Napsütötte szombat

Továbbra is csodaszép időnk van, ami Malmö lakóit tömegesen a szabadba csábította. Megteltek a kávéházi és éttermi teraszok (amikből napról napra egyre több van), a tenger- és csatornaparti lépcsők (plusz a vizibiciklik is!), de a parkok füve is benépesült piknikező-grillező csapatokkal. Nem sokan maradtak otthon, legalábbis nekem úgy tűnt.

Van valami a svédekben, amitől az embernek meggyőződése, hogy ilyenkor vannak igazán elemükben: a sötét tél után igazi felüdülés a napon csevegni, gyereket/kutyát sétáltatni, kávézni, ebédelni...vagy egyszerűen csak a meleg napsugarakat élvezni (amiből nem mindig jut ki olyan busásan, mint pl. Olaszországban - ezért jobban meg is becsülik). Hétvége van, tehát lazítás a program. A tömegben járkálva én is úgy éreztem, hogy ez igen! Mintha egyszerre elolvadt volna minden, ami sötét és bánatos. Az égen is csak egy-két apró bárányfelhő lebegett. Azt se bánnám, ha még 3-4 hónapig tavasz lenne, ezekkel a virágzó és illatos fákkal megtűzdelve...

Mindazonáltal nem felejtettem el, hogy elsősorban azért mentem be a városba, hogy bejelentsem a könyvtárban, hogy valószínűleg elhagytam egy könyvet: sehol nem találom (és persze közben költözködtünk is). Ráadásul még azt sem tudom, mit kellene keresnem, mert a múltkori kérdésemre a könyvtáros azt mondta, hogy nem tud annál többet mondani róla, hogy "pocket", azaz zsebkönyv típusú, de a címe nincs meg a nyilvántartásban (...tessék?). Ma viszont felkészültem, hogy 1. kifizetem a jókora büntetést 2. ennek érdekében svédül fogok beszélni (bár persze egyszerűbb lenne angolul).

A történetem svéd-szerű ;) előadása után a könyvtáros lány megmutatta a számítógépén, hogy mi a könyv pontos címe. Ugyanis természetesen meg lehet nézni, csak valószínűleg egy kezdő/amatőr kollégájához volt a legutóbb szerencsém. Amikor viszont többféle, egészen barátságos alternatívát is felvázolt a probléma megoldására (a büntetés sima megfizetése mellett), egy kicsit elvesztettem a fonalat és belebonyolódtam a lehetőségekbe. Erre ő felajánlotta, hogy ha a magyar nyelv megfelel, akkor váltsunk át rá :-) Hát perszehogy!

Kiderült, hogy magyar szülők gyermeke (sajnos már mindkét szülő meghalt), velük mindig magyarul beszélt, de manapság nem sok alkalma van a nyelvet beszélni, így örül, ha gyakorolhatja. Mondtam, hogy nekem meg éppenséggel a svédet kell gyakorolnom. Biztosított, hogy jól megértette, amit mondtam. Megjegyeztem, hogy ő is remekül beszél magyarul...bevallása szerint nem felejti el, mert nem akarja elfelejteni. Szóval így végződött a kellemetlennek ígérkező könyvtári kalandom ;) Mondtam már, hogy ez az egyik kedvenc könyvtáram?

A nap svéd szava: lånekort (olvasójegy)