Sztereotípia no.2 : A svédek

Néhány vélemény honfitársainktól, ezeket a neten találtam ilyen-olyan fórumokban. A hozzászólók némi tapasztalat vagy hallomás alapján nyilatkoznak --- plusz egy kis saját kommentárt fűztem hozzájuk:

• Általában ridegek és távolságtartók egymás között. A szomszédok 15-20 év alatt nem váltanak a köszönésnél több szót. Mindenki otthon ül, nem csinálnak a barátok programokat, telefonon tartják a kapcsolatot. --- Én ebből abszolút nem ismertem a svédekre. "Mindenki otthon ül"? :-) A svédek imádnak kimozdulni, szeretnek barátokkal találkozni, kirándulni, kertészkedni, akár vitorlázni. Persze van, aki otthonülősebb, de hát nem így van ez a magyarokkal is? És mi a helyzet  a magyar szomszédi viszonyokkal? A távolságtartás talán a buszról jöhet, nem igazán csevegnek egymással, ha nem ismerősök (no és mi?), de amúgy ugyanolyan sokat beszélnek, mint bármely más nemzet fiai. Tapasztalatom szerint.
  
   
• Visszahúzódóak és nem nagyon beszélgetnek, de hétvégente kirúgnak a hámból és rengeteget isznak. --- Ez a visszahúzódás szerintem valahol egy mítosz is. A közhiedelemmel ellentétben a svédek többsége nem az a bulizós-ivós típus, csak meg kell nézni a statisztikákat (korábban már idéztem belőle), a svédek nincsenek az alkoholizáló európai népek listájának az élén, a középtájtól kissé lejjebb helyezkednek el. És ehhez a hithez hozzájárul az is, hogy a hétköznapi alkoholizálásnak itt nincs hagyománya, ezért a péntek-szombat esti bulizás - már aki olyan bulizós típus, főleg a fiatalok. Külföldi fiatalok is! Svéd anyukák, családapák, a középkorú lakosság túlnyomó része, meg hát a nyugdíjasok jellemzően nem "rúgnak ki a hámból" :-)
  
   
• És ami számomra a leghihetetlenebb volt, hogy _tényleg_ ABBA-t hallgatnak! ... rengeteget :-)  --- Biztosan vannak ABBA-rajongók itt is, mint a világon bárhol. De konkrétan én egy emberrel sem találkoztam még, aki ilyen lett volna. És persze a rádiók is csak időnként adnak ABBA-számokat.
  
   
• Egy vicces kérdezz-felelek:
  
  - A norvégok és a svédek is szeretik a magyarokat? Mint a finnek?
  - Persze, mi is szeretjük az 'üzbegasztániakat'. Rengeteg okból, úgymint... ?! Mi a fenéért kéne szeretni egy idegen népet, ha valójában a két megyével arrébb lakókat se "szeretjük"? 
  
  
  
• És a kedvencem, amiben minden benne van (talán csak a herceg hiányzik a fehér lovon):
  
  Kedvesek a svédek, nem stresszelnek, állandóan mosolyognak, viszont valahogy befogadni egy idegent nehezen megy nekik. Főleg azért is talán, mert ők nagyon otthon ülő típusúak. Ezért van nekik az IKEA. :))
  
  Svédül nem tanultam meg, mert nehéznek is találtam, mivel a magánhangzókat többféleképpen lehetett ejteni, attól függően, hol helyezkedtek el. De szerintem a magyar még mindig nehezebb nyelv. És sok szavuk angolból átvett, tehát ha ráállsz a tanulásra, biztosan el tudod sajátítani.
  
  Még egy dolog volt. Nagyon magányos voltam ebéd közben is a sok svéd között, ugyanis nemhogy velem beszéltek volna angolul, egymással beszéltek svédül. Ez nagyon nem tetszett nekem. Erre mondják, hogy öntudatos nép, és elvárják, hogy svédül beszélj.
  
  [Oké, viccen kívül, egy svédnek tényleg fontos az otthona. A svéd nyelvben nem a magánhangzók kiejtésének a megtanulása a legnehezebb, sőt a mássalhangzók sem kutyák időnként. És tényleg frusztráló, ha az emberrel nem beszélnek angolul ebéd közben, ezt én is tapasztaltam az elején. Viszont ha valaki hosszabb távon is itt akar maradni, de nem akar svédül megtanulni, az a későbbiekben nagyobb problémákra is számíthat...]

A nap svéd szava: hemma (otthon)

Fjordok és szigetek - Bohuslän

Bohuslän Svédország legnyugatabbra fekvő tájegysége, a nyugati parton fekszik, Göteborg-tól északra és a norvég határtól délre. Ide ruccantunk ki a múlt héten néhány napra. Az utazás célja egy eléggé spontán szervezett bloggertalálkozó volt, de természetesen maga a vidék is érdekelt bennünket. Engem meglepett, hogy ugyan csak kb. 400 km-t mentünk északra Malmöből, de onnan már csak 60 km-t kellett volna továbbautóznunk, hogy belépjünk Norvégiába (majd talán legközelebb sor kerül erre is).

Az úticélunk alapvetően Lysekil lett volna (éppen a találkozó miatt), de úgy gondoltuk, ha már ilyen távolságra autózunk, legyen egy közbenső bázis is, így az első éjszakai szállást Trollhättan-be foglaltuk. Az első kellemes meglepetés a szállodánk volt, ami nemcsak a város legmagasabb pontján, egy sziklán helyezkedett el, kilátással a Göta Älv folyóra, de osztályon felüli kényelemmel - pl. ingyenes kávégép a szobában és a folyosón, aprósüteménnyel körítve - és esztétikummal kényeztetett bennünket (tradícionális épület, stílusosan formatervezett berendezés). Mindezt teljesen normális áron, szuper reggelivel együtt.

Aztán a hegyről lesétálva felfedeztük, hogy itt bizony szinte a belvárosban sziklás vízesések és elég durva örvények vannak. Na és emiatt vízerőmű is, a Vattenfall üzemeltetésében. A két erőműből az eredetit, amit 1910-ben adtak át (és még ma is hibátlanul működik!) egy ingyenes, vezetett látogatás során meg is néztük, a külső részeket és a turbinákat is. A folyó esése a városon belül 32 méter...el lehet képzelni. Naponta egyszer kinyitják a régi zsilipeket és a szemünk láttára lesz a szinte száraz mederből vad folyó, ezt is volt szerencsénk megnézni. Akit további részletek érdekelnek, (svédül) nagyon sok érdekeset olvashat a Fallen och slussarna i Trollhättan weboldalon.

Itt és most csak megemlítem, hogy "természetesen" a Saab-múzeumban is voltunk (az autóink Saab-ok, így ez nem is volt kérdéses). A múzeum és maga az autómárka viszont megérdemel egy külön bejegyzést a közeljövőben, szóval most erről ennyit :-)

Naszóval, visszatérve Bohuslän-re (aminek Trollhättan tudtommal nem része). Mivel teljesen felkészületlenül mentünk, ért pár meglepetés bennünket, szerencsére csak kellemeseket tudok felsorolni. Például a fjordok! Le sem tagadható Norvégia közelsége, annyi fjord van errefelé. Az autóból kinézve tónak hinnénk őket, de a térképre nézve egyértelmű, hogy tenger az. A másik érdekesség hogy rengeteg közepes méretű és kisebb sziget van Bohuslän-ben, sőt Svédország hat legnagyobb szigetéből három itt található (teljesen vagy részben): Orust, Tjörn és Hisingen.

Mi viszont Smögen, Skaftö (ld. a fenti képet) és Flatön szigeteken időztünk hosszasabban, Smögenre többször is visszatértünk, mert nagyon bejött pl. a festői kilátás a magas hídjáról, a helyes tengerparti házak, a másfelé is annyira jellemző sziklák és a több, mint 1 km-es kikötői sétány. De azért is visszamentünk az egyik este, mert Joe Cocker-koncert volt, amit a környéken magasodó lapos sziklákon ücsörögve ingyen lehetett élvezni (természetesen jópár svéd is ezt a verziót választotta). Egyébként Joe Cocker hangja semmit nem változott, ő pedig párat még ugrott is lelkesedésében, 69 éves kora ellenére.

Flatön szigete az étterméről - Handelsman Flink - híres, ahol mindenféle tengeri finomságot lehet enni szuper tengeri kilátással (a szél persze fúj rendesen). Nekem itt a kedvencem a WC ajtaján a felirat volt, ugyanis semmi hagyományos utalás nem volt a helyiség funkciójára, hanem csak ez állt felfestve: Räddaren i nöden (Megmentő a szükségben)... Skaftö-n pedig felkapaszkodtunk a "kilátási pont" (utsiktspunkt) táblával jelölt sziklák tetejére, ahonnan fantasztikus kilátás van az öbölre, a vitorlásokra és a tengerparti, festői házakra.

Érdekes volt megtapasztalni a szigetek közlekedését is. Egyrészt általában nem lehet "körbejárni" egy-egy szigetet autóval: ha bemegyünk pl. egy városba/faluba/kikötőbe, ugyanazon az úton kell visszajönni, utána lehet folytatni az utat. Ennek oka alapvetően az, hogy az közúthálózat (éppúgy, mint a vasúthálózat, ami errefelé igencsak gyér) csak kiegészítője a tengeri utaknak. És olyan utak ezek, amik leginkább csak 1,5 autó szélesek, telis-tele beláthatatlan, magas sziklákkal övezett kanyarokkal, így a közlekedés valamiféle lottóra emlékeztetett (csak itt lehetőleg nem akartunk találatot elérni). Másrészt lépten-nyomon éjjel-nappal közlekedő kompokban végződtek az utak. Előtte párszáz méterrel azért kedvesen figyelmeztettek bennünket olyan közlekedési táblával, amin az autó éppen zuhant a vízbe :-) De a komppal tényleg gyorsan megközelíthetőek az egyes szigetek ill. lerövidíthetőek a kerülőutak (pl. a fjordok mentén).

Ezen a vidéken fókák, ún. borjúfókák is élnek és bár mi csak a képeslapokon és a prospektusokban láttuk őket, mehettünk volna hajós fókalesre. Az egy dolog, hogy egy őz átszaladt előttünk - biztos távolban - az úton, de az egyik este, még világosban, egy jávorszarvast láttunk teljes életnagyságban, az út mellett, beljebb legelészett valamilyen haszonnövényből. Megálltunk fotózni - csak az autóból -, nagyon édes volt ahogy a saját stílusában falatozott, ásított és lépegetett (ilyenkor csak úgy döngött a föld a kb. 600 kg alatt, még kb. 120 méterről is hallani lehetett). Közben áldottuk a szerencsénket, hogy az út mellett láttuk és nem az úton találkoztunk vele.

- - - - - -

Update: Az általunk látott jávorszarvasról az s.k. videónk itt található, magáról a kirándulásról készült fotókból egy válogatás (60 kép) pedig errefelé...


A nap svéd szava: säl (fóka)

Pappa - és ami ezzel jár

Ma van az apák napja - svédül: Fars dag - Svédországban, amiről Bandi is írt, és ez megintcsak a kereskedők napja: már hetekkel korábban megjelennek a mindenféle buzdítások a boltokban - de az újságokban és a neten is -, hogy ezt és ezt a cuccot vedd meg a papának...aki viszont bevallottan nem zoknira, nyakkendőre és alsónadrágra vágyik, hanem inkább egy üveg borra vagy egy közös ebédre. (Mondjuk nyilván nem a 3-éves gyermektől...)

A statisztikai hivatal (SCB) ilyenkor sem tétlenkedik - néha úgy érzem, hogy itt a leglehetetlenebb dolgokra is részletes statisztika készül -, és a következőket tudatja velünk az esemény alkalmából:

• 2.3 millió papát ünnepel 5.1 millió gyerek (kicsitől az öregebbekig)
• az apukák közel felét 2 gyerek köszönti
• majdnem 700 apát 10 vagy több gyerek ünnepel
• 45.000 papa ma először ünnepli az apák napját és
• kb. tízen éppen ma válnak apukává :-)

Apropó, szülővé válás! A skandináv országok világszerte híresek a gyermekbarát szociális rendszerükről, úgyhogy talán érdemes pár szót ejteni róla, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban, legalábbis Svédországban.

Már a gyerek születése előtt kisakkozzák a párok, hogy hogyan osztják fel a gyes-napokat egymás között. Fejenként 240 napra jogosultak - ez értelemszerűen 240 munkanap -, amiből minimum 60 napot fel kell használni fejenként (vagyis a papának is min. 60 napot otthon kell lennie a babával). Ikreknél jár plusz 180 nap "extra" gyerekenként. Ha valaki egyedül gondoskodik a gyerekéről, annak jár mind a 480 nap.

Az egyenjogúságra törekvés itt is meglátszik: sokan fele-fele (vagy majdnem fele-fele) arányban veszik ki a napokat. Egyébként ez a hivatalos cél is, már többször megfogalmazódott, hogy törvénybe kellene iktatni az 50-50%-ot. Ugyanis nem általános, hogy a szülők ezt választják. Több oka is van, az első az anyagi: ha az apa jól keres, az anya pedig nem annyira, akkor anyagilag nem járnának jól, ha egyenlő arányban akarnák felhasználni a napokat.A gyesen lévő szülő a keresetének kb. 80%-át kapja meg, ha jól értem a számítási formulából. De vannak apukák - nem is kevesen -, akik hálásak, hogy fizetik őket amíg otthon vannak a babával, hiszen ez az együtt töltött, vissza nem térő időszak szerintük minden pénzt megér. És ott van a másik véglet: az a jópár pappa, aki úgy gondolja, hogy a gyerekkel legyen csak otthon az anyja minél többet.

De az utóbbit nem igazán lehet az utcákon érzékelni: rengeteg babakocsis papát látni mindenfelé. Ha nem lennék szégyellős, szuper fotósorozatot készítettem volna már a témában :-) És nem, ők nem csak a "leszaladtam a gyerekkel sétálni" apukák, tényleg egész nap együtt vannak, mindent együtt csinálnak a csemetével. Pl. a kávézókban is láthatjuk őket, rossznyelvek létre is hozták az új kifejezést: lattepappa. Az apuka, aki kávét szürcsöl, míg a gyerek - mint kiegészítő - alszik a babakocsiban. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy az eredeti új szó az volt, hogy lattemamma, ki lehet taláni, kikre használják :-)

Egy újságcikk szerint ezek jellemzőek egy lattepappára:

• stílusosan öltözködik
• divatos kávézóban ül
• trendi babakocsit tol
• dizájn cuccokba öltözteti az utódot
• sokáig otthon van a gyerekkel
• a szülőségből kellemes életstílust csinál
  
  

A nap svéd szava: pappaledig (szó szerint: "apaszabadságos"; annak az apukának a jelzője, aki gyesen van)

Helyi specialitások

Egy ideje gyűjtögettem őket, mint rövidebb érdekességeket. Mármint magyar szemmel, mert egy svédnek természetesen ezek nem izgalmasak. De ezt talán az egész blog tartalmára elmondható :-)

Íme:

• Ha az ember főiskolára/egyetemre jár, tudnia kell, hogy pl. a 10 óra azt jelenti az órarendben, hogy 10:15-kor kezdődik az előadás. Ezt "akademisk kvart"-nak hívják és állítólag az a története, hogy régen a diákoknak nem volt (kar)órájuk - ill. mobiltelefonjuk - és amikor a templom órája elütötte az egészet, abból tudták, hogy még van egy negyedórájuk, hogy odaérjenek az előadásra :-) Viszont figyelem (svédül: OBS!), ha vizsgázik az ember, akkor a 10 óra az pontosan 10:00 és nem több. Na, erre már nem tudom a magyarázatot, talán így 1 óra van a körmölésre/szóbelire, nem csak 45 perc. Valaki? Ötlet?...
  
  
• A rossz helyen parkoló bicikliket nemcsak Amszterdamban, de itt is elszállítják egy idő után. Bizonyos idő (pár hónap) elteltével ha nem jelentkezik érte a gazdája, a biciklit elárverezi a város, erről hirdetés szokott megjelenni a napilapokban. Persze nem mindegyik bicikli van olyan állapotban, hogy érdemes lenne rá licitálni, de az biztos, hogy ki lehet fogni jó járgányokat is.
  
  
• Ne keressük a postát. Nincs. A Pressbyrån újságoshálózat ellát postai feladatokat, plusz bizonyos üzletek (pl. nálunk a szomszédos utcában egy élelmiszerbolt). No meg sok szupermarket előterében is van postai rész (pl. ICA, Hemköp). Ha csomagunk vagy ajánlott küldeményünk érkezik, azt is ezeken a helyeken lehet átvenni. "Igazi" postaépületek ugyan léteznek, de csak a vállalatok számára (Företagscenter). De egyébként a postai szolgáltatás példás, ha feladnak nekem valamit (belföldön), a következő napon megérkezik.
  
  
• Apropó, levelek! A legtöbb lakáshoz nem tartozik postaláda, hanem egy levélnyílás az ajtón. Így lehet megijedni, amikor pl. kora hajnalban bezuhan az újság és rácsattan a bedobónyílás fedele. A játékos kedvű ebek tulajdonosai speciális kosarat is vehetnek a nyílásra, ami belülről felfogja a küldeményeket, így azok nem végzik kutyaeledelként :-)
  
  
• És ha már kutyák: Svédországban nem kötelező a szájkosár. A buszon sem. Nem is igen látok kutyát szájkosárral, nagyon-nagyon ritka dolog. Viszont a kutyák 99%-a tényleg jólnevelt. Nem húznak, láb mellett mennek, nem ugranak a kerékpárosok után (mert megszokták őket, annyian vannak), stb. De azt is látom, hogy gyakran kapnak jutalomfalatot séta közben, szóval nem véletlen a dolog.
  
  
• Az általános iskolában és a gimnáziumban ingyenes az ebéd, 1998 óta törvény szerint (de helyenként már előtte is ingyenes volt). Ez egyébként Finnországban is így van. Általában min. 2-féle menü van, az egyik vegetáriánus. Az újságokban időnként előjön a téma, hogy mennyire jó vagy rossz az iskolai menü. Mindenesetre anno egy dán kolléganőm vágyakozva beszélt a svéd rendszerről, ahol a gyerekek ingyen ebédet kapnak. Ha jól értettem, a gyerekének az iskolájában még menza sem volt...
  
  
• Ha egy újságcikkben, bűncselekmény leírásánál a bűnözőt emlegetik, akkor elsősorban így nevezik: pl. "36-åringen" (a 36 éves). Érdekes, de tényleg ez a leggyakoribb megnevezés és nem az, hogy "az elkövető".
  
  
• Mi a 2. emeleten lakunk. Magyar mértékkel ez csak az 1. emelet. De itt az első emelet az a földszint. Vagyis földszint nincs :-)
  
  

A nap svéd szava: frimärke (bélyeg)

Ez + Az

Ma (hosszú idő után először) voltam az IKEA-ban. Már nem tudok vonattal menni, amióta az alagutat megépítették (Citytunnel). Így mentem a 7-es busszal, ami anno haza is hozott, de múlt december óta a 4-es busz "a miénk". Ami pedig a buszozást illeti, kicsit(?) gázos vagyok, mostanában folyamatosan bealszom, akár az utat figyelem, akár olvasok. Mivel csak percekre szundítok el, ezért képes vagyok leszállni időben. Hmmm.

Naszóval, IKEA. Egy kissé korai ebédet költöttem el 11 óra után (saláta+zsömle+vaj: 5 kr, palacsinta: 5 kr) és hatalmasat szerencsétlenkedtem a kávéautomatájukkal: először nem adott semmit, utána nem fogadta el az újabb érmét, majd végül kaptam egy bögre vízízű tejet, de végül egy szakember varázsolt nekem kapucsínót :-) Az egyéb pénzköltésnek jelentem, sikeresen ellenálltam.

A városba visszatérve (mert az IKEA itt is nagyjából a pusztában van) elmentem nőgyógyászati rákszűrésre. Ugyan kaptam behívót idén és tavaly is, de mindig úgy alakult, hogy nem voltam képes elmenni. Az ilyen jómadaraknak van a - képen is látható - szűrőbusz, ami most éppen a piactéren (Möllevångstorget) parkol.

Két nagyon kedves nővérrel találkoztam és lehetett kérni egy plusz szűrést - klamídia -, teljesen ingyen. Egyébként fizetős a rákszűrés, de kibírható (azt hiszem, 120 korona per alkalom, a számlát utólag küldik ki a lakcímünkre). És ha elmegyünk, ne felejtsük otthon a személyinket (útlevelünket...jogsinkat...egyszóval az ID-nket). Eredmény kb. 4 hét múlva, szintén postán érkezik.

Plusz egy tesztet is ki lehetett tölteni arról, hogy mit kellene tenniük, hogy legközelebb időben elmenjek a szűrésre. Szeretnék inkább este menni? Vagy esetleg szombat-vasárnap? Mennyire vagyok elégedett a mai rákszűréssel? Stb. Úgy éreztem (megint), hogy én vagyok az Ügyfél :-)

A nap szava: provtagning (mintavétel, de pl. a vérvételt is így hívják)

Az ördög a részletekben

A napokban azon agyaltam, hogy már több, mint egy hónapja járok a főiskolára és könnyű volt megszoknom, hogy egészen más, mint Magyarországon. És persze a jót könnyű megszokni. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy én még akkor jártam a győri főiskolára (1992-95, huhh, szinte az őskorban), amikor az e-mailcím még a rendszergazdával jóban lévő diákok kiváltsága volt, weboldalak meg még nem is igazán léteztek...

Úgyhogy aki mostanában (ill. max. 2-3 éve) végzett a magyar felsőoktatásban vagy netán még mindig a padokat koptatja, az legyen kedves és nyilatkozzon, hogy az alábbiak természetesek-e arrafelé is. Mert ha igen, akkor készséggel visszavonom az első mondatot.

Akkor néhány pozitívum, a teljesség igénye nélkül (lényegesek és apró nüanszok egyaránt):

• a szakunknak - bár az "osztály" kifejezés talán pontosabb - külön weboldala van, a résztvevők adataival (aki akar, képet is tölthet fel magáról), fórumozási lehetőséggel, frissülő órarenddel, aktuális információkkal (pl. elmaradó/módosuló órák, házi feladatok, stb.). Kicsit olyan, mint a Facebook vagy a WiW :-)
  
  
• maga a főiskolai weboldal is nagyon színvonalas, minden elképzelhető tartalommal megtöltve
  
  
• ahogy már korábban említettem, egy külön - szakképzett! - osztály foglalkozik a tanulmányi- és a karriertanácsadással. Időpontot lehet tőlük kérni, személyre szabott segítségért, tesztekért, útmutatásért, de előadásokat, workshop-okat is szerveznek (pl. ma a "Hogyan írjunk nyerő önéletrajzot" címűn voltam). Ráadásul a Facebook-on is lehet követni a programjaikat, híreiket...azaz tényleg haladnak a korral!
  
  
• főiskola-szerte sok számítógép van, amiket természetesen korlátozás nélkül használhatnak a diákok. A beléptetőkártyánk és a hozzá kapott PIN-kód használatával hétvégén is be lehet jutni a főiskolai épületekbe
  


• ugyanez a kártya (multikort) fénymásolásra is használható, feltölthető pénzzel...kellemes meglepetés volt, hogy alapból van rajta keret: 45 oldal másolásához elegendő
  
  
• a főiskolai könyvtárat már említettem (Orkanen), de nem győzöm eleget dicsérni. Itt remekül lehet tanulni is, a hatalmas területen belül biztosan találunk egy nyugodt sarkot az elvonulásra (vannak kifejezetten csendes területek is, ahol meg van tiltva a beszéd). Ez pedig az aulája...
  
  
• a tanárok kreatívak, lelkesek, inspirálnak és sokféle készséget fejlesztenek, amik a "való világban" is nagyon lényegesek. Pl. rendszeresen írunk fogalmazást svédül és angolul is. Aztán fejlesztjük a prezentációs képességeinket is (előadás egy adott témában, strukturáltan, minél érdekesebben, a többiek előtt, a lámpalázat leküzdve). Sokszor kell párban vagy kiscsoportban dolgoznunk, ami a munkahelyi projektmunka előkészítője. De még sorolhatnám...
  
  
• főiskola-szerte szelektíven gyűjtik a hulladékot: papír / műanyag / fém / irodai papír ill. egyéb éghető szemét (pl. banánhéj). Épp ma láttam a liftben, hogy kifüggesztették a listát, hogy tavaly mennyi haszna származott ebből a főiskolának ill. mennyit spóroltak vele. De ez csak kis része a főiskola környezettudatosságának.
  


• a múlt héten volt egy olyan óránk, aminek az a címe, hogy "korai párbeszéd" (tidig dialog). Mint kiderült, itt a véleményünkre voltak kíváncsiak a tanárok: megkapunk-e minden információt a tananyagról, a vizsgákról, stb., milyen az oktatás minősége, azt tanuljuk-e, amire szükségünk van, elérhetőek-e a tanárok, stb. Tetszik, hogy erre konkrétan rákérdeznek, nem várják meg az esetleges sirámokat :-) Egyébként nem sok kivetnivalót találtunk, a dolgok 99%-ban olajozottan mennek
  


• a "mi" épületünkben (Gäddan 8) található étterem és kávézó szabadon használható a saját szendvics/ebéd elfogyasztására is (vannak mikrohullámú sütők is). És finom, friss kávéjuk van, potom 10 koronáért (kb. 250 Ft). A kapucsínó 15 korona (kb. 375 Ft). Összehasonlításképpen: egy "átlag" malmöi kávézóban olyan 30-35 koronába kerül egy kis kapucsínó
  


• de a végére hagytam a lényeget: az oktatás (főiskola, Komvux, népfőiskola vagy éppen a KY, ami tulajdonképpen egy céges gyakorlattal kombinált főiskolai képzés) teljesen ingyenes. Fizetni csak a tankönyvekért - és persze a megélhetésért - kell. Valamint a kåravgift-et (kb.: diákképviseleti díj), de ezt már csak ebben a félévben, mert a jövő félévtől az is ingyenes lesz
  

Mielőtt valaki megvádolna, hogy már megint a rózsaszín szemüvegem akadt a kezem ügyébe, ígérem, hamarosan írok a arról a - hatalmas felhördülést okozó - tandíjtervezetről, amit épp a napokban fogadtak el. Bár ez bennünket éppen nem érint, "csak" az EU-n kívüli országok állampolgárait - pl. a kínai és a brazil barátnőimet is - de mégis tanulságos történet lesz, ígérem!

A képen a főiskolai könyvtár - egyben a tanári fakultázs (Lärarutbildningen) - modern épülete, a kedvenc világítótornyommal a háttérben :-)

A nap svéd szava: avgiftsfri (tandíjmentes)

Malmö és a falafel

Néhány jellemző statisztikai adat Malmöről:

• 2009 január elsején 286.500 volt a malmöi lakosok száma
• 2008-ban 5700-zal nőtt a népesség a városban
• a malmöi lakosság átlagéletkora 37 év
• Malmö tíz városrészből áll, a legnagyobb Fosie (40.000 lakos), a legkisebb Oxie (11.200 lakos)
• naponta 55.000-en utaznak Malmöbe dolgozni, az ellenkező irányba pedig 25.000-en ingáznak
• a városban 170 nemzet reprezentálja magát, a lakosság 29%-a (83.200 fő) külföldön született
• a külföldi nemzetiségűek 60%-a Európából érkezett, 30% pedig Ázsiából
• a legtöbben Dániából költöztek ide (9500 fő), továbbá Irakból (8700 fő) és a volt Jugoszlávia tagállamaiból (8600 fő). 2008-ban a legtöbben Irakból, Dániából és Lengyelországból érkeztek.

És ahol ilyen sok a külföldi gyökerekkel rendelkező városlakó, ott a nemzetközi konyha is gazdagon képviselteti magát. Sok pizzéria, falafeles, stb. üzemel városszerte.

Nemrég a Sydsvenskan Dagsbladet (kb.: "Délsvéd Napilap") című helyi újságban olvastam egy interjút, ami egy olyan sráccal készült, aki Malmöben végigette az összes falafeles kínálatát, pontosabban a különböző falafeleket (ami vegetáriánus étel). Az ő megítélése szerint pillanatnyilag a legjobb falafeles a Bergsgatan-on található, a neve Mix Restaurang. Ma este ott vacsoráztunk egy-egy padlizsánnal és szezámszósszal gazdagított falafelt. Isteni finom, tényleg!

A nap svéd szava: invånare (lakos)

8000 kalória / nap :-)

A múlt szombaton baráti ebédre voltunk hivatalosak Växjöbe, ami a szomszédos Småland megyében (Småland län) található, Malmötől 200 km-re északra. Útközben, Älmhultnél egy hatalmas, kb. 15 m magas, fából készült színesre festett szék mellett autóztunk el (ez a város egyébként arról híres, hogy Ingvar Kamprad itt alapította meg az IKEA-t). Természetesen hazafelé jövet muszáj volt megállni és lefotózni...

Vendéglátóink, Mártáék igazán elkényeztettek bennünket: a bőséges és finom ebéd után ostkaka-t (svéd sajttortát) kaptunk tejszínhabbal, áfonyalekvárral és rumos fügével, a kávéhoz pedig a kétféle teasüteményen kívül isteni marcipántortát ettünk.

A Bråttomtårta (=sürgős torta) receptje végtelenül egyszerű és persze módfelett hízlaló: 300 g lereszelt marcipánmasszát kell 3 tojással (fehérje + sárgája is) elkeverni, majd egy kivehető aljú tortaformát ki kell vajazni; érdemes egy szintén megvajazott sütőpapírt tenni a forma aljára. Az előzetesen 175 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig kell sütni. Kihűlés után créme fraiche-t (tejföl vagy akár tejszín) kenjünk a tetejére, majd rakjuk tele valamilyen gyümölccsel (pl. málna). Nem tévedés, a tésztában csak marcipán és tojás van, brutál cucc :-)

A szikrázó napsütésben a háztól csak néhány lépésre lévő Helga-tóban is megmártóztunk, ez már kellemesebb hőmérsékletű volt, mint a tenger. Jólesett kicsit lábat lógatni a stégről és beszélgetni. Mártával még akkor ismerkedtem meg, amikor tavaly nyáron interjúra mentem Stockholmba és mellette ültem a repülőn. Azóta is leveleztünk és hívott, hogy látogassuk meg őket. Jut eszembe, pont augusztus elsején volt egy éve, hogy Svédországba költöztem. Jó sok minden történt ezalatt az egy év alatt...

Mielőtt búcsút intettünk, még írtunk pár sort a vendégkönyvbe is, ami remek ötlet. Márta minden vendéggel csinál egy közös csoportképet is, ami a bejegyzés mellé kerül, mint képes emlék. Ha jól emlékszem, ez már az 5. vendégkönyve. Azóta ilyet akarok én is!

Hazafelé megnéztük a képen látható Kronobergs slott romjait, majd az älmhulti autós pihenőben egy jófej félkarú rákkal is találkoztunk, akit kis türelemmel le is tudtam fotózni ;) Az aznap készült fotóim pedig felkerültek ide...

A nap svéd szava: gästbok (ejtsd: jesztbúk; vendégkönyv)

Újratöltve

Egy korábbi bejegyzésben írtam, hogy nem olyan gyakran fogok írni a blogba, de ilyen hosszúra nyúlt szünetet egyáltalán nem terveztem. Ennek leginkább egy kényszerpihenő az oka: betegség és sajnos elég hosszas kórházi tartózkodás Malmöben, amiből még most lábadozom. De sokszor eszembe jutott közben a blog (is) és az utóbbi időben már témákon is agyaltam. Szóval nem vesztem el - és nem is akartam kitörölni a blogot (amitől egy aggódó kedves ismerős tartott).

Írhatnék most a svéd kórházi specialitásokról, amiket elsőkézből tapasztalhattam (például hogy a svéd betegkoszt mindennap főtt krumplikörettel jár, ami egy hét után már nem olyan izgalmas...vagy hogy a kórházban főleg magyar és román orvosokkal találkoztam), de ehelyett inkább visszatérek az általánosabb "svéd érdekességek" kategóriára. Most is van elég téma, dacára az általános nyári uborkaszezonnak.

De főleg: nagyon köszönöm mindenkinek az érdeklődést, a rokonoknak/ismerősöknek pedig a sok pozitív energiát, egészen biztos, hogy sokat segítettek/segítenek :-)

A nap svéd szava: sjukhus (kórház...a kiejtése nem egyszerű, kb. hhhűkhhhűsz, valami extrém h-betűkkel ;) )

Minden szív napja

...svédül így hívják a Valentin-napot. Aranyos, nem? Nemcsak a szerelmesek, de a családtagok és a barátok is köszöntik egymást ezen a napon (már aki ünnepként tartja számon).

És itt is igyekeznek a mindenféle üzletek, hogy az ünnep által plusz vásárlókhoz jussanak. Egy cikkben olvastam, hogy nagyjából az apák napjával van egy szinten, viszont a Halloweennél, a svéd nemzeti naptól és a ramadannál nagyobb ünnep (...mármint a kereskedőknek!). A boltokat szív alakú édességek lepték el már hetek óta, de a zselészív mindent visz, ez amolyan Valentin-napi jelkép errefelé. Az idei év újdonsága a bio zselészív. A virágárusok ugyancsak készültek, sok-sok vörös rózsával. Ilyen szempontból Svédország sem különbözik Európa többi részétől. És ugyan valószínűleg nem megrendelésre érkezett, de hálás voltam az égieknek, hogy - végre! - gyönyörűen sütött a nap...

Az viszont szívmelengető, hogy ma délben három malmöi gimnazistalány Valentin-napi ebédet szervírozott - hajléktalanoknak. Már fél éve szervezték és igyekeztek céges szponzorokat szerezni. "Sokan mondtak nemet. Viszont akik igent mondtak, annál nagylelkűbbek voltak."

Egyébként a svédek nagyon fontosnak tartják a szabadidőben végzett önkéntes munkát, a különféle alapítványok támogatását és aktívan ki is veszik a részüket ezekből.

A nap svéd szava: Alla Hjärtans Dag (ld. a bejegyzés címét)

A tavasz előszele

Még a reggeli -11 fokban (Eskilstuna, péntek 7:30) is felvidított ez a fényplakát, miközben a vasútállomás felé vágtattam. "Boldogság - a Plantagen szerint". (Plantagen = egy hatalmas növényáruház.) Pont tegnapelőtt (január 15.) volt itt a tulipánok napja. Egyre több helyen tűnnek fel a csokor tulipánok, még a szupermarketekben is. Hát igen, a karácsony- és újév-projekteknek vége, mindjárt itt a tavasz. Ha nem is január végén, de fokozatosan hosszabbak lesznek a nappalok és rövidebbek az éjszakák...de szép is lesz :-)

Egyébként nálunk is egyre több virág van az ablakban, már alig férnek. Például az a kitartó típus az egyre több levelével, amit tavaly egy fémtermoszban hoztunk ki a repülőn. Akkor még belefért, de ma már ez a mutatvány nem menne. Plusz az a keménylevelű ananász, amit egy megevett gyümölcsről levágva plántáltunk és már majdnem feladtuk, hogy lesz belőle valami. Most egyre szebb. Aztán két tömzsi kaktusz csinos barnamintás kaspóban. Egy közepes méreű zamioculcas, aminél igénytelenebb és dekoratívabb növényt nem ismerek. Meg 3 orchidea, amiből kettő most is virágzik.

A céges ebédlőben is lecserélték a mikulásvirágokat helyes kis tavaszi virágokra. És sajnos az a hölgy sem dolgozik már ott, aki mindig olyan kedvesen adta az ebédet (sőt, egyszer még receptet is kértem tőle a jól sikerült előző napi ebéd kellemes emlékétől felbátorodva). Az aggályait eloszlatandó megnyugtattam, hogy svédül is tökéletes lesz ;) És még egy kolléganőtől elbúcsúztunk pénteken egy kis sütizés keretében. A puszi-puszihoz szokott lelkem meglepődött attól a rengeteg öleléstől, amivel mindenki elköszönt Britától. Ezek után mondja valaki, hogy a svédek hidegek és távolságtartóak! (Különben egyéb személyes tapasztalataim szerint sem azok.)

A nap svéd szava: krukväxt (cserepes virág)

Még mindig Dánia...

Úgy alakult, hogy ma is Koppenhágában voltam az irodában. Az egész egy szokásos, nyugis hétfőnek indult, az első meglepetés akkor ért, amikor - az ebédlőbe érkezésünk előtt pár pillanattal - a kedvenc kolléganőm megkérdezte, hogy ugye tudom, hogy ma kenguru lesz az ebéd? Ez váratlanul ért. Dánia és kenguru?... Közben oda is értünk és a nemzetközire hangszerelt étlapra fel is volt rajzolva egy kenguru, sőt plusz dekorációnak egy nagy üveghengerben vörös homok és benne heverésző fotó-kenguruk és egy fotó-krokodil(!) próbálta imitálni Ausztráliát. A kenguruhús pedig leginkább vörös marhahúsra emlékeztetett. Kis hezitálás után vettem belőle, hármunkból az egyik lány inkább kihagyta. Bár nekem is rossz volt a lelkiismeretem, amikor elképzeltem egy ugrándozó kengurut... Ami azt illeti, egész finom volt, nem is tudom, mire emlékeztet az íze (lehet, hogy semmire, amit eddig kóstoltam). De nem leszek rendszeres fogyasztó, az biztos. Azt már csak mellékesen említem meg, hogy csicseriborsós köret és mangó-uborka saláta is volt hozzá.

Ebéd közben azt is megtudtam, hogy délután lesz egy kisebb fogadás és beszéd, ugyanis a számítástechnikai (IT) osztály főnöke ma 25 éve van a cégnél. 25 év! Az nem kevés, pláne egyetlen cégnél... Kivételesen személyesen is ismerem az illetőt, az ünnepség előtt gratuláltam is neki és mondtam, hogy nem is gondoltam volna, erre ő: "azt, hogy ilyen öreg vagyok? ó, én már nyolcéves korom óta itt dolgozom" :-) Az ünnepelt tartott egy jó kis humoros prezentációt, szerencsére kivetítővel támogatva, így volt, amit én is megértettem a dán szövegből. Pl. a személyes mérföldkövek között ilyenek szerepeltek: 1983 - a konyhalány felpofozott, 1995 - a leghosszabb nyaralásom (egy sydney-i kórházban). Persze a nagyfőnökök sem bírták ki beszéd és humoros visszaemlékezések nélkül, de sajnos ők nem voltak feliratozva... Viszont volt pezsgő és sütemény, ez utóbbi speciális marcipános, amit - mint megtudtam - a dánok általában szilveszterkor, az éjféli pezsgő mellé fogyasztanak (viszont a svédek csak keresztelőkön). A kolléganőm ide vonatkozó kérdésére bevallottam, hogy a magyarok az újévi pezsgő mellé semmilyen sütit nem esznek. Nahát...

A nap dán szava: wienerbrød (ami szintén egy dán süti, Bécsről nevezték el) ...viszont Ausztriában "koppenhágai sütinek" hívják és valószínűleg a török baklavából eredhet :-)

Két kultúra között

Ha az ember lánya elkezd dolgozni, egyből éri egy csomó élmény, új emberekkel találkozik, stb. Hát még ha ez az első munkahelye külföldön, akkor ezek a dolgok hatványozódnak, mert egy teljesen új rendszerbe kell beilleszkedni. Nálam még az is színezi az ábrát, hogy a hét egyik felében Svédországban vagyok, a másik felében pedig Dániában.

Pillanatnyilag - és ez talán természetes is - úgy érzem, hogy Dánia a "külföld", ahol kicsi az esélye, hogy megértsem a helyiek beszédét (bár ez nagyon lassan javul, egy-két szót néha ki tudok már venni). A nyelvi elszigeteltségem tengerén evezve kellemes felüdülésként hat, amikor az egyik kollégám néha svédül beszél telefonon (általában a strängnäs-i svéd kollégáimmal). Ez egyébként nem jellemző, ugyanis a dánok dánul beszélnek a svédekkel is - akik vagy megértik, vagy nem. És sajnos a dán kollégákon nincs névtábla, így csak nagyon kevés embernek tudom a nevét, ez néha zavarbaejtő tud lenni.

De a munkahelyi ebéd is meglepetéseket tartogatott számomra. Kevesebb, mint feleannyiba kerül, mint a svéd oldalon - talán több rajta a céges/állami támogatás? mert egyébként drágább országról van szó - és a főétel mellett valami hihetetlen bőséges salátásasztal is van hozzá: kb. 20-féle saláta, 15-féle mag, gyümölcstál (pl. ananász, füge...), kenyerek, stb. Ja, és az ár még a reggelit is tartalmazza! (Bár azt még nem is próbáltam.) De az ebédnél úgy érzem magamat, mint aki a Marsról jött, ugyanis amíg "normális" adag főételt és némi salátát szedek a tányéromra, addig a kollégáim 90%-a egy kis tányérnyi salátát vesz csak, aztán eszik pár szelet gyümölcsöt - és kész. Vajon vacsorára mit ehetnek, fél borjút? :-)

A svéd irodában reggel 9-ig be kell jelölni, melyik menüt választja az ember ebédre (4 lehetőségből), én már volt, hogy ezt elfelejtettem, de szerencsére, akkor sem maradtam éhen. A szakácsnő (illetve csak gondolom, hogy ő főzi az ebédet) fejből tudja az összes dolgozóról - pedig vagyunk vagy 60-an -, hogy ki mit rendelt. A svéd ebédhez jár ital, lehet sört is venni (2,1%-os). Viszont mindkét irodában az ebédhez választható ital a tej is. Ez elsőre kicsit meglepett, megfigyelésem szerint különösen a dánok imádnak tejet inni délidőben.

Aztán, mint megtudtam, az ebédlőben a falra tett képeket helyi művészek festették és a dolgozók befizethetnek "lottóra", amit karácsonykor húznak, a nyeremény egy-egy festmény a falról. Azaz jövőre valószínűleg más képek lesznek kirakva...

Tegnap végre biztonsági oktatásban is részesültem és innen tudom, hogy a svéd irodában szigorúan tilos tüzet gyújtani (mécses, stb.). Kivéve a Lucia-napi gyertyák (ez a mi Luca-napunknak felel meg, december közepe), amiket egy lány fejére, koszorúként raknak. Ugyanis ezt jóváhagyatták a tűzvédelmi illetékessel :-)

Na és néha azért jó kívülállónak lenni, mert mindkét oldalról felbecsülhetetlen információkat lehet kapni, a túloldaliakat illetően. Ezek általában úgy kezdődnek, hogy "Ó, a svédek, azok..." illetve "Hát, a dánokról azt kell tudni, hogy...". De megvolt már "A norvégoknak ott van az olajuk, úgyhogy azt hiszik, mindent megtehetnek" is :-) Ellenben vannak kifejezetten beugratós kérdések is, amik pl. úgy hangzanak, hogy "És itt jobb az ebéd, mint a svéd irodában?...", szóval észnél kell itt lenni, kérem szépen.

A nap svéd szava: kastrull (lábas / serpenyő)