Fogyatékosságok - itt és ott (2. rész)

Az előző bejegyzésben érintettem az akadálymentesség témáját. Persze a világon sehol sem 100%-os a helyzet, így Svédországban sem, de közép-kelet-európai szemmel sok kivetnivalót nem találhatunk. Ha valaki mozgássérült és netán svéd utat tervez - vagy csak egyszerű érdeklődő -, az nagy hasznát veheti pl. Malmö akadálymentességi útmutatójának (Tillgänglighetsguide). Ebben a 95 oldalas dokumentumban táblázatos formában megtalálhatóak rengeteg nyilvános épület/helyiség hozzáférés szempontjából lényeges paraméterei. Gondoljunk itt a gyógyszertárakra, bankokra, könyvtárakra, mozikra, belvárosi üzletekre, szabadidőközpontokra, szállodákra, egészségügyi intézményekre, önkormányzatokra, múzeumokra, éttermekre, stb. A végén egy lista is található a nyilvános mozgássérültvécékről és a -parkolóhelyekről.

És hogy mik azok a paraméterek? Pl. a helyiség bejárata akadálymentes-e, mekkora az ajtó szélessége, lépcsők száma, rámpa megléte, emelkedési szöge, van-e mozgássérült-WC, a WC-helyiség mérete, a lift akadálymentes-e és mekkora. De ugyanitt azt is jelölik, hogy van-e a látáscsökkentek számára követhető útjelzés, kézzel olvasható információs tábla a falon, speciális telefon szöveges ismertetővel a hallássérültek számára. Egyéb információk is megjelennek a katalógusban, pl a változtatható magasságú pénztárpult (pl. gyógyszertárakban), próbafülke mérete (ruhaüzletekben), küszöb magassága, stb.

A Ribban-on van kifejezett mozgássérült-fürdő is (Ribergsborgs handikappbad), ahová egy rámpán keresztül lehet eljutni, majd egy kerekesszék-lifttel lehet a tengerbe ereszkedni. Ha valakinek arra szottyan kedve, akár télen is (csak akkor hétvégeken zárva van). Ugyanitt van szauna - kivéve nyáron -, kávézó és közösségi ház is, ezek szintén akadálymentesek.

De túl a fizikai akadálymentességen, sok dolog van még, ami fontos. Megint csak visszatérve a szóhasználatra, a handikapp jelenleg már hivatalosan nem elfogadott svéd kifejezés a fogyatékkal élők állapotának a megnevezésére, leginkább azért, meg lekicsinyelő és félrevezető. Ehelyett a funktionsnedsättning (kb.: csökkent funkciójú) szó az ajánlott és használt. Az itteni felfogás szerint a csökkent funkció valójában nem a személy sajátossága, hanem csak olyan környezetben jelenik meg, amely nem lett a csökkent funkcióhoz idomítva, így az adott személyt akadályozza abban, hogy másokhoz hasonlóan működjön.

Ezt olvassuk el még egyszer és gondoljunk csak bele! Mennyire más hozzáállás, ugye? Azt teszi egyértelművé, hogy egy nehézségekkel küzdő egyénnek is ugyanolyan joga van a teljes élethez, mint bárki másnak. Aki bármilyen fogyatékossággal él, tapasztalatból tudja, hogy ez azért nem szokott evidencia lenni, sajnos. És itt van valahol a kutya elásva: a hozzáállásnál. Nyilvánvaló, hogy egy jobb anyagi helyzetben lévő országban nagyobb eséllyel jobb a kihívásokkal küszködő állampolgárok helyzete is (hiszen pl. az akadálymentesítés pénzbe kerül), de én hiszek benne, hogy nemcsak pénzkérdés az egész. Nagyon sok esetben szimplán tudatlanságról és előítéletekről szól a történet. És igen, még itt, Svédországban is vannak előítéletek, diszkriminációk...viszont a helyzet egyáltalán nem reménytelen.

A fenti "csökkent funciójú" definíció például nemcsak a mozgássérültekre vonatkozik, hanem a mentális betegségekben szenvedőkre is. Vagyis azokra, akiken egy "szimpla" akadálymentesítés nem segít és kívülről gyakran nem látszik, hogy valamilyen problémájuk lenne. Akik - érthető okokból - gyakran azt szeretnék, bárcsak inkább egy törött lábuk lenne, ami úgymond elfogadható és komolyan vehető a környezet számára... És itt nem megyek bele túl mélyen egyik kedvenc témámba, a mentális betegségek státuszába és a betegek kínjainak lekicsinylésébe. Hogy pl. sokak szerint a depresszió "nem is igazi betegség", hiszen "én is szoktam depis lenni, ha esik az eső" csak "össze kell magadat szedned" és ugye "ha öngyilkosságról beszélsz, akkor csak feltűnést akarsz kelteni" (ez talán az egyik legveszélyesebb tévhit - minden ilyen esetet nagyon komolyan kell venni!). Az viszont általában igaz, hogy amíg az ember maga is nem lesz érintett valaki - netán önmaga - révén, tévinformációkban hisz. Én is így voltam ezzel anno. Ha már itt tartunk, ez itt egy rövid összefoglalás a gyakori tévhitekről (angolul).

A mentális betegek egy népes csoport, bármelyik országot is nézzük. A különbség (ill. egyik különbség) az, hogy itt valószínűleg sokkal többen kerülnek orvoshoz depresszióval, bipoláris zavarral, Asperger-szindrómával, ADHD-vel, stb. Plusz a svédek mára nagyjából elfogadták, hogy ezek egyike sem szégyellni való "álbetegség", hanem az élet különböző stádiumaiban szinte mindenkit sújtó, akár életveszélyes betegségek, amiket igenis kezelni, kezeltetni kell és van remény és idővel eredmény is. (Ahogy korábban írtam, a sötét tél és egyéb tényezők ellenére az európai öngyilkossági listán Svédország a középmezőny alatt helyezkedik el - ellentétben a szinte listavezető Magyarországgal.) Mert - és ez jelenleg nem evidens az emberek többsége számára -, nagyon sokszor nem statikus/veleszületett állapotokról van szó, hanem teljesen egészséges, aktív, dolgozó embert is sújthat ilyesmi, pl. mély depresszió, ami akár több hónapos kórházi kezelést is igényelhet.

Egy-egy hosszantartó mentális betegség eredménye csökkent munkaképesség is lehet és ilyenkor errefelé a munkaerőhivatal és más, együttműködő szervezetek segítségével rehabilitációra van lehetőség (ez természetesen a mozgássérültekre is igaz). Ennek folyamán igyekeznek az illetőt visszavezetni a munka világába, pl. részidős gyakorlat (praktik) keresésével, ahol stresszmentesen kipróbálhatja magát. Fizetés nincs, de van "aktivitási támogatás" (aktivitetsstöd / aktivitetsersättning) az itteni tébétől (Försäkringskassan), ez nem túl sok, de azért végis valami. Ideális esetben a gyakorlat akár munkához is vezethet, de ha nem, a korábbi kontaktok - pl. munkaerőhivatal - a továbbiakban is segítenek a háttérből.

A nap svéd szava: bastu (szauna, a badstuga - fürdőkunyhó - szóból)

Fogyatékosságok - itt és ott (1. rész)

Nem is gondoltam, hogy ez pont most, pont itt fog előjönni, de olyan komment érkezett az előző témához kapcsolódóan, ami - úgy érzem - válaszért kiált. Ez volt az:

"Azonban rögtön meg is jegyzem, hogy a mezítlábas dolog kapcsolatban lehet a sok tolókocsis svéddel. Na, azért kis túlzás, de tényleg sok tolókocsis svédet látni az utcákon."

Ezen a magyarázaton - bevallom - eléggé meghökkentem, de hasonló véleményt már több helyen is olvastam / hallottam Magyarországon élő és idelátogató magyaroktól. Úgy érzem, az a minimum, hogy próbálom oszlatni a ködöt és az információhiányból adódó félreértéseket. És nemcsak Svédországról van szó: az alábbi sorokat valaki a Határátkelő blogon "követte el":

"Mivel Svájc a II. világháborúig meglehetősen zárt ország volt, ezért bizony a belterjesség itt igencsak jelen volt. Ebből kifolyólag elég sok a sérült ember. Nem értek a genetikához, de biztosan kell pár generáció, mire letisztul a vér. Ezért (is) kezdték beengedni a külföldieket anno."

Ráadásul ez az illető már pár éve Svájcban lakik és úgy érzi, ismeri annyira az országot, hogy tudását megossza másokkal is. A rengeteg kommentelőből csak egy volt, aki helyreigazította ezt az enyhén szólva érdekes gondolatmenetet. Az ilyen elméletek háttere az lehet, hogy a számunkra új környezetben észlelt, furcsának tűnő jelenségeknek nem ismerjük a valódi okát, de nem vesszük a fáradságot, hogy utánajárjunk, inkább gyártunk egy teóriát, ami hihető. És nem feltétlenül rosszindulatról van szó, csupán van, amikor így működünk.

Szóval tisztázzuk: jellemzően senki nem kerül kerekesszékbe attól, hogy mezítláb jár (és netán belelép valamibe...). A kerekesszékbe kényszerülésnek sok oka lehet: súlyos mozgásszervi betegségek (pl. izomsorvadás, sclerosis multiplex), súlyosabb vagy könnyebb balesetek (pl. gerincsérülés, egyéb sérülések). A belterjesség többmilliós országokban szintén viccesen hangzik, mint maga az egész "vértisztulós" elmélet is. Erről ennyit.

De akkor vajon miért van érzékelhetően több kerekesszékes (vagyis mozgássérült), mint mondjuk Magyarországon?...

A válasz: Egyáltalán nincsenek többen, ha az arányukat nézzük. Viszont a helyi körülmények mások. Egyrészt Svédország gyakorlatilag minden szeglete akadálymentesített. Az itteni kerekesszékes embereknek természetes, hogy ők is önállóan ki tudnak jutni az utcára, ott közlekedni tudnak, tömegközlekedéssel is, be tudnak menni bármelyik üzletbe, hivatalba, munkahelyre, stb. Sőt, még a világvégi erdei pihenőben is van profin felszerelt mozgássérült WC. Így sokkal teljesebb életet tudnak élni - amihez alapvető joguk is van (ezt természetesen törvény is biztosítja). Mivel ezáltal ők is teljes értékű állampolgárként vannak kezelve - mert azok is! -, az emberi tartásuk is más. Nem kell "bujdokolniuk". És mivel a többi embernek is természetes, hogy ők is "léteznek", az egész helyzet sokkal természetesebb. Egy szituáció, amit olvastam, egy másik weboldalon:

"Egy ismerősöm mesélte: Svédországban jártában-keltében elég tanácstalannak tűnhetett, erre odagurult hozzá egy tolószékes illető, és megkérdezte, hogy segíthet-e?!"

Furcsa dolog-e, hogy egy mozgássérült segít nekünk? Megváltoztatja ez valamiben a világnézetünket? Remélem, legalább elgondolkodtat... Egyébként a magyar "tolószék" kifejezés teljes passzivitást sugall, a "kerekesszék" jobban hangzik. Hasonló a gond a "fogyatékos" és "rokkant" kifejezésekkel, amik nagyon negatív kicsengésűek, a svédben nem is így hívják a különféle szempontból - fizikai és / vagy mentális okokból - segítségre szoruló embereket, hanem "funkciójukban akadályozottnak" (funktionshindrad). Lehet ezt jelentéktelen árnyalatnak nevezni, de szerintem tényleg fontos, hogy valójában mit sugall egy szó.

Kezdjük egy kicsit máshonnan. Saját tapasztalat: Budapesten felnőttkorában mozgássérültté vált ismerősömnek a) új lakást kellett vennie, mert a liftbe nem fért be a kerekesszék, b) autót kellett vennie + speciálisan átalakíttatnia (különben nem jutott volna el sehová, tömegközlekedés a magyar viszonyok miatt kilőve), c) saját költségen márkás kerekesszéket kellett vennie, támogatás nélkül (az "alaptól" ugyanis szétment a háta), d) a legtöbb közös program szervezése külön kaland volt, még akkor is, ha elméletileg akadálymentes volt a mozi vagy múzeum (pl. ha nem a legelső sorban akartunk ülni, felrángathattuk a kerekesszékkel együtt a lépcsőkön), és ráadásul e) nem egyszer, nem kétszer tapasztalta, hogy a mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyet illetéktelenek foglalták el (egy példa a sajtóból), stb. Ha valakinek nincs meg az anyagi háttere - márpedig mozgássérültként nem kapkodnak az emberért a munkaadók -, akkor marad a rokkantnyugdíj, az anyagi nélkülözés és az állandó otthonülés - sajnos :-( Ami könnyen depresszióhoz is vezet. Nos, ezért látunk kevés kerekesszékest Magyarországon. Ezzel van a gond alapvetően - de lehet cáfolni nyugodtan, ha túloztam volna.

Találtam egy friss interjút egy szakértővel a MEOSZ oldaláról (a teljes szöveg a weboldalon), a magyar akadálymentesség témájában. Picit hosszú, de abszolút idevág és szerintem az empátiás készségünket is fejleszti - az enyémet mindenképpen -, kiemelések tőlem:

"Milyen ügyet tud elintézni egy mozgássérült ember, vagy más sérült ember?

Az akadálymentességet nem szabad a mozgássérült emberekre, de még csak a sérült emberekre sem leszűkíteni. Ha bővebben merítünk élete bizonyos szakaszaiban mindenkinek akadálymentes épített környezetre van szüksége. Gondoljunk a babakocsira vagy a lépcsőzni már nem tudó, nem túl jól látó, halló, lassabban gondolkodó nagyszülőkre. Akadálymentességre mindenkinek szükséges van. Ha a hivatal akadálymentes a sérült ember is bármit el tud intézni, ha nem az, akkor semmit, vagy csak külső segítséggel, ami ellentmond az alkotmányban rögzített egyenlő bánásmód és önrendelkező élet szemléletével.

Mit érez egy felnőtt ember, akit – szerintem – nem tekintenek egyenrangúnak azzal, hogy ilyen helyzetbe hozzák? El lehet fogadni ezt az állapotot?

A felelősségteljesen gondolkodó sérült ember tudja, hogy másnak is, mindenkinek megvan a maga baja, és mindenkinek a sajátja a legkomolyabb, de ez a tudat őt nem vigasztalja meg. Amíg sérült emberként olyan helyzetbe hozzák, hogy nem tud elmenni a szülészetre, az óvodába, az iskolába, a színházba, a gyógyfürdőbe, a bankba, az egyetemre, a sportpályára, az uszodába, a parkolóba, a szerettei és barátai lakásába, a temetőbe, a ravatalozóba.

Hány közintézmény felel meg a törvényi előírásnak, ez az összesnek hány százaléka?

Az akadálymentesítés nagyon lassan halad. Ennek okai legfőképpen a fejekben, a Közép-Kelet Európai mentalitásban keresendő. Amíg a sérült emberek jogai csak papíron, a való életben nem érvényesülnek, addig nem lesz akadálymentesség sem. Ez a folyamat nagyon lassan halad. Mostanában szinte észlelhetetlen lassúsággal. Különböző szemszögből készült felmérések és becslések alapján jelen pillanatban a közintézmények 10-25 %-a akadálymentes. Ha komplex, azaz nemcsak fizikai akadálymentességről beszélünk, ez a szám feleződik.

Azzal, hogy most eltörölte a kormány az akadálymentesítés határidejét, mire számíthatnak az érintettek?

A folyamatosan kitolt, majd meghosszabbított határidők legalább ténykedésre, pályázásra sarkallták az empatikus vezetőket és Damoklész kardjaként függtek mindenki más feje fölött. Akadálymentesség szempontjából mindig az állam és a mindenkori kormány volt az, amely folyamatos törvénysértő és halasztó magatartást tanúsított az elmúlt 23 évben. Az akadálymentesítés határidejének megszüntetésének egyik konkrét következménye, hogy azokból a nagy EU-s pályázatokból, ahol eddig kötelező volt, azon nyomban kikerült az akadálymentesítés, mint projektelem. Az állandóan csődközelben létező önkormányzatok nem akarnak és nem is tudnak saját forrásból komolyabb összegeket akadálymentesítésre fordítani. Ez az intézkedés megásta az amúgy is aggastyánkori végelgyengüléstől szenvedő akadálymentesítési folyamat sírját."

Szóval ez a magyarországi helyzet ma, 2013-ban. No comment... Sajnos mi meg úgy nőttünk fel, ahhoz szoktunk hozzá, hogy az a furcsa, hogy kerekesszékes emberekkel találkozzunk az utcán vagy bárhol. Olyan emberekkel, akik ugyanolyanok, mint mi - ráadásul életünk folyamán mi is kerülhetünk a helyzetükbe, ideiglenesen vagy tartósan is.

Visszatérve a svéd viszonyokra, az akadálymentes környezet a rendszer egyik eleme csupán. A többi összetevő ugyanolyan fontos. Ezekről is szó lesz a következő bejegyzésben.

(A fotón Victoria koronahercegnő, a svéd trónörökös egy göteborgi sportcsarnok avatásán (2007), amelyet mozgássérülteknek és más fogyatékos fiataloknak építettek. A kerekesszéket csak kipróbálja.)

A nap svéd szava: rullstol (kerekesszék)

Ők és mi - ismét a bevándorlókról

"A blogger válaszol" című rovatunk következik. Az előző, REVA-témájú bejegyzés generált néhány kommentet, ezekre reagálnék:

ben77777: Részben jogos, amit írsz, ugyanakkor malmöi példánál maradva a nagy balhék legnagyobb részét nem a fehér svédek csinálják...

Az előző bejegyzésben nem volt szó "nagy balhékról", érdemes tisztázni, hogy nem arról van szó, hogy különféle bűncselekmények elkövetőit keresnék így. Viszont - emiatt is - a különböző országokból esetenként illegálisan menekültek jellemzően meghúzzák magukat, gyakran ki sem merik tenni a lábukat abból az épületből, ahol ideiglenesen menedékre leltek. Ha valaki pl. Szíriából, Szomáliából, stb. életveszélyes fenyegetésből - netán a családja elvesztése után - kerül így vagy úgy Svédországba, az nem valószínű, hogy pont balhézni akarna annyi szenvedés után. Épp ellenkezőleg, új életet akar kezdeni egy biztonságosabb országban, emberi körülmények között.

Ha úgy általában lenne szó bűnözésről, vandalizmusról természetesen azt írtam volna, hogy az elkövetőket kell elfogni és megbüntetni. Függetlenül a bőrszíntől, természetesen. Ellenben kollektív bűnösség hangoztatása itt (vagy bárhol) még soha nem vezetett világbékéhez. Apropó, Malmönek van sajnos saját tömeggyilkosa is, Peter Mangs, aki puskával vadászott színes bőrű bevándorlókra, nagyjából válogatás nélkül, mindezt 2003-2010 között. Nemrég ítélték el, életfogytiglant kapott, két gyilkosságot és nyolc gyilkossági kísérletet tudtak rábizonyítani. Peter Mangs - talán mondanom sem kell - echte fehér bőrű svéd, "természetesen" a szomszédok szerint is szerény, normális ember látszatát keltette. Nem is gyanakodott rá senki, 7 éven keresztül szabadon járhatott-kelhetett és sajnos gyilkolhatott.

A "malmöi nagy balhék" alatt talán a 2008-as(!) rosengård-i zavargásokat érthetted - jól sejtem, hogy te nem laksz Malmöben, ugye? Valójában a statisztika szerint Rosengård teljesen nyugodt hely, ha Stockholmban lenne, az lenne a 2. legbiztonságosabb kerület. Én pár hete voltam Rosengård-ban, mindenfelé mászkáltunk egy városnéző program keretén belül, több órán keresztül. Nagyon nyugis volt minden és mindenki, a lakótelepek parkjai gondozottak, a játszóterek vadiújak, stb. A kimutatások szerint a legnagyobb a bűnözés Stockholmban (ott egyébként korábban 2009-ben és 2010-ben is voltak zavargások; Fittja és Rinkeby városrészekben), utána Göteborg jön (ahol 2007-ben volt - svédek által kirobbantott - zavargás), majd Malmö. Amióta elkezdtem írni ezt a bejegyzést, sajnos már "stockholmi nagy balhékról" írhatunk...

Az más dolog, hogy a média közel sem a valóságot kommunikálja...lásd az ide kapcsolódó csütörtöki szenzációhajhász Index/MTI-hírt, amit olvasva több ismerősöm is aggódó mailt küldött, hogy hogy biztonságban vagyunk-e a "Malmöre átterjedt ostromállapotban" - miközben csupán arról volt szó, hogy két autó kiégett a városban és ennek megeshet, hogy semmi köze a napok óta tartó husby-i (Stockholm) zavargásokhoz. A svéd sajtóban erősen keresnem kellett, hogy a malmöi hírt egyáltalán megtaláljam, amiben Husby-ről még csak említést sem tettek. Miért is tettek volna? Sajnálatos eset, hogy felgyújtottak két autót, de ilyesmi előfordul nagyobb városokban akárhol - pl. Budapesten is. Hangsúlyozom, semmiféle zavargás, rendőri készültség vagy ilyesmi nincs Malmöben. Csak "lelkes" újságírók gyártják az álhíreket...biztos kellett 3 kg vegytiszta botrány a bűnös Északról.

ben77777: Másrészt ha illegális bevándorlókat keresnek, akkor nyilván jobb a hatékonyság, ha a nem svéd gyökerünek kinézőket ellenőrzik - ha valakinek nincs vaj a füle mögött, miért baj, ha elkérik az iratait?

A hatékonyság pedig egy jól hangzó dolog, de nem legitimál mindent. Hadd ne hivatkozzak olyan rémes tettekre, amiket anno igen hatékonynak találtak és sajnos meg is valósították őket :-( Sőt, ma is vannak ilyenek szerte a világban, sajnos...

Másrészt ha az ember demokráciában él, akkor nehezen megmagyarázható, hogy igazából csak azok egyenlőek és csak azokra vonatkozik az ártatlanság vélelme, akiknek elég világos a bőrszíne. Akit ez nem érint, az vagy a) örül, hogy nem kerül célkeresztbe, vagy b) közömbös ill. támogatja a dolgot, elvégre "rendnek kell lennie", vagy c) képes beleélni magát a szenvedő alanyok helyébe és elítéli ezt a gyakorlatot. Persze én is csak egy bevándorló vagyok (mínusz), akinek éppen fehér a bőre (plusz), de az arab / egyéb "nem fehérbőrű" ismerőseimre - és persze másokra, akiket nem ismerek személyesen - gondolva egyáltalán nincs jó érzésem.

De ben77777, tudod mit? Ha csak egy grammnyit is nyitott vagy más véleményre is, mint a hivatalos szerveké, olvasd el az általam ajánlott Khemiri-cikket (angolul - és újabb update [júl.13.]: magyarul is megjelent a Magyar Narancsban), csak azt tudom mondani...ugyanakkor valahol megértem az értetlenségedet, hiszen világos bőrrel születtél - bár ez azért önmagában nem érdem. Ha hasonló bánásmódot tapasztaltál volna (és itt nem "egy egyszeri igazoltatásra" gondolok, hiszen ez nem csak erről szól), nem írtad volna ezeket a sorokat. Hidd el, te is benne vagy ill. leszel egy kisebbségi csoportban, csak most még esetleg nem tudsz róla. Az életünk során mindannyian lehetünk / leszünk akár betegek / sérültek / idősek / munkanélküliek / turisták vagy bevándorlók egy másik országban / stb. Azaz kiszolgáltatottak a többségi társadalomnak, gyakran az előítéleteknek. Ma én, holnap te. Vagy inkább ma ők, holnap mi.

nad: Azt hiszem, felesleges linket rakni, hogy mi folyik most Husby-ben. Borzasztó ,hogy mit művelnek ezek a mai "svéd" fiatalok. Sajnos Svédország nagyon rossz úton halad. 20-25 évvel ezelőtt ilyen elképzelhetetlen lett volna.

ill.

ben77777: érthető, ha a helyzet fokozódik - hétvégén megyek arra, kiváncsi leszek változik e az emberek gondolkodása az ilyen események hatására...

Ez a téma viszont ismét megér egy újabb bejegyzést (pedig reméltem, hogy sikerül ide bepasszintanom az ezzel kapcsolatos véleményemet, de akkor nagyon hosszúra nyúlnék), úgyhogy itt és most zárom soraimat. Addig is egy ajánlom Robert Nyberg társadalomkritikus karikatúráit, a svédül tudóknak. De van néhány szöveg nélküli is, bár azok nem igazán sokatmondóak.

A fenti Robert Nyberg-párbeszéd szövege magyarul:
- Apu, hogyan betűzzük azt, hogy bevándorló?
- B-Ű-N-B-A-K!


A nap svéd szava: upplopp (zavargás)

Emlékül a fiúknak...

A héten adták le a harmadik, utolsó részét az SVT1-en - a közszolgálati tévén - annak a filmnek, aminek azóta is a hatása alatt vagyok. Amikor hónapokkal ezelőtt először olvastam a könyv címét, amiből a film készült, csodálkoztam. Hogy lehet ilyen hosszú, erőltetett címet adni egy könyvnek? Torka aldrig tårar utan handskar (Soha ne törölj le könnyeket kesztyű nélkül). De amikor elindult a filmtekercs - van még olyan? -, két percen belül kiderült, hogy semmi gond a címmel, úgy tökéletes ahogy van. Mint ahogy a film maga is, amely megtörtént eseményeket dolgoz fel, hús-vér emberek sorsát. Akik közül sajnos a legtöbben már nem élnek...

Időutazás a 80-as évekbe, a HIV-járvány kezdetének időszakába. Két lelkes fiatal - és baráti körük - életébe kapunk bepillantást. Sem Benjamin, sem Rasmus nem meri felvállalni a családban, hogy meleg. És mindkettőjüknek megvan rá a nyomós okuk. Hamarosan még bűnbakok is lesznek - na nem pont ők, hanem a "magukfajták" -, a világ szeme rajtuk, hiszen ők terjesztik az új, halálos, gyógyíthatatlan kórt. Egy bulvárlap címlapján az ítélet egy paptól: "Megérdemlik!"

Mégis, mindezek ellenére a film nem egy sötét verem, hanem végig izgalmas, bár lélekszorító történet, nagyszerű jellemekkel - a szereplők többsége kifejezetten brillírozik -, szeretettel, szerelemmel, és igen, humorral is (Paul a legjobb!). Nem tudok eléggé szuperlatívuszokban írni a filmről, úgyhogy inkább mindenkit bátorítok, hogy nézze meg maga. Az SVTPlay oldalán még 24 napig elérhető, ez legalábbis a svédül tudóknak jó hír :-)

Szóval, itt kezdődik az Első rész  (kb. 58 perc, indítás után a T betűnél a Textning på opcióval bekapcsolható a svéd felirat...nekem legalábbis jól jött). Ugyanitt, alul megtalálható a másik két rész is. Különben meg reménykedem, hogy hamarosan a magyar tévé is megveszi a sorozatot.

A könyv írója Jonas Gardell, közismert és több díjat is nyert svéd humorista és író, maga is meleg. 1986 óta él együtt Mark Levengood-dal, akivel 2011-ben össze is házasodtak. Két gyerekük van.

Szerintem nagyon jelentős dolog, hogy Gardell végre megírta ezt a könyvet (pontosabban trilógiát, aminek egyelőre az első rész jelent csak meg), több okból is. Főleg mert ma hajlamosak vagyunk elfelejteni, mik történtek akkor...sőt, sokszor fogalmunk sincs, hiszen nem tapasztaltuk a saját bőrünkön (szerencsére!). Ez a szinte-dokumentumfilm betekintést nyújt egy másik világba.

Ugyanakkor még emlékszem, mekkora hisztéria volt anno a HIV és az AIDS körül, akkoriban mintha minden újság és híradó ezzel lett volna tele. Ami bizonyos szempontból hasznos is volt, hiszen informált, észben tartotta a tényeket. De ez régen volt...nagyon régen, azóta mintha az egész téma el lenne felejtve. No persze, csak Afrikában sok az AIDS-es, gondolja az átlagember. Holott az európai és pl. a magyarországi helyzet is elég elkeserítő, csak éppen agyon van hallgatva és nem prioritás a hírekben és a közbeszédben, pl.:

• Magyarországon 2075 HIV-pozitív ember tartottak nyilván a 2011. szeptember végi adatok szerint (de a nem diagnosztizált betegek száma akár 8-9000 is lehet). Egészségügyi ellátásuk során gyakran utasítják el kezelésüket, amikor közlik HIV-státusukat
  
• Minden évben egyre több új HIV-pozitívat találnak Magyarországon, az elvégzett HIV-tesztek számával azonban az utolsók között kullogunk Európában
  
• Egyre nagyobb arányban fordulnak elő fiatalok az újonnan regisztrált HIV-pozitívak között: 2010-ben 43 százalékuk volt 30 év alatti, és sok a késői stádiumban diagnosztizált beteg is
  
• Ugyanakkor kevesen járnak szűrésre: kb. 80 ezer szűrés/év. Ennek oka egyrészt az információhiány illetve hárítás, „ez velem nem történhet meg”. Másrészt pedig a betegséget körülvevő előítéletek, stigma miatt, illetve a hátrányos megkülönböztetéstől való félelmükben. Így sokan csak késői stádiumban tudják meg HIV-státuszukat, amikorra a vírus már nagymértékben lerombolta immunrendszerüket, és kialakult az AIDS (szerzett immunhiányos tünet együttes)

A svéd statisztika szerint jelenleg kb. 6000 HIV-fertőzött él az országban, sokan külföldön fertőződtek meg - az idén diagnosztizáltak 65%-ára jellemző ez. Thaiföld a leggyakoribb ország, ami nagyon kedvelt svéd turistacélpont. A HIV-Sverige oldala igényes és részletes elméleti és gyakorlati információval szolgál a témában, érdemes átböngészni (már ha valakit svédül érdekel a téma, mert persze magyarul vagy angolul is rengeteg mindent lehet találni).

A nap svéd szava: aldrig (soha)

Tények, tippek és mítoszok az alkoholról

Van egy helyes kis füzetkém a Systembolaget-ből (ami ugye az állami alkoholbolt Svédországban), a fenti címmel. Ajánlom mindenkinek - már aki tud svédül -, mert igen hasznos információkat foglaltak össze benne, például:

• hogyan reagál a szervezetünk az alkoholra, egyre növekvő véralkoholszintnél?
• milyen hamar távozik el az alkohol a szervezetből?
• mennyire hízlal az alkohol? (röviden: eléggé)
• a cukorbetegeknek / allergiásoknak mire kell ügyelniük, ha alkoholt fogyasztanak?
• ésatöbbi, ésatöbbi...

Szerintem a legjobb rész a végén található Mítoszok, különösen azok, amelyek a "Nagy Testvér" Systembolaget-tel kapcsolatosak és akár összeesküvés-elméletnek is beillenének :-) Íme néhány:

• "Ez a sok fura szabály az oka, hogy a svédek nem képesek kezelni az alkoholfogyasztásukat"
  Nem igaz. Az, hogy az emberek részegre isszák magukat, egy ősi északi hagyomány (!). Az  alkoholmonopólium bevezetése előtt a svéd alkoholfogyasztás mértéke a legnagyobbak között volt Európában. Jelenleg az egyik legkisebb.
  
  
• "Az ember részegebb lesz, ha fájdalomcsillapítót kever a sörbe"
  Nem igaz és veszélyes is. Nem leszünk részegebbek, mert ez a fajta gyógyszer nem hat a központi idegrendszerre. Viszont nagy a mérgezés veszélye. Ennek ellenére sok fiatal már évtizedek óta követi ezt a káros gyakorlatot.
  
  
• "A Systembolaget valamilyen hánytatószert tesz az italokba"
  Nem igaz. Törvénytelen és lehetetlen lenne megtenni, hogy minden üveget kibontsanak és beletöltsenek valamit (mert ugyebár a legtöbb ital külföldről jön...nem is beszélve a dobozos sörök csomagolásáról). Mégis tartja magát ez a legenda, sőt, időnként még újságokban is felbukkan.

A Systembolaget-es Google-keresgélés kellemes adaléka, hogy egyszer csak rátaláltam bandirepublic stockholmi blogjára. A blog címe: Bezzeg a svédek! :-) Üdítően hatott rám a stílus és alig várom az újabb bejegyzéseket. Be is került a jobboldali kedvenc bloglistába, perszehogy.

Rögtön ajánlok is tőle két jól sikerült írást, ugyanebben a témakörben:
Alkoholizálás svéd módra és
ÖL a svéd sör - összehasonlító teszt

A nap svéd szava: dryck (ital)

Ez + Az

Ma (hosszú idő után először) voltam az IKEA-ban. Már nem tudok vonattal menni, amióta az alagutat megépítették (Citytunnel). Így mentem a 7-es busszal, ami anno haza is hozott, de múlt december óta a 4-es busz "a miénk". Ami pedig a buszozást illeti, kicsit(?) gázos vagyok, mostanában folyamatosan bealszom, akár az utat figyelem, akár olvasok. Mivel csak percekre szundítok el, ezért képes vagyok leszállni időben. Hmmm.

Naszóval, IKEA. Egy kissé korai ebédet költöttem el 11 óra után (saláta+zsömle+vaj: 5 kr, palacsinta: 5 kr) és hatalmasat szerencsétlenkedtem a kávéautomatájukkal: először nem adott semmit, utána nem fogadta el az újabb érmét, majd végül kaptam egy bögre vízízű tejet, de végül egy szakember varázsolt nekem kapucsínót :-) Az egyéb pénzköltésnek jelentem, sikeresen ellenálltam.

A városba visszatérve (mert az IKEA itt is nagyjából a pusztában van) elmentem nőgyógyászati rákszűrésre. Ugyan kaptam behívót idén és tavaly is, de mindig úgy alakult, hogy nem voltam képes elmenni. Az ilyen jómadaraknak van a - képen is látható - szűrőbusz, ami most éppen a piactéren (Möllevångstorget) parkol.

Két nagyon kedves nővérrel találkoztam és lehetett kérni egy plusz szűrést - klamídia -, teljesen ingyen. Egyébként fizetős a rákszűrés, de kibírható (azt hiszem, 120 korona per alkalom, a számlát utólag küldik ki a lakcímünkre). És ha elmegyünk, ne felejtsük otthon a személyinket (útlevelünket...jogsinkat...egyszóval az ID-nket). Eredmény kb. 4 hét múlva, szintén postán érkezik.

Plusz egy tesztet is ki lehetett tölteni arról, hogy mit kellene tenniük, hogy legközelebb időben elmenjek a szűrésre. Szeretnék inkább este menni? Vagy esetleg szombat-vasárnap? Mennyire vagyok elégedett a mai rákszűréssel? Stb. Úgy éreztem (megint), hogy én vagyok az Ügyfél :-)

A nap szava: provtagning (mintavétel, de pl. a vérvételt is így hívják)

Neves svédek

Mielőtt (ismét) túlságosan mélyre merülnék a főiskolai élet örömeiben és izgalmaiban, lássunk néhány felfedezést ill. találmányt, ami svédek nevéhez fűződik:

Carl von Linné (1701–78), aki Linnaeus néven látta meg a napvilágot (angolszász nyelvterületen ma is ezen a néven ismert), elsősorban a növények, állatok és ásványok – a Systema naturae című művében bemutatott – rendszertanának megalkotása révén vált híressé. Linné első tudományos utazásait Svédországban tette.

Anders Celsius (1701–44), csillagász és matematikus,ma leginkább a nevét viselő Celsius hőmérőről ismert, amely napjainkban a világ nagy részén használatos. Celsius azonban először a víz forráspontját határozta meg 0º-ban, a jég olvadáspontját pedig 100º-ban. Később állítólag Linné fordította meg ezt a skálát.

Carl Wilhelm Scheele (1742–86) pályafutását gyógyszerészinasként kezdte. Saját erőfeszítéseire támaszkodva olyan széleskörű vegyészeti ismeretekre tett szert, amely kora legtöbb nemzetközi hírű vegyészének ismereteit meghaladta. Több kémiai elemet is felfedezett, többek között az oxigént, a klórt és a molibdént.

Lars Magnus Ericsson (1846–1926) társával közösen 1876-ban alapította azt a céget, amely később az L.M. Ericsson, a ma használatos rövidítéssel Ericsson Telefon Rt.-vé fejlődött. A cég 1878-ban kezdett el telefonokat gyártani,de hamarosan az amerikai Bell céggel kellett versenyre kelnie. Ericsson elsősorban kiváló üzletember volt, de többféle megoldással tökéletesítette a korai telefon-berendezéseket, telefonközpontokat tervezett és telefonhálózatokat alakított ki. 1885-ben ő találta fel a kézibeszélőt. Már az 1890-es években külföldi leányvállalatokat alapított és termékei nemzetközi érdeklődést keltettek.

Gustaf Erik Pasch (1788–1862), Johan Edvard Lundström (1815–88) és Alexander Lagerman (1836–1904) teremtették meg a svéd gyufaipar alapjait. 1844-ben Pasch megkapta a biztonsági gyufa szabadalmát. Az akkoriban a gyufákban található veszélyes sárga foszfort ő váltotta fel vörös foszforral, melyet a gyufafej helyett a dobozon lévő dörzsfelületre tett. 1845-ben Lundström és fivére gyufagyárat alapított, amely átvette és tökéletesítette Pasch találmányát. 1864-ben Lagerman alakította ki az első automatikus gyufagyártó gépet, s ezzel utat nyitott a gyufák tömeggyártása felé.

Alfred Nobel (1833–1896) mindössze 29 éves volt, amikor szabadalmaztatta nitroglicerines és salétromsavas robbanógyutacsát. Ebben a változatban azonban a nitroglicerin még nagyon könnyen berobbant. 1866-ban Nobel felfedezte,hogy a tartályból kifolyó nitroglicerint elnyelő kovaföld – ez az üreges diatomit – megvédte a tartályt a robbanástól. Észlelte, hogy az elegy rendkívül stabil és könnyen kezelhető, miközben megőrzi robbanékonyságát. Így született meg a dinamit. Nobel vállalatai egész Európában terjeszkedtek, és a dinamittermelés az 1867.évi 11 métertonnáról 1895-re 66 000 tonnára nőtt. 1896-ban bekövetkezett halálakor Nobelnek összesen 355 szabadalma volt.

Alfred Nobel végakarata alapján született meg a fizikai, kémiai, fiziológiai/orvosi, irodalmi Nobel-díj, valamint a Nobel Békedíj. E díjakat első alkalommal 1901-ben osztották ki.

Sven Wingquistre (1876–1953) sokan úgy tekintenek, mint a modern golyós csapágynak, a gépészeti konstrukciók eme forradalmi jelentőségű találmányának az atyjára. 1907-ben feltalálta a gömbcsuklót. Ő alapította továbbá az SKF-et, a Svéd Golyóscsapágy gyárat, az ipari csapágyak azóta is vezető gyártóját. Az SKF intenzív termékfejlesztése a korábbi termékek tökéletesítését és teljesen újak, pl. az önbeálló görgőscsapágy újabb és újabb generációinak kifejlesztését eredményezte. A Volvo, Svédország legnagyobb autógyártója, 1915-ben az SKF-ből kiválva alakult meg.

A Tetra Pak a folyékony élelmiszerek, mint pl. a tej és a gyümölcsitalok feldolgozására, csomagolására és forgalmazására szolgáló rendszereket állít elő. Ruben Rausing (1895–1983) Wallenberggel és másokkal együttműködve fejlesztette tovább Erik Wallenberg (1915–99) csomagolási találmányát, s megalapította a Tetra Pak Csoportot. Azóta, hogy a vállalat 1952-ben kibocsátotta az első folyékony élelmiszercsomagoló-anyagát, számos új csomagolást fejlesztett ki, amelyek közül a Tetra Brik a legismertebb és a legelterjedtebb. 1991-ben a Tetra Pak felvásárolta az Alfa-Lavalt.Ennek eredményeképpen jött létre a Tetra Pakot, az Alfa Laval Csoportot és a DeLavalt magában foglaló Tetra Laval csoport, amelynek élén jelenleg Ruben Rausing unokái állnak. 2002-ben a csoport árbevétele 7,6 milliárd euró volt, és termékeit több mint 165 országban értékesítette.

Håkan Lanst Svédország egyik legnagyobb élő feltalálójának tartják. Egyik találmánya a rajzdigitalizáló, a számítógépes egér egyik előfutára, valamint a számítógépes színes grafika alapelvei is az ő nevéhez fűződnek. Ő fejlesztette tovább az amerikai műhold-alapú globális helymeghatározó rendszert (GPS) a GP & C Totális Rendszerré. Lans rendszere pontosan meghatározza bármely jármű helyzetét (közúti, vízi vagy légi) és tájékoztatást nyújt az adott körzet egyéb forgalmi viszonyairól is. Ez a rendszer nemzetközi szabvánnyá vált a hajózásban(1999) és a polgári repülésben (2000).

1950 elején kezdte meg Hellmuth Hertz (1920–90) az orvosi vizsgálatok során alkalmazható ultrahang kutatását, amellyel világszerte ismertté tette nevét. Egy orvos, Inge Edler említette Hertznek, hogy ki akar alakítani egy nem invazív módszert a szív vizsgálatára. Az echokardiográf forradalmasította a szív- és érrendszeri diagnosztikát. 1977-ben Hertz és Edler megkapta a Lasker-díjat, az orvosi Nobel-díj amerikai megfelelőjét.

A gyógyászati technológia további svéd találmánya a dialízis berendezés, vagy más néven művese, melyet 1965-ben Nils Alwall (1904–1986) és Lennart Östergren alkotott, valamint a Leksell Gamma-kés, Lars Leksell (1907–86) fejlesztése 1968-ból. A gammakés nem egy hagyományos értelemben vett kés, hanem egy olyan eszköz, mely a gammasugárzás egymást keresztező nyalábjainak koncentrált kötegét alkalmazza az agyban lévő sérülések kezelésére. Ennek a nem invazív módszernek köszönhetően a beteg általában már a kezelés napján elhagyhatja a kórházat.

Victor Hasselblad (1906–78) 1948-ban konstruálta az egyaknás tükörreflexes fényképezőgépen alapuló precíziós gépét, cserélhető objektívvel, filmkazettával és keresővel.Hasselblad számára az igazán nagy siker akkor jött el, amikor az ő gépét kezdték el használni az amerikai holdutazások alkalmával és más űrprogramok során.

És végül, de nem utolsósorban: Nils Bohlin (1920-2002) szerkesztette meg a hárompontos biztonsági övet, amely már 1959-ben a Volvo gépkocsik szériafelszerelése lett. A biztonsági öv hatpercenként ment meg egy emberi életet, és világszerte az egyik legfontosabb közlekedésbiztonsági újításnak számít.

A nap svéd szava: uppfinning (találmány)

Jegyzetek

A világoskék borítójú vonalas füzet, amit minden órára magammal hordok, folyamatosan telik mindenféle információval. Ezek vagy hasznosak, vagy csak szimplán érdekesek/humorosak. Például:

• Ajánlott olvasmányok ill. weboldalak olyan szerzőktől, akik a második nyelv tanulását/elsajátítását, mint önálló témakört kutatják. Ilyen pl. a kanadai Michael Cummins vagy az ausztrál Pauline Gibbons.
  


• Az első "Text och ord" (Szöveg és szó) órán összegyűjtöttük, számunkra mi nehéz a svéd nyelvben. Ilyenek kerültek a listára:
  - kiejtés ill. a nyelv melódiája
  (a svédek nagyon dallamosan, szinte énekelve beszélnek)
  - a főnevek névelőjének helyessége (en/ett)
  - az igék különböző alakjai (főleg a rendhagyó alakok)
  - összetett szavak képzése
  - előtagok (på, i, till, för, stb.)
  - szórend (főleg a mellékmondatokban)
  - segédigék (ska, vill, har, stb.)
  - kivételek
  


• Mint megtudtuk, egy szót min. 50-szer(!) kell látni/hallani/kimondani ahhoz, hogy a passzív szókincsből (=megértés) az aktívba (=beszéd) menjen át. Ezért is igaz, hogy muszáj beszélni, beszélni, beszélni! Nem baj, ha hibásan vagy pongyolán, de muszáj használni a szavakat, hogy napról napra jobban tudjunk egy idegen nyelvet.
  


• A jó kiejtés "szerve" nem a nyelv, hanem a fül. Amit ugyanis nem vagyunk képesek meghallani (legyen az csak valamilyen nüansznyi vagy alapvető különbség), azt nem tudjuk reprodukálni sem. Ezért külön kiejtésóránk is van, személyes konzultációs időpontokkal.
  


• Elrettentésképpen ill. a vicc kedvéért egy jó hosszú - és létező - svéd szó: järnvägstjänstemannafackföreningsordförandeklubba (ez egy kalapács, amit a vasúti alkalmazottak szakszervezetének a szóvivője használ)
  


• A kiejtéstanárnőnk azt is bevallotta, hogy gyerekkorában a lakás legkisebb helyiségébe zárkózott be, amikor nem akart mosogatni :-) Az ott agyonolvasott angol idiómaszótár nyelvi fordulatai, szólásai később nagyon is jól jöttek, amikor a tanáraira mély benyomást tett, milyen választékosan beszéli az angolt. Megfontolandó ötlet! (Mármint nem a mosogatás kerülése...)
  


• A sokat szidott - mert a többi svéd számára is nehezen érthető - skånei dialektus (=skånska) valójában nem egységes: 36 különféle aldialektusból áll. Érdemes megnézni ezt a videót , ahol pár elrettentő példát is hallhatunk :-) Persze ez is megszokás kérdése: míg kezdetben utáltam, hogy senkit nem értek Malmöben - miközben a Stockholmhoz közelibb munkahelyemen a kollégák gyönyörű, érthető rikssvenska-t beszéltek -, ma már a legtöbb itteni embert megértem, csak a nagyon durván skånska-ban nyomulókkal van gondom. Ja, és hogy ne legyen olyan egyszerű, nem csak simán kiejtésbeli különbségről van ám szó, hanem egy vagon speciális szóról, ami csak a skånska-ban létezik. Na ebben továbbra is gyerekcipőben járok. Akit érdekel a téma, itt egy skånsk-svensk (skånei-svéd) szótár...
  


• Az egyik angolórán a tanárunk arra volt kíváncsi, ugyan mire is jó az egyetemi végzettség. Egy arab osztálytársunk véleménye: to get a good wife! (jó feleség szerzése). Ugyan ez az információ a legtöbbünkben némi mosolyt eredményezett, de hát különböző kulturális háttérrel érkeztünk...
  


• Brazil osztálytársnőm viszont élénk jókedvvel nyugtázta a táblára felírt "kausala" szót (ami egyébként az okhatározói mellékmondatot jelöli). Mint kiderült, ez a szó náluk alsóneműt jelent ;) Mint ahogy számomra nagyon könnyen megjegyezhető a hagyományos svéd királyi székhely neve: Birka...
  


• Ahogy mi gondolkodás közben öööö-zünk, a svédek eeee-znek. Vagy csak egy hangos belégzéssel - haaaah - jelzik a beszélgetőpartnernek, hogy még képben vannak. Ez olyannyira furcsa a svédül tanulóknak, hogy volt már aki azt hitte, a svédtanárnőjének valamilyen súlyos betegsége van, hogy folyton "hörög". Bosnyák osztálytársunk tisztázó kérdése a tanárnőhöz: "Honnan lehet tudni, hogy ilyenkor helyeslésről van-e szó, vagy inkább egy asztmás rohamról?..." ;)

A nap svéd szava: uttal (ejtsd: űttál, jelentése: kiejtés)

Járványhelyzet

Svédország dicséretet kapott az EU-tól a gyors és hatékony újinfluenza elleni fellépéséért. Ez azt jelenti, hogy ingyen oltanak be mindenkit, a rizikócsoportokba tartozóakkal kezdték (ez az első eset, hogy a svédek ilyen átfogó oltási tervet dolgoztak ki). Nem csoda, ha az Európában beoltottak csaknem fele svéd lakos. Az itt használt oltóanyag egyébként a Németországban már heves viták kereszttüzébe került Pandemrix (ahol a hadsereget nem is ezzel oltották, csak a lakosságot).

Mi is kaptunk behívót a közeli rendelőintézetbe, ahol szinte futószalagon oltják a jelentkezőket. Sőt, ahogy egy másik blogon olvasom, már drive-in rendszerű oltóhely is van. Mindenesetre mi úgy döntöttünk, hogy az esetleges mellékhatásokat választjuk a megbetegedés helyett. Én éppen Budapesten voltam azon a héten, így ott kértem a magyar gyártmányú oltást 3000 Ft-ért. Nem volt tolongás, összesen hárman várakoztunk az oltóhelyen. (Talán azért is, mert csak akkoriban indultak be az oltóközpontok Magyarországon.)

Ugyanakkor Dániában - ahogy Venatornál is olvastam - kizárólag a rizikócsoportokba tartozóakat oltják (pl. várandósok), a többiek még pénzért sem kaphatnak oltást. Punktum. Norvégiában pedig megjelent a vírus egy mutáns verziója is, amire nem hat az oltás.

Svédországban eddig 16 halálesetet jelentettek a járvány miatt. Nemrég arról is cikkeztek az újságok, hogy különösen veszélyeztetettek az egyedül élők: az első 8 áldozat egyedül élő férfi volt (én legalábbis akkor olvastam erről a jelenségről). Egyiküket, egy 50 éves malmöi férfit kétszer is hazaküldtek a rendelésről, ahol a rosszulléte miatt jelentkezett, így nagyon rossz állapotba, kómába került mire végül felvették, de már sajnos egyáltalán nem tudtak rajta segíteni. A hozzátartozói pert indítottak a kórház ill. az egészségügyi hivatal ellen.

Szerencsére a járvány terjedése mostanra valamennyire lelassult, remélhetőleg nem csak átmenetileg.

A nap svéd szava: svininfluensa (sertésinfluenza)

Újratöltve

Egy korábbi bejegyzésben írtam, hogy nem olyan gyakran fogok írni a blogba, de ilyen hosszúra nyúlt szünetet egyáltalán nem terveztem. Ennek leginkább egy kényszerpihenő az oka: betegség és sajnos elég hosszas kórházi tartózkodás Malmöben, amiből még most lábadozom. De sokszor eszembe jutott közben a blog (is) és az utóbbi időben már témákon is agyaltam. Szóval nem vesztem el - és nem is akartam kitörölni a blogot (amitől egy aggódó kedves ismerős tartott).

Írhatnék most a svéd kórházi specialitásokról, amiket elsőkézből tapasztalhattam (például hogy a svéd betegkoszt mindennap főtt krumplikörettel jár, ami egy hét után már nem olyan izgalmas...vagy hogy a kórházban főleg magyar és román orvosokkal találkoztam), de ehelyett inkább visszatérek az általánosabb "svéd érdekességek" kategóriára. Most is van elég téma, dacára az általános nyári uborkaszezonnak.

De főleg: nagyon köszönöm mindenkinek az érdeklődést, a rokonoknak/ismerősöknek pedig a sok pozitív energiát, egészen biztos, hogy sokat segítettek/segítenek :-)

A nap svéd szava: sjukhus (kórház...a kiejtése nem egyszerű, kb. hhhűkhhhűsz, valami extrém h-betűkkel ;) )