Még jópár évvel ezelőtt, Budán volt egy alapvetően unalmas, alacsonyan lévő kirakatszerűség, amiben egyetlen tábla állt. Ez volt ráírva: ÜGYVÉDEK! Mindig jót mulattunk rajta, amikor arra jártunk, mert annyira antireklám volt :-) Nem tudom, be mert-e oda bárki is menni, hiszen az ÜGYVÉDEK! még annál is félelmetesebben hangzik, mint a VIGYÁZAT, HARAPÓS KUTYA!De ma a svéd, azon belül is leginkább malmöi madarakról lesz szó, Hitchcock után szabadon :-) Mert az emberek szerint vannak a madárkák, a madarak...és a nemkívánatos jómadarak. Az utóbbi csoportba tartoznak pl. a vadludak különböző fajtái, amelyek túlságosan is jól érzik magukat a városban és egyre nagyobb számban vannak jelen. Pár éve láttam egy nagyobb parkban hogyan tisztítják meg a gyepet a "libatermékektől", mégpedig gépesített módon - a mennyiség egyszerűen megköveteli ezt az ipari folyamatot. Mint kiderült, három kijelölt hely van Malmöben, ahol ezt hetente kétszer megteszik, ha jó idő van. A legnagyobb méretű vadliba, a nyári lúd időnként sziszegve terrorizálja a gyanútlan járókelőket (pláne ha kislibák is vannak). Van, aki inkább átmegy az út vagy park másik oldalára, csak ne fusson össze velük. A másik nagyon elterjedt vadlibafaj az apácalúd, ők kisebbek és békésebbek (a kanadai lúddal szokták összetéveszteni, de annál jóval kisebb és a mintázata is más). Az apácalúd a nyári lúddal ellentétben védett, de Malmöben időnként engedélyezik a vadászatát, ritkítási céllal.
No és mondanom sem kell, hogy a KRESZ-t nem igazán tartják be ezek a tollas kétlábúak. Így időnként szemtanúi lehetünk olyan kedves jeleneteknek, amikor a tovább haladni óhajtó autók hosszú percekig, de abszolút türelmesen várakoznak. Egészen addig, amíg a liba- vagy kacsaegyedek ill. -csoportok áthaladnak az úttesten. A folyamat meggyorsítására semmiféle agresszív eszközt nem vesznek igénybe a sofőrök, szóval dudálni sem szoktak - a svéd nem olyan ideges népség.
De a különféle fajtákhoz tartozó sirálycsapatok is remekül alkalmazkodtak az ember közelségéhez: a háztetőkön költenek, nagyjából mindenhol jelen vannak és a kávézók/éttermek kiülős asztalaira is lecsapnak, ha valamilyen eledel pár pillanatra felügyelet nélkül maradna. Nemrég én is készítettem egy ilyen attakról pár képet a mobilommal, de a neten egy profi fotósorozatot találtam, ez egy 2011-es stockholmi eseményt örökít meg, a helyszín egy McDonalds terasza. Figyeljük meg a háttérben a plusz papparazzo-t, akinek valószínűleg hasonlóan izgalmas felvételei vannak, csak egy másik nézőpontból :-)
Ebben a rablógazdálkodásban a mindenütt jelen lévő csókák még hatékonyabbak, kis méretük miatt könnyedén navigálnak a székek-asztalok között. Nemrég tanúja voltam, hogy egy angol nő felügyelet nélkül hagyta a muffinját. Persze rögtön megjelentek a csókák, úgyhogy kötelességemnek éreztem, hogy közelebb menjek és távoltartsam őket, amíg a sütitulaj visszaér. A profibb kávézólátogatók nem is az asztalon tartják a sütit, hanem az asztal alatt, az ölükben :-)
Visszatérve a sirályokra, nemcsak rabolnak, de vijjognak és rikoltoznak is. Alapvetően kibírható a dolog, de ha az ember olyan helyen lakik, ahol még fészkelnek is, na az határozottan idegesítő tud lenni. Márpedig háztetőkön, garázstetőkön, egyebeken szívesen költenek. (A kórház területén pl. kivételesen sok sirály van, nagyon megmaradt bennem annak idején, hogy micsoda hangzavar van szinte egész nap.) Ha netán lebucskázik egy-egy sirályfióka, a szülők akár rá is támadnak a közelben járókra.
És ha ez még nem lenne elég, ők is maradandó nyomokat tudnak hagyni, leginkább röptükben, maguk alatt. Erről az itteni autótulajdonosok hosszasan tudnának mesélni. A mi autónk is elég gyakran esik áldozatul, volt olyan eset, hogy parkolás közben egy(?) akkora adag sirálypottyantás terítette be a kocsit - a vonóhorogtól az első lökhárítóig terjedően! -, hogy az összes ablakot pucolni kellett...és ez nem túlzás. Majd ezt követően, már menetközben egy jókora repülő kócsag tisztelte meg az autót. Öröm a köbön...különösen mert a madárürülék maró hatású, hosszabb távon tönkreteszi az autókat és az épületeket is.
És a hivatalos ellenlépések? Van, akinek az a foglalkozása, hogy tojásokat szed, főleg sirályokét és vadlibákét. Ahogy olvasom, az Anticimex (kártevőirtással és -megelőzéssel foglalkozó cég) 18 munkatársa járja a várost ezügyben, fotósorozat itt. Bevallásuk szerint a sirályok szándékosan is "bombázzák" őket bevetés közben, szóval a munka tényleg nem lehet túl kellemes, a magasban való mászkálást nem is említve. A Skånei Ornitológiai Egyesület viszont nem igazán helyesli ezt a fajta megelőzést (maximum a kórház területén), szerintük túlzásba viszik a tojásszedést. A vadlibákat a külvárosi részeken vadásszák is - a vadászidény aug. közepétől február végéig tart -, de ez sem könnyű, mert hamar megismerik a madarak a vadászokat. Valamint az illetékesek szerint a libatojásokat is egyre nehezebb megtalálni. Mert nem buta állat a liba, csak a mondás szerint.
A nap svéd szava: vildgås (vadlúd)
8 megjegyzés:
Köszönöm ezt a posztot. megerősített, hogy a sirályok nem romantikusak és a vadludak félelmetesek :-) Amikor az Eman-on eveztünk, mindenki visított a gyönyörűségtől, ha felettünk repült egy lúd...én a félelemtől kiáltoztam :-) Ja, és a tengerparton a sirályok miatt nem szoktam enni...Finnországban a barátnőm kezéből(!!4) szedte ki a pirogot :-(
Tudom, nem propaganda-bejegyzés...de én mindezek ellenére szeretem a sirályokat. Az elején utáltam az éles, vijjogó hangjukat (pláne a kórházas élmények miatt), de mostanra eljutottam addig, hogy hangulatosnak találom, persze leginkább a tengerparti részeken. A vadludaktól nem tudok félni, talán mert nagymamámnak is voltak libái és hozzászoktam, hogy nem veszélyesek, max. csak sziszegtek, semmi atrocitás nem ért.
Persze abszolút megértem, ha valaki tart tőlük. De mint látod, ez idővel változhat is, legalább a semlegesség felé. Ami azért kellemesebb, mint a félelem...
...és a blogod legfrissebb bejegyzése is egészen pozitív sirályszempontból (szuper fotó!), csak így tovább :-)
Nalunk egy galambpar feszkel a hazteton, egy feketerigopar a bokorban, egy szarkacsalad a masik bokorban es egesz nap a kertben murmognak. En nagyon birom oket, bar az egyik galamb kamikaze zuhanorepulesben betamadt amikor le mertem ulni a hintagyra mert hogy az az o helye szokott lenni :D Ra egy napra meg premier planban neztem ahogy a haztetorol telibetalalja (urulekkel) a rozsabokrot amit epp gondozgattam. Komolyan a halalom okakent as lesz majd feltuntetve hogy "madar okozta szivroham" :D
Szerintem a ludak szuperek,igazából Malmö nekik köszönheti a varázsát. Mondjuk lehet, hogy én hivatalból is elfogult vagyok:)
Egyetértek, pedig nem vagyok biológus :-) De le kell szögeznem, hogy alapvetően a malmöiek is szeretik a vadlibákat...egy bizonyos mennyiségig.
Ez a téma felettébb tetszik nekem, ugyanis évente többször járok kis Svédországba fényképezni, de ezt csak azért tehetem meg, mert Lundban élnek rokonaim. Szóval idén Malmőben bementem a Stora Varsgatan -ból nyíló szélgenerátor (gyár?) közelében levő hajódokkba. Ott egy sirály (anyuka?) és a fióka tanyázott gondoltam készítek a családról egy képet. Az anyuka felemelkedett és hangos rikácsolások közepette a fejemtől néhány centire elrepülve próbált "lebombázni". Eleinte észre sem vettem csak megnéztem egy képet és azon látszik, hogy valami épp esik ki belőle. Nem sokra rá erősítése érkezett, így több irányból érkeztek és próbáltak mielőbb elriasztani. Én lelkes fotósként nem tágítottam, hanem átkapcsoltam videó üzemmódra és rögzítettem az eseményeket. 4-5 perc folyamatos támadás után alábbhagytak, mert a fióka biztonságba vonult. Amikor ott voltam nekem valóban a Hitchcock film jutott eszembe. Félelembe éreztem magam, de ezzel párhuzamban fotósként vissza nem térő alkalomnak vélve nem tágítottam, hanem rögzítettem a cselekményt. Én sokakkal ellentétben a sirály hangját szeretem. Engem inkább nyugtat a hangja, nem úgy, mint a szarka bosszantó ronda hangja.
A tengerparti strandokon is figyelni szoktam, ahogy az étkező embereket milyen agresszióval támadják le :)
Amúgy a madarakat nagyon szeretem. Malmőben én is megfigyeltem, hogy a Slottsträdgården parkban mennyi vadludat lehet találni. Azok eddig egyszer sem támadtak meg, ami persze nem jelenti azt, hogy ez nem fog soha megtörténni.
És amit még mindenképp szeretnék megjegyezni, hogy köszönöm azt a cikket, ami a "Hajósors" címet viseli, ugyanis két évvel ez előtt figyeltem fel a hajóra és ezidáig abban a tévhitben voltam, hogy az ott egy alkotás. A blogodra úgy találtam rá, hogy kerestem Malmö azon hídjának a nevét, mely felemelkedik és úgy haladnak át alatta a hajók (Klaffbron) Ekkor a blogodban megjelenő képre kattintottam, mert azon egy olyan szögből van lefényképezve, ahogy még nem láttam és rendkívül nagy öröm volt számomra, hogy megismerhettem a hajó történetét.
Azóta már több cikked is elolvastam. Volt , amire reagálást is írtam, de mégsem küldtem el, mert lehet túl rasszista bejegyzés lett belőle. ("igazi svédek")
Örülök blogodnak és nagyon tetszik!
Szia!
A sirályhangban egyetértünk, én is szeretem (most már!). Különben meg annyira elegáns madarak, pláne amikor siklanak a levegőben. A múltkor a tengerparton egy példány egész közel jött hozzám, mondjuk sejthető, hogy kajára pályázott, de elég diszkréten csinálta, csak nézett, mintha valamit akarna mondani. Ha valaki arra jött, kicsit odébbtotyogott, utána visszajött. Sajnáltam, amikor a végén egy újabb "zavarás" miatt csak elrepült.
A videód biztosan jól sikerült. Nem akarod felrakni a blogodra? :-)
Örülök, ha tetszik a blogom, nyugodtan lehet máskor is kommentálni.
Ui.: A rasszizmussal az a gond, hogy nem vezet sehová, csak kárt tesz. Még ha egy adott nemzet adott tagjai tesznek is valami elítélhetőt, ebből nem szabad általánosítanunk, hiszen nem mindenki "olyan". Itt Malmöben meg tényleg nagyon sokféle nemzet él együtt békésen - 99%-uk (most mondtam valamit) semmilyen bűncselekményt nem követ el, legyen bár szomáliai, iraki, román vagy éppen svéd. De gondolom, ezzel nem mondtam sok újat :-)
Megjegyzés küldése