Mi az, ami egy svéd számára státusszal bír? Hát nem a "felvágós" dolgok. Ha valakinek Rolls-Royce-a vagy Jaguárja van, az leginkább ciki, a milliomosok körében is. Többre értékelik a megbízható Volvo-t vagy Saab-ot. Ezekből pedig tényleg rengeteg fut az országban, az újabb modellek mellett sok tizen- és huszonéves is. Remekül mennek, miért is cserélnék le őket?Általánosságban is elmondható, hogy az egyszerű életnek van a legnagyobb becsülete. Leggyakrabban a három B-re áldoznak: bostaden (lakás), barnen (gyerekek) és bilen (autó), úgyhogy a ruhák, ékszerek, stb. a lista végefelé helyezkednek el és inkább szükségtelen luxusnak számítanak. Aki netán gazdag, nem mutatja, hogy az lenne és nem is dicsekszik vele, milyen körökben mozog. (Persze itt is vannak újgazdagok, akik épp hogy nem így tesznek.)
Aminek igazi értéke van, az általában nem megvásárolható: szabadidő, család, kimozdulás a természetbe... Az újonnan ideköltözötteket az is meg szokta lepni, hogy milyen könnyű túlöltözni a svédeket. Nem divat kiöltözni, még ünnepi alkalomra sem. A ruhánál fontosabb a higiénia. A ruha pedig lehetőleg legyen sportosabb és kényelmes. Bármely életkorban! Nagyon fontosak a leárazási időszakok (számunkra meglepően sokat írnak róluk az újságok is), pl. karácsony után, nyár végén. Ha ezt látjuk kiírva, hogy REA, akkor ott leárazás van - a rövidítés a realisation szóból ered. Azaz ilyenkor reális áron adják a ruhákat :-) De a használtruha-piac is pezseg. Na nem mondom, hogy mindenki ott vásárol, de sokan.
Az alábbi lista a unitedminds felmérésének eredménye - azaz mi jelent státuszt egy átlag svéd számára?
- általános műveltség
- munkahelyi kompetencia
- elkötelezett és jó szülőnek lenni
- kedvesnek lenni
- sok nyelvet folyékonyan beszélni
- önerőből szerzett vagyon
- munkaidő saját beosztásának lehetősége
- rászorultak támogatása idővel és pénzzel
- hosszú és stabil házasság
- világos és nyitott életszemlélet
91. magas látogatottságú blog*
92. teleírt határidőnapló
93. lakberendezőt fogadni
94. terápiára/pszichológushoz járni
95. munkán kívül összejárni a főnökkel
96. a bulvársajtóban szerepelni
97. egyedülállónak lenni, intenzív szerelmi élettel
98. min. 15 évvel fiatalabb férj
99. min. 15 évvel fiatalabb feleség
100. plasztikai sebészet igénybevétele
* a legolvasottabb svéd blogok ugyanis főleg fiatal lányok bejegyzései a divatról és saját maguk fontosságáról, pl. Blondinbella :-) (remélem, ezzel nem tapostam egy rajongó lelkivilágába sem...)
- "zöld" autó (hibrid, elektromos, alacsony kibocsátású...)
- új autó
- ismert festők képei
- nagy könyvgyűjtemény
- tetőtéri lakás
- birtok
- ház külföldön
- megtervezett és ízlésesen berendezett otthon
- vidéki ház
- tetőtéri lakás egy nagyváros attraktív részén
A nap svéd szava: tavla (festmény, kép)
9 megjegyzés:
Óriási! Imádnivaló ez az ország!!!
Na azért nem állítom, hogy minden tökéletes :-) De lehet szeretni.
Kedves Emőke, azaz bloggertárs!
Kösz, hogy blogomat a kedvenceid között tűntetted fel! Van az életnek néhány része, ahol rutinnal rendelkezem, a blogírásban még új vagyok.
W. (Grafomán) Csaba
Első helyen az általános műveltség???? Egy olyan országban ahol azt sem tudják hogy Magyarország Európában van-e?
Hosszú stabil házasság? gyereknevelésről nem is beszélve. Az egyetlen ország, ahol törvényileg tiltják a gyerekek "nevelését!!!
Tilos rájuk szólni bárnirt is!
Fura....
Kedves Névtelen,
Nekem elég egyértelmű, hogy az a tény, hogy ezek a dolgok értéket képviselnek sok svéd szemében, még nem jelenti azt, hogy mindenki így élne vagy mindenki "ideális" ember lenne. Sőt, nagyon is lehetséges, hogy a megkérdezettek jó része a saját álmait/vágyait tolmácsolja. És ha ezek értelmes vágyak, akkor nincs is ezzel semmi gond. Szerintem.
Természetesen tudatlan emberek mindenhol előfordulnak, Svédországban és Magyarországon is. Én mondjuk még az 5 év alatt nem találkoztam olyan svéddel, aki ne lett volna tisztában vele, hogy hol van Magyarország. Nem gondolom, hogy az általad említett reakció általános lenne. Ugyanakkor mi sem büszkélkedhetünk borzasztó nagy geográfiai ismeretekkel (tisztelet a kivételnek), mert ha pl. engem megkérdeznek, hogy mi Bosznia, Észtország vagy Litvánia fővárosa, ill. helyezzem el őket egy vaktérképen, hát bevallom, hogy igen erősen elgondolkodom (valami rémlik, de az nem elég).
A gyerekek verését igenis nagyon határozottan tiltják (megjegyzem, ez Magyarországon is tilos! a betartása másik kérdés), de nagyon remélem, hogy nem erre gondoltál. A nevelés és pl. a rászólás nem tilos. Pontosan hol olvastad/hallottad, hogy az lenne? Vannak gyerekes ismerőseim, akik természetesen rászólnak a gyerekekre, ha arra szükség van. De az utcán, a boltokban, stb. is ugyanezt tapasztalom. Szóval nekem az a furcsa, hogy ilyet írsz.
Van egy olyan érzésem, hogy te Svédországban élsz (vagy éltél?) és valamiért nagyon nem tetszik az itteni rendszer. Most erre mit mondjak? Tényleg borzasztó hely :-) Annak, aki mást szeret. Nekem bejön és úgy tűnik, nem vagyok ezzel egyedül. Aki egy kicsit is mobilis, oda költözik, ahol jól érzi magát. Ezen gondolkodtál már? Lehet, hogy javítana a hangulatodon. (Vagy nem.)
Nem kommentálom a dolgokat, mindenben igazad van!
Ez egy csodálatos rózsaszín világ, boldog, kultúrált emberekkel, jólevelt csodás okos gyerekekkel!!!
Soha nem fordult elő, hogy egy gyerek kékre rugdosta a lábamat a buszon, a szülő meg büszkén nézte és az is csak álom volt, hogy tinédzserek döglöttek fekve az üléseken, miközben reszkető lábú nyugdíjasok ácsorogtak.
Ezt természetesen tilos észrevenni, beszélni róla pedig bűn!
Egyébként a rendszerrel semmi bajom. A gond, hogy fiatalokkal foglalkozom és amit látok, hallok erősen befolyásolja a véleményemet.
Én is fél méterrel a föld felett játram sokáig, de sajnos lerántottak a tapasztalatok. Vannak természetesen értelmes emberek, leginkább az idősebb korosztály.
Nem tudom, Te valójában mivel foglalkozhatsz és hol élhetsz. Tudom, Malmö, de valamelyik lezárt városrész lehet, mert soha semmi olyat nem látsz, ami egy aprócska negatívumot is tartallnaz. Hidd el én is a pozitív dolgokra igyekszem fókuszálni, de sajnos sokszor keresztbetesznek.
Lehet, hogy a hozzászólásom negatívan hangzik, de sok olyan külföldi van (magyar is) aki nem meri elmondani a véleményét, mert azt kapja amit én. MENJ EL!
Én már csak időnként jövök, megtaláltam azt a helyet ahol boldog vagyok. Normális gyerekek és fiatalok, jólneveltek (a svédekhez képest). Velük sokkal könnyebb :)
Kellemes hétvégét!
Ezt már szeretem :-) Fő az egyetértés...
Azért én pár kommentet mégiscsak tennék:
1) Sehol nem állítottam, hogy a svédországi gyerekek és fiatalok (vagy akár felnőttek!) mind földre szállt angyalok. Nekem is vannak ilyen-olyan tapasztalataim a mindennapokból, de ettől még nem szívesen általánosítanék. Ld. még: "Bezzeg az én időmben". Nincs olyan rengeteg összehasonlítási alapom, ez még csak a 2. ország, ahol hosszabb ideig élek.
2) Az tény, hogy nem fiatalokkal foglalkozom, így szakmailag nem is mondanék semmit róluk (eddig sem tettem). Nemrég voltam viszont Rosengård-ban egy olyan helyen, ahol a fiataloknak segítenek életcélt, munkát találni (Bricks ungdomsverksamhet, 16-25 év közöttieknek). Az ott dolgozókkal beszélgettünk egy studiebesök keretén belül. Mind nagyon lelkesek voltak, azt mondták, napi szinten vannak sikerélményeik, látszott, hogy szeretik a munkájukat. Az egyikük félig magyar. Nagyon pozitív benyomást keltett bennem ez a látogatás. És ez egy "kemény" környék...de senkiről nem mondanak le, segítenek, már ha az illető is erősen akarja. Talán az ottani ungdomslärare-k tudnak valamit?
3) Korábban többször is írtam, hogy Kirsebergben lakom, nem titok. Ha ismered Malmöt, tudod, hol van és kb. milyen. Ha nem ismered, akkor csak annyit, hogy nincs a leggazdagabb negyedek között, de nem is a lista legvégén található. Butaság, hogy ilyen végletesen fogalmazol már megint, hogy "lezárt városrész"(??). Nyilván mászkálok, biciklizek az egész városban - főleg a belvárosban, Sofielund-ben, a Möllevången környékén, a Västra Hamnen-en -, elég sokat ülök a buszon...és nem egy elefántcsonttoronyban ülök.
4) Na meg hogy: "semmi olyat nem látsz, ami egy aprócska negatívumot is tartalmaz". Sokféle tapasztalatom van, negatív dolgokról leginkább olvasni szoktam, extrém negatív velem nem történt, de az igaz, hogy nem is erre koncentrálok. A pozitív dolgokból több van, általában ezeket írom meg a blogban is. Az _én_ blogom, nagy előnye, hogy nem szabja meg senki, hogy mit írjak :-) Ha úgy gondolod, hogy a te negatív tapasztalataid hiánypótlóak lennének, akkor hajrá, nyiss blogot nekik, talán még lesz is, aki olvassa. Csak számíts rá, hogy ettől még neked nem lesz jobb, ha még jobban a negatívumokra koncentrálsz, anélkül, hogy ténylegesen tennél is valamit...
5) És nem gondolod, hogy kettőnk között nem abban van a különbség, hogy mit LÁTUNK, hanem hogy hogyan GONDOLKOZUNK? Saját bevallásod szerint először próbáltál pozitív lenni, aztán (valamennyi idő múlva) feladtad. Pedig nem a külső körülmények a mérvadóak abban, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, hanem egy tudatos döntés, hogy pozitív leszek, AKÁRMI IS TÖRTÉNIK. Mivel te nem így gondolod, ezért azt hiszed, hogy azért vagyok pozitív, mert soha semmilyen nagyobb nehézséggel nem találkoztam eddigi életem folyamán, sőt talán még milliomos is vagyok :-) Nagyobbat nem is tévedhetnél, maradjunk ennyiben.
6) Én komolyan úgy gondoltam, hogy NEKED jobb, ha máshol keresed a boldogulásodat, ha Svédországban ekkora frusztrációid vannak/voltak. De ezek szerint ezt meg is tetted, szuper. Ha már a nevedet úgysem tudjuk, azt legalább elárulhatnád, melyik az az ország, ahol jólneveltek a gyerekek és boldoggá tesz téged? Jól sejtem, hogy ott viszont tényleg mindenki boldog és kulturált (rövid u)? Csodálatos rózsaszín világ? :-)
Jav: ungdomslärare = ungdomsledare
Kedves Nyilvánosság!
45 elmúlottam, több, mint 20 évig dolgoztam egyetemi diplomához kötött munkahelyen (ha leírom, hogy az egészségügyben, tuti, hogy senki nem tudja, vajh miként is dolgoztam), két tizenéves gyerekkel keltünk útnak. Nem kalandvágyból, hanem új életet akartunk kezdeni.
Négy hónapja élünk itt, és jól érezzük magunkat, ez talán kiderül Emőke által is hivatkozott 1.0 blogomban. És bár sok jó élmény ért, hamar szembesültünk azzal, hogy itt nem az a porosz stílusú iskolarendszer van - ami nem baj - és saját bőrünkön éreztük, hogy az általános iskolában más rend van, mint amit megszoktunk. Szembesültünk azzal, hogy adott diák nemcsak él, hanem visszaél a jogaival. Ennek kárvallottjai voltak a gyerekeink. Az osztályfőnökkel, iskolavezetővel való "tárgyalások" után az ügy megoldódott, a család légkörére ható probléma megszűnt. Merthogy sem Európa szívében, sem itt északon működik minden jól, gond nélkül, sehol sem fonják a kerítést sem Pick-szalámiból, sem rénszarvas kolbászból. Ahogy szokták mondani, ugyanazt a poharat (legyen benne mondjuk egy jó villányi vörös), ki félig telinek, ki félig üresnek látja. Mi itt egy kisvárosban élünk, Magyarországon nagyobb városban. Amikor felmerült, hogy ennek az országnak déli részén kapunk állást, Blekinge megyében, volt, aki azt mondtam, nem biztos, hogy OK a hely, túl sok a bevándorló. Úgyhogy nekem is csak hallomásból vannak információim Malmő, Göteborg részeiről. Egy biztos, lévén nem vagyunk egymás klónjai, nem látjuk az életet ugyanúgy. Összességében nekem tetszenek Emőke írásai és egyáltalán az élet itt. Nagy az az ország és kontinensünk, mindenki megtalálhatja rajta a helyét, boldogságát - de az nagy gáz, ha ehhez el kell hagyni azt a vidéket, ahol megszülettünk, aminek nyelvét ismerjük.
WCS
Megjegyzés küldése