A hetedik

Mint már említettem, Svédországban minden valamirevaló lakos fejből tudja, hányadik hét van éppen. Nos, most éppen a hetedik, a jövő hét pedig a nyolcadik, ami azért is érdekes, mert síszünet lesz (vinterlov), így a Komvux-ön (sem) nem lesznek órák, éppúgy mint az általános iskolákban, gimnáziumokban és egyéb középfokú tanintézményekben.

Viszont a főiskolán lesz oktatás, bár igencsak minimális: Adam, a kanadai angoltanárunk megtartja az összes óráját (bár a suli kérésére a 2x2-t összevonva, 4 órában) és úgy tűnik, Elisabeth, a kiejtéstanárunk is leginkább velünk szeretné tölteni az idejét. Hétfőn lesz vele kiejtés-konzultációm 45 percben, amikoris négyszemközt megmondja a tutit a svéd kiejtésemről, plusz kedden is tart két órát, akkor az egész osztálynak. Kíváncsian várom mindkettőt, azért is, mert Elisabeth humora lenyűgöző - különösen mivel a legsúlyosabb poénokat is pókerarccal adja elő ;)

Mindenesetre örömteli, hogy lesz egy kis lazítási lehetőség. Na persze máris beindult az agyamban a gépezet, milyen jó kis programokat is lehetne szervezni a jövő héten. Régen jártam már Koppenhágában is... Bár ha netán teljesen itthon maradnék, mert mondjuk a hó egész héten olyan durván esne (mint amivel ijesztgetnek is bennünket az elkövetkezendő napokra), akkor sem unnám magamat halálra: remekül ellennék a szünetre kapott leckékkel és a tömegesen a könyvtárból kivett könyveimmel...

Ezen a héten volt még egy fontos (hű, de nagyon fontos!) esemény, a semla napja. A semla tényleg hasonlít a magyar zsömlére, de annak jóval gazdagabb verziója. Ismét Delisa remekül megírt bejegyzését hívom segítségül...érdemes megnézni az írás végén a malmöi videót is! És szégyen, gyalázat, de még csak addig jutottam el, hogy két újságban (Metro és Malmö Lund City) is végigböngésztem az aktuális semla-kóstolások eredményét, az íztesztet. Úgyhogy ideje felkerekednem és beszereznem egy tesztgyőztest. Bár E. nem hisz a tesztekben, én viszont igen, ebből a szempontból még hagyom magamat a tömegtájékoztatás által befolyásolni :-))

De az igazsághoz tartozik, hogy ma már túlvagyok egy isteni kladdkaka-n (ami egy súlyosan függőséget okozó csoda-csokitorta, svéd módra), úgyhogy panaszra nincs semmi okom.

Aztán mi is volt még? Pl. az egyik kedvenc - orosz - osztálytársnőm a hihetetlenül hatalmas pocakjával megjelent a tegnapi történelemórán is...amiben csak az az érdekes, hogy már a múlt hétre volt kiírva szülni. De egyelőre úgy tűnik, a lurkó jól érzi bent magát. Mohamed, az egyik srác meg is kérdezte a tanárnőtől - teljesen komolyan gondolva -, hogy ha netán megindulna a szülés az órán, kihez is kellene fordulnunk a fősulin? Nos, ezt továbbra sem tudjuk, de szerencsére (eddig) nem volt rá szükség ;)

A nap svéd szava: gravid (várandós)

Tipikus...

...svéd dolgok, mindenféle területről. Saját gyűjtés :-)

• Plakát a Komvux összes emeletén (svédül, angolul és arabul): "Akarsz-e kávéautomatát a Komvuxra? Gyere el a témában tartott értekezletre: [hely], [nap, idő]." Namármost: ha a svédeken múlik, természetesen lesz automata, nem is kérdéses. Azon csodálkozom, hogy eddig még nem merült fel a kérdés.
  
  Ezt a kiírást a főiskolán elmesélve a görög osztálytársnőm kapásból elmesélt egy rokon sztorit, aminek a kiindulópontja, hogy az egyik svéd - talán malmői? - folkhögskola-n (népfőiskola) külön emeleten vannak a svédek és a külföldiek, ugyancsak külön kávéautomatákkal. Plusz azzal a különbséggel, hogy a svédek emeletén olcsóbb volt a kávé! Diszkrimináció a javából, nemigaz? Persze ezt egy szemfüles bevándorló (azaz invandrare - nagyon fontos szó, ha az ember itt akar lakni!) észrevette és - önzetlen módon - tovább terjesztette a frissen szerzett tudását a többiek között. Így hosszú sor alakult ki a "svéd" kávéautomata előtt, valószínűleg élénk vitát generálva. Remélem, happy end lett a történet vége...
  
  
• Még egy kiírás, amit az egyik tanterem ajtaján láttam (ugyancsak Komvux): "Elkéstél. Bejutás az óra kezdetétől számított kb. 15 percen belül. Kérjük, ne zavarj bennünket!"
  


• Gustav Adolfs torg (Gusztáv Adolf tér), 2010. február. A tér közepén lévő szökőkút folyamatosan és zavartalanul üzemel, a tél dacára. Azazhogy...a medence közepén lévő, vizet felfelé lövellő szobor nagyjából felismerhetetlenné vált, mert a visszahulló vízből vastag, alaktalan páncélréteg fagyott rá. Amolyan modern szobor formája lett. Úgy látszik, az nem opció, hogy a hideg beköszöntével kikapcsolják a szökőkutat. Mindenesetre a turistáknak tetszik, előszeretettel fotózkodnak előtte ;)
  
  
• A (kanadai) angoltanárunk kérdezte, voltunk-e már svéd temetésen. (Még nem.) Mint kiderült, ő már volt és - véleménye szerint - nem is temetés-szerű esemény volt, inkább valamiféle tárgyilagos értekezletre emlékeztetett. "Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy tényleg meghalt-e valaki..." tette hozzá némi mosollyal :-)
  
  
• Időpont az egyik rendelőintézetben, jóelőre egyeztetett napon. Maga a látogatás évi 900 korona "vizitdíj" fölött - szerencsére - ingyenes, azaz frikort-ot (ingyenes kezelésre jogosító kártyát) kap az ember. Ez a határösszeg egyébként kb. 3 látogatással érhető el, a rendelés típusától függően.
  
  Viszont egyszer úgy esett, hogy megfeledkeztem az időpontról. Másnap jöttem rá és telefonáltam, hogy sorry, kiment a fejemből, kérnék új időpontot, ha lehet. Kedvesen megnyugtattak, hogy semmi gond. No igen, viszont 2-3 nap múlva megérkezett egy 200 koronás számla (ez kb. 5000 Ft). Jogcím: "Kimaradt látogatás". Erre természetesen nem érvényes a frikort - avagy az okos más kárán tanul, én meg a sajátomon ;) Viszont öröm az ürömben, hogy lehet kérni ingyenes sms-értesítést, így most már az előző napon kapok egy emlékeztetőt az időpontról...
  
  
• Havazás, hóhelyzet. Vegyünk csak egy hólapátot, ami a kocsiba is befér, mert gyakran úgy kell kiásni szegény Saab-ot. Körtúra a közeli barkácsboltokban, nulla sikerrel. "Elfogyott", mondja minden eladó. Az egyik helyen észreveszem, hogy gyerekméretű hólapát (ami elég picike, nekünk azért nagyobb kellene) viszont van. A szaki helyesel: no igen, gyerekmunkát is be lehet vetni :-)
  
  De az mintha senkiben fel sem merülne, hogy ha már hetek óta havazik és viszik a hólapátot, mint a cukrot, akkor talán kellene még rendelni. Bár mintha valamelyik nap azt olvastam volna, hogy a gyárak nem győzik a termelést...
  
  
• Tipikus termékek a szupermarketben - némelyik ajándéknak sem rossz:
  - vékonyra szeletelt füstölt lazac
  (kenyérre való, isteni finom)
  - rénszarvas-szalámi
  - jávorszarvas-kolbász
  - fura nevű fagyasztott halak, pl. hoki, sej és kolja
  - citromos ill. uborkás majonéz...de van olajmentes majonéz is!
  - medvecukor- (azaz lakrits) ízű rágógumi
  - sokféle édes kenyér
  (aki szintén nem a rajongójuk, az osötat / osötad feliratot keresse ill. a hozzávalók között ne legyen socker vagy sirap)
  - Ballerina keksz Göteborgból
  (mentolos-csokis / narancsos-csokis / nugátos, stb. töltelékkel a két kekszlap között)
  - Marabou csokik

A nap svéd szava: påminnelse (emlékeztető)

A másik csoport...és Hemingway

Bennem egészen keddig nem tudatosult, hogy ha a komvux "angol B" csoportjába is benevezek, akkor ezzel egyúttal a duplájára növelem az új ismerőseim számát: 25-ről kb. 50-re. Pedig a dolog teljesen evidens, nemigaz? :-)

Azt viszont készpénznek vettem, hogy a komvuxos csoportban - csakúgy, mint a főiskolaiban is - én vagyok az egyetlen magyar. Nyilvánvalóan a többi malmöi ill. skåne-i magyar valahol máshol múlatja az időt ;)

Az nagyon tetszett a mai napi angolon, hogy a tanárnőnk tett róla, hogy ne ugyanazokkal dolgozzunk együtt, mint a múltkor, vagyis ezúttal teljesen friss csoportosításban lettünk egymáshoz rendelve. A kiscsoportos feladatunk elején kis híján leesett az állam. Ugyanis a bemutatkozás alatt - egy svéd fiúval, egy lengyel-, majd egy palesztin lánnyal való megismerkedés után (Simon, Katarina és Zakie) - a kellemesen egzotikus arcú Paulától a következőket hallottam:

- Az apukám chilei, az anyukám pedig magyar.
Azonnal lecsaptam a magas labdát (továbbra is angolul):
- Jól értettem? Te félig magyar vagy?
- Igen.
- És beszélsz magyarul is?
- Persze.

Wow, milyen kicsi a világ! És mik vannak :-)

A lengyel lány gyorsan felfogta a helyzetet és megtette, ami tőle telt:
- Lesztek olyan kedvesek és nem magyarul beszéltek egymással, o.k.? Különben nem fogjuk egymást érteni...

Úgyhogy eddig még egyetlen magyar szót sem váltottam Paulával - de ami késik, nem múlik :-)

Egyébként a csoportfeladat a házi feladatul kapott Hemingway-novella (Cat in the rain - Macska az esőben) feldolgozása volt, a kapott kérdések alapján. Teljesen belemelegedtünk, hogy kifejtsük a - különböző - véleményünket a történetről. Némi heves vita is kialakult, szinte sistergett a levegő, amikor különböző kultúrák csaptak össze ;)

A kérdések:

• Hogyan látjuk a három főszereplőt? (a férfit, a nőt ill. a hoteltulajdonost)
• Milyen a házaspár egymással való kapcsolata?
• Mi a macska szerepe?
• Egyetértünk-e az íróval, aki egyszer ezt mondta:
  "Ha az emberek beszélnek, figyelj oda teljesen. A legtöbb ember soha nem figyel."

Biztosan nem véletlen, hogy a múltkor, a svédórán is egy Ernest Hemingway-novellát olvastunk (A fehér elefánt formájú hegyek, eredetiben: Hills like white elephants).

Hemingway-ben az a nagyszerű, hogy nem rakja készen elénk az összes szükséges információt, ehelyett meg kell dolgoznunk, hogy rájöjjünk, mi a történet igazi mondanivalója. Szóval a sorok között is olvasnunk kell. Ezt a módszert egyébként jéghegy-technikának nevezik, arra utalva, hogy a jéghegy felületének a 7/8-ad része a víz alatt van...

További Hemingway-idézetek itt...az egyiket annyira megszerettem, hogy betettem a profilomba, a blog jobb oldali oszlopába.

Bevallom, megint remekül éreztem magamat az órán. Ami még nagyon megmaradt: a szünetben szóba elegyedtem egy másik lánnyal, aki valami gyönyörű angol kiejtéssel beszél. Meg voltam győződve róla, hogy angol anyanyelvű, így először nem is értettem, mit keres az angolórán. Mint megtudtam, Jess 100%-ig svéd, csak viszonylag gyakran járt látogatóban Londonban, amikor a - szintén svéd! - barátja ott dolgozott. Ő maga még csak nem is élt Londonban! Elképesztő...még mindig nem tértem napirendre a dolog fölött. Mint ahogy az is rendkívül imponál, hogy Jess teljesen a tudatában van, mennyire rendkívül könnyedén elsajátít különböző akcentusokat. Pl. ha egy kicsit hosszasabban beszélget egy észak-svédországi emberrel, akkor - nem tudatosan, de - olyan akcentussal kezd el beszélni, mint a beszélgetőpartnere. Sokan - élükön velem! - mit nem adnának egy ilyen nem mindennapi tehetségért...

Ui.: Apropó, jég: a pillanatnyi helyzet: Malmö: -2 fok, Budapest: -6 fok :-)

A nap svéd szava: isberg (ejtsd: íszberj -, aminek a jelentése: jéghegy)

Csuka fogta móka

Igencsak felpörögtek körülöttem az események a legutóbbi bejegyzés óta. A történések hátteréről annyit, hogy még ősszel jelentkeztem a malmöi főiskolára (Malmö Högskola), a tavaszi félévre, majd az egyik helyi felnőttoktatásra is (Komvux Pauli). Persze mindkettőre a svédem csiszolgatása érdekében. A főiskoláról elutasító szép üzenetet kaptam, na nem postán, hanem az interneten, ahol be tudok jelentkezni és megnézni a jelentkezés státuszát. A Komvuxon ellenben angol nyelvű tesztet kellett írnom - svédből van SFI-bizonyítványom, ami alapján tudták, hol tartok - és várólistára kerültem (mivel a határidő lejárta után jelentkeztem).

Majd meglepő fordulatként - amikor már a fentiek a szerint esélytelennek voltam bélyegezve - mégiscsak behívtak angol és svéd tesztet írni a főiskolára. Ez volt múlt pénteken. A vizsga nem volt semmi, 2+3 órában nyomtuk, volt kiválasztós teszt (a-b-c-d, melyik a helyes?) és fogalmazás is. Sőt, a svédnél 3 fogalmazást kellett írni. A fő téma - milyen meglepő! - az egyenjogúság volt, erről szólt a kiválasztós teszt szövege és két fogalmazás is: mi történik, ha a családban a nőnek magasabb a végzettsége és a fizetése, illetve mi az egyenjogúság és miért fontos?

Hogy még izgalmasabb legyen a dolog, közben levelet kaptam a Komvuxtól, hogy a várólistáról ténylegesen felvettek mindhárom tantárgyra (angol B, svéd A és társadalomtudomány). De még mielőtt esély lett volna rá, hogy megtudjam a főiskolai teszt eredményét, hétfőn - január 18. - már el is kezdődött az oktatás (a Komvux és a főiskola is). Hurrá - gondoltam még vasárnap este is -, akkor most hová is menjek?...

Úgy döntöttem, hogy mivel a főiskola az álmaim netovábbja, ott kezdek. Tehát bementem a hétfő délelőtti tájékoztató órára, ahol az alap okosságokat mondták el (órarend, tankönyvszükséglet, tanárok és tantárgyak bemutatása, stb .). Itt rögtön megtudtam, hogy mindkét tesztem sikerült, ami a felvétel egyik feltétele. Kaptam egy regisztrációs lapot, amit kitöltöttem. Kb. ez volt az a pillanat, amikor realizáltam, hogy most már azért elég közel jutottam a főiskolai élethez. Amit ugyan Magyarországon már átéltem egyszer, de ez teljesen más közeg és téma.

Leginkább mert a szakra bejutott 25 embernek 15-féle anyanyelve van. Kelet-Közép Európából egy albán srác, egy ukrán és két román lány van rajtam kívül. Aztán vannak iraki, iráni és palesztin fiúk és lányok (az utóbbiak szigorúan fejkendőben). A spanyol anyanyelvűek képviseltetik magukat a legnagyobb számban: spanyolországi, argentin, chilei, kolumbiai és mexikói játékosokkal. Aztán van egy brazil lány - ő ugye portugálul beszél -, egy thai és egy fülöp-szigeteki - nekik thai ill. tagalog az anyanyelvük. Egy kínai lány, aki a mandarin és shanghaji nyelveket beszéli plusz egy lány az USA-ból.

Szóval színes egy társaság jött össze a Csukában (ugyanis Gäddan a főiskolai épület neve). És rögtön sorsközösséget éreztem mindegyikükkel, hiszen ők sem úgy születtek, hogy az anyatejjel együtt szívták magukba a svédet. Hozzám hasonlóan - ezt egészen biztosan tudom - mindegyikük hosszú utat tett meg, amíg eddig eljutott. No és persze bent maradtam a hétfő délutáni órákon is...de volt még egy érzékeny pont, ugyanis a bürokrácián át kellett jutnom (azon a bizonyos "el vagy utasítva" bejegyzésen). Pont a mai napon derült ki, hogy a kérdés megoldódott, azaz hivatalosan is jóváhagyták a felvételemet. Úgyhogy eddig azért hallgattam, mert nem akartam elkiabálni, de most már örömmel jelentem, hogy immár két napja diák vagyok...és nagyon jó érzés!

Napról napra, óráról órára úgy érzem, hogy jó kezek közé kerültünk: a tanárok lelkesek, rendkívül jól magyaráznak és van humorérzékük is. Mindegyik tantárgy máshogy érdekes. Szivacsként szívjuk magunkba az infót, méghozzá teljes munkaidőben: kb. 20 óránk van hetente és legalább ugyanennyi - ha nem több! - önálló munkát is kell csinálni (főleg házi feladatok, egy vagonnal, tényleg). Svéd beszéd, svéd kiejtés, svéd nyelvtan, svéd szavak, svéd társadalomtudomány...na és persze az angol.

A téma egyelőre kimeríthetetlen, mert minden nap rengeteg élmény ér. Igyekszem az érdekességeket jegyzetelni. Úgyhogy folyt. köv. :-)

A nap svéd szava: inträdesprov (felvételi vizsga)

Ui.: A fenti fotó a design-székekkel a főiskolai könyvtárban (Orkanen) készült...