Patrik Lundberg nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz a dolog, hiszen ő csak elköltözött egy másik svéd városba: a kb. 8000 lakosú Sölvesborgból Malmöbe. De amíg a kisvárosban nagyjából mindenki tudta, hogy ő kicsoda, Malmöben újra és újra megkérdezik tőle, hogy honnan jött - hiszen a bőrszíne sárga. Hiába érzi magát svédnek, akinek nem számít a bőrszín, ez nem ilyen egyszerű. Hiába mondja, hogy Sölvesborgból jött és Malmöben lakik, az emberek nem elégednek meg ezzel a válasszal. Patrik könyvet is írt a tapasztalatairól, amit január végén adnak ki "Gul utanpå" (Kívülről sárga) címmel.A svédek azt kérdezik, honnan jött, viszont külföldön - a bőrszíne miatt - nem hiszik el, hogy svéd. Úgy érezte, hogy meg kellett írnia ezt a könyvet, különben olyan lenne, mintha belenyugodna abba, hogy nem fogadják el annak, aki. Egyébként 1983-ban született Dél-Koreában, ahol hamarosan gyermekotthonba adták. Tízhónapos korában fogadták örökbe a sölvesborg-i szülei. Úgy nevelték, mint bármelyik svéd gyereket és soha nem csináltak belőle nagy dolgot, hogy Koreából jött. Hogy elfogadtassa magát, mint a svéd Patrik Lundberg, folyamatosan többet teljesített, mint a többiek. Ezáltal elérte, hogy végre jól érezte magát a bőrében.
Egészen addig, amíg 20 éves korában el nem költözött Malmöbe. Itt hirtelen megszűnt a sölvesborgi Patrik Lundberg-nek lenni, hanem úgy néztek rá, mint egy bevándorlóra a sok közül , és vagy "koreai" vagy "kínai" jelzőt akasztottak rá. Vagyis a bőrszínével azonosították. Attól függően, hogy éppen hol tartózkodik, különböző kérdéseket kap. Sölvesborgban - ahol ismerik a történetét - ő az "örökbefogadott", a nagyvárosokban, mint Göteborg, Malmö vagy Stockholm, abból indulnak ki, hogy bevándorló vagy turista. "Akárhányszor kávét rendelek Stockholmban, angolul beszélnek hozzám."
Amikor 2007-ben Koreába ment tanulni, egy teljesen új érzést ismert meg: senki nem kérdőjelezte meg az identitását az eltérő bőrszín miatt. Viszont mindenki azt feltételezte, hogy ismeri a nyelvet és mindent tud a kultúráról és a társadalomról. Malmöbe visszatérve rájött, hogy két országhoz tartozik és ha meg kellene határoznia magát, akkor kívülről sárga, belülről fehér.
Ma mindhárom helyen otthon érzi magát: Sölvesborgban, Malmöben és Koreában is. Mivel az emberek ezt nem mindig fogadják el, úgy érezte, meg kellett írnia a könyvet, hogy mások is belássák, nem minden fekete vagy fehér...
(A kép csak illusztráció. A DN.se cikke alapján.)
A nap svéd szava: hudfärg (bőrszín)
3 megjegyzés:
Kedves Emőke!
Én két hónapja élek családommal Svédországban,
Varmalnd-megyében, Arvikában. Huszonévnyi magyar egészségügyben eltöltött évek után költöztünk ebbe az országba. Véletlenül találtam rá erre a blogra, bár nem
rendszeresen olvasom, de számomra mint "kezdő" számára hasznosak, érdekesek a
leírtak. Tulajdonképpen a legutóbbi is - mi is egy kisvárosban kezdünk új életet, igaz, fehér a bőrünk, talán sikerül hamar beilleszkedni. Kitartást a blog további írásához! Egy kollégám példáját követve nekem is van egy egyszerű blogom (www.iranyarvika.blogspot.com).
üdvözlettel,
Weninger Csaba (weningercs@gmail.com)
Szia Csaba!
Örülök, ha hasznát veszed a blognak. A te blogod nagyon ígéretes (épp most olvasom az eddigieket), fel is vettem a bloglistába a jobb oldalon, már ha nem baj.
Annak is örülök, hogy újabb olvasómnak van "arca" és nem csak egy névtelen tömegnek írok :-)
Lycka till!
(Szerintem jelentkezem még!)
Ja igen, ami a beilleszkedést illeti (és az is egy kérdés, ezalatt mit is értünk), a fehér bőr semmire nem garancia, sajnos. Mi pl. azzal az óriási hátránnyal indulunk, hogy a) nem tudunk anyanyelvi szinten svédül és b) nem ebben a kultúrában nőttünk fel. Szóval ez egy nagyon izgalmas kérdéskör...és eleinte nagyon frusztráló, a gyakorlatban. Két hónap után gondolom, még eléggé az, eller hur? :-) De a helyzet nem reménytelen, sőt!!
Megjegyzés küldése