A tyúk vagy a tojás?

A tojás, mint termék nagyon érdekes téma, legalábbis errefelé...és számomra. Az egy dolog, hogy Svédországban nagy kereslet van a biotojásra - az utóbbi időben mi is csak azt veszünk, azt a kis árkülönbséget simán megéri, hogy a) egészségesebb, de főleg b) olyan tyúktartást támogatunk, ahol az állatok a természetes életmódjuknak megfelelően élhetnek, nem rabszolgaként. (Ehhez kapcsolódóan ajánlom ezt az ausztrál videót, amely felszabadított tojótyúkokról szól, nem is akárhogyan.)

A másik felfedezésem az volt, hogy itt olyan tojástermékek is vannak, amiket máshol még nem láttam. Van például flakonos tojásfehérje / tojássárgája / egész tojás (a képen balra fehérje, jobbra egész tojás látható). Olyasmi kiszerelésben, mint egy kisebb kannás bor :-) Pl. 1 dl flakonos tojás kb. 2 egész tojásnak felel meg. Praktikusnak mindenképpen praktikus, ugyan ki még nem próbáltuk. Valahogy nem viszi rá a lélek az embert, mert bizarrnak tűnik így elsőre (és másodiknak is).

A legújabb, amit láttam, a színpompás lego-szerű műanyag tojástartó, amit kifejezetten a gyerekeknek szánnak: nyilván függőséget okoz és minél többet kell belőle összegyűjteni, hogy építeni lehessen belőle. Az ötlet nem rossz, de őszintén szólva nem tudom, mennyire sikeres a koncepció. A termék neve Eggyplay, svéd gyártmány, mosogatógépálló, könnyebb és helytakarékosabb a kartondobozhoz képest. Egyszóval a világ legszórakoztatóbb tojásdoboza, nem is kérdéses :-)

A fenti képen látható napocskás tükörtojást pedig speciális segédeszköz igénybevételével készíthetjük el. Már aki áldoz ilyesmire...

Ennyit a tojások titkos életéről, bár biztosan vannak még hasonlóan izgalmas dolgok ezen a területen. Viszont ezt a bejegyzést azzal a szándékkal is írom, hogy kicsit magyarázkodjak. Érezhetően megritkultak a svédasztalos bejegyzések az utóbbi hónapokban, ez simán fogható a költözködésünkre és annak folyományaira. Míg előtte olyan havi öt bejegyzés volt a szokásos, mostanában a kettő is nehezen jön össze. A "nehezen"-t persze lehet, hogy nem érezni a blogban, de tényleg az van, hogy téma lenne (gyűjtögetem én innen-onnan), de a megvalósulás nyögvenyelős. Leginkább halogatom, bevallom.

Elfogyott a motiváció, illetve úgy fogalmaznék, hogy más dolgok sokkal jobban lekötnek, ide már nem marad lelkesedés és energia. Egy-egy - bármilyen rövidnek tűnő bejegyzés - megírása is 3-4-5 órába telik, többször átírom, átgondolom, képeket / linkeket keresek, stb. Úgy érzem, az előkészítéssel, anyaggyűjtéssel, mindennel együtt túlságosan lekötött és ma már inkább tehernek érzem - sajnos.

Úgyhogy úgy döntöttem: mától kezdve szüneteltetem a blogot. Lehet, hogy ez valójában azt jelenti, hogy itt a vége, fuss el véle - de "soha ne mondd, hogy soha". Az archívum viszont elég nagy, lehet benne visszaolvasni, azt nyugodt szívvel tudom ajánlani. 2008. augusztus 1-je óta összesen 455 bejegyzést írtam és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam az olvasóktól (negatívat talán 2 db-ot), ami nekem tényleg nagyon sokat jelentett.

Köszönöm mindenkinek, aki megosztotta velem a véleményét ill. aki olvas (írom ezt jelen időben, hiszen a bejegyzések megmaradnak) és minden jót a továbbiakra! A jobb oldalon belinkelt kedvenc blogok szintén frissülnek - remélhetőleg -, így ott is van némi olvasnivaló.

Hej då!


A nap svéd szava: avsked (búcsú)

A költözés

Még pár hónapja sem sejtettem, hogy ilyesmire adjuk a fejünket, de az van, hogy költözünk. Pillanatnyilag megvan még a malmöi lakásunk is, de már alá van írva az adásvételi szerződés, legkésőbb a jövő év legelején teljesen átköltözünk. Ugyanis vettünk egy házat vidéken, Malmötől 50 km-re, egy pici, természetközeli faluban, ahol max. 10-12 ház van. És ha nem zárjuk be a kaput, simán betévednek az őzek, akik éjszaka az úton sétálgatnak. Nappal meg a kert végében is megjelennek (láttunk ilyet a saját szemünkkel). Plusz hatalmas sasok köröznek a környéken. Na meg több házhoz tartozik jókora, kültéri lókarám + lovak, esetenként pónik. Előfordul, hogy lovasok mennek el a ház előtt, az aszfaltozott úton. Az autóforgalom pedig elég gyér.

Persze innentől kezdve az ingázás az új életforma, nekem továbbra is Malmöbe. A tömegközlekedés addig szuper, hogy a legközelebbi állomásig félóránként jár a lila vonat, amivel 33 perc alatt a malmöi belvárosban vagyunk (időnként 160 km/h-val hasítva). Szeretem ezt az új típusú vonatot, kulturált, kellemes, csendes...ja igen, van benne kifejezetten csendes fülke is, ahol nem szabad beszélgetni, telefonálni - ez jól tud jönni néha. A vasútállomástól viszont nincs busz felénk, így autó használata erősen ajánlott (9 km a távolság). Ill. van egy "csigabusz" ami jó lassan, de közelebb visz a házhoz (2,7 km-re), de az meg elég ritkán jár.

Viszont az ingázás olyan szempontból jó dolog, hogy az ember mindkét hely előnyeit élvezheti: van a városban is és lazíthat a falusi nyugalomban. Legalábbis ez a terv :-) Egyébként a ház nagyon jó állapotban van, fel van újítva, a múlt heti hivatalos inspekción is megdicsérték (ezt a biztosítótársaság rendelte, nekünk ingyenes volt, elég sok mindent megnéztek).

Bár a ház az 1930-as években épült, ezt én meg nem mondanám és a felújítások után van olyan modern, mint bármelyik ház. Például kétféle fűtési rendszer is van benne, egy fatüzelésű kazán (jelenleg ezt használjuk) és egy levegőkazán, ami errefelé igencsak elterjedt. Vicces, hogy mivel egy lengyel pártól vettük a házat, a fatüzelésű kazán is lengyel gyártmány, aminek a nyelvét az elektronikus kezelőfelületén át tudtuk állítani magyarra (svéd nyelv nincs is benne).

Itt Malmöben már vártam, mikor lehet végre az ételhulladékot is gyűjteni (Kirsebergben csak jövőre vezetik be, míg a legtöbb helyen már működik), amiből biogázt csinálnak - itt nemcsak ténylegesen ételre (pl. sajt, hús, tészta, rizs, mindenféle készétel) kell gondolni, hanem pl. tojáshéjra, almacsutkára, banánhéjra, egyéb héjra, csontra/halszálkára, teafilterre. Viszont a házunknál már jóideje működik a rendszer, így csak használnunk kell. Az ételhulladék gyűjtéséhez kapunk barna papírzacskót (és műanyag tartót is, hogy szellőzzön a töltés alatt lévő zacskó, azaz ne ázzon szét) és van külön rekesz a kukában ennek is. Nekünk két nagy kukánk van, mindkettőben 4-4 rekesszel (műanyag, papír, üveg, fém, sima szemét és az ételmaradék).

Ezzel kapcsolatos infó, hogy a világon a legtöbb biogázzal működő járművet Svédországban találjuk, ebből a többség a tömegközlekedésben van (buszok) ill. különböző állami hatóságok, szervezetek járművei is biogázzal mennek. Természetesen a malmöi IKEA éttermének ételmaradékaiból is biogáz lesz, ezt az áruház pár évvel ezelőtti újranyitásakor (amikor új helyre költöztek) hangsúlyozták is.

Most még ugyan átmeneti állapotok vannak nálunk, amikor már sok dolog átköltözött, de még több dolognak ismeretlen a pozíciója (vagy éppen szimplán amott van, amikor gyorsan kellene), vagy a két lakás között pont mi nem találkozunk össze - de ennél már csak jobb lesz.


A nap svéd szava: matavfall (ételhulladék)

Eközben...

• ...megjelent a legfrissebb hivatalos lista arról, hogy - a jelenlegi adatok alapján - mely szakmák művelőinek lesz a legkönnyebb állást kapniuk az elkövetkezendő években.
  
  Mivel a blogot sokan olvassák olyanok, akik a Svédországba kiköltözésben érdekeltek, ez hasznos infó lehet számukra. Íme a legkeresettebbek:
  
  
  • főiskolához kötött számítástechnikai szakmák
  • bányamérnökök és -technikusok
  • orvosok (ez mindig a lista élén van)
  • szakácsok
  • építész- és létesítménymérnökök
  • teherautószerelők
  • specializálódott diplomás nővérek
  • katonák
   
• Ezzel szemben a következő végzettséggel munkát keresők nagy konkurrenciára és hosszas keresésre számíthatnak:
  
  
  • matrózok
  • újságírók
  • gyermekgondozók
  • gondnokok
  • adminisztrátorok és titkárnők
  • fotósok
  • beteggondozók
  • informátorok (kommunikátorok)
  • raktárosok
  • üzletkötők
  
  
• Egy nagy sajtóvisszhangot kapott hír az elmúlt hetekből: Ingvar Kamprad (87), az IKEA alapítója, egyben a világ 4. leggazdagabb embere úgy döntött, 40 év külföldi lét után ősszel visszaköltözik Svédországba. Már jóideje Svájcban lakik (korábban Dániában is élt), a hazaköltözés okaként azt jelölte meg, hogy a felesége halála után közelebb szeretne lenni a családjához és a barátaihoz. Ezzel visszatér a gyökereihez, az Älmhult melletti birtokán fog élni (anno Älmhult-ben alapította az IKEA-t is, ez Småland megyében van).
   

• Aztán: a norvégok utcai plakátokon kampányolnak "az igazi lazac" mellett, amit Norvégiában tenyésztenek és ezentúl Svédországban is laks-nak írnak - ellentétben a svédül írt lax-szal. Így a vásárlók és leendő vásárlók egyértelműen láthatják már a névből, hogy a hal Norvégiából érkezett. (A poén ebben csak az, hogy a Svédországba importált lazac 98%-a Norvégiából jön...szóval enélkül a nagy kampány nélkül is szinte csak azt lehet kapni, én sem láttam még másfélét.)
  
  
• Ugyanakkor arról is lehetett olvasni, hogy több vásárlóban felmerült, hogy nem is svéd eredetű földiepret vettek az szezonális utcai eperárusokról (a papírdobozon szereplő jelölés ellenére). A gyanús mintákat alapos vegyelemzésnek vetették alá egy németországi speciális laboratóriumban. Ez nem csak a nemzeti érzület miatt fontos :-), hanem mert a hazai eper édesebb (állítólag). De idén eddig mindegyik alkalommal az lett az eredmény, hogy az eper valóban svéd földön termett.
  
  A korábbi években voltak visszaélések, mert a svéd földiepret drágábban el lehet adni. Viszont idén jó a termés és drága a külföldről származó eper, így nem éri meg trükközni. Legalábbis addig, amíg még szezonja van itt is. Aztán augusztusban kiderül, hogy lesznek-e "álsvéd" eprek.
  


• Egy július 8-i hír: a reggeli órákban az Öresund-hídon - amely kizárólag gépjárműforgalmat bonyolít (plusz az alsó szinten a vonatok közlekednek) - egy biciklisre lettek figyelmesek az autósok, több telefonhívás is befutott a rendőrségre. Az illető nemcsak a saját, de az autósok életét is veszélyeztette azzal, hogy a hídon haladt, mégpedig nem is lassan: 35 km/h sebességgel.
  
  A bringás nem svéd vagy dán volt, az újságcikk jellemzése szerint "a kontinensről érkezett" (még egy bizonyíték a "kontinens-jelenségre"), és már épp a dán oldalon kezdődő alagúthoz ért, amikor a rendőrök elcsípték. Olyan jófejek voltak, hogy az utolsó szakaszon ők transzportálták át Koppenhágába (de a rendőrség szóvivője nyomatékosan kijelentette, hogy ilyesmire azért ne számítson senki a jövőben).

A nap svéd szava: jordgubb (eper)

Házi hírek és intelmek

Megérkezett a legfrissebb hírlevél, lakóközösségünk híreivel. A modern kor annyiban érződik rajta, hogy a nyugdíjas szerkesztő néni - aki egyben igazgatósági tag is - az alagsori irodában található számítógépen szerkeszti meg a két A4-es oldalnyi dokumentumot, majd kinyomtatja és mindenkinek bedobja. Ezt a legújabb számot olvasgatva úgy éreztem, hogy érdekes lehet itt megosztani, milyen jellegű információkat közöl egy svéd lakóközösség vezetősége a tagokkal...

Ja igen, ez itt nem a "hagyományos" (=magyaros) társasházi létforma. Már írtam róla korábban, hogy a tulajdoni viszonyok itt alapvetően mások, mint Magyarországon: egy lakást nem lehet birtokolni, csak a lakhatási jogot lehet megvenni (ezt hívják bostadsrätt-nek). Az ingatlanokat nagyobb cégek birtokolják - pl. a mi esetünkben a HSB, amely cég pl. a Turning Torso tulajdonosa is -, valamint apró részletekbe menő törvények szabályozzák, hogy mi hogyan történjen. Egy-egy lakóközösség (bostadsrättförening) több társasházat is magában foglalhat és mindig van valamilyen neve is, pl. Brf Akvamarinen, Brf Helikoptern. (Viszont ha házat veszünk, annak a tulajdonjoga is a miénk lesz. És természetesen bérelni is lehet, de ezt most nem fejtem ki részletesebben.)

A mi társasházainkhoz tartozik egy hatalmas, gondozott kert is, amiben rengeteg fa és bokor, virágok, épített grill, padok, játszótér, szökőkút, szobrok, stb. található és amit az épületek szinte teljesen közrefognak. (Csak a lenti hírek megértése miatt emelem ezt ki.)

Naszóval, a hírek fordítása, kivonatolása - némi kommentárral:

• A vezető hír, a fent mellékelt fotóval: lakóközösségünk igényelt és kapott egy svéd zászlót, a Svéd Zászló Nemzeti Komité-tól. Az igénylésben megírtuk (bár mi ugyan nem...de így szerepel a hírben), hogy van egy zászlórudunk és egy ügyes zászlófelelősünk, Birgitta, aki a nemzeti ünnepeken felhúzza a zászlót (mivel azért van alapból is zászlónk). Ezen kívül az is kérhető egyénileg, hogy a zászlófelelős más speciális alkalom, pl. temetés miatt is felhúzza a zászlót. A frissen kapott zászlót Birgitta a nemzeti ünnepen, június 6-án vette át a városvezetés szóvivőjétől, ünnepélyes keretek között. Valamint "köszönjük, Birgitta, hogy kezeled a zászlót!"
  
  
• A kertbarátok csoportja összejövetelt tartott, amire nem sokan mentek el. De akik eljöttek, azok sok kérdést tettek fel. A vezetőség egyik tagja felvetette, hogy ezeket megvitatandó kellene egy külön találkozó. Az első találkozó május 28-án volt, tizenvalahányan vettek részt. Újabb összejövetel is volt, a következő augusztus 26-án lesz. Sok vélemény és kívánság hangzott el.
  
  
• Liftek: Már jóideje különféle gondok vannak több lifttel is (hajjaj...). Az egyiknél a plafonról csöpög az olaj (ez történetesen a mi liftünk), egy másik csak a 2. emeletig megy fel (a 3-ból), a harmadiknál a fénycső ment tönkre. Elnézést kér a vezetőség és az a véleményük, hogy a karbantartó cég nem végezte jól a munkáját, pl. az olajproblémás lifthez jópárszor csak kijöttek, letörölték kívülről az olajat - de nem jártak utána, hogy mi a gond (a vicc az, hogy ez már min. 3-4 év óta probléma). Most beszéltek az illetékes főnökkel, az olajfolyást kivizsgálják, a másik liftnél kábelt fognak cserélni, amit most megrendeltek. A szerelés alatt nem fog működni a lift, majd jelzik előre, hogy mikor. Közben a vezetőség új karbantartó cég keresésébe kezdett (végre!!).
  
  
• Hogyan kezeljük a kertben megjelenő illetékteleneket? "Egy nagy és csodás kertünk van, de néha megjelennek benne olyanok, akik nem laknak itt. Gyakran üres a kert és ez illetékteleneket arra csábít, hogy idejöjjenek. Sajnos egy részük nem megfelelően viselkedik, szemetel, zajong és rongál. Többek között néhány lámpa tönkrement és egy kerti pad össze lett rágva, valószínűleg egy kutya által. Egy mód a kívülállók látogatásainak visszaszorítására, ha emberek vannak a kertben. Ezért reméljük, tagjaink jobban kihasználják a közös kültéri területeket. Fogd a kávéscsészédet, ülj ki a kertbe és érezd jól magad! (Megj.: a svédek ugyebár csak a tegezést ismerik.) Ez egy jó módszer arra hogy észrevegyük az illetékteleneket és elmondjuk nekik, hogy ez magánterület. Ha segítségre van szükséged, pl. kellemetlen betolakodóval találkozol vagy egyéb zavaró dolgot tapasztalsz, a G4S (biztonsági cég) ügyeletét hívhatod hétközben 16 és reggel 7 óra között, valamint szombaton és ünnepnapokon egész nap" (Itt egy telefonszám is van - az esetleges kiszállások díja benne van a közös költségünkben.)
  
  Saját kommentem: mivel csak nagyon kis részen nem veszik körbe a házak a kertet, nem lenne nagy költség kerítést építeni a maradék "lyukra". Ezt már fel is vetették korábban többen is, de a vezetőség teljesen elzárkózik (gondolom, a költség miatt, biztosan nagy számok villognak a szemük előtt, de nem biztos, hogy a jelenlegi helyzet jobban megéri anyagilag, legalábbis hosszútávon...).
  
  
• Grillezés: Ha valakinek extra grillre van szüksége - vagy a kertben lévő telepített grill foglalt -, a vezetőségtől lehet kölcsönözni. De ne felejtsük el, hogy tilos a földszinti balkonok előtti gyepen grillezni. Ha a balkonon akar valaki grillezni, csak elektromos grillt szabad használni. (Megjegyzés: ebből is látszik, hogy a grillezés nemzeti sport...errefelé a bográcsot nem ismerik, mindenki "grillar" - a kertben, a parkban, a tengerparton, az erdőben, sőt az állatkertben is! -, az újságok tavasztól őszig tele vannak grillezős receptekkel.)
  
  
• Kutyák: "Sok tagnak van kutyája, de nem mindenki szereti őket, sokan tartanak tőlük. Hogy mindenki jól érezze magát, arra bátorítjuk a kutyatulajdonosokat, hogy a kertben pórázon és felügyelet alatt tartsák a kutyáikat."
  
  
• Zuhany a vendéglakásban: Végre lesz zuhanyozási lehetőség a vendéglakásban, a meglévő fürdőszobába sikerül beépíteni. Augusztus 5-én kezdődnek a munkálatok, kb. 2,5 hétig fognak tartani. (Húúú, még egy "végre!!" Az ittlakók foglalhatják a vendéglakást bizonyos összeg ellenében a látogatóik számára. Eddig elég macerás volt, hogy csak WC és mosdó volt benne, a zuhanyozást alternatív módon kellett megoldani. Alig tudom elhinni, hogy ilyen minőségi ugrás következik be, alig pár év könyörgés után. Ez egy külön téma is lehetne...)
  
  
• Új tagok üdvözlése:  Itt és most négy fő felsorolása, névvel, címmel és a beköltözés dátumával. Ők lennének azok [a személyiségi jogok védelme miatt ilyen formában]:
  
  • Artur J. - április 1.
  • Linda G. - július 18.
  • Tabita N. - augusztus 1.
  • Alister R. - augusztus 15.
    
    
• És végül: "Szép nyarat kívánunk egymásnak, napsütéssel és meleggel" :-)

A nap svéd szava: hiss (lift)

Identitás. Zavar?

Patrik Lundberg nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz a dolog, hiszen ő csak elköltözött egy másik svéd városba: a kb. 8000 lakosú Sölvesborgból Malmöbe. De amíg a kisvárosban nagyjából mindenki tudta, hogy ő kicsoda, Malmöben újra és újra megkérdezik tőle, hogy honnan jött - hiszen a bőrszíne sárga. Hiába érzi magát svédnek, akinek nem számít a bőrszín, ez nem ilyen egyszerű. Hiába mondja, hogy Sölvesborgból jött és Malmöben lakik, az emberek nem elégednek meg ezzel a válasszal. Patrik könyvet is írt a tapasztalatairól, amit január végén adnak ki "Gul utanpå" (Kívülről sárga) címmel.

A svédek azt kérdezik, honnan jött, viszont külföldön - a bőrszíne miatt - nem hiszik el, hogy svéd. Úgy érezte, hogy meg kellett írnia ezt a könyvet, különben olyan lenne, mintha belenyugodna abba, hogy nem fogadják el annak, aki. Egyébként 1983-ban született Dél-Koreában, ahol hamarosan gyermekotthonba adták. Tízhónapos korában fogadták örökbe a sölvesborg-i szülei. Úgy nevelték, mint bármelyik svéd gyereket és soha nem csináltak belőle nagy dolgot, hogy Koreából jött. Hogy elfogadtassa magát, mint a svéd Patrik Lundberg, folyamatosan többet teljesített, mint a többiek. Ezáltal elérte, hogy végre jól érezte magát a bőrében.

Egészen addig, amíg 20 éves korában el nem költözött Malmöbe. Itt hirtelen megszűnt a sölvesborgi Patrik Lundberg-nek lenni, hanem úgy néztek rá, mint egy bevándorlóra a sok közül , és vagy "koreai" vagy "kínai" jelzőt akasztottak rá. Vagyis a bőrszínével azonosították. Attól függően, hogy éppen hol tartózkodik, különböző kérdéseket kap. Sölvesborgban - ahol ismerik a történetét - ő az "örökbefogadott", a nagyvárosokban, mint Göteborg, Malmö vagy Stockholm, abból indulnak ki, hogy bevándorló vagy turista. "Akárhányszor kávét rendelek Stockholmban, angolul beszélnek hozzám."

Amikor 2007-ben Koreába ment tanulni, egy teljesen új érzést ismert meg: senki nem kérdőjelezte meg az identitását az eltérő bőrszín miatt. Viszont mindenki azt feltételezte, hogy ismeri a nyelvet és mindent tud a kultúráról és a társadalomról. Malmöbe visszatérve rájött, hogy két országhoz tartozik és ha meg kellene határoznia magát, akkor kívülről sárga, belülről fehér.

Ma mindhárom helyen otthon érzi magát: Sölvesborgban, Malmöben és Koreában is. Mivel az emberek ezt nem mindig fogadják el, úgy érezte, meg kellett írnia a könyvet, hogy mások is belássák, nem minden fekete vagy fehér...

(A kép csak illusztráció. A DN.se cikke alapján.)

A nap svéd szava: hudfärg (bőrszín)

Villa, Volvo, internet

A statisztikai célokból létrehozott átlag svéd lakosnak neve is van: ő a Medelsvensson. A Statisztikai Hivatal (SCB) idén is közzétette Medelsvensson paramétereit a Statisztikai Évkönyvben, a 2010-es adatok alapján.

Az átlag svédet idén Maria Johanssonnak hívják, 42 éves, férjezett, két gyereke van - és számítógépe, internetcsatlakozással. Egy 1999-es évjáratú ezüst Volvo-t vezet (ha Maria dönthet, a következő autó piros lesz) és a családdal együtt hetente 1,3 kg kimért édességet (godis) eszik. Villában lakik, az egészségügyben dolgozik részmunkaidőben. Naponta 43 percet tölt főzéssel, a férje 26 percet. Mikael az iparban dolgozik, teljes munkaidőben. Naponta 140 percet tölt tévénézéssel, a felesége 118 percet.

Mindketten szeretik az édességet és az alkoholt. Hetente és fejenként 68 koronát költenek töményre, borra és sörre, valamint 30 koronát godis-ra. Mikael kissé el van hízva. Mindketten jónak mondják az egészségüket, bár néha fáj itt-ott. Néha alvásproblémáik is vannak. Egyikük sem dohányzik. (A napi szinten dohányzók aránya a 35-44 éves korosztályban 11% -- férfiak - ill. 14% -- nők.)

Együttes jövedelmük 47.000 korona havonta, a kiadások 35.000 koronára rúgnak. A villa adózási értéke (taxeringsvärde) 1.326.000 korona. A családnak van egy hétvégi háza is. Mikael havonta 347 koronát költ ruhára és cipőre, Maria a dupláját. A gyerekek, Simon (15 éves) és Emma (12 éves) saját szobával, mobillal és biciklivel rendelkeznek és hetente legalább egyszer sportolnak egy klub vagy egyesület keretein belül. A villa internetkapcsolata a régebbi DSL és a család minden tagja napi rendszerességgel használja.

Maria Johansson élete folyamán összesen 12-szer fog költözni, eggyel többször, mint a férje. Mindketten ugyanabban a megyében (län, pl. Skåne, Halland) maradnak, ahol születtek. Amikor nyugdíjba mennek, valószínűleg 68 év lesz a nyugdíjkorhatár.

Ezzel - igazából már korábban - megdőlt a korábbi "villa, volvo, vovve" trió svéd egyeduralma (vovve = kutya, gyereknyelven). Bár azért bőven maradtak kutyák is, amint azt az utcán járva is megállapíthatjuk...

A nap svéd szava: dator (számítógép)

Egy kis visszatekintés...

Kisrumpfot olvasva jöttem rá, hogy az augusztus 1-je nekem is évforduló, ugyanis 4 éve pont ekkor érkeztem meg Svédországba. Akkor E. már fél éve itt dolgozott. Úgy szerveztük meg, hogy anyu is jött velem. Neki ez volt az első repülése, az első svéd útja - és az első találkozása a tengerrel. Azt hiszem, mindhárom pont tetszett neki. Nyilván a repülés volt a legstresszesebb...

Mivel már korábban intézkedtünk az adóhivatalban (Skatteverket), addigra már volt svéd személyi számom is, ami nagyon fontos, bármit is akar az ember intézni. És ami a lényeg: eddigre nagy nehezen szereztünk egy másfél szobás lakást is, amit egy török lánytól - de leginkább az apjától - béreltünk. (Akkor még nem tudtuk, mennyi borsot fognak az orrunk alá törni.) E. cuccainak az átköltöztetése az előző helyéről elég érdekes volt: busszal és bőröndökkel ingáztunk a két lakás között, ugyanis még nem volt autónk, vagy ismerősünk, akit megkérhettünk volna egy fuvarra. Az "új" lakás a 6. emeleten volt és a szellőzőből mindig hallottuk, ahogy süvít a szél (malmöi sajátosság az állandó szél is, főleg a tengerparton).

Ugyan előtte Magyarországon hosszú hónapokon keresztül, tényleg intenzíven belevetettem magamat a nyelvtanulásba, ez még mindig kevés volt a megszólaláshoz. Elég sok mindent megértettem, de nem bírtam kommunikálni. Úgy éreztem magamat, mint egy buta kisgyerek. Az olvasásba menekültem, mert az legalább adott némi sikerélményt. Ha valamit akartam kérdezni pl. a boltban, előtte hosszú percekig terveztem a mondatot a fejemben és a vége általában az lett, hogy nem értették, mit akarok és szinte azonnal angolra váltottak, hogy "segítsenek"...hamar rájöttem, hogy nem is olyan tuti dolog, ha mindenki beszél angolul.

De nemcsak a nyelv, hanem sok más "apróság" is kultúrsokkot okozott nekem (is). Például hogy az emberek másféleképpen viselkednek, a dolgok máshogy működnek, a szabályokat nem ismerem, a bürokrácia sajátságos, stb. Ha valaki ezt nekem Svédország előtt mondja, valószínűleg elnézően mosolyogtam volna az illetőn. Ugyan már, mit kell ilyenekből ügyet csinálni? Pedig valószínűleg mindenki - aki hasonló helyzetbe kerül - keresztülmegy ezen, csak nem mindenkiben tudatosul. Sőt, olyan is van, hogy valaki egész életében ellenséges marad az új ország kultúrájával szemben (és leginkább visszamenne oda, ahonnan jött - és persze van, aki ezt meg is teszi). Szóval megint tanultam valamit...

Ui.: És az is igaz, hogy minél inkább megszokjuk az adott (új) kultúrát, annál nehezebb izgalmas blogbejegyzést írni, mert már nem hatnak az újdonság erejével a dolgok :-) Sőt, mivel már nem igazán tudom, mi a helyzet Magyarországon, lehet, hogy olyan témáról írok lelkesen, ami már rég ugyanúgy van Budapesten is. De azért igyekszem!!

A nap svéd szava: lägenhet (lakás)

Veszélyes város?

Edina írta egy korábbi bejegyzésemre reagálva: "érdekes lenne olvasni Malmö kevésbé vidám és élményteljes oldaláról egy olyan szemével aki valóban ott él. Mert Malmö összes pozitív oldalát megtaláltam itt a blogodon :) de nyilván van valami alapja annak a sok programnak ami a város kevésbé vidám és élményteljes részeiről szólnak."

Bloggolka ehhez kapcsolódó kérdése: "Te hogy éled meg azokat a dolgokat, amit a hírekben látni, hallani? Én véletlenül autóval elkeveredtem, félig-meddig a Rosengård közelébe és nagyon féltem, mert csúnyán néztek..."

Elég sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek a megírását, mert nem éreztem magamat illetékesnek. Aztán rájöttem, hogy a dolog nem is olyan bonyolult. Ha valami történik Rosengård-ban, én is ugyanolyan kívülállóként nézem, mint bárki más a világon. Valahogy távolinak tűnik, pedig egyáltalán nincs messze tőlünk. Viszont (a máshol lakók nagy részével ellentétben) nem azonosítom Malmövel, mert egyértelmű, hogy elszigetelt jelenségről van szó.

Az említett Rosengård városrész szinte az egyetlen Malmöben, aminek rossz híre van, ezen belül leginkább a Herrgården nevű résznek, ahol a lakosság 96%-a külföldi származású. Legnagyobb számban az irakiak, a volt jugoszláv tagállamokból származók,  libanoniak, bosnyákok és irániak képviseltetik magukat. Természetesen túlnyomó részük békésen él együtt a többiekkel, csak egy icipici kisebbség az, amelyik időnként felhívja magára a figyelmet.

Valójában utoljára 2008-ban és 2010-ben voltak zavargások, gyújtogatások, abban az időszakban a tűzoltók csak úgy voltak hajlandóak kivonulni, ha rendőri biztosítást kaptak (ugyanis őket is megdobálták). Azóta sok minden történt, nagyobb a rendőri jelenlét arrafelé és sok civil és hivatalos kezdeményezés indult a viszonyok javítása érdekében.

Ennek van eredménye is, nemrég olvastam az újságban, hogy Rosengård-ban erősen visszaesett a bűncselekmények száma. Viszont egyértelmű: bármilyen apróság történik, a média sokszorosan felnagyítja. Egy malmöi rendőr nyilatkozta nemrég (talán a Metro-ban), hogy ő más svéd nagyvárosokban is dolgozott és ott is történnek időnként zavargások, csak éppen nem kapnak akkora sajtóvisszhangot. Pl. a fővárosi újságok sokkal szívesebben taglalják Rosengård viselt dolgait, vajon miért?...

Különben egyáltalán nem szoktam arrafelé járni (pár hónapja voltunk ott vendégségben, minden teljesen nyugodt volt), így a saját tapasztalataim nem annyira mérvadóak. Az igaz, hogy általában senki nem úgy kezdi pl. az albérletkeresést, hogy oda akarna költözni - kivéve talán azokat, akiknek ott lakik a családja is -, de Rosengård elég nagy (22.000-en lakják) és tény, hogy vannak jobb részei is. Láttam egy riportműsort, ahol többen is úgy nyilatkoztak, hogy soha semmilyen problémájuk nem volt, pedig régóta ott laknak.

És Edina, ha netán ez tartana vissza a költözéstől, szerintem ne aggódj :-) Én négy év alatt nulla alkalommal éreztem azt, hogy veszélyes helyen laknánk, pedig Kirseberg szomszédos Rosengård-dal.

Ui.: Csak megemlíteném, hogy a mára világhírű svéd focista, Zlatan Ibrahimović (aki pl. az Ajax-ban, Juventus-ban, Milan-ban is játszott) is Rosengårdban nőtt föl, bosnyák-horvát szülők gyermekeként, 5 testvérével egyetemben... A képen az önéletrajzi könyvének a borítóján látható. A könyv magyarul is megjelent "Én, Zlatan Ibrahimović" címmel.

A nap svéd szava: rosengård (rózsakert)

Eső, napsütés...és egy kis mosoly

Az esős időről már volt szó, a beázott pincetárolókról is. Ez utóbbiról egy hosszabb, nyomtatott papírlap is felkerült minden lépcsőház bejárati ajtajára (a felelősséget - cselesen - a város eldugult lefolyóira hárítva). Az aláírásban valahogyan november 23-i dátum állt, amit hamarosan (kézírással) júliusra javítottak...

Most a napokban reagált egy magát meg nem nevező lakótárs a papíron, a következő üzenettel: JA, MAN KAN JU FAKTISKT TRO ATT DET ÄR HÖST. Azaz: Igen, végülis azt hiheti az ember, hogy ősz van. Tízpontos válasz, hát nem? (Közben a biciklitárolóban azóta is áll a víz, jegyzem meg mellékesen.)

És ha már bicikli, láttam egy polgártársat, aki a Kungsgatan bicikliútján egy LCD (lapos) monitort szállított a bicikli kormányán egyensúlyozva. Meghajtottam előtte a fejemet, én ilyesmire nem vállalkoznék. (Oké, nem is vagyok egy profi bringás.)

De nem akarom azt sem elhallgatni, hogy minden héten van 2-3 napsütéses nap, ilyenkor még a tengerpartra is eljutunk olykor. A héten - saját készítésű kávé kortyolgatásával egybekötve - találkoztunk egy volt osztálytársnőmmel, aki lehet, hogy heteken belül Göteborgba (300 km-re) költözik, a további tanulmányai miatt*. Hiányozni fog, komolyan...

* ez véglegesen az elkövetkezendő napokban fog eldőlni, amikor a 2. választ küldik ki a főiskolák és egyetemek

Ui.: A képen látható tengerpart pedig Lomma-ban van, innen 10 km-re. Itt dolgozik E., no nem a tengerparti részen, hanem az ipari negyedben.

A nap svéd szava: höst (ősz)

Lakásügyek

Szerencsésen túlvagyunk a február 17-én, amit nagyon vártunk, mert aznap kaptuk meg az új (azaz nekünk új, de igazából használt) malmöi lakásunk kulcsait. Még tavaly decemberben találtuk a lakáshirdetést a neten és úgy találtuk, hogy megfelel a kívánságainknak: nem túl kicsi lakás, zöldövezetben van (egy nagy park közvetlenül a szomszédban), jó a közlekedés, és főleg: van erkély és fürdőkád is, amik az én mániáim :-) December 19-én néztük meg a lakást és dec. 26-án(!) kötöttük meg az adásvételi szerződést az ingatlanközvetítő irodájában. Egyébiránt nem költöttünk sokat a karácsonyi ajándékokra ;)

Szóval még az évvégi ünnepek előtt/között belevágtunk a hitelügyintézésbe és mindenbe, ami ezzel jár. Mondjuk ha valaki itt lakást akar venni némi hitellel, kell hozzá háttér, leginkább a stabil munkahely igazolása az elvárt. De ha ez megvan, akkor a magyar viszonyokhoz képest elenyésző macerával lehet ügyintézni. Pl. nem kell a földhivatalba tulajdoni lapokért rohangálni - sőt, ilyennel, hogy földhivatal, egyáltalán nem is találkoztunk. Továbbmegyek: nem kell se ügyvéd, se közjegyző (hihetetlen, ugye?). Sok mindent az ingatlanközvetítő intéz: szerződés előkészítése, válaszok adása a felmerülő kérdéseinkre, kapcsolat a házzal - ahonnan engedélyt kellett kapnunk, hogy beköltözhessünk -, sőt hitelajánlatot is adott, bár végül nem attól a banktól vettünk fel hitelt.

Több banktól kértünk ajánlatot, itt ezt "hitelígéretnek" - lånelöfte - nevezik, azaz a bank papíron ígéretet tesz, hogy tényleg ad nekünk hitelt és mekkora összegben (ez az ígéret 6 hónapig érvényes). Érdemes ezt mihamarabb elintézni és már ennek birtokában lakásnézőbe menni, mert ez bizonyítja a komolyságunkat - és hogy tényleg kapunk hitelt -, plusz még időt is spórolunk vele. Ebből következik, hogy simán kimarad az értékbecslés és az ennek eredményére való várakozás is. Szimplán kiszámoljuk magunknak, hogy mennyink van, meddig nyújtózkodhatunk és a legtöbb bank weboldalán van valamilyen ügyes kis hitelkalkulátor, amiből saccolhatunk, melyik összeg milyen részletekkel fog járni (kb.). Ennek megfelelően töltöttük ki mi is a lånelöfte-igénylési kérelmünket. És ha már megvan, hogy melyik bank a legszimpatikusabb, akkor el kell dönteni a részleteket is, időpontot kell kérni tőlük, majd be kell menni a bankba aláírni (azt már korábban meg kellett jelölni, hogy melyik napon utaljanak). Kész. Az egész procedúra akár rövidebb, mint egy hét alatt is lebonyolódhat, pl. ha nem kell az eladó kiköltözésére várni (lånelöfte-t az interneten is lehet kérni, sőt leginkább ott).

A svéd lakáshitel-kamatok most a gazdasági válság (ill. a válság miatti többszöri alapkamat-csökkentés) miatt történelmileg alacsony szinten vannak, most éppen 2,5-3,5% között, a lekötéstől - és persze a banktól - függően. Ez viszont láthatóan élénkítőleg hat a lelassult svéd lakáspiacra mostanában.

Szóval az eheti legfőbb "szabadidős" programjaink: csomagolás és költözködés...

A nap svéd szava: bolån (lakáshitel)

Az összes ünnepen túl

Ma munkaszüneti nap volt Svédországban, mégpedig a karácsony 13. napja (=trettondagen, Magyarországon Vízkereszt néven ismert), ami a dánoknál a Háromkirályok ünnepe és ugyan náluk munkanap, de mégis benne van a dán asztalinaptáramban, amiben van még pár érdekes tétel, pl. mindenféle hercegek meg hercegnők nevével jelölve. Saját tippem szerint ezek a kékvérű családtagok születésnapjai lehetnek, de aki biztosabbat tud, világosítson fel ;)

Egyébként a svéd ünnepekben az a para :-), hogy amit néven neveznek, azt csakis úgy hajlandóak nevezni, pl. a boltok nyitvatartási idejében vagy a tévéműsor-újságban is. Így a kedves külföldi, aki nem tud svédül, nézheti a zárt boltajtót és tűnődhet, hogy vajon mi is van most. Pl. az ICA Maxi oldaláról ollózva:

Nyårsafton: 8-18

Nyårsdagen: 8-22

Trettondagsafton: 8-22

Trettondedag Jul: 8-22

(megfejtés:

december 31

január 1

január 5

január 6)

...és ez csak a legutóbbi eresztés, természetesen karácsonykor ugyanez volt a helyzet.

Ünnep ide vagy oda, a hosszú évvégi ill. év eleji lustálkodás (és a tegnapi, koppenhágai első munkanapom) után eljött ez a nap is, és ismét északnak vettem az irányt, ezúttal extra nagy csomaggal, lévén egy (majdnem) üres albérletbe kell paplan + párna + ágynemű + törölköző és egyebek is - amik egy szállodában hozzátartoznak a berendezéshez. A jó hír az, hogy ezeket csak egyszer kell idecipelni, és itt fognak rám várni a jövő héten és utána is :-) A szállodai szoba után - ami olyan 10-12 négyzetméter lehetett? - ez a barátságos színekkel festett, otthonosan berendezett 40 nm egy egész kis birodalomnak tűnik. És a szállodában mindig hiányoltam a hűtőt, itt meg van egy hatalmas. Meg mikró. És még pirítóssütő is. Nem lesz ez rossz...persze alapból a hűtő is üres volt, de még Malmöben, a neten - majd élőben, Eskilstunában is - felkutattam egy olyan szupermarketet, ami ma is nyitva van, mégpedig este 10-ig.

A tegnapi nagy hideg után (-7 fok Malmöben és Koppenhágában) tartottam tőle, hogy itt majd kockára fagyok, de egész kellemes idő van, csak fagypont körül. És hó! Amit Malmöben nélkülöznünk kellett mostanában. És természetesen ez a bejegyzés nem jött volna létre az új lakóhelyemen lévő wifi nélkül :-)

A nap svéd szava: inflyttning (beköltözés)