Ilyen is csak itt van(?) - 1. rész

Speciális ez-meg-az... Avagy a svéd valóság néhány szelete, legyen az vicces vagy szimplán meglepő:

• Drop in dop - kb.: "ugorj be" keresztelő, ha az embernek nincs kedve szervezkedni vagy spontán alkat, akkor bejelentés nélkül, az előre meghirdetett helyen és időben benevezhet egy keresztelőre. A Svéd Egyház (Svenska Kyrkan) szolgáltatása, gyereket és felnőttet is megkeresztelnek A papon és a zenén kívül pl. kávéra és tortára is meghívnak (de hát kávéra amúgy is rengeteg helyen, az autószerelőtől kezdve a barkácsbolton át a bútoráruházig).
  
  De mondok egy még újabb lehetőséget: drop in vigsel ("ugorj be" esküvő). Idén már az ötödik év, hogy ilyeneket rendeznek, pl. június 14-én a stockholmi Skansen-ban. Itt az első évben 357 párt adtak össze, a  második évben 257 párt, tavaly és tavalyelőtt pedig pont ugyanannyit, 436 párt. A lehetőség ezen a nyáron is nyitva áll minden itt élő számára, aki a spontán dolgok híve, de országszerte más dátumok is vannak :-)
  
  A kritikus hangok szerint ezek az események az egyház kétségbeesett próbálkozásai arra, hogy minél több hívet szerezzenek, mivel pl. csak minden 3. esküvő egyházi, a gyerekek több, mint felét nem keresztelik meg és évente kb. 50.000-en kilépnek a Svenska Kyrkan kötelékéből.
  
  
• Felfedeztem, hogy a moziban a svéd filmeket - némelyik előadásnál, azaz időnként - svéd felirattal is lehet nézni. Na most ez pont jól jött volna a nem mindennapi címmel ellátott "Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann" (A száz éves [férfi], aki kimászott az ablakon és eltűnt) c. filmnél, amit nemrég néztünk meg. Ugyanis a főszereplő hosszú monológjai a mi fülünk számára szinte érthetetlenek voltak, nagyon távol esett a kiejtés a riksvenska-tól (kb: birodalmi svéd - a standard, semleges verzió, ami dialektusoktól mentes).
  
  Még egy érdekesség: a gyerekeknek szóló amerikai filmeket meg lehet nézni svéd szinkronnal vagy angol eredetiben. (A felnőtteknek szóló filmeket soha nem szinkronizálják, nagyon helyesen - a nyelvtanuláshoz így ez a kellemes "eszköz" is adott.)
  
  
• Csak pici momentum, de ilyesmi is előfordulhat különböző okokból kifolyólag: ma egy ún. stressztesztet töltöttünk ki az egyik svéd munkakeresős weboldalon. Az ember rákattintgat kb. 20 állításnál a megfelelő válaszra, ami rá éppen jellemző, majd a végén továbblép az eredményoldalra, ahol megtudhatja, hogy is áll ezzel a stresszdologgal. Ezen a ponton - nagy meglepetésemre - azt találtam, hogy a szöveges értékelés dánul van. Oké, én elég jól megértettem azt a kb. 3-4 szót, ami arról tudósított, hogy nincsenek gondok a stressz-szintemmel, de ha valaki igazán stresszes, el tudom képzelni, hogy a dán leírást látva nem lesz jobb kedve :-)
  
  
• Korábban már írtam ezt-azt az SD nevű szélsőjobbos parlamenti pártról és a vezetőjéről, Jimmie Åkesson-ról. A lakosság túlnyomó többsége - bátran írhatom ezt - nem rokonszenvezik vele és a pártjának a programjával sem, de mivel ugyanabba a kiemelt biztonsági csoportba tartozik, mint pl. a miniszterelnök, ő is SÄPO-védelem alatt áll (=svéd titkosrendőrség). Tavaly novemberben, amikor Åkesson éppen a könyvét dedikálta Stockholmban, egy középkorú nőnek mégis sikerült az, amit senki nem gondolt volna: egy habostortával arcon dobta az SD pártelnökét, az esetről még videó is van a neten.
  
  A "merénylőt" azonnal elfogták, a hivatalos döbbenet leginkább amiatt volt, hogy ilyen védelem mellett hogyan történhetett ez meg? Kedvenc heti bűnügyi elemző műsorunkban - Veckans brott - is elhangzott Leif-től: a magánvélemény / személyes szimpátia vagy ellenszenv egy dolog, de hivatalosan nagyon aggályos az eset. Hiszen ez a szigorúan védett személy nem volt biztonságban, bármi történhetett volna vele - vagy ezek szerint más védett személlyel is?...

A nap svéd szava: präst (pap)

A váratlan vendég

Ezt a történetet azoknak (is) küldöm, akik szerint a svédek hideg-rideg népek...

Január végén, egy hétfő éjjel Tomas Holmberg és párja arra ébredt kvarnåsen-i otthonukban (Västerbotten - ez jó északon van), hogy furcsa zajok jönnek az erkélyajtó felől. Az erkélyhez kívülről egy tűzlépcső vezet, amit felhasználva valaki kétségkívül be akart hatolni a lakásba.

Tomas nem habozott, magára kapta a fürdőköntösét, kinyitotta az erkélyajtót, berántotta az illetőt és azzal a lendülettel a padlóra szorította. Ezután elvette a botcsinálta betörő egyetlen fegyverét, a csavarhúzóját. Tomas élettársa eközben a rendőrséget hívta telefonon.

Kis idő múlva Tomas úgy ítélte meg, hogy a betörő nyugodtan viselkedik ezért megengedte neki, hogy felkeljen a padlóról. Majd a konyhába mentek és a betolakodó a konyhaasztal mellett elmesélte neki a problémáit, bocsánatot kért és elsírta magát. Tomas tudta, hogy a rendőrségnek időbe telik, hogy kiszálljon hozzájuk, így hát főzött egy kávét és a betörőt is megkínálta vele.

- Attól még, hogy megpróbált betörni hozzánk, nem kell ellenszenvesen viselkedni vele. Különben is, azt olvastam, hogy a váratlan vendéget kínáljuk meg kávéval.

Kb. 45 perc múlva kiérkezett a rendőrség és őrizetbe vették a betörőt.

- Semmi gond nincs ezzel. Nyugodtan visszajöhet máskor is és akkor is kap kávét. Csak akkor a normális úton jöjjön és kopogjon be az ajtón, mondta Tomas.

A rendőrállomásra szállított férfit még aznap délután szabadon engedték.

...íme még egy bizonyíték arra, hogy a svédeknél a kávé / kávézás annyira alapvető dolog, hogy ha bárkit, bármikor, bármi ér, akkor ott hamarosan előkerül a kávé is - legyen az akár nappal vagy éjszaka :-)

A nap svéd szava: inbrott (betörés)

Ki számít svédnek?

Talán érdemes ezt a kérdést tisztázni, annyi különböző véleményt hallva. Nyilván, aki Svédországban, svéd szülők gyermekeként született, az svéd, nem is kérdéses. De mi van a többiekkel? Vagy inkább úgy kérdezem: mi van velünk, többiekkel? :-) (Azt jelen pillanatban egyértelműen kijelenthetem, hogy én nem számítok svédnek.)

A hivatalos álláspont a következő: 
A svéd törvények előtt az svéd, aki svéd állampolgár. Pont.

Az állampolgárság megszerzésének többféle módja lehet:

1. A már fentebb is említett lehetőség: svéd szülők gyermekének születni, ilyenkor automatikusan svéd állampolgárok leszünk. Még csak nem is kell Svédországban megszületnünk. Elég, ha az egyik szülő svéd állampolgár. 
2. Ugyanez a helyzet örökbefogadásnál is, vagyis elég egy svéd szülő.
3. A többieknek már macerásabb a dolog, ugyanis az állampolgárság megszerzése előtt jóváhagyás szükséges. Erre szabályok vannak, mint többéves itt-tartózkodás, büntetlen előélet, rendezett anyagi helyzet, stb. 
4. Az észak-európai országok állampolgárai számára enyhébbek a követelmények, könnyebben megkaphatják az állampolgárságot. Mint ahogy azok is, akik egy svéddel házasodnak.

Ha valaki megkapja az állampolgárságot, szinte lehetetlen, hogy elveszítse, hacsak nem kéri maga. De van egy olyan szabály, hogy ha egy svéd külföldön született és soha nem lakott Svédországban, 22 év után elveszítheti az állampolgárságot.

Egy fórumon érdekes fejtegetéseket olvastam ezzel kapcsolatban - mert a hivatalos álláspont persze nem egyezik az utca emberének véleményével -, többek között egy idézetet, ami valahogy így szól: "Egy ember svéd a saját szemében, ha svédnek érzi magát --- egy ember svéd mások szemében, ha olyan jegyek és tulajdonságok birtokában van, amelyek a "svéd koncepcióval" egyeznek --- egy ember svéd a hatóságok szemében, ha svéd állampolgársággal rendelkezik."

Egy híres példa: Zlatan, Svédország büszkesége, a Malmöben született, Rosengård-ban felnőtt focista, akinek bosnyák és horvát szülei vannak. Egyszerre bevándorló és svéd - attól függ, milyen definíciót használunk...

Egy másik hozzászóló - erősen szubjektív - véleménye, azaz a kritériumok ahhoz, hogy valaki svéd legyen:

• min. egy szülő Svédországban született
• ő maga Svédországban született
• jól beszél svédül
• svédnek érzi magát legbelül
• valamennyire "svéd módon" él
• svéd/európai/angol neve van (bizonyos kivétellel)
• nem árulja el a hazáját

De van, aki szerint az akcentusmentes svéd tudás és a fehér bőr is feltétel...

Mindezek a "hallgatólagos" vagy "nem hivatalos" feltételek azt mutatják, hogy jópáran nagy adag előítélettel élnek (élünk), úgy általában - és ez még országtól is független. Ebben az esetben van az ideál, az "igazi svéd", aki a mintapolgár...mintha semmi rosszat nem lehetne rá mondani. A statisztikák persze azt mutatják, hogy ezek a svédek is csak emberek, éppúgy, mint a bevándorlók vagy más országok otthon élő állampolgárai. Ők is lehetnek gyarlók, esetenként rosszindulatúak, sőt időnként bűnözők is. Esetleg rasszisták... De szerencsére nem ők vannak túlsúlyban.

No és jó kérdés az is, mennyire fontos, hogy valaki svédnek tűnjön. Erről azok mesélhetnének, akik nem látszanak annak és emiatt hátrányok érik őket. A kinézetük, a nevük, az akcentusuk, vagy más egyéb miatt. Klasszikus példa az önéletrajz, amit egyszer svéd keresztnévvel, egyszer pedig Mohamed névvel küldtek el ugyanarra az állásra...interjúra csak a svéd nevű jelentkezőt hívták. Nekem nincs ilyen személyes élményem - nem tudom, a elküldött CV-imet pontosan mi miatt dobták félre, de azért benéztem volna a színfalak mögé :-)

A nap svéd szava: medborgare (állampolgár)

A szivárvány jegyében

Aki olvassa / hallgatja a magyarországi híreket, biztosan értesült róla, hogy a mai napon tartották Budapesten a melegfelvonulást - ahogy az már megszokott, sok ellendrukkerrel (sajnos a békés felvonulók elleni erőszakkal is), de egyúttal az eddigi legnagyobb felvonuló tömeggel. Nos, Malmöben már a múlt szombaton lezajlott a felvonulás, aminek az itteni neve Szivárványfesztivál (Regnbågsfestivalen). Cirka 1200-an vettek részt a parádén az eleredő, majd zuhogó eső ellenére, pár fotó itt megtekinthető.

Nekem, aki véletlenül jártam arra a belvárosban a menet indulása előtt, érdekes volt látnom, hogy szinte az összes parlamenti párt képviseltette magát. Persze a szélsőjobbos SD nem, de a fő kormánypárt, a Moderaterna igen - ők egyébként liberális konzervatívként határozzák meg magukat. Szimpatikus volt, hogy például a rendőrség (Polisen) és az állami büntetés-végrehajtó intézet (Kriminalvården) is vonult transzparenssel, tehát résztvevőként (plusz hivatalos minőségükben biztosították a rendezvényt).

Ezeken a felvonulásokon egyébként nemcsak a melegek, hanem az összes HBTQ-személy - homo-, bi- és transzszexuális valamint queer - érdekében demonstrálnak az egyenlő jogokért és a társadalmi elfogadottságért. Tehát nem "rémes, térítő célú propaganda" ez, ahogyan azt sajnos meg ma is sokan hiszik. Annak ellenére, hogy Svédországban történelmi okokból sokkal nagyobb a másság elfogadottsága, mint pl. Magyarországon, a malmöi rendezvény után is volt egy atrocitás, ahol három résztvevőt könnyebben bántalmaztak.

A skandináv országok általában közismerten liberálisok a melegkérdés jogi szabályozásában és a hétköznapi elfogadottságban is. Ez Svédország esetén konkrétan olyanokat jelent, hogy

• már nem számít betegségnek a homoszexualitás (1979-től)
• kezdeti, fokozatos jogi liberalizáció (az 1980-as évektől)
• regisztrált élettársi kapcsolat létesíthető (1995-től - erre Magyarországon 2009-től van lehetőség)
• Pride-fesztivál meghonosítása (1998-tól)
• munkaügyi diszkriminációellenes törvény elfogadása, ombudsmannal megerősítve (1999)
• a melegek elleni nyilvános beszéd is csoport elleni uszításnak számít (2003-tól)
• azonos nemű párok örökbe fogadhatnak (2003-tól) és
• azonos neműek házasságot is köthetnek (2009-től).

Az 1950-ben alapított RFSL-nek (Riksförbundet för sexuellt likaberättigande, kb.: Országos egyesület a szexuális egyenjogúságért) jelentős szerepe van mindezekben. Fő céljuk a szexuális kisebbségek jogainak képviselete - ahol a szivárványszínű zászló látszik, ők is biztosan ott vannak. Politikailag is aktívak, ezen kívül pl. informálnak / oktatnak, előítéleteket igyekeznek leépíteni, támogató telefonvonalakat tartanak fenn, stb. Svédül tudó érdeklődőknek tudom ajánlani a neten lévő PDF-formátumú brosúrájukat (Höra hemma).

Az alapítvány neve Magyarországon is ismerősen csenghet, pontosabban az RFSU mozaikszó, amely csak egy betűben különbözik, ez egy másik alapítvány (Riksförbundet för sexuell upplysning), amely a szexuális felvilágosítás területén tevékenykedik, gyakran az RFSL-lel együttműködve. A termékeiket, úgy mint óvszereket, külföldön - pl. Magyarországon - is forgalmazzák.

És végül néhány élő példa... Svédország első vállaltan meleg parlamenti képviselője és minisztere a korábbi környezetvédelmi miniszter (2006-2011), Andreas Carlgren, aki - meglepő, de - katolikus vallású. Hosszú évek óta partnerével él együtt (mindhárom gyereke is velük lakott, egészen kirepülésükig, az exfeleséggel megosztva a felügyeletüket, azaz heti váltásban nála voltak, ez eléggé szokásos válás után). Ha valaki esetleg hozzám hasonlóan lakberendezés-érdekeltségű, a lakásukról is találtam egy cikket, képekkel.

Tobias Billström (munkaerőpiaci miniszter 2010-től, előtte bevándorlási miniszter [2006-2010]) ugyancsak elismerte a nyilvánosság előtt, hogy biszexuális. Elmondása szerint a szűkebb és tágabb környezete is meglepően jól fogadta a coming out-ot, nem érezte, hogy ebből hátránya származna. Rendszeresen résztvesz a Pride-fesztiválon is, fontosnak tartja az előítéletek lebontását. Nem tartja lehetetlennek, hogy akár a nem olyan távoli jövőben meleg miniszterelnöke legyen Svédországnak (egyértelműen a személyes kvalitásokat és az összképet tartja fontosnak, nem a külsőségeket vagy egyes kiragadott részleteket).

Anja Pärson, a svédek nagy büszkesége, alpesisí-világ- és olimpiai bajnok, történelmi csúcsot állított fel 13 világbajnoki érmével (7 arany, 2 ezüst, 4 bronz). 2006-ban olimpiai aranyat szerzett, de van 1 ezüst és 4 bronzérme is. Tavaly (31 évesen) visszavonult, majd nem sokkal később bejelentette, hogy ő és élettársa, Filippa, babát várnak és emiatt 10 év után visszaköltözik Monaco-ból Svédországba. Épp egy éve, 2012. július 4-én született meg a kislányuk. Több helyről kapott bírálatot, hogy kivételezett személyiségként bevallottan nem akar közösséget vállalni a "mezei" leszbikusokkal, melegekkel és biszexuálisokkal, holott ők azok, akik az általa is élvezett jogokat kiharcolták az évek során. (A kritikusok szerint az sem teljesen korrekt dolog, hogy Anja életében a monaco-i évek alatti adómegtakarítást most a svéd állami finanszírozású egészségügyi- és gyermekellátása váltja fel - a cikk írója szerint ezzel is azt bizonyítja, hogy a "szolidaritás" szó ismeretlen Anja számára.)

Európa első és mindeddig egyetlen(!) nyíltan meleg + profi futballistája a göteborgi Anton Hysén (22), aki 2011-ben az Offside futballújságnak adott interjú során (Hemligheter - Titkok) vallotta be másságát. Apja, Glenn (53) a 80-as évek egyik legnagyobb svéd focistája volt - jelenleg ő Anton csapatában az edző -, sőt Anton bátyja, Tobias (31) is focizik, szintén hivatásosként, egy másik göteborgi csapatban.

Kis kitérő: Brazíliában van egy meleg focista (Richarlyson), akinek nagyon rosszul sült el a dolog, ugyanis addig gúnyolták és zaklatták emiatt, amíg le nem romlott a teljesítménye és meg nem szabadultak tőle. Majd egy sikertelen átigazolás után a csapat igazgatója kijelentette, hogy melegeket soha nem is igazolnának. Amikor a focista emiatt beperelte (2007-ben), a bíró is a homofób csapatigazgatónak adott igazat, sőt kijelentette, hogy Richarlyson-t ki kellene tiltani a FIFA-ból, hiszen "a foci egy férfias sport". Szóval ebben az igazán férfias sportágban úgy tűnik, nem jellemző, hogy tolerálnák az efféle "kilengéseket".

Visszatérve Anton-ra, nekem ő a személyes kedvencem :-) Nem vagyok focirajongó, így először tavaly láttam a Let's Dance c. "profi táncos + híres nemtáncos" versenyen a tévében, kábé véletlenül kapcsolódtam be, előtte soha nem néztem. Velem együtt a fél országnak esett le az álla, hogy Anton milyen profin táncol (annak ellenére, hogy soha nem csinálta előtte és hát ugye focista). Plusz hihetetlenül szimpatikus, normális - és "mellesleg" helyes! - srác, aki nem sokkal előtte ország-világ előtt bevállalta, hogy a karrierjébe kerülhet az őszintesége. Szerintem ha valakiben voltak sztereotípiák és előítéletek, azok hétről-hétre egyre jobban leépültek (bár nálam már az első heti adás abszolút legyőzött minden előítéletet, ha volt).

De nem is propagálom tovább, már csak az egyik kedvenc - és rövidke - fellépést linkelem be: Anton & Sigrid: Cha-cha-cha :-) (Sajnos ez a link csak Svédországon belül működik...de itt van egy kissé rosszabb minőségű verzió, ez bárhonnan elindul.) A versenyt egyébként fölényesen megnyerték, majd Anton minden vonzó állásajánlat ellenére visszatért az imádott focihoz, sejtetve, hogy azért reklámokban előfordulhat a jövőben (eddig egy farmerreklámban volt észlelhető). Ami pedig a titkolózó sportolókat illeti, Anton és már többen mások is felvetették, hogy a svédországi 600 profi focistából elég valószínűtlen, hogy csak egyetlen homoszexuális van. Vagy az európai sok ezerből! Pedig "hivatalosan" ez a helyzet és ez biztosan jelent valamit...

...és még sorolhatnám elég hosszasan a névsort, de azt hiszem, ennyi most elég lesz (bár tudom, hogy csak a politika és a sport köréből hoztam példákat).

A nap svéd szava: omklädningsrum (öltöző)

Az "igazi svédek", zavargások és politikusok (2. rész)

Folytatni - de főleg lezárni - szeretném a június eleji gondolatmenetet a husby-i (azóta már szerencsére befejeződött) zavargásokkal kapcsolatban. Jópár újságcikket olvastam az elmúlt hetekben, amelyekben különböző szempontokból próbálták körbejárni a témát, leginkább a Miért? és a Mit kellene csinálni? kérdésekre keresve a válaszokat. Igyekeztem azokra az elemző cikkekre koncentrálni, ahol nem mindig ugyanazokat a szólamokat ismételgették (mint pl. a tévé és a bulvárlapok), hanem ahol a szerzők láthatóan tényleg gondolkoztak és jutottak is valamire.

Mert ugye lehet a szokásos általánosságokat írni, mint pl. a hasonló negyedekben magas a munkanélküliség és a nehéz anyagi körülmények között élők aránya, ahol a fiatalok jelentős része sajnos nem képes sikeresen elvégezni az iskolát, tehát a továbbtanulásra sincs esélye. Az ebből eredő tehetetlenség / reménytelenség / tétlenség könnyen vezet efféle reakciókhoz más városban, de más országban is. Egy arab újságírónő arról is írt, hogy ezekben a városrészekben sajnos előfordulnak olyan kisebb, de szélsőséges csoportok - "az iszlám sötét erői" -, amelyek pont az efféle kiábrándult fiatalokra építenek és pl. a rendőrséggel, a svéd társadalommal és kultúrával való szembenállásukat is táplálják, sőt kifejezetten gyűlöletet keltenek. Itt leginkább az "ők maguk tehetnek mindenről" motívum a jellemző.

Jegyezzük meg azt is, hogy a zavargók mindegyike kivétel nélkül fiú, így az általános "a színes bevándorlók balhéznak" kitétel már rögtön sántít. Kizárhatjuk ugye a szülőket, nagyszülőket, egyáltalán, a középkorúakat és idősebbeket is...mert ők tényleg nincsenek az elkövetők között. (Egyébként a szülők több helyen is segítettek a rendőrségnek nyugtatólag hatni a fiatal huligánokra.)

De még egyszer visszatérve a kezdetekre, az események azzal vettek nagyon szerencsétlen fordulatot, hogy egy idősebb férfi állítólag ön- és közveszélyes módon hadonászott egy machetével, ugyanis más is volt abban a lakásban. (A rendőrségi vizsgálat azóta megállapította a rá a végzetes lövést leadó rendőr felelősségét, ezért ellene most halál okozása miatt eljárás folyik.) Körülbelül volt erről a jelenetről egy kép a lelki szemeim előtt, amikor nemrég a következő, elég meglepő beszámolót olvastam - a forrás egy finn webes napilap, akik a portugál áldozat feleségének a bátyját szólaltatták meg (ő finnországi lakos):

"A húgomék egy étteremben ettek és amikor kijöttek onnan, egy csapat huligán megfenyegette a nővéremet. A férje elment egy késért, hogy elijessze őket. Egy puuko-kést vett magához, szóval nem machetét, ahogy azt később az újságok írták. Fent kilépett a balkonra késsel a kezében és remélte, eltűnnek a zaklatók. Hamarosan megjelent a rendőrség. A nővéremék nem voltak benne biztosak, hogy tényleg a rendőrség kopog, ezért nem merték kinyitni az ajtót. Azt mondták nekik az ajtón keresztül, hogy minden rendben van, de a rendőrök bementek erőszakkal. A nővérem nem látta, pontosan mi történt utána és hogy a férje tényleg fenyegette-e késsel a rendőröket. De fejbelőtték, a nővérem a szemtanú rá." Így már más a kép, nem? Erről valamiért nem írt az újságok 99,9%-a...
 
És bár jópáran azt hozzák fel érvnek, hogy a zavargókat - egyes nyilatkozatuk alapján - ez a rendőri túlkapás nem is érdekelte, csak ürügyet kerestek a vandálkodásra (azaz ne nagyon próbáljuk a bűnözők lelkivilágát megérteni), azért érdemes pár dolgot megfontolni:

Kétféle erőszak létezik: szubjektív és objektív (Slavoj Žižek szlovén filozófus besorolása szerint):

• a) Szubjektív erőszak: autógyújtogatás, kődobálás és egyéni végrehajtók, akik könnyen felismerhetőek - jól látható akciók, amelyek ellentétet képeznek a mindennapok normális, erőszakmentes állapotával. A média segítségével az elővárosokon kívül lakók, belföldiek és külföldiek is tanúi lehetnek az eseményeknek, beszédtéma lesz belőlük. Ez az a fajta erőszak, ami ellen a miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt is felszólalt. "Aki nem érti meg az erőszakot, nem érti meg Svédország egyik legfontosabb társadalmi kihívását."
  
  
• b) Objektív erőszak: ami láthatatlan, de ennek ellenére létezik. Két rétege van, egyrészt a strukturális diszkrimináció - az OECD szerint Svédországban nagyon gyorsan nőnek az osztálykülönbségek, leginkább azok lettek a vesztesek a 2000-es évek folyamán, akik hosszú ideig betegek, munkanélküliek, az idő előtt nyugdíjazottak, plusz azok akik se nem dolgoznak, se nem tanulnak, nem is regisztrált minkanélküliek...és belőlük sokan ezekben az "rossz nevű" elővárosokban laknak, ahol szépen lassan megszüntetik a gyógyszertárat, a bankot, a kultúrházat, a fogorvost... Itt nem laknak jómódúak és politikusok, de rendszeres látogatók a szociális munkások és a rendőrök - munkaidőben.
  
  Az objektív erőszak másik rétege a beszélt nyelvbe ágyazódik be, hogy hogyan beszélünk egy problémáról és ezáltal hogyan értjük meg azt, ebben az esetben ahogyan a külvárosok megbélyegződnek, amikor valakinek a lakcíme is valami fontosat árul el arról, aki ott lakik. A médiában az Előváros (pl. Husby, Rinkeby...) a nem-svédek lakhelyei, mint metróközelségben fekvő egzotikus szigetek. Hamarosan biztosan kalandtúrákat is vezetnek az elővárosi dzsungelba* - hasonlóan a fontosabb politikusok látogatásához -, ahol megtekinthetőek azok, akiket bevándorlóknak hívnak (bár itt születtek), vagy idegeneknek (pedig otthon vannak), ill. külföldieknek (pedig belföldiek). A "kulturalista" logika szerint az Előváros problémája nem politikai, hanem a lakosok kulturális különbözősége okozza. Ez a kulturális különbség az oka annak, hogy egyesek autókat gyújtanak fel Husby-ben - de nem teszik ezt Åsele-ben vagy Överkalix-ban (nagyon északi városok, jellemzően elenyésző számú bevándorlóval).
  
  Valójában az, hogy az északsvéd városok fiataljai miért nem dobálják meg kővel a rendőröket elég könnyen megérthető, ha belegondolunk a következőkbe. Északon nem létezik a fentiekben vázolt bűnbakképzés, nem emlegeti senki rasszista módon a kiközösítettek kultúráját, a fehér bőrüket, a patriarkális értékrendjüket, a velük született bűnöző hajlamot. Nem buzdítják őket arra, hogy legyenek hálásak vagy menjenek haza. A rendőrök mint a rend fenntartói, a hivatalos erőszak megtestesítői ilyen minőségükben nem vonulnak be Åsele-be megerősített csapatokkal, nem lőnek a lakosokra és nem is hívják őket majmoknak és patkányoknak (utóbbiaknál sajnos többször megtörtént, dokumentált esetekről van szó). Akkor sem, ha a lakosság egyes tagjai megszállják az åsele-i rendelőintézetet. Ugyanis pontosan ez történt 2012. márciusában. Akkor a rendőri intézkedés a következőképpen nézett ki: elbeszélgettek a - minden szempontból svéd, fehér bőrű - elkövetőkkel, majd úgy ítélték meg, hogy nem szükséges intézkedniük, "esetleges pénzbüntetést" helyeztek kilátásba (ebből nem lett semmi) és elvonultak, hiszen "átlagos emberekről van szó, nem súlyos bűnözőkről".
  
  [Az objektív és szubjektív erőszakról szóló részt Mattias Gardell cikkéből vettem: Boka en äventyrsresa till Husby / Foglalj egy kalandtúrát Husby-be]

*  A nemrégiben Rosengård-ban tett szervezett kóstolóval egybekötött városnéző sétán, amin résztvettem, őszintén szólva, volt egy ilyesmi, kellemetlen érzésem...hogy mintha azért fizetnék, hogy "kukkoljam" az ottlakókat (akik egyébként totál szimpatikusak voltak), mint egy katasztófaturista vagy ilyesmi. És előre azt gondoltam, hogy "szegények, képesek ott lakni, de én csak 2 órára megyek oda és csak nem lesz semmi bajom addig"...miközben az egész lakótelep rendezett volt, zöld, normális és barátságos. Viszont nem volt jó érzés rájönni, hogy voltak / vannak előítéleteim :-( És olvastam egy cikket Husby-ről is, a zavargás alatt írta valaki, hogy már pár napja megy a "műsor", és ő még semmit nem vett észre, pedig ott lakik. Jé, hát mégsem lángolt az egész városrész, ahogy az újságok írták?...

A nap svéd szava: invånare (lakos)

Ők és mi - ismét a bevándorlókról

"A blogger válaszol" című rovatunk következik. Az előző, REVA-témájú bejegyzés generált néhány kommentet, ezekre reagálnék:

ben77777: Részben jogos, amit írsz, ugyanakkor malmöi példánál maradva a nagy balhék legnagyobb részét nem a fehér svédek csinálják...

Az előző bejegyzésben nem volt szó "nagy balhékról", érdemes tisztázni, hogy nem arról van szó, hogy különféle bűncselekmények elkövetőit keresnék így. Viszont - emiatt is - a különböző országokból esetenként illegálisan menekültek jellemzően meghúzzák magukat, gyakran ki sem merik tenni a lábukat abból az épületből, ahol ideiglenesen menedékre leltek. Ha valaki pl. Szíriából, Szomáliából, stb. életveszélyes fenyegetésből - netán a családja elvesztése után - kerül így vagy úgy Svédországba, az nem valószínű, hogy pont balhézni akarna annyi szenvedés után. Épp ellenkezőleg, új életet akar kezdeni egy biztonságosabb országban, emberi körülmények között.

Ha úgy általában lenne szó bűnözésről, vandalizmusról természetesen azt írtam volna, hogy az elkövetőket kell elfogni és megbüntetni. Függetlenül a bőrszíntől, természetesen. Ellenben kollektív bűnösség hangoztatása itt (vagy bárhol) még soha nem vezetett világbékéhez. Apropó, Malmönek van sajnos saját tömeggyilkosa is, Peter Mangs, aki puskával vadászott színes bőrű bevándorlókra, nagyjából válogatás nélkül, mindezt 2003-2010 között. Nemrég ítélték el, életfogytiglant kapott, két gyilkosságot és nyolc gyilkossági kísérletet tudtak rábizonyítani. Peter Mangs - talán mondanom sem kell - echte fehér bőrű svéd, "természetesen" a szomszédok szerint is szerény, normális ember látszatát keltette. Nem is gyanakodott rá senki, 7 éven keresztül szabadon járhatott-kelhetett és sajnos gyilkolhatott.

A "malmöi nagy balhék" alatt talán a 2008-as(!) rosengård-i zavargásokat érthetted - jól sejtem, hogy te nem laksz Malmöben, ugye? Valójában a statisztika szerint Rosengård teljesen nyugodt hely, ha Stockholmban lenne, az lenne a 2. legbiztonságosabb kerület. Én pár hete voltam Rosengård-ban, mindenfelé mászkáltunk egy városnéző program keretén belül, több órán keresztül. Nagyon nyugis volt minden és mindenki, a lakótelepek parkjai gondozottak, a játszóterek vadiújak, stb. A kimutatások szerint a legnagyobb a bűnözés Stockholmban (ott egyébként korábban 2009-ben és 2010-ben is voltak zavargások; Fittja és Rinkeby városrészekben), utána Göteborg jön (ahol 2007-ben volt - svédek által kirobbantott - zavargás), majd Malmö. Amióta elkezdtem írni ezt a bejegyzést, sajnos már "stockholmi nagy balhékról" írhatunk...

Az más dolog, hogy a média közel sem a valóságot kommunikálja...lásd az ide kapcsolódó csütörtöki szenzációhajhász Index/MTI-hírt, amit olvasva több ismerősöm is aggódó mailt küldött, hogy hogy biztonságban vagyunk-e a "Malmöre átterjedt ostromállapotban" - miközben csupán arról volt szó, hogy két autó kiégett a városban és ennek megeshet, hogy semmi köze a napok óta tartó husby-i (Stockholm) zavargásokhoz. A svéd sajtóban erősen keresnem kellett, hogy a malmöi hírt egyáltalán megtaláljam, amiben Husby-ről még csak említést sem tettek. Miért is tettek volna? Sajnálatos eset, hogy felgyújtottak két autót, de ilyesmi előfordul nagyobb városokban akárhol - pl. Budapesten is. Hangsúlyozom, semmiféle zavargás, rendőri készültség vagy ilyesmi nincs Malmöben. Csak "lelkes" újságírók gyártják az álhíreket...biztos kellett 3 kg vegytiszta botrány a bűnös Északról.

ben77777: Másrészt ha illegális bevándorlókat keresnek, akkor nyilván jobb a hatékonyság, ha a nem svéd gyökerünek kinézőket ellenőrzik - ha valakinek nincs vaj a füle mögött, miért baj, ha elkérik az iratait?

A hatékonyság pedig egy jól hangzó dolog, de nem legitimál mindent. Hadd ne hivatkozzak olyan rémes tettekre, amiket anno igen hatékonynak találtak és sajnos meg is valósították őket :-( Sőt, ma is vannak ilyenek szerte a világban, sajnos...

Másrészt ha az ember demokráciában él, akkor nehezen megmagyarázható, hogy igazából csak azok egyenlőek és csak azokra vonatkozik az ártatlanság vélelme, akiknek elég világos a bőrszíne. Akit ez nem érint, az vagy a) örül, hogy nem kerül célkeresztbe, vagy b) közömbös ill. támogatja a dolgot, elvégre "rendnek kell lennie", vagy c) képes beleélni magát a szenvedő alanyok helyébe és elítéli ezt a gyakorlatot. Persze én is csak egy bevándorló vagyok (mínusz), akinek éppen fehér a bőre (plusz), de az arab / egyéb "nem fehérbőrű" ismerőseimre - és persze másokra, akiket nem ismerek személyesen - gondolva egyáltalán nincs jó érzésem.

De ben77777, tudod mit? Ha csak egy grammnyit is nyitott vagy más véleményre is, mint a hivatalos szerveké, olvasd el az általam ajánlott Khemiri-cikket (angolul - és újabb update [júl.13.]: magyarul is megjelent a Magyar Narancsban), csak azt tudom mondani...ugyanakkor valahol megértem az értetlenségedet, hiszen világos bőrrel születtél - bár ez azért önmagában nem érdem. Ha hasonló bánásmódot tapasztaltál volna (és itt nem "egy egyszeri igazoltatásra" gondolok, hiszen ez nem csak erről szól), nem írtad volna ezeket a sorokat. Hidd el, te is benne vagy ill. leszel egy kisebbségi csoportban, csak most még esetleg nem tudsz róla. Az életünk során mindannyian lehetünk / leszünk akár betegek / sérültek / idősek / munkanélküliek / turisták vagy bevándorlók egy másik országban / stb. Azaz kiszolgáltatottak a többségi társadalomnak, gyakran az előítéleteknek. Ma én, holnap te. Vagy inkább ma ők, holnap mi.

nad: Azt hiszem, felesleges linket rakni, hogy mi folyik most Husby-ben. Borzasztó ,hogy mit művelnek ezek a mai "svéd" fiatalok. Sajnos Svédország nagyon rossz úton halad. 20-25 évvel ezelőtt ilyen elképzelhetetlen lett volna.

ill.

ben77777: érthető, ha a helyzet fokozódik - hétvégén megyek arra, kiváncsi leszek változik e az emberek gondolkodása az ilyen események hatására...

Ez a téma viszont ismét megér egy újabb bejegyzést (pedig reméltem, hogy sikerül ide bepasszintanom az ezzel kapcsolatos véleményemet, de akkor nagyon hosszúra nyúlnék), úgyhogy itt és most zárom soraimat. Addig is egy ajánlom Robert Nyberg társadalomkritikus karikatúráit, a svédül tudóknak. De van néhány szöveg nélküli is, bár azok nem igazán sokatmondóak.

A fenti Robert Nyberg-párbeszéd szövege magyarul:
- Apu, hogyan betűzzük azt, hogy bevándorló?
- B-Ű-N-B-A-K!


A nap svéd szava: upplopp (zavargás)

Az állam és az emberek

Az állam. Mi jut erről eszünkbe? "Állambácsi", állami intézmények,
mint pl. APEH (újabban NAV), stb. Függetlenül attól, hogy 1960-at vagy napjainkat vesszük, bizonyos negatív asszociációink azért vannak. (Emelje fel a kezét, akinek nincs.) De ezzel nem vagyunk egyedül: a többi demokratikus ország lakói sem szívesen kerülnek kapcsolatba az állammal, aki információt vagy inkább pénzt akar rajtuk behajtani.

Svédországban többszáz éve nem volt olyan rezsim uralmon, ami visszaélt volna a hatalmával és kihasználta volna az embereket. Ez nem jelenti azt, hogy semmilyen visszaélés nem volt, de azokat egyes személyek követték el, nem szervezetten / az állam támogatásával. Az eseteket kivizsgálták, a tetteseket bíróság elé állították.

Mint ismert, Svédország régóta a jóléti állam modellje. A svédek büszkék az államra és azonosulnak vele(!), ez világszerte is ritkaság. Pl. 1996-ban volt egy közvéleménykutatás, aminek az eredménye szerint a lakosság túlnyomó többsége úgy nyilatkozott, hogy az adóterhelés - hogy ki mennyit adózik - teljesen rendben van. Az adó pedig az állam által nyújtott szolgáltatások ára és az általános felfogás szerint erre az ember ne panaszkodjon ill. ne próbáljon csalni.

Ebből következik, hogy az állami hivatalok szolgáltatnak, így a kérdéseinkre általában barátságos, gyors, korrekt választ kapunk. Az ügyeket nem csak személyesen lehet intézni, hanem az esetek 99%-ában telefonon és interneten is, így egy hivatalos ügyintézéshez nem kell félnapi sorbanállás. Ez az ideérkezőknek hihetetlen, és egy-egy ilyen pár perces "akció" után elgondolkodunk, hogy ez máshol vajon miért nincs így? (Költői kérdés, tudom.) Tovább megyek: ha netán hibát vétünk - előfordul -, akkor sem harapják le a fejünket, hanem végtelenül udvarias levélben felkérnek hiánypótlásra vagy hasonlóra. A levelek pedig 1 nap alatt ide- ill. odaérnek. Mindig. Ha pedig ők hibáznak, akkor nyugodt szívvel rámutathatunk erre, nem kell packázástól tartani.

Az adóbevallásról már írtam korábban, a Skatteverket (adóhivatal) által ismert számadatokat már eleve beírják a bevallásunkba, csak az esetleges levonásokkal kell kiegészítenünk. Már ha papíron küldjük be, mert ugyanezt megtaláljuk a neten is, belépés után. De ha egyáltalán nem módosítunk, akkor küldhetünk egy rövidke sms-t is válaszként :-)

Aztán ott van a nyilvánossági elv (offentlighetsprinzipen), amely jog az alkotmányban bennefoglaltatik és garantálja, hogy a lakosság betekintést nyerjen a hivatalok tevékenységébe (pl. bíróságok, rendőrség, Kronofogden - adósságkezelő). Ezt bárki megteheti, anélkül, hogy megmondaná, ki ő, és miért akar információt. Ennek előnyei és hátrányai is vannak, de több az előny: az állampolgárok jogbiztonsága növekszik, mert a döntéseket kontrollálni lehet és a politikusok és egyéb állami alkalmazottak tudják, hogy "az állampolgárok szeme" rajtuk van, ezt a sajtó és más média a nyilvánosság erejével támogatja. A nyilvánosság legnagyobb hátránya, hogy az egyes személyek integritása csökken.

Ezt pl. a saját bőrünkön éreztük pont 4 éve, mielőtt a lakást vásároltuk és hitelígéretet (lånelöfte) kértünk több banktól is. Egymás után futottak be - a bankok ajánlatai mellett - a kimutatások (kreditupplysning), amiben kötelesek tájékoztatni bennünket, hogy xy bank adatokat kért le rólunk. Mármint hogy döntést hozzanak, pl. hogy lássák, nem vagyunk-e nyakig eladósodva. Ez egyrészt furcsa érzést keltett bennünk (magyar viszonylatból svédbe konvertálódva), másrészt egy bankkal való tárgyaláson még kifejezett hátránynak is bizonyult: a bank munkatársa ugyanis kissé gyanúsnak találta, hogy ennyi lekérdezés szerepel a nevünk mellett. Könyörgöm, én akartam, hogy lekérdezzenek rólam adatokat?...

A nap svéd szava: myndighet (hivatal)

Leif, Camilla és a bűnügyek

Ha már krimiről volt szó, muszáj megemlítenem az igazi bűncselekményeket taglaló tévéprogramot, a Veckans brott-ot (kb.: A hét bűnügye). A címmel ellentétben csak kis részben szól aktualitásokról, de van benne szó történelmi bűnügyekről, régóta megoldatlan gyilkosságok felelevenítéséről, nyomozói technikákról és mindenről, ami a témához kapcsolódik. Nem a mennyiségre mennek, egy adáson belül kb. 3 nagyobb téma van. Ezen leírás alapján egy viszonylag száraz műsort képzelhetünk magunk elé, de nem tévedhetnénk nagyobbat.

Az állandó vendég személye garantálja, hogy odaszögeződjünk a fotelba. Leif GW Persson-ról van szó, aki kriminológus professzor és nyugdíjas nyomozó - plusz sikeres krimiíró -, nem mellesleg hatalmas jellem. Óriási szakmai tudása van és ami a szívén, az a száján: nem fél odamondogatni az illetékeseknek (leginkább a magasabb szinteken lévő rendőröknek, nyomozószerveknek). Mindeközben a kissé nyers humorát sem hagyja otthon, én főleg emiatt nézem az egészet :-) Tudom, nem tipikus egy ilyen súlyos dolgokat tárgyaló műsornál, de működik. És persze nagyon érdekes egy szakembertől bennfentes információkat hallani, hogy pl. ő hogyan folytatta volna le a nyomozást egy adott ügyben, vagy hogy bizonyos bűnjelekből mire lehet következtetni. Az ügyeket bemutató bejátszások nagyon igényesen, alaposan meg vannak csinálva. A műsor végén Fråga Leif  (azaz Kérdezd Leif-et), a nézők kérdései alapján, ez is érdekes szokott lenni.

A műsorvezető személyéről - Camilla Kvartoft - se feledkezzünk meg, ő az, aki kezében tartja a dolgokat és irányítja a műsor menetét. És láthatóan tud bánni a professzorral. De alapvetően tényleg Leif-hez igazodik minden, bár ő nem annyira kiszámítható, pláne nem irányítható. A legutóbbi adásban pl. a nemzeti bevetési osztag kapcsán durvult el egy kicsit a helyzet, amikor a jelenlévő illetékes rendőrfőnök nem viselte annyira jól a kritikát (ill. Leif szerint nem tudta megvédeni a rossz döntéseket). Ugyan maga a hangnem végig "skandináv", azaz visszafogott maradt, azért repkedett egy-két jelző (a' la Leif).

És igen, rajtam kívül is vannak rajongók, nem is akármilyenek! Egy figyelmes 90 éves néző jóvoltából megismerhettük a statisztikát, amely leleplezi, hogy Leif hányszor nyúl a szemüvegéhez, hogy a homlokáról az orrára tolja - vagy éppen vissza...

• január 15 --- 43 alkalommal 
• január 22 --- 46 alkalommal
• január 29 --- 76 alkalommal
  (a gyanúk szerint ezután Leif talán tudomást szerzett a statisztikáról, mert:)
  
• február 5 --- 19 alkalommal
• február 12 -- 22 alkalommal

GW Persson kommentárja március 4-én, a kulisszák mögött: "Majd kolosszálisan összezavarodnak, amikor meglátják, hogy ma egyszer sem nyúltam a szemüvegemhez... A jövő héten majd visszatérek a szokásos mintához." :-))

A jövő keddi műsor lesz a szezon utolsó adása (SVT1, 21:00 h). De még min. egy hónapig a korábbi 9 rész is megnézhető az SVT Play-en. Svédül tanulóknak érdemes bekapcsolni a feliratozást (T - Textning på).

A nap svéd szava: utredning (nyomozás, kivizsgálás)

Bron / Broen (A híd)

Éjszaka, egy autó suhan a sötétben, az arctalan sofőr az órájára néz...majd hirtelen 45 másodpercnyi áramszünet az Öresund-hídon. Közvetlenül ezután egy holttestet találnak a híd közepén, pontosan a dán-svéd határt jelképező vonalon. Így kezdődik a 2011-es dán-svéd koprodukcióban készült tíz részes tévésorozat első epizódja.

A skandináv krimiknek általában jó hírük van, a Bron (dán címe: Broen) pedig kifejezetten izgalmas, fordulatos és kiszámíthatatlan. A sorozat egyik nagy erőssége a karakterekben rejlik, különösen ami a két főszereplőt illeti. A szoros  együttműködésre kényszerülő Martin (Kim Bodnia; koppenhágai nyomozó) és Saga (Sofia Helin; malmöi nyomozónő) különbözősége nagyon jó jeleneteket eredményez és mindkettőjüknek elhisszük, hogy tényleg profi rendőrök. Ráadásul a magánéletükbe is betekintést nyerünk, ami itt gyakran összefonódik a munkával.

A Bron készítői remekül kihasználták a hagyományos dán-svéd ellentéteket is. Aki kicsit is tud svédül vagy dánul, remekül mulat pl. azon a jeleneten, amikor a svéd nyomozócsoportból az eligazításon senki sem érti, mint mond nekik a dán kolléga :-) Apropó, a filmben természetesen végig mindenki a saját nyelvén beszél (azaz dánul vagy svédül), ami külön csemege a magamfajtáknak. A filmhez rengeteget hozzátesz a női főszereplő, Saga Norén sajátságos jelleme is. Erről a filmkészítők azt nyilatkozták, hogy szándékos, hogy nem akarták beskatulyázni Saga figuráját, vagyis nem akartak címkét ragasztani rá, de kicsit utánaolvasva azért sok minden megvilágosodott nekem (viszont itt nem akarok semmilyen poént lelőni). De Martin figurája is abszolút el van találva, hiteles és nagyon emberi, ami Kim Bodnia érdeme.

Na és a helyszínek! Sok malmöi - és valószínűleg koppenhágai - helyszín felismerhető a filmben, a film eleji zenés intro is nagyon igényes, Turning Torso-val, malmöi szélmalommal, persze magával a híddal, a kis hableánnyal (Koppenhága), stb. Az egész kicsit olyan érzés, mintha egy profi hollywood-i filmet néznénk, amit Malmöben készítettek... Angol nyelvű előzetes itt.

A sorozatot 2011 szeptemberében kezdték el sugározni a svéd közszolgálati tévén (SVT), akkor 900.000-en látták (Svédország + Dánia). Angliában több, mint egymillióan látták a BBC 4-en. Európa legjobb tévésorozatának választották a berlini Prix Europán, a brit krimiírók egyesülete pedig a legjobb nemzetközi bűnügyi sorozatnak (The Crime Thriller Awards), olyan komoly konkurrencia mellett mint pl. a Dexter vagy a Homeland. Az IMDb.com -on jelenleg az előkelő 8.4-es az értékelése. Már egy amerikai remake (másolat-film) forgatása is folyamatban van - ami az USA-mexikói határon játszódik -, de a brit-francia verzió is útban van.

Azt nem mondom, hogy mindenkinek való a sorozat: több helyen is vannak benne erősebb jelenetek. Svédországban és Angliában 15-ös korhatárkarikát kapott egyébként, de nem lepődnék meg, ha Magyarországon 18-ast kapna. (Tapasztalatom szerint a svéd filmes korhatárok gyakran akár jóval alacsonyabbak, mint máshol.)

Én csak nemrég láttam a filmet, ezért a mostani értékelés :-) Ha esetleg sikerült felkeltenem az érdeklődést, akkor

1. más ország esetén: ki lehet várni, hogy az illető ország is vetítse (amire jó esély van, mert 57 ország is megvásárolta a vetítési jogokat)...remélem, nem késtem el ezzel a tippel :-) , vagy
2. meg- ill. ki lehet venni DVD-n (angol nyelvterületen The Bridge címmel fut, 3 lemez), pl. az Amazon.co.uk -n kapható, ill.
3. Svédországban pedig meg lehet nézni az interneten, a Netflix-en (amit jelenleg 1 hónapig teljesen ingyen lehet tesztelni), vagy
4. DVD-n kölcsönözni lehet pl. a Lovefilm-től, vagyis interneten megrendelve (4 lemez), aztán
5. meg is lehet vásárolni DVD-n (vagy Blue-Ray-en), több helyen is, vagy akár
6. bele lehet kukkantani a YouTube-on, pl. itt az első rész eleje, angol felirattal (figyelem! ismét szólok, hogy kissé sokkoló lehet egy-két jelenet).

És ami izgalmas: ugyan nem így tervezték eredetileg, de a nagy sikerre való tekintettel jelenleg a második széria forgatása folyik. Idén szeptemberben mutatják be, ugyanezekkel a főszereplőkkel. Én már alig várom...

A nap svéd szava: seriemördare (sorozatgyilkos)

Dobozos tricikli

Az egyik hollandiai bejegyzésben említettem ezeket a járműveket, pontosabban az ott elterjedt kétkerekű verziót. Igazságtalanság lenne elhallgatni, hogy errefelé is nagyon népszerű az effajta gyerekszállító-koncepció, csak itt valamiért a háromkerekűek a menők. (Mind a kettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai.) Cirkál belőlük jópár itt a városban is. Viszont ami a kinézetet illeti, Amszterdamban azért kreatívabb járgányokat láttunk...

Ma találtam egy interjút a Sydsvenskan-ban egy anyukával, akinek van egy 5 éves kislánya és a család nemrég adta el az autóját, ami "csak állt és a pénzt vitte" - ehelyett vettek egy dobozos triciklit (ld. a fenti fotót: Jennie [35] és Amanda [5]). Nem bánták meg a döntést, hiszen központi helyen laknak - bár Malmöben amúgy sincsenek nagy távolságok - és Amanda szállításán kívül a nagybevásárlásoknál is remek szolgálatot tesz a jármű. (És persze megszűnt a kipufogógáz-kibocsátás, no meg buszbérletet sem kell fizetni, mondom én.) Ugyan ehhez 21.000 koronát (kb. 720.000 Ft) ki kellett csengetni, de Jennie szerint ez volt élete legjobb befektetése: egész évben használható, ingyen testmozgást biztosít és soha nem kell parkolóhelyet keresni, mint a kocsival. Sőt, gyakran kisebb távolságra is ezzel megy - gyaloglás helyett - ha jeges viszonyok vannak, mert jóval stabilabb. Ja igen, a képet látva azt hiszem, érdemes írásban is megerősítenem: a svédeket nem rettenti vissza a biciklizéstől holmi hó vagy jég :-) Kétlem, hogy nagy százalékban találnánk téli bicikligumikat a kerekeken (amiből ugye van szöges verzió is), de persze tévedhetek is.

Ebbe a típusba - Nihola Family, egyébként dán gyártmány - két gyereket lehet úgy beültetni, hogy be is vannak kötve, de háttal ültetve még egy harmadik is befér. Maga a láda 100 kg-ot is elbír, Jennie tesztelte úgy is, hogy a férje ült benne :-) Sokan furcsán néztek rájuk útközben, de a doboz bírta a strapát. Egyetlen probléma vele, hogy a tricikli nagy értéke miatt "veszélyeztetett állatfajta", sokan vannak, akik szívesen meglovasítanák. Jennie-éknek a házban van egy saját tárolójuk, amolyan garázsféle, amihez csak nekik van hozzáférésük. (Általában ha van egy lakóháznak biciklitárolója - mint nálunk is -, az közös, azaz nem annyira biztonságos, még lakatolás mellett sem.)

Aztán rátaláltam Marcus blogbejegyzésére is, aki tavaly nyáron újdonsült dobozos triciklitulajdononsként megosztotta az olvasókkal a pozitív és negatív tapasztalatait. Szintén Nihola Family az új családtag és nagy szerencsének tartja, hogy használtan meg tudta venni (egy dán pártól), mert nagyjából senki nem árul ilyesmit Skåne-ban (valószínűleg nagyon elégedettek vele). Ő a vásárlás előtt másféle tricikliket is kipróbált, és a legtöbbnél irányváltásnál az egész láda elfordul. A Nihola-nál csak a kerekek, és ez állítólag sokkal jobb érzés. Nagy pozitívumnak tartja a a 7-sebességes váltót is. Szerinte első pillantásra kicsinek tűnhet a doboz, de pl. legutóbb a következőket rámolta bele:

• 2 gyerek
• 2 nagy, teli bevásárlószatyor
• 1 hátizsák (30 literes)
• 1 ribizlibokor

...és még befért volna ez meg az, ha kellett volna :-)

Marcus ugyan nagyon szeret triciklizni, de amióta ezt teszi, más perspektívába kerültek a dolgok számára. A bicikliutak nem elég szélesek - a 3 kerék egyértelmű hátránya - és az utak közötti átmenetek nem elég egyenletesek, ez néha durva élményekhez vezethet (ezt egy sima biciklivel nagyon könnyű korrigálni és minden bringás ezt teszi, mondhatni tudat alatt). Aztán a parkolás sem könnyű: a "rendes" bicikliparkolókban egyszerűen nincs hely, hogy odalakatolja a méretesebb járművet. Úgyhogy a villanyoszlop az új barátja :-)

A Christiania Bikes is nagyon kedvelt márka Svédországban (is), ami szintén dán gyártmány és ugyancsak nem olcsó...

Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, némi plusz infó (svédül):

• Öt különböző dobozos tricikli tesztje (ugyan 2008-ból, de szerintem elég aktuális lehet még most is)
• Árlista olyan dobozos bi- és triciklikről, amiket Svédországban lehet kapni (2012. április)

A nap svéd szava: lådcykel (dobozos bi- vagy tricikli)

Mayák, rendőrök és vadak

Tegnapi buzdítás a rend svéd őreitől:

A maya naptár szerint a világnak 2012. december 21-én lesz vége. Vagyis holnap. Ragadd meg az alkalmat és gyere el hozzánk ha be akarsz ismerni valamilyen bűncselekményt. Van itt néhány felderítetlen rablás, bántalmazás, betörés, sőt még néhány régi gyilkosság is. Mit veszíthetsz? Ha letartóztatunk, meghívunk egy "világvége-svédasztalra" (End of the world buffét).
 // Scott

A Växjö/Alvesta-i rendőrség ezen Facebook-felhívása nagy sikert aratott: több, mint negyedmillióan látták, 44.000-en like-olták és 5.400-an kommentálták. A többség értékelte a humort :-) A népszerűség meglepte Scott-ot is, aki igazából az ünnepek előtt egy kicsit könnyedebb bejegyzést akart írni (és ez láthatóan sikerült is neki).

Egyébként beleolvasva a többi bejegyzésébe kicsit én is rajongó lettem :-) Ma pl. tippeket sorol fel a nyugodt ünnepek érdekében - többek között hogy ne vezessünk ittasan, használjuk a biztonsági övet, legyen téli gumi az autón; ne hagyjuk, hogy a fiatalok alkoholizáljanak; ne igyunk az utcán, ne hagyjunk égve mécsest/gyertyát a lakásban, a kutya legyen pórázon, ne üssük meg a partnerünket...és lehetőleg ne fenyegessük a gyerekeket, hogy ha rosszak lesznek, elviszi őket a rendőr.

Az egyik pont pedig az, hogy feltétlenül jelentsük be a vadgázolást. Kissé északabbra gyakori pl. a jávorszarvassal ütközés, ami fatális következményekkel járhat az utasokra - egy kifejlett állat 400-700 kg és nagyon hosszúak a lábai: a testfelépítése inkább zsiráfra emlékeztet, mint szarvasra. Svédországban 300.000-400.000 jávorszarvas él, évente kb. 5000 vadbalesetet okoznak. Ez sajnos évi 8-12 halálesethez vezet. Becslések szerint a jávorszarvas-baleseteknek a költsége évente egymilliárd(!) koronára rúg.

Ha az összes vaddal történő ütközést vesszük, évente 800 személyi sérülés történik az országban. A jávorszarvas a legveszélyesebb, a  többi állat inkább csak a járműben okoz kárt (na meg magukban, szegények). Sok helyen van kerítés az utak mentén az állatok úton átkelését megakadályozandó, ilyenkor azok a helyek a veszélyesek, ahol kezdődik vagy végetér a kerítés. Felénk az utóbbi időben a vaddisznók szaporodtak el nagymértékben (korábban nem voltak gyakoriak Skåne-ban, de Svédországban sem), már majdnem volt ilyen autós ütközésünk.

A következő állatfajok esetén egy esetleges közlekedési baleset után bejelentési kötelezettségünk van - akkor is, ha az állat nem látszik sérültnek -, azaz a) meg kell jelölni a helyet, b) figyelmeztetni kell a többi autóst és c) hívni kell a 112-t:

• jávorszarvas, gím- és dámszarvas, őz, muflon
• rozsomák
• medve, farkas, hiúz
• vaddisznó
• vidra
• sas

A teendők részletes leírása itt található. A bejelentés elmulasztása cserbenhagyásnak számít és bírsággal jár.

A nap svéd szava: viltolycka (olyan közlekedési baleset, aminek egy vadon élő állat is a részese)

A kontinens...és mi

Olvasmányélményeink alapján tudjuk, hogy az angolok bizonyos távolságot tartanak Európa többi felétől, vagyis amikor azt mondják, "a kontinensen", akkor a) magukat természetesen nem értik bele b) kissé felsőbbrendűen nyilatkoznak dolgokról ("bezzeg itt...", stb.), persze tisztelet a kivételnek. Ennek az az alapja, hogy ők a Brit-szigeteken laknak, vagyis fizikailag tényleg nem érintkeznek a kontinenssel. Az már más kérdés, hogy ettől függetlenül Európa részét képezik.

Úgyhogy eléggé meglepődtem, amikor rádöbbentem, hogy a svédek ugyanígy éreznek, annak ellenére, hogy itt csak egy félszigetről van szó. Illusztrációként íme néhány újságcikk címe (és maguk a cikkek), amelyeket a neten találtam:

• Öresundsbron - Länken mellan Sverige och kontinenten
  (Öresund-híd - Kapcsolat Svédország és a kontinens között* )

• Ökad kriminalitet pga närheten till kontinenten
  (Magasabb bűnözési arány a kontinens közelsége miatt)
• I Sverige spelar småpojkar – på kontinenten spelar riktiga män
  (Svédországban kisfiúk játszanak - a kontinensen igazi férfiak)

A Wikipedia is alátámasztja ezt a véleményt, szerinte a kontinentális Európa fogalma elég rugalmas és attól is függ, melyik országból nézzük. A Brit-szigeteken kívül Izland, Málta és Ciprus alapból kivétel (mert azok is szigetek). Néha a Skandináv-félsziget, a Balkán és az Ibériai-félsziget is kihagyható. A Skandináv-félsziget ráadásul délről nézve szigetszerű, mert át kell kelni a vízen, hogy meg tudjuk közelíteni, körbemenni elég hosszadalmas. De visszatérve a Wikipedia idevágó részére, az északi hagyományok alapján gyakran egész Észak-Európát is kontinensen kívülinek veszik (vagyis Finnországot is, ami nem része Skandináviának). Persze az angolok szerint csak a Brit-szigetek és Izland kontinensen kívüli...

Érdekes, mert mintha azon menne a verseny, hogy ki tart nagyobb távolságot Európától. Miközben mindannyian európai országok, hiszen nyilván nem szeretnének pl. Afrikához tartozni :-) Nem is beszélve az Európai Unióról, ami szintén európai országokat tömörít, ha nem tévedek.

* Ez a cím azért is sajátságos, mert az Öresund-híd Dániába vezet át, ami a fenti logika szerint szintén nem kontinens. De olvastam fórumot is a témában, ahol valaki azt fejtegette, hogy Koppenhágának "kontinensjellege" van. Na ezt rakjuk össze!

A nap svéd szava: ibland (néha)

Veszélyes város?

Edina írta egy korábbi bejegyzésemre reagálva: "érdekes lenne olvasni Malmö kevésbé vidám és élményteljes oldaláról egy olyan szemével aki valóban ott él. Mert Malmö összes pozitív oldalát megtaláltam itt a blogodon :) de nyilván van valami alapja annak a sok programnak ami a város kevésbé vidám és élményteljes részeiről szólnak."

Bloggolka ehhez kapcsolódó kérdése: "Te hogy éled meg azokat a dolgokat, amit a hírekben látni, hallani? Én véletlenül autóval elkeveredtem, félig-meddig a Rosengård közelébe és nagyon féltem, mert csúnyán néztek..."

Elég sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek a megírását, mert nem éreztem magamat illetékesnek. Aztán rájöttem, hogy a dolog nem is olyan bonyolult. Ha valami történik Rosengård-ban, én is ugyanolyan kívülállóként nézem, mint bárki más a világon. Valahogy távolinak tűnik, pedig egyáltalán nincs messze tőlünk. Viszont (a máshol lakók nagy részével ellentétben) nem azonosítom Malmövel, mert egyértelmű, hogy elszigetelt jelenségről van szó.

Az említett Rosengård városrész szinte az egyetlen Malmöben, aminek rossz híre van, ezen belül leginkább a Herrgården nevű résznek, ahol a lakosság 96%-a külföldi származású. Legnagyobb számban az irakiak, a volt jugoszláv tagállamokból származók,  libanoniak, bosnyákok és irániak képviseltetik magukat. Természetesen túlnyomó részük békésen él együtt a többiekkel, csak egy icipici kisebbség az, amelyik időnként felhívja magára a figyelmet.

Valójában utoljára 2008-ban és 2010-ben voltak zavargások, gyújtogatások, abban az időszakban a tűzoltók csak úgy voltak hajlandóak kivonulni, ha rendőri biztosítást kaptak (ugyanis őket is megdobálták). Azóta sok minden történt, nagyobb a rendőri jelenlét arrafelé és sok civil és hivatalos kezdeményezés indult a viszonyok javítása érdekében.

Ennek van eredménye is, nemrég olvastam az újságban, hogy Rosengård-ban erősen visszaesett a bűncselekmények száma. Viszont egyértelmű: bármilyen apróság történik, a média sokszorosan felnagyítja. Egy malmöi rendőr nyilatkozta nemrég (talán a Metro-ban), hogy ő más svéd nagyvárosokban is dolgozott és ott is történnek időnként zavargások, csak éppen nem kapnak akkora sajtóvisszhangot. Pl. a fővárosi újságok sokkal szívesebben taglalják Rosengård viselt dolgait, vajon miért?...

Különben egyáltalán nem szoktam arrafelé járni (pár hónapja voltunk ott vendégségben, minden teljesen nyugodt volt), így a saját tapasztalataim nem annyira mérvadóak. Az igaz, hogy általában senki nem úgy kezdi pl. az albérletkeresést, hogy oda akarna költözni - kivéve talán azokat, akiknek ott lakik a családja is -, de Rosengård elég nagy (22.000-en lakják) és tény, hogy vannak jobb részei is. Láttam egy riportműsort, ahol többen is úgy nyilatkoztak, hogy soha semmilyen problémájuk nem volt, pedig régóta ott laknak.

És Edina, ha netán ez tartana vissza a költözéstől, szerintem ne aggódj :-) Én négy év alatt nulla alkalommal éreztem azt, hogy veszélyes helyen laknánk, pedig Kirseberg szomszédos Rosengård-dal.

Ui.: Csak megemlíteném, hogy a mára világhírű svéd focista, Zlatan Ibrahimović (aki pl. az Ajax-ban, Juventus-ban, Milan-ban is játszott) is Rosengårdban nőtt föl, bosnyák-horvát szülők gyermekeként, 5 testvérével egyetemben... A képen az önéletrajzi könyvének a borítóján látható. A könyv magyarul is megjelent "Én, Zlatan Ibrahimović" címmel.

A nap svéd szava: rosengård (rózsakert)

Malmöi lista :-)

Még a blog írásának kezdetén idéztem pár pontot egy listából, ami úgy kezdődött, hogy "túl régóta vagy Svédországban, ha...". Tegnap a városi könyvtárban találtam egy könyvet, amiben van egy hasonló lista, csak éppen Malmöre vonatkoztatva (Claes Fürstenberg: Du vet att du är från Malmö). Eszerint például onnan tudod, hogy malmöi vagy, hogy

• boldog vagy, ha a biciklid még ott áll, ahol az előző este hagytad a Gustav Adolfs Torg-on
• felfedezed, hogy a biciklid első kereke hiányzik
• a vasárnapi sétádon gyorsan és karjaidat lengetve haladsz
• a jogosítványodat a Jihad autósiskolában szerzed meg és Habib fodrászszalonjában nyíratkozol
• két hete nem voltál a Västra Hamnen-en és felfedezed, hogy azóta felhúztak 11 emeletes házat és két irodakomplexumot
• azt gondolod, hogy a Pildammsparkban egy séta egyenlő azzal, hogy "kimész a természetbe"
• azt gondolod, hogy a városi kórházban (SUS) az ellátás katasztrofális "bár amikor bent voltam, egész jó kezelést kaptam"
• azt gondolod, hogy sok bűncselekmény és más sötét dolog történik a többi városrészben
• nincs síléced
• még mindig nem tudod, hogy a legnagyobb bevándorlói csoport a dánok
• és azt sem tudod, hányan laknak Malmöben

A teljes lista (svédül) megtalálható itt...

A nap svéd szava: stad (város)

Helyi specialitások

Egy ideje gyűjtögettem őket, mint rövidebb érdekességeket. Mármint magyar szemmel, mert egy svédnek természetesen ezek nem izgalmasak. De ezt talán az egész blog tartalmára elmondható :-)

Íme:

• Ha az ember főiskolára/egyetemre jár, tudnia kell, hogy pl. a 10 óra azt jelenti az órarendben, hogy 10:15-kor kezdődik az előadás. Ezt "akademisk kvart"-nak hívják és állítólag az a története, hogy régen a diákoknak nem volt (kar)órájuk - ill. mobiltelefonjuk - és amikor a templom órája elütötte az egészet, abból tudták, hogy még van egy negyedórájuk, hogy odaérjenek az előadásra :-) Viszont figyelem (svédül: OBS!), ha vizsgázik az ember, akkor a 10 óra az pontosan 10:00 és nem több. Na, erre már nem tudom a magyarázatot, talán így 1 óra van a körmölésre/szóbelire, nem csak 45 perc. Valaki? Ötlet?...
  
  
• A rossz helyen parkoló bicikliket nemcsak Amszterdamban, de itt is elszállítják egy idő után. Bizonyos idő (pár hónap) elteltével ha nem jelentkezik érte a gazdája, a biciklit elárverezi a város, erről hirdetés szokott megjelenni a napilapokban. Persze nem mindegyik bicikli van olyan állapotban, hogy érdemes lenne rá licitálni, de az biztos, hogy ki lehet fogni jó járgányokat is.
  
  
• Ne keressük a postát. Nincs. A Pressbyrån újságoshálózat ellát postai feladatokat, plusz bizonyos üzletek (pl. nálunk a szomszédos utcában egy élelmiszerbolt). No meg sok szupermarket előterében is van postai rész (pl. ICA, Hemköp). Ha csomagunk vagy ajánlott küldeményünk érkezik, azt is ezeken a helyeken lehet átvenni. "Igazi" postaépületek ugyan léteznek, de csak a vállalatok számára (Företagscenter). De egyébként a postai szolgáltatás példás, ha feladnak nekem valamit (belföldön), a következő napon megérkezik.
  
  
• Apropó, levelek! A legtöbb lakáshoz nem tartozik postaláda, hanem egy levélnyílás az ajtón. Így lehet megijedni, amikor pl. kora hajnalban bezuhan az újság és rácsattan a bedobónyílás fedele. A játékos kedvű ebek tulajdonosai speciális kosarat is vehetnek a nyílásra, ami belülről felfogja a küldeményeket, így azok nem végzik kutyaeledelként :-)
  
  
• És ha már kutyák: Svédországban nem kötelező a szájkosár. A buszon sem. Nem is igen látok kutyát szájkosárral, nagyon-nagyon ritka dolog. Viszont a kutyák 99%-a tényleg jólnevelt. Nem húznak, láb mellett mennek, nem ugranak a kerékpárosok után (mert megszokták őket, annyian vannak), stb. De azt is látom, hogy gyakran kapnak jutalomfalatot séta közben, szóval nem véletlen a dolog.
  
  
• Az általános iskolában és a gimnáziumban ingyenes az ebéd, 1998 óta törvény szerint (de helyenként már előtte is ingyenes volt). Ez egyébként Finnországban is így van. Általában min. 2-féle menü van, az egyik vegetáriánus. Az újságokban időnként előjön a téma, hogy mennyire jó vagy rossz az iskolai menü. Mindenesetre anno egy dán kolléganőm vágyakozva beszélt a svéd rendszerről, ahol a gyerekek ingyen ebédet kapnak. Ha jól értettem, a gyerekének az iskolájában még menza sem volt...
  
  
• Ha egy újságcikkben, bűncselekmény leírásánál a bűnözőt emlegetik, akkor elsősorban így nevezik: pl. "36-åringen" (a 36 éves). Érdekes, de tényleg ez a leggyakoribb megnevezés és nem az, hogy "az elkövető".
  
  
• Mi a 2. emeleten lakunk. Magyar mértékkel ez csak az 1. emelet. De itt az első emelet az a földszint. Vagyis földszint nincs :-)
  
  

A nap svéd szava: frimärke (bélyeg)

Két keréken

Az utóbbi hetekben-hónapokban erősen rákattantam a bringázásra. Ebben nagy szerepe van annak, hogy teljesen mást jelent a kerekezés Malmöben, mint Budapesten (ahol - bevallom - nem is mernék biciklivel közlekedni).

Malmöben 410 kilométer bicikliút van kiépítve és 2006-tól kezdve Malmö város önkormányzata is aktívan propagálja a biciklis közlekedés előnyeit. Jelszavuk: "I Malmö är det löjligt nära till det mesta", azaz "Malmöben a legtöbb dolog nevetségesen közel van". A helyi biciklistérképen (amit ingyen lehet kapni) karikával jelölik, hogy a belvároshoz képest mi van 5, 10, 15, ill. 20 perces bicikliútra. Sokan egész évben biciklivel járnak (igen, a hóban is - különben is, van téli gumi is) és nem szokatlan az öltönyös bringások látványa a városban. Egy statisztika szerint Malmöben (de pl. Linköpingben is) az utazások 30%-a biciklivel történik. Ez nem kevés és egyben örvendetes dolog.

A biciklizést Malmöben úgy kell elképzelni, hogy korrekten ki van építve az infrastruktúra: sok, az autóktól teljesen különálló bicikliút, külön kerékpáros rész (és -sáv) a jelzőlámpáknál, bicikliparkolók (nagyon sok! és újabbak építése is folyamatban pl. jelenleg a pályaudvar közelében van egy nagy építkezés). Plusz helyenként biciklipumpa, amit a babakocsisok is szívesen használnak. Sőt, van számláló is a forgalmasabb helyeken, pl. Södervärn-nél, kék színű digitális kijelzővel. Pár napja, egy napos délutánon a a 6023-as számú biciklis voltam :-)

És nemcsak a biciklizés közkedvelt, a biciklik is. Hát igen, ismerjük be, hogy lopják a bicikliket. Aki biztosra akar menni, az beszerez két U-alakú lakatot (a vékonyabb típusúakat könnyedén elvágják) és használja is őket. Különben olyan kellemetlen meglepetésben lehet része, mint 2 éve E.-nek, aki csak a hűlt helyét találta a bringájának. Ez annyira letörte, hogy utána még hosszú hetekig mindenütt kereste a szemével - és nem is hiába, az egyik nap kiszúrta a buszról. Leszállt és beazonosította a járművet. Természetesen már valaki másnak a lakatja volt rajta.

Kihívta a rendőrséget (két hosszú órát várt rájuk a zuhogó esőben), akik a vásárlást bizonyító sms megtekintése után egy hatalmas vágóeszközzel lakattalanították a bicajt, majd elvitték a telephelyükre. Ettől kezdve már "csak" másfél hónapnak kellett eltelnie - valószínűleg azért, hogy hátha közben jelentkezik egy újabb tulaj, aki szintén jóhiszeműen vásárolta a biciklit. De ilyesmiről nem volt szó, szóval E. gond nélkül visszakapta a vasparipát. Amióta ebben a lakásban lakunk, az alagsori biciklitárolóban lakik (mint az én biciklim is), a biztonság kedvéért még ott is lelakatolva. Én tulajdonképpen három zárat használok: a hátsó kerék gyári zárját, plusz a két U-alakú lakatot. Biztos ami biztos :-)

(Folyt. köv.)

A nap szava: cykel (ejtsd: szűkel)