Ha már a virágoknál tartunk, hétvégén könyvtárba menet (Malmöben), a belvárosi régi temetőben valami fantasztikus látványban volt részem: több száz négyzetméter egybefüggő kék virágszőnyeg. A nevét nem tudom, de csillag alakú, sokvirágú szépség. Pont ez és éppen ugyanott fotózta valaki :-) És a legmeglepőbb helyeken bukkannak elő a citrom-és narancssárga nárciszok is...Más: ma ebéd után az egyik dán kolléganő körbement egy doboznyi jégkrémmel és megkínált bennünket. Amikor az alkalom után érdeklődtem, kiderült, hogy lecserélte a 15 éves kocsiját egy újra és most nagyon örül. Van benne valami: így könnyebb vele együtt örülni - mármint jégkrémet eszegetve ;)
De szinte minden héten van ilyen alkalom - hangsúlyozom: a koppenhágai irodában. A múlt héten a nagyfőnöknek volt a születésnapja, akkor isteni finom epertortát kaptunk (az asztal körüli vicces beszélgetésben leginkább megint csak nem tudtam részt venni, lévén dánul folyt). Plusz a közelgő húsvétra való tekintettel egy-egy fémdoboznyi csokitojást is kiosztásra került, mert ezen a héten már sokan szabadságon vannak (Dániában a nagycsütörtök és a nagypéntek is munkaszüneti nap, és persze a húsvét hétfő is, míg Svédországban a nagycsütörtök munkanap).
Aztán két hete volt egy olyan eset, amikor a kedvenc dán kolléganőm mondta az ebédnél - persze angolul -, hogy készüljek, mert sütizés lesz, ugyanis egy másik kolléganő nyugdíjba megy (pension) - plusz másnap a férjével 2 hét thaiföldi nyaralásra indul. Micsoda frappáns kezdete egy nyugdíjnak, gondoltam. A torták felvágása szerencsére(?) az én íróasztalom mellett történt, ahol mondtam is az ünneplő kolléganőnek, hogy hallottam, ez az utolsó napja. Igen, mondta, holnap megyünk Thaiföldre! Igen - folytattam -, és egyúttal a nyugdíjas élet is elkezdődik... Kérdőn rám nézett: - Hát ezt meg ki mondta? Öreg vagyok, de azért ennyire nem!
Ajjaj...izé, biztosan félreértettem, motyogtam. Na, innentől kezdve ez volt a fő poén, amin pukkadoztak. (Persze dánul, de ennyit azért értettem.) Még egy hét múlva a főnök születésnapjánál is megkaptam, hogy figyelem: nem nyugdíjba megy, születésnapja van! Köszi, köszi...
Ja, és azért megkérdeztem, hogy ugyan miért hozott a nem-nyugdíjba menő kolléganő tortát a kollégáknak? "Mielőtt elmegyünk szabadságra, szoktunk a többieknek sütit hozni." Hmmm, én Magyarországon ahhoz voltam szokva, hogy ha visszajövök nyaralásról, illik édességet hozni az irodában maradtaknak a messze távolból. Hát, ez is egyfajta kultúrsokk, na.
A nap svéd szava: kyrkogården (temető, azaz szó szerint: templomkert)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése