Nagyon-nagyon jó érzés fogott el Katalin megértő, nyitott sorait olvasva, aki olyan fontos dolgokról ír, amelyeket rohanó mindennapjainkban talán végig sem gondolunk. Az előítéletekről, a másságról, a különböző kultúrákról...és hogy sok mindent lehetne másképp is. Nem is tudom jól megfogalmazni, mi az, ami megkapott - úgyhogy inkább idéznék tőle néhány gondolatot, remélve, hogy kedvet csinálok az - októberben indult és félévesre tervezett - bloghoz, amely egy kulturális munkához kötődik, Uppsala-ban, Svédországban:
"...a sok elméleti okosság, amit multikulturalizmusról, konfliktusokról, mediálásról, interkulturális kommunikációról, egyebekről tudok mondani, akkor lesznek hitelesek, akkor válnak kézzelfogható tudássá és gyakorolható hivatássá a tanítványaim számára, ha a valóságban is látom, kipróbálom, megtapasztalom, milyen a kulturális mindenki földjén élni.
Nos, hát itt duplán vagyok idegen, vagy inkább triplán. A gyakorlatban, sztereotípiák között. Olyan helyzeteket élek meg, amit a könyvekből nem lehet megtanulni, megismerni. Például a fiatal kurdok és szíriaiak konfliktusát, a gottsundai és stenhageni gangek verekedését. És, remélem, azt is, hogy sikerül a kurd és szíriai kulturális szervezetek vezetőivel kidolgozni valamilyen stratégiát (az egyik kis csírázó növénykém a sivatagban)."
- - -
"Az egyénekre ráragasztott címke eltakarja magát az egyént individuális jellemzőivel együtt. És gyakran a sztereotípiák többet mondanak el rólunk, mint azokról a társadalmi, etnikai, kulturális (stb.) csoportokról, amelyek tagjaira használjuk ezeket a sztereotípiákat.
A negatív érzelmi töltet ráadásul gyakran félelemből táplálkozik. A példa egy fiatal magyar fiútól származik, aki Dániában szembesült azzal az elmúlt évben, hogy amikor kiderült, hogy magyar, egyből „szerbnek”, „cigánynak”, „tolvajnak” tartották a vele egyidős fiatalok. Sok 20 év körüli dán szerint tehát minden magyar szerb és cigány, aki ráadásul tolvaj is. Talán nem nehéz felfedezni a történetben a félelmet. És persze, mást is: az ismeret, a megismerés, a mások iránti nyitottság maximális hiányát."
- - -
"A legutolsó – és ebben az esetben a legfontosabb – téves hiedelem az, hogy az arabok civilizálatlan barbárok. Nyilván vannak ilyenek is, mint ahogy minden országban előfordulhatnak civilizálatlan barbár emberek, azt állítani azonban, hogy a civilizálatlanság az arabok jellemzője, nos, ez maga barbárság. Arról árulkodik, hogy ennek a sztereotípiának a használója egyáltalán nem ismeri Európa kultúrtörténetét, ráadásul fals etnocentrizmussal él."
- - -
"Svédország oktatási rendszere lenyűgöző. Olyan, amire nekünk is szükségünk van, volna. Aktív állampolgárság, demokrácia, felelősségvállalás, Life long learning: ez mind olyan formát ölt, amit én szeretnék otthon is látni.
Kreativitás és kreatív ipar, a tanulás mint egészségmegőrző rendszer, csodás nyugdíjasok, akik egyszerre 2-3 nyelvet tanulnak, mert tanulhatnak. Iskola, ahová szeret a gyerek járni, mert érdekes, mert izgalmas, mert nagyon sok mindent lehet, és mert ő áll a középpontban, a társaival együtt, akik azt tanulják, hogyan kell egymást elfogadni és tisztelni. Az esélyek biztosítása, a lehetőség, hogy az legyél, ami szeretnél lenni, amiért megküzdesz, még akkor is, ha szüleid bevándorlók vagy esetleg finn romák.
Álmaim iskolarendszere. Hát most nyitott szemmel álmodhatok néhány hónapig."
- - -
"A svédek és finnek is szolgálnak meglepetésekkel. Nem túl sokkal, de néhánnyal igen. Ezt azonban egy másik bejegyzésben írom le részletesen.
Ízelítőül:
Engem némileg sokkol, amikor 10 fokban rövidnadrágban és pólóban jön velem szembe valaki. Vagy zokni nélkül papucsban.
Vagy ha minden nap felporszívózzák az avart.
Vagy az, ha szombat hajnalban arra ébredek, hogy óbégatnak a fiúk, és bútorokat dobálnak ki az ablakon.
Vagy az almafa, aminek nem szedik le a gyümölcsét.
Vagy a Krasznaja Moszkva a fiókokban.
Nem csodálkozom. Olyan, mintha otthon volnék. Nézem a virágos mezőt. Tanulok. "
- - -
"Az oktatás a leghatalmasabb fegyver, amivel megváltoztathatjuk a világot. Ezt valószínűleg nagyon sok politikus tudja, a kérdés csupán az, hogy milyen világot „álmodnak” a döntéshozók. Az esélyegyenlőség világát álmodják, vagy valami mást? A haladás államát kívánják megteremteni, vagy valami mást? Mosolygó, önbizalomtól ragyogó arcú, elégedett és egészséges emberek társadalmát akarják, vagy valami mást? És az emberek maguk, vajon mit akarnak?
Legyenek ezek költői kérdések, válaszok nélkül (vagy mindenki gondolkodjon el a lehetséges válaszokon)."
- - -
...de ezek csak kiragadott részletek, ismétlem: érdemes ellátogatni a blogra!
Végül, de nem utolsósorban, még egy ajánló: Feri világgá megy - és szintén megtapasztalja a kultúrsokkot, mint olyat. Ő Amszterdamban, de japán munkahelyen. Ennek túléléséhez elkél némi humor is. Feri stílusa pedig zseniális. Szerintem :-) Róla ill. tőle a Határátkelőn olvastam először: Hétköznap is földönkívüliként. Sajnos nem ír túl gyakran a blogba, de ha igen, akkor az ütős.
Jó olvasást!
A nap svéd szava: fördom (előítélet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése