort :-) A népszerűség meglepte Scott-ot is, aki igazából az ünnepek előtt egy kicsit könnyedebb bejegyzést akart írni (és ez láthatóan sikerült is neki).

Egyébként beleolvasva a többi bejegyzésébe kicsit én is rajongó lettem :-) Ma pl. tippeket sorol fel a nyugodt ünnepek érdekében - többek között hogy ne vezessünk ittasan, használjuk a biztonsági övet, legyen téli gumi az autón; ne hagyjuk, hogy a fiatalok alkoholizáljanak; ne igyunk az utcán, ne hagyjunk égve mécsest/gyertyát a lakásban, a kutya legyen pórázon, ne üssük meg a partnerünket...és lehetőleg ne fenyegessük a gyerekeket, hogy ha rosszak lesznek, elviszi őket a rendőr.

Az egyik pont pedig az, hogy feltétlenül jelentsük be a vadgázolást. Kissé északabbra gyakori pl. a jávorszarvassal ütközés, ami fatális következményekkel járhat az utasokra - egy kifejlett állat 400-700 kg és nagyon hosszúak a lábai: a testfelépítése inkább zsiráfra emlékeztet, mint szarvasra. Svédországban 300.000-400.000 jávorszarvas él, évente kb. 5000 vadbalesetet okoznak. Ez sajnos évi 8-12 halálesethez vezet. Becslések szerint a jávorszarvas-baleseteknek a költsége évente egymilliárd(!) koronára rúg.

Ha az összes vaddal történő ütközést vesszük, évente 800 személyi sérülés történik az országban. A jávorszarvas a legveszélyesebb, a  többi állat inkább csak a járműben okoz kárt (na meg magukban, szegények). Sok helyen van kerítés az utak mentén az állatok úton átkelését megakadályozandó, ilyenkor azok a helyek a veszélyesek, ahol kezdődik vagy végetér a kerítés. Felénk az utóbbi időben a vaddisznók szaporodtak el nagymértékben (korábban nem voltak gyakoriak Skåne-ban, de Svédországban sem), már majdnem volt ilyen autós ütközésünk.

A következő állatfajok esetén egy esetleges közlekedési baleset után bejelentési kötelezettségünk van - akkor is, ha az állat nem látszik sérültnek -, azaz a) meg kell jelölni a helyet, b) figyelmeztetni kell a többi autóst és c) hívni kell a 112-t:
  • jávorszarvas, gím- és dámszarvas, őz, muflon
  • rozsomák
  • medve, farkas, hiúz
  • vaddisznó
  • vidra
  • sas
A teendők részletes leírása itt található. A bejelentés elmulasztása cserbenhagyásnak számít és bírsággal jár.

A nap svéd szava: viltolycka (olyan közlekedési baleset, aminek egy vadon élő állat is a részese)

2012. december 6., csütörtök

Ami jól működik (2. rész)

Még néhány dolog a mindennapokból - vásárlás, utazás, stb.:

  • Öppet köp (nyitott vásárlás) - az összes boltban teljesen általános, hogy a kedves vásárló meggondolhatja magát 14 / 30 / 90 / stb. napon belül (üzlete válogatja, mennyi ez az idő), sőt ismerek olyan webáruházat, ahol ez 365 nap (ők ráadásul fehérneműt árulnak!). Természetesen indoklás nélkül visszaadják a pénzt, teljesen korrektek. Tehát nem kell levásárolni a termék árát. Ezzel még soha semmilyen problémánk nem volt, pedig rendszeresen szoktunk vele élni. Ezt az érzést Magyarországon pl. az IKEA-nál lehet megtapasztalni (90 nap ill. IKEA Family klubtagság esetén 120 nap pénzvisszafizetési garancia).

  • Szkennelés a szupermarketekben (självscanning) - pl. az ICA-ban vagy a Willy:s-ben. Kell hozzá egy mágnescsíkos ügyfélkártya (ez esetenként egyben bankkártya is), amit a bejáratnál lehúzva egy kézi vonalkódleolvasót szerezhetünk. A kiválasztott árukat beszkenneljük, majd egyből a szatyrunkba pakoljuk. Praktikus, hogy mindig látjuk, hány koronánál járunk. A zöldség/gyümölcsrészlegen mi nyomtatjuk a vonalkódot, ami a mérlegből jön ki (nem felejtjük el ezt is beolvasni). A vásárlás végén "dokkoljuk" az olvasót egy toronyban majd egy érintőképernyős monitoron jóváhagyjuk a vásárlást és fizetünk a kártyánkkal. (Ha valami gond lenne, kérhetünk humán segítséget, amúgy teljesen önállóan megoldhatjuk a feladatot.) Ebben az is jó, hogy a hagyományos pénztárral ellentétben itt sosincs sor, gyorsan megy az egész. Időnként kaphatunk szúrópróbaszerű ellenőrzést, vagyis a gép szól nekünk, hogy várjunk egy pénztárosra, aki ellenőrzi, hogy tényleg mindent beszkenneltünk-e. Az izgalom percei :-) Emellett természetesen vannak hagyományos pénztárak is, ha valaki a sorban állást preferálja.

    Egyébként az IKEA-nál is van lehetőség szkennelésre, de ott a szkenner a fizetőterminálnál van (vagyis nem hurcoljuk magunkkal a boltban), így ott kell egymás után beolvasni az árukat, majd szintén bankkártyával lehet fizetni.

  • Könyvtár - az egyik kedvenc témám ;) Az interneten lehet könyvet lefoglalni és azt az általunk megadott könyvtárba kérni. A könyvek határidejét is online lehet meghosszabbítani. Van egy "javaslat" szekció is a weboldalukon, ahol az általunk óhajtott - de a könyvtárban még nem létező - könyv adatait lehet megadni. Nemrég kipróbáltam, bár nem vártam tőle sokat, ráadásul egy angol nyelvű, kissé alternatív könyvről volt szó. Meglepetésemre hamarosan beszerezték és elsőként ki is kölcsönözhettem :-)

  • Jojo-kártya (Skånetrafiken) - a skåne-i közlekedési vállalat megoldása készpénz és buszjegy helyett: egy zöld plasztiklapba rejtett rádiós chip, amit csak hozzá kell érinteni a buszsofőr melletti leolvasóhoz. A Jojo-kártyát feltöltve lehet venni, lehet rajta bizonyos leutazható összeg (buszjegy funkció) ill. ún. period (bérlet funkció), de a kettő együtt is létezhet egy kártyán. Ilyenkor a leolvasó először azt nézi, van-e érvényes bérlet rajta - ha nincs, akkor buszjegynyi összeget von le a kártyáról, ami így 20%-kal olcsóbb a készpénzes árhoz képest (ami csak elméletben létezik, valójában nem lehet készpénzzel fizetni a buszon). A kártyát érdemes regisztrálni a neten, ugyanis ilyenkor elvesztés esetén újat kaphatunk, az elvesztett kártyán lévő összeggel feltöltve. A kártya pénzzel feltöltése történhet a Skånetrafiken ügyfélszolgálatain / rengeteg értékesíti ponton (pl. újságosok, trafikok) / Skånetrafiken automatánál - vagy interneten. A kártya egyébként nemcsak buszon, hanem vonaton (kivéve SJ, ami egy másik társaság) is érvényes, a szomszédos megyékben és Dániában is bizonyos szakaszokon. Pl. ha Koppenhágába megyünk, nemcsak a célzónáig érvényes a vásárolt jegy, hanem az ottani helyi tömegközlekedésre is.
     
  • Reptéri busz (Flygbussarna) - Több svéd városban is közlekednek (Malmöben is). Legegyszerűbb az interneten megvenni a menetjegyet. Alapból egy kinyomtatandó file-t kapunk a végén, amelynek a vonalkódját felszálláskor be kell olvasnunk a buszsofőr vonalkódolvasóján. Vagy ha nem akarunk (vagy nem tudunk) nyomtatni, 3 korona felárért sms-jegyet kaphatunk. Szintén nem lehet a buszon készpénzzel fizetni. Bankkártyával igen, de a tapasztalatok szerint nem mindegyik működik, érdemesebb előre megvenni a jegyet (ezzel a busz pontos indulását is elősegítjük). A viszonylag sokfelé megtalálható Pressbyrån-nál (újságos) is lehet jegyet venni.

A nap svéd szava: grönsaker (zöldségek)

2012. november 30., péntek

Ami jól működik (1. rész)

Persze sok minden funkcionál Magyarországon és Svédországban is, itt csak néhány példával szeretném illusztrálni, hogyan lehet a svéd oldalon különféle ügyeket praktikusabban, egyszerűbben, minél kevésbé bürokratikusan, mondhatni felhasználóbarát módon intézni.

Azt meg remélni sem merem - na jó, azért egy kicsit mégis -, hogy a lista esetleg ötletet ad az illetékeseknek is. (Időnként látom a statisztikában, hogy különféle magyar hivatalokból is vannak az oldalnak látogatói.) Persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű és ezek általában keményen pénzkérdések, esetenként hatalmas fejlesztéseket igényelnének.

Szóval:

  • BankID - ez egy sok helyen használható elektronikus aláírás, amivel hivatalos ügyekben azonosíthatjuk magunkat, így sok mindent el tudunk az interneten intézni. Például ezzel lépek be az internetbankomba, az adóbevallás oldalára, de ugyancsak az adóhivatal oldaláról is ezzel tudok mindenféle hivatalos dokumentumokat (pl. lakcímigazolás) letölteni.
     
  • Adóbevallás - természetesen lehet papíron is, ha ragaszkodunk hozzá, de gyorsabb a neten. Sőt, ha semmi extra infót nem akarunk hozzáfűzni az előre kitöltött adatokhoz (merthogy nem kell ezzel sem fáradni), akkor egy nyúlfarknyi sms-ben is válaszolhatunk a Skatteverketnek (adóhivatal).

  • Gyógyszertár (Apoteket) - szintén BankID-s belépéssel működik, meg tudom nézni a receptjeimet. Amik mindig elektronikus formában léteznek, papírrecept nincs. Amikor az orvosnál vagyok, felírja a gyógyszereket és abban a pillanatban már benne is vannak a gyógyszertár rendszerében. Egyszer már rászorultam arra is, hogy a postai gyógyszerkiküldést kérjem, ezt szintén interneten lehet igényelni. Utána hamarosan felhívtak, hogy nem akarom-e inkább a gyógyszer olcsóbb alternatíváját kérni. Ezzel 1000 koronát (kb. 32.000 Ft) spóroltak nekem...

  • Rendelőintézet - az előjegyzett időpontról nemcsak postai értesítést kapunk, hanem ha kérjük, akkor sms-t is, egy nappal az időpont előtt. Ez azért is nagyon hasznos tud lenni, mert ha netalán "elfelejtünk" megjelenni, csinos kis summát vernek ránk, jelesül a vizitdíj kétszeresét, ami akár 600 koronára is rúghat (kb. 19.000 Ft). Ezzel próbálják visszaszorítani azt a jelenséget, hogy a távolmaradó páciensek miatt mások nem jutnak el időben az adott eü. szakemberhez.

  • Maximalizált költségek (eü.): a szociális háló része, két részből áll:
    • Járóbetegellátás: a vizitdíj megfizetésekor regisztrálják az eddigi egyenleget, 1100 korona elérésekor egy ingyenes ellátásra jogosító kártyát kapunk (frikort), ami a "gyűjtögetés" kezdetétől számított egy éven belül érvényes. Mondjuk utána már nem nagyon kell mutogatni nekik, mert úgyis látják (benne van a számítógépes rendszerben).
    • Gyógyszerek: egy évben max. 2200 koronát fizetünk a receptre felírt gyógyszerekért. Szintén gyűjtögetik a gyógyszerre költött összegeket és bizonyos összegtől 10%, majd 25%, 50%-os árat kell csak fizetni. A részletes kedvezménylépcső megtekinthető az Apoteket oldalán, ha valakit érdekel.

A nap svéd szava: byråkrati (bürokrácia)

2012. november 18., vasárnap

Túl régóta...

...vagy Svédországban, ha

  • "egy bankba / gyógyszertárba / postára / stb. belépve a legelső dolog amit keresel a sorszámot adagoló gép" (bár igazából posta mint olyan nem igazán jellemző, inkább pl. a szupermarketek bejáratánál van egy pultos rész, ahol ilyesmiket lehet intézni)

  • "a "Jah hahh" hangzású éles levegővétel a szókincsed részévé vált, a svédekhez hasonlóan helyeslésre használod"

  • "laktózérzékennyé válsz" (nem vicc, tényleg sokakkal előfordul - egyébként a lakosság 14%-a laktózérzékeny)

  • "nagyon ideges leszel, ha a busz 2 percet késik" (sőt, a menetrendbe bele van írva, hogy kb. 4 perccel a kiírt időpont előtt legyünk a megállóban és tényleg sokszor jön hamarabb a busz)

  • "úgy gondolod, hogy nagyvonalú az ICA-tól (ika; szupermarket), hogy 2500 korona levásárlása után (kb. 82.000 Ft) kapsz egy 25 koronás (kb. 820 Ft) bónuszcsekket" (ez így van, tanúsíthatom, nem túlzás!)

  • "már nem tartod furcsának, hogy amikor a gyerekeidhez az anyanyelveden (pl. magyarul) beszélsz, ők svédül válaszolnak"

  • "abszolút korrektnek tartod, hogy ha egy amerikai mozifilmben szerepel egy svéd színész, akkor a filmkritika minimum fele arról szól, hogy milyen jó/rossz volt a színész, még akkor is, ha csak egy mondatot mondott" (sőt, továbbmegyek: a legújabb James Bond filmben, a Skyfall-ban a svéd kedvenc Ola Rapace az egyik negatív szereplő, hatalmas dicséretözön volt mindegyik kritika a bemutató tájékán, aztán kb. a harmadiknál azért odaírták, hogy "kár, hogy egy szót sem szólt"...)

  • "tudod legalább két svéd miniszter nevét"

  • "a pénztárcádban több plasztikkártya lapul, mint egy hollywood-i szupersztárnak" (pl. klubkártyák, benzinkártyák tömkelege...a kávézóban is tagsági kártyával fizet az ember, mert úgy olcsóbb)

  • "a rövidtávú memóriádban kizárólag a "Hej" és "Hej Hej" szavak vannak"

(A korábbi Tipikus, tipikus és Hatások és mellékhatások bejegyzésekben elkezdett lista folytatása, ausztrál forrásból.)

A nap svéd szava: kölapp (sorszám)

2012. november 6., kedd

Ruhát a ruhaboltból?

A könyvtár, mint intézmény nagyon jó dolog, semmi kétség. Ez adta néhány éve az ötletet a malmöi Klädoteket alapítóinak, négy malmöi és lundi egyetemistának. Szereztek egy üzlethelyiséget és bele mindenféle ruhákat, amiket ki lehet tőlük kölcsönözni. A - folyamatosan növekvő - készletben nincs két egyforma darab.

Ezzel az új kölcsönzési formával egyrészt nagy mennyiségű pénzt spórolhatunk, másrészt változatos ruhatárat állíthatunk össze, harmadrészt ellenállunk az általános fogyasztási hisztériának (vedd meg, birtokold, dobd el). Tény, hogy az újrafelhasználás nyersanyagot, energiát és munkát takarít meg, azaz környezet- és társadalombarát.

A Klädoteket eleinte tagsági díjjal működött, mára viszont ingyenessé vált. Még egy indok, hogy tegyünk velük egy próbát :-)

Szabályok:
  • Egyszerre akármennyi ruhát is kölcsönözhetünk
  • 3 hét a kölcsönzési idő, egyszer lehet hosszabbítani (mailben vagy személyesen)
  • Késedelmi díj 20 kr / ruha hetente (max. 50 kr hetente)
  • Károsodás / foltok: ha a ruha ettől még kikölcsönözhető - 50 kr. Ha nem kölcsönözhető ki: 100 kr.
  • A természetes elhasználódásért nem kell fizetni
  • Ha a büntetés meghaladja az 1.000.000 (egymillió) kr-t, bevonják a tagsági jegyet (na ennek vajon mekkora a valószínűsége?...)
De ha valaki nem Malmöben lakik, akkor is van remény, ugyanis hasonló kooperációk működnek Göteborgban, Stockholmban és Umeåban is:

Klädoteket GBG
  • Cím: Cederbourgsgatan 6, Göteborg
  • Tagsági díj: 150 kr / 3 hónap
  • Egyszerre max. 5 ruha kölcsönözhető, max. 3 hétre

Lånegarderoben
  • Cím: Svandammsvägen 10, Stockholm
  • Tagsági díj: 600 kr / 6 hónap
  • Egyszerre max. 3 ruha kölcsönözhető, max. 4 hétre

Klädbibliotek
  • Cím: Västra strandgatan 4, Umeå
  • Ingyenes tagság, ugyanakkor kötelező belépni az alapítványukba, aminek a díja 50 kr / év
  • Max. 3 hétre kölcsönözhetőek a ruhák

Idézet a Klädbibliotek weboldaláról:
Célközönség: MINDENKI! Öregek és fiatalok, diákok és dolgozók, lányok és fiúk, divatozók és divatellenesek.


És hogy a könyvtárak is partnerek az ehhez hasonló megmozdulásokban, az pl. abból is látszik, hogy épp pár hete volt a helyi könyvtárunkban ruhacsere-akció: max. 10 db megunt ruhát lehetett leadni egy megadott időintervallumban, majd egy óra múlva válogathattunk a beadott cuccokból. Mindenki max. annyi ruhát választhatott, amennyit beadott "a közösbe". Persze próbálgatásról szó sem volt, a többség igyekezett villámgyorsan rabolni :-)

A nap svéd szava: plagg (ruhadarab)

2012. október 22., hétfő

Hajósors

Éppen két éve feneklett meg Malmö partjához közel, az Öresund-híd mellett a Sundland nevű halászhajó. Jelenleg is ugyanott van, félig oldalra borulva, vízzel megtelve, a fedélzet nagy része hiányzik, ami érték volt (pl. rézlámpák), már rég lelopták róla. Félő, hogy mérgező festék is van a fedélzeten és valószínleg a motorban is van még olaj. Időnként rémült riasztások érkeznek olyanoktól, akik a hídon utaznak és azt hiszik, hogy épp most történt a baleset - ugyanis a híd felé még ép arcát mutatja a hajó...

A szakértő szerint ma egymillió koronába - kb. 33 millió Ft - kerülne a roncs elszállítása. Amikor ugyanez a szakértő először látta a szerencsétlenül járt hajót, még reményteli volt a helyzet. A hajó egyenesen és stabilan állt.

És hogy miért van még mindig ugyanott? A helyzet kicsit komplikált. Alapvetően Malmö illetősége alá tartozik az ügy, mert a hajó a város területén futott zátonyra. Viszont a városnak nincs joga hajókat elszállítani, amíg azok a vízen vannak. Csak amikor kisodródik a partra, akkor ugyanis a roncsokat szemétnek lehet nyilvánítani és a tulajdonost bírsággal lehet fenyegetni, ha nem szállítja el. A hajózási hatóság - Sjöfartsverket - pedig addig nem avatkozik be, amíg a hajó kívül esik a hajózási útvonalakon. A parti őrség - Kustbevakning - megtette a magáét, a baleset után konstatálták, hogy nincs életveszély. Különben sem foglalkoznak vontatással.

A tulajdonos, Pär Juringius egyébként nem halász, hanem kifejezetten hobbicélra vette a járművet (előtte soha nem volt ekkora hajója) és nem igazán volt a helyzet magaslatán. Pl. amikor rátaláltak, Svédország közúti térképét nézte, nem volt hajózási térképe és saját bevallása szerint "kicsit eltévedt". A parti őrség kicsit meg is bírságolta, pár ezer koronára. Ami szintén sorsdöntő volt: nem volt biztosítása sem és a kihívott vontatócéget túl drágának találta (40.000 kr - kb. 1,3 millió Ft lett volna csak a kiszállás). Így néhány napos hajón tartózkodás után elhagyta a színteret, de azóta is reménykedik, hogy még egyszer visszakerül hozzá a hajó, hogy legalább kikötőben, lakóhajónak tudja használni. Kérdés, hogy mekkora erre az esély?...

Magánvéleményem szerint kötelező biztosítás kellene a hajókra, de persze nem értek a témához. Lehet, hogy ezt a költséget az sem fedezte volna.

A nap svéd szava: färg (1: festék; 2: szín)

2012. május 22., kedd

Ingyenes élmények - Malmö (1. rész)

Jön a nyár, a fapados repülőjegyek ilyenkor különösen jól jönnek (nem reklámozunk, de ha valaki nem tudná, a WizzAir-ről van szó, ők repülnek Budapest-Malmö között).

És ha már valaki ideutazik, akkor jól jöhet egy-két bennfentes infó olyan látnivalókról, élményekről, amik érdekesek, jellegzetesek - és olcsók. Tovább megyek: legyenek lehetőleg ingyenesek :-) Ilyeneket szedtem össze...szigorúan csak általunk is kipróbált dolgokat.

Elsőként a tengerparti attrakciók következnek, mert Malmönek nagy vonzereje a tenger és környéke. Nem véletlenül. A természetes adottságokat sok érdekességgel fejelték meg, és itt nem csak a skandináv építészetre kell gondolni.

Íme a listám:

  • Scaniaparken (2-es busz végállomása, Scaniabadet) - egyrészt fürödni lehet - a víz mély! - vagy napozni a dizájnos faburkolatú stégen, és van egy trópusi hangulatú kiülős bár is, szóval minden adott a lazuláshoz. Vannak homokos strandröplabdapályák is.

    De az én nagy kedvencem a közeli dombnak látszó tárgy, ami inkább egy füvesített amfiteátrum és bent szól a zene, méghozzá a földben lévő hatalmas hangszórókból. Fel lehet ülni a domb tetejére, nézni a teherszállító hajókat, az Öresund-hidat és közben hallgatni a zenét... Akinek eddig megmutattuk, mindenki odavolt érte :-) A zenei kínálatot meg lehet nézni itt, van pl. Sade, Chaka Khan és Sting is. Most látom, hogy 2008-ban írtam is a "zenélő domb"-ról részletesebben.

  • Västra Hamnen (2-es busz, Turning Torso vagy 3-as busz, Propellergatan) - ahol a Turning Torso van, ott van a Västra Hamnen ("Nyugati Kikötő"). Sokszínű, nagyon modern - és környezetbarát - lakónegyed, ami még most is épül. Már az is egy élmény, ha az ember csak végigsétál a színes házak között, amik között helyenként kertek, helyenként patak van, és mindenféle egyedi megoldások. Pl. egy ház, aminek üveg az egyik fala, azaz remekül be lehet látni. A svédek amúgy sem függönyrajongók, így a lakberendezés kedvelőinek van mit látniuk itt (is). Különösen, hogy az ablakokban is mindig van valami ízléses dekoráció.

    Kipróbálásra ajánlom a télen-nyáron kint lévő függőágyakat a Turning Torso közelében, egy kisebb játszótér mellett. És a tengerparton végigvonuló faburkolatot, amin ücsörögni, piknikezni, kávézni egyaránt lehet (van több kávézó is a közelben). Ugyanitt figyeljük meg a tengerbe nyúló nagy köveket, némelyik fényesen csillog, ugyanis ki vannak polírozva. Ez egy műalkotás, aminek a címe "Diamonds are everywhere" ("Mindenhol vannak gyémántok"). Érdekesség: a köveket Kínában polírozták...

    Visszatérve a Turning Torso-ra, az sem ingyen, sem pénzért nem látogatható (mivel egy luxuslakóház), így meg kell elégednünk azzal a látvánnyal, amit kívülről nyújt. De az sem rossz, és persze szintén ingyen van :-)

  • Ribersborg (32-es busz, Ribersborg) - ez a "klasszikus" tengeri fürdőhely, finomszemű homokkal. (Mert igenis, minden ellenkező híresztelés dacára Malmöben tud lenni igazi nyár. Többször volt már, hogy Budapesten vacak idő volt, míg itt remek strandidő.) De ha éppen nem strandol az ember, kellemes hosszú sétákat lehet tenni a parti sétányon. A strand mellett van Malmö legnagyobb kutyafuttató helye is, ami egy csoda. Anno nem tudtuk elképzelni, mi lehet ez a hatalmas gyönyörű rét, közvetlen tengerkapcsolattal. Hát ez a kutyák parkja, érdemes megnézni, ha szeretjük az ebeket :-)

    Ha valakit érdekel a foci, megkeresheti a parti villák között Zlatan Ibrahimovic házát is, egy szürkét kell keresni (átfestették rózsaszínről). A ház mostanság eladó, Zlatan néhány éve 30 millió koronáért vette (kb. 980 millió Ft), ami magasan a legtöbb pénz, amit valaha malmöi házért adtak.

  • Limhamn - Ön (=sziget, 32-es busz, Ön megállóhely) - ha valaki közelebbről szeretné látni az Öresund-hidat, akkor ez az a hely. A Västra Hamnen-től szinte csak a sziluettje látszik, pedig monumentális darabról van szó. A buszról leszállva kis sétát tehetünk a parton és van egy kis kilátóhely is, ahol le lehet ülni. Ez egy nyugalmas hely, távol a város nyüzsgésétől, ezért egyre többen költöznek ki ide (szintén új lakónegyed születik).

A nap svéd szava: besök (látogatás)

    2011. november 27., vasárnap

    Olvasnivaló...

    Most nem magamat ajánlom, hanem Delisa oldalát, ő szerkeszti a "konkurrens" Svédasztal.com oldalt, sok érdekes cikkel. A mai, legfrissebb írás a svéd ablakokat díszítő világító csillagról szól, ami - a cikket illusztráló képen is látszik - lehet vörös, ötágú is :-) (egyébként nekünk is olyan van)

    De megtudhatjuk azt is, hogy
    A nap svéd szava: julstjärna (karácsonyi csillag)

    2011. szeptember 13., kedd

    Pénzosztás

    Az sem semmi, hogy a bankunk, mivel nyereséggel zárta az elmúlt évet, ezt a pénzt 100%-ban kiosztja az ügyfeleinek, összesen 160 millió koronát. Mi is kapunk belőle, persze nem egy hatalmas összeget, de mégis valamicskét. No nem minden bank ilyen, a Länsförsäkringarról van szó (ami biztosító és bank egyben), ahol minden(!) ügyfél egyben tulajdonos is.

    Ha már a bankoknál tartunk, Svédországba nem nagyon törtek be a külföldi nagy bankok, bár van GE Money Bank és Citibank (állítólag, én még nem láttam egyiket sem). Viszont van SEB, Swedbank, Nordea, Handelsbanken, ICA Banken, Sparbanken, (a dán) Danske Banken és Skandiabanken. Ez utóbbi egy könnyen kezelhető felülettel rendelkező internetes bank, bankfiókok nélkül.

    A nap svéd szava: sparbanken (takarékbank)