A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vallás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vallás. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 11., kedd

Madde, Chris és a fele királyság

És ha már a nemzeti ünnep kapcsán a királyi család is szóba jött, említsük meg a legaktuálisabb eseményt, a royalisták várva-várt ünnepét, a múlt szombati királyi esküvőt. A királyi pár fiatalabb lánya, Madeleine hercegnő mondott igent Chris O'Neill amerikai üzletembernek a stockholmi dómban. A felhajtás persze nem volt akkora, mint 2010-ben, Victoria esküvője körül, hiszen Madeleine csak a 4. helyen van a trónöröklési sorrendben (1. Victoria, 2. Estelle [Victoria kislánya] és 3. Carl-Philip herceg után, aki Madeleine bátyja). Meg aztán kicsit "turnészerű" is volt ez az esküvő, hiszen a pár nem lakik Svédországban és a közeljövőben nem is úgy néz ki, hogy ideköltöznének. Szerintem élvezik az külhoni anonimitást...no meg nem mellesleg Christ üzleti ügyei is az USA-ba kötik. De nem kell aggódni, azért pompában és prominens vendégekben nem volt hiány, bár "csak" külföldi hercegek voltak a vendégek között, királyi párok ezúttal nem érkeztek.

Az újdonsült férj egyébként amerikai és angol állampolgár is egyben. Eddig csak egy árva párperces interjút lehetett vele látni, amikoris egy norvég tévéstáb elkapta a stockholmi utcán és kiszedett belőle pár szót arról, hogy izgul az esküvő előtt és reméli, kellemes lesz az idő, valamint hogy Svédország a világ egyik legszebb országa. Mivel Chris (38) nem svéd állampolgár és az esküvő után is folytatja az üzleti tevékenységeit, ezért az udvari szabályok értelmében az esküvői csók után nem változik herceggé :-) Igazából minden jel arra mutat, hogy nem is akar az lenni, pl. nem úgy néz ki, mintha meg akarna tanulni svédül vagy Svédországba akarna költözni. Bár ezzel kapcsolatban olvastam egy érdekes cikket, miszerint jelenleg nem lehet tudni, a jövőbeli utódok trónörökösnek számítanak-e majd, mert ha mégis, akkor nincs mese, Svédországban kell majd nevelkedniük, protestáns hitben (Chris pedig katolikus). Hát az érdekes fordulat lenne mindenesetre.

Sokak szemében szálka Madeleine, aki 2011-ben hivatalosan is kivándorolt az USA-ba, azaz a királyi család életében csak nagyon érintőlegesen vesz részt (évente néhány reprezentáció), vagyis mondhatni, "munkaadóját", a svéd népet, nem igazán tünteti ki jelenlétével... Ami a mindennapjait illeti, a 31. évét épp tegnap betöltő Madeleine a World Childhood Foundation alapítvány jótékonysági munkájában vesz részt. Az alapítványt az édesanyja, Silvia királyné hozta létre 1999-ben az erősen hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok érdekében, mint pl. utcagyerekek, intézetekben élő gyerekek, szexuálisan kihasznált fiatalok és gyerekanyák. Jelenleg 14 országban 110 projektet támogatnak, pl. Brazíliában, Oroszországban, Svédországban, az USA-ban, Dél-Afrikában és Kínában. Akit esetleg érdekelnek részletek a hercegnő alapítványi munkájával kapcsolatban (pl. "mesélj egy tipikus napodról"), annak íme egy angol nyelvű interjú a királyi ház weboldaláról. Szép dolog ez, de természetesen van, akiben felmerül, hogy egy teljesen egészséges, fiatal nő, akit a hazája eléggé hidegen hagy (pl. Svédországban is vannak, lennének jótékonysági projektek, hátrányos helyzetű gyerekek is) miért kell, hogy a svéd adófizetők által finanszírozott apanázson élje luxuséletét New Yorkban?...

Plusz minden évforduló, esküvő, nagyobb királyi esemény alkalmával fellángol a vita: kell-e egyáltalán Svédországnak a monarchia? A pro és kontra oldalnak is vannak meggyőző érvei és bár a legtöbben azt hangoztatják, hogy sokba kerül a királyság fenntartása, a köztársaság sem lenne sokkal olcsóbb, így nem is annyira az anyagi indokok dominálnak, bár az is szóba jön (pl. az átláthatatlan, kontrollálatlan udvari kiadások). A Republikánus Szervezet (Republikanska Föreningen) - jelenleg 10.000 tagja támogatásával - fontosnak tartja azt is, hogy a demokrácia, a személyes szabadságjogok mindenkire legyenek érvényesek, pl. arra is, aki trónörökös herceg(nő)nek születik, hiszen jelenleg egész életét ez hatja át, hogy készül a trónra és nem választhatja azt a foglalkozást, amit szeretne. (Bár biztosan vannak mások is így ezzel, nem kékvérű halandók...) Az sem demokratikus - szerintük -, hogy fontos hivatalok öröklődnek és vérvonalra, génekre vannak alapozva. A másik oldal viszont pl. azt hangoztatja, hogy egy király pártsemleges és mindenkit képvisel. Ugyanakkor valós hatalmat nem gyakorol, így nem csorbítja senkinek a demokratikus jogait. Szóval mindenkinek megvan a maga véleménye, legalábbis rövidtávon úgy néz ki, hogy marad a királyság.

Talán tipikus apróság, kicsit a demokráciáról is szól: Madde-t pont az esküvő előtt 4 nappal megállították Stockholmban a rendőrök, mivel a buszsávban ment az autójával (fogadni mernék, hogy esküvőügyben). Madeleine ekkor teljesen magabiztosan felmutatott egy papírt és az "immunitására" hivatkozott, amivel az intézkedő járőrt sikerült eléggé zavarba hoznia. A rendőrség ezután megvizsgálta az ügyet, és egyértelműen kiderült, hogy nincs mentelmi joga, ugyanis az alkotmány szerint csak a királyt illeti büntetlenség, ha valamit elkövet (és szokott egyébként a király gyorshajtani, időnként írnak is róla a bulvárlapok). A végeredmény egy 1000 koronás büntetés lett, teljesen jogosan...az immunitásra való hivatkozás meg nem olyan elegáns, ugyebár. De hát kicsit furcsa dolgok is ezek, mert ha be is fizeti a büntetést, a svéd adófizetőktől kapott pénzt átteszi az egyik zsebből a másikba. (És nem az első, nem a második közlekedési kihágása.) Persze a pedagógiai érték is fontos...

Egyébként a királyi család népszerűségi listáján magasan Victoria, az elsődleges trónörökös vezet, 50%-kal, őt követi Silvia királyné 25%-kal, a harmadik Prins Daniel, a király csak a negyedik (köszönhetően bizonyos botrányoknak, egyebeknek), a  sereghajtó pedig Carl-Philip és Madeleine 12-12 %-kal. Ami pedig az államformát illeti, egy 2011. decemberi - nem reprezentatív! - felmérés szerint az emberek 58%-a megtartaná a királyságot, 32% köztársaságot akar és 10% nem tudja.

A nap svéd szava: stiftelse (alapítvány)

2012. szeptember 17., hétfő

Vallások, egyház

Svédország az 1530-as évektől egészen 2000-ig hivatalosan is lutheránus, protestáns állam volt és a Svenska Kyrkan (Svéd Egyház) volt az állami egyház. Viszont a 2000-ben életbe lévő egyháztörvény kimondta az állam és az egyház szétválasztását.

Napjainkban Svédország a világ legkevésbé vallásos országa. Felmérések szerint az ország lakosságának nagyobbik része, 46-85 %-a ateista, agnoszta vagy nem hívő. Ennek ellenére a svédek 68,8 %-a (6.519.000 fő) formálisan a lutheránus Svenska Kyrkan tagja (2011-as adat). A tagok kevesebb, mint 4 %-a jár egy átlagos héten templomba és kevesebb, mint 2 %-uk jár rendszeresen.

A Svédországban születettek 65 %-át a Svenska Kyrkan-ban keresztelik meg, viszont a temetések 84 %-a történik az egyház keretein belül. Évente a tagok kb. 1%-a lép ki az egyházból.

Tapasztalataim szerint - főleg az Amos-t olvasva - a Svenska Kyrkan tényleg felvilágosult, nyitott egyház. Pl. mint az egész Skandináviában természetes, nők is lehetnek papok. És amennyire látom, nagyon gyakorlatiasak is. Na de nem csinálok nekik reklámot...én azt hiszem, nem vagyok tag :-)

További vallások, amelyek nagyobb mértékben reprezentálva vannak az országban:
  • Iszlám - a bevándorlások eredményeképpen a második legnagyobb vallás, de nehéz számokat mondani, mert nem könnyű definiálni, ki is számít iszlámnak. Kb. 350 - 400.000-en lehetnek olyanok, akiknek iszlám a háttere, de nagy részük nem gyakorolja rendszeresen a vallását. A vallásgyakorlók számát durván 100.000 főre becslik, de ez valószínűleg inkább több. Minden nagyobb városban van mecset - ez pl. a malmöi, 1984-ben építették -, sok helyen ún. "pincemecsetek" (källarmoské) is létesültek, pl. egy lakásban vagy irodában. Malmöben kb. 15 ilyen létezik, a többségük Rosengård-ban.

    Ami az iszlám bevándorlást illeti, az 1980-as évekig a törökök voltak többségben, de a 70-es végétől olyan nagy számban érkeztek irakiak és kurdok (az iráni-iraki háború és Szaddam Husszein politikája miatt), hogy hamarosan számbeli fölényre tettek szert. Ezután pedig egyre több iráni, bosnyák, etióp vándorolt be. Jöttek még iszlám bevándorlók Libanonból, Szomáliából és Koszovóból / Albániából is.

  • Katolicizmus - Kb. 87.000 tag (2007-es adat), stockholmi székhellyel. Katolikus országból érkezve érdekes arról olvasni, hogy korábban tiltott és erősen szankcionált volt a katolikus egyház tanait követni, pl. 1593 után minden katolikust kiutasítottak az országból. Még 1624-ben is kivégeztek magasrangú hivatalnokokat csak mert nem voltak feladni a hitüket és áttérni az államvallásra. Csak 1873-tól engedélyezték svéd állampolgároknak, hogy katolikusok legyenek, viszont korlátozták a jogaikat: nem tanulhattak és dolgozhattak tanárként, ápolónőként vagy orvosként...

    Talán a tagok számából is kitalálható, hogy Magyarországgal ellentétben Svédországban nagyítóval kell keresni a katolikus templomokat. Valamint a kinézetük sem a megszokott "templomforma": amiket eddig láttam inkább a "minimalista ház modern harangtoronnyal" mintát követték.

  • Buddhizmus - Kb. 35 - 40.000-re becsülik a svédországi buddhisták számát. A legtöbb követő ázsiai származású, Thaiföldről, Kínából vagy Vietnamból származik. A leggyorsabban növekvő vallás, 2006 és 2009 között 38 %-kal nőtt a buddhisták száma.

  • Zsidó vallás - az 1500-as évektől kezdve van jelen Svédországban. Jelenleg kb. 20.000 zsidó él az országban, ennek 30 %-a tagja egy gyülekezetnek, azaz ők hagyománykövetőnek / vallásosnak nevezhetőek.

A nap svéd szava: medlem (tag)

2012. szeptember 12., szerda

Vallás + ateizmus + Skavlan

A szezonindító Skavlan adása nagyon provokatívra sikerült, de biztosan ez is volt a készítők szándéka. A műsort a vallás témájára fűzték fel, még egyszerűbben megfogalmazva: higgyünk-e vagy sem? Megtudtuk, hogy pl. az ex-ABBA-tag Björn Ulvaeus ateista, de az est nagyágyúja a világhírű brit tudós, Richard Dawkins volt, aki könyveiben és előadásaiban tudományos alapokon cáfolja Isten létezését.

Az est zenei fellépője a The Killers amerikai együttes volt, amelynek frontemberét egy kis beszélgetésre is elkapták. Persze előre megfontolt módon Dawkins professzorral szembesítették a hithű mormon Brandon Flowers-t. Hamarosan kapkodhattuk a fejünket - és a levegőt -, amikor az előbbi szimplán humbugnak minősítette a mormon vallás alapjait (diplomácia rulez). Láthatóan forrt a levegő, én a fotelból hüledeztem, hogy "hűha" meg "hú, ez túl erős". Nem irigyeltem a srácot, akinek ráadásul vissza kellett mennie a színpadra egy kiadós válasz helyett, így csak gyilkos pillantásokat vetett vitapartnerére. Nem kételkedem Dawkins tudásában, de azt hiszem, ennél lehet sokkal finomabban is fogalmazni...nyilván egy hithű embert úgysem tud két perc alatt "áttéríteni".

Egyébként nagyon érdekes beszélgetések születtek most is, és nem csak vallástémában. Aki tud svédül - vagy norvégul -, megnézheti az interneten, most még 102 napig fent van, ráadásul feliratozva, ami svéd nyelvtanuláshoz ideális. (A következő adás pénteken, este 9-kor az SVT1-en.)

De aki nem akar egy órát rászánni a videóra, az a 40:20-tól nézze meg azt a 2,5 percet, ahol nagy kedvencem, Niklas arról kérdezi az embereket a városban, hogy megkeresztelték-e a gyerekeiket és ha igen, miért? A válaszok hihetetlenül szórakoztatóak...én gurultam a röhögéstől. Csak egy-két rész, amatőr fordításban (a videó persze ezerszer élvezetesebb):

- A lányod meg van keresztelve?
- Igen.
- És miért?
- Ööööö...mert...talán...csoportkényszer...vagy...
- Csoportkényszer???
- Neeeem...szóval...ööö...de...mindenki meg volt keresztelve...szóval tulajdonképpen...ááá, neeeem...

- És neked mit jelentett a keresztelő?
- Semmit, tulajdonképpen.
- Semmit?...De mégis megkereszteltetted a gyerekeidet?
- Igen.
- És megígérted, hogy keresztény szellemben neveled őket?
- Talán így volt, nem emlékszem.

:-)))

Legközelebb arról írok, mi is a helyzet vallásügyben Svédországban. Ez egész sok mindent megmagyaráz majd, azt hiszem.

A nap svéd szava: dop (keresztelő)