...és nem véletlen a több felkiáltójel.Ismétlem magamat:
Továbbra is kapok e-mailt olyanoktól, akik Svédországban dolgoznának, de a reális esélyek felmérése helyett tőlem várnak valamiféle személyre szabott segítséget, sőt gyakran konkrét munka- vagy szálláslehetőséget.
Ismét hangsúlyozom, hogy egy egyszerű mezei halandó vagyok és egyáltalán nem foglalkozom munkaközvetítéssel ill. az ezzel kapcsolatos ügyintézéssel. (Mint ahogy a magyar és a svéd lakosság 99%-a sem.)
Hozzáteszem: "ingyen ebéd" nincs. Svédországban sem.
És a kerítés sincs kolbászból.
Részlet egy hozzám írt levélből, Alextől:
"Hej,
Ne haragudj, hogy írok és, hogy kérdezés nélkül tegezlek. Szeretnék magyarokkal ismerkedni itt Malmöben. [...] Nemrég érkeztem ide a barátaimhoz. Természetesen ők svédek. [...] Egyenlőre (sic!) egy szót se tudok svédül. Na jó, egy párat. Persze angolul tudunk kommunikálni.
Online specialista vagyok. Azért jöttem, hogy találjak valami munkát, ugyanis az itteni és az otthoni fizetések között szakadéknyi a különbség. Szeretnék a szakmámnál maradni, de mindenki azt mondja, hogy svéd nélkül kevés az esélyem.
Koppenhágában is fogok próbálkozni, úgy tudom, oda elég az angol. Kb. 4-8 hét mire megérkezik a levél az adóhivataltól amivel majd vissza kell menjek és csak utána kapok személyit.
Lehet, hogy a barátaim el tudnak intézni addig valami alkalmi munkát... De nálam kevés optimistább ember létezik.
Ha esetleg van valami közösségi program magyaroknak, akkor szívesen venném, ha értesítenél róla. Vagy ha esetleg eszedbe jut valami ötlet vagy jótanács [...]"
Kommentjeim a kiemelt részekhez:
- Engem nyugodtan lehet tegezni! Különben is, a svédek mindenkit tegeznek, kivéve a királyt. De Lena, a tanárnőnk elmesélte, hogy jópár éve - amikor Ausztráliában dolgozott - találkozott a királlyal és simán letegezte, mert Carl XVI Gustaf olyan laza volt, semmi formalitás, sima nadrág és pulóver volt rajta...
- Attól még, hogy történetesen magyar vagyok, nem ismerek sok magyart Malmöben, sőt! De ha ismernék is, akkor azok az én ismerőseim és nem adom ki őket akárkinek...és nem azért, mert antiszoci vagyok. Gondolj csak bele: miért akarnának pont veled találkozni, ha nem is ismernek?...sajnálom, de legyünk reálisak. Magyarországon sem úgy ismerkedik az ember, hogy odamegy bármelyik magyarhoz, ugye? A magyar klub más dolog, de olyat meg nem ismerek és egyelőre nem is keresek.
Fontos: Érdemes lélekben felkészülni arra, hogy ha az ember eldönti, hogy elköltözik egy másik országba - akármelyik országba -, az első egy-két év(!) elég kemény, több szempontból is. Pl. az otthoni család és barátok messze vannak, újak még nincsenek. (Sokan nem is bírják ki ezt a lelki vákuumot és hazamennek, visszaköltöznek.)
De ezt nem biztos, hogy úgy kell ellensúlyozni, hogy kizárólag magyarokkal érintkezik az ember, hiszen akkor pl. a svéd (esetleg angol-) nyelvtanulás is meg tud rekedni és csak az elszigeteltségünket növeljük. Persze amíg nem tudunk svédül, egy svéd társaságba sem nagyon tudunk bekerülni (kicsit ördögi a kör)... Én pl. ezért örülök nagyon, hogy az osztályban nincs rajtam kívül más magyar. Beszélek én itthon E.-vel magyarul eleget :-)
És ugyan jó lehet a fősulis osztályunkban spontán szerveződött spanyol- és portugálajkú "kolónia" részének lenni (brazil, kolumbiai, perui, mexikói és chilei résztvevőkkel), de pont a napokban panaszkodott nekem az egyik perui anyuka, hogy "szinte soha nincs alkalma svédül beszélni". Hiszen a suliban spanyolul beszél a többiekkel (mi, "egyéb" többiek persze nem értünk belőle egy kukkot sem...), otthon pedig dánul beszél - a dán férjével.
Hát igen, ehhez kell az erőfeszítés, hogy nem mindig a legkönnyebb nyelvet választja az ember, hanem a svédet (vagy kezdetben: az angolt). Minden csak szokás kérdése. Ki kell lépni a komfortzónából, ahogy egy pszichológus mondaná. - Ha az ember úgy jön ki Svédországba, hogy csak itt kezdi el a nyelvtanulást, legyen jó vastag a pénztárcája, hogy meg tudjon élni legalább fél évig(!) akkor is, ha nem kap munkát. Mint már jópárszor írtam, Svédországban a svéd a hivatalos nyelv, nem az angol. Svédül egyszerűen tudni KELL és kész - különben nincs munka sem. Nem viccelek!
Reális alternatíva: magyarországi intenzív svédtanfolyam, legalább fél évig. Vagy ha valaki autodidakta, akkor privát tanulás, intenzíven. Svéd tévéműsorok nézése a magyar helyett. Svéd napilapok olvasása a neten a magyar hírek helyett minden nap. Satöbbi...
Akkor egyelőre ennyi, hamarosan folytatom!
Addig is egy kis ismétlés annak, akit érdekel a téma (a jobb oldali oszlopban is megtalálhatóak ezek a linkek, plusz még több is). De aki itt akar élni, dolgozni, annak szimplán kötelező olvasmány!! (Alex, ezt neked is írom...ugye meghallod?)
Ezt azért hangsúlyozom ennyire, mert sok bosszúságot és pénzt spórolsz meg, ha ezeket a tanácsokat megfogadod:
- Hol kezdjem, ha Svédországban akarok dolgozni? - Ildikó remek összefoglalója
- Beutazási és munkavállalási feltételek (Külügyminisztérium) - hivatalos infó
- Munka Svédországban (1. rész)
- Munka Svédországban (2. rész)
A nap svéd szava: plånbok (pénztárca)
15 megjegyzés:
És sajnos már Koppenhágában sem elég az angol.
Szia Venator,
A számból vetted ki a szót, de tényleg! Minden valamirevaló dán remekül tud angolul - PLUSZ dánul is...
Kedves Emőke!
Többször is elolvastam a blogbejegyzésed, és nem bírtam megállni, hogy ne reagáljak.
Alex a levele alapján kedves, intelligens fiúnak tűnik. Nem toronyórát szeretett volna lánccal, hanem egy apró szívességet, amire szerintem fent említett svédek 90%-a pozitívan fogadott volna. Ahogy a magam részéről én is, és bízom benne, hogy a magyarok legtöbbje hasonlóképpen gondolkodik.
Viszont a te blogbejegyzésed hihetetlenül arrogáns, lenéző, felsőbbrendű volt. És nem mellesleg egy privát levelet nyilvánosságra hozni nem csak gusztustalan volt, de nem is tehetted volna meg.
Nem állást kért tőled a srác, hanem ötleteket várt, szocializálódni próbált, de úgy tűnik, nem érte el a szintedet.
(Jaj, pedig a svéd király is.. Ő nem kért a formalitásból, tegezhető volt, teljesen hétköznapi, de jajj annak, aki veled áll szóba.)
Azt hiszem, ez is egy olyan pillanat, amikor a blogodat olvasva szégyellem, hogy magyar vagyok. És szégyellem, hogy ilyen magyarok képviselnek minket Svédországban, a nagyvilágban.
Szerintem már Alex is megbánta, hogy pont veled próbált ismerkedni, hogy pont neked mutatta volna be esetleg ő is a kint élő barátait.
Optimista ember vagyok én is, mint ahogy ő is, és remélem, azt kapod vissza az élettől, amit te adsz másoknak. Olyan magasról fájdalmas az esés.
És "megirigyelve" téged, a nap svéd szavai:
överlägsen (felsőbbrendű)
artikel (-n, -ar) (névelő)
Szia!
Valaki egyszer azt írta az Angliában állást keresőknek, hogy: "Angliában az angolok, angolul beszélnek."
Dániában pedig dánul, tehetnénk hozzá. Így visszatekintve nekünk is több szerencsénk volt, mint eszünk, annak idején.
Szia Emőke! Én másfél hónapja Örebróban lakom, de előtte évekig Olaszországban éltem, és teljes mértékben egyetértek veled. A nyelv a legalapvetőbb dolog ahhoz, hogy az ember otthon érezze magát egy helyen. Én még nagyon az elején vagyok a svédtanulásnak, csak itt kint kezdtem, az egyetemen egyelőre csak az angollal dolgozom, de már alig várom, hogy kommunikálni tudjak svédül is...
Üdv,
Kata
Drága Balázs,
Nyilván megvan a jogod ahhoz, hogy meglegyen a különbejáratú véleményed. Az már más kérdés, hogy egyetért-e veled valaki vagy sem.
Nem magyarázkodásképpen, de Alexet máshogy hívják, így talán mégsem követtem el főbenjáró bűnt, hogy részleteket idéztem a leveléből. Egyébként az arroganciáról és fensőbbrendűségről csak annyit, hogy Alex az elmúlt egy hétben itt lakott nálunk - ingyen és bérmentve -, mert a "barátai" által biztosra ígért szállásból és munkából - valahogy - mégsem lett semmi :-(
De nem fényezem magamat, hiszen nem akarok én neked semmit sem bebizonyítani. Csak éppen a tények ismerete nélkül nagyon könnyű ítéletet mondani. Úgy "jó magyar módra". (...és ezt csak az vegye magára, akinek az inge.)
És még valami: az összes svéd munkaközvetítő cég - ahol regisztrált - arról tájékoztatta Alexet, hogy svédtudás nélkül EGYÁLTALÁN NE SZÁMÍTSON állásajánlatokra.
Szóval szerinted továbbra is bátorítanom kellene az embereket, hogy jöjjenek csak bátran Svédországba és hiábavaló munkakereséssel éljék fel összekuporgatott pénzüket?...
Én úgy gondolom, hogy ez nagy felelőtlenség lenne.
Maga Alex erre a blogbejegyzésre ezt írta nekem: "Elolvastam és 100%-ban igazat adok neked. Mostmár tanultam a hibámból. [...] Hidd el, ha tudtam volna előre, hogy mi vár ott rám, akkor nem vágok bele. Mindenesetre szeretnék nektek sok boldogságot kívánni."
...és már meg ne haragudj, de ezt az általad optimizmusnak nevezett tulajdonságot nem irigylem tőled.
Balázs, Alex nagyon sok segítséget kapott Enikötöl ezzel a levéllel.
Régebben élek itt, mint ö, s úgy látom, pontosan fogalmaz; nem bájolog, hanem kedvesen és becsületesen elmondja, ami a valóság. Ennyiben már 'svéd'.
Alexet nehéz megértenem: ha ö nem tudja, miért jön/jött ide... akkor ki tudja?
Mindenképpen sok sikert kívánok neki!
Egyébként - nem tudom, hogy Svédországban, hogy ment - , de Dániában a válság előtt nagyon sok helyre elég volt az angol.
szia venator, ha az ország hivatalos nyelve a svéd - v. dán - akkor az az érintkezés általános nyelve. Azt hiszem, ez ilyen egyszerü.
Az angol egy segédnyelv, ha muszáj... de nyilvánvaló, a munkaadó nem választ mást - márpedig választhat - mint aki JÒL beszél svédül. Egyszerüen, mert ez az érdeke, a kuncsaft, az ügyfél miatt.
Kevés olyan munka létezik, mely során nem kell megszólalni.
szia delisa,
ez lehet, hogy igaz svédországra, de a dánok a válság előtt simán felvettek csak angollal is embereket. persze eleve a minimálbérért, de a munkaadónak gyakran így is megérte angolul beszélni.
szóval semmi sem ILYEN egyszerű. úgy fest még nem vagyok eléggé dán, lehet nem is leszek.
sok munka létezik, ahol nincs kuncsaft vagy ügyfél. a dánok ezt ki is használták
Sziasztok! Nem engedhetem, hogy barki bantsa Emoket, aki hosszu ideje onzetlenul probalja nekunk megmutatni Svedorszagot es mindenkinek rengeteg informacioval segit a blogjaval, aki hozza fordul. Amikor bennunk felmerult, hogy talan Svedorszagba koltozunk (mar meg volt a ferjem allasa), szamtalan linket kuldott es sokat segitett, biztatott minket! A Balazs-feleknek nem kell olvasni a blogjat, ha nem tetszik, de ne bantsatok! Higyjetek el, mi, akik mar nem elunk otthon egy ideje, mar elszoktunk az effele malignus kinyilatkoztatasoktol, szoval kimeljetek meg Emoket is ezektol!
Most olvasgatom vissza a blogodat mert végre van időm. Ne vedd magadra a 'Balázs-féle' kommenteket, nem érdemled meg hogy bárki is így beszéljen veled! (Én komolyan felhúztam magam rajta!). Na de hogy valami pozitívat is mondjak, nagyon örültem a bejegyzésednek mert 100%-ban igaz. Pont egyik nap történt meg velem hogy egyik 15 éve(!) nem látott ismerősöm látta facebook-on hogy itt lakom és elhintette nekem hogy de jó lenne elmenni nyaralni valahova északra. (Gondolom érted). Én rajtad kívül egy magyart sem ismerek itt, téged is csak fél éve pedig nagyjából egyidőben költöztünk ki és 10 percre lakunk egymástól. És igazad van az első egy-két év elképesztően nehéz. Nekem is kijutott belőle elég, de most már elmondhatom hogy keményen megdolgoztam azért hogy megéljek itt, és most sem vagyok gazdag... Szerintem elég nagylelkű az is hogy összeszeded ezt az infót egy helyre, nekem úgy kellett összeszemezgetnem innen-onnan, de hát nyilván ha a kisujjadat nyújtod a kezedet akarják letépni. Nem nagyon szeretek ilyen hangnemben írni, de szerintem te minden vagy csak nem az aminek N. Balázs elmondott itt. Remélem nem hitted el egy szavát sem :) Bocs hogy ilyen későn kommentelek, lehet hogy már lejárt a téma, de eléggé ösztökélően hatott rám úgyhogy gondoltam megosztom a véleményem.
Fel a fejjel :)
Megjegyzés küldése