A másik csoport...és Hemingway

Bennem egészen keddig nem tudatosult, hogy ha a komvux "angol B" csoportjába is benevezek, akkor ezzel egyúttal a duplájára növelem az új ismerőseim számát: 25-ről kb. 50-re. Pedig a dolog teljesen evidens, nemigaz? :-)

Azt viszont készpénznek vettem, hogy a komvuxos csoportban - csakúgy, mint a főiskolaiban is - én vagyok az egyetlen magyar. Nyilvánvalóan a többi malmöi ill. skåne-i magyar valahol máshol múlatja az időt ;)

Az nagyon tetszett a mai napi angolon, hogy a tanárnőnk tett róla, hogy ne ugyanazokkal dolgozzunk együtt, mint a múltkor, vagyis ezúttal teljesen friss csoportosításban lettünk egymáshoz rendelve. A kiscsoportos feladatunk elején kis híján leesett az állam. Ugyanis a bemutatkozás alatt - egy svéd fiúval, egy lengyel-, majd egy palesztin lánnyal való megismerkedés után (Simon, Katarina és Zakie) - a kellemesen egzotikus arcú Paulától a következőket hallottam:

- Az apukám chilei, az anyukám pedig magyar.
Azonnal lecsaptam a magas labdát (továbbra is angolul):
- Jól értettem? Te félig magyar vagy?
- Igen.
- És beszélsz magyarul is?
- Persze.

Wow, milyen kicsi a világ! És mik vannak :-)

A lengyel lány gyorsan felfogta a helyzetet és megtette, ami tőle telt:
- Lesztek olyan kedvesek és nem magyarul beszéltek egymással, o.k.? Különben nem fogjuk egymást érteni...

Úgyhogy eddig még egyetlen magyar szót sem váltottam Paulával - de ami késik, nem múlik :-)

Egyébként a csoportfeladat a házi feladatul kapott Hemingway-novella (Cat in the rain - Macska az esőben) feldolgozása volt, a kapott kérdések alapján. Teljesen belemelegedtünk, hogy kifejtsük a - különböző - véleményünket a történetről. Némi heves vita is kialakult, szinte sistergett a levegő, amikor különböző kultúrák csaptak össze ;)

A kérdések:

• Hogyan látjuk a három főszereplőt? (a férfit, a nőt ill. a hoteltulajdonost)
• Milyen a házaspár egymással való kapcsolata?
• Mi a macska szerepe?
• Egyetértünk-e az íróval, aki egyszer ezt mondta:
  "Ha az emberek beszélnek, figyelj oda teljesen. A legtöbb ember soha nem figyel."

Biztosan nem véletlen, hogy a múltkor, a svédórán is egy Ernest Hemingway-novellát olvastunk (A fehér elefánt formájú hegyek, eredetiben: Hills like white elephants).

Hemingway-ben az a nagyszerű, hogy nem rakja készen elénk az összes szükséges információt, ehelyett meg kell dolgoznunk, hogy rájöjjünk, mi a történet igazi mondanivalója. Szóval a sorok között is olvasnunk kell. Ezt a módszert egyébként jéghegy-technikának nevezik, arra utalva, hogy a jéghegy felületének a 7/8-ad része a víz alatt van...

További Hemingway-idézetek itt...az egyiket annyira megszerettem, hogy betettem a profilomba, a blog jobb oldali oszlopába.

Bevallom, megint remekül éreztem magamat az órán. Ami még nagyon megmaradt: a szünetben szóba elegyedtem egy másik lánnyal, aki valami gyönyörű angol kiejtéssel beszél. Meg voltam győződve róla, hogy angol anyanyelvű, így először nem is értettem, mit keres az angolórán. Mint megtudtam, Jess 100%-ig svéd, csak viszonylag gyakran járt látogatóban Londonban, amikor a - szintén svéd! - barátja ott dolgozott. Ő maga még csak nem is élt Londonban! Elképesztő...még mindig nem tértem napirendre a dolog fölött. Mint ahogy az is rendkívül imponál, hogy Jess teljesen a tudatában van, mennyire rendkívül könnyedén elsajátít különböző akcentusokat. Pl. ha egy kicsit hosszasabban beszélget egy észak-svédországi emberrel, akkor - nem tudatosan, de - olyan akcentussal kezd el beszélni, mint a beszélgetőpartnere. Sokan - élükön velem! - mit nem adnának egy ilyen nem mindennapi tehetségért...

Ui.: Apropó, jég: a pillanatnyi helyzet: Malmö: -2 fok, Budapest: -6 fok :-)

A nap svéd szava: isberg (ejtsd: íszberj -, aminek a jelentése: jéghegy)