2013. március 31., vasárnap

Az állam és az emberek

Az állam. Mi jut erről eszünkbe? "Állambácsi", állami intézmények,
mint pl. APEH (újabban NAV), stb. Függetlenül attól, hogy 1960-at vagy napjainkat vesszük, bizonyos negatív asszociációink azért vannak. (Emelje fel a kezét, akinek nincs.) De ezzel nem vagyunk egyedül: a többi demokratikus ország lakói sem szívesen kerülnek kapcsolatba az állammal, aki információt vagy inkább pénzt akar rajtuk behajtani.

Svédországban többszáz éve nem volt olyan rezsim uralmon, ami visszaélt volna a hatalmával és kihasználta volna az embereket. Ez nem jelenti azt, hogy semmilyen visszaélés nem volt, de azokat egyes személyek követték el, nem szervezetten / az állam támogatásával. Az eseteket kivizsgálták, a tetteseket bíróság elé állították.

Mint ismert, Svédország régóta a jóléti állam modellje. A svédek büszkék az államra és azonosulnak vele(!), ez világszerte is ritkaság. Pl. 1996-ban volt egy közvéleménykutatás, aminek az eredménye szerint a lakosság túlnyomó többsége úgy nyilatkozott, hogy az adóterhelés - hogy ki mennyit adózik - teljesen rendben van. Az adó pedig az állam által nyújtott szolgáltatások ára és az általános felfogás szerint erre az ember ne panaszkodjon ill. ne próbáljon csalni.

Ebből következik, hogy az állami hivatalok szolgáltatnak, így a kérdéseinkre általában barátságos, gyors, korrekt választ kapunk. Az ügyeket nem csak személyesen lehet intézni, hanem az esetek 99%-ában telefonon és interneten is, így egy hivatalos ügyintézéshez nem kell félnapi sorbanállás. Ez az ideérkezőknek hihetetlen, és egy-egy ilyen pár perces "akció" után elgondolkodunk, hogy ez máshol vajon miért nincs így? (Költői kérdés, tudom.) Tovább megyek: ha netán hibát vétünk - előfordul -, akkor sem harapják le a fejünket, hanem végtelenül udvarias levélben felkérnek hiánypótlásra vagy hasonlóra. A levelek pedig 1 nap alatt ide- ill. odaérnek. Mindig. Ha pedig ők hibáznak, akkor nyugodt szívvel rámutathatunk erre, nem kell packázástól tartani.

Az adóbevallásról már írtam korábban, a Skatteverket (adóhivatal) által ismert számadatokat már eleve beírják a bevallásunkba, csak az esetleges levonásokkal kell kiegészítenünk. Már ha papíron küldjük be, mert ugyanezt megtaláljuk a neten is, belépés után. De ha egyáltalán nem módosítunk, akkor küldhetünk egy rövidke sms-t is válaszként :-)

Aztán ott van a nyilvánossági elv (offentlighetsprinzipen), amely jog az alkotmányban bennefoglaltatik és garantálja, hogy a lakosság betekintést nyerjen a hivatalok tevékenységébe (pl. bíróságok, rendőrség, Kronofogden - adósságkezelő). Ezt bárki megteheti, anélkül, hogy megmondaná, ki ő, és miért akar információt. Ennek előnyei és hátrányai is vannak, de több az előny: az állampolgárok jogbiztonsága növekszik, mert a döntéseket kontrollálni lehet és a politikusok és egyéb állami alkalmazottak tudják, hogy "az állampolgárok szeme" rajtuk van, ezt a sajtó és más média a nyilvánosság erejével támogatja. A nyilvánosság legnagyobb hátránya, hogy az egyes személyek integritása csökken.

Ezt pl. a saját bőrünkön éreztük pont 4 éve, mielőtt a lakást vásároltuk és hitelígéretet (lånelöfte) kértünk több banktól is. Egymás után futottak be - a bankok ajánlatai mellett - a kimutatások (kreditupplysning), amiben kötelesek tájékoztatni bennünket, hogy xy bank adatokat kért le rólunk. Mármint hogy döntést hozzanak, pl. hogy lássák, nem vagyunk-e nyakig eladósodva. Ez egyrészt furcsa érzést keltett bennünk (magyar viszonylatból svédbe konvertálódva), másrészt egy bankkal való tárgyaláson még kifejezett hátránynak is bizonyult: a bank munkatársa ugyanis kissé gyanúsnak találta, hogy ennyi lekérdezés szerepel a nevünk mellett. Könyörgöm, én akartam, hogy lekérdezzenek rólam adatokat?...

A nap svéd szava: myndighet (hivatal)

2013. március 21., csütörtök

Vissza az egészet - de miért?

A hét elején tette közzé az Index egy felmérésének az eredményét. A felmérés témája: miért költöznek vissza a - nem is olyan régen - külföldre telepedett magyarok? Nem reprezentatív felmérésről van szó, összesen csak 22-en válaszoltak a kérdésekre.

Maga az elemzés az Index oldalán olvasható. Én csak néhány véleményt szeretnék kiragadni belőle és reagálni rájuk, természetesen szubjektív módon, ahogy én látom ezeket a kérdéseket.

  • "Kiábrándító a kinti magyarok nagy része, és pár éves ismeretségekkel pótolhatatlan az itthon kiépített családi és baráti háló, ráadásul ez egy olyan környezet, ahol mindenki csak ideiglenesen tartózkodik. Minden átmeneti, semmi állandóság, mindenki oda megy, ahova a pénz és az érdekei vezénylik." - írja valaki Angliából.
    • Ismerősöket, barátokat szerezni nehéz, különösen egy új országban. Idő mindenképpen kell hozzá, akár évek is. A magyarországi barátságok sem az egyik pillanatról a másikra alakultak ki, csak azok már megvannak, így "azonnalinak" tűnnek. A külföldi magyarok nagy része tényleg mobilis - különben nem költöztek volna el Magyarországról sem. A "mindenki csak ideiglenesen tartózkodik" kitételt azért túlzásnak érzem. Nem mindenki költözködik jobbra-balra. És hogy a kinti magyarok nagy része "kiábrándító"? Iszonyú sok magyar lakik Angliában, pár emberrel való találkozás után - mert gondolom, azért 100 embernél többel nem találkozott az illető - nem mernék így általánosítani. És vigyázat: másnak lehet, hogy pont én vagyok kiábrándító :-)

  • "Azzal kellett szembesülnünk, hogy egy provinciális holland főváros már túlságosan zárt közösség ahhoz, hogy új arcokat befogadjon. 5 év alatt odáig jutottunk, hogy 1-2 kollégával rendszeresen együtt ettük délben a szendvicsünket, s kb. évente 3-4-szer elmentünk közösen sörözni. Amikor meghívtuk magunkhoz őket, el sem jöttek. A helybeli magyarokkal töltöttük a szabadidőnket.”
    • Ez engem kicsit a "savanyú a szőlő" esetére emlékeztet. Provinciális? :-) Hollandia tipikusan nem zárt közösség - viszont a beilleszkedés ott is időbe telik. És energiát is érdemes belefektetni. Sportolás (pl. edzőterem, csoportos sportok), szervezetek munkájában való részvétel (pl. önkéntes munka, a nekünk szimpatikus témakörben), valami új dolog - pl. holland nyelv! - szervezett formában való tanulása remek alkalom a másokkal való találkozásra. Közös tevékenységnél máris van közös téma. Nem csak a munkatársak léteznek a világon...viszont ehhez erőfeszítést kell tenni.

  • Kérdés, hogy egy élhetőbb társadalomból hazatérve lehetséges-e a visszailleszkedés, vagy örökre két világ közt marad az ember. „Nem találtam meg újra a helyem, azt keresem, amit itt hagytam, de az már nincs. Én sem az vagyok, aki itt hagyta mindezt” – írja Ágnes hatévnyi németországi élet után.
    • Ezt abszolút reális problémának gondolom én is. Csak a változás állandó, változik az ország is, az emberek is. Sőt, az emlékekben meg tudnak dolgok szépülni... Ezt hívják fordított kultúrsokknak, anno írtam róla. Egy vélemény valakitől, aki ugyanezt átélte:
      "...a fordított kultúrsokk szerintem sokkal erősebb, mint a “normális”. Mert az idegentől nem is várjuk, hogy ismerős legyen, de hogy az ember saját hazáját érezze furcsának, az sokkal frusztrálóbb. Többen is írták, hogy egyszer már hazamentek, de nagyon meg is bánták, mert a romantikus hazatérés-feeling helyett inkább csak feleslegesnek érezték magukat. Néhányan írták is, hogy amint lehet, elmennek megint. Mert sok minden, amit az ember otthon szó nélkül elfogadott, mert nem ismert mást, hirtelen irritáló és idegesítő lesz. Ha esetleg ezt ki is fejezi, akkor a környezete távolodik el tőle, hogy mit finnyáskodik a messziről jött ember, mintha bizony nem a szomszédba’ nőtt volna fel. "

  • „Rájöttem, hogy sosem leszek igazi holland. Bár itthon rendszeresen megkapom, hogy legyek már igazi magyar. Különösen a helyi szokásokat veszem fel nehezen: örökké idegen maradok.”
    •  Ha ezen csak egy icipicit elgondolkodom, én speciel arra jutok, hogy így van: soha nem leszek igazi svéd - mert hiszen nem is vagyok svéd. Pl. bármikor bele tudok olyan beszélgetésbe kerülni, ahol a svédek pl. olyan svéd művészekről vitatkoznak, akiknek még a nevét sem hallottam (konkrétan megtörtént eset). Kell, hogy ilyen elérhetetlen célt tűzzek ki magam elé, hogy "igazi svéd" legyek? Szükséges ez a boldoguláshoz? Szerintem nem. Magyar vagyok, persze igyekszem az itteni nyelvet a lehető legjobban elsajátítani (már csak azért is, mert érdekelnek a nyelvek), de az akcentusom mindig megmarad, mivel nem kisgyerekként költöztem ide. A helyi híreket követem, a svéd szokásokat egyre jobban megismerem (de amit nem tartok fontosnak, azt nem tartom be, pl. nem eszek olyan ünnepi ételt, amit egyébként nem szeretek), betartom a svéd szabályokat és ha alkalmam van, beszélgetek svédekkel...ilyesmik. Az "idegenséggel" nem vagyunk egyedül, vannak még így pármillióan. De ennek épp hogy megvan az a pozitívuma is, hogy sokfélék vagyunk, különféle háttérrel. És ez izgalmas!!


    A nap svéd szava: flytta (költözni)

2013. március 13., szerda

Leif, Camilla és a bűnügyek

Ha már krimiről volt szó, muszáj megemlítenem az igazi bűncselekményeket taglaló tévéprogramot, a Veckans brott-ot (kb.: A hét bűnügye). A címmel ellentétben csak kis részben szól aktualitásokról, de van benne szó történelmi bűnügyekről, régóta megoldatlan gyilkosságok felelevenítéséről, nyomozói technikákról és mindenről, ami a témához kapcsolódik. Nem a mennyiségre mennek, egy adáson belül kb. 3 nagyobb téma van. Ezen leírás alapján egy viszonylag száraz műsort képzelhetünk magunk elé, de nem tévedhetnénk nagyobbat.

Az állandó vendég személye garantálja, hogy odaszögeződjünk a fotelba. Leif GW Persson-ról van szó, aki kriminológus professzor és nyugdíjas nyomozó - plusz sikeres krimiíró -, nem mellesleg hatalmas jellem. Óriási szakmai tudása van és ami a szívén, az a száján: nem fél odamondogatni az illetékeseknek (leginkább a magasabb szinteken lévő rendőröknek, nyomozószerveknek). Mindeközben a kissé nyers humorát sem hagyja otthon, én főleg emiatt nézem az egészet :-) Tudom, nem tipikus egy ilyen súlyos dolgokat tárgyaló műsornál, de működik. És persze nagyon érdekes egy szakembertől bennfentes információkat hallani, hogy pl. ő hogyan folytatta volna le a nyomozást egy adott ügyben, vagy hogy bizonyos bűnjelekből mire lehet következtetni. Az ügyeket bemutató bejátszások nagyon igényesen, alaposan meg vannak csinálva. A műsor végén Fråga Leif  (azaz Kérdezd Leif-et), a nézők kérdései alapján, ez is érdekes szokott lenni.

A műsorvezető személyéről - Camilla Kvartoft - se feledkezzünk meg, ő az, aki kezében tartja a dolgokat és irányítja a műsor menetét. És láthatóan tud bánni a professzorral. De alapvetően tényleg Leif-hez igazodik minden, bár ő nem annyira kiszámítható, pláne nem irányítható. A legutóbbi adásban pl. a nemzeti bevetési osztag kapcsán durvult el egy kicsit a helyzet, amikor a jelenlévő illetékes rendőrfőnök nem viselte annyira jól a kritikát (ill. Leif szerint nem tudta megvédeni a rossz döntéseket). Ugyan maga a hangnem végig "skandináv", azaz visszafogott maradt, azért repkedett egy-két jelző (a' la Leif).

És igen, rajtam kívül is vannak rajongók, nem is akármilyenek! Egy figyelmes 90 éves néző jóvoltából megismerhettük a statisztikát, amely leleplezi, hogy Leif hányszor nyúl a szemüvegéhez, hogy a homlokáról az orrára tolja - vagy éppen vissza...
  • január 15 --- 43 alkalommal 
  • január 22 --- 46 alkalommal
  • január 29 --- 76 alkalommal
    (a gyanúk szerint ezután Leif talán tudomást szerzett a statisztikáról, mert:)
  • február 5 --- 19 alkalommal
  • február 12 -- 22 alkalommal
GW Persson kommentárja március 4-én, a kulisszák mögött: "Majd kolosszálisan összezavarodnak, amikor meglátják, hogy ma egyszer sem nyúltam a szemüvegemhez... A jövő héten majd visszatérek a szokásos mintához." :-))

A jövő keddi műsor lesz a szezon utolsó adása (SVT1, 21:00 h). De még min. egy hónapig a korábbi 9 rész is megnézhető az SVT Play-en. Svédül tanulóknak érdemes bekapcsolni a feliratozást (T - Textning på).

A nap svéd szava: utredning (nyomozás, kivizsgálás)

2013. március 8., péntek

Virágokat vagy jogokat?

Magyarországon a nőnap nem nagy ünnep (hacsak ez meg nem változott az elmúlt pár év alatt). Van, ahol a férfikollégák meglepik a női szakaszt egy kis virággal, ami azért jól tud esni. Aztán az újságok is lehoznak egy-egy cikket, hogy ugye, milyen jó, hogy vannak a nők ill. néhány híres nőt is megemlítenek. És általában ennyi. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Index ma több érdekesebb cikket is lehozott, pl. a magyarországi szexizmusról és a nők helyzetéről az EU-ban.

Most egy svéd újságban - egy finn újságírónő tollából - olvasom, hogy Oroszországban a nőnap munkaszüneti nap. Tessék csak kényeztetni a nőket-asszonyokat! Csoki, virág, ilyesmi dukál. És ugyanezek az orosz nők - sokan közülük egyetemi/főiskolai végzettséggel rendelkeznek -, akár 5 évig is szívesen otthon maradnak a gyerekkel. Nem mintha olyan sok ideig lenne gyes, hanem mert ez "így természetes". Apa dolgozik, anya a gyerekekkel, a háztartással foglalkozik. (Közben senki nem fizet neki nyugdíjjárulékot, ugyan kit izgat ilyen apróság.)

Na de mi ezzel a gond? Anna-Lena Laurén szerint Oroszországban az egyenjogúság még csak nem is egy elérendő ideál. A kislányok legyenek édesek, a nők szépek, az anyukák pedig fontosabbak a gyerek számára, mint az apukák - ez mind olyan magától értetődő, mint hogy reggelente megreggelizünk. Egyébként is az a törekvés, hogy a nők minél tovább otthon maradjanak szülés után. És persze csak a nők...

Eközben Svédországban a nőnap nem a virágról és a kényeztetésről szól - ó nem! Ez annak az ideje, hogy az ember aktuális képet kapjon az egyenjogúság kérdéséről, esetleg elmenjen egy tüntetésre (van több is a nagyobb városokban). Én három napilapot vettem ma a kezembe, mindegyik legalább 6-8 oldalon, sokféle cikkben a nők helyzetéről szólt. Egyébként mindenféle nemzetközi mérések szerint Svédország áll a világon a legjobban az egyenjogúság kérdésében, ami a gyakorlatot illeti.

Ez nem azt jelenti, hogy minden oké, hátra lehet dőlni, hanem azt, hogy a többi országban még nagyobb hiányosságok vannak. Ezt támasztja alá a svéd miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt nyilatkozata is, aki azt állítja, tévednek azok, akik azt állítják, hogy Svédországban teljes a nemek közötti egyenlőség. Ehhez még sokat kell tenni, pl. a politikusoknak is. (Meg lehet vádolni, hogy főleg kampányszövegről van szó, de én most hiszek neki, mármint hogy ezt komolyan gondolja. Csak lássam is, hogy tesz valamit.)

És vajon hogy gondolják az utca emberei? Március elején 1015 főnek tették fel a kérdést:
Szerinted egyenjogú ország-e Svédország? ...íme a válaszok:
  • IGEN: 55% (férfiak); 37% (nők), 46% (összesen) 
  • NEM: 40% (férfiak); 57% (nők), 49% (összesen)
  • NEM TUDOM: 4% (férfiak); 6% (nők), 5% (összesen)
 A különbség nem olyan nagy, mint gondoltam volna, de azért a férfiak többsége igen-t mondott, míg a nők többsége nem-et. Én azt mondanám, hogy maga az a tény, hogy a férfiak 40%-a elismerte, hogy van még min javítani, önmagában pozitív dolog.

A következő kérdés:
Mi a legfontosabb dolog, amit tenni kellene az egyenlőtlenség megszüntetésére?
  • Szigorúbb büntetés, hogy a nők elleni erőszakot megelőzzük - 28% (férfiak); 16% (nők)
  • A fizetési szintek emelése a nők által dominált szakmáknál - 27% (férfiak); 42% (nők)
  • A gyes idejének egyenlő elosztása - 9% (férfiak); 10% (nők) 
  • Kvóták bevezetése a munkahelyeken - 6% (férfiak); 7% (nők)
  • Más - 9% (férfiak); 10% (nők)
  • Nem tudom - 21% (férfiak); 14% (nők)
, azaz a nők szerint a női fizetések emelése lenne a legfontosabb - ezzel a férfiak nem igazán értenek egyet... Ami a konkrét fizetéseket illeti, egy skåne-i grafikont láttam az egyik cikkben, eszerint a férfiak 5000-13.000 koronával többet keresnek havonta, az 5000 koronás eltérés malmöi, a 13.000-es lomma-i (ez egy közismerten gazdag kisváros Malmö mellett). Átlagosan egy nő a 86%-át keresi egy férfi keresetének. Létezik egy 15:52 nevű mozgalom is, aminek a neve azt jelenti, hogy 8-17 h munkaidőt alapul véve egy nő 15:52 után ingyen dolgozik.

A gyes-ről már korábban írtam, hogy sok az otthon maradó apuka. És a minimálisan kötelező 2 hónapon túl is érdemes otthon maradniuk. Nemcsak a kisgyerekkel való kapcsolat miatt, de anyagilag is megéri: bónuszt, azaz plusz pénzt ad érte az állam. Nemrég postáztak emlékeztető leveleket azoknak, akiknek "bent maradtak" napjaik (ez nagyrészt az apukákat érinti, de van ahol az anyuka kap ilyet). Tapasztalatok szerint ez a kis buzdítás - még jóval a lejárati határidő előtt - hatásos szokott lenni, utána többen maradnak otthon.

Ami az egész egyenjogúsági témát illeti, nem csak évente egyszer kerül elő, folyamatosan szem előtt van, vita folyik róla, cikkek születnek róla, stb. Természetesen nemcsak a nők részéről, sőt, vannak bevallottan feminista férfiak is - a vezető politikusok között is.

Azt hiszem, még bőven lenne mit írnom a témában, de most ennyi. Talán folyt. köv...

Ui.: A karikatúra szövege:
- Teljes munkaidőben kellene dolgoznom!
- Miért? Nem kapsz pénzt a férjedtől?

A nap szava: jämställdhet (egyenjogúság)

2013. március 5., kedd

Szlogenek csatája

"Ahogy egy termékmárka, úgy egy városmárka esetében is igazi kincs egy jó szlogen. De mikor lesz jó? Ha megragadja a város karakterét, sztoriját, megkülönbözteti más településektől, valamint inspirálni tudja a turistákat, befektetőket, és nem utolsósorban helyieket. Ha viszont átlagos, semmitmondó, az többet árthat, mint használ. „A sokszínű város”, „Az élhető város”, „A barátságos város”, a „Fedezze fel (település)-t”, „A másmilyen város” vagy az „Európa szívében” ezerszer hallott, megmosolyogtató próbálkozás." - olvasom a kisvarda.hu weboldal városszlogen-pályázatának kiírását, ahol remek nemzetközi és magyar példákat is találhatunk. Annyira jól leírja, hogy milyen egy jó városszlogen, hogy nem is próbálom meg újra feltalálni a spanyolviaszt.

Ehelyett bemutatnék pár svéd városszlogent. Pontosabban ezek kommunszlogenek (a kommun egy közigazgatási egység, egyes esetekben az adott - nagyobb - kommun városnak hívhatja magát, pl. Stockholm, Malmö, Göteborg, Solna, Västerås, stb.). Vannak jobban és kevésbé jól sikerültek itt is. Némelyiket a helyiek találták ki, másokért kemény pénzeket fizettek, hogy egy profi cég szállítsa őket.

Íme:

A három nagy:
  • Stockholm – The Capital of Scandinavia (angol, Skandinávia fővárosa) 
  • Malmö – Mångfald, möten och möjligheter (Sokszínűség, találkozások és lehetőségek) 
  • Göteborg – Lilla London (Kis London)

Néhány skåne-i kommun:
  • Ystad – Ja, i Ystad (Igen, Ystadban)
  • Vellinge – Här är friheten större (Itt nagyobb a szabadság) *
  • Skurup – Nils Holgerssons hembygd (Nils Holgersson otthona)

Nagy nevekre hivatkozóak:
  • Kristinehamn – Picasso valde Kristinehamn, välkommen du också
    (Picasso Kristinehamn-ot választotta, téged is szívesen látunk)
  • Karlskoga – Alfred Nobels Karlskoga (Alfred Nobel Karlskoga-ja)

Viccesek:
  • Hjo – I love Hjo (angol, Szeretlek Hjo)
  • Vallentuna - Var femte invånare är en häst
    (Minden ötödik lakos egy ló)
  • Alingsås – Potatisstaden (Burgonyaváros)
  • Fagersta – Här får du livstid (Itt életfogytiglant kapsz)
  • Åre – Året runt (Egész évben: az Åre - városnév - és az Året - év - szójátékából)

Simán csak büszkélkedőek:
  • Bjurholm – En pigg 250-åring! (Egy élénk 250 éves!)
  • Växjö – Europas grönaste stad (Európa legzöldebb városa)
  • Botkyrka – Långt ifrån lagom (Minden, csak nem lagom)
  • Sigtuna – Where Sweden begins (angol, Ahol Svédország kezdődik)
  • Bollebygd – Kommunen där vi bor bra och lever länge
    (A kommun, ahol jól lakunk és sokáig élünk)

* Vellinge szlogenje nagy port kavart fel, miután 1-2 éve a - közismerten gazdag - kommun elutasította, hogy külföldi menekült gyerekeket fogadjon. Igen, nagyobb a szabadság...csak nem mindenkinek.

A nap svéd szava: marknadsföring (marketing)

2013. március 1., péntek

Bron / Broen (A híd)

Éjszaka, egy autó suhan a sötétben, az arctalan sofőr az órájára néz...majd hirtelen 45 másodpercnyi áramszünet az Öresund-hídon. Közvetlenül ezután egy holttestet találnak a híd közepén, pontosan a dán-svéd határt jelképező vonalon. Így kezdődik a 2011-es dán-svéd koprodukcióban készült tíz részes tévésorozat első epizódja.

A skandináv krimiknek általában jó hírük van, a Bron (dán címe: Broen) pedig kifejezetten izgalmas, fordulatos és kiszámíthatatlan. A sorozat egyik nagy erőssége a karakterekben rejlik, különösen ami a két főszereplőt illeti. A szoros  együttműködésre kényszerülő Martin (Kim Bodnia; koppenhágai nyomozó) és Saga (Sofia Helin; malmöi nyomozónő) különbözősége nagyon jó jeleneteket eredményez és mindkettőjüknek elhisszük, hogy tényleg profi rendőrök. Ráadásul a magánéletükbe is betekintést nyerünk, ami itt gyakran összefonódik a munkával.

A Bron készítői remekül kihasználták a hagyományos dán-svéd ellentéteket is. Aki kicsit is tud svédül vagy dánul, remekül mulat pl. azon a jeleneten, amikor a svéd nyomozócsoportból az eligazításon senki sem érti, mint mond nekik a dán kolléga :-) Apropó, a filmben természetesen végig mindenki a saját nyelvén beszél (azaz dánul vagy svédül), ami külön csemege a magamfajtáknak. A filmhez rengeteget hozzátesz a női főszereplő, Saga Norén sajátságos jelleme is. Erről a filmkészítők azt nyilatkozták, hogy szándékos, hogy nem akarták beskatulyázni Saga figuráját, vagyis nem akartak címkét ragasztani rá, de kicsit utánaolvasva azért sok minden megvilágosodott nekem (viszont itt nem akarok semmilyen poént lelőni). De Martin figurája is abszolút el van találva, hiteles és nagyon emberi, ami Kim Bodnia érdeme.

Na és a helyszínek! Sok malmöi - és valószínűleg koppenhágai - helyszín felismerhető a filmben, a film eleji zenés intro is nagyon igényes, Turning Torso-val, malmöi szélmalommal, persze magával a híddal, a kis hableánnyal (Koppenhága), stb. Az egész kicsit olyan érzés, mintha egy profi hollywood-i filmet néznénk, amit Malmöben készítettek... Angol nyelvű előzetes itt.

A sorozatot 2011 szeptemberében kezdték el sugározni a svéd közszolgálati tévén (SVT), akkor 900.000-en látták (Svédország + Dánia). Angliában több, mint egymillióan látták a BBC 4-en. Európa legjobb tévésorozatának választották a berlini Prix Europán, a brit krimiírók egyesülete pedig a legjobb nemzetközi bűnügyi sorozatnak (The Crime Thriller Awards), olyan komoly konkurrencia mellett mint pl. a Dexter vagy a Homeland. Az IMDb.com -on jelenleg az előkelő 8.4-es az értékelése. Már egy amerikai remake (másolat-film) forgatása is folyamatban van - ami az USA-mexikói határon játszódik -, de a brit-francia verzió is útban van.

Azt nem mondom, hogy mindenkinek való a sorozat: több helyen is vannak benne erősebb jelenetek. Svédországban és Angliában 15-ös korhatárkarikát kapott egyébként, de nem lepődnék meg, ha Magyarországon 18-ast kapna. (Tapasztalatom szerint a svéd filmes korhatárok gyakran akár jóval alacsonyabbak, mint máshol.)

Én csak nemrég láttam a filmet, ezért a mostani értékelés :-) Ha esetleg sikerült felkeltenem az érdeklődést, akkor
  1. más ország esetén: ki lehet várni, hogy az illető ország is vetítse (amire jó esély van, mert 57 ország is megvásárolta a vetítési jogokat)...remélem, nem késtem el ezzel a tippel :-) , vagy
  2. meg- ill. ki lehet venni DVD-n (angol nyelvterületen The Bridge címmel fut, 3 lemez), pl. az Amazon.co.uk -n kapható, ill.
  3. Svédországban pedig meg lehet nézni az interneten, a Netflix-en (amit jelenleg 1 hónapig teljesen ingyen lehet tesztelni), vagy
  4. DVD-n kölcsönözni lehet pl. a Lovefilm-től, vagyis interneten megrendelve (4 lemez), aztán
  5. meg is lehet vásárolni DVD-n (vagy Blue-Ray-en), több helyen is, vagy akár
  6. bele lehet kukkantani a YouTube-on, pl. itt az első rész eleje, angol felirattal (figyelem! ismét szólok, hogy kissé sokkoló lehet egy-két jelenet).
És ami izgalmas: ugyan nem így tervezték eredetileg, de a nagy sikerre való tekintettel jelenleg a második széria forgatása folyik. Idén szeptemberben mutatják be, ugyanezekkel a főszereplőkkel. Én már alig várom...

A nap svéd szava: seriemördare (sorozatgyilkos)