2008. október 29., szerda

Ősz és tél között

Rövidebb nappalok, hidegebb reggelek (ma reggel mínusz 2 fok körül volt az ablakba kitett hőmérőn): reggelente már jégkaparóval felfegyverzett emberek igyekeznek az autójuk szélvédőjéről eltüntetni a közelgő tél első jeleit. De néhány színes falevél még tartja magát: a ma reggeli napsütésben rá is csodálkoztam a szálloda melletti nagy fára, hogy milyen gyönyörű még mindig. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindezek a Stockholm melletti régióra - Södermanland, vagy „Sörmland”, ahogy gyakran rövidíteni szokták - érvényesek, ahol a hét első felét töltöttem (és ahol +5 fok körül van napközben) – Malmöben azért ennél jobb idő van (+10 fok körül). Habár a mai újságok péntekre havazással fenyegetnek a déli részeken is. Bár már nem lepődöm meg semmin, mert tegnap egy londoni blogban olvastam, hogy ott éppen esik a hó...

Na és a Halloween-kultusz. A boltokat már hetek óta uralják a sütőtökfigurás-boszorkányos-koponyás mütyürök és jelmezek. Valamelyik reggel a buszon egy fehérre festett arcú kislányt láttam, hirtelen azt hittem, nem mosta le magáról az anyukája arcpakolását vagy ilyesmi :-)

De a - halottakkal kapcsolatos - legmeglepőbb hírt a tegnapi Metro címoldalán olvastam: „Allt fler levande döda i Sverige” azaz „Egyre több az élőhalott Svédországban”. Hoppá, mi van?!?! A cikkből aztán kiderült, hogy egyre több embert adminisztrálnak – tévesen – halottnak, pl. elírnak egy számot (az elhunytak személyi számában). Konkrétan előfordult, hogy valaki elment az orvoshoz, aki kerek perec megtagadta az ellátását, mert az illető a nyilvántartás szerint...már halott! Ez igazán kellemetlen tud lenni...és nem is olyan vicces dolog, ha azért kell küzdenie valakinek, hogy igenis „élesszék fel” a bürokraták. Ajjaj...

A nap svéd szava: höstlov (őszi szünet, ami ezen a héten van a svéd iskolásoknak...)

2008. október 25., szombat

Füstölgés nélkül

Nekem is feltűnt, hogy a svédek között közel sincs annyi dohányos, mint pl. Magyarországon (hogy Bulgáriát vagy Görögországot ne is említsük). A múltkor pl. direkt figyeltem a vonatra várakozókat, és a kb. 80 emberből, akikkel egy peronon voltam, egy sem cigarettázott. Senki. Az utcán sem szokott olyan élményem lenni, hogy utálom az előttem menőt, hogy szívhatom a füstjét. (Bezzeg Budapesten…)

Aki Svédországban mégis nikotinfüggő - és naná, hogy itt is vannak ilyenek! - , az inkább a snus-re (ejtsd : sznűsz) esküszik, amit a szájban kell tartani, egész pontosan a (létező vagy nemlétező) bajusz alatti helyen, az első fogak fölé felhelyezve. Nem rágják, csak a szájban tartják. Mivel az ínyen keresztül szívódik fel a nikotin, így a snus nem okoz tüdőrákot. Európában a svéd férfiak között a legalacsonyabb a tüdőrákosok aránya, ez kétségtelenül a snus-nek köszönhető. Arról viszont megoszlanak a tudományos vélemények, hogy egyéb kockázatot jelent-e a fogyasztása. Korábban rá volt írva a csomagolására, hogy rákot okozhat, de ezt nem tudták bizonyítani, így lecserélték egy "Rossz hatással lehet az egészségre" címkére.

Kétféle formátumban lehet kapni: filter nélkül, szabadon adagolható-morzsolható kiszerelésben (lössnus) és porciózott csomagocskákkal (portionssnus). A profibbak a lös-re esküsznek. Általában a szupermarketek pénztárai mellett, de mindenképpen hűtőben kell keresni, lapos kerek dobozban árulják. Ha valaki netán ki akarná próbálni…

Amikor Svédországban 2005-ben bevezették az éttermekben és egyéb nyilvános – beltéri – helyeken a dohányzási tilalmat, ekkor erősen megugrott a snus-t fogyasztók száma. Gyakorlottak már messziről látják, hogy valaki snus-özik (de én pl. nem szúrom ki, szóval elég diszkrét dolog tud lenni.) A magam részéről teljesen a snus pártján vagyok (bár nem vagyok fogyasztó). Ugyanis hatalmas előnye, hogy se szaga, se füstje. Ha az illető a saját egészségét akarja rongálni, megteheti úgy, hogy nem kényszeríti rá másra is a mellékhatásokat. "Passzív snus-özés" egyszerűen nem létezik :-)

Ugyan az Európai Unió Svédország belépésekor nem fogadta tárt karokkal a snus-t – konkrétan először betiltották -, de a svédek kiharcolták maguknak a snus-höz való jogot, de nem exportálhatják az EU-n belül. (Norvégiában engedélyezett még az árusítása, máshol nem.) Viszont az USA-ban is elterjedt, többmillióan fogyasztják. Az egy főre eső fogyasztás továbbra is Svédországban a legnagyobb, kb. egymillió svéd fogyaszt snus-t. Négyötödük férfi, ahogy tegnap reggel olvastam az újságban, ahol az egyik snus-gyártó cég vezetője azt is mondta, hogy "gazdasági válság idején az utolsó dolog, amiről az emberek lemondanak, a kávé, a csokoládé és a dohány".

A nap svéd szava: undersökning (kutatás)

2008. október 21., kedd

Két kultúra között

Ha az ember lánya elkezd dolgozni, egyből éri egy csomó élmény, új emberekkel találkozik, stb. Hát még ha ez az első munkahelye külföldön, akkor ezek a dolgok hatványozódnak, mert egy teljesen új rendszerbe kell beilleszkedni. Nálam még az is színezi az ábrát, hogy a hét egyik felében Svédországban vagyok, a másik felében pedig Dániában.

Pillanatnyilag - és ez talán természetes is - úgy érzem, hogy Dánia a "külföld", ahol kicsi az esélye, hogy megértsem a helyiek beszédét (bár ez nagyon lassan javul, egy-két szót néha ki tudok már venni). A nyelvi elszigeteltségem tengerén evezve kellemes felüdülésként hat, amikor az egyik kollégám néha svédül beszél telefonon (általában a strängnäs-i svéd kollégáimmal). Ez egyébként nem jellemző, ugyanis a dánok dánul beszélnek a svédekkel is - akik vagy megértik, vagy nem. És sajnos a dán kollégákon nincs névtábla, így csak nagyon kevés embernek tudom a nevét, ez néha zavarbaejtő tud lenni.

De a munkahelyi ebéd is meglepetéseket tartogatott számomra. Kevesebb, mint feleannyiba kerül, mint a svéd oldalon - talán több rajta a céges/állami támogatás? mert egyébként drágább országról van szó - és a főétel mellett valami hihetetlen bőséges salátásasztal is van hozzá: kb. 20-féle saláta, 15-féle mag, gyümölcstál (pl. ananász, füge...), kenyerek, stb. Ja, és az ár még a reggelit is tartalmazza! (Bár azt még nem is próbáltam.) De az ebédnél úgy érzem magamat, mint aki a Marsról jött, ugyanis amíg "normális" adag főételt és némi salátát szedek a tányéromra, addig a kollégáim 90%-a egy kis tányérnyi salátát vesz csak, aztán eszik pár szelet gyümölcsöt - és kész. Vajon vacsorára mit ehetnek, fél borjút? :-)

A svéd irodában reggel 9-ig be kell jelölni, melyik menüt választja az ember ebédre (4 lehetőségből), én már volt, hogy ezt elfelejtettem, de szerencsére, akkor sem maradtam éhen. A szakácsnő (illetve csak gondolom, hogy ő főzi az ebédet) fejből tudja az összes dolgozóról - pedig vagyunk vagy 60-an -, hogy ki mit rendelt. A svéd ebédhez jár ital, lehet sört is venni (2,1%-os). Viszont mindkét irodában az ebédhez választható ital a tej is. Ez elsőre kicsit meglepett, megfigyelésem szerint különösen a dánok imádnak tejet inni délidőben.

Aztán, mint megtudtam, az ebédlőben a falra tett képeket helyi művészek festették és a dolgozók befizethetnek "lottóra", amit karácsonykor húznak, a nyeremény egy-egy festmény a falról. Azaz jövőre valószínűleg más képek lesznek kirakva...

Tegnap végre biztonsági oktatásban is részesültem és innen tudom, hogy a svéd irodában szigorúan tilos tüzet gyújtani (mécses, stb.). Kivéve a Lucia-napi gyertyák (ez a mi Luca-napunknak felel meg, december közepe), amiket egy lány fejére, koszorúként raknak. Ugyanis ezt jóváhagyatták a tűzvédelmi illetékessel :-)

Na és néha azért jó kívülállónak lenni, mert mindkét oldalról felbecsülhetetlen információkat lehet kapni, a túloldaliakat illetően. Ezek általában úgy kezdődnek, hogy "Ó, a svédek, azok..." illetve "Hát, a dánokról azt kell tudni, hogy...". De megvolt már "A norvégoknak ott van az olajuk, úgyhogy azt hiszik, mindent megtehetnek" is :-) Ellenben vannak kifejezetten beugratós kérdések is, amik pl. úgy hangzanak, hogy "És itt jobb az ebéd, mint a svéd irodában?...", szóval észnél kell itt lenni, kérem szépen.

A nap svéd szava: kastrull (lábas / serpenyő)

2008. október 18., szombat

Állatok a városban

Malmöről nekem először a nyulak jutnak eszembe. Üregi nyulak (ássák is a lyukakat rendületlenül) és nagyszerűen elvannak a parkokban meg a kertekben. A mi kertünkben - ami inkább egy park - is van egy jókora kolónia: néha tíz nyulat is lehet egyszerre látni. Ha a kerten keresztül megyünk valahová, általában látunk pár lapuló példányt, persze ha túl közel kerülünk hozzájuk, elvágtáznak. Viccesen rohannak, többnyire egy távolabbi bokor fedezékébe. Mindig felderít, amikor látom, milyen komoly arccal rágják a füvet vagy megpróbálnak láthatatlanná válni :-) Érdekes, de mókust nem igazán szoktunk látni, egyre sem emlékszem az utóbbi hónapokból. Vagy csak jobb az álcájuk, mint a nyulaké...

Aztán a galambok. Itt nincs olyan sok belőlük, mint pl. Budapesten és egy nagyobb, nyugodtabb fajta lakik errefelé. A sirályok azt hiszem, felülmúlják őket darabszámban is, de hangerőben mindenképpen. Meg ott vannak a vadlibák, amik a nagyobb parkokban és a tengerpart mellett nagy csapatokban élnek társadalmi életet, ők is elég zajosak tudnak lenni. Na és rendesen otthagyják a "névjegyüket" a gyepen. Ezeken a részeken nem ajánlott piknikezni/grillezni... Vadkacsák is vannak, persze. Plusz a fekete-fehér szarkák is mindig feltűnnek valahol és ellenőrzik a helyzetet.

A kisebb madarak közül is elég sokféle van. A kékcinkék és verebek a legbátrabbak, ők a kávézók környékén szívesen fogadnak ételadományokat is, de ha nem kapnak, kiszolgálják magukat az asztalon hagyott tányérokból. Ja, és a másik kedvencünk, a csókák! Ők is jó fejek, "kollégának" szoktam őket hívni ("ott egy kolléga"), de hogy miért, azt már én sem tudom ;) Viszont fordítva is igaz: embereket is szoktak csókának nevezni...

A nap svéd szava: smörgåsbord (=svédasztal!), amiből a "smörgås" szendvicset jelent, a "bord" pedig asztalt...viszont ha még tovább bontjuk, a "smör" az vaj, a "gås" pedig liba :-)

2008. október 13., hétfő

Esti hangulat

Piros-sárga levelek a fákon...bőröndhúzás az enyhén szitáló esőben...sütőtök es mécsesek a lépcsőn...bejelentkezés és pár szó váltása a már-már zavarbaejtően kedves hoteltulajdonossal (Jessica)...séta az óvárosban...az esti fények visszatükröződése a nedves macskakövön...kutyasétáltatók és biciklisek a tóparton...hajók a kikötőben...kihalt stég es bezárt kávézó a szálloda előtt...a hullámok paskolásának hangjai...beültetésre váró virágágyások...gombaillat a templom melletti gyepnél...tiszta levegő és legalább +16 fok...

Vénasszonyok nyara, Strängnäs, Svédország :-)
...és svéd szavak helyett kivételesen svéd képek, itt.

2008. október 10., péntek

A híd másik vége

Már pár napja tervezgettem, hogy írok Strängnäsről, de közben már szerda óta nem vagyok ott és más dolgok kerítettek a hatalmukba :-) Úgyhogy most inkább a másik munkahelyemmel kapcsolatban írok egy kicsit. Leginkább utazásügyileg. Hát igen, sokat utazom, ezért sok az ezzel kapcsolatos élmény...

A cég egyébként ugyanaz, csak a dán oldalon, Koppenhágában. Egy kis háttérinfó: Malmö és Koppenhága is az Öresund-régió (dánul: Øresund) része - ezt időnként csak "Sund" vagy "Sundet" néven emlegetik. A két várost a majdnem 8 km hosszú(!) Öresund-híd köti össze, amihez egy mesterséges sziget és az alatta futó 4 km-es alagút is csatlakozik. A tengerparti dán reptér közelsége miatt van az alagút és hogy nem ér el a híd a dán oldalig. Maga a híd kétszintes, a közúti és vasúti forgalom így van elkülönítve egymástól. Én az Ø-tåg-gal (=Öresundsvonat) járok át Koppenhágába, ami nappal 20 percenként, éjjel óránként jár. A régiós dolgot teljesen komolyan veszik, én pl. a malmöi pályaudvaron tudok olyan vonatjegyet venni, ami a dán főváros tetszés szerinti helyi tömegközlekedésére is érvényes, csak tudni kell a célzónát és addig kell jegyet venni. Elég komplikált zónarendszer van, elsőre nem is bírtam az ottani jegyek működését felfogni, egy kedves dán biztonsági őr(?) magyarázta el, aki a reptéri metrónál dolgozik és segít a szerencsétlen turistáknak, akik tanácstalanul állnak az automata szivárványszínű zónatérképe előtt :-)

A vonatozás után metrózás, majd buszozás jön. Az első napon - helyi infók és dán korona híján - taxival érkeztem, de persze jobban megéri kitanulni a tömegközlekedést. Egyébként az egyik helyi újságban pont most volt egy cikksorozat a Malmöből Koppenhágába ingázókról. Az ingázás pozitívumai, néhány megkérdezett szerint:
  • több munkahely (Koppenhága egymilliós nagyváros) és karrierlehetőség
  • magasabb dán fizetések
  • kellemesebb munkahelyi légkör, kevésbé hierarchikus szervezeti felépítés
  • a dánok jobb humorérzéke :-)

Hátrányok:

  • utazási költségek
  • időigényes ingázás
  • magasabb telefon- és sms-költségek
  • más adó- és nyugdíjrendszer

Ami a humorérzéket illeti, van egy vicces dán kolléga az irodában és mindig van valami, amin szinte az egész iroda jól mulat...persze dánul. Ami bár elméletileg eléggé hasonlít a svédre - de nem a kiejtésben. A svéd kollégáim szerint - ezt persze nem a koppenhágai irodában hallottam - a dánok a szavak felét lenyelik, ezért a dán gyerekek tanulnak meg a világon leglassabban beszélni :-) De a svédek még mindig sokkal jobban megértik a dánokat, mint én. Nekem egyelőre dán beszéd = kínai. Bár az újságok cikkeit úgy-ahogy megértem (itt is van Metro meg egyéb ingyenes lapok) és a táblákat, kiírásokat meg szinte mindegyiket, írásban sok a hasonlóság a svéddel.

Viszont a dán iroda szépen berendezett, világos...és extra minőségű az ebéd, amihez rengetegféle salátát és egyéb kiegészítőt is lehet választani. Csütörtök a sütinap, figyelmeztettek is a kollégák, hogy az első napom alapján ne számítsak minden nap sütire :-)

A nap dán(!) szava: køreplan (menetrend)

2008. október 8., szerda

Száguldás észak felé

Az úgy kezdődött, hogy még a múlt héten vonatjegyet kellett vennem, hogy eljussak hétfőn a munkahelyemre. Az internetes jegyvásárlás a legcélszerűbb és ha a procedúra végén történetesen nincs kedvem elmenni a jegyért a pályaudvari automatáig, otthon is ki lehet ám nyomtatni (a kinyomtatott jegyen minden szakaszt vonalkód azonosít, amiket a vonaton a kalauzok le tudnak olvasni az okos jegykezelő kütyüjükkel). Viszont ebben az esetben azonosítania is kell magát a kedves utasnak, és nem is akármivel: svéd ID-kártyával vagy svéd jogosítvánnyal - na ezek nekem nincsenek - vagy EU útlevéllel (szerencsére ez van). Mást nem fogadnak el, punktum. Az EU-n kívüliek pedig fáradjanak el a pályaudvarra. Végre még valami, amiért érdemes volt belépni az EU-ba ;)

Maga az út nem rövid: kb. 5 óra vonattal Malmöből. Illetve jobban belegondolva: ennyi idő alatt Miskolcról csak Győrig jutok el vonattal, ami olyan 310 km. Ezzel szemben a Malmö-Strängnäs távolság kb. 600 km. Vagyis az X2000 tényleg gyors: óránként 150-200 km/h-val hasít. (Ugyan át kell szállnom lassabb helyi vonatra - mert nem Stockholmig megyek -, de csak az út végefelé.)

A hajnali (4:30-as, brrr!) kelés után azt hittem, nehéz lesz ébren maradnom a vonaton, de aztán elég hamar úgy döntöttem, hogy nem érdemes elaludni. A kilátás ugyanis gyönyörű volt: a mezőkön pára szállt fel, a felkelő nap sugarától minden aranyfényben csillogott és ami a lényeg: hol az egyik, hol a másik oldalon bukkantak fel kisebb, de inkább nagyobb tavak, sőt volt, amikor mindkét oldalon...mintha a vízben mentünk volna. Közben lehet rádiót hallgatni (3 csatorna, komoly+könnyűzene is), de én vittem laptopot is, nem titkolt tesztelési céllal (működik-e a mobilinternetünk a vonaton is, a válasz: igen!). Az X2000-en is van vezeték nélküli internet, ha valaki hajlandó érte fizetni. Az első osztály utasainak persze pluszköltség nélkül jár. A négyórás út során eléggé lemerült a laptop akkuja én meg nem találtam konnektort...pedig kerestem. De most, a visszaúton kifigyeltem, hogy a szemben ülő üzletember hová dugta be a gépét. Elárulom: a két ülés között van a konnektor, de elölről lehet bedugni, igy az adott ülésen ülve nem észrevehető :-)

Visszatérve a hétfői odaútra: átszállás Stockholm egyik elővárosában. Gondoltam: na itt jön majd a vicinális, a lepukkant kocsikkal meg graffitikkel. Hát nem. Teljesen új, tiszta, kétszintes vonat érkezett és dacára a bőröndömnek/laptoptáskámnak igenis felkaptattam az emeletre, a kilátás miatt. (Alul bármikor utazhatok, ugyebár.)

Szóval egyelőre bejön a vonatozás...persze ehhez az őszi lombok színe is nagyban hozzájárul :-)

A nap svéd szava(i): tyst avdelning (csendes fülke ill. rész a vonaton - most is itt ülök -, ahol csöndben kell utazni és a mobiltelefonálás sem engedélyezett...bár pár renitens katona éppen jóízűen nevetgél olyan 3 méterre tőlem)

2008. október 3., péntek

Váratlan utazás

Kedden, a Budapestről való visszaérkezésem után gyorsan repülőjegyet kellett vennem Stockholmba, hogy elmenjek a leendő munkahelyemre, a szerződést aláírni (ez tegnap, csütörtökön volt). Ami a lényeg, vagyis az aláírás, az sikerült is, úgyhogy a jövő hétfőtől jönnek a dolgos hétköznapok. A leendő főnökökkel teljesen kellemes légkörben folyt a megbeszélés és szerencsére jól bírták a kíváncsiságomat is. (Kérdés egy éppen bekukkantó főnöktől: "Mi a helyzet?..." Válasz: "...az Emőke 100 kérdését próbáljuk megválaszolni" :-) )

De a körítés - azaz maga az utazás - is maradandó élmény volt. A változatosság kedvéért két légitársaság járatára foglaltam jegyet (odaút: SAS visszaút: Malmö Aviation), ez két stockholmi repteret is jelentett (érkezés: Arlanda, visszaút: Bromma). A meglepetés ott kezdődött, amikor megírták mailben, hogy a SAS-ra már itthon - Malmöben -, az interneten be tudok check-elni, nahát. Mégpedig úgy, hogy a kiadott ülőhelyet a monitoron ellenőrizve módosíthattam, így - továbbra is a konyhaasztal mellett ülve! - rögtön át is ültettem magamat a szárny mellől egy szimpatikusabb helyre. Aztán tegnap reggel a malmöi reptéren a beszállókártyámat a becsekkoló-automatából nyomtattam ki, ez is vicces. Ha a becsekkolás megvan, belföldi járatoknál elég csak 15-20 perccel a gép felszállása előtt megjelenni a beszállásnál. Apropó beszállás, a SAS itt is speciális: ha van feladott poggyász (nekem most nem volt), akkor a beszállásnál igazolvány helyett lehet ujjlenyomattal is azonosítani magadat, így ellenőrzik, hogy az utas és a csomagja tényleg egy gépen utaznak-e (az ujjlenyomat-adatokat az út végén megsemmisítik).

Mivel a végcélom nem Stockholm, hanem a reptértől 115 km-re lévő, szintén vízparti Strängnäs volt (a fenti képen is ez a város látszik), így még egyórás taxiút is várt rám, aminek az ára - olyan 43.000 Ft-nak megfelelő svéd korona - minden előzetes becslésemet jócskán felülmúlta. Mivel a cég fizette, így nem kellett emiatt stresszelnem, bár pár pillanatra megfordult a fejemben, hogy nem kerültem-e egy taxishiéna karmai közé...de nem, ennek tényleg ez az ára. (Visszafelé, a másik reptérre "csak" 90 km-t kellett mennünk.) A felhők között átszűrődő napsütés, a tavak, hidak és tengeröblök látványa, na meg a fák őszi lombjainak piros-sárga színpompája élvezetessé tette a nem túl rövid oda-vissza autóutat. Bár Stockholm már a leszállás közben is gyönyörű volt.

Hazafelé, a Brommán - ami az Arlandához képest egy picike reptér - találtam egy kellemes várót, amit ötletesen úgy csináltak meg, hogy kényelmes fotelekből premier plan-ban lehet a felszálló repülőket nézni (kb. 5-10 percenként szállt fel egy gép). Az egésznapos megbeszélés után épp ennyi agymunkára volt szükségem ;)

A nap svéd szava: flygplats (repülőtér)