2013. december 20., péntek

Hol a boldogság mostanában?...

Hát, ha országszinten vesszük az emberek boldogságát, Svédország - illetve a svéd lakosság - eléggé az élvonalban van: az ENSZ idei tanulmánya alapján (World Happiness Report). A New York-i Columbia Egyetem kutatói által készített jelentés - amely 2010-2012 közötti adatokat vett alapul - az egyes országok boldogságindexének megállapításakor többek között olyan változókat vesz figyelembe, mint a várható élettartam, a korrupció érzékelt jelenléte, a közbiztonság, az életút megválasztásának szabadsága, a szociális ellátórendszerek hatékonysága vagy a munkanélküliségi ráta.

Íme a top 10-es lista:
  1. Dánia
  2. Norvégia
  3. Svájc
  4. Hollandia
  5. Svédország
  6. Kanada
  7. Finnország
  8. Ausztria
  9. Izland
  10. Ausztrália
Látható, hogy öt észak-európai ország is bekerült az első tízbe (Dániával az élen), vagyis az összes skandináv ország és távoli rokonaink, a finnek is. Vajon miért pont ők? Egyes magyarázatok szerint az északi országokban nagyjából hasonló szinten fejlett a demokrácia és fontos, hogy viszonylag kicsi a jövedelmek közötti különbség. Aztán jó a szociális háló is és - az előzőeknek köszönhetően - az emberek viszonylag nagy befolyással vannak a saját sorsuk alakulására.

Ugyanakkor persze sokan vitatják, hogy mérvadó lenne ez az eredmény, pl. svédektől olvastam egy fórumban, hogy irreális ez a helyezés és inkább affélét jelez, hogy a svédek azt hiszik, ez minden világok legjobbika. De én inkább hajlok az első magyarázatra :-)

Nekem még az is érdekes, hogy csak egyetlen melegebb éghajlatú ország (Ausztrália) szerepel a 10-es listán. Persze ez valószínűleg csak magyar szemmel nézve furcsa, hiszen nem az volt a szempont, hogy egy átlag magyar - saját megítélése szerint! - hol tudna boldogan élni, ha bármit választhatna...

Néhány további helyezett, a teljesség igénye nélkül:
17. USA
18. Írország
22. Nagy-Britannia
25. Franciaország
26. Németország
39. Csehország
45. Olaszország
46. Szlovákia
51. Lengyelország
57. Kazahsztán
62. Albánia
68. Oroszország
 És a középmezőny alattiakból néhány:
70. Görögország
82. Nigéria
85. Portugália
90. Románia
93. Kína
96. Dél-Afrika
105. Irak
106. Szerbia
110. Magyarország
111. India
130. Egyiptom
143. Afganisztán
144. Bulgária
...ez pedig a lista legvége - mondhatni a legboldogtalanabb népek:
151. Tanzánia
152. Ruanda
153. Burundi
154. Közép-Afrikai Köztársaság
155. Benin
156. Togo

A teljes "boldogságlista" megtekinthető itt (angolul).


A nap svéd szava: lycklig (boldog)

2013. december 7., szombat

A malmöi Mikulás nem jár egyedül

A múlt hétvégén, a malmöi városi buszra felszállva meglepő felfedezést tettünk: a svédeknél nemcsak Mikulás, hanem Mikulásfeleség is van. Ott ültek párban a busz elejében, a néni Mikuláson a megszokott piros "munkaruhán" felül egy horgolt vállkendő is volt. Muszáj volt nekik odabiccentenem, barátságosan visszamosolyogtak :-)

Másnap megkérdeztem egy munkatársnőmet a dologról, aki azt mondta, igen, a Mikulásnak van felesége is, bár nem minden alkalommal jelenik meg. És mielőtt elragadott volna a fantáziám, azt is leszögezte, hogy ez nem új, feminista jelenség, hanem már régóta ilyen a leosztás.

Aztán már majdnem megfeledkeztem a dologról, de egyrészt szóba került egy magyarországi barátnőmmel értekezve (aki "ne zavarjuk össze a gyerekeket" jelszóval 18 éven felüli tartalomnak minősítette az általam prezentált, egyéb mikuláspárt ábrázoló fotókat), másrészt az egyik, hozzánk bedobott újság címlapján ők ketten szerepeltek - a malmöi mikuláspár. A cikkből kiderül - már csak a fotó miatt is érdemes kattintani! -, hogy már 13. éve csinálják és csakis az örömszerzés miatt, pénzt soha nem fogadnak el. A polgári nevük pedig Jonny (78 éves) és Anna (75 éves).

Az egész történet azzal kezdődött, hogy 1999 őszén Jonny egy raktári selejtezés során magához vett egy mikulásruhát. November végén azt javasolta Annának, hogy öltözzenek mikuláspárnak, amibe ő bele is ment, mivel amúgy sem volt semmilyen különösebb tervük karácsonyra. És hogyan kezdi meg a tevékenységét egy modernkori mikuláspár? Feladtak egy hirdetést a Sydsvenskanban (helyi napilap), miszerint ingyenes kiszállást vállalnak. Rengeteg választ kaptak, utána pedig már hirdetniük sem kellett, szájhagyomány útján terjedt a hírük.

Na és hogy hogyan finanszírozzák az ajándékokat? "Ó, hát mi nem dohányzunk, nem iszunk, nem golfozunk, így marad pénzünk", mondják egyhangúlag. Meggyőződésük, hogy egy Mikulás nem üzleti szellemben tevékenykedik. Illetve igenis, kapnak fizetséget, de más formában: az öröm, amit a gyerekeknek - és felnőtteknek! - szereznek, minden fáradságot megér.

Anna minden karácsony után levágja Jonny szakállát, majdnem teljesen. De júliusig van ideje kinőni. Akkor van ugyanis Koppenhágában a mikulásvilág nagy találkozója. Apropó utazás: ma és holnap Stockholmban, december 15-én pedig Koppenhágában vannak látogatóban (és nagyon kíváncsiak az ottani fogadtatásra).

A nap svéd szava: tomte (Mikulás)

2013. november 26., kedd

A költözés

Még pár hónapja sem sejtettem, hogy ilyesmire adjuk a fejünket, de az van, hogy költözünk. Pillanatnyilag megvan még a malmöi lakásunk is, de már alá van írva az adásvételi szerződés, legkésőbb a jövő év legelején teljesen átköltözünk. Ugyanis vettünk egy házat vidéken, Malmötől 50 km-re, egy pici, természetközeli faluban, ahol max. 10-12 ház van. És ha nem zárjuk be a kaput, simán betévednek az őzek, akik éjszaka az úton sétálgatnak. Nappal meg a kert végében is megjelennek (láttunk ilyet a saját szemünkkel). Plusz hatalmas sasok köröznek a környéken. Na meg több házhoz tartozik jókora, kültéri lókarám + lovak, esetenként pónik. Előfordul, hogy lovasok mennek el a ház előtt, az aszfaltozott úton. Az autóforgalom pedig elég gyér.

Persze innentől kezdve az ingázás az új életforma, nekem továbbra is Malmöbe. A tömegközlekedés addig szuper, hogy a legközelebbi állomásig félóránként jár a lila vonat, amivel 33 perc alatt a malmöi belvárosban vagyunk (időnként 160 km/h-val hasítva). Szeretem ezt az új típusú vonatot, kulturált, kellemes, csendes...ja igen, van benne kifejezetten csendes fülke is, ahol nem szabad beszélgetni, telefonálni - ez jól tud jönni néha. A vasútállomástól viszont nincs busz felénk, így autó használata erősen ajánlott (9 km a távolság). Ill. van egy "csigabusz" ami jó lassan, de közelebb visz a házhoz (2,7 km-re), de az meg elég ritkán jár.

Viszont az ingázás olyan szempontból jó dolog, hogy az ember mindkét hely előnyeit élvezheti: van a városban is és lazíthat a falusi nyugalomban. Legalábbis ez a terv :-) Egyébként a ház nagyon jó állapotban van, fel van újítva, a múlt heti hivatalos inspekción is megdicsérték (ezt a biztosítótársaság rendelte, nekünk ingyenes volt, elég sok mindent megnéztek).

Bár a ház az 1930-as években épült, ezt én meg nem mondanám és a felújítások után van olyan modern, mint bármelyik ház. Például kétféle fűtési rendszer is van benne, egy fatüzelésű kazán (jelenleg ezt használjuk) és egy levegőkazán, ami errefelé igencsak elterjedt. Vicces, hogy mivel egy lengyel pártól vettük a házat, a fatüzelésű kazán is lengyel gyártmány, aminek a nyelvét az elektronikus kezelőfelületén át tudtuk állítani magyarra (svéd nyelv nincs is benne).

Itt Malmöben már vártam, mikor lehet végre az ételhulladékot is gyűjteni (Kirsebergben csak jövőre vezetik be, míg a legtöbb helyen már működik), amiből biogázt csinálnak - itt nemcsak ténylegesen ételre (pl. sajt, hús, tészta, rizs, mindenféle készétel) kell gondolni, hanem pl. tojáshéjra, almacsutkára, banánhéjra, egyéb héjra, csontra/halszálkára, teafilterre. Viszont a házunknál már jóideje működik a rendszer, így csak használnunk kell. Az ételhulladék gyűjtéséhez kapunk barna papírzacskót (és műanyag tartót is, hogy szellőzzön a töltés alatt lévő zacskó, azaz ne ázzon szét) és van külön rekesz a kukában ennek is. Nekünk két nagy kukánk van, mindkettőben 4-4 rekesszel (műanyag, papír, üveg, fém, sima szemét és az ételmaradék).

Ezzel kapcsolatos infó, hogy a világon a legtöbb biogázzal működő járművet Svédországban találjuk, ebből a többség a tömegközlekedésben van (buszok) ill. különböző állami hatóságok, szervezetek járművei is biogázzal mennek. Természetesen a malmöi IKEA éttermének ételmaradékaiból is biogáz lesz, ezt az áruház pár évvel ezelőtti újranyitásakor (amikor új helyre költöztek) hangsúlyozták is.

Most még ugyan átmeneti állapotok vannak nálunk, amikor már sok dolog átköltözött, de még több dolognak ismeretlen a pozíciója (vagy éppen szimplán amott van, amikor gyorsan kellene), vagy a két lakás között pont mi nem találkozunk össze - de ennél már csak jobb lesz.


A nap svéd szava: matavfall (ételhulladék)

2013. november 14., csütörtök

Multikulti kultúrsok(k)

Új blog került fel a kedvencek közé (ami a jobb oldalon található). Először a Szülőnek lenni Svédországban c. bejegyzést olvastam a MultiKulti Kultúrsok(k)-ból, amit egy ismerősöm megosztott a Facebook-on. Aztán gondoltam, elolvasom, mi is van még benne.

Nagyon-nagyon jó érzés fogott el Katalin megértő, nyitott sorait olvasva, aki olyan fontos dolgokról ír, amelyeket rohanó mindennapjainkban talán végig sem gondolunk. Az előítéletekről, a másságról, a különböző kultúrákról...és hogy sok mindent lehetne másképp is. Nem is tudom jól megfogalmazni, mi az, ami megkapott - úgyhogy inkább idéznék tőle néhány gondolatot, remélve, hogy kedvet csinálok az - októberben indult és félévesre tervezett - bloghoz, amely egy kulturális munkához kötődik, Uppsala-ban, Svédországban:

"...a sok elméleti okosság, amit multikulturalizmusról, konfliktusokról, mediálásról, interkulturális kommunikációról, egyebekről tudok mondani, akkor lesznek hitelesek, akkor válnak kézzelfogható tudássá és gyakorolható hivatássá a tanítványaim számára, ha a valóságban is látom, kipróbálom, megtapasztalom, milyen a kulturális mindenki földjén élni.

Nos, hát itt duplán vagyok idegen, vagy inkább triplán. A gyakorlatban, sztereotípiák között. Olyan helyzeteket élek meg, amit a könyvekből nem lehet megtanulni, megismerni. Például a fiatal kurdok és szíriaiak konfliktusát, a gottsundai és stenhageni gangek verekedését. És, remélem, azt is, hogy sikerül a kurd és szíriai kulturális szervezetek vezetőivel kidolgozni valamilyen stratégiát (az egyik kis csírázó növénykém a sivatagban)."


- - -

"Az egyénekre ráragasztott címke eltakarja magát az egyént individuális jellemzőivel együtt. És gyakran a sztereotípiák többet mondanak el rólunk, mint azokról a társadalmi, etnikai, kulturális (stb.) csoportokról, amelyek tagjaira használjuk ezeket a sztereotípiákat.

A negatív érzelmi töltet ráadásul gyakran félelemből táplálkozik. A példa egy fiatal magyar fiútól származik, aki Dániában szembesült azzal az elmúlt évben, hogy amikor kiderült, hogy magyar, egyből „szerbnek”, „cigánynak”, „tolvajnak” tartották a vele egyidős fiatalok. Sok 20 év körüli dán szerint tehát minden magyar szerb és cigány, aki ráadásul tolvaj is. Talán nem nehéz felfedezni a történetben a félelmet. És persze, mást is: az ismeret, a megismerés, a mások iránti nyitottság maximális hiányát."


- - -

"A legutolsó – és ebben az esetben a legfontosabb – téves hiedelem az, hogy az arabok civilizálatlan barbárok. Nyilván vannak ilyenek is, mint ahogy minden országban előfordulhatnak civilizálatlan barbár emberek, azt állítani azonban, hogy a civilizálatlanság az arabok jellemzője, nos, ez maga barbárság. Arról árulkodik, hogy ennek a sztereotípiának a használója egyáltalán nem ismeri Európa kultúrtörténetét, ráadásul fals etnocentrizmussal él."

- - -

"Svédország oktatási rendszere lenyűgöző. Olyan, amire nekünk is szükségünk van, volna. Aktív állampolgárság, demokrácia, felelősségvállalás, Life long learning: ez mind olyan formát ölt, amit én szeretnék otthon is látni.

Kreativitás és kreatív ipar, a tanulás mint egészségmegőrző rendszer, csodás nyugdíjasok, akik egyszerre 2-3 nyelvet tanulnak, mert tanulhatnak. Iskola, ahová szeret a gyerek járni, mert érdekes, mert izgalmas, mert nagyon sok mindent lehet, és mert ő áll a középpontban, a társaival együtt, akik azt tanulják, hogyan kell egymást elfogadni és tisztelni. Az esélyek biztosítása, a lehetőség, hogy az legyél, ami szeretnél lenni, amiért megküzdesz, még akkor is, ha szüleid bevándorlók vagy esetleg finn romák.

Álmaim iskolarendszere. Hát most nyitott szemmel álmodhatok néhány hónapig."


- - -

"A svédek és finnek is szolgálnak meglepetésekkel. Nem túl sokkal, de néhánnyal igen. Ezt azonban egy másik bejegyzésben írom le részletesen.

Ízelítőül:

Engem némileg sokkol, amikor 10 fokban rövidnadrágban és pólóban jön velem szembe valaki. Vagy zokni nélkül papucsban.
Vagy ha minden nap felporszívózzák az avart.
Vagy az, ha szombat hajnalban arra ébredek, hogy óbégatnak a fiúk, és bútorokat dobálnak ki az ablakon.
Vagy az almafa, aminek nem szedik le a gyümölcsét.
Vagy a Krasznaja Moszkva a fiókokban.

Nem csodálkozom. Olyan, mintha otthon volnék. Nézem a virágos mezőt. Tanulok. "


- - -

"Az oktatás a leghatalmasabb fegyver, amivel megváltoztathatjuk a világot. Ezt valószínűleg nagyon sok politikus tudja, a kérdés csupán az, hogy milyen világot „álmodnak” a döntéshozók. Az esélyegyenlőség világát álmodják, vagy valami mást? A haladás államát kívánják megteremteni, vagy valami mást? Mosolygó, önbizalomtól ragyogó arcú, elégedett és egészséges emberek társadalmát akarják, vagy valami mást? És az emberek maguk, vajon mit akarnak?

Legyenek ezek költői kérdések, válaszok nélkül (vagy mindenki gondolkodjon el a lehetséges válaszokon)."


- - -

...de ezek csak kiragadott részletek, ismétlem: érdemes ellátogatni a blogra!


Végül, de nem utolsósorban, még egy ajánló: Feri világgá megy - és szintén megtapasztalja a kultúrsokkot, mint olyat. Ő Amszterdamban, de japán munkahelyen. Ennek túléléséhez elkél némi humor is. Feri stílusa pedig zseniális. Szerintem :-) Róla ill. tőle a Határátkelőn olvastam először: Hétköznap is földönkívüliként. Sajnos nem ír túl gyakran a blogba, de ha igen, akkor az ütős.

Jó olvasást!


A nap svéd szava: fördom (előítélet)

2013. november 6., szerda

Kik a legismertebb svédek külföldön?

Találtam egy nagyon jó kis írást, pontosabban egy magánjellegű kutatás eredményét. A (természetesen) svéd illető azt szerette volna kideríteni, hogy mely svédek a legismertebbek külföldön. Az egy dolog, hogy a svédek szerint kik a leghíresebb honfitársak - no de ezek a személyek vajon megegyeznek-e azokkal, akik nemzetközi viszonylatban a leghíresebbek?...

A kutatás alapját Google keresések adták. A módszer lényege, hogy nézzük meg, egy adott személyről összesen hány nyelven találhatóak írások, cikkek a Wikipedia-n (amely a világ kb. 5. legnagyobb weboldala). Csak referenciaképpen, néhány - világszerte jól ismert - személyre vonatkozó találatok:
  • Jézus: 213 nyelv
  • Barack Obama: 199 nyelv
  • Mohamed próféta: 150 nyelv
  • Elvis Presley: 119 nyelv
  • Albert Einstein: 166 nyelv
  • Jeanne D'Arc: 104 nyelv
  • Bob Marley: 91 nyelv

A felmérés 2013. márciusában készült, azaz a jelenlegi eredmény nem pont ugyanez lenne, de valószínűleg összességében nem lenne túl nagy eltérés.

Az, aki ezt a keresést csinálta, előzetesen tippelt is az első 5 helyezettre, szerinte ők a legismertebbek külhonban (nem sorrendben):

Ehhez képest a következő eredmény született.
  1. Carl von Linné (1707-1778)                       123
  2. Alfred Nobel (1833-1896)                         108
  3. Ingmar Bergman (1918-2007)                      96
  4. Selma Lagerlöf, író (1858-1940)                  68    (A Nils Holgersson szerzője)
  5. Ingrid Bergman, színésznő (1915-1982)        68
  6. Zlatan Ibrahimovic, focista (1981- )               67
  7. Carl XVI Gustaf, 1973-tól a svéd király (1946- )         65
  8. Dag Hammarskjöld, az ENSZ volt főtitkára (1905-1961)     63
  9. Anders Celsius, tudós (1701-1744)                     62
  10. Astrid Lindgren, író (1907-2002)                      61
  11. August Strindberg, író (1849-1912)                    58
  12. Pär Lagerkvist, Nobel-díjas író (1891-1974)     58
  13. Greta Garbo (1905-1990)                               58
  14. Olof Palme, (1927-1986)                               58
  15. Verner von Heidenstam, író, költő (1859-1940)         57
  16. Fredrik Reinfeldt, jelenlegi miniszerelnök (1965- )   56
  17. Eyvind Johnson, író (1900-1976)                 55
  18. Loreen, énekesnő (1983- )                   55
  19. Harry Martinson, író (1904-1978)                      54
  20. Gustav II Adolf, király (1594-1632)                   53

Néhány további helyezett, a teljesség igénye nélkül...a talán általunk is ismert hírességekkel:

Björn Borg, teniszező (1956- )                  49
Agneta Fältskog, énekesnő az Abba-ban (1950- )        48
Gustav Vasa, király (1496-1560)                       45
Victoria koronahercegnő, trónörökös (1977- )          43
Stieg Larsson, krimiíró, újságíró (1954-2004)          42

Stefan Edberg, teniszező (1966- )                  42
Carl Larsson, művész (1853-1919)              41
Kristina királynő (1626-1689)                          40
Göran Persson, volt miniszterelnök (1949- )          40
Anni-Frid Lyngstad, az ABBA énekesnője                37

Raoul Wallenberg, diplomata (1912-kb.1947)            36
Max von Sydow, színész (1929- )                  36
Mats Wilander, teniszező (1964- )              36
Silvia királyné (1943- )                              35
Fredrik Ljungberg, fotballista (1977- )                  35

Benny Andersson, zenész,ABBA-tag (1946- )             34
Björn Ulvaeus, zenész, ABBA-tag (1945- )             34
Ingvar Kamprad, az IKEA alapítója (1926- )           33
Stellan Skarsgård, színész (1951- )                     32
Sven-Göran "Svennis" Eriksson, futballedző (1948- )   31

Daniel herceg, Victoria férje (1973- )                31
Anna Lindh, politikus, miniszter (1957-2003)          30 
Carolina Klüft, olimpiai- és világbajnok atléta (1983- )       30
Anja Pärson, olimpiai- és világbajnok síelő (1981- )  28
Arvid Carlsson, orvosi Nobel-díjas (1923- )           28


A következtetéseket mindenki levonhatja a listából. A "top 20-as" lista két fiatalja, Zlatan és Loreen is külföldi szülőkkel rendelkezik, ez is jól mutatja Svédország sokszínűségét. Magyar vonatkozású személy Raoul Wallenberg, aki Budapesten mentett meg zsidókat a náci deportálás elől. Sajnálatos módon a listán szereplők közül két magasrangú politikus is gyilkosság áldozata lett (Olof Palme és Anna Lindh).

Az írás címe egyébként: "És a világ legismertebb svédje nem Astrid Lindgren..." - aki többek között a Harisnyás Pippi szerzője.

(A képen Carl Larsson festménye.)

A nap svéd szava: medlem (tag)

2013. október 28., hétfő

Simone

Tegnap délután, Malmö felé autózva tűnt fel az autópálya melletti hatalmas, világító kijelző, miszerint az Öresund-hídon erős szél van, teherautóval nem ajánlott a hídra hajtani. Aztán az újságokban, a hírekben egyre-másra bukkantak fel a közelgő viharra figyelmeztető hírek. Miszerint ma lesz a csúcspontja. Ma még biciklivel jöttem haza a munkából úgy fél 4 tájban, észleltem, hogy tényleg eléggé fúj a szél, helyenként széllökések vannak. Itt még nem gondoltam, hogy vészes lenne a helyzet.

Aztán amikor felmerült, hogy még ma vonattal kellene menni valahová, a Skånetrafiken (a helyi közlekedési vállalat) weboldalán hatalmas piros térkép virított, miszerint ma du. 4 után semmilyen vonat nem megy, nincsenek vonatpótló buszok sem. Először azt írták, csak az Öresundståg közlekedik (azaz a hídon átmenő vonat, Koppenhágába és vissza), de hamarosan azt is leállították. Nemrég (20 h) a Kastrup nemzetközi repteret is lezárták (Koppenhága).

Mindezt a 3-as fokozatú viharjelzés miatt (ami nemcsak Skåne-re, hanem Svédország nagyobb, déli részére érvényes, pl. Göteborgra is). A 3-as fokozatú figyelmeztetés - Klass 3 varning - a legmagasabb, azt jelenti, hogy a lakosság nagy veszélyben van és rendkívül jelentős károk keletkezhetnek fontos szolgáltatásokkal kapcsolatban (pl. áram), a lakosságot arra kérik, hogy tévén, rádión vagy interneten kövessék a fejleményeket. Ez konkrétan 30 m/s (kb. 110 km/h) erősségű - vagy nagyobb - szelet jelent és emiatt veszélyes a szabadban tartózkodni. Nagy károk várhatóak a fákban/erdőkben és az épületekben, nagyon komoly közlekedési zavarok alakulhatnak ki. (A vízen ez azt jelenti, hogy a nagyobb hajóknak is a kikötőben kell maradniuk.)

Az egyik, ebédidőben megjelent újságcikkben egy biztosítási szakember azt nyilatkozta, hogy ha valakinek nincs házbiztosítása, még ma sem késő megkötni, pl. telefonon, a lényeg, hogy mától legyen érvényes (és ne ma éjféltől). A megállapodás számít, nem a biztosítási díj befizetése, az lehet később is.

Szóval ma már nem mentünk sehová, de az itthonülés sem nyugalmas. A vihar - amelyet itt Svédországban Simone-nak neveztek el és Nagy-Britannia felől érkezett - tényleg bedurvult és ami nálunk a leglátványosabb, akusztikailag, az az erkély ablaktábláinak folyamatos támadása. (Ez nem is igazán ablak, elhúzható ablaktáblák vannak az erkélyen a kert felé, így közel sem zárnak úgy, mintha ablakok lennének.) Ijesztő hangja van, az első órákban mindig összerezzentem és figyeltem, nem rántja ki-e a szél őket...most már kezdem megszokni.

De a neten persze látom, mik vannak máshol: széthasított fák, felborult építkezési állványok, lerepült háztetők, extrém nagy hullámok a tengerparton, pl. ez a hajó a mérete ellenére sem úszta meg a kárt, és van ahol áramszünet van (a legfrissebb hírek szerint 58.000 háztartásban, ebből 28.000 Skåne-ban van...nagyon-nagyon remélem, hogy mi megússzuk). Sajnos Dániában megvan az első halálos áldozat is, akit egy repülő tégla talált el :-( A mentőszervezetek folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a kidőlő fák nagyon veszélyesek és aki tud, maradjon otthon.

Egy olvasói kommentár az egyik újság online kiadásában: "Kénytelen voltam kimenni a kutyával, de alig mentem 50 métert, a szél felborított, beütöttem a fejemet és a hátamat. Ne menjetek ki!" Egy másik olvasó 18:24-kor arról tudósított, hogy ugyan a repülője már 16:20-kor megérkezett Kastrup-re, de nem akarják őket kiengedni a repülőből a széllökések miatt és az egész repülő rázkódik. De amúgy sem jutna haza Malmöbe a híd lezárása miatt, pedig jó lenne, mert már több, mint 24 órája utazik...

A legutóbbi veszedelmes viharok errefelé (ezek még pont az ideköltözésünk előtt voltak, ezért a mostani felkészületlenségem):

  • Gudrun (2005. január) - Dél- és Nyugat-Svédország, az orkánerősséget Nyugat-Blekinge-ben érte el, ez 42 m/s (150 km/h) volt. 415.000 háztartás volt áram nélkül és 75 millió köbméter erdőt pusztított el a vihar Götaland-ban.

  • Per (2007. január) - legnagyobb sebessége 40 m/s (144 km/h) volt, ezt ugyanott érte el, ahol Gudrun. Kb. 440.000 háztartás maradt áram nélkül és 12 millió köbméter erdőt tarolt le az orkán.

Az Öresund-hídon 70 km/h-ra korlátozzák a megengedett sebességet ha 15 m/s (55 km/h) az oldalszél. Ha a szél erőssége eléri a 25 m/s-ot (90 km/h), függetlenül a szél irányától, lezárják a hidat. A hídon történő vasúti közlekedést - amely az alsó szinten történik - viszont csak 33 m/s-nál (120 km/h) állítják le.

Ahogy most olvasom, már Simone is elérte a 41,4 m/s-ot, Halmstad-nál. Remélem, lassan elcsendesül, az előzetes figyelmeztetés szerint az esti órákban már lanyhulásra lehet számítani, kérdés, hogy mikortól?

Még egy frissebb kommentár (20:16) valakitől, Kristianstad-ból: Gudrun gyerekjáték volt ehhez képest! Maradjatok bent! Most jövök a Willys-ből (szupermarket), a parkolóban egy bevásárlókocsi röpködött!

Ui.: Olvasói fotók a Sydsvenskan oldalán a viharról.


A nap svéd szava: strömavbrott (áramszünet)

2013. október 23., szerda

Hírek az újságból

A napokban a Metro-t és City-t lapozgatva merült fel bennem, hogy nem lenne érdektelen egy kis aktuális hírcsokrot összeállítanom, amiből talán látszana, hogy miben mások a svéd hírek pl. a magyaroktól.

Na nem arra gondolok, hogy itt csak pozitív hírek lennének, sajnos ez közel sincs így. Bár azok is vannak szép számmal és szerencsére elég nagy nyilvánosságot kapnak azok is - egy önkéntes magánkezdeményezés a hajléktalanok érdekében vagy személyes beszámoló pl. arról, hogyan mentette meg valaki a kollégája életét gyors újraélesztéssel (ez pont két napja volt az újságban) ugyanolyan terjedelmes - itt: kétoldalas - cikket kaphat mint bármelyik "nagyobb" hír.

Naszóval, egy kis szubjektív gyűjtemény erről a hétről, a teljesség igénye nélkül:

  • A gyereket az óvodába adjuk le, a kutyát a kutyaóvodába. (A svéd törvények szerint nem szabad 6 óránál tovább otthon hagyni a kutyákat.) A jelenség főleg a nagyobb városokban jellemző, a kisebb helyeken családi-ismeretségi körben megoldják a felvigyázást, sőt, egyre többen magukkal viszik a kutyát a munkába. A városi kutyatulajdonosok körében viszont gyakori beszédtéma a kutyaovi, az is előfordul, hogy ha az egyik nem válik be, másikba íratják be az ebet. Charlotte Swanstein kutyapszichológus szerint a 6 óra is sok: szerinte ha a kutyákat megkérdeznék, egyik sem akarna órákig egyedül maradni, ilyenkor csak várnak a gazdájukra, hogy végre történjen valami.

  • Amikor a rendőrségi ügy nem is az, aminek először látszik. Egy 32 éves malmöi lakost enyhébb, kábítószerrel való visszaélés miatt hallgattak ki a rendőrségen még júniusban, egy rendőrnő hallgatta ki. Néhány nap múlva telefonált, miszerint kiegészítené a vallomását. A rendőrnő azt mondta, ezzel már elkésett, az ügyészhez került az ügy. De a férfi erősködött, hogy beszélni akar, így végül kapott újabb időpontot. A rendőrségen pedig bevallotta, hogy beleszeretett a rendőrnőbe, de természetesen viszonzás helyett csak távozásra felszólítást kapott. Nem adta fel, a későbbiekben kb. 50 sms-t küldött a rendőrnőnek, sőt, a rendőrség körül is megjelent időnként. Ismételt felszólítás, majd telefonszámváltoztatás volt a válasz. Majd a férfi hirtelen feltűnt a rendőrnő lakásánál, Skåne középső részén. Egyik kezében térkép, a másikban virágcsokor volt. Innen rendőrök vitték el. Azóta távoltartási tilalom is van ellene. De tagadja a zaklatás vádját, szerinte ő csak jót akart és egy rossz szót sem írt. És szerinte ha szerelemről van szó, bátornak kell lenni...

  • Utcán parkoló, kölcsönözhető biciklik folyamatban. A jövő őszre várhatóak Malmöben, az inspiráció elsősorban a koppenhágai rendszer volt (ahol ugye ingyenes a kölcsönzés - a malmöi biciklifinanszírozás még kérdéses, talán reklámokból fogják megoldani). Ugyanakkor sok más biciklis rendszert is tanulmányoznak, a kanadai Montreal-tól kezdve a német Kassel-ig. Ellentétben a legtöbb várossal, itt elsősorban a munkába járókra és a diákokra gondolnak, nem a turistákra - azok inkább csak "bónusz"-nak számítanak majd. A városközpontban kezdik majd a telepítést, majd lépcsőzetesen kibővítik más városrészekre is.

  • Jávorszarvasra vadászott egy férfi tegnap délután Umeå-tól délre (ami viszont jócskán északon van így is), azonban arra nem számított, hogy medve támad rá, amely - elmondása szerint - szinte a szemmiből rontott elő. A vadász leadott egy lövést a medvére, amely elmenekült. Hivatalos nyomkövető vadászok igyekeztek megtalálni a sebzett medvét, de hiába, 40 méter után eltűnt a nyom. A keresést berekesztették, a medvét egészségesnek nyilvánították (én remélem, tényleg az). Ugyan minden jel arra utal, hogy  viszont mivel nincs medvevadászati szezon, esetlegesen eljárást indítanak az ügyben.

  • Hétfőn délben váratlanul bezárt az egyik malmöi Media Markt (Stora Bernstorp), amely - mint most kiderült - már egy ideje anyagi gondokkal küszködött, állítólag a többi elektromos cikkeket forgalmazó áruházzal folytatott árverseny miatt ("ilyen olcsón csak nálunk", stb.). Korábban figyelmeztetést is küldtek a munkaerőhivatalnak (Arbetsförmedlingen), mely szerint felmondások várhatóak. Ez egyébként egy kötelező procedúra, pl. ha 5-25 alkalmatott érintett, min. 2 hónappal a tervezett felmondások előtt meg kell tenni az értesítést, ennél több fő felmondása esetén még korábban.

  • És a végére hagytam a magyar vonatkozású hírt, illetve tévéműsort (közel s távol az egyetlen, ezért is figyelemreméltó): ma este 21:30-kor - igen, pont október 23-án - tűzte műsorára a svéd köztévé a Kobra c. oknyomozó riportműsor legújabb részét, amelynek témája: Milyen hatással van a magyar kulturális életre a szélsőjobb előretörése? Félórában járták körbe a témát, budapesti, szegedi, győri és székesfehérvári helyszínekről jelentkezve, többek között Jobbik-osokkal, Dopeman-nel, Heller Ágnessel és Alföldi Róberttel beszélve...az István, a királyból is mutattak jeleneteket. A végkövetkeztetés talán sejthető, nem igazán lelkesítő. Lehet rosszat mondani a svédekre (és másokra), akik csak a magyar negatívumokra "ugranak", de azt hiszem, ezesetben sem a tükröt kellene hibáztatni... A műsor megtekinthető a neten is, egészen 2014. január 17-ig. Csak magyar + angol nyelvtudással is érdemes belenézni, bár a teljes képhez persze kell a svéd is.
     
A nap svéd szava: hunddagis (kutyaóvoda)

2013. október 17., csütörtök

Sztereotípia no.2 : A svédek

Néhány vélemény honfitársainktól, ezeket a neten találtam ilyen-olyan fórumokban. A hozzászólók némi tapasztalat vagy hallomás alapján nyilatkoznak --- plusz egy kis saját kommentárt fűztem hozzájuk:

  • Általában ridegek és távolságtartók egymás között. A szomszédok 15-20 év alatt nem váltanak a köszönésnél több szót. Mindenki otthon ül, nem csinálnak a barátok programokat, telefonon tartják a kapcsolatot. --- Én ebből abszolút nem ismertem a svédekre. "Mindenki otthon ül"? :-) A svédek imádnak kimozdulni, szeretnek barátokkal találkozni, kirándulni, kertészkedni, akár vitorlázni. Persze van, aki otthonülősebb, de hát nem így van ez a magyarokkal is? És mi a helyzet  a magyar szomszédi viszonyokkal? A távolságtartás talán a buszról jöhet, nem igazán csevegnek egymással, ha nem ismerősök (no és mi?), de amúgy ugyanolyan sokat beszélnek, mint bármely más nemzet fiai. Tapasztalatom szerint.

     
  • Visszahúzódóak és nem nagyon beszélgetnek, de hétvégente kirúgnak a hámból és rengeteget isznak. --- Ez a visszahúzódás szerintem valahol egy mítosz is. A közhiedelemmel ellentétben a svédek többsége nem az a bulizós-ivós típus, csak meg kell nézni a statisztikákat (korábban már idéztem belőle), a svédek nincsenek az alkoholizáló európai népek listájának az élén, a középtájtól kissé lejjebb helyezkednek el. És ehhez a hithez hozzájárul az is, hogy a hétköznapi alkoholizálásnak itt nincs hagyománya, ezért a péntek-szombat esti bulizás - már aki olyan bulizós típus, főleg a fiatalok. Külföldi fiatalok is! Svéd anyukák, családapák, a középkorú lakosság túlnyomó része, meg hát a nyugdíjasok jellemzően nem "rúgnak ki a hámból" :-)

     
  • És ami számomra a leghihetetlenebb volt, hogy _tényleg_ ABBA-t hallgatnak! ... rengeteget :-)  --- Biztosan vannak ABBA-rajongók itt is, mint a világon bárhol. De konkrétan én egy emberrel sem találkoztam még, aki ilyen lett volna. És persze a rádiók is csak időnként adnak ABBA-számokat.

     
  • Egy vicces kérdezz-felelek:

    - A norvégok és a svédek is szeretik a magyarokat? Mint a finnek?
    - Persze, mi is szeretjük az 'üzbegasztániakat'. Rengeteg okból, úgymint... ?! Mi a fenéért kéne szeretni egy idegen népet, ha valójában a két megyével arrébb lakókat se "szeretjük"?
     


  • És a kedvencem, amiben minden benne van (talán csak a herceg hiányzik a fehér lovon):

    Kedvesek a svédek, nem stresszelnek, állandóan mosolyognak, viszont valahogy befogadni egy idegent nehezen megy nekik. Főleg azért is talán, mert ők nagyon otthon ülő típusúak. Ezért van nekik az IKEA. :))

    Svédül nem tanultam meg, mert nehéznek is találtam, mivel a magánhangzókat többféleképpen lehetett ejteni, attól függően, hol helyezkedtek el. De szerintem a magyar még mindig nehezebb nyelv. És sok szavuk angolból átvett, tehát ha ráállsz a tanulásra, biztosan el tudod sajátítani.

    Még egy dolog volt. Nagyon magányos voltam ebéd közben is a sok svéd között, ugyanis nemhogy velem beszéltek volna angolul, egymással beszéltek svédül. Ez nagyon nem tetszett nekem. Erre mondják, hogy öntudatos nép, és elvárják, hogy svédül beszélj.


    [Oké, viccen kívül, egy svédnek tényleg fontos az otthona. A svéd nyelvben nem a magánhangzók kiejtésének a megtanulása a legnehezebb, sőt a mássalhangzók sem kutyák időnként. És tényleg frusztráló, ha az emberrel nem beszélnek angolul ebéd közben, ezt én is tapasztaltam az elején. Viszont ha valaki hosszabb távon is itt akar maradni, de nem akar svédül megtanulni, az a későbbiekben nagyobb problémákra is számíthat...]

A nap svéd szava: hemma (otthon)

2013. október 11., péntek

Fizet, nem fizet?

Avagy apró adalékok a svéd lélek megértéséhez:
  1. A héten vidéken voltam egy ingyenes előadássorozat egyik részén, amihez - a prospektus szerint - bio alapanyagokból készült leves is járt. Mint kiderült, a helyi egyházközség épületében volt a rendezvény, a hangulat is barátságos volt, mígnem az egyik asztaltárs felfedezte az előtte fekvő papírtálcán a "Leves: 40 kr" feliratot és elsápadva magyarázkodott a szomszédjainak, hogy nála bizony nincs pénz. (Szó, mi szó, nálam is csak bankkártya volt és tényleg simán el lehet amúgy boldogulni készpénz nélkül, akár hetekig-hónapokig is.) Ekkor megindult a kérdezősködés a szervezők irányába és hamarosan a nap háziasszonya meg is szólalt, elnézést kérve, hogy a prospektusban nem tüntették fel a költséget, de ez az ő hibájuk, úgyhogy akinél van pénz, az hagyja az asztalon a leves árát - akinél pedig nincs, az az ő vendégük.

    Ezen a ponton valamiféle felhördülésre vagy tiltakozásra számítottam, hogy ez így nem demokratikus vagy valami. Nos, tévedtem: az emberek teljesen magukévá tették az új szabályt és nagyrészben fizettek is. Pár perc múlva rájöttem, hogy itt azok érzik magukat kényelmetlenül, akik nem tudtak fizetni, azaz nem hajtott senki a "potyázásra". Valahogy az egész helyzet megoldása olyan természetes volt, csak nekem kellett tudatosítanom magamban, hogy igen, így is lehet.

  2. Svédországban az egyik mumus a Radiotjänst, a tévédíjakat beszedő cég. A rádió- és tévédíj évente szép kis summa - háztartásonként és évente 2076 kr (kb. 70.000 Ft) -, ezért sokan próbálják megúszni, mármint a tévékészülékük be nem vallásával. A Radiotjänst meg próbálja ezeket a lapuló tévétulajdonosokat is nyakoncsípni, akár személyes látogatással is. Nos, most elég nagy hal akadt a horgukra, konkrétan a miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt, aki szerintük nem fizet tévédíjat.

    A helyzet igazából úgy áll, hogy a miniszterelnöki rezidencia területén vannak tévékészülékek, amelyekre fizet az állam licencet, de a Radiotjänst szerint Reinfeldt háztartása külön veendő, azaz arra külön kellene fizetnie. A dolog pikantériája, hogy a miniszterelnök hivatalba lépése után pár nappal két minisztere is lemondott - részben a tévédíj nemfizetése miatt...

A nap svéd szava: avgift (díj, amit be kell fizetni, pl. közös költség, tv-díj)

2013. szeptember 30., hétfő

Sztereotípia no.1 : Egy hideg ország

Idézet a Wikipedia-ból:

A sztereotípiák olyan személyiségsémák, amelyek a gyors és hatékony adatfeldolgozást segítik elő. A köztudatban a sztereotípia fogalma negatív csengésű - sokszor tévesen azonosítják az előítélettel -, de agyunk számára nélkülözhetetlen információ osztályozó folyamat része. Az így meghatározott és elraktározott adatok azonban az egyénre kivetítve pontatlanok és ezért félrevezetőek lehetnek, viszont a sémák használata nélkül sokkal kevesebb információt tudnánk feldolgozni.

Néhány jellemző téma:
 
- Megjelenésre és kinézetre vonatkozó sztereotípiák. A kinézet alapján köztudatban lévő sztereotípiák. Pl.: „a szőke nők buták”, „a kövérek lusták”.
- Szakmákról szóló sztereotípiák. Különböző szakmákhoz társított sztereotípiák.  
- Nemzeti és etnikai sztereotípiák. Nemzeti hovatartozásra épülő sztereotípiák, mint például a „svájci precíz”, „az olasz vidám”.

Ezt csak azért gondoltam idemásolni, mert viszonylag gyakran találkozom a jelenséggel, pl. ha valaki megtudja, hogy Svédországban lakom. Na nem mintha én informáltabb lettem volna, mondjuk úgy 8 évvel ezelőtt :-)

Egy korábbi bejegyzésben már írtam a Svédországot övező tévhitekről, de mindig akad muníció. Például a Határátkelő blogból gyakran lehet meríteni. Íme az egyik svéd bejegyzést követő néhány jellemző kommentár: 
  • "Bocs de ettől szerintem meredeken jobb és élhetőbb klímájú országok vannak Európában. Nekem egy skandináv ország sem példakép."
  • "Feltehetően soha nem fogok skandináv országba menni. Rühellem ugyanis a hideget, Mo-ról is inkább melegebb helyre vágyom telente. Most, hogy 30+ fok van, már egész otthonos. Persze nem lenne hátrány kicsit több zöld terület Pesten, de hát ez jutott."
  • "Nem nagyon tudok hozzászólni, én már ott elvesztettem a fonalat, hogy alapvetően nem értem, hogy lehet északra költözni :) Ott azok laknak, akik oda születtek és nem hallottak még a meleg helyekről :)"
  • [...és egy reakció az előzőre:] "Meleg helyekről? Legyünk őszinték, aki azt mondja, hogy 30+ fokban szeret melózni járni, az vagy hazudik vagy festi magát - már ezért az igen szélsőséges időjárásért is megérheti elköltözni Magyarországról."

Ízlések és pofonok, de én teljesen őszintén az utóbbi megszólalóval értek egyet (hangsúlyozom, saját vélemény). Errefelé a nyarak általában melegek, de max. 25 fokig hevülve (kivételek persze itt is vannak, volt nagyon esős ill. jó meleg nyarunk is, egy egész hétig 30 fok volt), a telek pedig rendszeresen enyhébbek - gyakran jóval enyhébbek - a magyar teleknél, ezt direkt szoktam is figyelni. Mondjuk vagyok olyan szerencsés, hogy Svédország legdélebbi csücskében élek, szóval az ország északi részei jellemzően nem ilyen enyhe éghajlatúak (mert ne felejtsük el, hogy egy nagyon hosszú országról van szó!).

Vegyük pl. Kiruna-t - lappföldi bányászváros, vasércben utaznak -, ami innen (Malmö-től) cirka 1850 km-re van. Nem csalás, nem elírás. A kirunai havi átlaghőmérsékletek (jan-dec):
-13.9     -12.5     -8.7     -3.2     3.4     9.6     12.0     9.8     4.6     -1.4     -8.1     -11.9
--- Éves átlaghőmérséklet: -1.7 °C

Vagy itt van Stockholm (ami Malmö-től kb. 620 km-re van északra):
-2.9     -3.1     0.0     4.6     10.5     15.4     17.2     16.3     12.0     7.3     2.6     -1.1
--- Éves átlaghőmérséklet: +6.6 °C

Ugyanez Malmö-nél (figyeljük meg, hogy egyik hónapban sem megy 0 °C alá az átlaghőmérséklet):
0.1      0.0         2.2      6.4       11.6     15.8     17.1     16.8     13.6      9.8      5.3     1.9
--- Éves átlaghőmérséklet: +8.4 °C

További városok hőmérséklet-adatai (és érdekes dolgok a svéd időjárásról, svédül) a Wikipedia-n megtalálhatóak.

Összehasonlításként csak egyetlen mondat a magyarországi hőmérsékleti viszonyokról (a forrás szintén a Wikipedia): Az évi középhőmérséklet 8–11 °C, amelynek viszonylag magas, 20–25 °C-os az ingadozása. A hőmérséklet átlagos értéke januárban a legalacsonyabb, 0 - −4 °C, júliusban a legmagasabb, 18–22 °C.

De nem akarom elbagatellizálni a kérdést. Minél északabbra megyünk egyre hidegebb van - és talán ami még váratlanabb, ha nem tudunk róla: télen (persze csak egy ideig) egyre hosszabbak az éjszakák! A jó hír az, hogy ezt bőven visszakapja az ember nyáron, a hosszú nappalok formájában - sőt, északon teljesen fehér éjszakák vannak nyár közepén. Visszatérve a kellemetlenségekre, egy sötétebb őszi-téli időszak erősen megviselheti az embert, főleg ha éppen az országhoz hozzászokással küzd. Közismert a hosszabb sötétség depresszióval is fenyegető kiváltó hatása. A témának könyvtárnyi irodalma van, ebbe nem is mennék bele. Viszont van, ahol gyakorlati lépéseket is tettek: az ugyancsak északsvéd Umeå városában a lakosság 30 buszmegállóban is élvezhette az elmúlt télen a fényterápia áldásos hatásait, ingyen és bérmentve :-)
Ami a téli sötétséget illeti, Malmöről tudok nyilatkozni: a helyzet Magyarországnál kicsit rosszabb, de abszolút elviselhető. Az összképet tekintve pedig vegyük figyelembe, hogy a Svédországban élők túlnyomó része a három legnagyobb városban - és vonzáskörzetében - lakik (Stockholm, Malmö, Göteborg), és ezeken a helyeken egészen emberi az időjárás.

És ahogy a svéd közmondás tartja: Nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruha! :-)

A nap svéd szava: mörk (sötét)

2013. szeptember 21., szombat

KRESZ-dolgok

Az utakon közlekedve előbb-utóbb feltűnik a magunkfajtának, hogy itt bizony jópár dolog máshogy van. Erre jellemző példa a házunk melletti kereszteződés, ahol mind a 4 irányból stoptábla van. Na ilyenkor kinek van elsőbbsége? Sokan arra tippelnek, hogy ez is jobbkezes kereszteződés, csak éppen meg kell állni. A négyoldalú stoptábla-szabály szerint viszont annak van elsőbbsége, aki előbb ér oda. Láttam már értetlenül várakozó autóst, aki nem értette, hogy a jobbról jövő autó miért nem akar menni...

A könyvtárban magamhoz vettem egy vezetést oktató könyvet (szó szerint lefordítva: "Jogosítványkönyv", Körkortsboken), és végiglapozgattam, hogy találok-e helyi specialitásokat - a forgalomban vagy magában a könyv jellegében. Aztán vannak olyanok, amiket máshol olvastam vagy magam tapasztaltam. Csak néhány példa, a teljesség igénye nélkül:

  • A könyvben külön fejezet van a környezetbarátabb autóvezetésről - pl. különböző üzemanyagok, elektromos- és hibridautók, vezetési stílus/mód fontossága, szervizelés jelentősége, az autózás alternatívái: bicikli, tömegközlekedés... Plusz az emberi tevékenységek káros hatásáról a Föld klímájára.

    Néhány konkrét példa arra, hogy a gyakorlatban is tesznek mindenféle lépéseket: Malmöben, a Västra Hamnen egyik parkolójában nemrég nyílt meg egy elektromos autóknak épített töltőállomás - napelemmel a tetején, azaz napenergiát használva. A tankolás pedig - azt olvastam - ingyenes... Egyébként 2013-ban Malmö nyerte az Elektromos Autók Legjobb Városa (Elbilsbästa Kommun) címet, ebben az is közrejátszott, hogy a közigazgatás szinte összes autója környezetbarát üzemanyaggal megy (környezetbarát autó = miljöbil), vagy legkésőbb 2015-ig arra lesz lecserélve. Aztán az egyik malmöi parkolóházban parkolva ingyen igénybevehetünk biciklit, amivel könnyebben mozoghatunk a városban. Vagy pl. a legtöbb városban ki van írva, hogy max. 1 percig megengedett a gépjárművek üresben járatása, itt van pl. a részletes göteborgi szabályzás.

  • Mobiltelefon használata az autóban, vezetés közben, headset vagy kihangosító nélkül - meglepő, de megengedett! Még meglepőbb, hogy Európában egyedüli országként, ugyanis ezt már Albániában is betiltották. Ami indoklást olvastam eddig, az sem kutya, a kutatások szerint a kihangosítós verzió is eltereli a sofőr figyelmét, ezért az sem jobb - így marad a megengedő szabályozás. Legalábbis ma még ez van érvényben. Ráadásul az autósok - de ez a forgalom összes résztvevőjére igaz, még a gyalogosokra is - egyre gyakrabban szuggerálják az okostelefonjukat (internet, stb.). Én biciklivel közlekedve napi szinten kényszerülök ilyen módon "alvajáró" gyalogosok miatt mindenféle manőverekre. Valahol olvastam, hogy emiatt megnőtt a gázolások száma is, na ezt simán elhiszem.

  • Elsőbbségadás a biciklisek számára - Malmöben az egyik forgalmas kerékpárútszakasz (ami egyébként egy kellemes parkos részen fut végig kb. 1 km-en keresztül) három helyen is keresztez autóutat, és az elsőbbségadással sokszor volt probléma. Az autóknak volt elsőbbsége, de ezt sok biciklis nem így értelmezte vagy rosszul tudta, ugyanis a mellette lévő zebrán természetesen a gyalogosoknak volt elsőbbsége, amit az autósok itt szinte 100%-ban meg is adnak, mondhatni ösztönösen. Voltak persze balesetek is emiatt.

    Nos, nemrég átépítették ezeket a kereszteződéseket, a kocsik bukkanókat kaptak ÉS Elsőbbségadás kötelező! táblát (avagy macisajt). Állítólag az országban ez az első három kereszteződés, ahol az autósoknak elsőbbséget kell adniuk a kerékpárosok számára. Mint gyakran arra közlekedő kerékpáros, elmondhatom, hogy ég és föld a különbség. Megnőtt a biciklisek biztonságérzete, egyértelmű lett a helyzet. Korábban is megállt ám sok autós, csak nehogy baleset legyen, de persze nem volt nekik kötelező. Nekem meg konkrétan volt olyan esetem, hogy megadtam az elsőbbséget egy autónak, de a mögöttem jövő bringás csöngetett rám, hogy ugyan miért akadályozom őt?...

  • Az ún. spanyol kanyar (spanska sväng), amit én egy vidéki autóúton láttam. Van neki egy előrejelző táblája, én is erre figyeltem fel. A lényege, hogy balesetveszélyes kereszteződéseket átépíthetnek ilyenre, azaz a széles útról megtiltják a balra kanyarodást. Ehelyett jobbra le kell kanyarodni az elkerülő kanyarra, majd arról lehet keresztezni a szélesebb utat, így nem keletkezik veszélyes balkanyar.

  • Részletesen ír a könyv a vadakkal való találkozás veszélyeiről, a kockázatos időszakokról (pl. alkonyat, pirkadat vagy télen, amikor egyes állatok a sózott úthoz vonzódnak), hogy miért a jávorszarvassal való ütközés a legveszélyesebb - és belőlük ugye van kb. 300.000-400.000 db(!) az országban -, mit tegyünk vadgázolás esetén, bejelentési kötelezettség és procedúra a rendőrség felé egyes állatfajok esetén (pl. medve, farkas, hiúz, jávorszarvas, vidra...). Erről a témáról  korábban már én is írtam.

  • Kétoldalas, fotókkal illusztrált leírás a "gyermek az autóban" témakörben, pl. mikor milyen gyerekülést használjunk, milyen szabályokat kell figyelembe venni, milyen gyerekülés nem megfelelő (a T-kóddal jelöltek, ezek csak 2008. május 9-ig voltak engedélyezettek, jelenleg E-minősítésű ülést szabad csak használni). Részletes leírás a gyerekülések helyes rögzítéséről. Satöbbi.

  • Egyik kedvencem: a láthatóság. Szintén fotókkal illusztrált oldalak arról, ki mennyire látszik a sötétben. Az autó világításának erősségétől függően a gyalogos láthatósága:
    a) sötét ruhánál: 25 ill. 100 m;
    b) világos ruhában: 60 ill. 200 m;
    c) fényvisszaverő ruhában: 125 ill. 300 m!
    Természetesen részletesen ír magáról az autós közlekedés fényviszonyairól is, a lámpák kezeléséről. De a szemléletesség itt is megvan (fotók). 

Amúgy az egész svéd oktatókönyvnek tetszik a szerkezete, nemcsak áttekinthető, de érthető, a fölösleges száraz szövegek elhagyásával, abszolút a gyakorlati mondanivalóra koncentrálva, a lényeget külön kiemelve, sok fotóval és rajzzal illusztrálva. Belenéztem a magyar könyvbe is, bennem lehet a hiba, de nagyon hamar elfáradtam a nyelvezetétől. A svéd könyvben az is pozitívum (szerintem), hogy szinte minden egyes témánál beleszövi a mondanivalóba az emberi tényezőt. Hogy az egész autóvezetésnek ez az egyik lényege: magunkkal tisztában lenni, mások viselkedését minél jobban kiszámítani.

(A képen: svéd vezetésoktató könyv - thai nyelven.)

A nap svéd szava: körkort (jogosítvány)

2013. szeptember 8., vasárnap

Ki számít svédnek?


Talán érdemes ezt a kérdést tisztázni, annyi különböző véleményt hallva. Nyilván, aki Svédországban, svéd szülők gyermekeként született, az svéd, nem is kérdéses. De mi van a többiekkel? Vagy inkább úgy kérdezem: mi van velünk, többiekkel? :-) (Azt jelen pillanatban egyértelműen kijelenthetem, hogy én nem számítok svédnek.)

A hivatalos álláspont a következő: 
A svéd törvények előtt az svéd, aki svéd állampolgár. Pont.

Az állampolgárság megszerzésének többféle módja lehet:
  1. A már fentebb is említett lehetőség: svéd szülők gyermekének születni, ilyenkor automatikusan svéd állampolgárok leszünk. Még csak nem is kell Svédországban megszületnünk. Elég, ha az egyik szülő svéd állampolgár. 
  2. Ugyanez a helyzet örökbefogadásnál is, vagyis elég egy svéd szülő.
  3. A többieknek már macerásabb a dolog, ugyanis az állampolgárság megszerzése előtt jóváhagyás szükséges. Erre szabályok vannak, mint többéves itt-tartózkodás, büntetlen előélet, rendezett anyagi helyzet, stb. 
  4. Az észak-európai országok állampolgárai számára enyhébbek a követelmények, könnyebben megkaphatják az állampolgárságot. Mint ahogy azok is, akik egy svéddel házasodnak.
Ha valaki megkapja az állampolgárságot, szinte lehetetlen, hogy elveszítse, hacsak nem kéri maga. De van egy olyan szabály, hogy ha egy svéd külföldön született és soha nem lakott Svédországban, 22 év után elveszítheti az állampolgárságot.

Egy fórumon érdekes fejtegetéseket olvastam ezzel kapcsolatban - mert a hivatalos álláspont persze nem egyezik az utca emberének véleményével -, többek között egy idézetet, ami valahogy így szól: "Egy ember svéd a saját szemében, ha svédnek érzi magát --- egy ember svéd mások szemében, ha olyan jegyek és tulajdonságok birtokában van, amelyek a "svéd koncepcióval" egyeznek --- egy ember svéd a hatóságok szemében, ha svéd állampolgársággal rendelkezik."

Egy híres példa: Zlatan, Svédország büszkesége, a Malmöben született, Rosengård-ban felnőtt focista, akinek bosnyák és horvát szülei vannak. Egyszerre bevándorló és svéd - attól függ, milyen definíciót használunk...

Egy másik hozzászóló - erősen szubjektív - véleménye, azaz a kritériumok ahhoz, hogy valaki svéd legyen:
  • min. egy szülő Svédországban született
  • ő maga Svédországban született
  • jól beszél svédül
  • svédnek érzi magát legbelül
  • valamennyire "svéd módon" él
  • svéd/európai/angol neve van (bizonyos kivétellel)
  • nem árulja el a hazáját
De van, aki szerint az akcentusmentes svéd tudás és a fehér bőr is feltétel...

Mindezek a "hallgatólagos" vagy "nem hivatalos" feltételek azt mutatják, hogy jópáran nagy adag előítélettel élnek (élünk), úgy általában - és ez még országtól is független. Ebben az esetben van az ideál, az "igazi svéd", aki a mintapolgár...mintha semmi rosszat nem lehetne rá mondani. A statisztikák persze azt mutatják, hogy ezek a svédek is csak emberek, éppúgy, mint a bevándorlók vagy más országok otthon élő állampolgárai. Ők is lehetnek gyarlók, esetenként rosszindulatúak, sőt időnként bűnözők is. Esetleg rasszisták... De szerencsére nem ők vannak túlsúlyban.

No és jó kérdés az is, mennyire fontos, hogy valaki svédnek tűnjön. Erről azok mesélhetnének, akik nem látszanak annak és emiatt hátrányok érik őket. A kinézetük, a nevük, az akcentusuk, vagy más egyéb miatt. Klasszikus példa az önéletrajz, amit egyszer svéd keresztnévvel, egyszer pedig Mohamed névvel küldtek el ugyanarra az állásra...interjúra csak a svéd nevű jelentkezőt hívták. Nekem nincs ilyen személyes élményem - nem tudom, a elküldött CV-imet pontosan mi miatt dobták félre, de azért benéztem volna a színfalak mögé :-)

A nap svéd szava: medborgare (állampolgár)

2013. szeptember 4., szerda

Az elnök emberei

Nagy az izgalom a svéd fővárosban: Barack Obama tegnap az Air Force One (a híres elnöki különgép) fedélzetén Stockholmba érkezett, hogy a svéd miniszterelnökkel, Fredrik Reinfeldt-tel tárgyaljon, plusz egyéb hivatalos programjai is voltak/vannak. Bevallom, alapvetően nem izgatott a hír, de a Metro tegnapi egészoldalas, grafikával - azaz sok-sok sematikus emberkével - illusztrált cikke jócskán meglepett. Nem gondoltam ugyanis bele, hogy ez az egész esemény ekkora felhajtással jár, de persze nyilvánvalóan így kell ennek lennie.

Szóval a száraz, mégis izgalmas tények, Obama kíséretéről:
  • 29 repülőgép (a már említett elnöki gépen kívül)
  • 5 helikopter
  • a szuperbiztos elnöki limuzin
  • kb. 40 autó
  • kb. 250 fő felfegyverzett titkosszolgálati ügynök (akik a svéd rendőrséggel együtt dolgoznak a biztonság érdekében)
  • 1 katonatiszt, aki az USA nukleáris indítókódját(!) tartalmazó táskát védelmezi
  • kb. 300 fő tanácsadó és sajtómunkás
  • kb. 150 fő egyéb személyzet
  • 6 orvos
  • 1 hűtőtáskányi vér, Obama vércsoportjával (AB)
  • saját szakácsok készítenek minden ételt, amit az elnök fogyaszt

Ezenkívül 2000 svéd rendőr csak a látogatás biztosításával foglalkozik és Stockholm belvárosa káoszossá vált az egyes részek teljes lezárása miatt. A sajtóban egyébként elég sok szó esik pl. a kíséret fegyveres tagjairól, akik a svéd törvények szerint csak önvédelem esetén lőhetnének, de egy megszólaltatott szakértő szerint Svédországnak ebben gyakorlatilag nem lenne beleszólása, ha úgy alakulna a helyzet. És hogy mi történne, ha olyan szerencsétlenül végződne az akció, hogy egy ártatlan svéd lakost érne végzetes találat? Nos, ilyen esetekre nincs semmilyen szabály, utólag kellene valamit reagálni. A szakértő szerint az USA valószínűleg elnézést kérne és anyagi kárpótlásban részesítené az áldozat családját.

Egyébként az itteni titkosszolgálat (Säpo) három éve megemelte a terrorcselekmények általi fenyegetettség szintjét. De az USA is kockázatos országként néz Svédországra ilyen szempontból. Két magasszintű politikus meggyilkolása (Olof Palme, Anna Lindh) és a 2010-es stockholmi öngyilkos bombamerénylő tette indokolja ezt a készültséget. Persze mindenki abban reménykedik, hogy semmiféle incidens nem lesz, de biztos, ami biztos. Sőt, Obama ittléte alatt időnként teljesen lezárják az Arlanda reptér légterét is, így azok a "mezei" utasok is kifoghatnak plusz várakozást, akik amúgy nem mennének pl. a belvárosba.

De nem mindenki örül annak, hogy az amerikai elnök az országba érkezett ill. sokan kihasználják az alkalmat, hogy tüntessenek ellene és/vagy az amerikai politika ellen. Tíz(!) bejelentett tüntetést is tartottak, pl. az Amnesty International (Guantanamo bezárását követelve), egy másik demonstráció résztvevői - kb. 20 szervezet képviseletében - pedig az amerikai "Nagy Testvér" ellen, a világméretű, nemrég kipattant megfigyelési botrány ellen tüntettek (ld. a mellékelt képet is), míg mások a NATO ellen. Válogatott fotók itt, pro és kontra.

Barack Obama holnap továbbutazik Szentpétervárra (Oroszország), a G20-találkozóra. Kíváncsi lennék, ott mennyiben különböznek az amerikai biztonsági intézkedések az ittenitől...

A nap svéd szava: säkerhet (biztonság)

2013. augusztus 24., szombat

Fogyatékosságok - itt és ott (2. rész)

Az előző bejegyzésben érintettem az akadálymentesség témáját. Persze a világon sehol sem 100%-os a helyzet, így Svédországban sem, de közép-kelet-európai szemmel sok kivetnivalót nem találhatunk. Ha valaki mozgássérült és netán svéd utat tervez - vagy csak egyszerű érdeklődő -, az nagy hasznát veheti pl. Malmö akadálymentességi útmutatójának (Tillgänglighetsguide). Ebben a 95 oldalas dokumentumban táblázatos formában megtalálhatóak rengeteg nyilvános épület/helyiség hozzáférés szempontjából lényeges paraméterei. Gondoljunk itt a gyógyszertárakra, bankokra, könyvtárakra, mozikra, belvárosi üzletekre, szabadidőközpontokra, szállodákra, egészségügyi intézményekre, önkormányzatokra, múzeumokra, éttermekre, stb. A végén egy lista is található a nyilvános mozgássérültvécékről és a -parkolóhelyekről.

És hogy mik azok a paraméterek? Pl. a helyiség bejárata akadálymentes-e, mekkora az ajtó szélessége, lépcsők száma, rámpa megléte, emelkedési szöge, van-e mozgássérült-WC, a WC-helyiség mérete, a lift akadálymentes-e és mekkora. De ugyanitt azt is jelölik, hogy van-e a látáscsökkentek számára követhető útjelzés, kézzel olvasható információs tábla a falon, speciális telefon szöveges ismertetővel a hallássérültek számára. Egyéb információk is megjelennek a katalógusban, pl a változtatható magasságú pénztárpult (pl. gyógyszertárakban), próbafülke mérete (ruhaüzletekben), küszöb magassága, stb.

A Ribban-on van kifejezett mozgássérült-fürdő is (Ribergsborgs handikappbad), ahová egy rámpán keresztül lehet eljutni, majd egy kerekesszék-lifttel lehet a tengerbe ereszkedni. Ha valakinek arra szottyan kedve, akár télen is (csak akkor hétvégeken zárva van). Ugyanitt van szauna - kivéve nyáron -, kávézó és közösségi ház is, ezek szintén akadálymentesek.

De túl a fizikai akadálymentességen, sok dolog van még, ami fontos. Megint csak visszatérve a szóhasználatra, a handikapp jelenleg már hivatalosan nem elfogadott svéd kifejezés a fogyatékkal élők állapotának a megnevezésére, leginkább azért, meg lekicsinyelő és félrevezető. Ehelyett a funktionsnedsättning (kb.: csökkent funkciójú) szó az ajánlott és használt. Az itteni felfogás szerint a csökkent funkció valójában nem a személy sajátossága, hanem csak olyan környezetben jelenik meg, amely nem lett a csökkent funkcióhoz idomítva, így az adott személyt akadályozza abban, hogy másokhoz hasonlóan működjön.

Ezt olvassuk el még egyszer és gondoljunk csak bele! Mennyire más hozzáállás, ugye? Azt teszi egyértelművé, hogy egy nehézségekkel küzdő egyénnek is ugyanolyan joga van a teljes élethez, mint bárki másnak. Aki bármilyen fogyatékossággal él, tapasztalatból tudja, hogy ez azért nem szokott evidencia lenni, sajnos. És itt van valahol a kutya elásva: a hozzáállásnál. Nyilvánvaló, hogy egy jobb anyagi helyzetben lévő országban nagyobb eséllyel jobb a kihívásokkal küszködő állampolgárok helyzete is (hiszen pl. az akadálymentesítés pénzbe kerül), de én hiszek benne, hogy nemcsak pénzkérdés az egész. Nagyon sok esetben szimplán tudatlanságról és előítéletekről szól a történet. És igen, még itt, Svédországban is vannak előítéletek, diszkriminációk...viszont a helyzet egyáltalán nem reménytelen.

A fenti "csökkent funciójú" definíció például nemcsak a mozgássérültekre vonatkozik, hanem a mentális betegségekben szenvedőkre is. Vagyis azokra, akiken egy "szimpla" akadálymentesítés nem segít és kívülről gyakran nem látszik, hogy valamilyen problémájuk lenne. Akik - érthető okokból - gyakran azt szeretnék, bárcsak inkább egy törött lábuk lenne, ami úgymond elfogadható és komolyan vehető a környezet számára... És itt nem megyek bele túl mélyen egyik kedvenc témámba, a mentális betegségek státuszába és a betegek kínjainak lekicsinylésébe. Hogy pl. sokak szerint a depresszió "nem is igazi betegség", hiszen "én is szoktam depis lenni, ha esik az eső" csak "össze kell magadat szedned" és ugye "ha öngyilkosságról beszélsz, akkor csak feltűnést akarsz kelteni" (ez talán az egyik legveszélyesebb tévhit - minden ilyen esetet nagyon komolyan kell venni!). Az viszont általában igaz, hogy amíg az ember maga is nem lesz érintett valaki - netán önmaga - révén, tévinformációkban hisz. Én is így voltam ezzel anno. Ha már itt tartunk, ez itt egy rövid összefoglalás a gyakori tévhitekről (angolul).

A mentális betegek egy népes csoport, bármelyik országot is nézzük. A különbség (ill. egyik különbség) az, hogy itt valószínűleg sokkal többen kerülnek orvoshoz depresszióval, bipoláris zavarral, Asperger-szindrómával, ADHD-vel, stb. Plusz a svédek mára nagyjából elfogadták, hogy ezek egyike sem szégyellni való "álbetegség", hanem az élet különböző stádiumaiban szinte mindenkit sújtó, akár életveszélyes betegségek, amiket igenis kezelni, kezeltetni kell és van remény és idővel eredmény is. (Ahogy korábban írtam, a sötét tél és egyéb tényezők ellenére az európai öngyilkossági listán Svédország a középmezőny alatt helyezkedik el - ellentétben a szinte listavezető Magyarországgal.) Mert - és ez jelenleg nem evidens az emberek többsége számára -, nagyon sokszor nem statikus/veleszületett állapotokról van szó, hanem teljesen egészséges, aktív, dolgozó embert is sújthat ilyesmi, pl. mély depresszió, ami akár több hónapos kórházi kezelést is igényelhet.

Egy-egy hosszantartó mentális betegség eredménye csökkent munkaképesség is lehet és ilyenkor errefelé a munkaerőhivatal és más, együttműködő szervezetek segítségével rehabilitációra van lehetőség (ez természetesen a mozgássérültekre is igaz). Ennek folyamán igyekeznek az illetőt visszavezetni a munka világába, pl. részidős gyakorlat (praktik) keresésével, ahol stresszmentesen kipróbálhatja magát. Fizetés nincs, de van "aktivitási támogatás" (aktivitetsstöd / aktivitetsersättning) az itteni tébétől (Försäkringskassan), ez nem túl sok, de azért végis valami. Ideális esetben a gyakorlat akár munkához is vezethet, de ha nem, a korábbi kontaktok - pl. munkaerőhivatal - a továbbiakban is segítenek a háttérből.

A nap svéd szava: bastu (szauna, a badstuga - fürdőkunyhó - szóból)

2013. augusztus 14., szerda

Fjordok és szigetek - Bohuslän

Bohuslän Svédország legnyugatabbra fekvő tájegysége, a nyugati parton fekszik, Göteborg-tól északra és a norvég határtól délre. Ide ruccantunk ki a múlt héten néhány napra. Az utazás célja egy eléggé spontán szervezett bloggertalálkozó volt, de természetesen maga a vidék is érdekelt bennünket. Engem meglepett, hogy ugyan csak kb. 400 km-t mentünk északra Malmöből, de onnan már csak 60 km-t kellett volna továbbautóznunk, hogy belépjünk Norvégiába (majd talán legközelebb sor kerül erre is).

Az úticélunk alapvetően Lysekil lett volna (éppen a találkozó miatt), de úgy gondoltuk, ha már ilyen távolságra autózunk, legyen egy közbenső bázis is, így az első éjszakai szállást Trollhättan-be foglaltuk. Az első kellemes meglepetés a szállodánk volt, ami nemcsak a város legmagasabb pontján, egy sziklán helyezkedett el, kilátással a Göta Älv folyóra, de osztályon felüli kényelemmel - pl. ingyenes kávégép a szobában és a folyosón, aprósüteménnyel körítve - és esztétikummal kényeztetett bennünket (tradícionális épület, stílusosan formatervezett berendezés). Mindezt teljesen normális áron, szuper reggelivel együtt.

Aztán a hegyről lesétálva felfedeztük, hogy itt bizony szinte a belvárosban sziklás vízesések és elég durva örvények vannak. Na és emiatt vízerőmű is, a Vattenfall üzemeltetésében. A két erőműből az eredetit, amit 1910-ben adtak át (és még ma is hibátlanul működik!) egy ingyenes, vezetett látogatás során meg is néztük, a külső részeket és a turbinákat is. A folyó esése a városon belül 32 méter...el lehet képzelni. Naponta egyszer kinyitják a régi zsilipeket és a szemünk láttára lesz a szinte száraz mederből vad folyó, ezt is volt szerencsénk megnézni. Akit további részletek érdekelnek, (svédül) nagyon sok érdekeset olvashat a Fallen och slussarna i Trollhättan weboldalon.

Itt és most csak megemlítem, hogy "természetesen" a Saab-múzeumban is voltunk (az autóink Saab-ok, így ez nem is volt kérdéses). A múzeum és maga az autómárka viszont megérdemel egy külön bejegyzést a közeljövőben, szóval most erről ennyit :-)

Naszóval, visszatérve Bohuslän-re (aminek Trollhättan tudtommal nem része). Mivel teljesen felkészületlenül mentünk, ért pár meglepetés bennünket, szerencsére csak kellemeseket tudok felsorolni. Például a fjordok! Le sem tagadható Norvégia közelsége, annyi fjord van errefelé. Az autóból kinézve tónak hinnénk őket, de a térképre nézve egyértelmű, hogy tenger az. A másik érdekesség hogy rengeteg közepes méretű és kisebb sziget van Bohuslän-ben, sőt Svédország hat legnagyobb szigetéből három itt található (teljesen vagy részben): Orust, Tjörn és Hisingen.

Mi viszont Smögen, Skaftö (ld. a fenti képet) és Flatön szigeteken időztünk hosszasabban, Smögenre többször is visszatértünk, mert nagyon bejött pl. a festői kilátás a magas hídjáról, a helyes tengerparti házak, a másfelé is annyira jellemző sziklák és a több, mint 1 km-es kikötői sétány. De azért is visszamentünk az egyik este, mert Joe Cocker-koncert volt, amit a környéken magasodó lapos sziklákon ücsörögve ingyen lehetett élvezni (természetesen jópár svéd is ezt a verziót választotta). Egyébként Joe Cocker hangja semmit nem változott, ő pedig párat még ugrott is lelkesedésében, 69 éves kora ellenére.

Flatön szigete az étterméről - Handelsman Flink - híres, ahol mindenféle tengeri finomságot lehet enni szuper tengeri kilátással (a szél persze fúj rendesen). Nekem itt a kedvencem a WC ajtaján a felirat volt, ugyanis semmi hagyományos utalás nem volt a helyiség funkciójára, hanem csak ez állt felfestve: Räddaren i nöden (Megmentő a szükségben)... Skaftö-n pedig felkapaszkodtunk a "kilátási pont" (utsiktspunkt) táblával jelölt sziklák tetejére, ahonnan fantasztikus kilátás van az öbölre, a vitorlásokra és a tengerparti, festői házakra.

Érdekes volt megtapasztalni a szigetek közlekedését is. Egyrészt általában nem lehet "körbejárni" egy-egy szigetet autóval: ha bemegyünk pl. egy városba/faluba/kikötőbe, ugyanazon az úton kell visszajönni, utána lehet folytatni az utat. Ennek oka alapvetően az, hogy az közúthálózat (éppúgy, mint a vasúthálózat, ami errefelé igencsak gyér) csak kiegészítője a tengeri utaknak. És olyan utak ezek, amik leginkább csak 1,5 autó szélesek, telis-tele beláthatatlan, magas sziklákkal övezett kanyarokkal, így a közlekedés valamiféle lottóra emlékeztetett (csak itt lehetőleg nem akartunk találatot elérni). Másrészt lépten-nyomon éjjel-nappal közlekedő kompokban végződtek az utak. Előtte párszáz méterrel azért kedvesen figyelmeztettek bennünket olyan közlekedési táblával, amin az autó éppen zuhant a vízbe :-) De a komppal tényleg gyorsan megközelíthetőek az egyes szigetek ill. lerövidíthetőek a kerülőutak (pl. a fjordok mentén).

Ezen a vidéken fókák, ún. borjúfókák is élnek és bár mi csak a képeslapokon és a prospektusokban láttuk őket, mehettünk volna hajós fókalesre. Az egy dolog, hogy egy őz átszaladt előttünk - biztos távolban - az úton, de az egyik este, még világosban, egy jávorszarvast láttunk teljes életnagyságban, az út mellett, beljebb legelészett valamilyen haszonnövényből. Megálltunk fotózni - csak az autóból -, nagyon édes volt ahogy a saját stílusában falatozott, ásított és lépegetett (ilyenkor csak úgy döngött a föld a kb. 600 kg alatt, még kb. 120 méterről is hallani lehetett). Közben áldottuk a szerencsénket, hogy az út mellett láttuk és nem az úton találkoztunk vele.

- - - - - -

Update: Az általunk látott jávorszarvasról az s.k. videónk itt található, magáról a kirándulásról készült fotókból egy válogatás (60 kép) pedig errefelé...


A nap svéd szava: säl (fóka)

2013. augusztus 5., hétfő

Fogyatékosságok - itt és ott (1. rész)

Nem is gondoltam, hogy ez pont most, pont itt fog előjönni, de olyan komment érkezett az előző témához kapcsolódóan, ami - úgy érzem - válaszért kiált. Ez volt az:
"Azonban rögtön meg is jegyzem, hogy a mezítlábas dolog kapcsolatban lehet a sok tolókocsis svéddel. Na, azért kis túlzás, de tényleg sok tolókocsis svédet látni az utcákon."
Ezen a magyarázaton - bevallom - eléggé meghökkentem, de hasonló véleményt már több helyen is olvastam / hallottam Magyarországon élő és idelátogató magyaroktól. Úgy érzem, az a minimum, hogy próbálom oszlatni a ködöt és az információhiányból adódó félreértéseket. És nemcsak Svédországról van szó: az alábbi sorokat valaki a Határátkelő blogon "követte el":
"Mivel Svájc a II. világháborúig meglehetősen zárt ország volt, ezért bizony a belterjesség itt igencsak jelen volt. Ebből kifolyólag elég sok a sérült ember. Nem értek a genetikához, de biztosan kell pár generáció, mire letisztul a vér. Ezért (is) kezdték beengedni a külföldieket anno."
Ráadásul ez az illető már pár éve Svájcban lakik és úgy érzi, ismeri annyira az országot, hogy tudását megossza másokkal is. A rengeteg kommentelőből csak egy volt, aki helyreigazította ezt az enyhén szólva érdekes gondolatmenetet. Az ilyen elméletek háttere az lehet, hogy a számunkra új környezetben észlelt, furcsának tűnő jelenségeknek nem ismerjük a valódi okát, de nem vesszük a fáradságot, hogy utánajárjunk, inkább gyártunk egy teóriát, ami hihető. És nem feltétlenül rosszindulatról van szó, csupán van, amikor így működünk.

Szóval tisztázzuk: jellemzően senki nem kerül kerekesszékbe attól, hogy mezítláb jár (és netán belelép valamibe...). A kerekesszékbe kényszerülésnek sok oka lehet: súlyos mozgásszervi betegségek (pl. izomsorvadás, sclerosis multiplex), súlyosabb vagy könnyebb balesetek (pl. gerincsérülés, egyéb sérülések). A belterjesség többmilliós országokban szintén viccesen hangzik, mint maga az egész "vértisztulós" elmélet is. Erről ennyit.

De akkor vajon miért van érzékelhetően több kerekesszékes (vagyis mozgássérült), mint mondjuk Magyarországon?...

A válasz: Egyáltalán nincsenek többen, ha az arányukat nézzük. Viszont a helyi körülmények mások. Egyrészt Svédország gyakorlatilag minden szeglete akadálymentesített. Az itteni kerekesszékes embereknek természetes, hogy ők is önállóan ki tudnak jutni az utcára, ott közlekedni tudnak, tömegközlekedéssel is, be tudnak menni bármelyik üzletbe, hivatalba, munkahelyre, stb. Sőt, még a világvégi erdei pihenőben is van profin felszerelt mozgássérült WC. Így sokkal teljesebb életet tudnak élni - amihez alapvető joguk is van (ezt természetesen törvény is biztosítja). Mivel ezáltal ők is teljes értékű állampolgárként vannak kezelve - mert azok is! -, az emberi tartásuk is más. Nem kell "bujdokolniuk". És mivel a többi embernek is természetes, hogy ők is "léteznek", az egész helyzet sokkal természetesebb. Egy szituáció, amit olvastam, egy másik weboldalon:
"Egy ismerősöm mesélte: Svédországban jártában-keltében elég tanácstalannak tűnhetett, erre odagurult hozzá egy tolószékes illető, és megkérdezte, hogy segíthet-e?!"
Furcsa dolog-e, hogy egy mozgássérült segít nekünk? Megváltoztatja ez valamiben a világnézetünket? Remélem, legalább elgondolkodtat... Egyébként a magyar "tolószék" kifejezés teljes passzivitást sugall, a "kerekesszék" jobban hangzik. Hasonló a gond a "fogyatékos" és "rokkant" kifejezésekkel, amik nagyon negatív kicsengésűek, a svédben nem is így hívják a különféle szempontból - fizikai és / vagy mentális okokból - segítségre szoruló embereket, hanem "funkciójukban akadályozottnak" (funktionshindrad). Lehet ezt jelentéktelen árnyalatnak nevezni, de szerintem tényleg fontos, hogy valójában mit sugall egy szó.

Kezdjük egy kicsit máshonnan. Saját tapasztalat: Budapesten felnőttkorában mozgássérültté vált ismerősömnek a) új lakást kellett vennie, mert a liftbe nem fért be a kerekesszék, b) autót kellett vennie + speciálisan átalakíttatnia (különben nem jutott volna el sehová, tömegközlekedés a magyar viszonyok miatt kilőve), c) saját költségen márkás kerekesszéket kellett vennie, támogatás nélkül (az "alaptól" ugyanis szétment a háta), d) a legtöbb közös program szervezése külön kaland volt, még akkor is, ha elméletileg akadálymentes volt a mozi vagy múzeum (pl. ha nem a legelső sorban akartunk ülni, felrángathattuk a kerekesszékkel együtt a lépcsőkön), és ráadásul e) nem egyszer, nem kétszer tapasztalta, hogy a mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyet illetéktelenek foglalták el (egy példa a sajtóból), stb. Ha valakinek nincs meg az anyagi háttere - márpedig mozgássérültként nem kapkodnak az emberért a munkaadók -, akkor marad a rokkantnyugdíj, az anyagi nélkülözés és az állandó otthonülés - sajnos :-( Ami könnyen depresszióhoz is vezet. Nos, ezért látunk kevés kerekesszékest Magyarországon. Ezzel van a gond alapvetően - de lehet cáfolni nyugodtan, ha túloztam volna.

Találtam egy friss interjút egy szakértővel a MEOSZ oldaláról (a teljes szöveg a weboldalon), a magyar akadálymentesség témájában. Picit hosszú, de abszolút idevág és szerintem az empátiás készségünket is fejleszti - az enyémet mindenképpen -, kiemelések tőlem:
"Milyen ügyet tud elintézni egy mozgássérült ember, vagy más sérült ember?

Az akadálymentességet nem szabad a mozgássérült emberekre, de még csak a sérült emberekre sem leszűkíteni. Ha bővebben merítünk élete bizonyos szakaszaiban mindenkinek akadálymentes épített környezetre van szüksége. Gondoljunk a babakocsira vagy a lépcsőzni már nem tudó, nem túl jól látó, halló, lassabban gondolkodó nagyszülőkre. Akadálymentességre mindenkinek szükséges van. Ha a hivatal akadálymentes a sérült ember is bármit el tud intézni, ha nem az, akkor semmit, vagy csak külső segítséggel, ami ellentmond az alkotmányban rögzített egyenlő bánásmód és önrendelkező élet szemléletével.


Mit érez egy felnőtt ember, akit – szerintem – nem tekintenek egyenrangúnak azzal, hogy ilyen helyzetbe hozzák? El lehet fogadni ezt az állapotot?
A felelősségteljesen gondolkodó sérült ember tudja, hogy másnak is, mindenkinek megvan a maga baja, és mindenkinek a sajátja a legkomolyabb, de ez a tudat őt nem vigasztalja meg. Amíg sérült emberként olyan helyzetbe hozzák, hogy nem tud elmenni a szülészetre, az óvodába, az iskolába, a színházba, a gyógyfürdőbe, a bankba, az egyetemre, a sportpályára, az uszodába, a parkolóba, a szerettei és barátai lakásába, a temetőbe, a ravatalozóba.

Hány közintézmény felel meg a törvényi előírásnak, ez az összesnek hány százaléka?
Az akadálymentesítés nagyon lassan halad. Ennek okai legfőképpen a fejekben, a Közép-Kelet Európai mentalitásban keresendő. Amíg a sérült emberek jogai csak papíron, a való életben nem érvényesülnek, addig nem lesz akadálymentesség sem. Ez a folyamat nagyon lassan halad. Mostanában szinte észlelhetetlen lassúsággal. Különböző szemszögből készült felmérések és becslések alapján jelen pillanatban a közintézmények 10-25 %-a akadálymentes. Ha komplex, azaz nemcsak fizikai akadálymentességről beszélünk, ez a szám feleződik.
Azzal, hogy most eltörölte a kormány az akadálymentesítés határidejét, mire számíthatnak az érintettek?

A folyamatosan kitolt, majd meghosszabbított határidők legalább ténykedésre, pályázásra sarkallták az empatikus vezetőket és Damoklész kardjaként függtek mindenki más feje fölött. Akadálymentesség szempontjából mindig az állam és a mindenkori kormány volt az, amely folyamatos törvénysértő és halasztó magatartást tanúsított az elmúlt 23 évben. Az akadálymentesítés határidejének megszüntetésének egyik konkrét következménye, hogy azokból a nagy EU-s pályázatokból, ahol eddig kötelező volt, azon nyomban kikerült az akadálymentesítés, mint projektelem. Az állandóan csődközelben létező önkormányzatok nem akarnak és nem is tudnak saját forrásból komolyabb összegeket akadálymentesítésre fordítani. Ez az intézkedés megásta az amúgy is aggastyánkori végelgyengüléstől szenvedő akadálymentesítési folyamat sírját."

Szóval ez a magyarországi helyzet ma, 2013-ban. No comment... Sajnos mi meg úgy nőttünk fel, ahhoz szoktunk hozzá, hogy az a furcsa, hogy kerekesszékes emberekkel találkozzunk az utcán vagy bárhol. Olyan emberekkel, akik ugyanolyanok, mint mi - ráadásul életünk folyamán mi is kerülhetünk a helyzetükbe, ideiglenesen vagy tartósan is.

Visszatérve a svéd viszonyokra, az akadálymentes környezet a rendszer egyik eleme csupán. A többi összetevő ugyanolyan fontos. Ezekről is szó lesz a következő bejegyzésben.

(A fotón Victoria koronahercegnő, a svéd trónörökös egy göteborgi sportcsarnok avatásán (2007), amelyet mozgássérülteknek és más fogyatékos fiataloknak építettek. A kerekesszéket csak kipróbálja.)

A nap svéd szava: rullstol (kerekesszék)