Vissza az egészet - de miért?

A hét elején tette közzé az Index egy felmérésének az eredményét. A felmérés témája: miért költöznek vissza a - nem is olyan régen - külföldre telepedett magyarok? Nem reprezentatív felmérésről van szó, összesen csak 22-en válaszoltak a kérdésekre.

Maga az elemzés az Index oldalán olvasható. Én csak néhány véleményt szeretnék kiragadni belőle és reagálni rájuk, természetesen szubjektív módon, ahogy én látom ezeket a kérdéseket.

• "Kiábrándító a kinti magyarok nagy része, és pár éves ismeretségekkel pótolhatatlan az itthon kiépített családi és baráti háló, ráadásul ez egy olyan környezet, ahol mindenki csak ideiglenesen tartózkodik. Minden átmeneti, semmi állandóság, mindenki oda megy, ahova a pénz és az érdekei vezénylik." - írja valaki Angliából.
  • Ismerősöket, barátokat szerezni nehéz, különösen egy új országban. Idő mindenképpen kell hozzá, akár évek is. A magyarországi barátságok sem az egyik pillanatról a másikra alakultak ki, csak azok már megvannak, így "azonnalinak" tűnnek. A külföldi magyarok nagy része tényleg mobilis - különben nem költöztek volna el Magyarországról sem. A "mindenki csak ideiglenesen tartózkodik" kitételt azért túlzásnak érzem. Nem mindenki költözködik jobbra-balra. És hogy a kinti magyarok nagy része "kiábrándító"? Iszonyú sok magyar lakik Angliában, pár emberrel való találkozás után - mert gondolom, azért 100 embernél többel nem találkozott az illető - nem mernék így általánosítani. És vigyázat: másnak lehet, hogy pont én vagyok kiábrándító :-)
    
    
• "Azzal kellett szembesülnünk, hogy egy provinciális holland főváros már túlságosan zárt közösség ahhoz, hogy új arcokat befogadjon. 5 év alatt odáig jutottunk, hogy 1-2 kollégával rendszeresen együtt ettük délben a szendvicsünket, s kb. évente 3-4-szer elmentünk közösen sörözni. Amikor meghívtuk magunkhoz őket, el sem jöttek. A helybeli magyarokkal töltöttük a szabadidőnket.”
  • Ez engem kicsit a "savanyú a szőlő" esetére emlékeztet. Provinciális? :-) Hollandia tipikusan nem zárt közösség - viszont a beilleszkedés ott is időbe telik. És energiát is érdemes belefektetni. Sportolás (pl. edzőterem, csoportos sportok), szervezetek munkájában való részvétel (pl. önkéntes munka, a nekünk szimpatikus témakörben), valami új dolog - pl. holland nyelv! - szervezett formában való tanulása remek alkalom a másokkal való találkozásra. Közös tevékenységnél máris van közös téma. Nem csak a munkatársak léteznek a világon...viszont ehhez erőfeszítést kell tenni.
  
  
• Kérdés, hogy egy élhetőbb társadalomból hazatérve lehetséges-e a visszailleszkedés, vagy örökre két világ közt marad az ember. „Nem találtam meg újra a helyem, azt keresem, amit itt hagytam, de az már nincs. Én sem az vagyok, aki itt hagyta mindezt” – írja Ágnes hatévnyi németországi élet után.
  
  • Ezt abszolút reális problémának gondolom én is. Csak a változás állandó, változik az ország is, az emberek is. Sőt, az emlékekben meg tudnak dolgok szépülni... Ezt hívják fordított kultúrsokknak, anno írtam róla. Egy vélemény valakitől, aki ugyanezt átélte:
    "...a fordított kultúrsokk szerintem sokkal erősebb, mint a “normális”. Mert az idegentől nem is várjuk, hogy ismerős legyen, de hogy az ember saját hazáját érezze furcsának, az sokkal frusztrálóbb. Többen is írták, hogy egyszer már hazamentek, de nagyon meg is bánták, mert a romantikus hazatérés-feeling helyett inkább csak feleslegesnek érezték magukat. Néhányan írták is, hogy amint lehet, elmennek megint. Mert sok minden, amit az ember otthon szó nélkül elfogadott, mert nem ismert mást, hirtelen irritáló és idegesítő lesz. Ha esetleg ezt ki is fejezi, akkor a környezete távolodik el tőle, hogy mit finnyáskodik a messziről jött ember, mintha bizony nem a szomszédba’ nőtt volna fel. "
  
  
• „Rájöttem, hogy sosem leszek igazi holland. Bár itthon rendszeresen megkapom, hogy legyek már igazi magyar. Különösen a helyi szokásokat veszem fel nehezen: örökké idegen maradok.”
  •  Ha ezen csak egy icipicit elgondolkodom, én speciel arra jutok, hogy így van: soha nem leszek igazi svéd - mert hiszen nem is vagyok svéd. Pl. bármikor bele tudok olyan beszélgetésbe kerülni, ahol a svédek pl. olyan svéd művészekről vitatkoznak, akiknek még a nevét sem hallottam (konkrétan megtörtént eset). Kell, hogy ilyen elérhetetlen célt tűzzek ki magam elé, hogy "igazi svéd" legyek? Szükséges ez a boldoguláshoz? Szerintem nem. Magyar vagyok, persze igyekszem az itteni nyelvet a lehető legjobban elsajátítani (már csak azért is, mert érdekelnek a nyelvek), de az akcentusom mindig megmarad, mivel nem kisgyerekként költöztem ide. A helyi híreket követem, a svéd szokásokat egyre jobban megismerem (de amit nem tartok fontosnak, azt nem tartom be, pl. nem eszek olyan ünnepi ételt, amit egyébként nem szeretek), betartom a svéd szabályokat és ha alkalmam van, beszélgetek svédekkel...ilyesmik. Az "idegenséggel" nem vagyunk egyedül, vannak még így pármillióan. De ennek épp hogy megvan az a pozitívuma is, hogy sokfélék vagyunk, különféle háttérrel. És ez izgalmas!!
  
  
  A nap svéd szava: flytta (költözni)