A tojás, mint termék nagyon érdekes téma, legalábbis errefelé...és számomra. Az egy dolog, hogy Svédországban nagy kereslet van a biotojásra - az utóbbi időben mi is csak azt veszünk, azt a kis árkülönbséget simán megéri, hogy a) egészségesebb, de főleg b) olyan tyúktartást támogatunk, ahol az állatok a természetes életmódjuknak megfelelően élhetnek, nem rabszolgaként. (Ehhez kapcsolódóan ajánlom ezt az ausztrál videót, amely felszabadított tojótyúkokról szól, nem is akárhogyan.)
A másik felfedezésem az volt, hogy itt olyan tojástermékek is vannak, amiket máshol még nem láttam. Van például flakonos tojásfehérje / tojássárgája / egész tojás (a képen balra fehérje, jobbra egész tojás látható). Olyasmi kiszerelésben, mint egy kisebb kannás bor :-) Pl. 1 dl flakonos tojás kb. 2 egész tojásnak felel meg. Praktikusnak mindenképpen praktikus, ugyan ki még nem próbáltuk. Valahogy nem viszi rá a lélek az embert, mert bizarrnak tűnik így elsőre (és másodiknak is).
A legújabb, amit láttam, a színpompás lego-szerű műanyag tojástartó, amit kifejezetten a gyerekeknek szánnak: nyilván függőséget okoz és minél többet kell belőle összegyűjteni, hogy építeni lehessen belőle. Az ötlet nem rossz, de őszintén szólva nem tudom, mennyire sikeres a koncepció. A termék neve Eggyplay, svéd gyártmány, mosogatógépálló, könnyebb és helytakarékosabb a kartondobozhoz képest. Egyszóval a világ legszórakoztatóbb tojásdoboza, nem is kérdéses :-)
A fenti képen látható napocskás tükörtojást pedig speciális segédeszköz igénybevételével készíthetjük el. Már aki áldoz ilyesmire...
Ennyit a tojások titkos életéről, bár biztosan vannak még hasonlóan izgalmas dolgok ezen a területen. Viszont ezt a bejegyzést azzal a szándékkal is írom, hogy kicsit magyarázkodjak. Érezhetően megritkultak a svédasztalos bejegyzések az utóbbi hónapokban, ez simán fogható a költözködésünkre és annak folyományaira. Míg előtte olyan havi öt bejegyzés volt a szokásos, mostanában a kettő is nehezen jön össze. A "nehezen"-t persze lehet, hogy nem érezni a blogban, de tényleg az van, hogy téma lenne (gyűjtögetem én innen-onnan), de a megvalósulás nyögvenyelős. Leginkább halogatom, bevallom.
Elfogyott a motiváció, illetve úgy fogalmaznék, hogy más dolgok sokkal jobban lekötnek, ide már nem marad lelkesedés és energia. Egy-egy - bármilyen rövidnek tűnő bejegyzés - megírása is 3-4-5 órába telik, többször átírom, átgondolom, képeket / linkeket keresek, stb. Úgy érzem, az előkészítéssel, anyaggyűjtéssel, mindennel együtt túlságosan lekötött és ma már inkább tehernek érzem - sajnos.
Úgyhogy úgy döntöttem: mától kezdve szüneteltetem a blogot. Lehet, hogy ez valójában azt jelenti, hogy itt a vége, fuss el véle - de "soha ne mondd, hogy soha". Az archívum viszont elég nagy, lehet benne visszaolvasni, azt nyugodt szívvel tudom ajánlani. 2008. augusztus 1-je óta összesen 455 bejegyzést írtam és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam az olvasóktól (negatívat talán 2 db-ot), ami nekem tényleg nagyon sokat jelentett.
Köszönöm mindenkinek, aki megosztotta velem a véleményét ill. aki olvas (írom ezt jelen időben, hiszen a bejegyzések megmaradnak) és minden jót a továbbiakra! A jobb oldalon belinkelt kedvenc blogok szintén frissülnek - remélhetőleg -, így ott is van némi olvasnivaló.
Hej då!
A nap svéd szava: avsked (búcsú)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Svédország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Svédország. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. március 27., csütörtök
2013. december 20., péntek
Hol a boldogság mostanában?...
Hát, ha országszinten vesszük az emberek boldogságát, Svédország - illetve a svéd lakosság - eléggé az élvonalban van: az ENSZ idei tanulmánya alapján (World Happiness Report). A New York-i Columbia Egyetem kutatói által készített jelentés - amely 2010-2012 közötti adatokat vett alapul - az egyes országok boldogságindexének megállapításakor többek között olyan változókat vesz figyelembe, mint a várható élettartam, a korrupció érzékelt jelenléte, a közbiztonság, az életút megválasztásának szabadsága, a szociális ellátórendszerek hatékonysága vagy a munkanélküliségi ráta.
Íme a top 10-es lista:
Ugyanakkor persze sokan vitatják, hogy mérvadó lenne ez az eredmény, pl. svédektől olvastam egy fórumban, hogy irreális ez a helyezés és inkább affélét jelez, hogy a svédek azt hiszik, ez minden világok legjobbika. De én inkább hajlok az első magyarázatra :-)
Nekem még az is érdekes, hogy csak egyetlen melegebb éghajlatú ország (Ausztrália) szerepel a 10-es listán. Persze ez valószínűleg csak magyar szemmel nézve furcsa, hiszen nem az volt a szempont, hogy egy átlag magyar - saját megítélése szerint! - hol tudna boldogan élni, ha bármit választhatna...
Néhány további helyezett, a teljesség igénye nélkül:
A teljes "boldogságlista" megtekinthető itt (angolul).
A nap svéd szava: lycklig (boldog)
Íme a top 10-es lista:
- Dánia
- Norvégia
- Svájc
- Hollandia
- Svédország
- Kanada
- Finnország
- Ausztria
- Izland
- Ausztrália
Ugyanakkor persze sokan vitatják, hogy mérvadó lenne ez az eredmény, pl. svédektől olvastam egy fórumban, hogy irreális ez a helyezés és inkább affélét jelez, hogy a svédek azt hiszik, ez minden világok legjobbika. De én inkább hajlok az első magyarázatra :-)
Nekem még az is érdekes, hogy csak egyetlen melegebb éghajlatú ország (Ausztrália) szerepel a 10-es listán. Persze ez valószínűleg csak magyar szemmel nézve furcsa, hiszen nem az volt a szempont, hogy egy átlag magyar - saját megítélése szerint! - hol tudna boldogan élni, ha bármit választhatna...
Néhány további helyezett, a teljesség igénye nélkül:
17. USAÉs a középmezőny alattiakból néhány:
18. Írország
22. Nagy-Britannia
25. Franciaország
26. Németország
39. Csehország
45. Olaszország
46. Szlovákia
51. Lengyelország
57. Kazahsztán
62. Albánia
68. Oroszország
70. Görögország...ez pedig a lista legvége - mondhatni a legboldogtalanabb népek:
82. Nigéria
85. Portugália
90. Románia
93. Kína
96. Dél-Afrika
105. Irak
106. Szerbia
110. Magyarország
111. India
130. Egyiptom
143. Afganisztán
144. Bulgária
151. Tanzánia
152. Ruanda
153. Burundi
154. Közép-Afrikai Köztársaság
155. Benin
156. Togo
A teljes "boldogságlista" megtekinthető itt (angolul).
A nap svéd szava: lycklig (boldog)
Címkék:
Ausztrália,
Ausztria,
boldogság,
Dánia,
demokrácia,
ENSZ,
Finnország,
Hollandia,
Izland,
Kanada,
Magyarország,
Norvégia,
pénz,
Svájc,
Svédország,
USA
2013. november 6., szerda
Kik a legismertebb svédek külföldön?
Találtam egy nagyon jó kis írást, pontosabban egy magánjellegű kutatás eredményét. A (természetesen) svéd illető azt szerette volna kideríteni, hogy mely svédek a legismertebbek külföldön. Az egy dolog, hogy a svédek szerint kik a leghíresebb honfitársak - no de ezek a személyek vajon megegyeznek-e azokkal, akik nemzetközi viszonylatban a leghíresebbek?...
A kutatás alapját Google keresések adták. A módszer lényege, hogy nézzük meg, egy adott személyről összesen hány nyelven találhatóak írások, cikkek a Wikipedia-n (amely a világ kb. 5. legnagyobb weboldala). Csak referenciaképpen, néhány - világszerte jól ismert - személyre vonatkozó találatok:
A felmérés 2013. márciusában készült, azaz a jelenlegi eredmény nem pont ugyanez lenne, de valószínűleg összességében nem lenne túl nagy eltérés.
Az, aki ezt a keresést csinálta, előzetesen tippelt is az első 5 helyezettre, szerinte ők a legismertebbek külhonban (nem sorrendben):
Ehhez képest a következő eredmény született.
Néhány további helyezett, a teljesség igénye nélkül...a talán általunk is ismert hírességekkel:
Björn Borg, teniszező (1956- ) 49
Agneta Fältskog, énekesnő az Abba-ban (1950- ) 48
Gustav Vasa, király (1496-1560) 45
Victoria koronahercegnő, trónörökös (1977- ) 43
Stieg Larsson, krimiíró, újságíró (1954-2004) 42
Stefan Edberg, teniszező (1966- ) 42
Carl Larsson, művész (1853-1919) 41
Kristina királynő (1626-1689) 40
Göran Persson, volt miniszterelnök (1949- ) 40
Anni-Frid Lyngstad, az ABBA énekesnője 37
Raoul Wallenberg, diplomata (1912-kb.1947) 36
Max von Sydow, színész (1929- ) 36
Mats Wilander, teniszező (1964- ) 36
Silvia királyné (1943- ) 35
Fredrik Ljungberg, fotballista (1977- ) 35
Benny Andersson, zenész,ABBA-tag (1946- ) 34
Björn Ulvaeus, zenész, ABBA-tag (1945- ) 34
Ingvar Kamprad, az IKEA alapítója (1926- ) 33
Stellan Skarsgård, színész (1951- ) 32
Sven-Göran "Svennis" Eriksson, futballedző (1948- ) 31
Daniel herceg, Victoria férje (1973- ) 31
Anna Lindh, politikus, miniszter (1957-2003) 30
Carolina Klüft, olimpiai- és világbajnok atléta (1983- ) 30
Anja Pärson, olimpiai- és világbajnok síelő (1981- ) 28
Arvid Carlsson, orvosi Nobel-díjas (1923- ) 28
A következtetéseket mindenki levonhatja a listából. A "top 20-as" lista két fiatalja, Zlatan és Loreen is külföldi szülőkkel rendelkezik, ez is jól mutatja Svédország sokszínűségét. Magyar vonatkozású személy Raoul Wallenberg, aki Budapesten mentett meg zsidókat a náci deportálás elől. Sajnálatos módon a listán szereplők közül két magasrangú politikus is gyilkosság áldozata lett (Olof Palme és Anna Lindh).
Az írás címe egyébként: "És a világ legismertebb svédje nem Astrid Lindgren..." - aki többek között a Harisnyás Pippi szerzője.
(A képen Carl Larsson festménye.)
A nap svéd szava: medlem (tag)
A kutatás alapját Google keresések adták. A módszer lényege, hogy nézzük meg, egy adott személyről összesen hány nyelven találhatóak írások, cikkek a Wikipedia-n (amely a világ kb. 5. legnagyobb weboldala). Csak referenciaképpen, néhány - világszerte jól ismert - személyre vonatkozó találatok:
- Jézus: 213 nyelv
- Barack Obama: 199 nyelv
- Mohamed próféta: 150 nyelv
- Elvis Presley: 119 nyelv
- Albert Einstein: 166 nyelv
- Jeanne D'Arc: 104 nyelv
- Bob Marley: 91 nyelv
A felmérés 2013. márciusában készült, azaz a jelenlegi eredmény nem pont ugyanez lenne, de valószínűleg összességében nem lenne túl nagy eltérés.
Az, aki ezt a keresést csinálta, előzetesen tippelt is az első 5 helyezettre, szerinte ők a legismertebbek külhonban (nem sorrendben):
- Carl von Linné (természettudós, botanikus, orvos)
- Alfred Nobel (kémikus, a dinamit feltalálója, a Nobel-díj megalapítója)
- Ingmar Bergman (filmrendező)
- Greta Garbo (színésznő)
- Olof Palme (politikus, 1982-86 között miniszterelnök, 1986-ban merénylet áldozata lett)
Ehhez képest a következő eredmény született.
- Carl von Linné (1707-1778) 123
- Alfred Nobel (1833-1896) 108
- Ingmar Bergman (1918-2007) 96
- Selma Lagerlöf, író (1858-1940) 68 (A Nils Holgersson szerzője)
- Ingrid Bergman, színésznő (1915-1982) 68
- Zlatan Ibrahimovic, focista (1981- ) 67
- Carl XVI Gustaf, 1973-tól a svéd király (1946- ) 65
- Dag Hammarskjöld, az ENSZ volt főtitkára (1905-1961) 63
- Anders Celsius, tudós (1701-1744) 62
- Astrid Lindgren, író (1907-2002) 61
- August Strindberg, író (1849-1912) 58
- Pär Lagerkvist, Nobel-díjas író (1891-1974) 58
- Greta Garbo (1905-1990) 58
- Olof Palme, (1927-1986) 58
- Verner von Heidenstam, író, költő (1859-1940) 57
- Fredrik Reinfeldt, jelenlegi miniszerelnök (1965- ) 56
- Eyvind Johnson, író (1900-1976) 55
- Loreen, énekesnő (1983- ) 55
- Harry Martinson, író (1904-1978) 54
- Gustav II Adolf, király (1594-1632) 53
Néhány további helyezett, a teljesség igénye nélkül...a talán általunk is ismert hírességekkel:
Björn Borg, teniszező (1956- ) 49
Agneta Fältskog, énekesnő az Abba-ban (1950- ) 48
Gustav Vasa, király (1496-1560) 45
Victoria koronahercegnő, trónörökös (1977- ) 43
Stieg Larsson, krimiíró, újságíró (1954-2004) 42
Stefan Edberg, teniszező (1966- ) 42
Carl Larsson, művész (1853-1919) 41
Kristina királynő (1626-1689) 40
Göran Persson, volt miniszterelnök (1949- ) 40
Anni-Frid Lyngstad, az ABBA énekesnője 37
Raoul Wallenberg, diplomata (1912-kb.1947) 36
Max von Sydow, színész (1929- ) 36
Mats Wilander, teniszező (1964- ) 36
Silvia királyné (1943- ) 35
Fredrik Ljungberg, fotballista (1977- ) 35
Benny Andersson, zenész,ABBA-tag (1946- ) 34
Björn Ulvaeus, zenész, ABBA-tag (1945- ) 34
Ingvar Kamprad, az IKEA alapítója (1926- ) 33
Stellan Skarsgård, színész (1951- ) 32
Sven-Göran "Svennis" Eriksson, futballedző (1948- ) 31
Daniel herceg, Victoria férje (1973- ) 31
Anna Lindh, politikus, miniszter (1957-2003) 30
Carolina Klüft, olimpiai- és világbajnok atléta (1983- ) 30
Anja Pärson, olimpiai- és világbajnok síelő (1981- ) 28
Arvid Carlsson, orvosi Nobel-díjas (1923- ) 28
A következtetéseket mindenki levonhatja a listából. A "top 20-as" lista két fiatalja, Zlatan és Loreen is külföldi szülőkkel rendelkezik, ez is jól mutatja Svédország sokszínűségét. Magyar vonatkozású személy Raoul Wallenberg, aki Budapesten mentett meg zsidókat a náci deportálás elől. Sajnálatos módon a listán szereplők közül két magasrangú politikus is gyilkosság áldozata lett (Olof Palme és Anna Lindh).
Az írás címe egyébként: "És a világ legismertebb svédje nem Astrid Lindgren..." - aki többek között a Harisnyás Pippi szerzője.
(A képen Carl Larsson festménye.)
A nap svéd szava: medlem (tag)
Címkék:
Anna Lindh,
film,
híresség,
internet,
Nobel-díj,
Obama,
politika,
Svédország
2013. szeptember 30., hétfő
Sztereotípia no.1 : Egy hideg ország
Idézet a Wikipedia-ból:A sztereotípiák olyan személyiségsémák, amelyek a gyors és hatékony adatfeldolgozást segítik elő. A köztudatban a sztereotípia fogalma negatív csengésű - sokszor tévesen azonosítják az előítélettel -, de agyunk számára nélkülözhetetlen információ osztályozó folyamat része. Az így meghatározott és elraktározott adatok azonban az egyénre kivetítve pontatlanok és ezért félrevezetőek lehetnek, viszont a sémák használata nélkül sokkal kevesebb információt tudnánk feldolgozni.
Néhány jellemző téma:
- Megjelenésre és kinézetre vonatkozó sztereotípiák. A kinézet alapján köztudatban lévő sztereotípiák. Pl.: „a szőke nők buták”, „a kövérek lusták”.
- Szakmákról szóló sztereotípiák. Különböző szakmákhoz társított sztereotípiák.
- Nemzeti és etnikai sztereotípiák. Nemzeti hovatartozásra épülő sztereotípiák, mint például a „svájci precíz”, „az olasz vidám”.
Ezt csak azért gondoltam idemásolni, mert viszonylag gyakran találkozom a jelenséggel, pl. ha valaki megtudja, hogy Svédországban lakom. Na nem mintha én informáltabb lettem volna, mondjuk úgy 8 évvel ezelőtt :-)
Egy korábbi bejegyzésben már írtam a Svédországot övező tévhitekről, de mindig akad muníció. Például a Határátkelő blogból gyakran lehet meríteni. Íme az egyik svéd bejegyzést követő néhány jellemző kommentár:
- "Bocs de ettől szerintem meredeken jobb és élhetőbb klímájú országok vannak Európában. Nekem egy skandináv ország sem példakép."
- "Feltehetően soha nem fogok skandináv országba menni. Rühellem ugyanis a hideget, Mo-ról is inkább melegebb helyre vágyom telente. Most, hogy 30+ fok van, már egész otthonos. Persze nem lenne hátrány kicsit több zöld terület Pesten, de hát ez jutott."
- "Nem nagyon tudok hozzászólni, én már ott elvesztettem a fonalat, hogy alapvetően nem értem, hogy lehet északra költözni :) Ott azok laknak, akik oda születtek és nem hallottak még a meleg helyekről :)"
- [...és egy reakció az előzőre:] "Meleg helyekről? Legyünk őszinték, aki azt mondja, hogy 30+ fokban szeret melózni járni, az vagy hazudik vagy festi magát - már ezért az igen szélsőséges időjárásért is megérheti elköltözni Magyarországról."
Ízlések és pofonok, de én teljesen őszintén az utóbbi megszólalóval értek egyet (hangsúlyozom, saját vélemény). Errefelé a nyarak általában melegek, de max. 25 fokig hevülve (kivételek persze itt is vannak, volt nagyon esős ill. jó meleg nyarunk is, egy egész hétig 30 fok volt), a telek pedig rendszeresen enyhébbek - gyakran jóval enyhébbek - a magyar teleknél, ezt direkt szoktam is figyelni. Mondjuk vagyok olyan szerencsés, hogy Svédország legdélebbi csücskében élek, szóval az ország északi részei jellemzően nem ilyen enyhe éghajlatúak (mert ne felejtsük el, hogy egy nagyon hosszú országról van szó!).
Vegyük pl. Kiruna-t - lappföldi bányászváros, vasércben utaznak -, ami innen (Malmö-től) cirka 1850 km-re van. Nem csalás, nem elírás. A kirunai havi átlaghőmérsékletek (jan-dec):
-13.9 -12.5 -8.7 -3.2 3.4 9.6 12.0 9.8 4.6 -1.4 -8.1 -11.9
--- Éves átlaghőmérséklet: -1.7 °C
Vagy itt van Stockholm (ami Malmö-től kb. 620 km-re van északra):
| -2.9 | -3.1 | 0.0 | 4.6 | 10.5 | 15.4 | 17.2 | 16.3 | 12.0 | 7.3 | 2.6 | -1.1 |
Ugyanez Malmö-nél (figyeljük meg, hogy egyik hónapban sem megy 0 °C alá az átlaghőmérséklet):
0.1 0.0 2.2 6.4 11.6 15.8 17.1 16.8 13.6 9.8 5.3 1.9
--- Éves átlaghőmérséklet: +8.4 °C
További városok hőmérséklet-adatai (és érdekes dolgok a svéd időjárásról, svédül) a Wikipedia-n megtalálhatóak.
Összehasonlításként csak egyetlen mondat a magyarországi hőmérsékleti viszonyokról (a forrás szintén a Wikipedia): Az évi középhőmérséklet 8–11 °C, amelynek viszonylag magas, 20–25 °C-os az ingadozása. A hőmérséklet átlagos értéke januárban a legalacsonyabb, 0 - −4 °C, júliusban a legmagasabb, 18–22 °C.
De nem akarom elbagatellizálni a kérdést. Minél északabbra megyünk egyre hidegebb van - és talán ami még váratlanabb, ha nem tudunk róla: télen (persze csak egy ideig) egyre hosszabbak az éjszakák! A jó hír az, hogy ezt bőven visszakapja az ember nyáron, a hosszú nappalok formájában - sőt, északon teljesen fehér éjszakák vannak nyár közepén. Visszatérve a kellemetlenségekre, egy sötétebb őszi-téli időszak erősen megviselheti az embert, főleg ha éppen az országhoz hozzászokással küzd. Közismert a hosszabb sötétség depresszióval is fenyegető kiváltó hatása. A témának könyvtárnyi irodalma van, ebbe nem is mennék bele. Viszont van, ahol gyakorlati lépéseket is tettek: az ugyancsak északsvéd Umeå városában a lakosság 30 buszmegállóban is élvezhette az elmúlt télen a fényterápia áldásos hatásait, ingyen és bérmentve :-)
Ami a téli sötétséget illeti, Malmöről tudok nyilatkozni: a helyzet Magyarországnál kicsit rosszabb, de abszolút elviselhető. Az összképet tekintve pedig vegyük figyelembe, hogy a Svédországban élők túlnyomó része a három legnagyobb városban - és vonzáskörzetében - lakik (Stockholm, Malmö, Göteborg), és ezeken a helyeken egészen emberi az időjárás.
És ahogy a svéd közmondás tartja: Nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruha! :-)
A nap svéd szava: mörk (sötét)
Címkék:
blogok,
Budapest,
depresszió,
fények,
Göteborg,
hideg,
időjárás,
Kiruna,
klíma,
Magyarország,
Malmö,
meleg,
nyár,
ősz,
skandinávia,
sötétség,
Stockholm,
Svédország,
tél,
tévhitek
2013. szeptember 21., szombat
KRESZ-dolgok
Az utakon közlekedve előbb-utóbb feltűnik a magunkfajtának, hogy itt bizony jópár dolog máshogy van. Erre jellemző példa a házunk melletti kereszteződés, ahol mind a 4 irányból stoptábla van. Na ilyenkor kinek van elsőbbsége? Sokan arra tippelnek, hogy ez is jobbkezes kereszteződés, csak éppen meg kell állni. A négyoldalú stoptábla-szabály szerint viszont annak van elsőbbsége, aki előbb ér oda. Láttam már értetlenül várakozó autóst, aki nem értette, hogy a jobbról jövő autó miért nem akar menni...A könyvtárban magamhoz vettem egy vezetést oktató könyvet (szó szerint lefordítva: "Jogosítványkönyv", Körkortsboken), és végiglapozgattam, hogy találok-e helyi specialitásokat - a forgalomban vagy magában a könyv jellegében. Aztán vannak olyanok, amiket máshol olvastam vagy magam tapasztaltam. Csak néhány példa, a teljesség igénye nélkül:
- A könyvben külön fejezet van a környezetbarátabb autóvezetésről - pl. különböző üzemanyagok, elektromos- és hibridautók, vezetési stílus/mód fontossága, szervizelés jelentősége, az autózás alternatívái: bicikli, tömegközlekedés... Plusz az emberi tevékenységek káros hatásáról a Föld klímájára.
Néhány konkrét példa arra, hogy a gyakorlatban is tesznek mindenféle lépéseket: Malmöben, a Västra Hamnen egyik parkolójában nemrég nyílt meg egy elektromos autóknak épített töltőállomás - napelemmel a tetején, azaz napenergiát használva. A tankolás pedig - azt olvastam - ingyenes... Egyébként 2013-ban Malmö nyerte az Elektromos Autók Legjobb Városa (Elbilsbästa Kommun) címet, ebben az is közrejátszott, hogy a közigazgatás szinte összes autója környezetbarát üzemanyaggal megy (környezetbarát autó = miljöbil), vagy legkésőbb 2015-ig arra lesz lecserélve. Aztán az egyik malmöi parkolóházban parkolva ingyen igénybevehetünk biciklit, amivel könnyebben mozoghatunk a városban. Vagy pl. a legtöbb városban ki van írva, hogy max. 1 percig megengedett a gépjárművek üresben járatása, itt van pl. a részletes göteborgi szabályzás. - Mobiltelefon használata az autóban, vezetés közben, headset vagy kihangosító nélkül - meglepő, de megengedett! Még meglepőbb, hogy Európában egyedüli országként, ugyanis ezt már Albániában is betiltották. Ami indoklást olvastam eddig, az sem kutya, a kutatások szerint a kihangosítós verzió is eltereli a sofőr figyelmét, ezért az sem jobb - így marad a megengedő szabályozás. Legalábbis ma még ez van érvényben. Ráadásul az autósok - de ez a forgalom összes résztvevőjére igaz, még a gyalogosokra is - egyre gyakrabban szuggerálják az okostelefonjukat (internet, stb.). Én biciklivel közlekedve napi szinten kényszerülök ilyen módon "alvajáró" gyalogosok miatt mindenféle manőverekre. Valahol olvastam, hogy emiatt megnőtt a gázolások száma is, na ezt simán elhiszem.
- Elsőbbségadás a biciklisek számára - Malmöben az egyik forgalmas kerékpárútszakasz (ami egyébként egy kellemes parkos részen fut végig kb. 1 km-en keresztül) három helyen is keresztez autóutat, és az elsőbbségadással sokszor volt probléma. Az autóknak volt elsőbbsége, de ezt sok biciklis nem így értelmezte vagy rosszul tudta, ugyanis a mellette lévő zebrán természetesen a gyalogosoknak volt elsőbbsége, amit az autósok itt szinte 100%-ban meg is adnak, mondhatni ösztönösen. Voltak persze balesetek is emiatt.
Nos, nemrég átépítették ezeket a kereszteződéseket, a kocsik bukkanókat kaptak ÉS Elsőbbségadás kötelező! táblát (avagy macisajt). Állítólag az országban ez az első három kereszteződés, ahol az autósoknak elsőbbséget kell adniuk a kerékpárosok számára. Mint gyakran arra közlekedő kerékpáros, elmondhatom, hogy ég és föld a különbség. Megnőtt a biciklisek biztonságérzete, egyértelmű lett a helyzet. Korábban is megállt ám sok autós, csak nehogy baleset legyen, de persze nem volt nekik kötelező. Nekem meg konkrétan volt olyan esetem, hogy megadtam az elsőbbséget egy autónak, de a mögöttem jövő bringás csöngetett rám, hogy ugyan miért akadályozom őt?... - Az ún. spanyol kanyar (spanska sväng), amit én egy vidéki autóúton láttam. Van neki egy előrejelző táblája, én is erre figyeltem fel. A lényege, hogy balesetveszélyes kereszteződéseket átépíthetnek ilyenre, azaz a széles útról megtiltják a balra kanyarodást. Ehelyett jobbra le kell kanyarodni az elkerülő kanyarra, majd arról lehet keresztezni a szélesebb utat, így nem keletkezik veszélyes balkanyar.
- Részletesen ír a könyv a vadakkal való találkozás veszélyeiről, a kockázatos időszakokról (pl. alkonyat, pirkadat vagy télen, amikor egyes állatok a sózott úthoz vonzódnak), hogy miért a jávorszarvassal való ütközés a legveszélyesebb - és belőlük ugye van kb. 300.000-400.000 db(!) az országban -, mit tegyünk vadgázolás esetén, bejelentési kötelezettség és procedúra a rendőrség felé egyes állatfajok esetén (pl. medve, farkas, hiúz, jávorszarvas, vidra...). Erről a témáról korábban már én is írtam.
- Kétoldalas, fotókkal illusztrált leírás a "gyermek az autóban" témakörben, pl. mikor milyen gyerekülést használjunk, milyen szabályokat kell figyelembe venni, milyen gyerekülés nem megfelelő (a T-kóddal jelöltek, ezek csak 2008. május 9-ig voltak engedélyezettek, jelenleg E-minősítésű ülést szabad csak használni). Részletes leírás a gyerekülések helyes rögzítéséről. Satöbbi.
- Egyik kedvencem: a láthatóság. Szintén fotókkal illusztrált oldalak arról, ki mennyire látszik a sötétben. Az autó világításának erősségétől függően a gyalogos láthatósága:
a) sötét ruhánál: 25 ill. 100 m;
b) világos ruhában: 60 ill. 200 m;
c) fényvisszaverő ruhában: 125 ill. 300 m!
Természetesen részletesen ír magáról az autós közlekedés fényviszonyairól is, a lámpák kezeléséről. De a szemléletesség itt is megvan (fotók).
Amúgy az egész svéd oktatókönyvnek tetszik a szerkezete, nemcsak áttekinthető, de érthető, a fölösleges száraz szövegek elhagyásával, abszolút a gyakorlati mondanivalóra koncentrálva, a lényeget külön kiemelve, sok fotóval és rajzzal illusztrálva. Belenéztem a magyar könyvbe is, bennem lehet a hiba, de nagyon hamar elfáradtam a nyelvezetétől. A svéd könyvben az is pozitívum (szerintem), hogy szinte minden egyes témánál beleszövi a mondanivalóba az emberi tényezőt. Hogy az egész autóvezetésnek ez az egyik lényege: magunkkal tisztában lenni, mások viselkedését minél jobban kiszámítani.
(A képen: svéd vezetésoktató könyv - thai nyelven.)
A nap svéd szava: körkort (jogosítvány)
Címkék:
állatok,
autó,
baleset,
bicikli,
farkas,
fotók,
gyerekek,
jávorszarvas,
jogosítvány,
könyv,
környezettudatosság,
Magyarország,
medve,
mobiltelefon,
oktatás,
ruha,
Svédország,
utazás,
Västra Hamnen
2013. szeptember 8., vasárnap
Ki számít svédnek?
Talán érdemes ezt a kérdést tisztázni, annyi különböző véleményt hallva. Nyilván, aki Svédországban, svéd szülők gyermekeként született, az svéd, nem is kérdéses. De mi van a többiekkel? Vagy inkább úgy kérdezem: mi van velünk, többiekkel? :-) (Azt jelen pillanatban egyértelműen kijelenthetem, hogy én nem számítok svédnek.)
A hivatalos álláspont a következő:
A svéd törvények előtt az svéd, aki svéd állampolgár. Pont.
Az állampolgárság megszerzésének többféle módja lehet:
- A már fentebb is említett lehetőség: svéd szülők gyermekének születni, ilyenkor automatikusan svéd állampolgárok leszünk. Még csak nem is kell Svédországban megszületnünk. Elég, ha az egyik szülő svéd állampolgár.
- Ugyanez a helyzet örökbefogadásnál is, vagyis elég egy svéd szülő.
- A többieknek már macerásabb a dolog, ugyanis az állampolgárság megszerzése előtt jóváhagyás szükséges. Erre szabályok vannak, mint többéves itt-tartózkodás, büntetlen előélet, rendezett anyagi helyzet, stb.
- Az észak-európai országok állampolgárai számára enyhébbek a követelmények, könnyebben megkaphatják az állampolgárságot. Mint ahogy azok is, akik egy svéddel házasodnak.
Egy fórumon érdekes fejtegetéseket olvastam ezzel kapcsolatban - mert a hivatalos álláspont persze nem egyezik az utca emberének véleményével -, többek között egy idézetet, ami valahogy így szól: "Egy ember svéd a saját szemében, ha svédnek érzi magát --- egy ember svéd mások szemében, ha olyan jegyek és tulajdonságok birtokában van, amelyek a "svéd koncepcióval" egyeznek --- egy ember svéd a hatóságok szemében, ha svéd állampolgársággal rendelkezik."
Egy híres példa: Zlatan, Svédország büszkesége, a Malmöben született, Rosengård-ban felnőtt focista, akinek bosnyák és horvát szülei vannak. Egyszerre bevándorló és svéd - attól függ, milyen definíciót használunk...
Egy másik hozzászóló - erősen szubjektív - véleménye, azaz a kritériumok ahhoz, hogy valaki svéd legyen:
- min. egy szülő Svédországban született
- ő maga Svédországban született
- jól beszél svédül
- svédnek érzi magát legbelül
- valamennyire "svéd módon" él
- svéd/európai/angol neve van (bizonyos kivétellel)
- nem árulja el a hazáját
Mindezek a "hallgatólagos" vagy "nem hivatalos" feltételek azt mutatják, hogy jópáran nagy adag előítélettel élnek (élünk), úgy általában - és ez még országtól is független. Ebben az esetben van az ideál, az "igazi svéd", aki a mintapolgár...mintha semmi rosszat nem lehetne rá mondani. A statisztikák persze azt mutatják, hogy ezek a svédek is csak emberek, éppúgy, mint a bevándorlók vagy más országok otthon élő állampolgárai. Ők is lehetnek gyarlók, esetenként rosszindulatúak, sőt időnként bűnözők is. Esetleg rasszisták... De szerencsére nem ők vannak túlsúlyban.
No és jó kérdés az is, mennyire fontos, hogy valaki svédnek tűnjön. Erről azok mesélhetnének, akik nem látszanak annak és emiatt hátrányok érik őket. A kinézetük, a nevük, az akcentusuk, vagy más egyéb miatt. Klasszikus példa az önéletrajz, amit egyszer svéd keresztnévvel, egyszer pedig Mohamed névvel küldtek el ugyanarra az állásra...interjúra csak a svéd nevű jelentkezőt hívták. Nekem nincs ilyen személyes élményem - nem tudom, a elküldött CV-imet pontosan mi miatt dobták félre, de azért benéztem volna a színfalak mögé :-)
A nap svéd szava: medborgare (állampolgár)
Címkék:
állam,
bevándorlás,
bűncselekmény,
esküvő,
futball,
gyerekek,
interjú,
Malmö,
munka,
Rosengård,
statisztika,
svéd nyelv,
Svédország,
törvény,
Zlatan
2013. szeptember 4., szerda
Az elnök emberei
Nagy az izgalom a svéd fővárosban: Barack Obama tegnap az Air Force One (a híres elnöki különgép) fedélzetén Stockholmba érkezett, hogy a svéd miniszterelnökkel, Fredrik Reinfeldt-tel tárgyaljon, plusz egyéb hivatalos programjai is voltak/vannak. Bevallom, alapvetően nem izgatott a hír, de a Metro tegnapi egészoldalas, grafikával - azaz sok-sok sematikus emberkével - illusztrált cikke jócskán meglepett. Nem gondoltam ugyanis bele, hogy ez az egész esemény ekkora felhajtással jár, de persze nyilvánvalóan így kell ennek lennie.Szóval a száraz, mégis izgalmas tények, Obama kíséretéről:
- 29 repülőgép (a már említett elnöki gépen kívül)
- 5 helikopter
- a szuperbiztos elnöki limuzin
- kb. 40 autó
- kb. 250 fő felfegyverzett titkosszolgálati ügynök (akik a svéd rendőrséggel együtt dolgoznak a biztonság érdekében)
- 1 katonatiszt, aki az USA nukleáris indítókódját(!) tartalmazó táskát védelmezi
- kb. 300 fő tanácsadó és sajtómunkás
- kb. 150 fő egyéb személyzet
- 6 orvos
- 1 hűtőtáskányi vér, Obama vércsoportjával (AB)
- saját szakácsok készítenek minden ételt, amit az elnök fogyaszt
Ezenkívül 2000 svéd rendőr csak a látogatás biztosításával foglalkozik és Stockholm belvárosa káoszossá vált az egyes részek teljes lezárása miatt. A sajtóban egyébként elég sok szó esik pl. a kíséret fegyveres tagjairól, akik a svéd törvények szerint csak önvédelem esetén lőhetnének, de egy megszólaltatott szakértő szerint Svédországnak ebben gyakorlatilag nem lenne beleszólása, ha úgy alakulna a helyzet. És hogy mi történne, ha olyan szerencsétlenül végződne az akció, hogy egy ártatlan svéd lakost érne végzetes találat? Nos, ilyen esetekre nincs semmilyen szabály, utólag kellene valamit reagálni. A szakértő szerint az USA valószínűleg elnézést kérne és anyagi kárpótlásban részesítené az áldozat családját.
Egyébként az itteni titkosszolgálat (Säpo) három éve megemelte a terrorcselekmények általi fenyegetettség szintjét. De az USA is kockázatos országként néz Svédországra ilyen szempontból. Két magasszintű politikus meggyilkolása (Olof Palme, Anna Lindh) és a 2010-es stockholmi öngyilkos bombamerénylő tette indokolja ezt a készültséget. Persze mindenki abban reménykedik, hogy semmiféle incidens nem lesz, de biztos, ami biztos. Sőt, Obama ittléte alatt időnként teljesen lezárják az Arlanda reptér légterét is, így azok a "mezei" utasok is kifoghatnak plusz várakozást, akik amúgy nem mennének pl. a belvárosba.
De nem mindenki örül annak, hogy az amerikai elnök az országba érkezett ill. sokan kihasználják az alkalmat, hogy tüntessenek ellene és/vagy az amerikai politika ellen. Tíz(!) bejelentett tüntetést is tartottak, pl. az Amnesty International (Guantanamo bezárását követelve), egy másik demonstráció résztvevői - kb. 20 szervezet képviseletében - pedig az amerikai "Nagy Testvér" ellen, a világméretű, nemrég kipattant megfigyelési botrány ellen tüntettek (ld. a mellékelt képet is), míg mások a NATO ellen. Válogatott fotók itt, pro és kontra.
Barack Obama holnap továbbutazik Szentpétervárra (Oroszország), a G20-találkozóra. Kíváncsi lennék, ott mennyiben különböznek az amerikai biztonsági intézkedések az ittenitől...
A nap svéd szava: säkerhet (biztonság)
Címkék:
Amerika,
Anna Lindh,
autó,
biztonság,
étel,
helikopter,
Obama,
Olof Palme,
Oroszország,
orvos,
rendőrség,
reptér,
repülőgép,
Stockholm,
Svédország,
tüntetés,
újság,
újságcikk,
USA
2013. augusztus 24., szombat
Fogyatékosságok - itt és ott (2. rész)
Az előző bejegyzésben érintettem az akadálymentesség témáját. Persze a világon sehol sem 100%-os a helyzet, így Svédországban sem, de közép-kelet-európai szemmel sok kivetnivalót nem találhatunk. Ha valaki mozgássérült és netán svéd utat tervez - vagy csak egyszerű érdeklődő -, az nagy hasznát veheti pl. Malmö akadálymentességi útmutatójának (Tillgänglighetsguide). Ebben a 95 oldalas dokumentumban táblázatos formában megtalálhatóak rengeteg nyilvános épület/helyiség hozzáférés szempontjából lényeges paraméterei. Gondoljunk itt a gyógyszertárakra, bankokra, könyvtárakra, mozikra, belvárosi üzletekre, szabadidőközpontokra, szállodákra, egészségügyi intézményekre, önkormányzatokra, múzeumokra, éttermekre, stb. A végén egy lista is található a nyilvános mozgássérültvécékről és a -parkolóhelyekről.És hogy mik azok a paraméterek? Pl. a helyiség bejárata akadálymentes-e, mekkora az ajtó szélessége, lépcsők száma, rámpa megléte, emelkedési szöge, van-e mozgássérült-WC, a WC-helyiség mérete, a lift akadálymentes-e és mekkora. De ugyanitt azt is jelölik, hogy van-e a látáscsökkentek számára követhető útjelzés, kézzel olvasható információs tábla a falon, speciális telefon szöveges ismertetővel a hallássérültek számára. Egyéb információk is megjelennek a katalógusban, pl a változtatható magasságú pénztárpult (pl. gyógyszertárakban), próbafülke mérete (ruhaüzletekben), küszöb magassága, stb.
A Ribban-on van kifejezett mozgássérült-fürdő is (Ribergsborgs handikappbad), ahová egy rámpán keresztül lehet eljutni, majd egy kerekesszék-lifttel lehet a tengerbe ereszkedni. Ha valakinek arra szottyan kedve, akár télen is (csak akkor hétvégeken zárva van). Ugyanitt van szauna - kivéve nyáron -, kávézó és közösségi ház is, ezek szintén akadálymentesek.
De túl a fizikai akadálymentességen, sok dolog van még, ami fontos. Megint csak visszatérve a szóhasználatra, a handikapp jelenleg már hivatalosan nem elfogadott svéd kifejezés a fogyatékkal élők állapotának a megnevezésére, leginkább azért, meg lekicsinyelő és félrevezető. Ehelyett a funktionsnedsättning (kb.: csökkent funkciójú) szó az ajánlott és használt. Az itteni felfogás szerint a csökkent funkció valójában nem a személy sajátossága, hanem csak olyan környezetben jelenik meg, amely nem lett a csökkent funkcióhoz idomítva, így az adott személyt akadályozza abban, hogy másokhoz hasonlóan működjön.
Ezt olvassuk el még egyszer és gondoljunk csak bele! Mennyire más hozzáállás, ugye? Azt teszi egyértelművé, hogy egy nehézségekkel küzdő egyénnek is ugyanolyan joga van a teljes élethez, mint bárki másnak. Aki bármilyen fogyatékossággal él, tapasztalatból tudja, hogy ez azért nem szokott evidencia lenni, sajnos. És itt van valahol a kutya elásva: a hozzáállásnál. Nyilvánvaló, hogy egy jobb anyagi helyzetben lévő országban nagyobb eséllyel jobb a kihívásokkal küszködő állampolgárok helyzete is (hiszen pl. az akadálymentesítés pénzbe kerül), de én hiszek benne, hogy nemcsak pénzkérdés az egész. Nagyon sok esetben szimplán tudatlanságról és előítéletekről szól a történet. És igen, még itt, Svédországban is vannak előítéletek, diszkriminációk...viszont a helyzet egyáltalán nem reménytelen.
A fenti "csökkent funciójú" definíció például nemcsak a mozgássérültekre vonatkozik, hanem a mentális betegségekben szenvedőkre is. Vagyis azokra, akiken egy "szimpla" akadálymentesítés nem segít és kívülről gyakran nem látszik, hogy valamilyen problémájuk lenne. Akik - érthető okokból - gyakran azt szeretnék, bárcsak inkább egy törött lábuk lenne, ami úgymond elfogadható és komolyan vehető a környezet számára... És itt nem megyek bele túl mélyen egyik kedvenc témámba, a mentális betegségek státuszába és a betegek kínjainak lekicsinylésébe. Hogy pl. sokak szerint a depresszió "nem is igazi betegség", hiszen "én is szoktam depis lenni, ha esik az eső" csak "össze kell magadat szedned" és ugye "ha öngyilkosságról beszélsz, akkor csak feltűnést akarsz kelteni" (ez talán az egyik legveszélyesebb tévhit - minden ilyen esetet nagyon komolyan kell venni!). Az viszont általában igaz, hogy amíg az ember maga is nem lesz érintett valaki - netán önmaga - révén, tévinformációkban hisz. Én is így voltam ezzel anno. Ha már itt tartunk, ez itt egy rövid összefoglalás a gyakori tévhitekről (angolul).
A mentális betegek egy népes csoport, bármelyik országot is nézzük. A különbség (ill. egyik különbség) az, hogy itt valószínűleg sokkal többen kerülnek orvoshoz depresszióval, bipoláris zavarral, Asperger-szindrómával, ADHD-vel, stb. Plusz a svédek mára nagyjából elfogadták, hogy ezek egyike sem szégyellni való "álbetegség", hanem az élet különböző stádiumaiban szinte mindenkit sújtó, akár életveszélyes betegségek, amiket igenis kezelni, kezeltetni kell és van remény és idővel eredmény is. (Ahogy korábban írtam, a sötét tél és egyéb tényezők ellenére az európai öngyilkossági listán Svédország a középmezőny alatt helyezkedik el - ellentétben a szinte listavezető Magyarországgal.) Mert - és ez jelenleg nem evidens az emberek többsége számára -, nagyon sokszor nem statikus/veleszületett állapotokról van szó, hanem teljesen egészséges, aktív, dolgozó embert is sújthat ilyesmi, pl. mély depresszió, ami akár több hónapos kórházi kezelést is igényelhet.
Egy-egy hosszantartó mentális betegség eredménye csökkent munkaképesség is lehet és ilyenkor errefelé a munkaerőhivatal és más, együttműködő szervezetek segítségével rehabilitációra van lehetőség (ez természetesen a mozgássérültekre is igaz). Ennek folyamán igyekeznek az illetőt visszavezetni a munka világába, pl. részidős gyakorlat (praktik) keresésével, ahol stresszmentesen kipróbálhatja magát. Fizetés nincs, de van "aktivitási támogatás" (aktivitetsstöd / aktivitetsersättning) az itteni tébétől (Försäkringskassan), ez nem túl sok, de azért végis valami. Ideális esetben a gyakorlat akár munkához is vezethet, de ha nem, a korábbi kontaktok - pl. munkaerőhivatal - a továbbiakban is segítenek a háttérből.
A nap svéd szava: bastu (szauna, a badstuga - fürdőkunyhó - szóból)
Címkék:
akadálymentes,
baleset,
betegség,
depresszió,
egyenjogúság,
eső,
étterem,
gyógyszertár,
kerekesszék,
Magyarország,
Malmö,
munka,
múzeum,
parkolás,
Svédország,
szálloda,
szauna,
tengerpart,
üzlet,
WC
2013. augusztus 5., hétfő
Fogyatékosságok - itt és ott (1. rész)
Nem is gondoltam, hogy ez pont most, pont itt fog előjönni, de olyan komment érkezett az előző témához kapcsolódóan, ami - úgy érzem - válaszért kiált. Ez volt az:"Azonban rögtön meg is jegyzem, hogy a mezítlábas dolog kapcsolatban lehet a sok tolókocsis svéddel. Na, azért kis túlzás, de tényleg sok tolókocsis svédet látni az utcákon."Ezen a magyarázaton - bevallom - eléggé meghökkentem, de hasonló véleményt már több helyen is olvastam / hallottam Magyarországon élő és idelátogató magyaroktól. Úgy érzem, az a minimum, hogy próbálom oszlatni a ködöt és az információhiányból adódó félreértéseket. És nemcsak Svédországról van szó: az alábbi sorokat valaki a Határátkelő blogon "követte el":
"Mivel Svájc a II. világháborúig meglehetősen zárt ország volt, ezért bizony a belterjesség itt igencsak jelen volt. Ebből kifolyólag elég sok a sérült ember. Nem értek a genetikához, de biztosan kell pár generáció, mire letisztul a vér. Ezért (is) kezdték beengedni a külföldieket anno."Ráadásul ez az illető már pár éve Svájcban lakik és úgy érzi, ismeri annyira az országot, hogy tudását megossza másokkal is. A rengeteg kommentelőből csak egy volt, aki helyreigazította ezt az enyhén szólva érdekes gondolatmenetet. Az ilyen elméletek háttere az lehet, hogy a számunkra új környezetben észlelt, furcsának tűnő jelenségeknek nem ismerjük a valódi okát, de nem vesszük a fáradságot, hogy utánajárjunk, inkább gyártunk egy teóriát, ami hihető. És nem feltétlenül rosszindulatról van szó, csupán van, amikor így működünk.
Szóval tisztázzuk: jellemzően senki nem kerül kerekesszékbe attól, hogy mezítláb jár (és netán belelép valamibe...). A kerekesszékbe kényszerülésnek sok oka lehet: súlyos mozgásszervi betegségek (pl. izomsorvadás, sclerosis multiplex), súlyosabb vagy könnyebb balesetek (pl. gerincsérülés, egyéb sérülések). A belterjesség többmilliós országokban szintén viccesen hangzik, mint maga az egész "vértisztulós" elmélet is. Erről ennyit.
De akkor vajon miért van érzékelhetően több kerekesszékes (vagyis mozgássérült), mint mondjuk Magyarországon?...
A válasz: Egyáltalán nincsenek többen, ha az arányukat nézzük. Viszont a helyi körülmények mások. Egyrészt Svédország gyakorlatilag minden szeglete akadálymentesített. Az itteni kerekesszékes embereknek természetes, hogy ők is önállóan ki tudnak jutni az utcára, ott közlekedni tudnak, tömegközlekedéssel is, be tudnak menni bármelyik üzletbe, hivatalba, munkahelyre, stb. Sőt, még a világvégi erdei pihenőben is van profin felszerelt mozgássérült WC. Így sokkal teljesebb életet tudnak élni - amihez alapvető joguk is van (ezt természetesen törvény is biztosítja). Mivel ezáltal ők is teljes értékű állampolgárként vannak kezelve - mert azok is! -, az emberi tartásuk is más. Nem kell "bujdokolniuk". És mivel a többi embernek is természetes, hogy ők is "léteznek", az egész helyzet sokkal természetesebb. Egy szituáció, amit olvastam, egy másik weboldalon:
"Egy ismerősöm mesélte: Svédországban jártában-keltében elég tanácstalannak tűnhetett, erre odagurult hozzá egy tolószékes illető, és megkérdezte, hogy segíthet-e?!"Furcsa dolog-e, hogy egy mozgássérült segít nekünk? Megváltoztatja ez valamiben a világnézetünket? Remélem, legalább elgondolkodtat... Egyébként a magyar "tolószék" kifejezés teljes passzivitást sugall, a "kerekesszék" jobban hangzik. Hasonló a gond a "fogyatékos" és "rokkant" kifejezésekkel, amik nagyon negatív kicsengésűek, a svédben nem is így hívják a különféle szempontból - fizikai és / vagy mentális okokból - segítségre szoruló embereket, hanem "funkciójukban akadályozottnak" (funktionshindrad). Lehet ezt jelentéktelen árnyalatnak nevezni, de szerintem tényleg fontos, hogy valójában mit sugall egy szó.
Kezdjük egy kicsit máshonnan. Saját tapasztalat: Budapesten felnőttkorában mozgássérültté vált ismerősömnek a) új lakást kellett vennie, mert a liftbe nem fért be a kerekesszék, b) autót kellett vennie + speciálisan átalakíttatnia (különben nem jutott volna el sehová, tömegközlekedés a magyar viszonyok miatt kilőve), c) saját költségen márkás kerekesszéket kellett vennie, támogatás nélkül (az "alaptól" ugyanis szétment a háta), d) a legtöbb közös program szervezése külön kaland volt, még akkor is, ha elméletileg akadálymentes volt a mozi vagy múzeum (pl. ha nem a legelső sorban akartunk ülni, felrángathattuk a kerekesszékkel együtt a lépcsőkön), és ráadásul e) nem egyszer, nem kétszer tapasztalta, hogy a mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyet illetéktelenek foglalták el (egy példa a sajtóból), stb. Ha valakinek nincs meg az anyagi háttere - márpedig mozgássérültként nem kapkodnak az emberért a munkaadók -, akkor marad a rokkantnyugdíj, az anyagi nélkülözés és az állandó otthonülés - sajnos :-( Ami könnyen depresszióhoz is vezet. Nos, ezért látunk kevés kerekesszékest Magyarországon. Ezzel van a gond alapvetően - de lehet cáfolni nyugodtan, ha túloztam volna.
Találtam egy friss interjút egy szakértővel a MEOSZ oldaláról (a teljes szöveg a weboldalon), a magyar akadálymentesség témájában. Picit hosszú, de abszolút idevág és szerintem az empátiás készségünket is fejleszti - az enyémet mindenképpen -, kiemelések tőlem:
"Milyen ügyet tud elintézni egy mozgássérült ember, vagy más sérült ember?
Az akadálymentességet nem szabad a mozgássérült emberekre, de még csak a sérült emberekre sem leszűkíteni. Ha bővebben merítünk élete bizonyos szakaszaiban mindenkinek akadálymentes épített környezetre van szüksége. Gondoljunk a babakocsira vagy a lépcsőzni már nem tudó, nem túl jól látó, halló, lassabban gondolkodó nagyszülőkre. Akadálymentességre mindenkinek szükséges van. Ha a hivatal akadálymentes a sérült ember is bármit el tud intézni, ha nem az, akkor semmit, vagy csak külső segítséggel, ami ellentmond az alkotmányban rögzített egyenlő bánásmód és önrendelkező élet szemléletével.
Mit érez egy felnőtt ember, akit – szerintem – nem tekintenek egyenrangúnak azzal, hogy ilyen helyzetbe hozzák? El lehet fogadni ezt az állapotot?
A felelősségteljesen gondolkodó sérült ember tudja, hogy másnak is, mindenkinek megvan a maga baja, és mindenkinek a sajátja a legkomolyabb, de ez a tudat őt nem vigasztalja meg. Amíg sérült emberként olyan helyzetbe hozzák, hogy nem tud elmenni a szülészetre, az óvodába, az iskolába, a színházba, a gyógyfürdőbe, a bankba, az egyetemre, a sportpályára, az uszodába, a parkolóba, a szerettei és barátai lakásába, a temetőbe, a ravatalozóba.
Hány közintézmény felel meg a törvényi előírásnak, ez az összesnek hány százaléka?
Az akadálymentesítés nagyon lassan halad. Ennek okai legfőképpen a fejekben, a Közép-Kelet Európai mentalitásban keresendő. Amíg a sérült emberek jogai csak papíron, a való életben nem érvényesülnek, addig nem lesz akadálymentesség sem. Ez a folyamat nagyon lassan halad. Mostanában szinte észlelhetetlen lassúsággal. Különböző szemszögből készült felmérések és becslések alapján jelen pillanatban a közintézmények 10-25 %-a akadálymentes. Ha komplex, azaz nemcsak fizikai akadálymentességről beszélünk, ez a szám feleződik.
Azzal, hogy most eltörölte a kormány az akadálymentesítés határidejét, mire számíthatnak az érintettek?
A folyamatosan kitolt, majd meghosszabbított határidők legalább ténykedésre, pályázásra sarkallták az empatikus vezetőket és Damoklész kardjaként függtek mindenki más feje fölött. Akadálymentesség szempontjából mindig az állam és a mindenkori kormány volt az, amely folyamatos törvénysértő és halasztó magatartást tanúsított az elmúlt 23 évben. Az akadálymentesítés határidejének megszüntetésének egyik konkrét következménye, hogy azokból a nagy EU-s pályázatokból, ahol eddig kötelező volt, azon nyomban kikerült az akadálymentesítés, mint projektelem. Az állandóan csődközelben létező önkormányzatok nem akarnak és nem is tudnak saját forrásból komolyabb összegeket akadálymentesítésre fordítani. Ez az intézkedés megásta az amúgy is aggastyánkori végelgyengüléstől szenvedő akadálymentesítési folyamat sírját."
Szóval ez a magyarországi helyzet ma, 2013-ban. No comment... Sajnos mi meg úgy nőttünk fel, ahhoz szoktunk hozzá, hogy az a furcsa, hogy kerekesszékes emberekkel találkozzunk az utcán vagy bárhol. Olyan emberekkel, akik ugyanolyanok, mint mi - ráadásul életünk folyamán mi is kerülhetünk a helyzetükbe, ideiglenesen vagy tartósan is.
Visszatérve a svéd viszonyokra, az akadálymentes környezet a rendszer egyik eleme csupán. A többi összetevő ugyanolyan fontos. Ezekről is szó lesz a következő bejegyzésben.
(A fotón Victoria koronahercegnő, a svéd trónörökös egy göteborgi sportcsarnok avatásán (2007), amelyet mozgássérülteknek és más fogyatékos fiataloknak építettek. A kerekesszéket csak kipróbálja.)
A nap svéd szava: rullstol (kerekesszék)
Címkék:
akadálymentes,
állam,
autó,
baleset,
betegség,
egyenjogúság,
Göteborg,
kerekesszék,
közlekedés,
lakás,
Magyarország,
munka,
nyugdíj,
pénz,
sport,
Svájc,
Svédország,
törvény,
Victoria hercegnő
2013. július 27., szombat
Ismét a dialektusokról
Ez egy megrendelésre született bejegyzés :-) Ugyanis azt írja a kedves olvasó, hogy:Üdv!
Azt szeretném kérdezni, hogy nem tudnál-e írni a svéd nyelvjárásokról egy bejegyzést. Olvastam már róla máshol is, itt a blogon pedig csak két bejegyzést találtam konkrétan erről. Azokon a példaszövegeken pedig én aztán nem hallok semmi különöset. :D
Engem kifejezetten a saját tapasztalataid érdekelnének, például, hogy neked melyik nyelvjárás miért tetszik vagy miért nem, hogy milyen élményeid voltak már ezzel kapcsolatban (félreértések vagy ilyesmik). És esetleg az, hogy magyar fül számára hogyan lehet meghallani a különbségeket, hogy konkrétan milyen szavakat használnak másképp, milyen betűket ejtenek másképp a különböző dialektusokban. :P
Te a dél-svédországit beszéled, gondolom, szóval tudsz egypár ilyen kifejezést, amit csak ott 'titkosan' használtok, nem? :P
Előre is köszi:
Dalma
Hááát, szerintem ugyan nem vagyok nagy szakértő a témában (pl. a Wikipedia sokkal okosabb), és attól tartok, csalódást is fogok okozni...de íme (bocs, ha esetleg ismétlem magamat):
- A kezdetek kezdetén csak a Stockholm környéki dialektust (ez a stockholmska, nagyjából a standard riksvenska-nak, "birodalmi svédnek" felel meg) hallottam, mivel a munkahelyem Strängnäs-ben volt, plusz persze a Malmöben - és egész Skåne-ben - használt skånska-t (aminek szintén többféle verziója van ám). Mivel az előbbi kristálytisztán érthető, jól artikulált szavakat használ, hamar belopta magát a szívembe. Ezzel szemben a malmöiek kihallgatott beszélgetéseiből - rosszabb esetben, időnként: a hozzám idézett kérdésekből - általában egy kukkot sem értettem, ami azért elég rosszul veszi ki magát, ha az ember itt lakik. Azt is sajátságosnak tartottuk, hogy a helyi híradóban egyes személyek mondandóját feliratozták...tehát a svédeknek is van problémájuk a skånska megértéséveel :-)
- Az évek során persze az ember hall másféle dialektusokat is, de én maximum konstatálom magamban, hogy ez érdekes volt, általában nem jutok el addig, hogy kiderüljön, mi is volt az (gyakran erre nincs is mód - valaki csak egy mondatot mond, majd távozik az életünkből, pl. egy kalauz vagy egy útitárs). A svédek, úgy vettem észre, eléggé tudatában vannak, hogy valaki a "övéik" közül való-e vagy sem. A volt munkahelyemre pl. jött egy új kolléga, egy fiatal srác, akihez az idősebb kollégámnak az volt kb. a második kérdése, hogy hol lakik.
"Eskilstuna-ban" felelte a fiú (ez nem messze van Strängnäs-től).
"De nem onnan származol, ugye?" - jött a következő, már-már vallató jellegű kérdés, mire a srác töredelmesen beismerte, hogy Göteborg környékén nőtt föl :-) A kollégám pedig elégedetten konstatálta, hogy igen, a kiejtése alapján ilyesmire tippelt. - Félreértés, ilyesmik: természetesen a skånska-hoz kötődik, ami egy nehezebb dialektus. De vannak fokozatok. Van (számomra legalábbis) "ronda" skånska, ami nemcsak csúnyán hangzik, de nehezen is érthető. Aztán van az a fajta skånska, ami teljesen jól érthető (szerintem) és amit imádok hallgatni, mert annyira dallamos, van benne valami különleges. Erre példaként két személyt is meg tudok említeni: Tareq Taylor-t, a malmöi Slottsträdgårdens Kafé tulaját, akinek van főzős tévéműsora is...illetve Ann Wilson-t, a svéd TV4 korábban már említett Let's Dance műsorának zsüritagját, érdemes megnézni ezt a két rövidke videót. Aztán van olyan skånska, ami annyira enyhén akcentusos, hogy szinte észre sem venni.
Viszont most meghallgattam Tareq-et és Ann-t az imént linkelt YouTube-linkeken (kis időgép-effektussal a fejemben) és azt hiszem, pont erre mondtam azt anno, hogy érthetetlen :-) Most már hogy nem kell olyan erősen koncentrálnom az egyes szavakra, eltűnt a frusztráció. Azt hiszem, szokás kérdése lehet. Szóval kitartás mindenkinek, aki a dialektusokkal küzd.
Az én sztorim pár hónappal ezelőtti, amikor egy bácsi becsöngetett és valamit mondott, kb. 2-3 mondatot. Én egyetlen szót sem értettem. Erre megismételte, hiába. Tiszta ciki volt, láttam rajta, hogy azt hiszi, nem tudok svédül. Muszáj volt segítségért kiáltanom - szerencsére E. itthon volt -, és neki sikerült dekódolnia az üzenetet (mondjuk harmadjára meghallgatva már kezdett valami derengeni). De el kell hogy mondjam, közel s távolban ez az egy eset, amibe belefutottam. Persze olyan előfordult, hogy a munkahelyi kávészünetben nem mindent értettem kristálytisztán a csevelyből, de a lényeg általában átjött. A bácsira az lenne a tippem, hogy Skåne olyan vidékén nőtt fel, talán egy faluban, ahol ilyen súlyos akcentus van. - Hogy milyen szavakat használnak másképp? Őszintén: fogalmam sincs :-) Van ugyan svéd-skånei szótár - ha maradunk itt a közelben -, de én abszolút nem tudom, ténylegesen mely szavakat használják gyakran, és melyik az, amit szinte soha. E. tapasztalata, hogy a skåne-i kollégái egyes szavakat direkt azért használnak, hogy ne értse, vagyis poénból :-) De például ez itt egy elég jó gyűjteménynek tűnik: Skånsk ordlista - van hozzá kiejtési magyarázat is.
- A feltételezés, miszerint én beszélem a skånska-t, igazán hízelgő :-), de sajnos teljességgel nélkülöz minden alapot. Szimplán nem ismerek/használok ilyen szavakat és nem ilyen az akcentusom (az utóbbi szerintem többet is nyom a latban). Egy 59 éves svéd ismerősömet kérdeztem meg nemrég:
"Te ugye nem skånska-t beszélsz?
"Nem, egyáltalán nem."
"De Skåne-ben születtél, nem?"
"Igen, itt is éltem egész életemben."
"Hát akkor?...nem igazán értem."
"A szüleim nem skåne-iak."
--- és itt a lényeg. Ha valaki a szülői házból nem hozza a bizonyos dialektust, akkor később sem "ragad rá". (Apropó: Tareq papája palesztin, anyukája svéd-angol.) Hacsak nem történik valami csoda - amiben azért nem hiszek -, akkor én életem végéig a magyar akcentusommal fogom szórakoztatni mindazokat, akikhez svédül, angolul, stb. szólok. Csak szólok :-) - Egy híres mondat az itteni dialektusban: Haur du sitt Malmö haur du sitt varden (Ha Malmöt láttad, az egész világot láttad) - egy 20 évvel ezelőtti kampányszöveg, amely még ma is él. Ugyanez svédül: Har du sett Malmö, har du sett världen. Még egy gyöngyszemet találtam: Idau bauga jau ejn kauga. (Sütöttem ma süteményt.) Svéd verzió: Idag bakade jag en kaka. :-)) Ebből talán le is lehet szűrni, hogy "U" betűből soha nem lehet elég itt délen. (Mint ahogy min. 2 db U-alakú lakat is létszükséglet, ha az ember biciklivel közlekedik, de tényleg.) Skaune, ahogy egyesek mondják - Skåne helyett :-)
Ha valakit részletesebben érdekel a téma (és tud svédül!), annak melegen ajánlom a Svenska dialektmysterier (Svéd dialektusmisztériumok) c. többszörösen díjnyertes tévésorozat részeit, az amúgy is szórakoztató Fredrik Lindström tálalásában. A YouTube-on jelenleg fent vannak a részei, legalábbis én megtaláltam őket. Én a 12., överkalix-i részt láttam, hát ha valaki álmélkodni akar, nézze meg. Mintha valami totál más nyelv lenne, Fredrik Lindström sem ért semmit, kommunikálni sem tud, mintha egy nagyon fura országba került volna, ahol az emberek ugyan svédnek néznek ki, de csak megszólalásig :-)
A képen pedig Nils Holgersson és Márton lúd (a 20 koronás bankjegyen)...valószínűleg ők is skånska-t beszéltek, hiszen innen a közelből származnak.
A nap svéd szava: pengar (pénz)
Címkék:
dialektus,
étel,
Fredrik Lindström,
Göteborg,
kollégák,
Malmö,
Nils Holgersson,
nyelvtanulás,
nyelvtudás,
pénz,
Skåne,
Stockholm,
Strängnäs,
süti,
svéd nyelv,
Svédország,
tévé,
utazás,
vadlibák
2013. július 14., vasárnap
Eközben...
- ...megjelent a legfrissebb hivatalos lista arról, hogy - a jelenlegi adatok alapján - mely szakmák művelőinek lesz a legkönnyebb állást kapniuk az elkövetkezendő években.
Mivel a blogot sokan olvassák olyanok, akik a Svédországba kiköltözésben érdekeltek, ez hasznos infó lehet számukra. Íme a legkeresettebbek:- főiskolához kötött számítástechnikai szakmák
- bányamérnökök és -technikusok
- orvosok (ez mindig a lista élén van)
- szakácsok
- építész- és létesítménymérnökök
- teherautószerelők
- specializálódott diplomás nővérek
- katonák
- Ezzel szemben a következő végzettséggel munkát keresők nagy konkurrenciára és hosszas keresésre számíthatnak:
- matrózok
- újságírók
- gyermekgondozók
- gondnokok
- adminisztrátorok és titkárnők
- fotósok
- beteggondozók
- informátorok (kommunikátorok)
- raktárosok
- üzletkötők
- Egy nagy sajtóvisszhangot kapott hír az elmúlt hetekből: Ingvar Kamprad (87), az IKEA alapítója, egyben a világ 4. leggazdagabb embere úgy döntött, 40 év külföldi lét után ősszel visszaköltözik Svédországba. Már jóideje Svájcban lakik (korábban Dániában is élt), a hazaköltözés okaként azt jelölte meg, hogy a felesége halála után közelebb szeretne lenni a családjához és a barátaihoz. Ezzel visszatér a gyökereihez, az Älmhult melletti birtokán fog élni (anno Älmhult-ben alapította az IKEA-t is, ez Småland megyében van).
- Aztán: a norvégok utcai plakátokon kampányolnak "az igazi lazac" mellett, amit Norvégiában tenyésztenek és ezentúl Svédországban is laks-nak írnak - ellentétben a svédül írt lax-szal. Így a vásárlók és leendő vásárlók egyértelműen láthatják már a névből, hogy a hal Norvégiából érkezett. (A poén ebben csak az, hogy a Svédországba importált lazac 98%-a Norvégiából jön...szóval enélkül a nagy kampány nélkül is szinte csak azt lehet kapni, én sem láttam még másfélét.)
- Ugyanakkor arról is lehetett olvasni, hogy több vásárlóban felmerült, hogy nem is svéd eredetű földiepret vettek az szezonális utcai eperárusokról (a papírdobozon szereplő jelölés ellenére). A gyanús mintákat alapos vegyelemzésnek vetették alá egy németországi speciális laboratóriumban. Ez nem csak a nemzeti érzület miatt fontos :-), hanem mert a hazai eper édesebb (állítólag). De idén eddig mindegyik alkalommal az lett az eredmény, hogy az eper valóban svéd földön termett.
A korábbi években voltak visszaélések, mert a svéd földiepret drágábban el lehet adni. Viszont idén jó a termés és drága a külföldről származó eper, így nem éri meg trükközni. Legalábbis addig, amíg még szezonja van itt is. Aztán augusztusban kiderül, hogy lesznek-e "álsvéd" eprek. - Egy július 8-i hír: a reggeli órákban az Öresund-hídon - amely kizárólag gépjárműforgalmat bonyolít (plusz az alsó szinten a vonatok közlekednek) - egy biciklisre lettek figyelmesek az autósok, több telefonhívás is befutott a rendőrségre. Az illető nemcsak a saját, de az autósok életét is veszélyeztette azzal, hogy a hídon haladt, mégpedig nem is lassan: 35 km/h sebességgel.
A bringás nem svéd vagy dán volt, az újságcikk jellemzése szerint "a kontinensről érkezett" (még egy bizonyíték a "kontinens-jelenségre"), és már épp a dán oldalon kezdődő alagúthoz ért, amikor a rendőrök elcsípték. Olyan jófejek voltak, hogy az utolsó szakaszon ők transzportálták át Koppenhágába (de a rendőrség szóvivője nyomatékosan kijelentette, hogy ilyesmire azért ne számítson senki a jövőben).
A nap svéd szava: jordgubb (eper)
Címkék:
bicikli,
Dánia,
eper,
halak,
IKEA,
Ingvar Kamprad,
költözés,
lazac,
munka,
Németország,
norvégok,
orvos,
Öresund-híd,
rendőrség,
Svájc,
Svédország
2013. június 19., szerda
Az "igazi svédek", zavargások és politikusok (2. rész)
Folytatni - de főleg lezárni - szeretném a június eleji gondolatmenetet a husby-i (azóta már szerencsére befejeződött) zavargásokkal kapcsolatban. Jópár újságcikket olvastam az elmúlt hetekben, amelyekben különböző szempontokból próbálták körbejárni a témát, leginkább a Miért? és a Mit kellene csinálni? kérdésekre keresve a válaszokat. Igyekeztem azokra az elemző cikkekre koncentrálni, ahol nem mindig ugyanazokat a szólamokat ismételgették (mint pl. a tévé és a bulvárlapok), hanem ahol a szerzők láthatóan tényleg gondolkoztak és jutottak is valamire.
Mert ugye lehet a szokásos általánosságokat írni, mint pl. a hasonló negyedekben magas a munkanélküliség és a nehéz anyagi körülmények között élők aránya, ahol a fiatalok jelentős része sajnos nem képes sikeresen elvégezni az iskolát, tehát a továbbtanulásra sincs esélye. Az ebből eredő tehetetlenség / reménytelenség / tétlenség könnyen vezet efféle reakciókhoz más városban, de más országban is. Egy arab újságírónő arról is írt, hogy ezekben a városrészekben sajnos előfordulnak olyan kisebb, de szélsőséges csoportok - "az iszlám sötét erői" -, amelyek pont az efféle kiábrándult fiatalokra építenek és pl. a rendőrséggel, a svéd társadalommal és kultúrával való szembenállásukat is táplálják, sőt kifejezetten gyűlöletet keltenek. Itt leginkább az "ők maguk tehetnek mindenről" motívum a jellemző.
Jegyezzük meg azt is, hogy a zavargók mindegyike kivétel nélkül fiú, így az általános "a színes bevándorlók balhéznak" kitétel már rögtön sántít. Kizárhatjuk ugye a szülőket, nagyszülőket, egyáltalán, a középkorúakat és idősebbeket is...mert ők tényleg nincsenek az elkövetők között. (Egyébként a szülők több helyen is segítettek a rendőrségnek nyugtatólag hatni a fiatal huligánokra.)
De még egyszer visszatérve a kezdetekre, az események azzal vettek nagyon szerencsétlen fordulatot, hogy egy idősebb férfi állítólag ön- és közveszélyes módon hadonászott egy machetével, ugyanis más is volt abban a lakásban. (A rendőrségi vizsgálat azóta megállapította a rá a végzetes lövést leadó rendőr felelősségét, ezért ellene most halál okozása miatt eljárás folyik.) Körülbelül volt erről a jelenetről egy kép a lelki szemeim előtt, amikor nemrég a következő, elég meglepő beszámolót olvastam - a forrás egy finn webes napilap, akik a portugál áldozat feleségének a bátyját szólaltatták meg (ő finnországi lakos):
"A húgomék egy étteremben ettek és amikor kijöttek onnan, egy csapat huligán megfenyegette a nővéremet. A férje elment egy késért, hogy elijessze őket. Egy puuko-kést vett magához, szóval nem machetét, ahogy azt később az újságok írták. Fent kilépett a balkonra késsel a kezében és remélte, eltűnnek a zaklatók. Hamarosan megjelent a rendőrség. A nővéremék nem voltak benne biztosak, hogy tényleg a rendőrség kopog, ezért nem merték kinyitni az ajtót. Azt mondták nekik az ajtón keresztül, hogy minden rendben van, de a rendőrök bementek erőszakkal. A nővérem nem látta, pontosan mi történt utána és hogy a férje tényleg fenyegette-e késsel a rendőröket. De fejbelőtték, a nővérem a szemtanú rá." Így már más a kép, nem? Erről valamiért nem írt az újságok 99,9%-a...
És bár jópáran azt hozzák fel érvnek, hogy a zavargókat - egyes nyilatkozatuk alapján - ez a rendőri túlkapás nem is érdekelte, csak ürügyet kerestek a vandálkodásra (azaz ne nagyon próbáljuk a bűnözők lelkivilágát megérteni), azért érdemes pár dolgot megfontolni:
Kétféle erőszak létezik: szubjektív és objektív (Slavoj Žižek szlovén filozófus besorolása szerint):
* A nemrégiben Rosengård-ban tett szervezett kóstolóval egybekötött városnéző sétán, amin résztvettem, őszintén szólva, volt egy ilyesmi, kellemetlen érzésem...hogy mintha azért fizetnék, hogy "kukkoljam" az ottlakókat (akik egyébként totál szimpatikusak voltak), mint egy katasztófaturista vagy ilyesmi. És előre azt gondoltam, hogy "szegények, képesek ott lakni, de én csak 2 órára megyek oda és csak nem lesz semmi bajom addig"...miközben az egész lakótelep rendezett volt, zöld, normális és barátságos. Viszont nem volt jó érzés rájönni, hogy voltak / vannak előítéleteim :-( És olvastam egy cikket Husby-ről is, a zavargás alatt írta valaki, hogy már pár napja megy a "műsor", és ő még semmit nem vett észre, pedig ott lakik. Jé, hát mégsem lángolt az egész városrész, ahogy az újságok írták?...
A nap svéd szava: invånare (lakos)
Mert ugye lehet a szokásos általánosságokat írni, mint pl. a hasonló negyedekben magas a munkanélküliség és a nehéz anyagi körülmények között élők aránya, ahol a fiatalok jelentős része sajnos nem képes sikeresen elvégezni az iskolát, tehát a továbbtanulásra sincs esélye. Az ebből eredő tehetetlenség / reménytelenség / tétlenség könnyen vezet efféle reakciókhoz más városban, de más országban is. Egy arab újságírónő arról is írt, hogy ezekben a városrészekben sajnos előfordulnak olyan kisebb, de szélsőséges csoportok - "az iszlám sötét erői" -, amelyek pont az efféle kiábrándult fiatalokra építenek és pl. a rendőrséggel, a svéd társadalommal és kultúrával való szembenállásukat is táplálják, sőt kifejezetten gyűlöletet keltenek. Itt leginkább az "ők maguk tehetnek mindenről" motívum a jellemző.
Jegyezzük meg azt is, hogy a zavargók mindegyike kivétel nélkül fiú, így az általános "a színes bevándorlók balhéznak" kitétel már rögtön sántít. Kizárhatjuk ugye a szülőket, nagyszülőket, egyáltalán, a középkorúakat és idősebbeket is...mert ők tényleg nincsenek az elkövetők között. (Egyébként a szülők több helyen is segítettek a rendőrségnek nyugtatólag hatni a fiatal huligánokra.)
De még egyszer visszatérve a kezdetekre, az események azzal vettek nagyon szerencsétlen fordulatot, hogy egy idősebb férfi állítólag ön- és közveszélyes módon hadonászott egy machetével, ugyanis más is volt abban a lakásban. (A rendőrségi vizsgálat azóta megállapította a rá a végzetes lövést leadó rendőr felelősségét, ezért ellene most halál okozása miatt eljárás folyik.) Körülbelül volt erről a jelenetről egy kép a lelki szemeim előtt, amikor nemrég a következő, elég meglepő beszámolót olvastam - a forrás egy finn webes napilap, akik a portugál áldozat feleségének a bátyját szólaltatták meg (ő finnországi lakos):
"A húgomék egy étteremben ettek és amikor kijöttek onnan, egy csapat huligán megfenyegette a nővéremet. A férje elment egy késért, hogy elijessze őket. Egy puuko-kést vett magához, szóval nem machetét, ahogy azt később az újságok írták. Fent kilépett a balkonra késsel a kezében és remélte, eltűnnek a zaklatók. Hamarosan megjelent a rendőrség. A nővéremék nem voltak benne biztosak, hogy tényleg a rendőrség kopog, ezért nem merték kinyitni az ajtót. Azt mondták nekik az ajtón keresztül, hogy minden rendben van, de a rendőrök bementek erőszakkal. A nővérem nem látta, pontosan mi történt utána és hogy a férje tényleg fenyegette-e késsel a rendőröket. De fejbelőtték, a nővérem a szemtanú rá." Így már más a kép, nem? Erről valamiért nem írt az újságok 99,9%-a...
És bár jópáran azt hozzák fel érvnek, hogy a zavargókat - egyes nyilatkozatuk alapján - ez a rendőri túlkapás nem is érdekelte, csak ürügyet kerestek a vandálkodásra (azaz ne nagyon próbáljuk a bűnözők lelkivilágát megérteni), azért érdemes pár dolgot megfontolni:
Kétféle erőszak létezik: szubjektív és objektív (Slavoj Žižek szlovén filozófus besorolása szerint):
- a) Szubjektív erőszak: autógyújtogatás, kődobálás és egyéni végrehajtók, akik könnyen felismerhetőek - jól látható akciók, amelyek ellentétet képeznek a mindennapok normális, erőszakmentes állapotával. A média segítségével az elővárosokon kívül lakók, belföldiek és külföldiek is tanúi lehetnek az eseményeknek, beszédtéma lesz belőlük. Ez az a fajta erőszak, ami ellen a miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt is felszólalt. "Aki nem érti meg az erőszakot, nem érti meg Svédország egyik legfontosabb társadalmi kihívását."
- b) Objektív erőszak: ami láthatatlan, de ennek ellenére létezik. Két rétege van, egyrészt a strukturális diszkrimináció - az OECD szerint Svédországban nagyon gyorsan nőnek az osztálykülönbségek, leginkább azok lettek a vesztesek a 2000-es évek folyamán, akik hosszú ideig betegek, munkanélküliek, az idő előtt nyugdíjazottak, plusz azok akik se nem dolgoznak, se nem tanulnak, nem is regisztrált minkanélküliek...és belőlük sokan ezekben az "rossz nevű" elővárosokban laknak, ahol szépen lassan megszüntetik a gyógyszertárat, a bankot, a kultúrházat, a fogorvost... Itt nem laknak jómódúak és politikusok, de rendszeres látogatók a szociális munkások és a rendőrök - munkaidőben.
Az objektív erőszak másik rétege a beszélt nyelvbe ágyazódik be, hogy hogyan beszélünk egy problémáról és ezáltal hogyan értjük meg azt, ebben az esetben ahogyan a külvárosok megbélyegződnek, amikor valakinek a lakcíme is valami fontosat árul el arról, aki ott lakik. A médiában az Előváros (pl. Husby, Rinkeby...) a nem-svédek lakhelyei, mint metróközelségben fekvő egzotikus szigetek. Hamarosan biztosan kalandtúrákat is vezetnek az elővárosi dzsungelba* - hasonlóan a fontosabb politikusok látogatásához -, ahol megtekinthetőek azok, akiket bevándorlóknak hívnak (bár itt születtek), vagy idegeneknek (pedig otthon vannak), ill. külföldieknek (pedig belföldiek). A "kulturalista" logika szerint az Előváros problémája nem politikai, hanem a lakosok kulturális különbözősége okozza. Ez a kulturális különbség az oka annak, hogy egyesek autókat gyújtanak fel Husby-ben - de nem teszik ezt Åsele-ben vagy Överkalix-ban (nagyon északi városok, jellemzően elenyésző számú bevándorlóval).
Valójában az, hogy az északsvéd városok fiataljai miért nem dobálják meg kővel a rendőröket elég könnyen megérthető, ha belegondolunk a következőkbe. Északon nem létezik a fentiekben vázolt bűnbakképzés, nem emlegeti senki rasszista módon a kiközösítettek kultúráját, a fehér bőrüket, a patriarkális értékrendjüket, a velük született bűnöző hajlamot. Nem buzdítják őket arra, hogy legyenek hálásak vagy menjenek haza. A rendőrök mint a rend fenntartói, a hivatalos erőszak megtestesítői ilyen minőségükben nem vonulnak be Åsele-be megerősített csapatokkal, nem lőnek a lakosokra és nem is hívják őket majmoknak és patkányoknak (utóbbiaknál sajnos többször megtörtént, dokumentált esetekről van szó). Akkor sem, ha a lakosság egyes tagjai megszállják az åsele-i rendelőintézetet. Ugyanis pontosan ez történt 2012. márciusában. Akkor a rendőri intézkedés a következőképpen nézett ki: elbeszélgettek a - minden szempontból svéd, fehér bőrű - elkövetőkkel, majd úgy ítélték meg, hogy nem szükséges intézkedniük, "esetleges pénzbüntetést" helyeztek kilátásba (ebből nem lett semmi) és elvonultak, hiszen "átlagos emberekről van szó, nem súlyos bűnözőkről".
[Az objektív és szubjektív erőszakról szóló részt Mattias Gardell cikkéből vettem: Boka en äventyrsresa till Husby / Foglalj egy kalandtúrát Husby-be]
* A nemrégiben Rosengård-ban tett szervezett kóstolóval egybekötött városnéző sétán, amin résztvettem, őszintén szólva, volt egy ilyesmi, kellemetlen érzésem...hogy mintha azért fizetnék, hogy "kukkoljam" az ottlakókat (akik egyébként totál szimpatikusak voltak), mint egy katasztófaturista vagy ilyesmi. És előre azt gondoltam, hogy "szegények, képesek ott lakni, de én csak 2 órára megyek oda és csak nem lesz semmi bajom addig"...miközben az egész lakótelep rendezett volt, zöld, normális és barátságos. Viszont nem volt jó érzés rájönni, hogy voltak / vannak előítéleteim :-( És olvastam egy cikket Husby-ről is, a zavargás alatt írta valaki, hogy már pár napja megy a "műsor", és ő még semmit nem vett észre, pedig ott lakik. Jé, hát mégsem lángolt az egész városrész, ahogy az újságok írták?...
A nap svéd szava: invånare (lakos)
Címkék:
bevándorlás,
bűncselekmény,
diszkrimináció,
étterem,
Fredrik Reinfeldt,
iszlám,
Malmö,
Mattias Gardell,
metró,
politika,
rendőrség,
Stockholm,
Svédország,
sziget,
újságcikk,
utazás,
zavargás
2013. június 11., kedd
Madde, Chris és a fele királyság
És ha már a nemzeti ünnep kapcsán a királyi család is szóba jött, említsük meg a legaktuálisabb eseményt, a royalisták várva-várt ünnepét, a múlt szombati királyi esküvőt. A királyi pár fiatalabb lánya, Madeleine hercegnő mondott igent Chris O'Neill amerikai üzletembernek a stockholmi dómban. A felhajtás persze
nem volt akkora, mint 2010-ben, Victoria esküvője körül, hiszen Madeleine
csak a 4. helyen van a trónöröklési sorrendben (1. Victoria, 2. Estelle [Victoria kislánya] és 3. Carl-Philip
herceg után, aki Madeleine bátyja). Meg aztán kicsit "turnészerű" is volt ez az
esküvő, hiszen a pár nem lakik Svédországban és a közeljövőben nem is
úgy néz ki, hogy ideköltöznének. Szerintem élvezik az külhoni
anonimitást...no meg nem mellesleg Christ üzleti ügyei is az USA-ba kötik. De
nem kell aggódni, azért pompában és prominens vendégekben nem volt
hiány, bár "csak" külföldi hercegek voltak a vendégek között, királyi párok ezúttal nem érkeztek.Az újdonsült férj egyébként amerikai és angol állampolgár is egyben. Eddig csak egy árva párperces interjút lehetett vele látni, amikoris egy norvég tévéstáb elkapta a stockholmi utcán és kiszedett belőle pár szót arról, hogy izgul az esküvő előtt és reméli, kellemes lesz az idő, valamint hogy Svédország a világ egyik legszebb országa. Mivel Chris (38) nem svéd állampolgár és az esküvő után is folytatja az üzleti tevékenységeit, ezért az udvari szabályok értelmében az esküvői csók után nem változik herceggé :-) Igazából minden jel arra mutat, hogy nem is akar az lenni, pl. nem úgy néz ki, mintha meg akarna tanulni svédül vagy Svédországba akarna költözni. Bár ezzel kapcsolatban olvastam egy érdekes cikket, miszerint jelenleg nem lehet tudni, a jövőbeli utódok trónörökösnek számítanak-e majd, mert ha mégis, akkor nincs mese, Svédországban kell majd nevelkedniük, protestáns hitben (Chris pedig katolikus). Hát az érdekes fordulat lenne mindenesetre.
Sokak szemében szálka Madeleine, aki 2011-ben hivatalosan is kivándorolt az USA-ba, azaz a királyi család életében csak nagyon érintőlegesen vesz részt (évente néhány reprezentáció), vagyis mondhatni, "munkaadóját", a svéd népet, nem igazán tünteti ki jelenlétével... Ami a mindennapjait illeti, a 31. évét épp tegnap betöltő Madeleine a World Childhood Foundation alapítvány jótékonysági munkájában vesz részt. Az alapítványt az édesanyja, Silvia királyné hozta létre 1999-ben az erősen hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok érdekében, mint pl. utcagyerekek, intézetekben élő gyerekek, szexuálisan kihasznált fiatalok és gyerekanyák. Jelenleg 14 országban 110 projektet támogatnak, pl. Brazíliában, Oroszországban, Svédországban, az USA-ban, Dél-Afrikában és Kínában. Akit esetleg érdekelnek részletek a hercegnő alapítványi munkájával kapcsolatban (pl. "mesélj egy tipikus napodról"), annak íme egy angol nyelvű interjú a királyi ház weboldaláról. Szép dolog ez, de természetesen van, akiben felmerül, hogy egy teljesen egészséges, fiatal nő, akit a hazája eléggé hidegen hagy (pl. Svédországban is vannak, lennének jótékonysági projektek, hátrányos helyzetű gyerekek is) miért kell, hogy a svéd adófizetők által finanszírozott apanázson élje luxuséletét New Yorkban?...
Plusz minden évforduló, esküvő, nagyobb királyi esemény alkalmával fellángol a vita: kell-e egyáltalán Svédországnak a monarchia? A pro és kontra oldalnak is vannak meggyőző érvei és bár a legtöbben azt hangoztatják, hogy sokba kerül a királyság fenntartása, a köztársaság sem lenne sokkal olcsóbb, így nem is annyira az anyagi indokok dominálnak, bár az is szóba jön (pl. az átláthatatlan, kontrollálatlan udvari kiadások). A Republikánus Szervezet (Republikanska Föreningen) - jelenleg 10.000 tagja támogatásával - fontosnak tartja azt is, hogy a demokrácia, a személyes szabadságjogok mindenkire legyenek érvényesek, pl. arra is, aki trónörökös herceg(nő)nek születik, hiszen jelenleg egész életét ez hatja át, hogy készül a trónra és nem választhatja azt a foglalkozást, amit szeretne. (Bár biztosan vannak mások is így ezzel, nem kékvérű halandók...) Az sem demokratikus - szerintük -, hogy fontos hivatalok öröklődnek és vérvonalra, génekre vannak alapozva. A másik oldal viszont pl. azt hangoztatja, hogy egy király pártsemleges és mindenkit képvisel. Ugyanakkor valós hatalmat nem gyakorol, így nem csorbítja senkinek a demokratikus jogait. Szóval mindenkinek megvan a maga véleménye, legalábbis rövidtávon úgy néz ki, hogy marad a királyság.
Talán tipikus apróság, kicsit a demokráciáról is szól: Madde-t pont az esküvő előtt 4 nappal megállították Stockholmban a rendőrök, mivel a buszsávban ment az autójával (fogadni mernék, hogy esküvőügyben). Madeleine ekkor teljesen magabiztosan felmutatott egy papírt és az "immunitására" hivatkozott, amivel az intézkedő járőrt sikerült eléggé zavarba hoznia. A rendőrség ezután megvizsgálta az ügyet, és egyértelműen kiderült, hogy nincs mentelmi joga, ugyanis az alkotmány szerint csak a királyt illeti büntetlenség, ha valamit elkövet (és szokott egyébként a király gyorshajtani, időnként írnak is róla a bulvárlapok). A végeredmény egy 1000 koronás büntetés lett, teljesen jogosan...az immunitásra való hivatkozás meg nem olyan elegáns, ugyebár. De hát kicsit furcsa dolgok is ezek, mert ha be is fizeti a büntetést, a svéd adófizetőktől kapott pénzt átteszi az egyik zsebből a másikba. (És nem az első, nem a második közlekedési kihágása.) Persze a pedagógiai érték is fontos...
Egyébként a királyi család népszerűségi listáján magasan Victoria, az elsődleges trónörökös vezet, 50%-kal, őt követi Silvia királyné 25%-kal, a harmadik Prins Daniel, a király csak a negyedik (köszönhetően bizonyos botrányoknak, egyebeknek), a sereghajtó pedig Carl-Philip és Madeleine 12-12 %-kal. Ami pedig az államformát illeti, egy 2011. decemberi - nem reprezentatív! - felmérés szerint az emberek 58%-a megtartaná a királyságot, 32% köztársaságot akar és 10% nem tudja.
A nap svéd szava: stiftelse (alapítvány)
Címkék:
adózás,
busz,
esküvő,
időjárás,
interjú,
király,
köztársaság,
Madeleine,
Prins Daniel,
rendőrség,
Silvia királyné,
Stockholm,
svéd nyelv,
Svédország,
újság,
USA,
vallás,
Victoria hercegnő
2013. június 8., szombat
Nyáreleji mozgalmas napok
Némi kitérő, ugyancsak aktuális, de jóval kellemesebb témákkal. Az ember csak kapkodja a fejét, annyi minden történik pont ezen a héten a napsütéses Svédországban (az égiek nagyon kegyesek hozzánk mostanában, remek idő van):Hétfőn elkezdődött a gimnazisták ballagása. A ballagás a jövő héten is tart, meghatározott menetrend szerint megy az egyes iskolákból a búcsúztatás. A "végső lökésnek" szó szerint is kirúgás (utspark) a neve :-) Amit ebből az utcán járva-kelve tapasztalunk, az leginkább a diákok gyalogos és teherautós(!) felvonulása, mindenféle zajképző eszközökkel megtoldva. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megy pl. egy magasplatós teherautó a belvárosi forgalomban, a tetején jópár sípoló-kiabáló fiatallal - és díszítéssel: lombos faágak, lepedőből készített molinó poénos szövegekkel, kék-sárga lufik, plüssmacik -, közben ugyanonnan hangszóróból árad valami ütősebb zene (és itt ne népdalra gondoljunk...). Ezt spékeljük meg jópár kabrióval, amiben szintén végzősök ülnek - szerencsésebb esetben egy szülő vagy idősebb rokon/barát a sofőr -, ahonnan szintén sípolás, dudálás hallatszik, plusz merészebb kihajlások, felállások teszik látványosabbá az előadást.
Bevallom, amikor belefutottam ilyenbe, még biciklisként is nagyon zavaró volt ezt átélnem az elmúlt napokban, annak ellenére is, hogy leginkább csak a bicikliúton mentem, úgyhogy fogadásokat mernék tenni, hogy az autósoknak is nagyon kell koncentrálnia, hogy ne történjen semmi gond. Szóval ilyesmit képzeljünk el két hétig...nem túlzok, ha azt mondom, hogy eléggé balesetveszélyes a dolog. De ezen túl is vannak érdekes momentumok az itteni ballagásban. Pl. a szülők csináltatnak egy nagy táblát, amin a kicsi fiú / kicsi lány tényleg kiskorában látható egy fotón (a keresztneve kíséretében), ezt jelzésképpen használják az iskola előtt várakozva (a fenti fotón is látható néhány ilyen), végülis a tömegben nagyon hasznos tud lenni egy ilyen irányjelző. Na és persze a jellegzetes sapka is kötelező kellék (studentmössa). Az ajándékba adott virágcsokrok is kék-sárga összeállításúak, svéd zászlócskákkal megtűzdelve.
Egyébként 1968 óta nincs érettségi vizsga Svédországban, emiatt a 70-es években nem igazán ünnepelték a ballagást (studenten), csak a 80-as, 90-es években lett ismét elterjedt. Mivel egyre kevesebben konfirmálnak - ahogy már korábban is írtam róla: Svédországa világ legkevésbé vallásos országa - és a hadseregbe is kevesen lépnek be, a studenten lett a felnőttéválás klasszikus mérföldköve.
Aztán itt volt június 6-a, csütörtök. A hivatalos svéd nemzeti ünnepnap, ami 2005 óta munkaszüneti nap (vagyis nem olyan régóta). A szabadnapnak természetesen mindenki örül, de a svédek ezt nem igazán érzik magukénak, mint nemzeti ünnep, úgyhogy most is leginkább a szabadban piknikeltek a hivatalos ünnepségeken való részvétel helyett. Az ünnep apropója, hogy 1523. június 6-án lépett a trónra Gustav Vasa, ekkor vált Svédország önálló állammá. A svéd zászló napjának is nevezik a napot. Ahogy olvasom, volt egy kis boxolás a kormány és a szakszervezetek között, hogy melyik nap is legyen a nemzeti ünnep, mert más javaslatok is voltak, de hogy nehogy ettől kevesebb munkaszüneti nap legyen, végülis június 6-a győzött.
Állítólag az is egy fontos szempont volt a munkaszüneti nap törvénybe iktatásánál, hogy a bevándorlók folyamatosan csodálkoztak, hogy nincs nemzeti ünnep, hát ez meg hogy lehet? :-) Amennyire lejön nekem a körkérdésekből, újságcikkekből, a külföldön születetteknek tényleg fontosabb június 6-a, mint a svédeknek, akiknek a Midsommar az igazi. Pláne hogy ezen a napon adják át ünnepélyesen az új állampolgároknak az állampolgársági igazolást. A tavalyi malmöi ünnepségen megjelent, beszédet mondott és virágokat osztott Prins Daniel személyesen, a trónörökös Victoria koronahercegnő férje - egyben korábbi személyi edzője, "leánykori neve" Daniel Westling. És hogy hogyan ünnepelt a királyi család ezen a jeles napon? Megnézhető, elolvasható a weboldalukon (svédül), érdemes megfigyelni a női családtagok ruháját...engem pl. a fejfedő Hollandiára emlékeztet.
És ezzel még közel sincs vége a hétnek...van, akinek csak ezután kezdődött a java! A mai (szombati) eseményekről hamarosan beszámolok én is, kis türelmet kérek :-) Annyit elárulok, hogy egy amerikai-svéd kapcsolatról van szó.
A nap svéd szava: helgdag (ünnepnap)
Címkék:
autó,
baleset,
ballagás,
bevándorlás,
bicikli,
busz,
Daniel Westling,
fotók,
gimnázium,
időjárás,
király,
Madeleine,
midsommar,
rendőrség,
Svédország,
ünnep,
Victoria hercegnő,
virágok,
zászlók
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




