A tyúk vagy a tojás?

A tojás, mint termék nagyon érdekes téma, legalábbis errefelé...és számomra. Az egy dolog, hogy Svédországban nagy kereslet van a biotojásra - az utóbbi időben mi is csak azt veszünk, azt a kis árkülönbséget simán megéri, hogy a) egészségesebb, de főleg b) olyan tyúktartást támogatunk, ahol az állatok a természetes életmódjuknak megfelelően élhetnek, nem rabszolgaként. (Ehhez kapcsolódóan ajánlom ezt az ausztrál videót, amely felszabadított tojótyúkokról szól, nem is akárhogyan.)

A másik felfedezésem az volt, hogy itt olyan tojástermékek is vannak, amiket máshol még nem láttam. Van például flakonos tojásfehérje / tojássárgája / egész tojás (a képen balra fehérje, jobbra egész tojás látható). Olyasmi kiszerelésben, mint egy kisebb kannás bor :-) Pl. 1 dl flakonos tojás kb. 2 egész tojásnak felel meg. Praktikusnak mindenképpen praktikus, ugyan ki még nem próbáltuk. Valahogy nem viszi rá a lélek az embert, mert bizarrnak tűnik így elsőre (és másodiknak is).

A legújabb, amit láttam, a színpompás lego-szerű műanyag tojástartó, amit kifejezetten a gyerekeknek szánnak: nyilván függőséget okoz és minél többet kell belőle összegyűjteni, hogy építeni lehessen belőle. Az ötlet nem rossz, de őszintén szólva nem tudom, mennyire sikeres a koncepció. A termék neve Eggyplay, svéd gyártmány, mosogatógépálló, könnyebb és helytakarékosabb a kartondobozhoz képest. Egyszóval a világ legszórakoztatóbb tojásdoboza, nem is kérdéses :-)

A fenti képen látható napocskás tükörtojást pedig speciális segédeszköz igénybevételével készíthetjük el. Már aki áldoz ilyesmire...

Ennyit a tojások titkos életéről, bár biztosan vannak még hasonlóan izgalmas dolgok ezen a területen. Viszont ezt a bejegyzést azzal a szándékkal is írom, hogy kicsit magyarázkodjak. Érezhetően megritkultak a svédasztalos bejegyzések az utóbbi hónapokban, ez simán fogható a költözködésünkre és annak folyományaira. Míg előtte olyan havi öt bejegyzés volt a szokásos, mostanában a kettő is nehezen jön össze. A "nehezen"-t persze lehet, hogy nem érezni a blogban, de tényleg az van, hogy téma lenne (gyűjtögetem én innen-onnan), de a megvalósulás nyögvenyelős. Leginkább halogatom, bevallom.

Elfogyott a motiváció, illetve úgy fogalmaznék, hogy más dolgok sokkal jobban lekötnek, ide már nem marad lelkesedés és energia. Egy-egy - bármilyen rövidnek tűnő bejegyzés - megírása is 3-4-5 órába telik, többször átírom, átgondolom, képeket / linkeket keresek, stb. Úgy érzem, az előkészítéssel, anyaggyűjtéssel, mindennel együtt túlságosan lekötött és ma már inkább tehernek érzem - sajnos.

Úgyhogy úgy döntöttem: mától kezdve szüneteltetem a blogot. Lehet, hogy ez valójában azt jelenti, hogy itt a vége, fuss el véle - de "soha ne mondd, hogy soha". Az archívum viszont elég nagy, lehet benne visszaolvasni, azt nyugodt szívvel tudom ajánlani. 2008. augusztus 1-je óta összesen 455 bejegyzést írtam és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam az olvasóktól (negatívat talán 2 db-ot), ami nekem tényleg nagyon sokat jelentett.

Köszönöm mindenkinek, aki megosztotta velem a véleményét ill. aki olvas (írom ezt jelen időben, hiszen a bejegyzések megmaradnak) és minden jót a továbbiakra! A jobb oldalon belinkelt kedvenc blogok szintén frissülnek - remélhetőleg -, így ott is van némi olvasnivaló.

Hej då!


A nap svéd szava: avsked (búcsú)

Madarak!

Még jópár évvel ezelőtt, Budán volt egy alapvetően unalmas, alacsonyan lévő kirakatszerűség, amiben egyetlen tábla állt. Ez volt ráírva: ÜGYVÉDEK! Mindig jót mulattunk rajta, amikor arra jártunk, mert annyira antireklám volt :-) Nem tudom, be mert-e oda bárki is menni, hiszen az ÜGYVÉDEK! még annál is félelmetesebben hangzik, mint a VIGYÁZAT, HARAPÓS KUTYA!

De ma a svéd, azon belül is leginkább malmöi madarakról lesz szó, Hitchcock után szabadon :-) Mert az emberek szerint vannak a madárkák, a madarak...és a nemkívánatos jómadarak. Az utóbbi csoportba tartoznak pl. a vadludak különböző fajtái, amelyek túlságosan is jól érzik magukat a városban és egyre nagyobb számban vannak jelen. Pár éve láttam egy nagyobb parkban hogyan tisztítják meg a gyepet a "libatermékektől", mégpedig gépesített módon - a mennyiség egyszerűen megköveteli ezt az ipari folyamatot. Mint kiderült, három kijelölt hely van Malmöben, ahol ezt hetente kétszer megteszik, ha jó idő van. A legnagyobb méretű vadliba, a nyári lúd időnként sziszegve terrorizálja a gyanútlan járókelőket (pláne ha kislibák is vannak). Van, aki inkább átmegy az út vagy park másik oldalára, csak ne fusson össze velük. A másik nagyon elterjedt vadlibafaj az apácalúd, ők kisebbek és békésebbek (a kanadai lúddal szokták összetéveszteni, de annál jóval kisebb és a mintázata is más). Az apácalúd a nyári lúddal ellentétben védett, de Malmöben időnként engedélyezik a vadászatát, ritkítási céllal.

No és mondanom sem kell, hogy a KRESZ-t nem igazán tartják be ezek a tollas kétlábúak. Így időnként szemtanúi lehetünk olyan kedves jeleneteknek, amikor a tovább haladni óhajtó autók hosszú percekig, de abszolút türelmesen várakoznak. Egészen addig, amíg a liba- vagy kacsaegyedek ill. -csoportok áthaladnak az úttesten. A folyamat meggyorsítására semmiféle agresszív eszközt nem vesznek igénybe a sofőrök, szóval dudálni sem szoktak - a svéd nem olyan ideges népség.

De a különféle fajtákhoz tartozó sirálycsapatok is remekül alkalmazkodtak az ember közelségéhez: a háztetőkön költenek, nagyjából mindenhol jelen vannak és a kávézók/éttermek kiülős asztalaira is lecsapnak, ha valamilyen eledel pár pillanatra felügyelet nélkül maradna. Nemrég én is készítettem egy ilyen attakról pár képet a mobilommal, de a neten egy profi fotósorozatot találtam, ez egy 2011-es stockholmi eseményt örökít meg, a helyszín egy McDonalds terasza. Figyeljük meg a háttérben a plusz papparazzo-t, akinek valószínűleg hasonlóan izgalmas felvételei vannak, csak egy másik nézőpontból :-)

Ebben a rablógazdálkodásban a mindenütt jelen lévő csókák még hatékonyabbak, kis méretük miatt könnyedén navigálnak a székek-asztalok között. Nemrég tanúja voltam, hogy egy angol nő felügyelet nélkül hagyta a muffinját. Persze rögtön megjelentek a csókák, úgyhogy kötelességemnek éreztem, hogy közelebb menjek és távoltartsam őket, amíg a sütitulaj visszaér. A profibb kávézólátogatók nem is az asztalon tartják a sütit, hanem az asztal alatt, az ölükben :-)

Visszatérve a sirályokra, nemcsak rabolnak, de vijjognak és rikoltoznak is. Alapvetően kibírható a dolog, de ha az ember olyan helyen lakik, ahol még fészkelnek is, na az határozottan idegesítő tud lenni. Márpedig háztetőkön, garázstetőkön, egyebeken szívesen költenek. (A kórház területén pl. kivételesen sok sirály van, nagyon megmaradt bennem annak idején, hogy micsoda hangzavar van szinte egész nap.) Ha netán lebucskázik egy-egy sirályfióka, a szülők akár rá is támadnak a közelben járókra.

És ha ez még nem lenne elég, ők is maradandó nyomokat tudnak hagyni, leginkább röptükben, maguk alatt. Erről az itteni autótulajdonosok hosszasan tudnának mesélni. A mi autónk is elég gyakran esik áldozatul, volt olyan eset, hogy parkolás közben egy(?) akkora adag sirálypottyantás terítette be a kocsit - a vonóhorogtól az első lökhárítóig terjedően! -, hogy az összes ablakot pucolni kellett...és ez nem túlzás. Majd ezt követően, már menetközben egy jókora repülő kócsag tisztelte meg az autót. Öröm a köbön...különösen mert a madárürülék maró hatású, hosszabb távon tönkreteszi az autókat és az épületeket is.

És a hivatalos ellenlépések? Van, akinek az a foglalkozása, hogy tojásokat szed, főleg sirályokét és vadlibákét. Ahogy olvasom, az Anticimex (kártevőirtással és -megelőzéssel foglalkozó cég) 18 munkatársa járja a várost ezügyben, fotósorozat itt. Bevallásuk szerint a sirályok szándékosan is "bombázzák" őket bevetés közben, szóval a munka tényleg nem lehet túl kellemes, a magasban való mászkálást nem is említve. A Skånei Ornitológiai Egyesület viszont nem igazán helyesli ezt a fajta megelőzést (maximum a kórház területén), szerintük túlzásba viszik a tojásszedést. A vadlibákat a külvárosi részeken vadásszák is - a vadászidény aug. közepétől február végéig tart -, de ez sem könnyű, mert hamar megismerik a madarak a vadászokat. Valamint az illetékesek szerint a libatojásokat is egyre nehezebb megtalálni. Mert nem buta állat a liba, csak a mondás szerint.

A nap svéd szava: vildgås (vadlúd)