Mindennapi kenyerünk és társai

A múlt héten majdnem egy teljes répás kenyeret ittfelejtettem - Eskilstunában -, amikor hazamentem Malmöbe. (A kétlakiság leckéi, első rész: Hogyan menedzseljük az ételt, hogy ne romoljon ránk, amikor majd' egy hétig nem vagyunk a lakásban.) A címkéje szerint a legjobb február 5-e előtt fogyasztani - magyarul ezt lejárati időnek nevezik -, de kellemes meglepetés, hogy tegnap is teljesen élvezhető volt. És ma este is.

Egyébként a kenyér-téma megér egy misét. Még mindig keressük az igazit :-) Eddig talán ez a répás jött be a legjobban, de még nem próbáltuk ki mindegyiket. Általában nem túl olcsók, viszont a legtöbb kenyérben van cukor és/vagy sirap (ami szintén egy édes szirup). A magam részéről nem vagyok oda az édes kenyérért és hát nem is egészséges, úgyhogy azt keresem a csomagoláson, hogy "osötat" (nem édesített). Így máris kizártunk kb. 25-30-féle kenyeret a vásárlásnál, ha csak egy átlag szupermarketet veszünk alapul. Aztán lehet szelektálni az ár alapján is, mondjuk a 35-50 korona (~1000-1500 Ft) per kilogramm az már elég húzós. Plusz - ahogy korábban írtam is -, szoktam a dán oldalról is pékárut importálni ;)

A malmöi pályaudvaron van német pékbolt is. Sőt, találtunk már magyar pékséget is! Bár ez utóbbi nem esik útba (csak a buszról láttuk), így egyelőre nem tudok beszámolni a minőségről. De ma vacsorára pl. Pick téliszalámit ettem. Itt vettem a sarki szupermarketben és az ára sem volt hű de magas. A múltkor még egy fémkonzerves vecsési savanyúkáposztát is beszereztem. Bár a fehérboros ízesítés nem a favoritom, de azért nem volt rossz. Jellemző módon ezt írták rá svédül: "...ha túl savanyú lenne, cukorral ízesíthetjük". No comment.

A nap svéd szava: bröd (kenyér)