Fjordok és szigetek - Bohuslän

Bohuslän Svédország legnyugatabbra fekvő tájegysége, a nyugati parton fekszik, Göteborg-tól északra és a norvég határtól délre. Ide ruccantunk ki a múlt héten néhány napra. Az utazás célja egy eléggé spontán szervezett bloggertalálkozó volt, de természetesen maga a vidék is érdekelt bennünket. Engem meglepett, hogy ugyan csak kb. 400 km-t mentünk északra Malmöből, de onnan már csak 60 km-t kellett volna továbbautóznunk, hogy belépjünk Norvégiába (majd talán legközelebb sor kerül erre is).

Az úticélunk alapvetően Lysekil lett volna (éppen a találkozó miatt), de úgy gondoltuk, ha már ilyen távolságra autózunk, legyen egy közbenső bázis is, így az első éjszakai szállást Trollhättan-be foglaltuk. Az első kellemes meglepetés a szállodánk volt, ami nemcsak a város legmagasabb pontján, egy sziklán helyezkedett el, kilátással a Göta Älv folyóra, de osztályon felüli kényelemmel - pl. ingyenes kávégép a szobában és a folyosón, aprósüteménnyel körítve - és esztétikummal kényeztetett bennünket (tradícionális épület, stílusosan formatervezett berendezés). Mindezt teljesen normális áron, szuper reggelivel együtt.

Aztán a hegyről lesétálva felfedeztük, hogy itt bizony szinte a belvárosban sziklás vízesések és elég durva örvények vannak. Na és emiatt vízerőmű is, a Vattenfall üzemeltetésében. A két erőműből az eredetit, amit 1910-ben adtak át (és még ma is hibátlanul működik!) egy ingyenes, vezetett látogatás során meg is néztük, a külső részeket és a turbinákat is. A folyó esése a városon belül 32 méter...el lehet képzelni. Naponta egyszer kinyitják a régi zsilipeket és a szemünk láttára lesz a szinte száraz mederből vad folyó, ezt is volt szerencsénk megnézni. Akit további részletek érdekelnek, (svédül) nagyon sok érdekeset olvashat a Fallen och slussarna i Trollhättan weboldalon.

Itt és most csak megemlítem, hogy "természetesen" a Saab-múzeumban is voltunk (az autóink Saab-ok, így ez nem is volt kérdéses). A múzeum és maga az autómárka viszont megérdemel egy külön bejegyzést a közeljövőben, szóval most erről ennyit :-)

Naszóval, visszatérve Bohuslän-re (aminek Trollhättan tudtommal nem része). Mivel teljesen felkészületlenül mentünk, ért pár meglepetés bennünket, szerencsére csak kellemeseket tudok felsorolni. Például a fjordok! Le sem tagadható Norvégia közelsége, annyi fjord van errefelé. Az autóból kinézve tónak hinnénk őket, de a térképre nézve egyértelmű, hogy tenger az. A másik érdekesség hogy rengeteg közepes méretű és kisebb sziget van Bohuslän-ben, sőt Svédország hat legnagyobb szigetéből három itt található (teljesen vagy részben): Orust, Tjörn és Hisingen.

Mi viszont Smögen, Skaftö (ld. a fenti képet) és Flatön szigeteken időztünk hosszasabban, Smögenre többször is visszatértünk, mert nagyon bejött pl. a festői kilátás a magas hídjáról, a helyes tengerparti házak, a másfelé is annyira jellemző sziklák és a több, mint 1 km-es kikötői sétány. De azért is visszamentünk az egyik este, mert Joe Cocker-koncert volt, amit a környéken magasodó lapos sziklákon ücsörögve ingyen lehetett élvezni (természetesen jópár svéd is ezt a verziót választotta). Egyébként Joe Cocker hangja semmit nem változott, ő pedig párat még ugrott is lelkesedésében, 69 éves kora ellenére.

Flatön szigete az étterméről - Handelsman Flink - híres, ahol mindenféle tengeri finomságot lehet enni szuper tengeri kilátással (a szél persze fúj rendesen). Nekem itt a kedvencem a WC ajtaján a felirat volt, ugyanis semmi hagyományos utalás nem volt a helyiség funkciójára, hanem csak ez állt felfestve: Räddaren i nöden (Megmentő a szükségben)... Skaftö-n pedig felkapaszkodtunk a "kilátási pont" (utsiktspunkt) táblával jelölt sziklák tetejére, ahonnan fantasztikus kilátás van az öbölre, a vitorlásokra és a tengerparti, festői házakra.

Érdekes volt megtapasztalni a szigetek közlekedését is. Egyrészt általában nem lehet "körbejárni" egy-egy szigetet autóval: ha bemegyünk pl. egy városba/faluba/kikötőbe, ugyanazon az úton kell visszajönni, utána lehet folytatni az utat. Ennek oka alapvetően az, hogy az közúthálózat (éppúgy, mint a vasúthálózat, ami errefelé igencsak gyér) csak kiegészítője a tengeri utaknak. És olyan utak ezek, amik leginkább csak 1,5 autó szélesek, telis-tele beláthatatlan, magas sziklákkal övezett kanyarokkal, így a közlekedés valamiféle lottóra emlékeztetett (csak itt lehetőleg nem akartunk találatot elérni). Másrészt lépten-nyomon éjjel-nappal közlekedő kompokban végződtek az utak. Előtte párszáz méterrel azért kedvesen figyelmeztettek bennünket olyan közlekedési táblával, amin az autó éppen zuhant a vízbe :-) De a komppal tényleg gyorsan megközelíthetőek az egyes szigetek ill. lerövidíthetőek a kerülőutak (pl. a fjordok mentén).

Ezen a vidéken fókák, ún. borjúfókák is élnek és bár mi csak a képeslapokon és a prospektusokban láttuk őket, mehettünk volna hajós fókalesre. Az egy dolog, hogy egy őz átszaladt előttünk - biztos távolban - az úton, de az egyik este, még világosban, egy jávorszarvast láttunk teljes életnagyságban, az út mellett, beljebb legelészett valamilyen haszonnövényből. Megálltunk fotózni - csak az autóból -, nagyon édes volt ahogy a saját stílusában falatozott, ásított és lépegetett (ilyenkor csak úgy döngött a föld a kb. 600 kg alatt, még kb. 120 méterről is hallani lehetett). Közben áldottuk a szerencsénket, hogy az út mellett láttuk és nem az úton találkoztunk vele.

- - - - - -

Update: Az általunk látott jávorszarvasról az s.k. videónk itt található, magáról a kirándulásról készült fotókból egy válogatás (60 kép) pedig errefelé...


A nap svéd szava: säl (fóka)