Az egyik hollandiai bejegyzésben említettem ezeket a járműveket, pontosabban az ott elterjedt kétkerekű verziót. Igazságtalanság lenne elhallgatni, hogy errefelé is nagyon népszerű az effajta gyerekszállító-koncepció, csak itt valamiért a háromkerekűek a menők. (Mind a kettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai.) Cirkál belőlük jópár itt a városban is. Viszont ami a kinézetet illeti, Amszterdamban azért kreatívabb járgányokat láttunk...Ma találtam egy interjút a Sydsvenskan-ban egy anyukával, akinek van egy 5 éves kislánya és a család nemrég adta el az autóját, ami "csak állt és a pénzt vitte" - ehelyett vettek egy dobozos triciklit (ld. a fenti fotót: Jennie [35] és Amanda [5]). Nem bánták meg a döntést, hiszen központi helyen laknak - bár Malmöben amúgy sincsenek nagy távolságok - és Amanda szállításán kívül a nagybevásárlásoknál is remek szolgálatot tesz a jármű. (És persze megszűnt a kipufogógáz-kibocsátás, no meg buszbérletet sem kell fizetni, mondom én.) Ugyan ehhez 21.000 koronát (kb. 720.000 Ft) ki kellett csengetni, de Jennie szerint ez volt élete legjobb befektetése: egész évben használható, ingyen testmozgást biztosít és soha nem kell parkolóhelyet keresni, mint a kocsival. Sőt, gyakran kisebb távolságra is ezzel megy - gyaloglás helyett - ha jeges viszonyok vannak, mert jóval stabilabb. Ja igen, a képet látva azt hiszem, érdemes írásban is megerősítenem: a svédeket nem rettenti vissza a biciklizéstől holmi hó vagy jég :-) Kétlem, hogy nagy százalékban találnánk téli bicikligumikat a kerekeken (amiből ugye van szöges verzió is), de persze tévedhetek is.
Ebbe a típusba - Nihola Family, egyébként dán gyártmány - két gyereket lehet úgy beültetni, hogy be is vannak kötve, de háttal ültetve még egy harmadik is befér. Maga a láda 100 kg-ot is elbír, Jennie tesztelte úgy is, hogy a férje ült benne :-) Sokan furcsán néztek rájuk útközben, de a doboz bírta a strapát. Egyetlen probléma vele, hogy a tricikli nagy értéke miatt "veszélyeztetett állatfajta", sokan vannak, akik szívesen meglovasítanák. Jennie-éknek a házban van egy saját tárolójuk, amolyan garázsféle, amihez csak nekik van hozzáférésük. (Általában ha van egy lakóháznak biciklitárolója - mint nálunk is -, az közös, azaz nem annyira biztonságos, még lakatolás mellett sem.)
Aztán rátaláltam Marcus blogbejegyzésére is, aki tavaly nyáron újdonsült dobozos triciklitulajdononsként megosztotta az olvasókkal a pozitív és negatív tapasztalatait. Szintén Nihola Family az új családtag és nagy szerencsének tartja, hogy használtan meg tudta venni (egy dán pártól), mert nagyjából senki nem árul ilyesmit Skåne-ban (valószínűleg nagyon elégedettek vele). Ő a vásárlás előtt másféle tricikliket is kipróbált, és a legtöbbnél irányváltásnál az egész láda elfordul. A Nihola-nál csak a kerekek, és ez állítólag sokkal jobb érzés. Nagy pozitívumnak tartja a a 7-sebességes váltót is. Szerinte első pillantásra kicsinek tűnhet a doboz, de pl. legutóbb a következőket rámolta bele:
- 2 gyerek
- 2 nagy, teli bevásárlószatyor
- 1 hátizsák (30 literes)
- 1 ribizlibokor
Marcus ugyan nagyon szeret triciklizni, de amióta ezt teszi, más perspektívába kerültek a dolgok számára. A bicikliutak nem elég szélesek - a 3 kerék egyértelmű hátránya - és az utak közötti átmenetek nem elég egyenletesek, ez néha durva élményekhez vezethet (ezt egy sima biciklivel nagyon könnyű korrigálni és minden bringás ezt teszi, mondhatni tudat alatt). Aztán a parkolás sem könnyű: a "rendes" bicikliparkolókban egyszerűen nincs hely, hogy odalakatolja a méretesebb járművet. Úgyhogy a villanyoszlop az új barátja :-)
A Christiania Bikes is nagyon kedvelt márka Svédországban (is), ami szintén dán gyártmány és ugyancsak nem olcsó...
Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, némi plusz infó (svédül):
- Öt különböző dobozos tricikli tesztje (ugyan 2008-ból, de szerintem elég aktuális lehet még most is)
- Árlista olyan dobozos bi- és triciklikről, amiket Svédországban lehet kapni (2012. április)
A nap svéd szava: lådcykel (dobozos bi- vagy tricikli)
