Most már tényleg egyre több jele van annak, hogy Svédországot is elérte a tavasz. Virágzó krókuszok, csicsergő madarak és egyre több fény. Reggelente már teljes világosságban indulok munkába, és munka után is világosban érek haza. Sőt, többízben is olyan erős reggeli napsütésben volt részem, hogy komolyan hiányoltam a napszemüvegemet. És a levegő is lassan, de biztosan melegszik. Habár a mára ígért malmöi napsütésből éppenséggel nem sok lett.De már Strängnäsben is elolvadt a hó, szinte egyik napról a másikra, pedig a múlt szerdán, amikor kirándultunk egy kicsit az erdőben (van egy hosszú, kivilágított ösvény az erdő közepén!), még az volt a probléma, hogy túl nagy a hó, a fenyők ágait is csak úgy húzta le a nagy súly.
Tegnap délután a vonaton hazafelé, a naplementét nézve - miközben időnként belekukkantottam az előttem ülő laptopján futó (és a vonatablakban visszatükröződő) gyönyörű természetfilmbe is - azon kaptam magamat, hogy most már tényleg a szabadba vágyom. Napsütésbe, erdőbe, mezőre, tengerpartra. És ha lehet, ne kelljen egész nap az irodában ülni, ahol a képernyőbe tükröződő napsugarak inkább csak bosszantanak. Úgyhogy már emiatt is - de nemcsak ezért! - nagyon várom a jövő héten érkező kis vendégsereget, akik Magyarországról érkeznek hozzánk látogatóba. És pláne azt a két szabadnapot, amit ennek kapcsán sikerült kialkudnom a főnökömnél. Szabadság, kirándulás, csevegések, tavasz. Mi kell még? Ja igen, egy kis napsütés azokra a napokra :-)
A nap svéd szava: vårtecken (lásd a bejegyzés címét is...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése