A váratlan vendég

Ezt a történetet azoknak (is) küldöm, akik szerint a svédek hideg-rideg népek...

Január végén, egy hétfő éjjel Tomas Holmberg és párja arra ébredt kvarnåsen-i otthonukban (Västerbotten - ez jó északon van), hogy furcsa zajok jönnek az erkélyajtó felől. Az erkélyhez kívülről egy tűzlépcső vezet, amit felhasználva valaki kétségkívül be akart hatolni a lakásba.

Tomas nem habozott, magára kapta a fürdőköntösét, kinyitotta az erkélyajtót, berántotta az illetőt és azzal a lendülettel a padlóra szorította. Ezután elvette a botcsinálta betörő egyetlen fegyverét, a csavarhúzóját. Tomas élettársa eközben a rendőrséget hívta telefonon.

Kis idő múlva Tomas úgy ítélte meg, hogy a betörő nyugodtan viselkedik ezért megengedte neki, hogy felkeljen a padlóról. Majd a konyhába mentek és a betolakodó a konyhaasztal mellett elmesélte neki a problémáit, bocsánatot kért és elsírta magát. Tomas tudta, hogy a rendőrségnek időbe telik, hogy kiszálljon hozzájuk, így hát főzött egy kávét és a betörőt is megkínálta vele.

- Attól még, hogy megpróbált betörni hozzánk, nem kell ellenszenvesen viselkedni vele. Különben is, azt olvastam, hogy a váratlan vendéget kínáljuk meg kávéval.

Kb. 45 perc múlva kiérkezett a rendőrség és őrizetbe vették a betörőt.

- Semmi gond nincs ezzel. Nyugodtan visszajöhet máskor is és akkor is kap kávét. Csak akkor a normális úton jöjjön és kopogjon be az ajtón, mondta Tomas.

A rendőrállomásra szállított férfit még aznap délután szabadon engedték.

...íme még egy bizonyíték arra, hogy a svédeknél a kávé / kávézás annyira alapvető dolog, hogy ha bárkit, bármikor, bármi ér, akkor ott hamarosan előkerül a kávé is - legyen az akár nappal vagy éjszaka :-)

A nap svéd szava: inbrott (betörés)

Hírek az újságból

A napokban a Metro-t és City-t lapozgatva merült fel bennem, hogy nem lenne érdektelen egy kis aktuális hírcsokrot összeállítanom, amiből talán látszana, hogy miben mások a svéd hírek pl. a magyaroktól.

Na nem arra gondolok, hogy itt csak pozitív hírek lennének, sajnos ez közel sincs így. Bár azok is vannak szép számmal és szerencsére elég nagy nyilvánosságot kapnak azok is - egy önkéntes magánkezdeményezés a hajléktalanok érdekében vagy személyes beszámoló pl. arról, hogyan mentette meg valaki a kollégája életét gyors újraélesztéssel (ez pont két napja volt az újságban) ugyanolyan terjedelmes - itt: kétoldalas - cikket kaphat mint bármelyik "nagyobb" hír.

Naszóval, egy kis szubjektív gyűjtemény erről a hétről, a teljesség igénye nélkül:

• A gyereket az óvodába adjuk le, a kutyát a kutyaóvodába. (A svéd törvények szerint nem szabad 6 óránál tovább otthon hagyni a kutyákat.) A jelenség főleg a nagyobb városokban jellemző, a kisebb helyeken családi-ismeretségi körben megoldják a felvigyázást, sőt, egyre többen magukkal viszik a kutyát a munkába. A városi kutyatulajdonosok körében viszont gyakori beszédtéma a kutyaovi, az is előfordul, hogy ha az egyik nem válik be, másikba íratják be az ebet. Charlotte Swanstein kutyapszichológus szerint a 6 óra is sok: szerinte ha a kutyákat megkérdeznék, egyik sem akarna órákig egyedül maradni, ilyenkor csak várnak a gazdájukra, hogy végre történjen valami.
  
  
• Amikor a rendőrségi ügy nem is az, aminek először látszik. Egy 32 éves malmöi lakost enyhébb, kábítószerrel való visszaélés miatt hallgattak ki a rendőrségen még júniusban, egy rendőrnő hallgatta ki. Néhány nap múlva telefonált, miszerint kiegészítené a vallomását. A rendőrnő azt mondta, ezzel már elkésett, az ügyészhez került az ügy. De a férfi erősködött, hogy beszélni akar, így végül kapott újabb időpontot. A rendőrségen pedig bevallotta, hogy beleszeretett a rendőrnőbe, de természetesen viszonzás helyett csak távozásra felszólítást kapott. Nem adta fel, a későbbiekben kb. 50 sms-t küldött a rendőrnőnek, sőt, a rendőrség körül is megjelent időnként. Ismételt felszólítás, majd telefonszámváltoztatás volt a válasz. Majd a férfi hirtelen feltűnt a rendőrnő lakásánál, Skåne középső részén. Egyik kezében térkép, a másikban virágcsokor volt. Innen rendőrök vitték el. Azóta távoltartási tilalom is van ellene. De tagadja a zaklatás vádját, szerinte ő csak jót akart és egy rossz szót sem írt. És szerinte ha szerelemről van szó, bátornak kell lenni...
  
  
• Utcán parkoló, kölcsönözhető biciklik folyamatban. A jövő őszre várhatóak Malmöben, az inspiráció elsősorban a koppenhágai rendszer volt (ahol ugye ingyenes a kölcsönzés - a malmöi biciklifinanszírozás még kérdéses, talán reklámokból fogják megoldani). Ugyanakkor sok más biciklis rendszert is tanulmányoznak, a kanadai Montreal-tól kezdve a német Kassel-ig. Ellentétben a legtöbb várossal, itt elsősorban a munkába járókra és a diákokra gondolnak, nem a turistákra - azok inkább csak "bónusz"-nak számítanak majd. A városközpontban kezdik majd a telepítést, majd lépcsőzetesen kibővítik más városrészekre is.
  
  
• Jávorszarvasra vadászott egy férfi tegnap délután Umeå-tól délre (ami viszont jócskán északon van így is), azonban arra nem számított, hogy medve támad rá, amely - elmondása szerint - szinte a szemmiből rontott elő. A vadász leadott egy lövést a medvére, amely elmenekült. Hivatalos nyomkövető vadászok igyekeztek megtalálni a sebzett medvét, de hiába, 40 méter után eltűnt a nyom. A keresést berekesztették, a medvét egészségesnek nyilvánították (én remélem, tényleg az). Ugyan minden jel arra utal, hogy  viszont mivel nincs medvevadászati szezon, esetlegesen eljárást indítanak az ügyben.
  
  
• Hétfőn délben váratlanul bezárt az egyik malmöi Media Markt (Stora Bernstorp), amely - mint most kiderült - már egy ideje anyagi gondokkal küszködött, állítólag a többi elektromos cikkeket forgalmazó áruházzal folytatott árverseny miatt ("ilyen olcsón csak nálunk", stb.). Korábban figyelmeztetést is küldtek a munkaerőhivatalnak (Arbetsförmedlingen), mely szerint felmondások várhatóak. Ez egyébként egy kötelező procedúra, pl. ha 5-25 alkalmatott érintett, min. 2 hónappal a tervezett felmondások előtt meg kell tenni az értesítést, ennél több fő felmondása esetén még korábban.
  
  
• És a végére hagytam a magyar vonatkozású hírt, illetve tévéműsort (közel s távol az egyetlen, ezért is figyelemreméltó): ma este 21:30-kor - igen, pont október 23-án - tűzte műsorára a svéd köztévé a Kobra c. oknyomozó riportműsor legújabb részét, amelynek témája: Milyen hatással van a magyar kulturális életre a szélsőjobb előretörése? Félórában járták körbe a témát, budapesti, szegedi, győri és székesfehérvári helyszínekről jelentkezve, többek között Jobbik-osokkal, Dopeman-nel, Heller Ágnessel és Alföldi Róberttel beszélve...az István, a királyból is mutattak jeleneteket. A végkövetkeztetés talán sejthető, nem igazán lelkesítő. Lehet rosszat mondani a svédekre (és másokra), akik csak a magyar negatívumokra "ugranak", de azt hiszem, ezesetben sem a tükröt kellene hibáztatni... A műsor megtekinthető a neten is, egészen 2014. január 17-ig. Csak magyar + angol nyelvtudással is érdemes belenézni, bár a teljes képhez persze kell a svéd is.
   

A nap svéd szava: hunddagis (kutyaóvoda)

Az elnök emberei

Nagy az izgalom a svéd fővárosban: Barack Obama tegnap az Air Force One (a híres elnöki különgép) fedélzetén Stockholmba érkezett, hogy a svéd miniszterelnökkel, Fredrik Reinfeldt-tel tárgyaljon, plusz egyéb hivatalos programjai is voltak/vannak. Bevallom, alapvetően nem izgatott a hír, de a Metro tegnapi egészoldalas, grafikával - azaz sok-sok sematikus emberkével - illusztrált cikke jócskán meglepett. Nem gondoltam ugyanis bele, hogy ez az egész esemény ekkora felhajtással jár, de persze nyilvánvalóan így kell ennek lennie.

Szóval a száraz, mégis izgalmas tények, Obama kíséretéről:

• 29 repülőgép (a már említett elnöki gépen kívül)
• 5 helikopter
• a szuperbiztos elnöki limuzin
• kb. 40 autó
• kb. 250 fő felfegyverzett titkosszolgálati ügynök (akik a svéd rendőrséggel együtt dolgoznak a biztonság érdekében)
• 1 katonatiszt, aki az USA nukleáris indítókódját(!) tartalmazó táskát védelmezi
• kb. 300 fő tanácsadó és sajtómunkás
• kb. 150 fő egyéb személyzet
• 6 orvos
• 1 hűtőtáskányi vér, Obama vércsoportjával (AB)
• saját szakácsok készítenek minden ételt, amit az elnök fogyaszt

Ezenkívül 2000 svéd rendőr csak a látogatás biztosításával foglalkozik és Stockholm belvárosa káoszossá vált az egyes részek teljes lezárása miatt. A sajtóban egyébként elég sok szó esik pl. a kíséret fegyveres tagjairól, akik a svéd törvények szerint csak önvédelem esetén lőhetnének, de egy megszólaltatott szakértő szerint Svédországnak ebben gyakorlatilag nem lenne beleszólása, ha úgy alakulna a helyzet. És hogy mi történne, ha olyan szerencsétlenül végződne az akció, hogy egy ártatlan svéd lakost érne végzetes találat? Nos, ilyen esetekre nincs semmilyen szabály, utólag kellene valamit reagálni. A szakértő szerint az USA valószínűleg elnézést kérne és anyagi kárpótlásban részesítené az áldozat családját.

Egyébként az itteni titkosszolgálat (Säpo) három éve megemelte a terrorcselekmények általi fenyegetettség szintjét. De az USA is kockázatos országként néz Svédországra ilyen szempontból. Két magasszintű politikus meggyilkolása (Olof Palme, Anna Lindh) és a 2010-es stockholmi öngyilkos bombamerénylő tette indokolja ezt a készültséget. Persze mindenki abban reménykedik, hogy semmiféle incidens nem lesz, de biztos, ami biztos. Sőt, Obama ittléte alatt időnként teljesen lezárják az Arlanda reptér légterét is, így azok a "mezei" utasok is kifoghatnak plusz várakozást, akik amúgy nem mennének pl. a belvárosba.

De nem mindenki örül annak, hogy az amerikai elnök az országba érkezett ill. sokan kihasználják az alkalmat, hogy tüntessenek ellene és/vagy az amerikai politika ellen. Tíz(!) bejelentett tüntetést is tartottak, pl. az Amnesty International (Guantanamo bezárását követelve), egy másik demonstráció résztvevői - kb. 20 szervezet képviseletében - pedig az amerikai "Nagy Testvér" ellen, a világméretű, nemrég kipattant megfigyelési botrány ellen tüntettek (ld. a mellékelt képet is), míg mások a NATO ellen. Válogatott fotók itt, pro és kontra.

Barack Obama holnap továbbutazik Szentpétervárra (Oroszország), a G20-találkozóra. Kíváncsi lennék, ott mennyiben különböznek az amerikai biztonsági intézkedések az ittenitől...

A nap svéd szava: säkerhet (biztonság)

Eközben...

• ...megjelent a legfrissebb hivatalos lista arról, hogy - a jelenlegi adatok alapján - mely szakmák művelőinek lesz a legkönnyebb állást kapniuk az elkövetkezendő években.
  
  Mivel a blogot sokan olvassák olyanok, akik a Svédországba kiköltözésben érdekeltek, ez hasznos infó lehet számukra. Íme a legkeresettebbek:
  
  
  • főiskolához kötött számítástechnikai szakmák
  • bányamérnökök és -technikusok
  • orvosok (ez mindig a lista élén van)
  • szakácsok
  • építész- és létesítménymérnökök
  • teherautószerelők
  • specializálódott diplomás nővérek
  • katonák
   
• Ezzel szemben a következő végzettséggel munkát keresők nagy konkurrenciára és hosszas keresésre számíthatnak:
  
  
  • matrózok
  • újságírók
  • gyermekgondozók
  • gondnokok
  • adminisztrátorok és titkárnők
  • fotósok
  • beteggondozók
  • informátorok (kommunikátorok)
  • raktárosok
  • üzletkötők
  
  
• Egy nagy sajtóvisszhangot kapott hír az elmúlt hetekből: Ingvar Kamprad (87), az IKEA alapítója, egyben a világ 4. leggazdagabb embere úgy döntött, 40 év külföldi lét után ősszel visszaköltözik Svédországba. Már jóideje Svájcban lakik (korábban Dániában is élt), a hazaköltözés okaként azt jelölte meg, hogy a felesége halála után közelebb szeretne lenni a családjához és a barátaihoz. Ezzel visszatér a gyökereihez, az Älmhult melletti birtokán fog élni (anno Älmhult-ben alapította az IKEA-t is, ez Småland megyében van).
   

• Aztán: a norvégok utcai plakátokon kampányolnak "az igazi lazac" mellett, amit Norvégiában tenyésztenek és ezentúl Svédországban is laks-nak írnak - ellentétben a svédül írt lax-szal. Így a vásárlók és leendő vásárlók egyértelműen láthatják már a névből, hogy a hal Norvégiából érkezett. (A poén ebben csak az, hogy a Svédországba importált lazac 98%-a Norvégiából jön...szóval enélkül a nagy kampány nélkül is szinte csak azt lehet kapni, én sem láttam még másfélét.)
  
  
• Ugyanakkor arról is lehetett olvasni, hogy több vásárlóban felmerült, hogy nem is svéd eredetű földiepret vettek az szezonális utcai eperárusokról (a papírdobozon szereplő jelölés ellenére). A gyanús mintákat alapos vegyelemzésnek vetették alá egy németországi speciális laboratóriumban. Ez nem csak a nemzeti érzület miatt fontos :-), hanem mert a hazai eper édesebb (állítólag). De idén eddig mindegyik alkalommal az lett az eredmény, hogy az eper valóban svéd földön termett.
  
  A korábbi években voltak visszaélések, mert a svéd földiepret drágábban el lehet adni. Viszont idén jó a termés és drága a külföldről származó eper, így nem éri meg trükközni. Legalábbis addig, amíg még szezonja van itt is. Aztán augusztusban kiderül, hogy lesznek-e "álsvéd" eprek.
  


• Egy július 8-i hír: a reggeli órákban az Öresund-hídon - amely kizárólag gépjárműforgalmat bonyolít (plusz az alsó szinten a vonatok közlekednek) - egy biciklisre lettek figyelmesek az autósok, több telefonhívás is befutott a rendőrségre. Az illető nemcsak a saját, de az autósok életét is veszélyeztette azzal, hogy a hídon haladt, mégpedig nem is lassan: 35 km/h sebességgel.
  
  A bringás nem svéd vagy dán volt, az újságcikk jellemzése szerint "a kontinensről érkezett" (még egy bizonyíték a "kontinens-jelenségre"), és már épp a dán oldalon kezdődő alagúthoz ért, amikor a rendőrök elcsípték. Olyan jófejek voltak, hogy az utolsó szakaszon ők transzportálták át Koppenhágába (de a rendőrség szóvivője nyomatékosan kijelentette, hogy ilyesmire azért ne számítson senki a jövőben).

A nap svéd szava: jordgubb (eper)

A szivárvány jegyében

Aki olvassa / hallgatja a magyarországi híreket, biztosan értesült róla, hogy a mai napon tartották Budapesten a melegfelvonulást - ahogy az már megszokott, sok ellendrukkerrel (sajnos a békés felvonulók elleni erőszakkal is), de egyúttal az eddigi legnagyobb felvonuló tömeggel. Nos, Malmöben már a múlt szombaton lezajlott a felvonulás, aminek az itteni neve Szivárványfesztivál (Regnbågsfestivalen). Cirka 1200-an vettek részt a parádén az eleredő, majd zuhogó eső ellenére, pár fotó itt megtekinthető.

Nekem, aki véletlenül jártam arra a belvárosban a menet indulása előtt, érdekes volt látnom, hogy szinte az összes parlamenti párt képviseltette magát. Persze a szélsőjobbos SD nem, de a fő kormánypárt, a Moderaterna igen - ők egyébként liberális konzervatívként határozzák meg magukat. Szimpatikus volt, hogy például a rendőrség (Polisen) és az állami büntetés-végrehajtó intézet (Kriminalvården) is vonult transzparenssel, tehát résztvevőként (plusz hivatalos minőségükben biztosították a rendezvényt).

Ezeken a felvonulásokon egyébként nemcsak a melegek, hanem az összes HBTQ-személy - homo-, bi- és transzszexuális valamint queer - érdekében demonstrálnak az egyenlő jogokért és a társadalmi elfogadottságért. Tehát nem "rémes, térítő célú propaganda" ez, ahogyan azt sajnos meg ma is sokan hiszik. Annak ellenére, hogy Svédországban történelmi okokból sokkal nagyobb a másság elfogadottsága, mint pl. Magyarországon, a malmöi rendezvény után is volt egy atrocitás, ahol három résztvevőt könnyebben bántalmaztak.

A skandináv országok általában közismerten liberálisok a melegkérdés jogi szabályozásában és a hétköznapi elfogadottságban is. Ez Svédország esetén konkrétan olyanokat jelent, hogy

• már nem számít betegségnek a homoszexualitás (1979-től)
• kezdeti, fokozatos jogi liberalizáció (az 1980-as évektől)
• regisztrált élettársi kapcsolat létesíthető (1995-től - erre Magyarországon 2009-től van lehetőség)
• Pride-fesztivál meghonosítása (1998-tól)
• munkaügyi diszkriminációellenes törvény elfogadása, ombudsmannal megerősítve (1999)
• a melegek elleni nyilvános beszéd is csoport elleni uszításnak számít (2003-tól)
• azonos nemű párok örökbe fogadhatnak (2003-tól) és
• azonos neműek házasságot is köthetnek (2009-től).

Az 1950-ben alapított RFSL-nek (Riksförbundet för sexuellt likaberättigande, kb.: Országos egyesület a szexuális egyenjogúságért) jelentős szerepe van mindezekben. Fő céljuk a szexuális kisebbségek jogainak képviselete - ahol a szivárványszínű zászló látszik, ők is biztosan ott vannak. Politikailag is aktívak, ezen kívül pl. informálnak / oktatnak, előítéleteket igyekeznek leépíteni, támogató telefonvonalakat tartanak fenn, stb. Svédül tudó érdeklődőknek tudom ajánlani a neten lévő PDF-formátumú brosúrájukat (Höra hemma).

Az alapítvány neve Magyarországon is ismerősen csenghet, pontosabban az RFSU mozaikszó, amely csak egy betűben különbözik, ez egy másik alapítvány (Riksförbundet för sexuell upplysning), amely a szexuális felvilágosítás területén tevékenykedik, gyakran az RFSL-lel együttműködve. A termékeiket, úgy mint óvszereket, külföldön - pl. Magyarországon - is forgalmazzák.

És végül néhány élő példa... Svédország első vállaltan meleg parlamenti képviselője és minisztere a korábbi környezetvédelmi miniszter (2006-2011), Andreas Carlgren, aki - meglepő, de - katolikus vallású. Hosszú évek óta partnerével él együtt (mindhárom gyereke is velük lakott, egészen kirepülésükig, az exfeleséggel megosztva a felügyeletüket, azaz heti váltásban nála voltak, ez eléggé szokásos válás után). Ha valaki esetleg hozzám hasonlóan lakberendezés-érdekeltségű, a lakásukról is találtam egy cikket, képekkel.

Tobias Billström (munkaerőpiaci miniszter 2010-től, előtte bevándorlási miniszter [2006-2010]) ugyancsak elismerte a nyilvánosság előtt, hogy biszexuális. Elmondása szerint a szűkebb és tágabb környezete is meglepően jól fogadta a coming out-ot, nem érezte, hogy ebből hátránya származna. Rendszeresen résztvesz a Pride-fesztiválon is, fontosnak tartja az előítéletek lebontását. Nem tartja lehetetlennek, hogy akár a nem olyan távoli jövőben meleg miniszterelnöke legyen Svédországnak (egyértelműen a személyes kvalitásokat és az összképet tartja fontosnak, nem a külsőségeket vagy egyes kiragadott részleteket).

Anja Pärson, a svédek nagy büszkesége, alpesisí-világ- és olimpiai bajnok, történelmi csúcsot állított fel 13 világbajnoki érmével (7 arany, 2 ezüst, 4 bronz). 2006-ban olimpiai aranyat szerzett, de van 1 ezüst és 4 bronzérme is. Tavaly (31 évesen) visszavonult, majd nem sokkal később bejelentette, hogy ő és élettársa, Filippa, babát várnak és emiatt 10 év után visszaköltözik Monaco-ból Svédországba. Épp egy éve, 2012. július 4-én született meg a kislányuk. Több helyről kapott bírálatot, hogy kivételezett személyiségként bevallottan nem akar közösséget vállalni a "mezei" leszbikusokkal, melegekkel és biszexuálisokkal, holott ők azok, akik az általa is élvezett jogokat kiharcolták az évek során. (A kritikusok szerint az sem teljesen korrekt dolog, hogy Anja életében a monaco-i évek alatti adómegtakarítást most a svéd állami finanszírozású egészségügyi- és gyermekellátása váltja fel - a cikk írója szerint ezzel is azt bizonyítja, hogy a "szolidaritás" szó ismeretlen Anja számára.)

Európa első és mindeddig egyetlen(!) nyíltan meleg + profi futballistája a göteborgi Anton Hysén (22), aki 2011-ben az Offside futballújságnak adott interjú során (Hemligheter - Titkok) vallotta be másságát. Apja, Glenn (53) a 80-as évek egyik legnagyobb svéd focistája volt - jelenleg ő Anton csapatában az edző -, sőt Anton bátyja, Tobias (31) is focizik, szintén hivatásosként, egy másik göteborgi csapatban.

Kis kitérő: Brazíliában van egy meleg focista (Richarlyson), akinek nagyon rosszul sült el a dolog, ugyanis addig gúnyolták és zaklatták emiatt, amíg le nem romlott a teljesítménye és meg nem szabadultak tőle. Majd egy sikertelen átigazolás után a csapat igazgatója kijelentette, hogy melegeket soha nem is igazolnának. Amikor a focista emiatt beperelte (2007-ben), a bíró is a homofób csapatigazgatónak adott igazat, sőt kijelentette, hogy Richarlyson-t ki kellene tiltani a FIFA-ból, hiszen "a foci egy férfias sport". Szóval ebben az igazán férfias sportágban úgy tűnik, nem jellemző, hogy tolerálnák az efféle "kilengéseket".

Visszatérve Anton-ra, nekem ő a személyes kedvencem :-) Nem vagyok focirajongó, így először tavaly láttam a Let's Dance c. "profi táncos + híres nemtáncos" versenyen a tévében, kábé véletlenül kapcsolódtam be, előtte soha nem néztem. Velem együtt a fél országnak esett le az álla, hogy Anton milyen profin táncol (annak ellenére, hogy soha nem csinálta előtte és hát ugye focista). Plusz hihetetlenül szimpatikus, normális - és "mellesleg" helyes! - srác, aki nem sokkal előtte ország-világ előtt bevállalta, hogy a karrierjébe kerülhet az őszintesége. Szerintem ha valakiben voltak sztereotípiák és előítéletek, azok hétről-hétre egyre jobban leépültek (bár nálam már az első heti adás abszolút legyőzött minden előítéletet, ha volt).

De nem is propagálom tovább, már csak az egyik kedvenc - és rövidke - fellépést linkelem be: Anton & Sigrid: Cha-cha-cha :-) (Sajnos ez a link csak Svédországon belül működik...de itt van egy kissé rosszabb minőségű verzió, ez bárhonnan elindul.) A versenyt egyébként fölényesen megnyerték, majd Anton minden vonzó állásajánlat ellenére visszatért az imádott focihoz, sejtetve, hogy azért reklámokban előfordulhat a jövőben (eddig egy farmerreklámban volt észlelhető). Ami pedig a titkolózó sportolókat illeti, Anton és már többen mások is felvetették, hogy a svédországi 600 profi focistából elég valószínűtlen, hogy csak egyetlen homoszexuális van. Vagy az európai sok ezerből! Pedig "hivatalosan" ez a helyzet és ez biztosan jelent valamit...

...és még sorolhatnám elég hosszasan a névsort, de azt hiszem, ennyi most elég lesz (bár tudom, hogy csak a politika és a sport köréből hoztam példákat).

A nap svéd szava: omklädningsrum (öltöző)

Az "igazi svédek", zavargások és politikusok (2. rész)

Folytatni - de főleg lezárni - szeretném a június eleji gondolatmenetet a husby-i (azóta már szerencsére befejeződött) zavargásokkal kapcsolatban. Jópár újságcikket olvastam az elmúlt hetekben, amelyekben különböző szempontokból próbálták körbejárni a témát, leginkább a Miért? és a Mit kellene csinálni? kérdésekre keresve a válaszokat. Igyekeztem azokra az elemző cikkekre koncentrálni, ahol nem mindig ugyanazokat a szólamokat ismételgették (mint pl. a tévé és a bulvárlapok), hanem ahol a szerzők láthatóan tényleg gondolkoztak és jutottak is valamire.

Mert ugye lehet a szokásos általánosságokat írni, mint pl. a hasonló negyedekben magas a munkanélküliség és a nehéz anyagi körülmények között élők aránya, ahol a fiatalok jelentős része sajnos nem képes sikeresen elvégezni az iskolát, tehát a továbbtanulásra sincs esélye. Az ebből eredő tehetetlenség / reménytelenség / tétlenség könnyen vezet efféle reakciókhoz más városban, de más országban is. Egy arab újságírónő arról is írt, hogy ezekben a városrészekben sajnos előfordulnak olyan kisebb, de szélsőséges csoportok - "az iszlám sötét erői" -, amelyek pont az efféle kiábrándult fiatalokra építenek és pl. a rendőrséggel, a svéd társadalommal és kultúrával való szembenállásukat is táplálják, sőt kifejezetten gyűlöletet keltenek. Itt leginkább az "ők maguk tehetnek mindenről" motívum a jellemző.

Jegyezzük meg azt is, hogy a zavargók mindegyike kivétel nélkül fiú, így az általános "a színes bevándorlók balhéznak" kitétel már rögtön sántít. Kizárhatjuk ugye a szülőket, nagyszülőket, egyáltalán, a középkorúakat és idősebbeket is...mert ők tényleg nincsenek az elkövetők között. (Egyébként a szülők több helyen is segítettek a rendőrségnek nyugtatólag hatni a fiatal huligánokra.)

De még egyszer visszatérve a kezdetekre, az események azzal vettek nagyon szerencsétlen fordulatot, hogy egy idősebb férfi állítólag ön- és közveszélyes módon hadonászott egy machetével, ugyanis más is volt abban a lakásban. (A rendőrségi vizsgálat azóta megállapította a rá a végzetes lövést leadó rendőr felelősségét, ezért ellene most halál okozása miatt eljárás folyik.) Körülbelül volt erről a jelenetről egy kép a lelki szemeim előtt, amikor nemrég a következő, elég meglepő beszámolót olvastam - a forrás egy finn webes napilap, akik a portugál áldozat feleségének a bátyját szólaltatták meg (ő finnországi lakos):

"A húgomék egy étteremben ettek és amikor kijöttek onnan, egy csapat huligán megfenyegette a nővéremet. A férje elment egy késért, hogy elijessze őket. Egy puuko-kést vett magához, szóval nem machetét, ahogy azt később az újságok írták. Fent kilépett a balkonra késsel a kezében és remélte, eltűnnek a zaklatók. Hamarosan megjelent a rendőrség. A nővéremék nem voltak benne biztosak, hogy tényleg a rendőrség kopog, ezért nem merték kinyitni az ajtót. Azt mondták nekik az ajtón keresztül, hogy minden rendben van, de a rendőrök bementek erőszakkal. A nővérem nem látta, pontosan mi történt utána és hogy a férje tényleg fenyegette-e késsel a rendőröket. De fejbelőtték, a nővérem a szemtanú rá." Így már más a kép, nem? Erről valamiért nem írt az újságok 99,9%-a...
 
És bár jópáran azt hozzák fel érvnek, hogy a zavargókat - egyes nyilatkozatuk alapján - ez a rendőri túlkapás nem is érdekelte, csak ürügyet kerestek a vandálkodásra (azaz ne nagyon próbáljuk a bűnözők lelkivilágát megérteni), azért érdemes pár dolgot megfontolni:

Kétféle erőszak létezik: szubjektív és objektív (Slavoj Žižek szlovén filozófus besorolása szerint):

• a) Szubjektív erőszak: autógyújtogatás, kődobálás és egyéni végrehajtók, akik könnyen felismerhetőek - jól látható akciók, amelyek ellentétet képeznek a mindennapok normális, erőszakmentes állapotával. A média segítségével az elővárosokon kívül lakók, belföldiek és külföldiek is tanúi lehetnek az eseményeknek, beszédtéma lesz belőlük. Ez az a fajta erőszak, ami ellen a miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt is felszólalt. "Aki nem érti meg az erőszakot, nem érti meg Svédország egyik legfontosabb társadalmi kihívását."
  
  
• b) Objektív erőszak: ami láthatatlan, de ennek ellenére létezik. Két rétege van, egyrészt a strukturális diszkrimináció - az OECD szerint Svédországban nagyon gyorsan nőnek az osztálykülönbségek, leginkább azok lettek a vesztesek a 2000-es évek folyamán, akik hosszú ideig betegek, munkanélküliek, az idő előtt nyugdíjazottak, plusz azok akik se nem dolgoznak, se nem tanulnak, nem is regisztrált minkanélküliek...és belőlük sokan ezekben az "rossz nevű" elővárosokban laknak, ahol szépen lassan megszüntetik a gyógyszertárat, a bankot, a kultúrházat, a fogorvost... Itt nem laknak jómódúak és politikusok, de rendszeres látogatók a szociális munkások és a rendőrök - munkaidőben.
  
  Az objektív erőszak másik rétege a beszélt nyelvbe ágyazódik be, hogy hogyan beszélünk egy problémáról és ezáltal hogyan értjük meg azt, ebben az esetben ahogyan a külvárosok megbélyegződnek, amikor valakinek a lakcíme is valami fontosat árul el arról, aki ott lakik. A médiában az Előváros (pl. Husby, Rinkeby...) a nem-svédek lakhelyei, mint metróközelségben fekvő egzotikus szigetek. Hamarosan biztosan kalandtúrákat is vezetnek az elővárosi dzsungelba* - hasonlóan a fontosabb politikusok látogatásához -, ahol megtekinthetőek azok, akiket bevándorlóknak hívnak (bár itt születtek), vagy idegeneknek (pedig otthon vannak), ill. külföldieknek (pedig belföldiek). A "kulturalista" logika szerint az Előváros problémája nem politikai, hanem a lakosok kulturális különbözősége okozza. Ez a kulturális különbség az oka annak, hogy egyesek autókat gyújtanak fel Husby-ben - de nem teszik ezt Åsele-ben vagy Överkalix-ban (nagyon északi városok, jellemzően elenyésző számú bevándorlóval).
  
  Valójában az, hogy az északsvéd városok fiataljai miért nem dobálják meg kővel a rendőröket elég könnyen megérthető, ha belegondolunk a következőkbe. Északon nem létezik a fentiekben vázolt bűnbakképzés, nem emlegeti senki rasszista módon a kiközösítettek kultúráját, a fehér bőrüket, a patriarkális értékrendjüket, a velük született bűnöző hajlamot. Nem buzdítják őket arra, hogy legyenek hálásak vagy menjenek haza. A rendőrök mint a rend fenntartói, a hivatalos erőszak megtestesítői ilyen minőségükben nem vonulnak be Åsele-be megerősített csapatokkal, nem lőnek a lakosokra és nem is hívják őket majmoknak és patkányoknak (utóbbiaknál sajnos többször megtörtént, dokumentált esetekről van szó). Akkor sem, ha a lakosság egyes tagjai megszállják az åsele-i rendelőintézetet. Ugyanis pontosan ez történt 2012. márciusában. Akkor a rendőri intézkedés a következőképpen nézett ki: elbeszélgettek a - minden szempontból svéd, fehér bőrű - elkövetőkkel, majd úgy ítélték meg, hogy nem szükséges intézkedniük, "esetleges pénzbüntetést" helyeztek kilátásba (ebből nem lett semmi) és elvonultak, hiszen "átlagos emberekről van szó, nem súlyos bűnözőkről".
  
  [Az objektív és szubjektív erőszakról szóló részt Mattias Gardell cikkéből vettem: Boka en äventyrsresa till Husby / Foglalj egy kalandtúrát Husby-be]

*  A nemrégiben Rosengård-ban tett szervezett kóstolóval egybekötött városnéző sétán, amin résztvettem, őszintén szólva, volt egy ilyesmi, kellemetlen érzésem...hogy mintha azért fizetnék, hogy "kukkoljam" az ottlakókat (akik egyébként totál szimpatikusak voltak), mint egy katasztófaturista vagy ilyesmi. És előre azt gondoltam, hogy "szegények, képesek ott lakni, de én csak 2 órára megyek oda és csak nem lesz semmi bajom addig"...miközben az egész lakótelep rendezett volt, zöld, normális és barátságos. Viszont nem volt jó érzés rájönni, hogy voltak / vannak előítéleteim :-( És olvastam egy cikket Husby-ről is, a zavargás alatt írta valaki, hogy már pár napja megy a "műsor", és ő még semmit nem vett észre, pedig ott lakik. Jé, hát mégsem lángolt az egész városrész, ahogy az újságok írták?...

A nap svéd szava: invånare (lakos)

Madde, Chris és a fele királyság

És ha már a nemzeti ünnep kapcsán a királyi család is szóba jött, említsük meg a legaktuálisabb eseményt, a royalisták várva-várt ünnepét, a múlt szombati királyi esküvőt. A királyi pár fiatalabb lánya, Madeleine hercegnő mondott igent Chris O'Neill amerikai üzletembernek a stockholmi dómban. A felhajtás persze nem volt akkora, mint 2010-ben, Victoria esküvője körül, hiszen Madeleine csak a 4. helyen van a trónöröklési sorrendben (1. Victoria, 2. Estelle [Victoria kislánya] és 3. Carl-Philip herceg után, aki Madeleine bátyja). Meg aztán kicsit "turnészerű" is volt ez az esküvő, hiszen a pár nem lakik Svédországban és a közeljövőben nem is úgy néz ki, hogy ideköltöznének. Szerintem élvezik az külhoni anonimitást...no meg nem mellesleg Christ üzleti ügyei is az USA-ba kötik. De nem kell aggódni, azért pompában és prominens vendégekben nem volt hiány, bár "csak" külföldi hercegek voltak a vendégek között, királyi párok ezúttal nem érkeztek.

Az újdonsült férj egyébként amerikai és angol állampolgár is egyben. Eddig csak egy árva párperces interjút lehetett vele látni, amikoris egy norvég tévéstáb elkapta a stockholmi utcán és kiszedett belőle pár szót arról, hogy izgul az esküvő előtt és reméli, kellemes lesz az idő, valamint hogy Svédország a világ egyik legszebb országa. Mivel Chris (38) nem svéd állampolgár és az esküvő után is folytatja az üzleti tevékenységeit, ezért az udvari szabályok értelmében az esküvői csók után nem változik herceggé :-) Igazából minden jel arra mutat, hogy nem is akar az lenni, pl. nem úgy néz ki, mintha meg akarna tanulni svédül vagy Svédországba akarna költözni. Bár ezzel kapcsolatban olvastam egy érdekes cikket, miszerint jelenleg nem lehet tudni, a jövőbeli utódok trónörökösnek számítanak-e majd, mert ha mégis, akkor nincs mese, Svédországban kell majd nevelkedniük, protestáns hitben (Chris pedig katolikus). Hát az érdekes fordulat lenne mindenesetre.

Sokak szemében szálka Madeleine, aki 2011-ben hivatalosan is kivándorolt az USA-ba, azaz a királyi család életében csak nagyon érintőlegesen vesz részt (évente néhány reprezentáció), vagyis mondhatni, "munkaadóját", a svéd népet, nem igazán tünteti ki jelenlétével... Ami a mindennapjait illeti, a 31. évét épp tegnap betöltő Madeleine a World Childhood Foundation alapítvány jótékonysági munkájában vesz részt. Az alapítványt az édesanyja, Silvia királyné hozta létre 1999-ben az erősen hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok érdekében, mint pl. utcagyerekek, intézetekben élő gyerekek, szexuálisan kihasznált fiatalok és gyerekanyák. Jelenleg 14 országban 110 projektet támogatnak, pl. Brazíliában, Oroszországban, Svédországban, az USA-ban, Dél-Afrikában és Kínában. Akit esetleg érdekelnek részletek a hercegnő alapítványi munkájával kapcsolatban (pl. "mesélj egy tipikus napodról"), annak íme egy angol nyelvű interjú a királyi ház weboldaláról. Szép dolog ez, de természetesen van, akiben felmerül, hogy egy teljesen egészséges, fiatal nő, akit a hazája eléggé hidegen hagy (pl. Svédországban is vannak, lennének jótékonysági projektek, hátrányos helyzetű gyerekek is) miért kell, hogy a svéd adófizetők által finanszírozott apanázson élje luxuséletét New Yorkban?...

Plusz minden évforduló, esküvő, nagyobb királyi esemény alkalmával fellángol a vita: kell-e egyáltalán Svédországnak a monarchia? A pro és kontra oldalnak is vannak meggyőző érvei és bár a legtöbben azt hangoztatják, hogy sokba kerül a királyság fenntartása, a köztársaság sem lenne sokkal olcsóbb, így nem is annyira az anyagi indokok dominálnak, bár az is szóba jön (pl. az átláthatatlan, kontrollálatlan udvari kiadások). A Republikánus Szervezet (Republikanska Föreningen) - jelenleg 10.000 tagja támogatásával - fontosnak tartja azt is, hogy a demokrácia, a személyes szabadságjogok mindenkire legyenek érvényesek, pl. arra is, aki trónörökös herceg(nő)nek születik, hiszen jelenleg egész életét ez hatja át, hogy készül a trónra és nem választhatja azt a foglalkozást, amit szeretne. (Bár biztosan vannak mások is így ezzel, nem kékvérű halandók...) Az sem demokratikus - szerintük -, hogy fontos hivatalok öröklődnek és vérvonalra, génekre vannak alapozva. A másik oldal viszont pl. azt hangoztatja, hogy egy király pártsemleges és mindenkit képvisel. Ugyanakkor valós hatalmat nem gyakorol, így nem csorbítja senkinek a demokratikus jogait. Szóval mindenkinek megvan a maga véleménye, legalábbis rövidtávon úgy néz ki, hogy marad a királyság.

Talán tipikus apróság, kicsit a demokráciáról is szól: Madde-t pont az esküvő előtt 4 nappal megállították Stockholmban a rendőrök, mivel a buszsávban ment az autójával (fogadni mernék, hogy esküvőügyben). Madeleine ekkor teljesen magabiztosan felmutatott egy papírt és az "immunitására" hivatkozott, amivel az intézkedő járőrt sikerült eléggé zavarba hoznia. A rendőrség ezután megvizsgálta az ügyet, és egyértelműen kiderült, hogy nincs mentelmi joga, ugyanis az alkotmány szerint csak a királyt illeti büntetlenség, ha valamit elkövet (és szokott egyébként a király gyorshajtani, időnként írnak is róla a bulvárlapok). A végeredmény egy 1000 koronás büntetés lett, teljesen jogosan...az immunitásra való hivatkozás meg nem olyan elegáns, ugyebár. De hát kicsit furcsa dolgok is ezek, mert ha be is fizeti a büntetést, a svéd adófizetőktől kapott pénzt átteszi az egyik zsebből a másikba. (És nem az első, nem a második közlekedési kihágása.) Persze a pedagógiai érték is fontos...

Egyébként a királyi család népszerűségi listáján magasan Victoria, az elsődleges trónörökös vezet, 50%-kal, őt követi Silvia királyné 25%-kal, a harmadik Prins Daniel, a király csak a negyedik (köszönhetően bizonyos botrányoknak, egyebeknek), a  sereghajtó pedig Carl-Philip és Madeleine 12-12 %-kal. Ami pedig az államformát illeti, egy 2011. decemberi - nem reprezentatív! - felmérés szerint az emberek 58%-a megtartaná a királyságot, 32% köztársaságot akar és 10% nem tudja.

A nap svéd szava: stiftelse (alapítvány)

Nyáreleji mozgalmas napok

Némi kitérő, ugyancsak aktuális, de jóval kellemesebb témákkal. Az ember csak kapkodja a fejét, annyi minden történik pont ezen a héten a napsütéses Svédországban (az égiek nagyon kegyesek hozzánk mostanában, remek idő van):

Hétfőn elkezdődött a gimnazisták ballagása. A ballagás a jövő héten is tart, meghatározott menetrend szerint megy az egyes iskolákból a búcsúztatás. A "végső lökésnek" szó szerint is kirúgás (utspark) a neve :-) Amit ebből az utcán járva-kelve tapasztalunk, az leginkább a diákok gyalogos és teherautós(!) felvonulása, mindenféle zajképző eszközökkel megtoldva. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megy pl. egy magasplatós teherautó a belvárosi forgalomban, a tetején jópár sípoló-kiabáló fiatallal - és díszítéssel: lombos faágak, lepedőből készített molinó poénos szövegekkel, kék-sárga lufik, plüssmacik -, közben ugyanonnan hangszóróból árad valami ütősebb zene (és itt ne népdalra gondoljunk...). Ezt spékeljük meg jópár kabrióval, amiben szintén végzősök ülnek - szerencsésebb esetben egy szülő vagy idősebb rokon/barát a sofőr -, ahonnan szintén sípolás, dudálás hallatszik, plusz merészebb kihajlások, felállások teszik látványosabbá az előadást.

Bevallom, amikor belefutottam ilyenbe, még biciklisként is nagyon zavaró volt ezt átélnem az elmúlt napokban, annak ellenére is, hogy leginkább csak a bicikliúton mentem, úgyhogy fogadásokat mernék tenni, hogy az autósoknak is nagyon kell koncentrálnia, hogy ne történjen semmi gond. Szóval ilyesmit képzeljünk el két hétig...nem túlzok, ha azt mondom, hogy eléggé balesetveszélyes a dolog. De ezen túl is vannak érdekes momentumok az itteni ballagásban. Pl. a szülők csináltatnak egy nagy táblát, amin a kicsi fiú / kicsi lány tényleg kiskorában látható egy fotón (a keresztneve kíséretében), ezt jelzésképpen használják az iskola előtt várakozva (a fenti fotón is látható néhány ilyen), végülis a tömegben nagyon hasznos tud lenni egy ilyen irányjelző. Na és persze a jellegzetes sapka is kötelező kellék (studentmössa). Az ajándékba adott virágcsokrok is kék-sárga összeállításúak, svéd zászlócskákkal megtűzdelve.

Egyébként 1968 óta nincs érettségi vizsga Svédországban, emiatt a 70-es években nem igazán ünnepelték a ballagást (studenten), csak a 80-as, 90-es években lett ismét elterjedt. Mivel egyre kevesebben konfirmálnak - ahogy már korábban is írtam róla: Svédországa  világ legkevésbé vallásos országa - és a hadseregbe is kevesen lépnek be, a studenten lett a felnőttéválás klasszikus mérföldköve.

Aztán itt volt június 6-a, csütörtök. A hivatalos svéd nemzeti ünnepnap, ami 2005 óta munkaszüneti nap (vagyis nem olyan régóta). A szabadnapnak természetesen mindenki örül, de a svédek ezt nem igazán érzik magukénak, mint nemzeti ünnep, úgyhogy most is leginkább a szabadban piknikeltek a hivatalos ünnepségeken való részvétel helyett. Az ünnep apropója, hogy 1523. június 6-án lépett a trónra Gustav Vasa, ekkor vált Svédország önálló állammá. A svéd zászló napjának is nevezik a napot. Ahogy olvasom, volt egy kis boxolás a kormány és a szakszervezetek között, hogy melyik nap is legyen a nemzeti ünnep, mert más javaslatok is voltak, de hogy nehogy ettől kevesebb munkaszüneti nap legyen, végülis június 6-a győzött.

Állítólag az is egy fontos szempont volt a munkaszüneti nap törvénybe iktatásánál, hogy a bevándorlók folyamatosan csodálkoztak, hogy nincs nemzeti ünnep, hát ez meg hogy lehet? :-) Amennyire lejön nekem a körkérdésekből, újságcikkekből, a külföldön születetteknek tényleg fontosabb június 6-a, mint a svédeknek, akiknek a Midsommar az igazi. Pláne hogy ezen a napon adják át ünnepélyesen az új állampolgároknak az állampolgársági igazolást. A tavalyi malmöi ünnepségen megjelent, beszédet mondott és virágokat osztott Prins Daniel személyesen, a trónörökös Victoria koronahercegnő férje - egyben korábbi személyi edzője, "leánykori neve" Daniel Westling. És hogy hogyan ünnepelt a királyi család ezen a jeles napon? Megnézhető, elolvasható a weboldalukon (svédül), érdemes megfigyelni a női családtagok ruháját...engem pl. a fejfedő Hollandiára emlékeztet.

És ezzel még közel sincs vége a hétnek...van, akinek csak ezután kezdődött a java! A mai (szombati) eseményekről hamarosan beszámolok én is, kis türelmet kérek :-) Annyit elárulok, hogy egy amerikai-svéd kapcsolatról van szó.

A nap svéd szava: helgdag (ünnepnap)

Az "igazi svédek", zavargások és politikusok (1. rész)

Az előző bejegyzésben már elkezdtem feszegetni a témát, ami a közkeletű vélekedés szerint egy egyszerű képlet:

Svédország + színes bőrű bevándorlók = zavargások

Jól hangzik, nem? (Már akinek.) Mindenesetre nem kell rajta sokat gondolkodni, nem egy másodfokú egyenlet. Viszont a társadalom egy bizonyos része úgy érzi, hogy ez így van és kész. Ezt a "bizonyos részt" az egyszerűség kedvéért nevezzük "igazi svédeknek", az idézőjel annak szól, hogy a megnevezés ironikus akar lenni. Ez egy nagyon pongyola megnevezés, mert egyáltalán nem foglal magában minden svéd állampolgárt (sőt!), viszont rengeteg - természetesen fehér bőrrel rendelkező - bevándorló és ideiglenesen Svédországban lakó itteni lakos is ide tartozik. Ők magukat ilyen szempontból "igazi svédnek" érzik, állampolgárságtól függetlenül. Nagyon sokan közülük az SD (Sverigedemokraterna - Svédországi Demokraták) nézeteit vallják.

Az SD egyébként az egyetlen szélsőjobbos, populista parlamenti párt, legfőbb programjuk a bevándorlás nagymértékű visszaszorítása és a bevándorlók jogainak a korlátozása, teljes asszimilációt követelve (integráció helyett). Ugyan hangsúlyozottan az iszlám vallású és egyéb színes bőrű bevándorlók azok, akiket leginkább megneveznek, mint problémaforrás, de ne legyenek illúzióink. A programjukból és megnyilatkozásaikból egyértelműen kiderül, hogy nézzünk bár ki svédnek, ha nem beszélünk akcentus nélküli svédet, nem élünk "elég svéd módon" és nem tudjuk X generációra visszavezetni a svéd családfánkat (ahol X > 3), akkor bizony másod-/harmadrangú személynek számítunk a szemükben, akkor is, ha papíron már esetleg svéd állampolgárok vagyunk.

Viszont a legsvédebb svéd család is problémás, ha az SD definícióját tekintjük, hiszen a svéd királyné, Silvia bizony német és brazil szülőkkel rendelkezik (királyi esküvő: 1976), maga a svéd királyi család pedig a francia Bernadotte uralkodóházat képviseli...tehát esetükben is simán bevándorlókról beszélhetünk. Persze ezt királyi összefüggésben viccesen - és talán felségsértően - hangozhat, de a tények makacs dolgok.

A hozzáállásról még annyit, hogy egy európai közvéleménykutatás szerint a svédek a legkevésbé negatívak a bevándorlókkal szemben - míg a magyarok a legkritikusabbak. Azt is kimutatták, hogy nem az országban élő bevándorlók száma vagy az ország gazdasági helyzete számít ebből a szempontból: a szintén sok bevándorlót felmutató Németországban a hozzáállás hasonló a svédhez, de nem ellenségesebbek az emberek a rosszabb gazdasági helyzetben lévő Spanyolországban vagy Lengyelországban sem.

Úgyhogy amikor mi, Svédországban élő magyarok "bevándorlókat" kiáltunk, érdemes egy pillanatra elgondolkodnunk arról, hogy mi mik is vagyunk? Igen, a bőrünk az fehér (hacsak a nyaralás nem sikerült túl jól), de ettől eltekintve bizony-bizony mi is bevándorlók vagyunk, max. nem látszik kívülről. Közben nem hiszem el, hogy itt és most azt kell bizonygatnom, hogy az embereknek nem a bőrszíne számít... Egyébként 2013-at írunk, csak hát kedves olvasó - aki ugyanígy gondolod a dolgot - volt itt pár komment a korábbiak során, amik miatt teszem ezt a kitérőt. És akkor végre térjünk rá a tulajdonképpeni aktualitásra...

A kollektív bűnösségről és a bűnbakszerepről már írtam az előző bejegyzésben, az előítéletekről úgyszintén. Jelen esetben vegyük a husby-i (Stockholm) zavargásokat, amelyekre ugyebár rá lehet húzni a fenti egyenletet. A világsajtót bejárta a hír az elmúlt héten, hogy zavargások vannak Stockholmban - egyes túlbuzgó hírforrások szerint szinte az egész országban -, rengeteg autót felgyújtottak, a kiérkező tűzoltókat, rendőröket esetenként kővel dobálták meg. Azt, hogy előtte mennyire parázslott a hangulat, nem tudni, de az egész, napokig tartó randalírozás azután robbant ki, amikor egy 69 éves férfit, aki machete-vel hadonászott és a rendőröket is fenyegette, az egyik rendőr lelőtte. Nem ártalmatlanná tette, hanem kioltotta az életét. (Az egész zavargásnak ez az egy áldozata volt, sérültekről sem szóltak a hírek.) Szóval elszabadultak az indulatok, aminek a hivatalos személyeken kívül leginkább a helyi lakosok itták a levét - szintén bevándorlók -, akik a hírek szerint az ablakukból kiabáltak le a fiataloknak, hogy hagyják abba és sajnos sokan konstatálhatták közülük azt is, hogy az autójuk teljesen kiégett.

Ezen a ponton a politikusok is megszólaltak. A miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt azt hangsúlyozta, hogy az erőszak nem megoldás semmire, nem szabad, hogy ezt a fiatalok eszközként használják. "A szomszéd autóját felgyújtani, az nem véleménynyilvánítás, hanem huliganizmus.". (Egyébként teljesen egyetértek.)

Az SD szerint - akik szerint a zavargás is azt bizonyítja, hogy "már megint" igazuk van - kijárási tilalom és rendkívüli állapot életbeléptetése szükséges, valamint gumilövedék és könnygáz. A többi párt ezt a javaslatot csípőből azzal utasította vissza, hogy az SD-nek nincs jogalapja bírálatra a jelenlegi helyzetben, miközben a párt tagjai között még mindig vannak olyanok, akik pl. 2010-ben vascsővel inzultáltak bevándorlókat az utcán, mindenféle provokáció nélkül. (Erre utal a fenti sárga figyelmeztető tábla: VIGYÁZAT: Sverigedemokraták vascsővel.) Súlyosbító körülmény, hogy az illetők anno az SD vezetőségében foglaltak helyet. Ennek az ügynek az utóélete szintén megér egy misét, majd adandó alkalommal visszatérek rá, mert számunkra igencsak érdekes...

Viszont hosszúra nyúltam és még közel sem jutottam a mondandóm végére, úgyhogy

Folyt. köv.

A nap svéd szava: invandrare (bevándorló)

Ők és mi - ismét a bevándorlókról

"A blogger válaszol" című rovatunk következik. Az előző, REVA-témájú bejegyzés generált néhány kommentet, ezekre reagálnék:

ben77777: Részben jogos, amit írsz, ugyanakkor malmöi példánál maradva a nagy balhék legnagyobb részét nem a fehér svédek csinálják...

Az előző bejegyzésben nem volt szó "nagy balhékról", érdemes tisztázni, hogy nem arról van szó, hogy különféle bűncselekmények elkövetőit keresnék így. Viszont - emiatt is - a különböző országokból esetenként illegálisan menekültek jellemzően meghúzzák magukat, gyakran ki sem merik tenni a lábukat abból az épületből, ahol ideiglenesen menedékre leltek. Ha valaki pl. Szíriából, Szomáliából, stb. életveszélyes fenyegetésből - netán a családja elvesztése után - kerül így vagy úgy Svédországba, az nem valószínű, hogy pont balhézni akarna annyi szenvedés után. Épp ellenkezőleg, új életet akar kezdeni egy biztonságosabb országban, emberi körülmények között.

Ha úgy általában lenne szó bűnözésről, vandalizmusról természetesen azt írtam volna, hogy az elkövetőket kell elfogni és megbüntetni. Függetlenül a bőrszíntől, természetesen. Ellenben kollektív bűnösség hangoztatása itt (vagy bárhol) még soha nem vezetett világbékéhez. Apropó, Malmönek van sajnos saját tömeggyilkosa is, Peter Mangs, aki puskával vadászott színes bőrű bevándorlókra, nagyjából válogatás nélkül, mindezt 2003-2010 között. Nemrég ítélték el, életfogytiglant kapott, két gyilkosságot és nyolc gyilkossági kísérletet tudtak rábizonyítani. Peter Mangs - talán mondanom sem kell - echte fehér bőrű svéd, "természetesen" a szomszédok szerint is szerény, normális ember látszatát keltette. Nem is gyanakodott rá senki, 7 éven keresztül szabadon járhatott-kelhetett és sajnos gyilkolhatott.

A "malmöi nagy balhék" alatt talán a 2008-as(!) rosengård-i zavargásokat érthetted - jól sejtem, hogy te nem laksz Malmöben, ugye? Valójában a statisztika szerint Rosengård teljesen nyugodt hely, ha Stockholmban lenne, az lenne a 2. legbiztonságosabb kerület. Én pár hete voltam Rosengård-ban, mindenfelé mászkáltunk egy városnéző program keretén belül, több órán keresztül. Nagyon nyugis volt minden és mindenki, a lakótelepek parkjai gondozottak, a játszóterek vadiújak, stb. A kimutatások szerint a legnagyobb a bűnözés Stockholmban (ott egyébként korábban 2009-ben és 2010-ben is voltak zavargások; Fittja és Rinkeby városrészekben), utána Göteborg jön (ahol 2007-ben volt - svédek által kirobbantott - zavargás), majd Malmö. Amióta elkezdtem írni ezt a bejegyzést, sajnos már "stockholmi nagy balhékról" írhatunk...

Az más dolog, hogy a média közel sem a valóságot kommunikálja...lásd az ide kapcsolódó csütörtöki szenzációhajhász Index/MTI-hírt, amit olvasva több ismerősöm is aggódó mailt küldött, hogy hogy biztonságban vagyunk-e a "Malmöre átterjedt ostromállapotban" - miközben csupán arról volt szó, hogy két autó kiégett a városban és ennek megeshet, hogy semmi köze a napok óta tartó husby-i (Stockholm) zavargásokhoz. A svéd sajtóban erősen keresnem kellett, hogy a malmöi hírt egyáltalán megtaláljam, amiben Husby-ről még csak említést sem tettek. Miért is tettek volna? Sajnálatos eset, hogy felgyújtottak két autót, de ilyesmi előfordul nagyobb városokban akárhol - pl. Budapesten is. Hangsúlyozom, semmiféle zavargás, rendőri készültség vagy ilyesmi nincs Malmöben. Csak "lelkes" újságírók gyártják az álhíreket...biztos kellett 3 kg vegytiszta botrány a bűnös Északról.

ben77777: Másrészt ha illegális bevándorlókat keresnek, akkor nyilván jobb a hatékonyság, ha a nem svéd gyökerünek kinézőket ellenőrzik - ha valakinek nincs vaj a füle mögött, miért baj, ha elkérik az iratait?

A hatékonyság pedig egy jól hangzó dolog, de nem legitimál mindent. Hadd ne hivatkozzak olyan rémes tettekre, amiket anno igen hatékonynak találtak és sajnos meg is valósították őket :-( Sőt, ma is vannak ilyenek szerte a világban, sajnos...

Másrészt ha az ember demokráciában él, akkor nehezen megmagyarázható, hogy igazából csak azok egyenlőek és csak azokra vonatkozik az ártatlanság vélelme, akiknek elég világos a bőrszíne. Akit ez nem érint, az vagy a) örül, hogy nem kerül célkeresztbe, vagy b) közömbös ill. támogatja a dolgot, elvégre "rendnek kell lennie", vagy c) képes beleélni magát a szenvedő alanyok helyébe és elítéli ezt a gyakorlatot. Persze én is csak egy bevándorló vagyok (mínusz), akinek éppen fehér a bőre (plusz), de az arab / egyéb "nem fehérbőrű" ismerőseimre - és persze másokra, akiket nem ismerek személyesen - gondolva egyáltalán nincs jó érzésem.

De ben77777, tudod mit? Ha csak egy grammnyit is nyitott vagy más véleményre is, mint a hivatalos szerveké, olvasd el az általam ajánlott Khemiri-cikket (angolul - és újabb update [júl.13.]: magyarul is megjelent a Magyar Narancsban), csak azt tudom mondani...ugyanakkor valahol megértem az értetlenségedet, hiszen világos bőrrel születtél - bár ez azért önmagában nem érdem. Ha hasonló bánásmódot tapasztaltál volna (és itt nem "egy egyszeri igazoltatásra" gondolok, hiszen ez nem csak erről szól), nem írtad volna ezeket a sorokat. Hidd el, te is benne vagy ill. leszel egy kisebbségi csoportban, csak most még esetleg nem tudsz róla. Az életünk során mindannyian lehetünk / leszünk akár betegek / sérültek / idősek / munkanélküliek / turisták vagy bevándorlók egy másik országban / stb. Azaz kiszolgáltatottak a többségi társadalomnak, gyakran az előítéleteknek. Ma én, holnap te. Vagy inkább ma ők, holnap mi.

nad: Azt hiszem, felesleges linket rakni, hogy mi folyik most Husby-ben. Borzasztó ,hogy mit művelnek ezek a mai "svéd" fiatalok. Sajnos Svédország nagyon rossz úton halad. 20-25 évvel ezelőtt ilyen elképzelhetetlen lett volna.

ill.

ben77777: érthető, ha a helyzet fokozódik - hétvégén megyek arra, kiváncsi leszek változik e az emberek gondolkodása az ilyen események hatására...

Ez a téma viszont ismét megér egy újabb bejegyzést (pedig reméltem, hogy sikerül ide bepasszintanom az ezzel kapcsolatos véleményemet, de akkor nagyon hosszúra nyúlnék), úgyhogy itt és most zárom soraimat. Addig is egy ajánlom Robert Nyberg társadalomkritikus karikatúráit, a svédül tudóknak. De van néhány szöveg nélküli is, bár azok nem igazán sokatmondóak.

A fenti Robert Nyberg-párbeszéd szövege magyarul:
- Apu, hogyan betűzzük azt, hogy bevándorló?
- B-Ű-N-B-A-K!


A nap svéd szava: upplopp (zavargás)

ESC, egyenlőség és REVA

Hogy az előző bejegyzésben elkezdett gondolatsort lezárjam: Igen, ByeAlex és a Kedvesem jött, látott, és győzött :-) A 10. hely megszerzése (pláne korábban esélytelennek bélyegezve!) nagyon szép eredmény. Egyébként Magyarország a 11. alkalommal indult idén és ez a harmadik legjobb eredményünk. Bravó!

Az idei döntő nyertese a dán Emmelie de Forest lett, "Only Teardrops" c. számával, eleve is őt tartották a legesélyesebbnek, így csupán a papírformát kellett hoznia :-) Ez azt is jelenti, hogy jövőre Dániában - valószínűleg Koppenhágában - lesz az eurovíziós dalverseny. Bár olyan vélekedést is olvastam (ráadásul egyenesen az itteni stadion milliomos tulajdonosától!), hogy akár jövőre is lehet Malmöben a verseny, ha már ilyen közel van Koppenhága, de azért ezt nem nagyon hiszem :-) 

Még néhány érdekes helyezés az idei döntőben: Anglia (Bonnie Tyler) - 19. hely, Németország - 21. hely, Franciaország - 23. hely, Spanyolország - 25. hely (mindez 26 indulóból). Ezek az országok "a nagy ötökként" elődöntő nélkül egyből a döntőbe jutottak, közülük csak Olaszország került be az első tízbe (7. hely). Ugyancsak elődöntő nélkül jutott a fináléba Robin, a svédek indulója "You" c. dalával, ő a 14. helyet mondhatja a magáénak, ami azért csalódás a svédeknek, bár nem várták győztesnek, de remélték, hogy az első 10-ben azért benne lesz Robin. A direktben döntős országok tehát mondhatni, nem szerepeltek túl jól. Ennek szerintem az lehet az (egyik) oka, hogy összesen csak 1x hallgathattuk meg a dalaikat (csak a döntőben), ezért kevesebb esély volt arra, hogy az adott dallam "belemásszon" a fülbe. 

Hogy az érem másik oldalát is megemlítsem, sokakban felmerült, hogy az egyenlő jogok nem többek szép szavaknál, ha pl. egyes országok úgymond első osztályon bevitorláznak a döntőbe. A fesztivál jelszava angolul "We are one", azaz egyek vagyunk. Ennek a valóságtartalmát több fórumon is - újságcikkek, szórólapok - erősen megkérdőjelezték, bizonyos emberi jogi kérdésekre is utalva, mégpedig itt, Svédországon belüli eseményekkel kapcsolatban... Gondoltam, írok erről is egy kicsit, bár tudom, hogy semmi sem fekete vagy fehér.

Az utóbbi hónapokban nagy port kavart fel az országban illegálisan tartózkodó menekültek ügye, illetve még inkább a felkutatásukra tett rendőri lépések mikéntje. Ugyanis pl. a metróállomásokon nagy számban, szervezetten igazoltatják a "menekültnek kinéző" (értsd: más bőrszínű) személyeket, ami önmagában erősen felveti a jogtalan diszkrimináció kérdését. Felmerülhet bennünk, hogy ha valaki nem szőke és kék szemű, akkor vajon rögtön gyanús és igazoltatandó?...és ha valaki "svédnek néz ki", akkor 100%, hogy ártatlan, mint a ma született bárány? (Gondoljunk a norvég tömeggyilkos Anders Breivik-re...) És ha valaki menekült, akkor szívbaj nélkül vissza szabad-e toloncolni egy számára esetleg életveszélyes országba? Hát igen, nem kellemes gondolatok ezek :-( Pl. sok olyan embert igazoltattak ezügyben, akik nemhogy nem menekültek, de egyenesen svéd állampolgárok. Ennek a vitatott projektnek egy gyakran emlegetett neve is van, aminek REVA a rövidítése (Rättssäkert och effektivt verkställighetsarbete - kb.: Jogszerű és hatékony megvalósítási munka).

Egy civil ellenkampányoló szórólap "oktatási anyagként" kíván segíteni a rendőrök kiképzésében, a "gyanús személyek" fotói között van többek között Zlatan, Loreen, Dr. Alban és Nyamko Sabumi (volt esélyegyenlőségi miniszter, az első fekete svéd miniszter)...  Egy másik, városszerte látható plakát - amely fentebb is látható - pedig azt a képzetet kelti bennünk, hogy egy utazási iroda álomútját reklámozza, de a szöveg így szól: "Az otthon ott van, ahol a szív - vagy bárhol, ahová a REVA küld". Rám talán a legnagyobb benyomást Jonas Hassen Khemiri saját tapasztalatokon alapuló nyílt levele tette - Bästa Beatrice Ask - , amelyet a jogi ügyekért felelős miniszternek, Beatrice Ask-nak címzett. Khemiri sem menekültként szenvedte el életében a különféle diszkriminációkat. Hogy "véletlenül" mindig az ő családját ellenőrzik szúrópróbaszerűen a reptéren. Nem egyszer, nem kétszer. Ésatöbbi. Érdemes elolvasni. (A levél angolul megtalálható a New York Times oldalán - köszönet a linkért Edinának.)

A nap svéd szava: papperslös (papír / igazolvány nélküli személy, általában menekült)

Leif, Camilla és a bűnügyek

Ha már krimiről volt szó, muszáj megemlítenem az igazi bűncselekményeket taglaló tévéprogramot, a Veckans brott-ot (kb.: A hét bűnügye). A címmel ellentétben csak kis részben szól aktualitásokról, de van benne szó történelmi bűnügyekről, régóta megoldatlan gyilkosságok felelevenítéséről, nyomozói technikákról és mindenről, ami a témához kapcsolódik. Nem a mennyiségre mennek, egy adáson belül kb. 3 nagyobb téma van. Ezen leírás alapján egy viszonylag száraz műsort képzelhetünk magunk elé, de nem tévedhetnénk nagyobbat.

Az állandó vendég személye garantálja, hogy odaszögeződjünk a fotelba. Leif GW Persson-ról van szó, aki kriminológus professzor és nyugdíjas nyomozó - plusz sikeres krimiíró -, nem mellesleg hatalmas jellem. Óriási szakmai tudása van és ami a szívén, az a száján: nem fél odamondogatni az illetékeseknek (leginkább a magasabb szinteken lévő rendőröknek, nyomozószerveknek). Mindeközben a kissé nyers humorát sem hagyja otthon, én főleg emiatt nézem az egészet :-) Tudom, nem tipikus egy ilyen súlyos dolgokat tárgyaló műsornál, de működik. És persze nagyon érdekes egy szakembertől bennfentes információkat hallani, hogy pl. ő hogyan folytatta volna le a nyomozást egy adott ügyben, vagy hogy bizonyos bűnjelekből mire lehet következtetni. Az ügyeket bemutató bejátszások nagyon igényesen, alaposan meg vannak csinálva. A műsor végén Fråga Leif  (azaz Kérdezd Leif-et), a nézők kérdései alapján, ez is érdekes szokott lenni.

A műsorvezető személyéről - Camilla Kvartoft - se feledkezzünk meg, ő az, aki kezében tartja a dolgokat és irányítja a műsor menetét. És láthatóan tud bánni a professzorral. De alapvetően tényleg Leif-hez igazodik minden, bár ő nem annyira kiszámítható, pláne nem irányítható. A legutóbbi adásban pl. a nemzeti bevetési osztag kapcsán durvult el egy kicsit a helyzet, amikor a jelenlévő illetékes rendőrfőnök nem viselte annyira jól a kritikát (ill. Leif szerint nem tudta megvédeni a rossz döntéseket). Ugyan maga a hangnem végig "skandináv", azaz visszafogott maradt, azért repkedett egy-két jelző (a' la Leif).

És igen, rajtam kívül is vannak rajongók, nem is akármilyenek! Egy figyelmes 90 éves néző jóvoltából megismerhettük a statisztikát, amely leleplezi, hogy Leif hányszor nyúl a szemüvegéhez, hogy a homlokáról az orrára tolja - vagy éppen vissza...

• január 15 --- 43 alkalommal 
• január 22 --- 46 alkalommal
• január 29 --- 76 alkalommal
  (a gyanúk szerint ezután Leif talán tudomást szerzett a statisztikáról, mert:)
  
• február 5 --- 19 alkalommal
• február 12 -- 22 alkalommal

GW Persson kommentárja március 4-én, a kulisszák mögött: "Majd kolosszálisan összezavarodnak, amikor meglátják, hogy ma egyszer sem nyúltam a szemüvegemhez... A jövő héten majd visszatérek a szokásos mintához." :-))

A jövő keddi műsor lesz a szezon utolsó adása (SVT1, 21:00 h). De még min. egy hónapig a korábbi 9 rész is megnézhető az SVT Play-en. Svédül tanulóknak érdemes bekapcsolni a feliratozást (T - Textning på).

A nap svéd szava: utredning (nyomozás, kivizsgálás)

Bron / Broen (A híd)

Éjszaka, egy autó suhan a sötétben, az arctalan sofőr az órájára néz...majd hirtelen 45 másodpercnyi áramszünet az Öresund-hídon. Közvetlenül ezután egy holttestet találnak a híd közepén, pontosan a dán-svéd határt jelképező vonalon. Így kezdődik a 2011-es dán-svéd koprodukcióban készült tíz részes tévésorozat első epizódja.

A skandináv krimiknek általában jó hírük van, a Bron (dán címe: Broen) pedig kifejezetten izgalmas, fordulatos és kiszámíthatatlan. A sorozat egyik nagy erőssége a karakterekben rejlik, különösen ami a két főszereplőt illeti. A szoros  együttműködésre kényszerülő Martin (Kim Bodnia; koppenhágai nyomozó) és Saga (Sofia Helin; malmöi nyomozónő) különbözősége nagyon jó jeleneteket eredményez és mindkettőjüknek elhisszük, hogy tényleg profi rendőrök. Ráadásul a magánéletükbe is betekintést nyerünk, ami itt gyakran összefonódik a munkával.

A Bron készítői remekül kihasználták a hagyományos dán-svéd ellentéteket is. Aki kicsit is tud svédül vagy dánul, remekül mulat pl. azon a jeleneten, amikor a svéd nyomozócsoportból az eligazításon senki sem érti, mint mond nekik a dán kolléga :-) Apropó, a filmben természetesen végig mindenki a saját nyelvén beszél (azaz dánul vagy svédül), ami külön csemege a magamfajtáknak. A filmhez rengeteget hozzátesz a női főszereplő, Saga Norén sajátságos jelleme is. Erről a filmkészítők azt nyilatkozták, hogy szándékos, hogy nem akarták beskatulyázni Saga figuráját, vagyis nem akartak címkét ragasztani rá, de kicsit utánaolvasva azért sok minden megvilágosodott nekem (viszont itt nem akarok semmilyen poént lelőni). De Martin figurája is abszolút el van találva, hiteles és nagyon emberi, ami Kim Bodnia érdeme.

Na és a helyszínek! Sok malmöi - és valószínűleg koppenhágai - helyszín felismerhető a filmben, a film eleji zenés intro is nagyon igényes, Turning Torso-val, malmöi szélmalommal, persze magával a híddal, a kis hableánnyal (Koppenhága), stb. Az egész kicsit olyan érzés, mintha egy profi hollywood-i filmet néznénk, amit Malmöben készítettek... Angol nyelvű előzetes itt.

A sorozatot 2011 szeptemberében kezdték el sugározni a svéd közszolgálati tévén (SVT), akkor 900.000-en látták (Svédország + Dánia). Angliában több, mint egymillióan látták a BBC 4-en. Európa legjobb tévésorozatának választották a berlini Prix Europán, a brit krimiírók egyesülete pedig a legjobb nemzetközi bűnügyi sorozatnak (The Crime Thriller Awards), olyan komoly konkurrencia mellett mint pl. a Dexter vagy a Homeland. Az IMDb.com -on jelenleg az előkelő 8.4-es az értékelése. Már egy amerikai remake (másolat-film) forgatása is folyamatban van - ami az USA-mexikói határon játszódik -, de a brit-francia verzió is útban van.

Azt nem mondom, hogy mindenkinek való a sorozat: több helyen is vannak benne erősebb jelenetek. Svédországban és Angliában 15-ös korhatárkarikát kapott egyébként, de nem lepődnék meg, ha Magyarországon 18-ast kapna. (Tapasztalatom szerint a svéd filmes korhatárok gyakran akár jóval alacsonyabbak, mint máshol.)

Én csak nemrég láttam a filmet, ezért a mostani értékelés :-) Ha esetleg sikerült felkeltenem az érdeklődést, akkor

1. más ország esetén: ki lehet várni, hogy az illető ország is vetítse (amire jó esély van, mert 57 ország is megvásárolta a vetítési jogokat)...remélem, nem késtem el ezzel a tippel :-) , vagy
2. meg- ill. ki lehet venni DVD-n (angol nyelvterületen The Bridge címmel fut, 3 lemez), pl. az Amazon.co.uk -n kapható, ill.
3. Svédországban pedig meg lehet nézni az interneten, a Netflix-en (amit jelenleg 1 hónapig teljesen ingyen lehet tesztelni), vagy
4. DVD-n kölcsönözni lehet pl. a Lovefilm-től, vagyis interneten megrendelve (4 lemez), aztán
5. meg is lehet vásárolni DVD-n (vagy Blue-Ray-en), több helyen is, vagy akár
6. bele lehet kukkantani a YouTube-on, pl. itt az első rész eleje, angol felirattal (figyelem! ismét szólok, hogy kissé sokkoló lehet egy-két jelenet).

És ami izgalmas: ugyan nem így tervezték eredetileg, de a nagy sikerre való tekintettel jelenleg a második széria forgatása folyik. Idén szeptemberben mutatják be, ugyanezekkel a főszereplőkkel. Én már alig várom...

A nap svéd szava: seriemördare (sorozatgyilkos)

Mayák, rendőrök és vadak

Tegnapi buzdítás a rend svéd őreitől:

A maya naptár szerint a világnak 2012. december 21-én lesz vége. Vagyis holnap. Ragadd meg az alkalmat és gyere el hozzánk ha be akarsz ismerni valamilyen bűncselekményt. Van itt néhány felderítetlen rablás, bántalmazás, betörés, sőt még néhány régi gyilkosság is. Mit veszíthetsz? Ha letartóztatunk, meghívunk egy "világvége-svédasztalra" (End of the world buffét).
 // Scott

A Växjö/Alvesta-i rendőrség ezen Facebook-felhívása nagy sikert aratott: több, mint negyedmillióan látták, 44.000-en like-olták és 5.400-an kommentálták. A többség értékelte a humort :-) A népszerűség meglepte Scott-ot is, aki igazából az ünnepek előtt egy kicsit könnyedebb bejegyzést akart írni (és ez láthatóan sikerült is neki).

Egyébként beleolvasva a többi bejegyzésébe kicsit én is rajongó lettem :-) Ma pl. tippeket sorol fel a nyugodt ünnepek érdekében - többek között hogy ne vezessünk ittasan, használjuk a biztonsági övet, legyen téli gumi az autón; ne hagyjuk, hogy a fiatalok alkoholizáljanak; ne igyunk az utcán, ne hagyjunk égve mécsest/gyertyát a lakásban, a kutya legyen pórázon, ne üssük meg a partnerünket...és lehetőleg ne fenyegessük a gyerekeket, hogy ha rosszak lesznek, elviszi őket a rendőr.

Az egyik pont pedig az, hogy feltétlenül jelentsük be a vadgázolást. Kissé északabbra gyakori pl. a jávorszarvassal ütközés, ami fatális következményekkel járhat az utasokra - egy kifejlett állat 400-700 kg és nagyon hosszúak a lábai: a testfelépítése inkább zsiráfra emlékeztet, mint szarvasra. Svédországban 300.000-400.000 jávorszarvas él, évente kb. 5000 vadbalesetet okoznak. Ez sajnos évi 8-12 halálesethez vezet. Becslések szerint a jávorszarvas-baleseteknek a költsége évente egymilliárd(!) koronára rúg.

Ha az összes vaddal történő ütközést vesszük, évente 800 személyi sérülés történik az országban. A jávorszarvas a legveszélyesebb, a  többi állat inkább csak a járműben okoz kárt (na meg magukban, szegények). Sok helyen van kerítés az utak mentén az állatok úton átkelését megakadályozandó, ilyenkor azok a helyek a veszélyesek, ahol kezdődik vagy végetér a kerítés. Felénk az utóbbi időben a vaddisznók szaporodtak el nagymértékben (korábban nem voltak gyakoriak Skåne-ban, de Svédországban sem), már majdnem volt ilyen autós ütközésünk.

A következő állatfajok esetén egy esetleges közlekedési baleset után bejelentési kötelezettségünk van - akkor is, ha az állat nem látszik sérültnek -, azaz a) meg kell jelölni a helyet, b) figyelmeztetni kell a többi autóst és c) hívni kell a 112-t:

• jávorszarvas, gím- és dámszarvas, őz, muflon
• rozsomák
• medve, farkas, hiúz
• vaddisznó
• vidra
• sas

A teendők részletes leírása itt található. A bejelentés elmulasztása cserbenhagyásnak számít és bírsággal jár.

A nap svéd szava: viltolycka (olyan közlekedési baleset, aminek egy vadon élő állat is a részese)

Skandináv nyelvek - a bónusz

Egy újságcikket kerestem már régóta és végre megtaláltam :-) Pontosabban örülök, hogy valaki megírta és tisztázta számomra az alapvető összefüggéseket, ami a svéd, dán és norvég nyelveket illeti. Szerinten nagyon érdekes és izgalmas és remélem, nemcsak én gondolom így...

Az információk forrása a Språktidningen (Nyelvújság), amely a mai svéd nyelvvel foglalkozik szakértő szemmel, de könnyen emészthető formában.

Akkor jöjjön a lényeg...

Először is: írásban csak lehelletnyi különbség van a dán és a norvég között. Viszont ami a beszélt nyelvet illeti, a dánok szerint a norvég úgy hangzik, mint a svéd.

Állítólag Ludvig Holberg-et, az ismert norvég írót egyszer letartóztatták Helsingør-ben (Dánia) és azzal vádolták, hogy svéd kém. Méghozzá nyelvi okok miatt. Ez az 1700-as években volt, a nagy északi háború idején. Ludvig Holberg kifogástalanul beszélt dánul, de norvég akcentussal, ugyanis a koppenhágai professzor Bergenben (Norvégia) született és nőtt fel. A dán rendőrök bizonyára azt hitték, hogy Holberg Skåne-ből jött, ugyanis ez a rész 1658-ig dán volt és a nyugati norvég nyelv úgy hangozhat, mint a skånska (azaz a skåne-i dialektus, híresen érthetetlen a többi svéd számára, korábban már írtam róla), még a svédek számára is.

A dán fül számára egyébként a norvég és a svéd annyira hasonlít egymásra, hogy a dánok alapból nem is tudják megkülönböztetni, hogy melyik nyelv melyik. Úgyhogy tippelni szoktak, a következőképpen: ha egy skandináv beszéd nem dán, akkor biztosan svéd. Így dupla esélyük van a helyes válaszra, mert kétszer annyi svéd él, mint norvég. Ezzel szemben a dánok jobban megértik a norvégot mint a svédet, mert a norvég szókészlet jobban hasonlít a dánra, mint a svédre. Pl.:

Svéd ----- Dán ------ Norvég ----- Magyar

fråga ---- spørge --- spørre ----- kérdés

fönster -- vindue --- vindu ------- ablak

snål ----- gerrig ---- gjerrig ------ fukar

A norvég és a dán nyelv hasonlósága az 1814-ig tartó állapotokból ered. Akkoriban Dánia és Norvégia unió volt és a dán volt a közös írott nyelv. A mai norvég többségi nyelv - a bokmål - ma is annyira hasonlít az írott dánra, hogy a svédek nem igazán látják a különbséget a dán és a bokmål között, miközben a beszélt nyelvben pont ellenkező a helyzet. Ott a norvég és a svéd hasonlít egymásra. "Norwegian is Danish spoken in Swedish", vagyis 'a norvég az svédül beszélt dán', ahogy a norvég-amerikai nyelvész, Einar Haugen mondta.

Ezért hozza ki minden teszt, ahol a többi skandináv nyelv megértése a tét, a norvégokat győztesnek. Nem mintha intelligensebbek vagy jobb nyelvérzékűek lennének, egyszerűen csak mert nyelvileg szerencsések: a kiejtés a svédre hasonlít, a szókészlet a dánra. Ebből következik, hogy ha valaki - mondjuk hobbiszinten - az alapján akar első skandináv nyelvet tanulni, hogy a legnagyobb haszna legyen belőle, érdemes megfontolnia a norvégot. Feltéve, ha nem más, konkrét úticélja van: Svédországban nyilván sokkal többre megy a svéddel, Dániában a dánnal.

Találtam egy ehhez kapcsolódó érdekes kimutatást is:

A) A beszélt nyelv megértése

• A norvégok
  a beszélt svéd nyelv 88%-át értik meg
  a beszélt dán nyelv 73%-át értik meg
   
• A svédek
  a beszélt norvég nyelv  48%-át értik meg
  a beszélt dán nyelv 23%-át értik meg
  
  
• A dánok
  a beszélt norvég nyelv 69%-át értik meg
  a beszélt svéd nyelv 43%-át értik meg

B) Az írott nyelv megértése

• A norvégok
  az írott svéd nyelv 89%-át értik meg
  az írott dán nyelv 93%-át értik meg
   
• A svédek
  az írott norvég nyelv 86%-át értik meg
  az írott dán nyelv 69%-át értik meg
   
• A dánok
  az írott norvég nyelv 89%-át értik meg
  az írott svéd nyelv 69%-át értik meg

Kis kiegészítés: A modern norvég nyelv két nagy dialektikus ágra bomlik, a két dialektus között tulajdonképpen annyi a különbség, mint bármely két skandináv nyelv között, így kérdés, hogy nem tekinthetők-e ezek önálló nyelveknek. Ez a két dialektus a nynorsk és a bokmål norvég.

A nynorsk (újnorvég) nyelv anyanyelvi használata az ország lakosságának kb. 10%-ra jellemző (400 000 fő), azonban a hasonlóságok és a közös eredet miatt a többi norvég is megérti őket, noha nem könnyen.

Mint neve is mutatja, a bokmål a könyvnyelv, ez az általános használatú, és a nyomtatott irományok nagy része is ezen jelenik meg. Azonban minden vidéknek van egy kis nyelvi sajátossága, a "tiszta bokmål'" leginkább Oslo és Trondheim környékén figyelhető meg.  (Forrás: Wikipedia)

A nap svéd szava: skillnad (különbség)

Utcai leltár

Valamelyik nap elgondolkoztam rajta, hogy mennyi minden mellett megyek el nap mint nap, ami fel sem tűnik, de nem jellemző pl. Magyarország utcáira. (Legalábbis tudomásom szerint...)

Mivel szeretem a listákat, itt van egy arról, hogy mikkel találkozhatunk a Malmöben járva-kelve:

• Könyvtárbusz (bokbuss) - hogy azokhoz is eljussanak a könyvek, akik esetleg nehezebben tudnak elmenni az igazi könyvtárba. Kb. 30-féle újság és 1000 könyv található a fedélzeten, a busznak meghatározott menetrendje és megállóhelyei vannak. Az interneten megrendelt / lefoglalt könyvtári könyveket ide is kérhetjük. Egyébként még a kórházban is van kihelyezett mozgókönyvtáros.
  
  
• Lovasrendőrök - focimeccsek idején többen cirkálnak, de nyugodt hétköznapokon is előfordulnak, kettesével a belvárosban. A rendőrség weboldala szerint a lovasrendőrök arra is jók, hogy így az emberek könnyebben elegyednek beszédbe a rendőrökkel, ki gondolta volna :-) Skåne-ban kb. 20 rendőrló van, mindegyikük barna (hogy tömegben egy kívülálló ne tudja őket megkülönböztetni).
  
  
• Szemetes egyszer használatos grillnek - én a Västra Hamnen-en láttam, de valószínűleg más parkosított helyen is előfordul. A svédek nemzeti sportja a szabadban grillezés - tavasztól őszig, ha az időjárás engedi -, és ezt bárhol űzik. Nagyon elterjedt az alumíniumburkolatú, eldobható grill (engångsgrill), ami környezetvédelmi szempontból rémálom, ugyanis több részre kellene szedni és különválogatni, de ez az esetek túlnyomó részében nem történik meg. Ez a fajta szemetes arra jó, hogy legalább egyben kidobják a használt grillt és pl. nem gyullad meg tőle a sima szemetes.
  
  
• Függőágyak - szintén Västra Hamnen, a Turning Torso-tól a tenger felé (Scaniabadet) sétálva a házak között, egy kisebb játszótér mellett. Télen-nyáron kint van, jó minőségű műanyagból készült. Vicces élmény!

És mivel Malmö igazi biciklis város, vannak még ehhez kapcsolódó hasznos utcai tárgyak is:

• Telepített biciklipumpa - 6 helyen a városban, éjjel-nappal működik. Nemcsak bicikli-, hanem babakocsi- és kerekesszék-logóval.
• Biciklibarométer - 2 helyen a városban, mutatja az aznap a barométer mellett elhaladt biciklisek számát, plusz egy éves összesítést is.
• Kitámasztó korlát - narancs színű korlát az átkelőhelyeknél, egyre több helyen - a jelzőlámpa mellett -, célja, hogy a zöld lámpára várakozó bicikliseknek ne kelljen a földre letenniük a lábukat :-) Bevallom, én nem szoktam használni, de a többség igen.

A nap svéd szava: barnvagn (babakocsi)