Végtelen, türkizkék tenger, ragyogó napsütés, egy kis homokzátony 3 pálmafával...ma délután ezt láttam az íróasztalomtól, egy hatalmas tévéképernyőn. Ugyanis délelőtt megérkezett a dán irodába az a vadonatúj LCD-tv, amit már be is kötöttek a számítógépes hálózatba, szóval a trópusi háttér is onnan van. Nem kispályás a készülék, 42 collos (=107 cm!) képátmérővel rendelkezik. Persze mindenki megörült, hogy végre lesz min nézni a filmeket és a focimeccseket, de a hivatalos indoklás szerint céges prezentációkat lehet majd rajta látni. Na, majd elválik ;)A jelenlegi koppenhágai időjárás persze elég távol van az fent vázolttól. Köd, pára, eső (ill. némi hószállingózás, de semmi komoly), olyan igazi álmosító idő. Tegnap azért munka után bemerészkedtem a belvárosba - ha már itt dolgozom! -, és megint meg kellett állapítanom, hogy ez igen! Legyen bár ködszitálás vagy hideg, ez akkor is egy világváros. Nagyvárosi hangulata van, de nem kellemetlen mértékben, épp ellenkezőleg: jólesően vibrál és pezseg. Nekem egy kicsit olyan Budapest-érzést ad, ha jobban belegondolok. Mert Malmö a maga 260.000 lakosával azért mégsem egy metropolisz...
Fényképezőgéppel a kezemben már megint úgy éreztem magamat, mint a kisgyerek, aki beszabadult a játékboltba. Pedig nem voltam sok helyen, csak a Nørreport vasútállomás környékén, ez a városrész a jelenlegi kedvencem. Az esti fények egyszerűen megunhatatlanok. (És kellene egy nagyon könnyű, kicsi, de magasra kihúzható állvány, hogy igazán jó, bemozdulásmentes képeket tudjak csinálni róluk.) Az a vicces, hogy szinte lehetetlen olyan képet csinálni, amibe nem lóg be legalább egy bicikli vagy egy-két bicikliző lakos. Vagy egy tucat egyszerre! Mindenhol ott vannak, és ez jó. Bár gyalogosként néha észnél kell lenni miattuk, ugyanezen okból kifolyólag :-)
Rengeteg kávézó van errefelé (is). A legszebbek és leghangulatosabbak - szerintem - a bogcafe-k, amik kávézó + könyvesbolt keresztezésével születtek. Ilyenben még nem voltam (ami késik, nem múlik...), de tavaly évvégén a Cafe Kreutzberg teraszán fogyasztottunk el egy-egy tejeskávét. Kreutzberg egyébként egy berlini városrész és a kávézó stílusa is ennek megfelelő volt, régi fekete-fehér fotókkal a falon. A kávé pedig - a dán árszínvonalnak megfelelően - nem túl olcsó, na de egyszer-egyszer ki lehet bírni.
Plusz amikor errefelé járok, az Illum nagyáruház pékségében szoktam egy-két speciális dán péksütit is venni, amiknek ugyan nem tudom a nevét (egyszerűen rámutatok és kész), de isteni finomak. A dánok nagyon értenek a sütik és a finom, főleg barna, magos kenyerek sütéséhez, ezt garantálom. Ja, és még egy dán specialitás a kenyérre tehető vékony ét- vagy tejcsokilap, amit 20 db-os dobozokban árulnak az élelmiszerboltok. Furának fura étel (a svédeknél nincs is ilyen), na de ha arra gondolunk, a Nutellát is szoktuk kenyérre kenni, máris elnézőbbek lehetünk ;)
A nap dán szava: pålaegschokolade (ez a kenyérre rakható csokilap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése