Dühös cetlik /2

Régebben írtam erről a speciális kommunikációs formáról, amikoris gunyoros vagy keresetlen formában, egy kisebb-nagyobb cetlin üzennek egymásnak a svédek (és persze bárki más is, aki az országban lakik...ne diszkrimináljunk). Talán mert sokkal egyszerűbb ilyet írni, mint személyesen konfrontálódni.

Íme néhány frissebb termés - szerencsére nem én kaptam őket...

• Ha reklámot dobsz be hozzám, ez történik veled...
  
  
• Ha megérinted, meghalsz!
  
  
• Aki hullát hagyott a hűtőben, távolítsa el és adjon neki egy
  tisztességes temetést. Aláírás: a konyharendőrség :-)

További termés - svédül tudóknak - az Arga Lappen weboldalán.

Jó mulatást hozzá!

A nap svéd szava: kylskåp (ejtsd: sűlszkóp, hűtőszekrény)

Dühös cetlik

"Mosd ki magad után a mosógép mosószeres rekeszét!
Margareta Persson, a lakásszövetkezet helyettes szóvivője"

Ez a kézzel írott üzenet várt egy borítékból tépett cetlin a legutóbbi nagymosás alkalmával. És hogy le ne maradjak róla, az éppen még működő szárítószoba ajtajába volt betűzve.

Nem túlzok, szívdobogást kaptam az elhagyatott pincefolyosón - hiába, az elmúlt egy évben megúsztam arga lapp nélkül ("mérges lap", de akár nevezhetnénk sárga lapnak is, a focinyelvből kölcsönözve). Bár olvastam a havi hírlevélben, hogy létezik egy "mosókonyha-kommandó" (nemröhög!), ami szúrópróbaszerűen ellenőrzi a helyiség tisztasági állapotát. Mert mosás-szárítás után takarítani kell: sepregetés, felmosás...és hát a mosószeres rekeszek sem maradhatnak ki. Most ezek szerint itt volt a kommandó - egy határozott nyugdíjas néni személyében - és bűnösnek talált.

A biztonság kedvéért még a műanyag kefe is oda volt készítve az egyik (a bűnös?) mosógép tetejére. Odahajoltam, és közelről szemügyre vettem a mosószeres rekesz belsejét. Egy árva kosz nem sok, annyit sem találtam rajta. Mosószermaradványt is csak egy mikronnyit (rég odakövültet, leszedhetetlent). De persze engedelmesen csiszatoltam rajta néhányat. Esküszöm, nem lett jobb, sőt talán egy kicsit romlott is az állapota ;)

Tudni kell, hogy a cetlizés nagy nemzeti sport errefelé. A svédek ugyanis nem üvöltik el magukat a munkahelyen (sem), hogy "már megint melyik barom ette meg a gyümölcsjoghurtomat a hűtőből?" vagy "lányok, cseverésszetek már halkabban, az isten áldjon meg benneteket"

Nem.

Ehelyett a következő folyamat indul be:

1. dühös cetlit megír, gyakran novellányi terjedelemben


2. cetlit kihelyez


3. hatást figyel


4. ha szükséges, újabb, erőteljesebb cetlit megfogalmaz


5. ld. az első ponttal kezdve

A téma természetesen nagyon hálás, már gyűjteményes könyvet is láttam belőle. Most egy erre szakosodott weboldalról csemegézek:

• Mosogass el...hogy ne kelljen cetlit írnom arról hogy MOSOGASS EL!


• Ez egy szeméttároló és nem piszoár. Barátságosan, de határozottan arra kérjük azt a disznót, aki idevizel, hogy ezt a késztetését máshol élje ki! Üdvözlettel, az őr


• Szökésben a porcelánunk! Ma 3 bögre hiányzik!!! illetve


• Nem mosogatja el saját magát


• Ezt tesszük azokkal biciklikkel, amelyek a menekülési útvonalon parkolnak...


• Mélyen tisztelt szemét agykárosodott kleptomán! Te, aki lenyúltad az átkozott O'Boy-os zacskómat leszel szíves visszaszolgáltatni! A pokolba is, miért olyan rohadt nehéz tiszteletben tartani a másik k. tulajdonát? Utálatos üdvözlettel...


• IQ teszt! A padlóra dobálod a reklámokat? IGEN - NEM


• Az összes lopást jelentjük...neki :-)


• Na ezt nem is fordítom le...csak annyit írok, hogy a címe: "Társadalomban élünk" :-)

És végül egy érzékletes rajzos üzenet:

• Kutyát csak pórázon! (különben nagyon rossz vége lesz...)

A nap svéd szava: mugg (bögre)

Az utolsó nap

Tegnap ismét Strängnäs-ben jártam, ezúttal a munkahelyemen. Nem, nem dolgozni, hanem csak visszaadni a laptopot, a céges telefont (ja igen, a +46736-tal kezdődő számom innentől kezdve már nem él) és elbúcsúzni a kollégáktól.

Október 5-ével lejár a szerződésem a cégnél. Kölcsönösen nem szeretnénk meghosszabbítani, szóval így lesz ez jó. Nekem sem fog hiányozni az a rengeteg vonatozás. Vagy egy picit mégis? ...azért van egy feelingje, na. Néhány kolléga viszont fog hiányozni, megismertem pár igazi egyéniséget. És - nem mellesleg! - ez volt az első svéd munkahelyem. Hálás vagyok, hogy bizalmat szavaztak nekem tavaly és hogy kicsit talán be is fogadtak.

Szóval az volt, hogy a főnököm tartott egy rövid, de kedves kis beszédet, én is szóltam pár szót (meg bezsebeltem a dicséreteket, hogy most már milyen jó a svédem...), aztán kávéztunk-sütiztünk egyet, amíg el nem kellett a vonatomhoz indulnom. A sütit a főnökünk rendelte, de hogy valamivel én is előrukkoljak, a Västra Hamnen-i ICA Maxiban felszerelkeztem 3 doboznyi skånei fűszeres keksszel (skånska pepparkaka), ami teljesen mézeskalácsízű és -állagú.

Még ajándékot is kaptam tőlük: illatos teakeveréket fekete-fehér csíkos fémdobozban, plusz két ugyanolyan mintájú bögrét. Utána kapcsoltam csak, hogy ez milyen remekül megy a börtönruhához :-))

Többen is megkérdezték tőlem - teljesen érthetően -, hogy akkor most hogyan tovább, mit fogok csinálni? Nos, egyelőre még mindig táppénzen vagyok (bár már remekül érzem magamat, de az orvos ragaszkodott hozzá), egészen november végéig. Közben már agyalok rajta, hogy mi leszek, ha nagy leszek? Mindenesetre a közelben fogok munkát keresni: Malmöben, esetleg Lund-ben. Vagy akár Koppenhágában - de vagy a reptérhez közel, vagy a belvárosban, szóval nem a világ végén, ahol pl. a cégünk irodája volt (= potom napi 4 óra ingázás)...

Az eskilstunai lakásból már nyáron kiköltöztem, így "tőle" már korábban elbúcsúztam. Kellemes kis bázis volt egy csöndes mellékutcában, amolyan leánylakás, amit kedvemre alakíthattam ;) A tulaj lány, Madelene ugyan nagyon szerette volna, ha még maradok (nem volt velem sok gondja, ő pedig Ázsiába, majd Ausztráliába költözik). Sőt, még egy kanapét is akart adni a lakáshoz, tényleg rendes házigazda volt, soha rosszabbat!

A nap svéd szava: farväl (búcsú)

Pillanatképek a túloldalról

Végtelen, türkizkék tenger, ragyogó napsütés, egy kis homokzátony 3 pálmafával...ma délután ezt láttam az íróasztalomtól, egy hatalmas tévéképernyőn. Ugyanis délelőtt megérkezett a dán irodába az a vadonatúj LCD-tv, amit már be is kötöttek a számítógépes hálózatba, szóval a trópusi háttér is onnan van. Nem kispályás a készülék, 42 collos (=107 cm!) képátmérővel rendelkezik. Persze mindenki megörült, hogy végre lesz min nézni a filmeket és a focimeccseket, de a hivatalos indoklás szerint céges prezentációkat lehet majd rajta látni. Na, majd elválik ;)

A jelenlegi koppenhágai időjárás persze elég távol van az fent vázolttól. Köd, pára, eső (ill. némi hószállingózás, de semmi komoly), olyan igazi álmosító idő. Tegnap azért munka után bemerészkedtem a belvárosba - ha már itt dolgozom! -, és megint meg kellett állapítanom, hogy ez igen! Legyen bár ködszitálás vagy hideg, ez akkor is egy világváros. Nagyvárosi hangulata van, de nem kellemetlen mértékben, épp ellenkezőleg: jólesően vibrál és pezseg. Nekem egy kicsit olyan Budapest-érzést ad, ha jobban belegondolok. Mert Malmö a maga 260.000 lakosával azért mégsem egy metropolisz...

Fényképezőgéppel a kezemben már megint úgy éreztem magamat, mint a kisgyerek, aki beszabadult a játékboltba. Pedig nem voltam sok helyen, csak a Nørreport vasútállomás környékén, ez a városrész a jelenlegi kedvencem. Az esti fények egyszerűen megunhatatlanok. (És kellene egy nagyon könnyű, kicsi, de magasra kihúzható állvány, hogy igazán jó, bemozdulásmentes képeket tudjak csinálni róluk.) Az a vicces, hogy szinte lehetetlen olyan képet csinálni, amibe nem lóg be legalább egy bicikli vagy egy-két bicikliző lakos. Vagy egy tucat egyszerre! Mindenhol ott vannak, és ez jó. Bár gyalogosként néha észnél kell lenni miattuk, ugyanezen okból kifolyólag :-)

Rengeteg kávézó van errefelé (is). A legszebbek és leghangulatosabbak - szerintem - a bogcafe-k, amik kávézó + könyvesbolt keresztezésével születtek. Ilyenben még nem voltam (ami késik, nem múlik...), de tavaly évvégén a Cafe Kreutzberg teraszán fogyasztottunk el egy-egy tejeskávét. Kreutzberg egyébként egy berlini városrész és a kávézó stílusa is ennek megfelelő volt, régi fekete-fehér fotókkal a falon. A kávé pedig - a dán árszínvonalnak megfelelően - nem túl olcsó, na de egyszer-egyszer ki lehet bírni.

Plusz amikor errefelé járok, az Illum nagyáruház pékségében szoktam egy-két speciális dán péksütit is venni, amiknek ugyan nem tudom a nevét (egyszerűen rámutatok és kész), de isteni finomak. A dánok nagyon értenek a sütik és a finom, főleg barna, magos kenyerek sütéséhez, ezt garantálom. Ja, és még egy dán specialitás a kenyérre tehető vékony ét- vagy tejcsokilap, amit 20 db-os dobozokban árulnak az élelmiszerboltok. Furának fura étel (a svédeknél nincs is ilyen), na de ha arra gondolunk, a Nutellát is szoktuk kenyérre kenni, máris elnézőbbek lehetünk ;)

A nap dán szava: pålaegschokolade (ez a kenyérre rakható csokilap)

Változások, 2009

Az új évvel pár újdonság is belopózott az életembe, ami a munkát és környékét illeti:

• Új főnököt kaptunk, pontosabban az "igazi" főnökünk (akit én nem ismertem eddig, csak a karácsonyi ünnepség előtt váltottam vele pár szót) gyesen volt és most jött vissza dolgozni. Itt teljesen természetes, hogy az apukák is gyesen vannak a babával (ezt papaszabadságnak, azaz pappaledighet-nek nevezik). Ezek után már nem is lepődtem meg, hogy Hans saját sütésű sütivel készült az első csoportmeetingünkre...nagyon helyes :-)
  
  
• A mai nappal én is beköltöztem az új irodánkba (Strängnäs), ami duplája az eddiginek, bár többen is vagyunk benne: 2-3-4-en, attól függően, ki hol dolgozik éppen. Stratégiailag ugyanolyan fontos helyen van, mint a korábbi szobánk (=a konyha tőszomszédságában). Egy csigalépcső vezet erre a szintre - kastélyszerű, bár kissé veszélyesnek tűnik - és végre nem csak az ebédlő ablakaira látunk, hanem van panorámánk is a szomszédos fenyőerdőre.
  
  
• Az eskilstunai albérletem is idei dolog, bár erről már írtam korábban. Már szinte teljesen otthon érzem magamat benne, bár egy-két bútor még elférne, pl. egy kényelmes fotel...úgyhogy időnként ránézek a használtbútor-piacra a neten. Egy-egy hosszú utazás után - ld. tegnap este, amikor a vonat késése miatt egy órával később érkeztem meg - jólesik bezuhanni az ágyba. Következő felderítendő dolog: a város nappal. Erre hétközben nulla alkalmam van, de talán jövő hétvégén lesz belőle valami. Ja, és első alkalom, hogy igazi postaládám is van, kulccsal! Svédországban amúgy nem jellemző, mert az ajtón át dobják be a postát.
  
  
• Viszont január 11-től az éves vonatbérletem nem érvényes a Koppenhágába menő vonatra, ugyanis azt már nem a svéd államvasutak (SJ) üzemelteti, hanem több helyi közlekedési vállalat összefogott és átvette tőle. Szóval most külön kell jegyet vennem, ami plusz idő és macera (bár nem vészes), plusz meg kell előlegeznem a pénzt saját zsebből. Na jó, beismerem, több is veszett Mohácsnál...
  
  
• De hogy valami pozitívumot is írjak a vasúttal kapcsolatban, épp tegnap volt a premierje, hogy munka után közvetlenül Koppenhágából indultam észak felé a - svéd! - X2000-es vonattal (vagyis nem Malmöből). Ugyan a vonat végül késett, de maga az ötlet nem rossz, mert időt lehet vele megtakarítani, kb. 3 órányit. És pénzt is, ugyanis ezt a vonatot szerencsére továbbra is az SJ üzemelteti, azaz továbbra is ingyen utazom vele. Lassan már nincs olyan kombináció, amit ki ne próbálnék, de a vonatozásról külön is fogok még írni, annyira komplex dologról van szó (és remélem, egy picit érdekes lesz a téma a kívülállóknak is).

A nap svéd szava: flyttning (költözés)

Nyelvek és elvek

Nem akarom elkiabálni, de egyre közelebb kerülök az eddig még csak emlegetett svéd tanfolyamom elkezdéséhez, amit a cégem intéz és eddig mindenféle elméleti meg finanszírozási kérdés miatt húzódott a dolog. Ha minden igaz - és az időpontban is meg tudunk egyezni -, egy lelkes és tapasztalt magántanárom lesz, aki hetente 2-3 órában igyekszik majd a svédemet erősíteni (és hát van mit!).

Ha igazán belevaló lennék, egyidejűleg beneveznék egy dán nyelvtanfolyamra is. Ami azért is lenne kihívás, mert a dán kollégáim egybehangzó véleménye szerint (már akik angolul is hajlandóak megszólalni...) a dán nyelv különösen nehéz, főleg mert a kiejtésben leredukálják, vagyis felezik-harmadolják a szavakat. Azt is a legkomolyabban állítják - pedig először azt hittem, viccelnek -, hogy emiatt a dán gyerekek más országok gyerekeivel összehasonlítva később tanulnak meg beszélni. Imába foglalnám annak a nevét, aki feltalálná a dánok feliratozásának módját, a feliratos filmekhez hasonlóan :-) ...ugyanis az írott dán eléggé hasonlít a svédre. No persze azért jópár szó teljesen máshogy van, vagy éppen mást jelent, mint a svédben. Ahogy még az első napomon az egyik dán kolléga rámutatott, a két ország lakóinak felfogásbeli különbségére jellemző, hogy a "rolig" szó - ami svédül vicceset, szórakoztatót jelent -, az a dánoknál éppenhogy nyugodt, csendes, vagy éppen unalmas...

Amit viszont majd ki szeretnék próbálni a koppenhágai irodában, az a péntekenként foglalható, ingyenes masszázs. Picit tartok tőle, mert mi van, ha a masszőr kizárólag dánul tud? (Mondjuk ennek kicsi az esélye.) Másik félelmem, hogy esetleg összeszurkál, mert ahogy hallom, az akupunktúrában is otthon van. Emiatt a múltkor az egyik kolléganőm csinos kis kerek ragtapaszokkal az arcán érkezett vissza a masszázsból. De igyekszem majd túllépni ezeken az apróságokon és benevezek majd egy körre.

Visszatérve a nyelvi korlátaimhoz, a svéd irodában sem lehetek biztonságban, mert az egyik külsős projektmenedzserünk dán, aminek a következménye, hogy a svéd nyelvű meetingeken dánul beszél. A svédnél már szerencsére kezdem kapiskálni, miről van szó - ugyanis rendszeresen részt kell vennem svéd megbeszéléseken ill. a kollégáim egymás között állandóan svédül beszélnek (szerencsére nagyon szép és viszonylag jól érthető, Stockholm környéki kiejtéssel), de pl. a kínaiban, a zuluban és a dánban még kisebb problémáim vannak ;) Úgyhogy pár napja igen udvariasan megkértem az illetőt, hogy az ő esetében maradjunk az angolnál, ha lehet (amire az egyik svéd főnök halk, de feltűnő ujjongásba kezdett: kiderült, hogy ő sem értette a dánt). Sikernek könyvelem el, hogy elértem a dán konzulensnél, hogy ha meglát egy meetingen, reflexszerűen angolra vált :-)

...közben tegnap Malmöbe és Koppenhágába is megérkezett a hó és a tél. Ennek eredménye, hogy innen fentről a kerti nyulak - akik barnák, illetve állítólag van köztük egy szürke is - remekül látszanak a hóban. Ennek ők gondolom nem annyira örülnek, mint én :-)

A nap svéd szava: undervisning (oktatás)

Két kultúra között

Ha az ember lánya elkezd dolgozni, egyből éri egy csomó élmény, új emberekkel találkozik, stb. Hát még ha ez az első munkahelye külföldön, akkor ezek a dolgok hatványozódnak, mert egy teljesen új rendszerbe kell beilleszkedni. Nálam még az is színezi az ábrát, hogy a hét egyik felében Svédországban vagyok, a másik felében pedig Dániában.

Pillanatnyilag - és ez talán természetes is - úgy érzem, hogy Dánia a "külföld", ahol kicsi az esélye, hogy megértsem a helyiek beszédét (bár ez nagyon lassan javul, egy-két szót néha ki tudok már venni). A nyelvi elszigeteltségem tengerén evezve kellemes felüdülésként hat, amikor az egyik kollégám néha svédül beszél telefonon (általában a strängnäs-i svéd kollégáimmal). Ez egyébként nem jellemző, ugyanis a dánok dánul beszélnek a svédekkel is - akik vagy megértik, vagy nem. És sajnos a dán kollégákon nincs névtábla, így csak nagyon kevés embernek tudom a nevét, ez néha zavarbaejtő tud lenni.

De a munkahelyi ebéd is meglepetéseket tartogatott számomra. Kevesebb, mint feleannyiba kerül, mint a svéd oldalon - talán több rajta a céges/állami támogatás? mert egyébként drágább országról van szó - és a főétel mellett valami hihetetlen bőséges salátásasztal is van hozzá: kb. 20-féle saláta, 15-féle mag, gyümölcstál (pl. ananász, füge...), kenyerek, stb. Ja, és az ár még a reggelit is tartalmazza! (Bár azt még nem is próbáltam.) De az ebédnél úgy érzem magamat, mint aki a Marsról jött, ugyanis amíg "normális" adag főételt és némi salátát szedek a tányéromra, addig a kollégáim 90%-a egy kis tányérnyi salátát vesz csak, aztán eszik pár szelet gyümölcsöt - és kész. Vajon vacsorára mit ehetnek, fél borjút? :-)

A svéd irodában reggel 9-ig be kell jelölni, melyik menüt választja az ember ebédre (4 lehetőségből), én már volt, hogy ezt elfelejtettem, de szerencsére, akkor sem maradtam éhen. A szakácsnő (illetve csak gondolom, hogy ő főzi az ebédet) fejből tudja az összes dolgozóról - pedig vagyunk vagy 60-an -, hogy ki mit rendelt. A svéd ebédhez jár ital, lehet sört is venni (2,1%-os). Viszont mindkét irodában az ebédhez választható ital a tej is. Ez elsőre kicsit meglepett, megfigyelésem szerint különösen a dánok imádnak tejet inni délidőben.

Aztán, mint megtudtam, az ebédlőben a falra tett képeket helyi művészek festették és a dolgozók befizethetnek "lottóra", amit karácsonykor húznak, a nyeremény egy-egy festmény a falról. Azaz jövőre valószínűleg más képek lesznek kirakva...

Tegnap végre biztonsági oktatásban is részesültem és innen tudom, hogy a svéd irodában szigorúan tilos tüzet gyújtani (mécses, stb.). Kivéve a Lucia-napi gyertyák (ez a mi Luca-napunknak felel meg, december közepe), amiket egy lány fejére, koszorúként raknak. Ugyanis ezt jóváhagyatták a tűzvédelmi illetékessel :-)

Na és néha azért jó kívülállónak lenni, mert mindkét oldalról felbecsülhetetlen információkat lehet kapni, a túloldaliakat illetően. Ezek általában úgy kezdődnek, hogy "Ó, a svédek, azok..." illetve "Hát, a dánokról azt kell tudni, hogy...". De megvolt már "A norvégoknak ott van az olajuk, úgyhogy azt hiszik, mindent megtehetnek" is :-) Ellenben vannak kifejezetten beugratós kérdések is, amik pl. úgy hangzanak, hogy "És itt jobb az ebéd, mint a svéd irodában?...", szóval észnél kell itt lenni, kérem szépen.

A nap svéd szava: kastrull (lábas / serpenyő)