Várok, várok, közben bentről erőteljes szirénázás hallatszik. Végre megjelenik a kollégám, viszont egyúttal vad - és hosszas - mobiltelefonálásba kezd a biztonságiakkal, hogy miatta van-e a vijjogás, mert ő most éppen onnan bentről jön. Közben az órámra nézek, már csak 10 perc van a vonatom indulásáig. Ajjaj, inkább mégis gyalogolni kellett volna... Na végre, letette.
Kimegyünk a dupla bejárati ajtón, a szabadban a srác erősen kutatni kezd a zsebeiben. (Remélem) vidám(nak tűnő) hangon reményemet fejezem ki, hogy ugye, megvan mindene? Hát, őszintén szólva a belépőkártyája (ami az ajtókat nyitja, amiket éppen én nyitottam ki neki) nincs meg. Talán bent felejtette az öltözőben? O.k., ezen ne múljon, csak pár lépés, visszafordulunk, dupla ajtó újranyitása, a férfiöltöző előtt drukkolok, hogy meglegyen. Nincs meg. Sőt, arra a következtetésre jut, hogy bezárta a fém öltözőszekrénybe, mégpedig a szekrény kulcsával(!) együtt: ráfordította a - köpenyére erősített tartón lógó - kulcsot, bedobta a köpenyt a szekrénybe, majd becsapta a szekrényajtót...
Konklúzió, ami szerencsére gyorsan kialakul: hétfőn leginkább szekrényfeltörés lesz, most meg nyomás az autóba. Igyekszem beleképzelni magamat a helyébe és vígasztalom, hogy ez bárkivel megtörténhet. "De velem most először." Útközben azt is is elárulja, hogy azért füstszagú, mert tűz volt. Na ne, még az is??? Ja, semmi komoly, csak ebédre virslit grilleztek egy tréning keretén belül. (ilyen időben? mínusz 10 fok van!)
Aztán semmi gáz, hepiend, elérem a vonatomat. Eszembe jut, hogy péntek 13 van. Milyen unalmas lett volna gyalogolni, hát nem? :-) (És ki tudta, hogy az amerikai repülőkön nincs 13-as sor? De a Malév gépeken van.)
A nap svéd szava: vidskepelse (babona)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése