Huligánok a városban

Ma visszatértem Malmöbe, a nyugalom szigetére. Ehhez képest kb. két óra múlva némi riadalommal figyeltem ki a buszablakon, amikor hatalmas csapat randalírozó fiatallal és az őket megfékezni igyekvő lovasrendőrökkel találkoztunk a belvárosban. Egészen félelmetes volt, ahogy az előbbiek - mintegy 3-400 fő - öklüket rázva mutogattak, sőt a buszunk ajtaját is megdöngették.

Kétszer is meggondoltam, leszálljak-e a Gustav Adolf téren, de úgy döntöttem, hogy holmi jöttment huligánok nem akadályozhatnak meg abban, hogy (a most nem annyira csöndes) temetőn át eljussak a könyvtárba. Azért szedtem a lábaimat és sűrűn pislogtam a temető másik vége felé, ahol ugyancsak állt a bál.

Itthon rákukkantottam a hírekre, így most már tudom, hogy a vérmes Helsingborg-szurkolókhoz volt szerencsénk, akik már a pályaudvaron elkezdték a rendbontást (az esti Malmö FF-Helsingborg focimeccs előtt). Úgy tűnik, a futballhuliganizmus univerzális jelenség, sajnos.

A nap svéd szava: kyrkogården (temető - szó szerint templomkert, a képen a belvárosi temető egy részlete)