2009. március 25., szerda

Kemény dió...

Ha valaki külföldiként érkezik Svédországba , hogy ott éljen, gyakran sokkal mélyebben kénytelen a helyi törvényeket és szabályozásokat megismerni, mint a "bennszülöttek" (bár ez akármelyik országra igaz lehet). Eközben igencsak sajátos tapasztalatokat szerezhet a helyi bürokrácia működéséről. Erről én is mindig megbizonyosodom, amikor valamelyik kacifántos hivatali viszontagságunkat mesélem pl. egy svéd kollégámnak, aki nagy szemekkel néz, hogy "nahát, tényleg? ez így van?..."

Tanulságos megismerni annak az azerbajzsáni bevándorlónak a történetét, aki nem akart kiváltságokat, csupán tisztességesen, legálisan dolgozni és családot alapítani Svédországban. Rafail Hamidov bár nem EU-s országból érkezett (ami megnehezíti a munkavállalást és a letelepedést), viszont fel tud mutatni egy svéd feleséget, ami plusz pont (családi kötődés Svédországhoz).

2006 óta él Svédországban ideiglenes letelepedési engedéllyel. Tipikusan az az ember, aki igyekszik minden szabályt betartani és mindig azt tenni, amit elvártak tőle. Elkezdett svédül tanulni és munkát is talált, favágóként dolgozott egy erdészetnél. Mivel a lakásától 80 kilométerre volt a munkahelye, a napi többórás ingázás helyett csak hétvégenként utazott haza a feleségéhez. Viszont emiatt a bevándorlási hivatal (hivatal 1) megtagadta tőle az állandó letelepedési engedélyt, mondván, hogy már nem is él együtt a svéd feleségével. A letelepedési engedély hiányában viszont a munkáját is elvesztette.

Az állami munkaerőirodában (hivatal 2) azt tanácsolták neki, hogy tanuljon tovább, így megnövelheti az esélyeit egy új munkára. Rafailnak a hazájában egyetemi végzettsége volt, amire alapozva svéd felsőfokú tanulmányokba kezdett egy, a végzettségének megfelelő jövőbeli állás reményében. A diákhitel iránti igényét viszont az ösztöndíjakért felelős hivatal (hivatal 3) elutasította, azzal indokolva a döntést, hogy nincs állandó letelepedési engedélye.

Rafail és felesége - akik épp most várják első gyermeküket - ekkor szociális ellátás igényeltek, hogy ki tudják fizetni a számláikat, amíg Rafail tanul. Ezt az igényt azzal az indoklással utasította el a szociális hivatal (hivatal 4), hogy a segélyt nem lehet tanulmányok finanszírozására használni.

Viszont ha eleve olyan munkája lett volna az ifjú azerbajdzsáninak, amihez nem kell ingáznia, már megkapta volna az állandó letelepedési engedélyt.

"Ezek a hivatalok mind egy országban működnek, de különböző dolgokat mondanak. Az egyik szerint "dolgozz", a másik szerint "nem dolgozhatsz". Ilyenkor mit lehet tenni?" - kérdezi Rafail.

A bevándorlási hivatal szóvivője beismerte, hogy a törvények nem mindig felelnek meg egymásnak és emiatt a legjobb szándékú külföldinek is keresztbe tehetnek...

A nap svéd szava: Migrationsverket (a svéd bevándorlási hivatal)

3 megjegyzés:

Dimanni írta...

Egyre több furcsaságot tudok meg Svédországról... :-\
A kedvemet persze semmi nem tudja elvenni. :-)

Emőke írta...

Szia!

Igazából nem kell, hogy elvegye a kedvedet, tényleg :-) Bár nem tudom, milyen szempontból írtad.

Azért hidd el, hogy jóval több a pozitívum, mint a negatívum...

Névtelen írta...

Szia! Most akadtam rá erre a kis történetre. Igen meglepő, de nem egyedi. Én még nem rég élek itt, de szerintem is több a pozitívum, mint a negatívum.:)