Színes zoknikról álmodom...

Igen, tudom, hogy folytatást ígértem a hétfői történethez - nem az idegeket akarom feszíteni, meglesz az is -, de előtte muszáj megosztanom egy másik sztorit. Ráadásul olyan szerencsés vagyok, hogy Delisa már megírta előttem, szerintem igazán élvezetes stílusban. Szóval először katt ide :-)

[...ez itt az olvasás helye...]

Naszóval, a zokni-sztorinak vannak tanulságai, de ahelyett, hogy sokat okoskodnék itt - amit már részben megtettem Delisánál, a kommentek között -, még egy dolog eszembe jutott, ami ide kívánkozik.

A főiskolán még december közepén - amikor még a felvételi procedúra közepén voltam - eljutottam az egyik tanulmányi tanácsadóhoz, mert hogy itt ilyen is van. Először "csak" a felvételem körüli problémákat tárgyaltuk ki (mindezt persze svédül), mert akkor éppen úgy nézett ki, hogy nem is vesznek fel a főiskolára.

A beszélgetés közben kiderült, hogy ugyanott karriertanácsadás is folyik - mint Susanne mondta "olyanoknak, akik még nem igazán tudják, mivel akarnak foglalkozni, mit akarnak dolgozni". Hohó - mondtam neki -, hiszen ez pont én vagyok! Az egy dolog, hogy mit tanultam illetve mivel foglalkoztam korábban, de egyre biztosabban tudtam, hogy váltani szeretnék. Szóval foglaltunk időpontot december végére, addig is kaptam mailben pár tesztet, amiket ki kellett töltenem, sőt, három embert meg is kellett interjúvolnom, hogy miket gondolnak rólam (nagyon tanulságos volt az eredmény!!).

Amikor ismét találkoztunk, élőben is csináltunk pár tesztet, majd az eredmények alapján egy "karrierprofil" született rólam, amit megkaptam Susanne-től e-mailben. Ilyen részei vannak:

• fő kompetenciák (mit csinálok szívesen és jól)


• fő értékek (azaz miket tartok fontosnak a munkában és az életben, pl. egyensúly a munka és a magánélet között)


• érdeklődési körök


• jellemző tulajdonságok


• az általam meghatározott ideális munkahelyi jellemzők (pl. önálló munka, kevés ingázás...)

Miután jóváhagytam a karrierprofil tartalmát, ismét eltelt két hét a következő találkozásunkig. Én közben kicsit türelmetlen és nagyon kíváncsi voltam :-) Eközben Susanne megmutatta a dokumentumot néhány kollégájának. Semmi más infót nem árult el nekik rólam: sem azt, hogy nő vagyok, sem azt, hogy külföldről érkeztem, sem azt, hogy mivel foglalkoztam eddig vagy hogy mi a végzettségem. A lényeg az volt, hogy csak a fenti profilra koncentrálva, más befolyásoktól mentesen adjanak ötleteket: mely foglalkozások illenek hozzám.

Nem akarok apró részletekbe menni, de az eredmény - illetve eredmények - abszolút felülmúlták a várakozásomat. Például "kijött" nekem egy olyan foglalkozás, ami már hosszú évekkel ezelőtt nagyon-nagyon szimpatikus volt nekem, de a sors úgy hozta, hogy teljesen más irányba indultam el. Megerősítést kaptam, hogy anno a "megérzésem" nem hazudott.

De a hab a tortán, hogy ennél még több lehetőség - a 6-ból legalább 3 - is nagyon szimpatikus. Mondhatjuk, hogy végre kézzelfoghatóbb közelségbe került, mit is akarok kezdeni magammal, itt, Európa másik felén. No persze még nincs semmi sem kikristályosodva, de mégis hihetetlenül jó érzés, hogy elindultam az úton...

És még valami: ez a fajta tanácsadás a főiskolán tanulóknak egy ingyenes szolgáltatás. Eszembe jutottak Miskolcon az általános iskolában ill. az érettségi felé közeledve a pályaválasztási szenvedéseim. Természetesen semmi ilyesmi nem állt rendelkezésre, teljes információhiányban szenvedtem (a szüleimmel együtt). Aztán valamit mindig választottam. Nem bántam meg, mert rengeteg élményt és embert köszönhetek ezeknek a választásoknak, de most már tudom, hogy lehet ezt sokkal profibban is csinálni. Hát, "csak" ennyit szerettem volna megosztani :-)

A nap svéd szava: möjlighet (lehetőség)