A vonatozás izgalmai

Hát a múltkor jól beletrafáltam, hogy milyen komplex dolog ez a vasúti közlekedés. Na ezt megerősítendő ezen a héten annyi vonatos-átszállós kalandom volt (2x át kell szállnom észak felé menve ill. visszafelé), mint eddig kb. 1 hónap alatt. Akár külön blogot is nyithatnék már a témáról - de ígérem, nem teszem :-)

Előrebocsátom, hogy a következőkben leírtak ellenére sem sírom vissza a MÁV-ot. Ez egy nagyobbacska ország (ötször akkora, mint Magyarország, de pl. Németországnál is nagyobb...érdekes ez a terület szerinti országlista egyébként) és ugyebár jóóó hideg helyekre is felmegy a vonat. Általában véve pontosak, tiszták a vasúti kocsik és nagyon profi szolgáltatások vannak a vonatokon, az állomásokon és pl. az interneten is, de ezekről majd egy következő bejegyzésben írok.

Viszont időnként - az utóbbi időben elég gyakran - porszem kerül az SJ (svéd államvasutak) gépezetébe, és akkor élek át olyanokat, hogy

• (most hétfőn) a Koppenhágából induló X2000-es expresszvonat félórás késése miatt nem érjük el a csatlakozó (és talán utolsó) vonatot Norrköpingben, ugyanis az már este fél9-kor elment. Pozitívum: az SJ - természetesen a saját költségén - buszt rendel az átszálló utasoknak (adott esetben, kevés utasnál taxit!) és nem kell a semmi közepén azon tűnődnünk este 9 után, hogy most akkor mi lesz. Olyan utakon megyünk, amerre még soha nem jártam és egy óra késés a végeredmény.
  


• (most szerdán) munka után halálnyugodtan bandukolok Strängnäsben a pályaudvarra, még van 26 percem az Eskilstunába menő vonatom indulásáig. Hoppá, mi ez a bent álló vonat? Ez az én vonatom. Ajjaj, és ebben a pillanatban csukta be az ajtaját. Most mi van?? Megfejtés: az előző vonat késett és ha jobban szedtem volna a lábamat, elértem volna. Sajnos az én vonatom is késik, így a 26 perc várakozásból 42 perc lesz. Pedig maga a vonatút csak 15 perc... Nos, így esett, hogy úgy késtem le egy vonatot, hogy túl korán érkeztem :-)
  


• (tegnap) ugyancsak az X2000-es mozdonya - már hazafelé jövet - 45 perc késés és kb. negyedórányi megtett út után egyszerűen nem képes újra elindulni. A hangosbemondóban a kalauznő kéri, hogy mi is szurkoljuk. Igazán, szívből, nagyon szurkolunk. Hiába. Többszöri próbálkozás után vontatást kérnek, mert még csak be sem értünk Linköpingbe, a következő pályaudvarra.
  
  Közben megy az idő szélsebesen, az út elején a késés miatt reklamáló szomszédom se mond már semmit. Kicsit társasút-jellegű a hangulat, többen leszállnak cigarettázni, mozogni, az ismerősök (és ismeretlenek) megvitatják a lehetőségeket, stb. Váratlan fordulat: bemondják, hogy beindult a motor és legalábbis Linköpingig elvisz bennünket, ha minden igaz, aztán meg nem tudják, mi lesz. Örömmámor...na jó, ez túlzás, de végre valami történik. Én valamiért végig halálnyugodt vagyok, tudom, hogy valami csak lesz.
  
  Aztán az állomáson nagyon hamar kerül nekünk egy emeletes vonat (a kedvencem...felülről remek a kilátás, bár főleg nappal, nem januárban, este 8-9 körül) és átszállunk. Aztán elindulunk és megyünk! Persze ezután itt is mindenki lekéste a csatlakozását, bár ez engem kivételesen nem érint, mert végig (Malmöig) megyek, de így is sok busz és taxi kerül megrendelésre az SJ által a különböző állomásokon.
  
  Hab a tortán: egy ezzel egyidejű délsvéd általános vasúti rendszerhiba, időnként nem működnek a váltók. A végeredmény: beérkezés 23:11-kor (20:49 helyett), azaz 2 óra 23 perc késés. Az eddigi rekordom.
  
  
• (és a legfrissebb, a kakukktojás:) Ma reggel - a tegnapiak után keveset aludva, kissé(?) kómásan és emiatt megkésve érkezem a Malmö C-re (Centralen = központi pu.), ahol örömmel konstatálom, hogy a 8:23-as Öresundståg (most csak Koppenhágába megyek!) még 8:30-kor is bent áll. Kis futás, felpattanás, ülőhely levadászása, indulás.
  
  Pár perc múlva a Metro-ban épp arról olvasok - fejcsóválva -, hogy milyen sok bliccelő van a skåne-i vonatokon. Majd feltűnik a kalauznő és valami rossz érzésem támad. Uuuuh, hiszen már nem érvényes az éves bérletem erre a vonatra, jegyet kellett volna vennem az állomáson az automatából. Ezt még a reggeli elinduláskor tudtam is, de kiment a fejemből... Te jó ég, hiszen én vagyok az egyik bliccelő, akiről olvastam! Kicsit leizzadok, hebegek valamit a kalauznőnek, hogy izé, nekem éves bérletem van és hát... Az nem érvényes, mondja (egyébként nagyon kedvesen - kezdő bliccelőként hálás vagyok érte).
  
  Lehetőségek: plusz 100 koronával megfejelve veszek jegyet tőle, vagy leszállok (éppen megálltunk még Malmöben, az Öresund-híd előtt) és azon az állomáson veszek normál jegyet, majd a következő vonattal - 20 perc múlva - megyek át a hídon. Ez utóbbit választom. Jó kis lecke, mi? De végül minden jó, ha jó a vége :-)

A nap svéd szava: tjuvåkning (bliccelés)